-Na csajok megérkeztünk. - állította le a motort Lena és kipattant a kocsiból
-Na végre. - mondta Lily és ő is kiszállt, majd én is követtem őket
A ház ahol voltunk valami elképesztő volt, cappuchino színű, és emeletes. A kiskaputól - ahol mi álltunk - a bejárati ajtóig a járda kivilágítva, jobb oldalon volt egy kiskert tele virágokkal, bal oldalon pedig egy kisebb pad helyezkedett el, felette kis lampionok világítottak.
-Ha végeztetek a bámulással, akár be is mehetnénk. - törte meg a csendet Lena
-Jah, persze. - nyitotta a kaput Lily és bement rajta, majd én és végül Lena. Az ajtónál viszont megtorpantunk.
-Lena, most te következel - mutattam az ajtóra
-Nyugi, nem kell félnetek, nem harapnak. - nevetett, és kopogott
Még csak most hallottam meg, ahogy bentről a zene csak úgy dübörög. Csoda, hogy a szomszédok még nem hívták a rendőrséget. Gondolat menetemet, az ajtó nyitódása zavarta meg.
-Á Szia Sely. Azt hittük már nem is jösztök. - ölelte meg az említettet, egy kb velünk egy idős srác
-Bocsi, csak tudod a készülődés nehezen megy. - fordult felém - Amúgy ő itt Lily és Ella - mutatott ránk - Lányok ő pedig itt Ryan Butler. - mutatott a srácra
-Hello! - köszöntünk egyszerre Lily-vel
-Sziasztok! Fáradjatok beljebb. - tárta ki jobban az ajtót - Amint látjátok már javában megy a buli, a konyhában találtok piákat, de azt ne kérdezzétek hogy milyenek, mert gőzöm sincs róla - nevetett - És még annyit hogy jó mulatást! - és ezzel eltűnt a tömegbe
-Akkor vágjunk bele! - néztem a csajokra és bementünk a konyhába, fogtunk egy-egy poharat és a tartalmát lehúztuk, majd elvegyültünk a tömegbe....
* * * * * *
A sok pia kicsit beütött, és ennek következtében Lily-vel az asztal tetején kötöttünk ki, vagyis ott táncoltunk. Nagyon jól szórakoztam, igaz nem csak én.
A számnak vége lett,így nehezen de lemásztam az asztalról, Lily viszont maradt.Kicsit fájt a fejem, meg rosszul is voltam, ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek levegőzni.
Kb 15perce ülhettem kint a padon, amikor egy kezet éreztem a vállamon, és hozzá hang is társult.
-Csak nem rossz a buli? - ült le mellém egy srác
-Nem, dehogy csak kicsit levegőzök. - mosolyogtam rá
-Áh...értem. Amúgy Justin Bieber, a házigazda - nyújtott kezet. Ennél a mondatnál vissza tért a józanságom ~Hát persze. Ryan Butler, Justin Bieber, akkor itt van Chaz is. Ezért nem szólt Lena~ beszéltem magamba. Justin kicsit megrázott, ekkor jutott eszembe hogy válaszolni kéne
-Isabella Mccartney - ráztam vele kezet
-De ismerős az arcod... - gondolkodott - Nem találkoztunk már valahol? - nézett rám kíváncsian
-Szerintem összeke...- kezdtem, de a szavamba vágott
-Megvan! Te vagy sz a csaj, aki véletlenül leöntötte Cahz-z, utána meg elszaladt! Igaz?
-Nekem mennem kell. Szia - indultam el sietősen, de utolért
-Hé most mivan? Nem te vagy?
-Igen, én vagyok, de most megengednéd, hogy békén hagysz? - förmedtem rá
-Hé nyugi, a szép szóból is értek.
-Jó bocs, csak nem akarom többet hallani azt a nevet, és haza szeretnék menni. - nyugodtam le
-Merre laksz? Elkísérhetlek? - nézett rám boci szemekkel
-Ha tudod merre lakik Selena Gomez akkor igen. És mielőtt megkérdeznéd, igen, ismerem mivel barátnőm és vele jöttem a buliba. - hadartam el egy szuszra
-Értem..Akkor gyere, mert a másik irányba kell menni - kuncogott fel
-Tényleg. - csaptam magam homlokon
-Még oda nem érünk, mesélnél magadról? - pislogott nagyokat
-Hú legyen. Isabella Faith MacCartney-nak hívnak, de csak Ella vagy Bella. 1995. május 13.-án születtem New York-ban, és ott is lakok, csak most Sely-nél töltjük a nyarat Lily-vel. Ők ketten a legjobb barátaim. Szeretek focizni és X-Box-ozni, és nagyjából ennyi. Most te! - néztem rá boci szemekkel
-Rendben - mosolyodott el - Justin Drew Bieber-nek hívnak, de a Drew-t utálom. 94. március 1-jén születtem Stratfordban. Most kaptam egy kis pihit, úgyhogy egész nyáron itt leszek anyukámmal. A szüleim elváltak, van két féltesóm. Chaz, Christian és Ryan a legjobb barátaim. Én is szeretek focizni, X-Box-ozni, meg énekelni és gitározni, és nagyjából nekem is ennyi - vett egy mély levegőt - Amúgy ha megkérdezhetem, a szüleidről miért nem meséltél? - fordult felém kíváncsian
-Erről nem szeretnék beszélni - fordítottam el a fejem, hogy ne lássa könnyeimet
-Nekem elmondhatod. - állt meg előttem - Bennem meg bízhatsz! - törölt le egy könnycseppet az arcomról
-Köszönöm. - mosolyodtam el - Mi lenne ha beülnénk valahova és elmesélném?
-Rendben. Starbucks megfelel? - bökött oldalra a fejével
-Tökéletes lesz. - nevettem el magam, és elindultunk az épület felé. Szerencsére alig voltak, de valahogy nem csodálkoztam este 11fele.
Leültünk egy asztalhoz, kértünk két pohár forrócsokit és bele kezdtem a kis történetembe.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése