43. Vásárlás....kicsit másképp

Sziasztok:) Megint késtem tudom, és sajnálom, de jelenpillanatban házfelújítás van nálunk, így minden szét van pakolva és kérdéses mikor tudok géphez ülni:/ De most meghoztam a kövi részt, és nagyon örültem, hogy végre komikat is kaptam^^ 
És túlléptük a 23 ezres oldalmegjelenítést*---* Imádlak titeket<3

-Biztos vagy te ebben? - nézett félve rám Greta.
-Ennél jobb ötletem nincs. - rántottam vállat, és tükörképemre néztem. Szőke tincseim igazgattam ujjaimmal, jobbról-balról szemügyre vettem a végső képet.
-Akkor ez marad. - tette maga elé védekezésképp kezeit. Mosolyogva ráztam meg a fejem, hogy ennyire nem bízik bennem.
-Bella, mit szólsz? - lépett mellém a tükörbe Lily. Haja rövid és világos rózsaszín volt.
-Azt hiszem, jól fog alakulni a péntek este. - vigyorogtam barátnőmre - Most pedig pózolj! - kaptam elő telefonom zsebemből. Neki se kelletett kétszer mondani, mindketten csücsörítve álltunk a tükör előtt, és a kis készülék a kezemben már kattant is. - Dicsekedjünk? - húzogattam szemöldököm a képet nézegetve.
-Légyszi. - nézett rám csillogó szemekkel. Vigyorogva megráztam a fejem, majd "Új külső!;) Mit gondolsz róla?:D" üzenettel elküldtem Selena-nak.
-Ha kiszórakoztátok magatokat, akár mehetnénk is, nem? - jött Randy. - Úr isten. Ti hogy néztek ki? - nézett végig rajtunk.
-Most mond azt, hogy nem jó? - vigyorgott rá Lily.
-Nagyon jó, csak ne mondjátok senkinek. - válaszolt szarkazmussal Randy. Nevetve léptünk ki az üzlet ajtaján, de most már Isabell DeLuce ként, és Donatella Mckenzie ként.
Az autóba beszállva elindultunk Los Angeles egyik legjobb plázájaba, mert hát ugye csili-vili ruha nélkül nem jelenhet meg az ember egy divatbemutatón, főleg, hogyha ő lesz az est fénypontja. Meg akarom mutatni az embereknek, hogy felnőttem és nem vagyok már az a gyerek, aki voltam. Meg akarom mutatni, hogy a rehabilitációs idő csak egy rosszul sikerült korszakom volt, és most már nincs semmi bajom. Meg kell mutatnom az egész világnak, hogy tudok felnőttként viselkedni.
-Bella. - bökött oldalba Greta.
-Mi? - néztem körbe zavartan.
-Gyere, meg jöttünk. - bökött fejével az ajtó fele. Összeszedtem magam, majd kipattantam a járműből. Mosolyogva néztem végig a nagy épületen és barátosnőmbe karolva indultunk el befele.
Minden olyan zsúfolt és hangos volt, pont mint New York. Hiányzott, de azért itt sem volt olyan rossz. Mintha csak most értem volna haza.
A plázába belépve először az alsó szinten mentünk végig, de itt csak kisgyerek boltok, játékboltok voltak, meg egy csomó étterem és büfé. Mentünk a második emeletre és szerencsére itt már több sikerrel jártunk. Itt már tényleg a felnőtteknek való üzletek voltak, és egybe sikerült is berángatnom a többieket.
Bármerre néztünk, mindenhol szebbnél-szebb ruhák voltak és persze méregdrágák.
-Bella, szerintem nem itt kéne ruhát vennünk. - fogta meg a karom Lily.
-Ugyan hol máshol? - ráncoltam homlokom - Itt vannak a legjobbak.
-És a legdrágábbak is. - motyogta.
-Várj, te azt hitted, hogy te fogod a saját ruhád kifizetni? - tátottam el a szám, fejét szégyenlősen lehajtotta, mire megadta kérdésemre a választ. - Lily ne legyél hülye. Én kértelek meg, hogy gyere el velem, ezért jogos, hogy én fogok fizetni. Mindent! - emeltem ki az utolsó szót.
-De ez akkor sem fair. Mindent te fizetsz. - nézett szemembe, szinte már sírva.
-Ha megtehetem, akkor miért baj? - dobtam hátra hosszú szőke hajam.
-Ez igazi dámás volt. - nevetett fel.
-Tudom! Gyakorlok. - nevettem - De most komolyan. - fogtam meg két kezét - Lily azzal, hogy eljössz csak nekem segítesz, és én úgy próbálom meghálálni, hogy én fizetek. Meg amúgy is, eddig mindig ott voltál velem, szóval szeretném most, azt hogy én öltöztetlek fel.
-Köszönöm. - ölelt meg.
-Mire vannak a legjobb barátnők?! - simogattam hátát mosolyogva. - És nehogy félénk legyél. Ami csak tetszik szólj, és intézkedünk. - húzódtam el tőle.
-A szerénységemről ismersz? - forgatta meg szemeit, amin csak kuncogni tudtam. - Akkor szerintem kezdhetünk is. - bólintott vigyorogva.
Körbe szaladgáltunk a bolton, és minden olyan ruhát ami megtetszett egy kicsit is, a kezünkbe vettük és szaladtunk is a próbafülke felé. Greta és Randy kaptak egy fotelt, amibe kényelmesen elterültek és várták a mi kis divatbemutatónkat. Először egy egyszerű piros koktél ruhát vettem fel, míg Lily egy rózsaszín kövekkel kirakott földig érőt kapott magára. Ezeket persze egyből leszavazta a "zsűri", ezért egy másikkal próbálkoztunk. Ezzel szórakoztunk vagy 2 órán keresztül, de még mindig nem untuk meg. Közbe azért a szokássá vált fényképezkedés és a hülyéskedés sem maradhatott ki, amiről persze Greta videót is csinált.
Az eladó egyszer igaz ránk szólt, hogy nem-e tudnánk kicsit csendesebbek lenni, mert így zavarjuk más vásárlók nyugalmát, persze azután, hogy elmondtuk, hogy kik is vagyunk, egyből elnézést kért és bezárta az üzletet csakis a mi kedvünkért, majd ő is segített nekünk a megfelelő ruha kiválasztásában. Ennyiből jó, hogy ismert az ember és ezt azt hiszem meg is tudnám szokni.
Nem sokkal múlt el délután három óra, amikor az utolsó ruhába ballagtunk ki a zsűri elé. Azt a ruhát hagytuk hátra, amibe mindketten bele szerettünk, csak egy kicsit húztuk az időt, hogy viccesebb legyen.
-Ez gyönyörű, mindkettőtökön. - nézett végig rajtunk mosolyogva Greta.
-Mese szépek vagytok. - mosolygott Randy.
-Tökéletes. - bólintott elismerően Katie az üzletvezető.
-Lily?! - kérdeztem ki véleményem barátnőmtől. Tátott szájjal nézett végig rajtam, így inkább a tükörhöz sétáltam. A rózsaszín pánt nélküli ruha tökéletesen simult testemhez. A tetején a bal mellem alatt a kövek csak még jobban feldobták a ruhát, a deréktól lefelé való tollak, ami elől a combom közepéig ért, hátul pedig egy hosszabb uszájba végződött, pedig csak még felnőttesebbé tették. Mosolyogva néztem végig magamon, majd amennyire tudtam, hátulról is megnéztem.
-Akár egy hercegnő. - lépett mellém mosolyogva Lily.
-Most hadd nézzelek én. - fordultam felé. A világos rózsaszín ruha neki is tökéletesen passzolt testéhez. Az egész tetején való aprócska kis kövek, pedig csak még szebbé varázsolták, a már amúgy is gyönyörű ruhát. Ennek a ruhának is a derekától lefele bővült,elől egészen a térdéig, de neki fodros anyagok hulltak egymásra, hátul pedig egy pár hosszabb anyag, így varázsolva egy gyönyörű összképet.
-Nos? - nézett rám félve.
-Gyönyörű vagy. - mosolyogtam büszkén.
-Akkor ezt a kettőt megvennénk. - hallottam Greta hangját. Amíg ők a ruha kifizetésével voltak elfoglalva, mi addig megpróbáltuk lassan lehámozni magunkról a ruhát. Ahogy visszaöltöztem abba az öltözékbe, amibe jöttem egyre jobban izgatott lettem.
-Annyira várom már, hogy rajtam lehessenek. - osztottam meg izgalmamat Lily-vel. Tulajdonképpen őt ezt hidegen hagyva meredt rám üveges tekintettel. - Mi a baj?
-Bella, láttad az árát? - nézett rám bagoly szemekkel. Megráztam a fejem jelezvén, hogy nem, mire az arcomba nyomta a cédulát, amin az ár volt feltüntetve.
-450$ - olvastam fel hangosan - Mi ezzel a baj? - néztem rá értetlenül.
-Nem fogadhatok el ilyen drága ruhát? - rázta meg a fejét.
-Liliana ezt már megbeszéltük. És nyugi, ez még csak a ruha. Most jönnek még a kiegészítők és a cipők. - vigyorogtam, neki pedig egyre nagyobb lett a szeme.
-Neeeem. - rázta fejét hevesen.
-Greta! - kiabáltam, mire az említett személy azonnal mellettem termet, közbe Randy elvette a ruháinkat - Greta légyszíves magyarázd el ennek a szépségesen dilis nő személynek, hogy igenis tudok költeni, és költeni is fogok rá. - néztem keresztanyámra.
-Liliana, drága keresztlányom. hidd el Bella nem ettől fog megszegényedni. A divatcégünk az egyik legjobban menő cég, szóval ne aggód van még pár milliója. - nézett rá komoran.
-Legyen. - adta meg magát barátnőm, mire örömömbe a nyakába ugrottam. Nem sokkal később pedig már egy cipő boltban keresgéltünk. Szerencsére itt csak egy órát szórakoztunk, mire megtaláltuk a megfelelő cipőt. Mindkettőnknek tűsarkú, platform szandál és ezüst színben pompázott, annyi különbséggel, hogy Lily-é inkább ilyen gladiátoros mintákkal volt ellátva elől, és magasabba szárú, míg az enyém csillogósabb volt és bokánál kapcsolható. Ezután a kör után már hulla fáradtak voltunk, de még mindig hátra volt a táska gond. Most már szenvedve mentünk egy táska üzletbe, és első ránézésre beleszerettünk egy-egy táskába, szóval itt 10 percnél tovább már nem is voltunk. És ami talán egy picikét is feldobott, az a következő üzlet volt, ami a Swarovski ékszerüzlet. Itt megint ámuldozva néztük a szebbnél-szebb ékszereket.
-Bella nézd. - mutatott Lily egy gyönyörűen megmunkált karkötőre. Epekedve néztünk mindketten az ékszerre a kirakatban.
-Mesés. - motyogtam.
-Kár, hogy drágább, mint a ruhám. - húzta el a száját. Megnéztem az árát, ami majdnem ezer dolcsi volt, majd visszanéztem a mellettem álló lányra. A jelenleg pink hajjal pompázó lány, csillogó szemekkel nézte tovább az ékszert. Olyan csillogással, amit ezelőtt csak egyszer láttam szemébe a tíz év során. Ez az a nézése amikor nagyon akar valamit, utoljára a rehabilitációra vonulásomkor nézett így rám. Azt akarta, hogy meggyógyuljak és sikerült. Neki is sokat köszönhetek. Örömet akartam szerezni neki, ezért eszembe jutott egy nagyon jó ötlet, persze csak ha utána ki nem nyír.
-Menjünk. - biccentettem fejemmel a pénztár felé, mire kicsit szomorkásan de bele egyezett. A fizetéskor megint levágott egy kisebb hisztit, hogy megint mennyit fizetünk és leginkább rá. Az ezüst masnis fülbevalót és a nagy pink kővel ellátott gyűrűre, amit ő választott és a nekem két ujjas Believe feliratú gyűrűre, megint elment szerinte egy csomó összeg, szerintem meg jelenleg semmiség volt.
-Neked miért nem vettünk ékszert? - kérdezte már az üzlet előtt.
-Mert én az angyal szárnyas fülbevalót fogom felvenni, amit a 16. szülinapomra kaptam Randy-éktől, meg egy karkötőt, amit még nagyapától kaptam. - rántottam vállat.
Végül is este 8-ra sikerült elhagynunk a plazát, úgy hogy még meg is vacsiztunk, és egyenesen haza vettük az irányt. A kocsiba nem nagyon beszélgettünk, mindketten hulla fáradtan borultunk egymásra és elaludtunk. Sajnos mivel Selenáék nem épp közel laknak a belvároshoz, ezért az út két órányira nyúlt el, a hülye tömeg miatt is. A kocsiból mindketten úgy szálltunk ki, mint a hullák, amin nagyi, Mandy és Brian csak nevettek, majd felzavartak aludni, de csak miután túlléptek a hajszínünkön.
A magyarázkodás után felmentünk a szobánkba, parókáinkat berakva a gardróbban található asztalra, egyikünket sem érdekelt, hogy cipőstől estünk be az ágyba, mindketten egyből átléptünk álom világ kapuján, közbe azért még az én hőn szeretett kutyusomat Narry-t magamhoz öleltem és úgy aludtam el.

42. Más vagyok, mint a többi....

Sziasztok, kivételesen sikerült betartanom a heti egy részes fogadalmam:') Büszke vagyok magamra:'D 
De mivel komit se kaptam, így  hozzá fűzni valóm sincs....

-Nem titkolhatod sokáig ugye tudod? - nézett rám komoran Greta, miután felvázoltam mi is van most.
-Tudom, de nemsokára úgyis vége a nyárnak, utána minden a régi lesz. - hajtottam le a fejem.
-Úgy gondolod, hogy ez csak egy nyári szerelem? - húzta fel kíváncsian egyik szemöldökét.
-Részemről nem, de Niall. - túrtam idegesen hajamba.
-Neki sem! - mondta magabiztosan, mire kíváncsian néztem rá és folytatta. - Nem tudod hogy nézett rád, amíg mi Rendy-vel beszéltünk. Félt téged és szeret! - mosolyodott el.
-Köszönöm! - mosolyogtam rá, majd megöleltem.
-Khm. - köszörülte meg a torkát valaki, mire ijedten húzódtunk el egymástól. Félve néztem az ajtóban álló személyre, de mikor megláttam, hogy csak Harry az megkönnyebbültem.
-A szívbajt hozod rám. - tettem szívemre jobb kezem és mély levegőket vettem.
-A többiek furcsállották, hogy ilyen sokáig vagytok. - beszélt gépiesen, közbe Greta-t vette szemügyre.
-Igen én már megyek is. - kapott észbe Greta.
-Nyugi ő tudja. - tettem vállára kezem.
-A barátodnak nem mondod el, de a haverjának igen? - ráncolta értetlenül homlokát - Fura vagy te lány! - forgatta meg szemeit, majd mint aki jól végezte dolgát sétált ki a helységből. Ketten maradtunk Hazza-val, és egymás mozdulatait figyeltük.
-Honnan ismered? - törte meg a csendet Haz.
-Ő a keresztanyám. - mosolyogtam rá.
-De hisz ő a DeLuce divatház igazgatója. - ráncolta értetlenül homlokát.
-Már nem sokáig. - suttogtam, mire a mellettem álló srác még értetlenebbül nézett rám. - Emlékszel, mikor meséltem, hogy anyukám híres divattervező volt és most Greta is beszélt egy Amanda nevezetű nőről? - álltam meg előtte, mire bólintott - Amanda DeLuce az anyukám. - suttogtam. Harry csak maga elé bámulva próbálta feldolgozni az előbb hallottakat.
-Akkor ez azt jelenti, hogy te vagy az örökös és pénteken te is ott leszel?! - győzte meg inkább magát.
-Igen, de ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek! - néztem rá fenyegetően.
-Nagyobb titkod már nem is lehetne, de esküszöm, hogy ez köztünk marad! - bólintott mosolyogva, mire elnevettem magam és jó szorosan magamhoz öleltem.

*  *  *  *  *  *

-Most pedig, hogy egy kicsit feldobjuk a napot következzen a One Direction első klipje. Jó szórakozást. - mosolygott a műsorvezető nő, majd felcsendültek az első akkordok a dalban. Szem forgatva nyomtam ki a tv-t.
-Hékás! - kelt fel ölemből Niall. Elmosolyodtam a látványon, ugyanis a haja hátul olyan volt, mint akit most csapott meg a 320. - Mi van? - értetlenkedett.
-Semmi. - ráztam meg fejem.
-Az előbb, mintha a mi dalunk ment volna. - jöttek ki a srácok a szobáikból.
-Rosszul hallottátok. - néztem rajtuk sorba.
-Te összetalálkoztál Pikachu-val? - nevette el magát Zayn, ahogy Niall-hez beszélt.
-Miért? - értetlenkedett, mire Louis készségesen elé tartott egy tükröt, amit nem tudom honnan szerzett. Barátom mérgelődve állt fel és sétált be szobájába.
-Éhes vagyok. Rendeljünk kaját. - nyavalygott Harry.
-Oké. - egyeztek bele a többiek és már azt kezdték el beszélni, hogy ki mit kér.
-Ti nem szoktatok főzni? - vettem el előlük a lapot, amin a rendelhető ételek voltak felsorolva. Először összenéztek, majd hangos nevetésben törtek ki, ami egyértelműen megadta a választ. Végül tíz perc győzködés után sikerült rávenni őket, hogy majd főzök én. Amikor felhoztam, hogy valaki segíthetne, persze mindenkinek akadt fontosabb dolga, így Liam készségesen felajánlotta segítségét, amiért hálás voltam neki.

*  *  *  *  *  *

A főzés nem csak arra képes, hogy mások éhségét csillapítsuk, de kiváló összekovácsoló ereje is van. Azalatt a másfél óra alatt, amíg Liam-el a konyhába szorgoskodtunk sok mindent megtudtam róla, és ő is rólam. Elmesélte, hogy az egyik veséje nem működik, így alkoholt sem iszik, de Selly szülinapján kivételt tett. Elmondta, hogy ő az "Apa" a bandában, mivel ő a legkomolyabb és próbál vigyázni a srácokra, amiért felnézek rá, mert nem lehet könnyű kordában tartani négy hormontúltengésben szenvedő kamasz fiút.
Sok mindenről beszélgettünk még ezen kívül és még az X Factor-os korszakról is beszélt, aminek köszönhetően felkeltette a kíváncsiságom, hogy megnézzem. Nos igen valahogy még nem jutottam el odáig, hogy megnézem őket, de esküszöm, hogy hamarosan bepótolom.
-Azt hiszem ezzel kész lennénk! - zárta el főzőlapot Liam.
-Szerinted fog ízleni a többieknek? - néztem rá a konyhapultról.
-Ha nem, akkor a fejükre öntjük. - rántott vállat mosolyogva.
-Szavadon foglak! - nevettem el magam, majd leugrottam eddigi helyemről és nappaliba sétáltam, ahol a maradék négy srác épp a fontos elfoglaltságát végezte: tv-t néztek.
-Szerinted mit csinálnak eddig a konyhába? - kapcsolgatta a tv-t Niall.
-Ha ennyire érdekel miért nem nézed meg? - válaszolt unottan Zayn.
-Képzeld épp egy gyereket hoztunk össze! - jött ki Liam fapofával és megállt mögöttem. A srácok ijedten fordultak meg és nem tudták hova rakni, hogy mi is van. Nekem nem sok kelletett, ahhoz hogy elröhögjem magam, de próbáltam tartani magam.
-A franc pedig kezdtem megörülni, hogy én leszek az első. - tettetett szomorúságot Lou.
-Nyugodj meg macikám, majd belehúzunk. - húzta magához közelebb Harry.
-Na jó, mielőtt még meleg partit csapnátok kész kaja! - mutattam az ebédlő fele egy fintorral az arcomon.
-Ne szóld le Larry Stylson-t! - nézett rám durcásan a két srác, majd kézen fogva elsétáltak mellettem. Liam követte őket, nehogy a végén még kárt tegyenek a terítékben, Zayn pedig rám kacsintva sétált el mellettem. Niall-el ketten maradtunk a szobában. Ő a kanapén ült félig felém fordulva, míg én tőle két lépés távolságra álltam.
-Te nem jössz? - húztam fel kíváncsian szemöldököm.
-Hogy csinálod? - szólalt meg szinte suttogva, közbe tekintetét rám emelte. Szeme csillogott, arcáról a boldogság, elismerés és büszkeség tükröződött.
-Mégis mit? - ráncoltam értetlenül homlokom.
-Hogy mindenki kedvel téged?! Eddig bárki is mutatott be egy lányt, először mindenki rossz véleménnyel van rólad, de te. - egy hatalmas vigyor kerekedett arcán, majd felállt és elém sétált. - Te az első perctől kezdve megszerettetted magad mindenkivel. Még Paul-al is, pedig ő aztán a kemény dió. - szívem hatalmasra nőtt e szavak hallatán és nem tudtam vissza tartani hatalmas mosolyomat.
-Talán azért mert más vagyok, mint a többi lány. - hajtottam le fejem.
-Persze, hogy más vagy. - nyúlt állam alá és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Te vagy az én hercegnőm. - mosolygott és arca egy kicsit el is pirult, aminek következtében én is éreztem, hogy elönt a forróság.
-De csak azért, mert egy ilyen hercegem van, mint te. - válaszoltam szemlesütve és egy apró puszit nyomtam szája sarkába. Persze ő kapva az alkalmon próbált többet formálni belőle, amiben a segítségére voltam. Ajkunk épphogy összeért egy hangos csattanás hallatszott a konyha felől. Ijedten húzódtunk el egymástól, és siettünk oda, ahol a  fiúk voltak.
Liam, Harry és Louis hasukat fogták a röhögéstől, míg Zayn szitkozódva állt fel a földről. Mint kiderült a kreolbőrű srác épp a székével hintázott, amikor annak lába kitört ő pedig eldőlt. Persze Niall-nek se kellett több ő is elkezdett nevetni, míg én inkább próbáltam a földön ülő srác segítségére sietni, de azért én is elkezdtem egy picit kuncogni.
Innentől kezdve az ebéd elég érdekesre sikeredett. Igaz most kivételesen senki nem tört össze semmit, és még csak magára se borította a kaját, de furcsa volt, hogy megbeszélik egymással az előző nap történteket. Nem gondoltam volna róluk, hogy tudnak normális emberek módjára is viselkedni.
Louis elmondta, hogy szakított Hanna-val, mert már nem volt meg bennük az a tűz, mint az elején, meg Hanna nem akart nagyon belefolyni abba, hogy mindenki ismerje, így közös megegyezés alapján döntöttek úgy, hogy vége van. Sajnáltam őket, mert aranyosak voltak együtt, de meg is értem Hanna-t. De azért kicsit mérges voltam rá, hogy búcsúzás nélkül ment el. Igen már nagy valószínűséggel Londonban van.
Liam is elmesélte, hogy a barátnőjével volt este, akit azt hiszem Danielle-nek hívnak, de nem vagyok benne biztos. Fura, hogy ők is egy éve vannak együtt, de még soha nem mesélt róla egyik fiú sem, és nem is láttam még. De hát ezt ők tudják.
Zayn pedig szűk szavakban elmondta, hogy Lily-vel elmentek egy étterembe vacsorázni utána pedig a képzeletünkre bízza az este további részét. Ha épp arra a dologra gondolt, amire én gondoltam, akkor kedves barátnőmet komoly lecsapom, ha haza érek.
Harry elmesélte, hogy este buliba ment, ahonnan nem épp józan állapotában tért egy lány ágyába. Itt persze kitört a "balhé" Louis-nál, hogy mi az hogy megcsalta. Na igen, ezt valahogy szívesen kihagytam volna, mert azok a nyávogások.....rosszabbak voltak, mint az 5 éves kislány aki nem kapja meg a nyalókáját. Szerencsére mentőövként szolgált, a megcsörrenő telefonom, így a srácok is elhallgattak és helyette csapkodták egymást.
-Igen? - vettem fel a csörgő készüléket.
-Vészhelyzet van! - támadott le egyből Lily, köszönés nélkül.
-Mi a baj? - ráncoltam homlokom, a fiúk is ijedten néztek rám.
-Niall a közeledben van?
-Itt vannak mindannyian. Miért?
-Akkor menj onnan. Most!
-Mi bajod? Nem fogok meghalni. - nevettem, mire Larry párosunk eltátogta, hogy ne legyek benne olyan biztos.
-Nem viccelek. - szólt komoran barátnőm, amitől kezdtem megijedni. - Veled én Niall-el van tele az egész Twitter.
-Hogy mi? - visítottam a telefonba. Nem viccelek a hangom tényleg vagy két oktávval magasabban csengett. - Várj egy percet! - beszéltem még Lily-hez, majd eltartottam magamtól a készüléket. - Megbocsátanátok egy percre? - kérdeztem a fiúktól, akik fülüket befogva bólintottak, én pedig gyorsan felálltam az asztaltól és az erkélyre siettem. - Most mond! - tértem vissza Lily-hez, közbe az elhúzható nyílászárót bezártam.
-Tudod van az a kép, amin Niall-el sétáltok a parton, és nem látszik az arcod. - bólintottam egyet, bár ő nem láthatta, de folytatta -  Most arról megy a találgatás, hogy ki lehet az az ismeretlen lány.
-Kiket hoznak fel? - kérdeztem félve.
-Selena Gomez, Vanessa Hudgens, Ashley Tisdale és Isabelle DeLuce a legesélyesebb.
-A francba! - csaptam egyet a korlátra - Ma még Greta-ék is itt voltak. Lehetne ennél jobb?
-Miért voltak?
-A divatbemutatón ott lesznek a srácok is. - suttogtam megsemmisülve.
-Akkor vége? - suttogta Lily is.
-Azt hiszem.
-Bárcsak olyan lennél, mint Hanna Montana. - motyogta a telefonba. Először nem tudtam mire értettem, de egy kis gondolkodás után rájöttem.
-Liliana te egy zseni vagy! - lett hatalmas vigyor az arcomon.
-Igen tudom. - mondta büszkén, és most tudom, hogy haját hátra dobta - De miért is? - kérdezett rá, mire muszáj volt elnevetnem magam.
-Majd rájössz. De légyszíves hívd fel Greta-t és mond meg neki, hogy azt üzenem, hogy 10 perc múlva legyen Randy-vel a szálloda előtt a kocsival. - hadartam el, majd még elköszöntünk egymástól és bementem.
Liam-ék a kanapén ülve valami bugyuta filmet néztek, de ahogy bementem ijedten néztek rám.
-Nos nyuszi meg fogsz halni? - nevetett Harry.
-Kétesélyes még a dolog. - mosolyogtam rá.
-Mi történt? - sétált mellém Niall, félkezével átölelte a derekam.
-El kell mennem. - hadartam.
-Miért? Mi van? Vagy ki volt az? - ráncolta homlokát Liam.
-Lily, de sietnem kell. - nyomtam egy puszit barátom arcára és beszaladtam a szobába. Hallottam még, hogy Zayn utánam szól, hogy mi van a barátnőjével, de most nem volt időm rá válaszolni, ezért úgy tettem, mint aki nem hallotta.
A szobába beérve gyorsan ledobáltam magamról az eddig viselt melegítő gatyát és a pólót és helyette a bőröndömből kerestem valami elegánsabb cuccot. Végül egy rövidnadrágot kaptam magamra egy vastag barna övvel, és egy elől fodros toppot. Cipőként pedig az egyetlen magassarkú szandált, amit magammal hoztam. Szerencsére ez is telitalpú így nem kockáztatom a bokatörésem. A táskámba még bedobáltam a telefonom, a pénztárcám, az irataim meg még pár fontosabb dolgom, plusz még egy karkötőt raktam kezemre, meg egy masnis és egy kígyós gyűrűt és egy tollas fülbevalót tettem fülembe. Hajam egy erős kontyba fogtam fejem tetejére és kész voltam. A pilóta napszemcsim felkaptam az asztalról és kisiettem a szobából.
Ha azt mondom, hogy Niall idegesen járkált fel-le akkor az enyhe kifejezés. Liam eltűnt valamerre, de a többiek ugyanúgy voltak, mint 5 perccel ezelőtt.
-Mi ez a nagy sietség? - nézett rám Lou.
-Közbe jött valami. - ráncoltam homlokom. utálom, hogy hazudnom kell, de ezt muszáj végig csinálnom.
-Megijesztesz. - lépett elém Niall. Annyira aranyos volt, hogy szomorú kutyaszemekkel és legörbített szájjal nézett rám.
-Sajnálom. - nyomtam egy lágy csókot szájára. - Mennem kell. - húzódtam el tőle. A fiúk sorra jöttek hozzám elköszönni. Először jött Zayn, aki motyogott valamit Lily-ről, de nem nagyon értettem annyira elharapta a szavakat, majd jött Liam, aki megfogadtatta vele, hogy legközelebb is együtt főzünk. Aztán jött Louis.
-Fura vagy nekem ma, McCartney. - rázta fejét rosszallóan.
-Nekem viszont még beszédem van veled! - böktem mellkasára, mire csak megforgatta a szemét, de rá bólintott. És végül, de nem utolsósorban Hazza.
-Mi a baj? - suttogta fülembe.
-Majd hívlak! - suttogtam vissza, hogy senki ne hallja rajta kívül. Tőle is elhúzódtam s úgy néztem Niall-re aki csodálkozva nézett rám.
-Neked van tetkód? - bökte ki nagy nehezen Liam. Basszus erről elfelejtkeztem. Idegesen kaptam tarkómhoz, ahol a két angyalszárny található. Lassan bólintottam, és most már tényleg menni akartam.
-Elviszlek. - ajánlotta fel barátom.
-Nem! - válaszoltam kicsit túl hamar is és idegesen. - Izé, még be kell mennem valahova és gyalog szeretnék menni. - hadartam el. - Sziasztok! - mondtam gyorsan és fejem lehajtva siettem ki a lakosztályból. Ennél hülyébben már nem is viselkedhettem volna komolyan mondom. Nem csodálkozom ha ezek után Niall haragudni fog vagy valami.
Próbáltam nem ezen gondolkodni, helyette inkább a tervemre összpontosítottam. Ha minden jól megy, akkor be kell jönnie, de ha nem akkor bukta. Az előcsarnokba leérve sietve szálltam át a nagy terepet és szerencsére a kocsi már az ajtó előtt állt. Nekem se kellett több, mint akit meglőttek úgy estem be a hátsóülésre, és már indultunk is.

41. Két pad közé kerülve

Sziasztok!:) kicsit megint késve, de sikerült felraknom az új részt!:) Remélem tetszeni fog:)
Nagyon hozzáfűzni valóm nincs is, csak annyi h légyszi komizzatok!!!

I hope you like it!♥

Két és fél órával később nevetve érkeztünk vissza a szállodába Josh-al, és úgy, mint akik már ezer éve ismerik egymást és jó barátok. A reggeli folytán annyit nevettem, hogy a hasam már fájt, de valamilyen okot mindig adott rá, hogy újra elnevessem magam.
-Kösz a reggelit Josh, jól éreztem magam. - mosolyogtam rá már a lakosztály ajtaja előtt.
-Szintúgy. - mosolyodott el ő is - Valamikor elmehetnénk a többiekkel valamerre, mit gondolsz?
-Benne vagyok. - bólintottam - Majd beszélj a srácokkal és hívj.
-Megbeszéltük. - ölelt meg, majd elbúcsúztunk egymástól és ő ment a saját szobájába, míg én mentem a srácokéba.
Ahogy beléptem, egy idegesen fel le járkáló Niall-be botlottam, aki fejét egyből az ajtóra szegezte. Mikor meglátott, mintha egy kő esett volna le szívéről úgy nézett rám.
-Jó reggelt. - mosolyogtam rá.
-Az volt két percig. - motyogta az orra alatt.
-Történt valami? - léptem elé.
-Hogy történt-e? Á semmi, csak a barátnőm se szó, se beszéd nélkül lelépett, telefonját pedig hiába hívom, mert az, az ágyba csörög, úgyhogy két órája itt idegeskedek, de tényleg nem történt semmi. - hadarta el.
-Nem lehetne egy kicsit halkabban? Szét robban a fejem. - jött Harry a nyúzott képével - Szia nyuszi. - nyomott egy puszit homlokomra, majd visszasétált a nappaliba.
-Josh-al reggelizni voltam. - szólaltam meg két percnyi csend után, fejem lehajtottam.
-Josh-al? - kérdezett vissza. Felnéztem rá, szemei olyanok voltak, akár egy bagolyé.
-Igen, tudod jó megismerni új embereket, akik sokat tudnak. - vigyorogtam rá.
-Szóval, akkor most már sokat tudsz. - lépett elém, kezeit derekamra csúsztatta.
-Mondhatjuk. - haraptam alsó ajkamba. Vigyorogva megrázta a fejét, majd elkezdett közelíteni. Leheletét éreztem arcomon, orrunk összeért, szemeim lehunytam. Szánk súrolták egymást, ahogy a levegőt vettünk. Éreztem, ahogy megnyalja az ajkát, aminek köszönhetően az én alsó ajkaimat is érintette. Lassan száját enyémre nyomta és egy apró csókot hagyott számon.
-Bu! - ugrott hátamra a hang alapján Louis, így sikeresen lefejeltem szegény Niall-t.
-Barom. - motyogta barátom kicsit se kedvesen. Fájdalmasan simogattam a homlokom, de Louis még mindig belém csimpaszkodott.
-Nem szállnál le rólam? - kapaszkodtam Niall-be, így próbálván megállni, hogy ne essek el. Több se kelletett Lou már le is mászott rólam, helyette derekamat karolta át.
-Ugye tudod, hogy béna vagy? - nézett rám fa pofával.
-Mégis miért? - értetlenkedtem.
-Lefejelted Niall-t. - kezdett el nevetni, mire gyilkos pillantással néztem rá. - Anyu! - kiabálta el magát, majd elfutott.
-Komolyan kíváncsi vagyok rá, hogy mi játszódik le ilyenkor a fejében. - néztem utána csodálkozóan.
-Szerintem semmi. - válaszolt diplomatikusan a szőkeség, majd kezeinket összekulcsolva indultunk a nappali felé. -  Van egy meglepetésünk. - állt meg a konyha boltozatánál.
-Ugye nem? - kérdeztem rá félve. Ő csak mosolyogva megrázta a fejét, majd biccentett, hogy menjek.
-Szia Bella. - köszönt a konyhából kilépő Liam. - Kávét? - nyújtott felém egy bögrét.
-Hello, és igen köszönöm. - vettem el kezéből, majd beleszürcsölve léptem be a nappaliba, azonban, ahogy megláttam kik ülnek ott, sikerült kiköpnöm a számban lévő tartalmat. Erre a húzásomra mindenki ijedten nézett rám és mikor ők is megláttak álluk a padlót verdeste.
-Minden rendben? - lépett mellém Niall és Liam egyszerre. Még mindig a két személyt bámulva bólintottam egyet és elbotorkáltam az egyik fotelig.
-Szia Bella! - üdvözölt Paul is, mire csak egy erőltetett mosoly kíséretében biccentettem neki. - Szeretném bemutatni neked Greta Allecra-t és Randy Moritzon-t a DeLuce divatcégtől. - mutatott a két személyre akikről a szobába belépésem óta nem sikerült levenni tekintetem. Lassan komótosan sétáltam eléjük és nyújtottam kezet nekik, amit ők egyből tudták mit akarok.
-Isabelle Faith McCartney. - motyogtam, közbe kezet fogtam mind kettőjükkel.
-Nos, akkor azt hiszem folytathatjuk a megbeszélést. - csapta össze kezeit Paul. Én helyet foglaltam az egyik szélső kanapén és térdeimet felhúzva hallgattam.
-Igen nos izé. - beszélt zavartan Greta, amin csak elmosolyodtam - Mivel nemsokára lesz a cégünk hivatalos évi nagyszabású divatbemutatója, ezért a menedzseretekkel arra gondoltunk, hogy ti is eljöhetnétek. Ez jót tenne a hírneveteknek is, meg persze ti is szórakoznátok egy kicsit. - beszélt a srácokhoz.
Félve néztem Randy-re és próbáltam jelezni neki, hogy ez nem jó ötlet, de persze nem vette a lapot, így csak kíváncsian nézett rám mit is akarok eltátogni neki. Végül öt percnyi próbálkozás után feladtam és próbáltam a beszélő Greta-ra figyelni.
A következő egy órában beszélt a cégről, annak a múltjáról, hogy mit kell tudniuk a fiúknak róluk és persze a péntek estéről is. Amikor erről beszélt inkább csak nekem próbálta elmagyarázni, hogy mit is kell tennem, mire kell figyelnem és, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rám. Na igen a veszély már megvan, hisz a One Direction is ott lesz a divatbemutatón, ami egyáltalán nem jó, mert akkor végleg lebuktam. Mit is vártam? Nem titkolhatom sokáig, hogy ki is vagyok, bár reménykedtem benne, hogy ez ennél egy kicsit tovább tart, de egyszer mindennek eljön a vége. Valakinek szép véget ér és vannak olyanok, akik hatalmasat buknak. Azt hiszem én az utóbbihoz fogok csatlakozni.
-Faith minden rendben? - bökött oldalba Niall.
-Mi? Ja persze. - erőltettem egy mosolyt, közbe megráztam egy kicsit fejem, hogy ide tudja összpontosulni.
-Szóval akkor? - nézett rám Zayn. Kérdőn néztem rá, majd a mellettem ülő szőkeségre.
-Azt volt a kérdés, hogy nem jönnél-e velünk a bemutatóra? - simította egyik kezét combomra én pedig lefagytam. Két pad közé kerültem. Nem akarom megbántani a fiúkat, de ha azt mondom, hogy igen, akkor két személynek kéne lennem, hogy ne bukjak le, vagy ha valamilyen oknál fogva Isabelle DeLuce nem jelenik meg, de Isabella Faith McCartney igen, akkor egyből lebuknék. Segítség kérően néztem kereszt szüleimre, de ők inkább azzal voltak elfoglalva, hogy azt nézték, hogy Niall simogatja a combom. Gyorsan ki kelletett találnom valamit.
-Izé, nem érünk rá. Lily-vel megbeszéltük hogy pénteken tartunk egy csajos estét. - mondtam azt, ami a leghamarabb eszembe jutott és imádkoztam magamba, hogy elhiggyék.
-Még azt se mondtuk, hogy pénteken lesz. - nézett rám kíváncsian Liam. A francba, elbasztam!
-Igen, de már olvastam róla a neten és szinte mindenhol láttam. Ti nem? - magyaráztam úgy mint egy hülye gyerek, felálltam és a szobába kezdtem el járkálni. Nos, ha eddig nem voltam elég furcsa, akkor most az leszek.
-Minden rendben nyuszi? - nézett rám Harry aggódva.
-Igen, persze miért ne lenne? - álltam meg hirtelen.
-Nem úgy tűnik. - jegyezte meg az orra alatt Lou, de pechére meghallottam.
-Hallottam Tomlinson. - néztem rá unottan, mire inkább meghúzta magát.
-Kérhetnék egy pohár vizet? - szólalt meg Greta, én pedig kapva az alkalom lecsaptam.
-Persze, gyere velem vagyis jöjjön velem. - ráncoltam homlokom idegesen, majd karját megragadva kezdtem el húzni a konyhába. Miután meggyőződtem róla, hogy nem lát minket senki a nyakába borultam.
-Isabell mi folyik itt? - simogatta a hátam.
-Én is örülök, hogy látlak. - húzódtam el tőle.
-Válaszolj a kérdésemre! - nézett rám komolyan.
-Nem mondtam még, hogy Niall Horan-el a One Direction egyik tagjával járok? - vakartam idegesen tarkóm.
-Valahogy elfelejtetted mesélni. - tette kezeit csípőre és mérgesen nézett rám. - De mi az, hogy ők nem tudnak a divatbemutatóról akkor?
-Úgy, hogy nem tudnak semmit arról az életemről.
-Mi? - hitetlenkedett - Te nem mondtad, el nekik, hogy az mind a tiéd?
-Shh halkabban még meghallhatnak. - tettem kezem szájára. - Nem mondtam semmit, de most mindenről le fog hullani a lepel.

Komizz!!!