32. Első közös....

Sziasztok:D nagyon szépen köszönöm a 8komit^^ nem tudjátok mennyire örülök, hogy látom, hogy vannak olyanok akiknek tetszik, az amit írok^^ 
Ennek a résznek nagyon sokan fogtok örülni, úgyhogy remélem kapok több komit is*-*
És megnyugodhattok, hogy nem fogom elhanyagolni egyik blogomat sem:)

Niall szemszöge:

Szerencsémre a gépet, még elértem. Igaz lehet, hogy megfognak büntetni, úgy száguldoztam az utakon, de még az sem érdekelt. A reptérre tartó út során végig gondoltam, az elmúlt egy hetet, és belátom, elég hülye voltam. Túl reagáltam az egészet, de ki nem?! A barátnőm csókolózott egy másik sráccal, aki még talán helyesebb is nálam, de szegény srác is megkapta. Igaz Belieber vagyok, de eluralkodott rajtam a düh, és a féltékenység, amikor megjelent nálunk. Talán elhamarkodott volt az a jobbos, de ez van, az időt nem tudom vissza tekerni.
Mit mondjak neki, ha meglátom? Örülni fog egyáltalán nekem, vagy elküld? Már én magam se tudom, mi lesz, de egy dologban nagyon reménykedek. Abba, hogy újra lesz, olyan, hogy MI! Telefonom halk rezgésbe kezdett zsebembe, gyorsan előkaptam, azt remélve, hogy Faith írt, de sajnos nem. Csak Lily küldte el a címet. Telefonom leraktam magam mellé, szemem behunytam, és tovább gondolkoztam....

*  *  *  *  *  *

-Ez lenne az! - állt meg a taxis, kezébe nyomtam a pénzt, majd kiszálltam. Körül néztem, mindenhol emberek, mindannyian sietnek. Nem tudnám ezt megszokni. Előre néztem, és elém tárult, egy öt emeletes barna bérház, elindultam a lépcsőn.
Ahogy az ajtón akartam bemenni, megakadtam, ugyanis azt kulccsal kell kinyitni, így nem maradt más választásom minthogy vártam. Az ajtó melletti korlátnak dőltem, szemüvegem megigazítottam, és sapkám is még jobban fejembe nyomtam a biztonság kedvéért.
Szerencsémre nem kellett sokat várnom, mert épp egy anyuka jött ki két kisfiával, én segítettem neki, majd mosolyogva besétáltam. Pechemre a negyedik emeletre kelletett felsétálnom, mire felértem elfáradtam, de egyből az ajtójukat kerestem, és nem is volt nehéz megtalálni, mert csak két ajtó volt ezen az emeleten. Elé sétáltam, s kopogtam, közbe szemüvegem levettem és a zsebembe mélyesztettem. Nem tudom mit mondjak neki, vagy mit csináljak.
Kezdtem megijedni, mert senki nem nyitott ajtót, és mozgást se hallottam bentről, de azért még egyszer bekopogtam, egy kicsit hangosabban. Nem sokkal később hallottam, hogy bentről valaki a zárral matat, majd a kilincs is lenyomódott.
Itt van előttem. El sem hiszem, hogy végre megint láthatom, s még így kinyúlt fölsőben és egy melegítőben is gyönyörű. Bevallom hiányzott, nem is kicsit. Meg kéne szólalnom, de nem tudom, mit.
-Szia. - nyögtem ki. Ennél bénám már nem is lehetnél Niall Horan. Kicsit se csinálok magamból hülyét. Láttam rajta, hogy nem kicsit van meglepődve, szeme, mintha a könnytől csillogott volna,
-Hogy kerülsz ide? - szólalt meg ridegen, de szemében láttam, hogy örül, hogy itt vagyok. Gyerünk Niall, most vagy soha! 
-Faith. Tudom, hogy haragszol rám, mert én is haragszok magamra, de légyszíves hallgass meg. Amikor elmondtad én...

Faith szemszöge:

Nem kicsit lepődtem meg azon, hogy Niall az ajtónkba áll. Vajon honnan tudja, hogy hol lakom? Hogy kerül ide? Ebbe sántít valami.
Ahogy elkezdett magyarázkodni elkövettem a legnagyobb hibát: belenéztem gyönyörűen csillogó szemeibe. Innentől kezdve nem tudtam elszakadni tekintetétől, és már nem is értettem mit is beszél, csak az édesen csilingelő hangját hallottam, de szavakat nem. Szemeiből annyi mindent ki lehetett olvasni, mintha csak egy nyitott könyv lenne. Hiányzik. Hiába itt áll velem szembe, azt akarom, hogy újra együtt legyünk, újra legyen értelme az életemnek, mert nélküle egy senki vagyok!
-Szeretlek Faith, és sajnálom az egészet! - ért mondandója végére, és úgy nézett mélyen szemembe.
-Niall, én sajnálom. - kezdtem magyarázatomba - Elrontottam mindent, és sajnálom, tényleg nem aka...-nem tudtam befejezni, mert ajkait enyéimre nyomta. Először félénken harapott felső ajkamba, amit én viszonoztam azzal, hogy alsó ajkát kezdtem el szívni, mire mohón kapott ajkaim után. Hamar bebocsájtást kért, amit elég gyorsan meg is kapott, s nyelve vad táncra hívta enyémet. Kezeit arcomra simította, én pedig pólójánál fogva húztam be az ajtón, hisz itt még a falnak is füle van. Ahogy átléptük a küszöböt, az ajtót becsaptuk, megfordultunk, s Niall neki nyomott az ajtónak. Csókunk még ekkor sem szakadt, meg sőt inkább kezdett egyre vadabb lenni.
Ajkai elvándoroltak nyakamra, s azt kezdte el szívni, majd kisebb puszikat hagyott útvonalán, én addig kezeim felvezettem pólója alatt csupasz hátára, s karmolászni kezdtem. Mivel már nem bírtam ajkai nélkül, mohón tapasztottam szám övére, amire csak elmosolyodott, de hagyta, hogy én irányítsak. Azt hiszem, ennyire vadak még nem voltuk, mint most, de azért egy bizonyos határt nem akartam átlépni, ezért óvatosan elváltam tőle. Felső ajkamra kaptam még egy utolsó csókot, majd homlokát enyémnek döntötte, és úgy néztük egymás.
Szeme úgy csillogott, ahogy eddig még sosem, de mindenféleképp ez volt a kedvencem. Száján egy apró mosoly ült. Ahogy láttam hogy néz, kezdtem érezni, ahogy az arcom kezd egy melegebb lenni, és kezdi felvenni a piros színt. Elképesztő, hogy pusztán azzal zavarba tud hozni, ahogy néz. Gyorsan mellkasába fúrtam arcom, mire ő csak felnevetett.
-Hiányoztál manó! - simogatta hátam
-Te is szöszi. - néztem fel rá - Sajnálom Niall!
-Felejtsük el, mit szólsz hozzá? - húzta fel szemöldökét
-Miről is van szó? - nevettem fel, ő pedig fejét rázva puszilta meg homlokom
-Szeretlek! - nyomott egy lágy csókot számra
-Szeretlek! - pusziltam meg - Amúgy, hogy kerülsz ide? - ráncoltam homlokom
-Repülővel?! - kuncogott - Lily, segített a címbe. - mosolygott - És Justin magán gépével - szűkítette össze szemeit, s a falat pásztázta
-Niall, ugye nem estél neki megint? - nyúltam álla alá
-Nem, dehogy. Ő ajánlotta fel. - forgatta meg szemeit - És, hogy-hogy megint?
-Láttam a száját, szóval ne tagadd! - veregettem meg vállát, majd elsétáltam előle egyenesen a nappaliba. Bele telt egy kis időbe, míg utánam jött, majd levágódott mellém.
-Nem direkt akartam, csak amikor megláttam eluralkodott rajtam a féltékenység. Ne haragudj! - nézett rám boci szemekkel. Tudta, hogy ezeknek nem tudok ellenállni ezért csinálta. Fogtam egy párnát, és a fejébe nyomtam, így elterült a kanapén és sikeresen ráültem csípőjére. Egy halk nyögés tört fel belőle, majd a párnát kikapta kezemből, majd jó messzire eldobta, és gonoszan nézett rám. Elkezdtem csikizni, ami nem jött be, mert nem volt csikis, majd egy hirtelen mozdulattal fordított helyzetünkön, így én kerültem alulra. Elkezdett csikizni, mire hangos sikításba törtem ki, és ott ütöttem ahol csak tudtam.
-Kérek egy csókot. - hajolt arcomba, száját csücsörítve
-Nincs kedvem csókolózni. - hazudtam, de ő, mintha meg se hallotta volna, száját enyémre nyomta, de pechére nem csókoltam vissza, amivel tudtam, hogy kínzom, de nem csak őt, hanem magamat is. Egy idő után, miután rájött, hogy így nem ér el semmit, új módszert választott. A mellettem elhelyezkedő kezeit, lecsúsztatta oldalamon, egészen csípőmig, ott megragadta pólóm szélét, s kezeit rásimította csupasz bőrömre. Ahol megérintett, a bőröm perzselt. Keze csak egye feljebb csúszott, míg melltartóm aljához nem ért. Tekintetét nem vette le enyémről, én ajkamba haraptam, az ő arcán egy kaján mosoly ült. Ebben a pillanatban gyorsan magamra rántottam, és kezét kihúztam pólóm alól, és megcsókoltam. Persze, nem tiltakozott és egyből visszacsókolt, majd hirtelen elvált tőlem.
-Mutasd meg a házat. - nézett rám egy győztes mosoly kíséretében, mire csak megforgattam a szemem, majd felült, engem is magával húzva.
Elindultunk, az érdekfeszítő kis túránkra. Először a földszintet mutattam meg neki, ahol található, a nappali, a konyha, és egy kis gardrób, majd mentünk az emeletre. Igen nekünk olyanunk is van, szerencsémre, és az ötödik emelet, csak a miénk. Ahogy felértünk a lépcsőn megmutattam neki nagyi szobáját, a dolgozót, ahol nagyapa dolgozott és amióta meghalt minden úgy van hagyva ahogy ő hagyta, a vendégszobát, majd benyitott egy szobába. Ennek a szobának a közepén, van egy zongora, és a fal mellett egy gitár. Azóta nem játszottam egyik hangszeren sem, mióta nagypapi eltávozott közülünk. Gyorsan kirángattam innen Niall-t, majd mentünk a szobámba.
Ahogy beléptünk a rózsaszín és citromsárgába pompázó kis zugba, Niall egyből elkezdett körbe nézni, és minden kis tárgyat jó alaposan megnézett, én pedig bevetődtem az ágyba. Elhelyezkedtem kényelmesen, és úgy néztem ahogy kíváncsi arccal, megy körbe a szobán.
-Minek neked két gép? - mutatott az íróasztalomon található rendes gépre, majd az éjjeli szekrényemen lévő laptopomra.
-Amikor Lily itt alszik, és nem hoz magával gépet, akkor ő gépezik azon a gépen - böktem fejemmel az asztalra - én meg a laptopon így meg van oldva a probléma.
-Oh értem. - bólintott sokatmondóan, majd befeküdt mellém - Gyere manó. - húzott magához, neki dőlt a háttámlának, engem pedig lába közé húzott, óvatosan elhelyezkedtem és úgy ültünk csendben, ölelkezve. Egy kis idő múlva az ölembe vettem a gépem és életre keltettem. Felléptem Twitter-re, elolvastam a fontosabbnak tűnő twitteket, csiripeltem egyet, majd kiléptem. A fülembe szuszogó srác, csak csendben figyelte mit csinálok.
-Megnézed te is? - fordítottam felé a fejem, mire csak bólintott
-Ha nem nagy gond. - puszilta meg arcom, kezeit hasamról elvette, majd az ölembe hagyva a gépet, kezdett el pötyögni. Ahogy belépett én is a képernyőre néztem. Több száz vagy ezer twitt volt, neki, elolvasott párat, majd bekövetett egy-két embert.
Most már értem, eddig miért nem követte Lily-t, hiába küldözgettünk neki több száz twittet. Annyian írnak neki, hogy nem tudja mindegyiket elolvasni, hiába is akar minden rajongójának egy örömteli pillanatot szerezni, de nem tud annyian írnak neki. Ahogy jobban figyeltem a képernyőt megakadt a szemem egy twitten, amit gondolom Ő is olvas. Nem épp kedves üzenetet kapott.

Nagy Directioner vagyok, de szerintem neked nagyon el kéne húznod a bandából! Nagyon rossz hangod van, csúnya vagy, dagadt vagy, és még sorolhatnám! Úgyhogy légyszíves lépj ki a bandából, minden directioner örülne neki! 

Nem mondom, van mersze a csajnak. Niall kezei a billentyűzeten ökölbe szorultak. Gyorsan kinyomtam a gépet, majd az ágy végébe dobtam, és megfordultam.
Ő csak ült előre bámulva, s meg sem szólalt.
-Hé, nyugi nincs semmi baj! - másztam elé, kezem álla alá helyeztem, és felemeltem, így kényszerítve, hogy nézzen szemembe
-De van Faith! Szinte minden nap kapok ilyen üzeneteket! Néha már komolyan elgondolkodom, azon, hogy tényleg jobb lenne ha kilépnék. Egyszerűen rosszul esik, hogy ez a véleményük rólam. - szeme csillogott, de nem a boldogságtól, hanem a könnyektől.
-Ne butáskodj! Ti öten vagytok a One Direction, és ha kilépnél, mi lenne a fiúkkal? Ők is befejeznék, mert nélküled, már nem ugyan az! És ha kapsz ilyen üzeneteket akkor mi van? Az ilyenek nem is igazi directionerek! Nem kell velük foglalkozni, csak féltékenyek a sikereidre, mert tudják, hogy nekik sosem lesz olyan szerencséjük, mint Neked! És inkább büszkének kéne lenned! - mosolyogtam rá
-Büszke? Mire? - ráncolta értetlenül homlokát
-Sikerült egy antiból igazi directioner-t csinálni! Sőt. - haraptam ajkamba
-Ohh, hát ennek örülök. - nevetett fel - De arra jobban büszke vagyok, hogy egy ilyen kedves, megértő, szeretni való,  lázadó, nagyszájú, gyönyörű barátnőm van! - simogatta arcom. Éreztem kezd a pirosság az arcomba menni, így inkább mellkasába fúrtam arcom - Azt kihagytam, hogy a legjobban azt szeretem benne, ahogy elpirul! - kuncogott fel, mire csak ráütöttem egy kicsit.
-Szemét vagy! - néztem fel rá.
-Lehet, de akkor is igazam van! - csókolt meg. Ez a csók nem tartott sokáig, ugyanis elhúzódtam tőle.
-Gyere, mutatok valamit! - álltam fel az ágyról, őt magammal húztam, és kimentem egyenesen egy olyan ajtó fele, ami mögé nem nyitott be. Kinyitottam, majd elindultam felfele a lépcsőn, ahogy felértem, jó erősen megnyomtam a már rozsdás ajtót, s ki mentünk a tetőre. Elsétáltam a széléig, s úgy néztem a nyüzsgő várost.
-Fentről sokkal szebb! - ölelt át hátulról, kezeit hasamra simította
-Ideszoktam járni gondolkodni. A zaj valahogy megnyugtat.
-De jó neked, én nem tudnám megszokni. - nevetett fel
-Mikor mész vissza? - fordultam felé, kezeimmel derekán öleltem át.
-Rosszul fogalmaztál. - rázta fejét - Te is jössz velem vissza! - simította egyik kezét arcomra
-Én nem megyek. Nem tudok, így a szemükbe nézni a többieknek. Mit gondolhatnak rólam?! - engedtem el, s leültem a tetőszélére. Szemeimbe könnyek gyűltek.
-Ne butáskodj! Mindenki vár! Hiányzol nekik! Amikor Liam felolvasta a levelet, Lily a legrosszabb barátnőnek gondolta magát, és Hannával együtt sírtak, Harry dühös magára, amiért tegnap nem említetted neki, hogy eljössz, és semmi jelét sem adtad, Liam, Louis és Zayn, pedig magukat emésztik, amiért olyan szemetek voltak veled! És nekem is az kell, hogy ott legyél velem! - guggolt le elém
-Hallottátok a levelet? - néztem rá kidüllesztett szemekkel
-Igen! És visszatérve rá, nem utállak, sosem utáltalak, és sohasem foglak tudni utálni! Szeretlek Faith, tiszta szívből!
-Én is Niall! - döntöttem homlokom övének - Mikor megy a gép vissza? - mosolyodtam el, mire felkapott ölébe, és elkezdett pörögni. - Niall tegyél le, mert hányni fogok! - nevettem, s egyből lerakott
-Amúgy a pilóta azt mondta, hogy négyre legkésőbb legyek a reptéren, mert akkor megy vissza, szóval még van.. - előkapta telefonját, megnyomott rajta egy gombot, s nézte az időt - másfél óránk!
-Akkor egy óra múlva indulni kell. Mit csináljunk? - húztam fel szemöldököm
-Van egy ötletem. - csókolt meg, s a következő pillanatban pedig kattanást hallottam -Első közös kép. -vállt el kuncogva
-Ne mááár. - kényeskedtem - Mutasd! - nyúltam érte, s a képernyőjét felém tartotta. -Tetszik. - haraptam alsó ajkamba, a kép láttán. Még csináltunk egy pár képet, ami kábé lett vagy 20darab, mert nem tudtuk eldönteni, hogy melyik jó vagy nem, így meghagytuk az összeset, pluszba még Niall csinált rólam egy párat, amit nem hagytam ezért kicsit elmosódtak, de egy kedvenc azért lett. Miután kiéltük fényképész vágyainkat, visszamentünk a házba, egyből a konyhába, mert az ír szerelmem éhes lett. Ki gondolta volna?!
Eldöntöttük, hogy csinálunk egy kis tejbegrízt, és neki is álltunk. A főzés során hagytunk magunk után egy kis kupit, de csak akkor pakoltunk el, amikor már megettük az ételünket.
Én a pulton ültem, míg Niall a lábam közé beállva, próbált megetetni, ami kisebb bénázások során sikerült is. Mire befejeztük a kajálást, pont annyi volt az idő, hogy már készülnöm kelletett, így Niall-t megkértem, hogy kezdjen el mosogatni, meg a kis disznóólunkat tüntesse, el, míg én gyorsan lefürdök. Szerencsémre, nem ellenkezett, így hamar elszaladtam zuhanyozni, miután végeztem felöltöztem, addigra már ő is ott ült az ágyam végébe, telefonját bámulva, s valamit állítgatott rajta. Miután megmutatta mit, láttam, hogy a hátterét állította át a csókos képünkre. Folytattuk a pakolást, szerencsénkre volt annyi eszem, hogy amikor megjöttem nem pakoltam ki egyből, így csak a laptopot kelletett beletenni a bőröndömbe, felhúztuk a cipőinket, becsuktam az ajtót s már indultunk is le.
Taxit hamar fogtunk, s mentünk a reptérre. Ahogy odaértünk kipattantunk, Niall jobban a fejére húzta a sapkáját, és mentünk az információs pulthoz, megkérdezni, hogy a magángépbe hol tudunk beszállni. Míg vártunk egy kislány szaladt oda hozzánk.
-Szia, ugye te vagy Niall Horan? - szólalt meg cuki kis hangján, Niallre néztem mire lehajolt hozzá, úgy beszélgetett vele
-Igen, de ugye nem sikítasz? - tette ujját a kislány szájához
-Nyem, csak kéjhetek egy ajáírást? - nézett rá szépen, mire Niall csak felkuncogott
-Hát persze. - majd elvette a kislánytól a papírt és a tollat, és írni kezdett- Mi a neved, baba?
-Maya. - válaszolt
-Tessék Maya, és amiért ilyen ügyes voltál, csináljunk egy közös képet is? - nézett a kislányra
-Jujj igen! Anyaaa! - szólt anyukájához, aki időközben, már mellénk sétált, és nyújtotta is felém a gépét, hogy csináljak képet, amit örömmel vettem el
-Nagy mosoly! - néztem a gépre, majd a Mayát ölelő Niall-re. - Kész! - adtam vissza a gépet a szülőnek, majd a pult felé fordultam, mert jött a pilóta, közbe meghallottam ahogy Maya kérdez valamit:
-Ő a barátnőd? - hallottam suttogó hangját, gondolom Niall bólintott, mert folytatta - Nagyon szép lány. - kuncogott fel, mire én csak elmosolyodtam, majd tovább beszéltem a nővel, és a pilótával, majd nem sokkal később Niall is csatlakozott hozzánk, mert mentünk a géphez.
Szerencsére a csomagomat nem vizsgálták át, így nem húztuk az időt, mert már nem is volt időnk. Ahogy felszálltunk a gépre, az egyik kanapén elhelyezkedtünk, és már indultunk is.
-Milyen aranyos volt az a kislány. - ölelt át Niall
-Az biztos. - kuncogtam fel - Niall, amúgy most, hogy megyünk a bulira? - fordultam felé
-Hát, ha LA-be érünk, utána megyünk Selenáéknál, mivel gondolom ott van a ruhád?! - nézett rám, mire csak bólintottam. - Utána megyünk a szállodába, elkészülünk, és megyünk a többiek után a buliba. Így jó?
-Tökéletes! - nyomtam rövid csókot szájára, majd mellkasára feküdtem.
Vajon milyen érzés lesz, újra a többiek szemébe nézni? Nagyon haragudnak rám Mandy-ék? És Selena? Vajon tudja egyáltalán, hogy eljöttem? Majd választ kapok a kérdéseimre, amint megérkeztünk a buliba.....


8 komi és jön a következő rész:P

31. A levél

Sziasztok:D itt lenne az új rész:D igaz már fel akartam rakni hamarabb, de valahogy nem úgy jött kis az időmből=/ és kezdtem egy új blogot:) az első rész már ott is fent van, szóval nézzetek be és KOMIZZATOK!! http://dodoandhazza.blogspot.hu/

Kaptam egy díjat, amit köszönök szépen Kinga -nak:)♥

1.Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
1. Szeretek zenét hallgatni, és írni

2. Barna hajam és barna szemem van:)

3. 2fiú tesóm van:o

4. Általában a részek meg vannak írva előre.

5. A semmi közepén lakok egy sz*r faluba

6. Kevés barátom van, de tudom, h rájuk bármikor számíthatok

7. Kedvenc sportom a foci^^ , és a görkorizás

8. Egyszer szeretnék kijutni Londonba(igaz angolul nem nagyon tudok, de sebajxD)

9. Most kezdem a 11.-ik osztályt

10. Imádom a csokit*-*

11. A példaképem: Demi Lovato*-*

 2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

1.Mi a kedvenc számod? jelenleg Tone Damli ft. Eric Saade - Imagine imádom♥

2.Mi a kedvenc filmed? Project X

3.Ki a pasi ideálod? nincs, de ha választani kéne akk Niall Horan*-*

4.Mi a kedvenc városod? Miskolc, Pest

5.Mióta írsz blogot? tavaly szeptemberbe kezdtem el:)

6.Ki a kedvenc énekesed/énekesnőd? Selena Gomez, 1D, Cher Lloyd, Rita Ora, Eric Saade, JB

7.Hány nyelven beszélsz? elméletileg 2(magyar, angol), de néha már én se vagyok benne biztosxD

8.Mi a kedvenc gyümölcsöd? eper

9.Hány éves vagy? 16

10.Balaton vs. Tenger? tenger, de a Balatont is imádom:D

11.Várod a sulit? igen, de csakis az osztály hülyesége miatt:D másért nemxd

3.11 kérdést kell feltenni a jelölteknek! 

4. 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés) 

Hú hát, ezt a kettőt sajnos nem tudom megcsinálni, ugyanis ritkán olvasok blogokat, és szerintem mindenki nagyon ügyesen ír, és így nem szeretnék senkit megjelölni:) remélem nem baj:)

Köszönöm még egyszer a díjat, és itt lenne az új rész:) Jó olvasást I hope you like it!♥

Lily szemszöge:

Telefonom halk csörgésére keltem fel. Gyorsan kikaptam párnám alól és kinyomtam, mielőtt még Selena felébredne. Vidáman keltem fel és mentem a fürdőbe elvégezni reggeli teendőimet, utána pedig a gardróbba indultam. Felkaptam egy fekete fehérnemű szettet, egy sima farmer rövidnadrágot, egy csíkos toppot, és hozzá egy lapos balerinát. Fülembe raktam egy epres fülbevalót, nyakamba pedig a hozzá illő nyakláncot. Szemem kihúztam, hajam kiengedve hagytam. Miután kész lettem átmentem Bella szobájába. Kopogtam, de nem válaszolt, ezért benyitottam.
-Hahó, Bella! - szóltam, de semmi. Ágya be volt vetve, gondoltam a fürdőbe lesz, így besétáltam oda, de ott sem volt. Ahogy sétáltam ki, a szemem megakadt valamin, az ágyon. Közelebb lépkedtem hozzá, majd leültem a szélére, és a kezembe vettem a kis borítékot, amin a nevem állt. Lassan olvastam, s mire a végére értem, már majdnem sírtam. Nem lehet, hogy elment. A levelet visszaraktam a borítékba, majd azt kezembe fogva indultam le a lépcsőn. A konyhából hangokat hallottam, így a falhoz simulva füleltem. Tudom nem lenne szabad, de kíváncsi lettem.
-Nem tudom, mi lesz vele. - hallottam Bella nagyijának hangját
-De Katie, mi a baj? - szólalt meg Mandy
-Mandy, Brian, én meg fogok halni! - mondta ki a szavakat Katie, rám pedig még jobban rám jött a sírás
-Mi? Ezt hogy érted? - szólt zavartan Brian
-Egy gyógyíthatatlan betegségem van, és maximum két hónap, de lehet, hogy csak egy hetem van. - kezdett el szipogni, én pedig nem bírtam tovább
-Katie nagyi! - szaladtam oda hozzá, és hátulról megöleltem - Mond, hogy nem igaz!
-Liliana drágám! - fordult meg - Nem lett volna szabad hallanod. - rázta fejét
-Mond, hogy nem igaz! Nem hagyhatod itt te is! Kérlek! - sírtam még jobban
-Sajnálom kicsim. Isten akarata ez. - törölte meg szemem
-Lily, nem lett volna szabad hallgatóznod! - ripalt rám Brian
-Nem titkolhatjátok sokáig! - néztem rá, majd a már síró Mandy-re - Mennem kell! - töröltem meg szemem, majd kirohantam a házból. Szaladtam ahogy csak bírtam. Egy régi barátra volt szükségem, így Chaz-hez szaladtam. Ahogy odaértem Justin nyitott ajtót.
-Lily, mi történt? - rémült meg. Tudtam neki nem mondhatom el.
-Bella! - borultam nyakába
-Mi van vele? - tolt el magától
-Nincs itt? - néztem rá
-Nem, miért lenne? - értetlenkedett
-Elment. - hajtottam le a fejem
-Mi? Miért? Hova?
-Az elmúlt egy hét!
-El kell mennünk érte!
-Felesleges lenne! Csak egyetlen egy személy tudná őt visszahozni! - néztem rá
-Niall. - nézett maga elé, én pedig bólintottam - Megvan! Mondd meg neki, hogyha visszaakarja hozni Bellát, legyen a reptéren 2órán belül. A magángépemmel elmehet érte, és visszaérnek estére. - nézett rám komoran
-Tényleg? Uram isten Justin. Te vagy a legjobb! - öleltem meg jó szorosan
-Semmiség, hisz miattam van ez az egész. - rántott vállat
-Ne okold magad! De én sietek, majd beszélünk. Szia! - intettem és megint szaladni kezdtem. A tüdőm szúrt, levegőt is alig kaptam, a cipőm törni kezdte a sarkam, de kb fél óra múlva már a szálloda liftjében álltam. Térdemre támaszkodtam és így próbáltam friss oxigénhez jutni, majd a lift pittyegése jelezte, hogy felértem a 6.-ik emeletre. Egyből az ajtójuk felé szaladtam, és elkezdtem először kopogni, majd dörömbölni rajta. Mocorgást hallottam bentről, de nem hagytam abba.
-Ki a fasz dörömböl ilyenkor? - kiabált morcosan Zayn
-Biztos rajongó! - kiabált Louis is
-Basszus nyissátok, már ki ezt a retkes ajtót! - kiabáltam, a zár egyből kattant és Hanna meglepődött arcával találtam szembe magam
-Szia Lily! - mosolyodott el, de most nem érdekelt, egyből betrappoltam az előszobába, ahol mind az öt fiú ült, és mindannyian rám kapták tekintetüket, amikor eléjük álltam.
-Lily?! Te dörömböltél? - állt fel Zayn és elindult hozzám
-Ne most! - löktem el magamtól - Mondjátok csak most boldogok vagytok? Elértétek a célotokat! Gratulálok! - emeltem fel a hangom
-Miről beszélsz? - értetlenkedett Louis
-Belláról!
-Mi van vele? - szólt egyszerre Harry és Niall
-Miért kelletett nektek folyton szekálnotok? Mondjátok miért? - kezdtem el sírni
-Lily, picim, mi történt? - ölelt át Zayn
-Ez történ! - dobtam le eléjük a levelet, és leültem a kanapéra. Liam fölkapta, kibontotta és hangosan olvasni kezdte:

Kedves Lily:

Mikor ezt a levelet olvasod én már valószínűleg New York-ban leszek. Igen, jól látod. Hazajöttem! Lehet, hogy most gyengének tartasz, hogy megfutamodok a probléma elől, de már nem bírom. Nem bírom tovább, ahogy Zayn-ék folyton megaláznak, és szekálnak. Eddig tűrtem, de már nem megy, főleg, úgy hogy tudom, hogy igazuk van. Magamnak köszönhetek mindent, hisz én rontottam el. Ha nem engedtem volna Justin-nak....Szeretem Niall-t tiszta szívből, és ezt Te és Selena tudjátok a legjobban. Eddigi elkövetett hibáim közül ezt bánom a legeslegjobban. Talán ha nem történik az egész, akkor talán még most is együtt lennénk Niall-el, talán együtt készülnénk az estére, de túl sok a talán.
A borítékban találsz egy nyakláncot. Légyszíves add oda Neki, és mond meg neki, hogy mindennél jobban sajnálom, és hogy akárhogy utál, én még mindig ugyan úgy szeretem. 
Emlékszel, amikor Hannával megígértétek, hogy segítettek Sely szülinapi bulijának szervezésében? Sajnos az elmaradt, de a buli az nem. Egy hét egyedüllét során - hisz Selenával ti se nagyon foglalkoztatok velem - sikerült mindent megszerveznem, a ma estével kapcsolatban. A címet nem mondom el, legyen meglepetés nektek is. Mivel tudom, hogy elfelejtkeztetek a buliról, így ruhátok sincs, ezért nézz be a szekrénybe. Találsz ott három csomagot, Selenának, Hannának, és Neked címezve. Ezeket tőlem kapjátok búcsúajándék gyanánt. Remélem tetszeni fognak, mind a ruha és a buli is. Fél hétre készüljetek el, és a sofőr majd a szálloda előtt fog várni rátok. 
Sajnálom, hogy pont ma léptem le, de így is Boldog Születésnapot kívánok Selenának, és remélem nem fog haragudni rám. Köszönök mindent. Szeretlek Tieteket.

                                                                                                      Bella xX

U.I.: Jó bulizást, és találkozunk nyár végén! - fejezte be Liam az olvasást

-Én vagyok a legrosszabb barátnő a világon! - kezdtem újra sírni. Fejem térdemre hajtottam.
-Ne hibáztasd magad! - simogatta Zayn a hátam - Nem a te hibád!
-Igazad van! - néztem rá, szemem megtöröltem - A Te hibád! - böktem mellkasára
-Nem, ez közösen, miattunk van! - szólalt meg Louis, a többi fiú csak bólogatott
-Miért nem említette tegnap? Francba is! - állt fel dühösen Harry és az ablakhoz sétált
-Ezt hogy érted? - nézett rá értetlenül Liam
-Tegnap miután leléptem, vele voltam. Véletlenül összefutottunk, és nem volt szívem egyedül hagyni. - fordult felénk, hátával az üvegnek dőlt - Semmi jelét nem adta, hogy el akar menni.
-Beszélnem kellett volna vele! - támaszkodott Niall a térdére, közbe egyik kezével a borítékért nyúlt, és a benne lévő nyakláncot a kezébe csúsztatta
-Most mi lesz? - szólalt meg szipogva Hanna
-Senki nem tudja visszahozni, csak egy valaki! - néztem végig rajtuk, mire mindannyian a szőke srácra kaptuk tekintetünk
-Niall, neked kell visszahoznod! - szólt rá Louis és Liam
-Jó, de hogy? Repülő ki tudja hogy megy, meg jegy se biztos, hogy lesz! - állt fel és idegesen kezdett el járkálni előttünk föl s alá.
-Igaza van! Ha el is tudna menni, nem biztos, hogy a bulira visszaér! - rázta a fejét Harry
-Én tudom a megoldást, de nem biztos, hogy tetszeni fog. - néztem Niall-re, mire megállt velem szembe - Menj el a reptérre, és ott fog várni egy gép. Pontosabban egy magángép. Justin gépe. - suttogtam az utolsó mondatott
-Nem! Az teljesen kizárt, hogy én annak a gépével menjek! Miatta van minden! - csapott dühösen az asztalra
-Mást nem tudsz tenni! - kiabált rá Harry
-Nem! - szögezte le
-Beverted a képét, és most segíteni próbál, inkább hálás lehetnél neki! - kiabált Louis is
-Hálás?! Most ugye csak szívatsz?! - fordult felé a szőke srác
-Az isten szerelmére Niall James Horan! - pattant fel mérgesen mellőlem Zayn - Elvonszolod a nagy segged a reptérre, felülsz a gépre és visszahozod El-t! - állt meg vele szembe. Az ír srác nem szólalt meg csak lehajtotta a fejét, majd halkan megszólalt:
-Mi a lakásának a címe? - nézett fel rám, arcomra egy nagy mosoly ült, felálltam és jó szorosan megöleltem.
-Ez a beszéd! - jöttek a többiek is és mindannyian egy emberként öleltük meg
-Lily, mennyi időm van még kiérni? - tolt el magától Niall
-Ja igen. Kb 45perced.
-Akkor gyerünk! - tolta Harry az ajtó felé
-Hé kocsikulcs is kéne! - fordult vissza, mire Lou már dobta is neki
-Sapka, szemüveg, a biztonság kedvéért! - nyújtotta felé Zayn
-Címet SMS-ben küldöm.
-Bella nélkül vissza ne merj jönni! - fenyegette meg Hanna ás Liam
-Sok sikert! - öleltem meg még utoljára
-Majd jövünk! - intett, majd kilépett az ajtón
-Nyugi, minden rendben lesz! - ölelt át hátulról Zayn, és egy csókot nyomott nyakamra
-Remélem is. - suttogtam, még mindig az ajtót nézve.
-Akkor szerintem mi mehetünk is vásárolni! - csapta össze tenyerét Harry
-Haver, most komolyan ez a legfontosabb? - szólt rá Liam
-Öcsi nem akarok senkit megijeszteni, de este buliba megyünk! Egy szülinapi buliba! Ahova szokás ajándékot is vinni! - nézett hülyén a többiekre
-Basszus, nem vettünk semmit! - hüledezett Lou
-Akkor mi magatokra hagyunk titeket! Jó vásárlást! - fordultam feléjük vigyorogva
-Mi? És ti? - szólt Zayn
-Mi már megvettük neki! - nyújtotta rá a nyelvét Hanna
-És nekünk a ruhákat meg kell nézni! Úgyhogy sziasztok! - nyomtam egy csókot Zayn szájának a sarkába, a többieknek intettem egyet, majd Hannát magam után húzva elhagytuk a lakosztályt. Gyalog mentünk, mivel két kocsi volt bérelve nekik, egy amivel Niall ment el, a másik meg biztos kell a többieknek a vásárláshoz, úgyhogy nem maradt más választásunk. Az utat egy óra alatt megtettük, mire odaértünk Selena nem volt otthon szerencsénkre.
-Anya, apa?! - lepődtem meg a konyhába érve
-Liliana drágám! - ölelt jó szorosan magához anya
-Ti hogy-hogy itt? - néztem rájuk értetlenül
-Bella hívott minket Selena szülinapi bulijára. - mosolygott
-Ti is tudtátok? - álmélkodtam
-Persze! - bólintott apa, én pedig furcsán fordultam Hanna felé
-Izé, apa, anya, Katie nagyi ő itt Hanna Walker. Hanna ő itt az anyukám Carley, az apukám Bob, és Bella nagyija Katie. - mutattam sorba rajtuk
-Jó napot! - mosolygott félénken a mellettem álló lány
-Tegezz nyugodtan! - ment anya oda és őt is megölelte
-Mandy beszélhetnénk? - néztem rá erőteljesen
-Miről? - mosolygott rám
-Csak Selena ajándékáról. - böktem fejemmel a nappali felé
-Persze. - indult el előttem - Na mond! - nézett rám, én pedig kihúztam a hátsókertbe és a nyílászárót is behúztam - Mi az? Miért kell ennyire kijönni?
-Mandy van egy jó és egy rossz hírem! - néztem rá félve
-Mi? - nézett rám értetlenül
-Inkább ülj le először! - toltam egy szék felé - Szóval...izé öhmm...Bella...öhmm haza ment! - mondtam ki gyorsan, mire Mandy kidüllesztett szemekkel nézett rám
-Hogy mi? - hangja vagy 2oktávval magasabban csengett
-Hajnalba lelépett, hagyott egy levelet, de a jó hír az, hogy Niall elment érte, és visszahozza! Remélhetőleg. - suttogtam az utolsó szót
-Uram isten. De miért? Vagy hogy? - kezdett el könnyezni
-Hosszú, majd elmondja! De légyszíves Katie-nek ne mond! Annyit elég tudni mindenkinek, hogy Niall-el van! Rendben? - néztem rá könyörögve
-Persze! Köszönöm, hogy elmondtad nekem! - ölelt meg mosolyogva - Na gyere menjünk, be, aztán lassan lehet készülődni, az estére. - kacsintott majd besétáltunk
-Hanna, akkor jössz? - böktem az emelet fele, mire csak bólintott
-Hova mentek? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel anya
-Készülődni! - forgattam szemem, majd gyorsan beszaladtunk a vendégszobába, ahol Bella az elmúlt egy hétbe "lakott".
-Milyen ruhákról írt? - nézett rám értetlenül a szőke lány
-Nem tudom. Valami szekrénybe vannak, azt írta. Szerintem ebbe lesz! - böktem fejemmel, az ággyal szemben lévő szekrényre. - Nézzük meg! - indultam el felé, majd kinyitottuk azt. Tényleg itt volt három becsomagolt valami. Elvettük mindegyiket, rá raktuk az ágyra, majd azt amelyiken a saját nevünk állt, lehúztuk róla a cipzárt.
-Uram. Isten. - suttogtuk egyszerre Hannával. A kis 'csomagba', amin az én nevem állt, egy erős rózsaszínű, kicsit húzott ruha volt, hozzá egy krém színű kis táska, egy óra, egy pár fülbevaló, egy karkötő, és egy gyűrű, plusz egy körömlakk. Az ékszerek mind aranyból voltak. A cipős doboz után nyúlva levettem róla a tetejét, és elém tárult egy csodás fehér magassarkú cipő, aminek az orrán virágok helyezkedtek el. El sem hiszem, hogy ezt kaptam tőle.
-Lily. - nyögte ki nagy nehezen a mellettem álló lány, mire felé fordultam, és a kezében tartott egy csillogó, nyitott orrú magassarkút. Jobban megnéztem az ő ajándékát is. A ruha ugyan olyan volt, mint nekem, annyi különbséggel, hogy az övé halvány rózsaszínben pompázott. A táskája tört fehér színű kézi táska volt, hozzá gyöngyös karkötők, és egy Swarovski gyűrű, amihez egy fülbevaló is járt. Pluszba egy a ruhájához illő rúzs, és egy matt fekete körömlakk.
-Hanna! - nyögtem én is, egymásra néztünk és mindketten egy hatalmas sikításban törtünk ki.
Brian és apa szaladva jöttek fel hozzánk, mivel azt hitték, hogy valami baj történt, mire mi csak hangos nevetésbe törtünk ki, és kizártuk a szobából őket. Az órára néztünk ami már fél tizenkettőt mutatott, így lementünk ebédelni.
Amint kiderült Selly-t a menedzsere hívta el, hogy mi had tudjunk normálisan elkészülni. Nem mondom Bella aztán mindent jól megszervezett. Az ebéd jóízű elfogyasztása után, Hannával visszamentünk a szobába, lefeküdtünk az ágyra, és úgy néztük a plafont.
-Rosszul érzem magam. - suttogta alig hallhatóan
-Ugye nem fogsz hányni? - néztem rá félve
-Nem úgy te hülye! - ütött rám egy párnával - Ez az egész. Bellát magára hagytuk, egyedül szervezett meg mindent, és ilyen ajándékot kapunk tőle!
-Tudom, én is. - húztam el a szám - Mi lenne, ha mi is meglepnénk valamivel? - néztem rá kíváncsian
-Mire gondolsz? - szűkítette össze szemeit
-Mondjuk, ha vissza jön, akkor elvihetnénk vásárolni, vagy csak úgy simán meglepjük. Na? - haraptam alsó ajkamba.
-Nagyszerű! - tapsikolt - Remélem, Nialler-nek sikerül visszahoznia!
-Rajta múlik minden! - dörzsöltem meg szemeim - Na jó, inkább kezdjünk el készülődni! - álltam fel nagy nehezen, gépem bekapcsoltam, és indítottam el zenét, kicsit hangosabban a szokottnál, és Hannával kezdetét vette a buliba készülődés.....


8komi és jön az újabb rész!:)

30. Hallani akarod az élettörténetem?

heyhoo:p visszatértem gyerekek!:D olyan jó volt 1 hónapig kicsit kikapcsolódni, de azért már hiányzott a blog, meg az internet:'Dés már kevesebb, mint 1 hónap és suli!!:o nem akarom:'(

A részről annyit, hogy beleadtam mindent, amit csak tudtam és remélem elnyeri a tetszésetek:) Lehet először durván fog hatni, de üzenetem van vele:) Remélem rájöttök mi az:) És most kiderül Bella egész élete is.
És lesz egy kis változás is, ami már végleges. Bella és Lily életkora 17, és Niall-é is!:)

I hope you like it!♥



-Te ki vagy? - nézett el vállam fölött Endy
-Az, aki, ha nem engedi el Bellá-t most azonnal, beveri a képed! - hangja fenyegető volt, a karomat szorító srác, pedig szép lassan elengedett.

-Mégy úgyis találkozunk! - sziszegte fülembe, majd elsétált előttem, mintha mi sem történt volna. Fejem lehajtottam, nem mertem felnézni.
-Mennyit hallottál? - fordultam félig felé, de arcom így se láthatta hajamtól

-Az egészet. - szólt bátortalanul - Igaz ez? - fejem felé fordítottam és a göndör hajú srác szemébe néztem, és bólintottam egyet.

-Sajnos igen. - suttogtam, szemem könnyháló fedte el, fejem lehajtottam. Pár másodperccel később, pedig két erős kar fonódott hátamra. Jó szorosan bújtam hozzá.

-Miért nem mondtad el? - puszilt hajamba 

-Nem könnyű róla beszélni. - néztem szemébe - Hallani akarod az élettörténetem?

-Igen! - bólintott határozottan - De gyere menjünk innen! - húzott a kocsi fele, közbe észrevettem, hogy egy kisebb csoport gyűlt körénk, és volt köztük pár tinédzser lány is, akik összesúgtak. Gondolom felismerték Harry-t. Miután mindketten beszálltunk a járműbe, elindultunk valamerre, míg végül egy elhagyatott útszakaszra nem értünk. Leállította a kocsit, kiszálltunk és egy fa tövébe letelepedtünk. 

-Elmondom, de csak akkor, ha megígérsz valamit! - fordultam szembe vele

-Bármit!

-Nem mondhatod ezt el senkinek, főleg nem a fiúknak! 

-Megígérem! - bólintott

-Remélem is. - ejtettem meg egy mosolyt - Egyszerűbb lesz, ha nem szakítasz félbe! - szemem lehunytam, vettem egy mély levegőt, és elkezdtem: - Boldog gyerek korom volt. Ott volt a családom, Selena, Chaz és 7évesen megismertük Lily-t. Elválaszthatatlanok voltunk, igaz én vagyok a legfiatalabb közülünk, de ez sosem számított. Selena már akkor is szerepelt, gyerek sorozatokban, és a sok utazgatás miatt elköltöztek. Rá 2 hónapra Chaz-ék is elköltöztek, Stratfordba, így csak Lily maradt nekem, igaz a többiekkel is tartottuk a kapcsolatot, de Chaz-zel egy idő után már nem. Ekkor minden megváltozott. Innentől kezdve az életem egy szenvedés. 11 éves voltam, amikor egyik este egyedül sétáltam haza táncról. Nem féltem, mert biztonságos környéken laktunk, a gazdag negyedben. Vígan énekeltem és ugráltam, már a házunkat is láttam, amikor az egyik bokorból elő ugrott egy ember. Bűzlött a piától, állni nem bírt. Megijedtem, sikítottam, de befogta a szám. Elráncigált valahova, ahol...ahol - megakadtam. Nem tudom elmondjam-e neki, de már belekezdtem. Torkomba gombóc nőtt. - megerőszakolt. - mondtam ki. Harry-re néztem, aki kitágult szemekkel nézett rám. Száját szólásra nyitotta, de nem hagytam szóhoz jutni, inkább tovább beszéltem. - Onnantól kezdve félek a sötétben. A vidám, mindig mosolygós kislány eltűnt. Nem beszéltem, ami anyáéknak is feltűnt, pszichológushoz vittek, és akkor kiderült. Az embert elkapták és börtönbe zárták, de még így is rettegtem. A táncot persze nem hagytam abba, de mindig jött értem valaki. Az akkor 14 éves bátyám mindenben segített, amiben csak tudott. Szerencsére a család még többet foglalkozott egymással, és egyre több időt töltöttünk együtt. Pszichológushoz jártam, és feldolgoztam - már amennyire lehetett. Teltek a hetek, a hónapok visszajött a régi énem, és a 12-t is betöltöttem. Születésnapom után két héttel kirándulni indultunk. Egy Range Rover-rel mentünk, apa vezetett, anya mellette ült, mi a kis öcsémmel, és a bátyámmal hátul ültünk és párna csatáztunk. Akaratos voltam, nem adtam oda anyának a párnát, akárhogy kérte. Ráncigálta, mire én hirtelen elengedtem, és meglökte apa kezét, így magára borította a forró kávéját, és áttért a szembejövő sávba. - nyeltem egy nagyot. Az emlékek megint feltörtek. - Jött egy kisbusz és utána már csak a kórházba keltem fel, két héttel később. Mindannyian meghaltak rajtam kívül. A világ szegényebb lett egy híres sebész orvossal, a divatvilág, pedig az egyik legnevesebb divatcég, divatkirálynőjét vesztette el, a focisták egy igen ügyes játékos nélkül maradtak, és a kicsik egy kis manót vesztettek el, én pedig család nélkül maradtam. Nagyiékhoz kerültem. Segítettek amiben csak tudtak, de nem sok sikerrel. Volt, hogy napokig nem ettem és végül a kórházba kötöttem ki. Lily és Selena öntött belém lelket, és Mandy-ék, akik szinte már a szüleim. Pszicho dokihoz jártam hosszú-hosszú ideig, de a rémálmaim néha még most is visszatérnek. Az ünnepek szörnyűek voltak nélkülük, főleg a születésnap, és a karácsony. Hamarabb felnőttem, mint más kislányok. 13 évesen, ahhoz képest, hogy mások vígan nevettek és játszottak, én magamba fordultam, csak Lily-vel álltam szóba, meg persze Lená-val. Nagyjából túltettem magam a baleseten, és azt hittem nem jöhet más semmi. Nem volt igazam. Az a pasas, aki bántalmazott kiszabadult a börtönből és bosszút akart állni rajtam. Elrabolt, és megint nemi erőszakot hajtott végre rajtam, utána öngyilkos lett. Akkor azt kívántam bárcsak én is inkább meghaltam volna apáékkal. Szenvedtem, a pszichológus minden nap járt hozzám. Megint nem ettem, amivel nagyiékat készítettem ki, de végül kaptuk a rossz hírt: nagyapa tüdőrákos. Lesokkoltam, és az ő kedvéért próbáltam erős lenni. Megint nevettem, és táncoltam, egyszóval a régi lettem, közbe elmúltam 16 is. - mosolyodtam, de egyből elkomorultam - Szeptember volt. A mentő autó szirénájára, és nagyi kiabálására keltem. Nagyapa nem ébredt fel. Meghalt. Két és fél évnyi harc után "győzött" rajta a betegség. Ez volt az utolsó, amit el tudtam viselni, és önpusztításba kezdtem. Megismerkedtem Endy-vel, és rossz társaságba keveredtem. Lógtam, rendőrségi ügyem is volt, majd kiderült, hogy Endy, csak azért volt velem, mert fogadott a haverjaival, hogy mennyi idő után tud lefektetni. Amikor megtudtam, szakítottam vele, és leváltam tőlük. A táncba temetkeztem. Sérüléseket szenvedtem, de orvoshoz nem mentem, nem ittam és ettem, csak ha nagyon muszáj volt, akkor is utána meghánytattam magam. Akkor kezdtem el vágni magam - bal csuklómra simítottam kezem - Nem vettem észre, hogy ezzel is még nagyobb fájdalmat okozok nagyinak. Azt hittem ezzel megoldok mindent, de tévedtem. Január elsején önszántamból bevonultam a rehabilitációra. Sokat köszönhetek az ottani orvosoknak, szinte teljesen meggyógyítottak, igaz még néha most is rám tör a kényszer, nagyobb étel adagok esetén, de legyőzöm őket. 5 hónapig voltam bent, utána visszatértem a suliba, a régi életembe. Végre találkozhattam nagyival és Lily-vel, mert míg bent voltam nem engedtem nekik, hogy meglátogassanak, mert nem akartam, hogy úgy lássanak. Suliba igaz, piszkáltak egy páran, hogy milyen lány vagyok, de nem izgatott, és csak megerősödtem nekik hála. A 17. születésnapom lazán telt. Lena is hazajött és újra gyerekek lehettünk pár napra. Azóta vagyok, az aki, és soha nem leszek más! Most pedig egy világsztárnak öntöm ki a lelkem. 10 éves korom óta 360°-os fordulatot vett az életem. Meglepő nem igaz? - néztem Harry-re, aki csak bambán bámult rám, nagy szemekkel és nyitott szájjal. Ezen a látványom felkuncogtam.
-Az. - nyögte ki nagy nehezen. Arcán látni lehetett, hogy most dolgozza fel a sok dolgot amit mondtam neki. - Bella én annyira sa...
-Ne! - szakítottam félbe - Ne mond ki, azt a szót! Nem szeretem mikor sajnálnak.
-Bocsi. - nézett rám bűnbánóan - Endy az a srác, aki most neked állt? - bólintottam, a következő pillanatba, pedig már engem ölelt - Köszönöm, hogy megbízol bennem. - húzott magához jó szorosan
-Én köszönöm, hogy elmondhattam. - fúrtam arcom mellkasába. Ezt az idill pillanatot az ő telefonjának csörgése zavarta meg. Elváltam tőle had tudja fölvenni.
-Igen? Izé...öö...- idegesen vakarta tarkóját - A rajongók! Igen. Nem. Nem hiszem. Gyalog?! Mondom nem! Van egy kis dolgom. Csá - tette le
-Ki volt az?
-Niall. - forgatta meg szemeit, a név hallatán elhúztam a szám - Mi lesz veletek?
-Vége. Ő mondta. Utál engem. - hajtottam le a fejem
-Nem igaz. Szeret téged! És nem is haragszik rád. - keserűen felnevettem
-Velem tartasz? Kéne egy kis fuvar. - tereltem a témát, mire ő csak megrázta a fejét
-Persze. Egész nap rád érek! - nevetett fel. Felálltunk, beszálltunk a kocsiba, mondtam a címet és elindultunk. Nem sokkal később megálltunk egy szórakozó hely előtt.
-Ide miért jöttünk? - nézett rám értetlenül
-Csak gyere. - szálltam ki az autóból, majd bementünk. A helységben ott sürgölődött pár ember, de egyből kiszúrtam azt aki nekem kellett, és Harry-t magam után húzva elindultunk felé.
-Szia Ush. - köszöntöttem az illetőt
-Áá kicsi lány! - ölelt meg - Hello, Usher Raymond. - nyújtotta kezét a göndör hajú srác felé
-Harry Styles. - fogott vele kezet
-Minden kész? - néztem Usher-ra
-Igen. A jég szobor holnap 6-ra jön, a tortával együtt. A vendégek 7-re, Selena 8-ra. - nézett papírjára - Eddig egy vendég sem szólt, hogy nem tud eljönni, szóval leszünk egy páran. És az ajándékoknak van egy külön kis szoba kialakítva! - mosolyodott el
-Fantasztikus! - csaptam össze tenyerem - Köszönöm szépen!
-Igazán nincs mit. Ja és Mandy-ék szóltak, hogy 9-től lesz egy külön ajándékuk. Valami vetítés, de többet nem mondtak.
-Majd kiderül. Justin nem jött?
-Nem. - rázta fejét
-Értem, mindegy köszi. - mosolyogtam rá - Mi megyünk. Majd beszélünk! Szia, és köszönöm még egyszer. - adtam három puszit arcára és leléptünk
-Ez az lesz amire gondolok? - kérdezte már a kocsiban Harry
-Igen, a holnapi buli! - vigyorogtam rá büszkén
-Szépen megszervezted. - nézett elismerően, majd gázt adott. Mondtam a következő címet, és tíz perc múlva már ott is voltunk.
-Megvársz itt? - néztem rá, mire csak bólintott - Max fél óra és jövök! - szálltam ki a járműből, és mentem az ajtóhoz. Ott csengettem és pár másodperc múlva Ryan nyitott ajtót.
-Bella?! - lepődött meg
-Szia. - intettem - Justin?
-A szobájában, de jobb ha nem mész fel.
-Muszáj beszélnem vele! - törtem át mellette és elindultam az emeletre, az ajtaja előtt kopogtam.
-Hagyjatok békén! - kiabált ki - Nincs kedvem senkivel beszélgetni! - halkan kinyitottam az ajtót
-Velem sem? - léptem be szobájába
-Bella?! - kelt fel az ágyból, de utána egyből elfordult  - Miért vagy itt? - szólt ridegen
-Beszélnünk kell! - csuktam be mögöttem, a barna ajtót - Az nem megoldás, ha kerülsz, és nem is beszélsz velem! - léptem mögé
-Nem tudod mit érzek! Dühös vagyok magamra, mert tönkretettem a kapcsolatod, és a barátságunk! - hajtotta le a fejét
-Nem tetted tönkre! - simítottam egyik kezem hátára - Nézz rám! - kérleltem, de nem fordult meg - Drew légyszíves! - léptem elé, így arcát is láttam - Veled mi történt? - néztem szájára, kezem is a sebre simítottam, mire felszisszent
-Nem lényeg! Jogosan kaptam! - húzta el fejét
-Niall?! - ráztam fejem - Nem tetted tönkre a barátságunk! Csak légyszíves ne legyél velem ilyen. - néztem rá könyörögve
-Nem haragszol? - nézett rám félve
-Dehogy is! - öleltem meg, amit ő is viszonzott
-Sajnálom! - puszilta meg arcom
-Barátok?! - nyújtottam felé jobb kezem, miután elszakadtunk egymástól
-Csak barátok? - harapott alsó ajkába
-Sajnálom, de csak ennyit tudok nyújtani. - húztam el a szám
-Megértem. - erőltetett egy mosolyt
-De én megyek, mert Harry vár a kocsiba. Szia! - pusziltam arcon
-Holnap a bulin találkozunk! - szólt még utánam, mielőtt kiléptem volna szobája ajtaján. Erőltettem egy mosolyt és kiléptem onnan, és egyből  mentem lefele, egyenesen a kocsiba.
-21 perc 19 másodperc! - nézett órájára birka
-Komolyan mérted? Te hülye vagy! - nevettem el magam
-Hova lesz a fuvar? - nézett rám, én pedig az időre. Már este nyolc is elmúlt. Észre se vettem, hogy így elment ez a nap is.
-Haza vinnél, hazza? -néztem rá fáradtam
-Hazza igen! - nevetett, és gázt adott - Miért Hazza?
-Mi? - szakítottam el tekintetem egy piros lámpáról és rá néztem
-Kétszer mondtad, hogy haza!
-Pedig Harry-t akartam a végén! - nevettem
-De hazát mondtál! - nevetett tovább
-Jó, akkor mától nekem Hazza vagy! - nyújtottam rá a nyelvem
-Megjegyeztem nyuszi! - nézett rám szúrósan, de szája sarkában ott bujkált egy kis mosoly is, mire csak fejen vágtam, és gázt adott. Az utat innentől kezdve végig énekeltük, mindenféle számokkal. A többi piros lámpánál volt egy pár ember, aki nagyon nézte a kocsinkat, de nem is figyeltünk rájuk.
-Menj, és én majd 10perc múlva megyek utánad! - toltam az ajtó felé
-Igenis kapitány! - tisztelget és belépett a házba. A fiúk még mindig itt vannak, ezért küldtem be először Harry-t, hogy ne legyen feltűnő, hogy egyszerre jövünk meg. Amíg vártam leültem a lépcsőre, és bámultam ki a fejemből.
Lily szülei és nagyi holnap reggel érkeznek, és Mandy megy ki eléjük a reptérre, így olyan fél tíz körül érnek ide. Selena úgy fogja magát érezni, mintha mindenki elfelejtette volna a szülinapját, mert a One Direction azt mondta, hogy a stúdióba lesznek és a barátnőjüket is viszik magukkal - értem itt Hanná-t és Lily-t - Taylor se lesz, mert ő állítólag valami filmes megbeszélésen lesz, és csak este ér rá, én pedig...nos hát én se leszek itthon.
Telefonom órájára néztem, majd fölálltam, leporoltam magam és szép lassan bementem. A tervem mi szerint csendben felmegyek a szobámba, romba dőlt, ugyanis a többiek a nappaliban ültek, és az ajtónyitódásra mind fölkapták fejüket. Zavartam néztem rájuk, ők pedig fürgén mértek végig. Harry-n látni lehetett, hogy mindjárt elröhögi magát, de szerencsémre ebben a pillanatban szólalt meg a telefonom, és hálát adtam az égnek, hogy megmentett. Gyorsan előkaptam a táskámból a csörgő készüléket és besétáltam a konyhába.
-Igen? - vettem fel
-Szia Isabell, itt Greta. - szólt bele egy női hang
-Szia. Mizujs? - tettem a telefont a vállam és az állam közé, és elővettem egy pohár narancslevet és leültem az asztalhoz
-Bocsi a késői zavarásért, csak a cégnél volt egy kis gond, de....
-Milyen gond? - ijedtem meg
-Semmi komoly megnyugodhatsz! Anyukád cége még mindig olyan, mint vele. - hallottam hangján, hogy mosolyog
-Jó ezt hallani. - mosolyodtam el nyugodtan
-Na szóval, a ruhák miatt hívlak. Megkaptad őket? Minden jó?
-Igen tökéletes. Pont olyan, amilyet elképzeltem. - mosolyogtam, és belekortyoltam innivalómba
-Reméltem, hogy tetszik, hisz ezeket te tervezted! - nevetett fel, nekem pedig a számban lévő üdítőt sikerült kiköpnöm, és köhögni kezdtem
-Hogy mi? - lepődtem meg, ő pedig csak tovább nevetett
-Emlékszel, amikor egyszer bejöttél és az igazgatói székben ülve rajzolgattál?
-Igen, de azt hittem, hogy azok már nincsenek meg. - ráncoltam szemöldököm -bár ő ezt nem láthatta
-Ott voltak az asztalon, én pedig elraktam, most pedig egy kis segítséggel sikerült őket felhasználnom.
-Milyen segítséggel? - értetlenkedtem tovább
-Rólam már meg is felejtkeztél? - vette át a telefont egy férfi hang
-Randy?
-Pontosan, drágám! - nevetett fel
-Uram isten, mióta nem hallottam rólad! - gondoltam vissza az utolsó találkozásunkra
-Nagyon elhanyagoltál minket.
-Tudom és sajnálom. Ígérem ahogy, csak tudok bemegyek hozzátok!
-Ajánlom is. - szólt bele egyszerre Greta és Randy, vagy máshogy mondva a kereszt szüleim
-Akkor köszönöm szépen mindkettőtöknek! Ti vagytok a legjobbak!
-Te csináltad, mi csak átalakítottuk. Látszik, hogy anyukád génjeit örökölted! - beszélt Greta
-Szerencsémre. - hajtottam le a fejem - Hiányzik.
-Nekünk is, és az egész cégnek is. De egy nap te fogsz a helyére lépni! - biztatott Randy
-Reméljük, de sosem leszek olyan jó, mint ő. - suttogtam
-Ne beszélj butaságokat. Anyukád büszke rád! És mindig az lesz! - vigasztalt kereszt anyum
-Tudom! - kezdtem el könnyezni - Én megyek, mielőtt...
-Rendben. - vágtak szavamba - Szia és vigyázz magadra! Szeretünk, te kis manó.
-Szeretlek titeket! - nyomtam ki a készüléket. Feltöröltem az asztalról a folyadékot, majd fölszaladtam a szobába. Ott egyből a szekrényhez mentem, és ránéztem a ruhákra. Igazuk volta Greta-éknak. Ezeket még én rajzoltam, de azért volt rajta egy kis változtatás, de így még sokkal jobb lett. Gyönyörűek voltak. Egyszerűek, de nagyszerűek. Óvatosan bezártam a szekrény ajtaját, majd a szoba ajtaját, oda mentem az ágyamhoz, bekapcsoltam a gépem és a lejátszóba beraktam pár számot, a hangot kicsit föltekertem és indítottam is. Elsőnek T Mills zenéje csendült fel. Imádom ezt a palit, bárki bármit is mond a külsejéről, nekem nem az a fontos, bár meg kel hagyni így is elég dögös.
Leültem ágyamra, lábamról lehúztam cipőmet, kiegészítőimet is levettem, hajam egy laza kontyba fogtam. Levettem pólóm és nadrágom, és egy szál fehérneműbe beálltam szekrényen található egész alakos tükörbe. Végig néztem magamon, és egy fintorral jeleztem, hogy hasamra és combomra is felszaladt egy kis felesleg. Gondolom azért, mert már nem táncolok, és nem is sportolok. Közbe a zene átváltott Demi Lovato - Skycraper-re. Imádom ezt a számot, Demi pedig a példaképem. Ahogy ő is leküzdte a 'betegségét' az valami elképesztő. Neki köszönhetem, hogy most itt járok. Az ő példájára mentem a rehabilitációra, és ott volt szerencsém találkozni vele. Épp látogatóba volt, és akkor beszélgettünk egy kicsit, és sikerült lelket öntenie belém. A zene túllépésével én is inkább elmentem fürdeni. Engedtem a kádba jó meleg vizet, majd belemásztam. A kelleténél  kicsit többet áztattam magam, így gyorsan megmosakodtam, és a testem köré csavarva egy törülközőt kimásztam a vízből. Beálltam a tükör elé, és lemostam a már így is elkenődött szemfestékemet, miután ezzel is végeztem megtörülköztem normálisan, felkaptam egy fekete fehérnemű szettet, egy rövid gatyát, és egy atlétát, és visszasétáltam a szobába. Az éjjeliszekrényemből a levelet elővettem, még egyszer átolvastam, majd beleraktam egy borítékba, és a nyakláncot is belecsúsztattam, és visszaraktam oda ahonnan elővettem. Kisétáltam a folyosóra, egyenesen az egyik kis gardróbhoz, onnan óvatosan előhalásztam a nagyobbik bőröndömet, és azt megemelve indultam vissza a szobába. De mielőtt beérhettem volna, a gépemen megszólalt a srácok zenéje. Nem a What Makes You Beautiful, hanem az egyik X-Factor-os számuk a Kids in America. Ez volt az egyik olyan számuk, amit letöltöttem, a másik a Viva la Vida. A zene csak ment, én pedig ott álltam az ajtóba, kezemben az üres bőrönd. Jött az a rész, amit nem akartam hallani. Niall része, ezért gyorsan odaszaladtam a gépemhez és leállítottam, helyette beraktam egy másik számot. Amint kész voltam, a bőröndöt rádobtam az ágyra, az ajtót bezártam, és a szekrényemhez léptem. A ruháim közül itt volt pár darab, azokat megfogtam, nagyjából összehajtottam, és beraktam  bőröndbe, hozzá még pluszba pár létfontosságú dolgot, majd a cipzárt összehúztam rajta, és a szekrénybe állítottam. A ruhát, amit majd fölveszek azt elől hagytam, gépem kikapcsoltam, és még gyorsan belesüllyesztettem nagy utazómba, lámpát leoltottam, utána bebújtam az ágyba, és el is szunnyadtam.
-Hagyd, alszik! -hallottam Lily suttogó hangját
-Tudom! - suttogott Selena is - Hiányzik! - puszilt meg, majd záródott az ajtó, és én is visszaaludtam

                                   *  *  *  *  *  *

Telefonom ébresztőjére riadtam fel. Gyorsan kinyomtam, fejem a párnába fúrtam. Nem akarok felkelni! Hátamra fordultam, szemem megdörzsöltem, az éjjeliszekrényen lévő lámpát felkapcsoltam, majd kómásan felültem. Lassan elbotorkáltam a fürdőig, megmostam az arcom, ezzel kicsit felébredtem, utána fogat mostam, majd visszasétáltam a szobába. Felkaptam egy tiszta fehérnemű szettet, egy fekete farigatyát, egy égszín kék pólót, és egy fekete cipőt is, az ágyat gyorsan bevetettem. A bőröndöt a szekrényből elővettem, és az ajtóhoz állítottam. Visszamentem a fürdőbe, gyorsan kifésültem a hajam, s ráhúztam egy kukás sapkát, szemem kihúztam szemceruzával, és egy kereszt fülbevalót is raktam fülembe. Amint ezzel is kész lettem, egy kisebb táskába beledobáltam fontosabb dolgaim, mint például: telefon, pénztárca stb. Ránéztem az órára, és tudtam, hogy mennem kell. Felkaptam a fekete dzsekim, a szekrényről a levelet az ágyra raktam, a kis táskám átdobtam vállamon, megfogtam a bőröndöm, leoltottam a lámpát, kisétáltam az ajtón, majd magam után bezártam azt, és halkan elindultam lefelé. A lépcsőn akadt egy kis nehézségem, de sikerült úgy leérnem, hogy senkit nem költöttem fel. A kulcscsomóm fölkaptam a kis szekrényről, behelyeztem a zárba, és kinyitottam. A hajnali hideg megcsapta arcom. Még egyszer visszanéztem, majd kiléptem az ajtón, visszazártam és elindultam a kapu elé. A taxi, amit még tegnap már megrendeltem, még nem volt itt, így várnom kell rá.
Nem tudom, hogy helyesen cselekszem-e, de most ez tűnik a legjobb megoldásnak. Tudom, így cserben hagyom a többieket, de ők sem foglalkoztak velem. Ebben az egy hétbe, rádöbbentem, hogy igenis tiszta szívből szeretem Niall-t bármit teszek is vagy mondok, ő már a részem marad. De legalább Selena és Lily boldog párkapcsolatban élnek, és ennek örülök. És szerencsémre a mai bulit is sikerült minden bökkenő nélkül megszervezni, aminek még jobban örülök. Órámra néztem, ami hajnali 4:12-t mutatott, szóval még van időm. Nem sokkal később a taxi megérkezett, a sofőr kiszállt, a bőröndömet a csomagtartóba tette, és beültünk.
-Hova vihetem kisasszony? - nézett rám a visszapillantóból. Még egyszer visszanéztem a házra és megszólaltam:
-A repülőtérre, legyen szíves!

Komikat kérek!!!!:D