Hello! Jelentkeznék ez új résszel:D Remélem elnyeri a tetszéseteket!:)
Lenne egy kérdésem: ENNYIRE NEM JÓ A BLOG? mostanság alig kapok kommenteket, ezelőtt meg volt h egy részhez kaptam 10 komit:o Most meg csodálkozok, hogy ha 3-at!:|
Légyszíves komizzatok, mert így nem tudom hogy van e értelme folytatnom vagy nem:| De most már a részek alatt is szavazhattok, és ha ott is látom a visszajelzéseket, akkor megpróbálok hamarabb részt hozni!:)
Lenne egy kérdésem: ENNYIRE NEM JÓ A BLOG? mostanság alig kapok kommenteket, ezelőtt meg volt h egy részhez kaptam 10 komit:o Most meg csodálkozok, hogy ha 3-at!:|
Légyszíves komizzatok, mert így nem tudom hogy van e értelme folytatnom vagy nem:| De most már a részek alatt is szavazhattok, és ha ott is látom a visszajelzéseket, akkor megpróbálok hamarabb részt hozni!:)
Másnap a telefonom vadcsörgése keltet fel. Álmosan az éjjeliszekrényhez nyúltam, majd fülemhez emeletem.
-Ki vagy és mit akarsz? - szóltam bele kómásan
-Szia Isabell, felköltöttelek? - szólt bele egy női hang, akit most épp nem tudtam megállapítani hogy ki az
-Ühüm. - dünnyögtem - Ki vagy?
-Meg se ismered a keresztanyád hangját? - nevetett fel - Szép!
-Bocsi, de korán van még. - kuncogtam - Mi a helyzet? - fordultam át hátamra, és a háttámlának dőltem
-Emlékszel arra a divatbemutatóra, amit 10éve minden nyáron megrendezünk, más-más országokban? - tért egyből a lényegre
-Arra, ahol vörös szőnyegen, paparazzok támadásán keresztül kell bevonulni?
-Pontosan!
-Igen, emlékszek. Miért? - ráncoltam szemöldököm
-Ezen az éven Los Angeles-be tartják, és neked is ott kell lenned!
-Mi? - lepődtem meg
-Muszáj, hisz anyukádé a cég, és eddig minden éve megjelentél, most sem hagyhatod ki!
-De mi van, ha én nem akarom? - szomorodtam el, és a takarót kezdtem el piszkálni - Legutoljára azzal voltam a címlapokon, hogy lecsuktak, meg hogy rehabra kerültem. Hogy álljak így oda ki?
-Ezzel rendbe tudod hozni az egészet! Figyelj, pénteken divatbemutató, mi holnap, azaz kedden utazunk oda. Majd beszélünk még rendben? - hallottam hangján, hogy elmosolyodik
-Rendben! - vettem egy mély levegőt
-Majd jelentkezem, puszi! - köszönés nélkül nyomtam ki a telefonom, majd visszaraktam a szekrényre. Körbe néztem a szobán, de már egy lány se volt itt. Kimásztam takaróm alól, majd be csoszogtam a fürdőbe, lezuhanyoztam, és elvégeztem reggeli teendőimet, majd utána a gardróbba mentem. Felkaptam egy halász gatyát és egy sima pólót, majd lementem.
A konyhából isteni illatok szálltak ki, így oda vettem az irányt. Meglepetésemre Selena sürgölődött ott, míg Lily az asztalnál ült, és nézett ki a fejéből.
-Itt mi történik? - léptem a vörös démon mellé, mire mindketten rám kapták tekintetüket
-Hogy kerülsz ide? - nézett rám ijedten Selly
-Öhm...itt nyaralok?! - néztem rá furcsán
-Azt hittük, vagy délig alszol. - nézett rám Lily
-Greta hívott, és már nem tudtam vissza aludni. - húztam el a szám - Amúgy mennyi az idő? - ültem le egy székre
-Fél tíz! - nézett a falon lévő órára Lily, mire kidüllesztett szemekkel néztem rá.
-Hajnal van. - nyögtem ki, mire a két lány felnevetett - Amúgy mi ez a nagy sürgölődés itt?
-Semmi! - vágták rá egyből. Valami itt nagy bűzlött, és ez nem a kajak volt.
-Na, mondjátok már! Addig fogok kényeskedni amíg el nem áruljátok! - néztem rájuk
-Na jó! - adta be a derekát Selly - Megakartunk lepni reggelivel! - nézett rám szomorúan
-Nehogy azt mondjátok, hogy a buli miatt! - döntöttem hátra a fejem - Vegyétek annak, hogy így köszöntem meg, hogy itt nyaralhatok!
-És én? - állt mellém Lily
-Te pedig, hogy mindig mellettem voltál a nehéz időkben! - mosolyogtam rá, majd megöleltem
-Imádlak! - puszilt meg, mire csak nevetve elváltam tőle, majd Selenához sétáltam, és őt is megöleltem.
-Szeretlek te idióta! - nevetett, majd egy nagy cuppanóst nyomott arcomra
-Én is te dinka! - elhajoltam tőle, majd a kajára néztem amit nem rég kezdhetett el - De azért elfogadom a meglepi kaját, szóval felmegyek nagyihoz és úgy teszek, mint aki nem tud semmit! - kacsintottam
-Rafinált! - rázta a fejét mosolyogva, majd a lépcsőn fel szaladtam, egyenesen nagyi szobája felé
Selena szemszöge:
Ahogy felment Bella, egyből visszafordultam a tűzhely felé, ugyanis a rántotta majdnem odaégett.
-Selena mondanom kell valamit! - szólalt meg Lily
-Mit? - mosolyogtam rá
-Nem fogsz örülni neki! - hajtotta le a fejét
-Mi a baj? Ugye nem akarsz te is haza menni? - néztem rá szomorúan, közbe a rántottát kiöntöttem egy tányérra, majd az asztalra raktam és mellé léptem
-Nem dehogy! - mosolyodott el - Másról van szó.
-Lily ne ijesztgess! Mondd már!
-Katie nagyiról van szó. - nézett rám könnyes szemekkel
-Mi van vele? Lily nyögd már ki, a frászt hozod rám!
-Megfog halni. - kezdett el sírni.
-Mi? - meredtem magam elé
-Valami betegsége van, és nincs sok neki hátra. - törölte meg szemeit
-Honnan tudod?
-A buli napján meghallottam ahogy Mandy-éknek mondja! El akartam mondani már akkor, de nem akartam elrontani a szülinapod! - zokogott
-Semmi baj! - húztam magamhoz, majd megöleltem. Borzasztó belegondolni, hogy nemsokára Bella az utolsó rokonát is elveszti. Mi lesz így vele? Ennek nem így kéne lennie! Szememből nekem is előbukkantak a könnyek, hiába próbáltam visszatartani.
Érzem, hogy amikor eljön az a pillanat, mikor Katie nagyitól is örök búcsút veszünk, Bella feladja, nem fog tovább küzdeni az élettel, hisz nem lesz ki támogassa. Hiába ott leszünk neki Lily-vel, és Niall-ék is, neki már nem lesz családja akiknek megmutathatja, hogy igenis képes elérni valamit az életbe, nem lesz ki miatt erős maradjon. Azon a napon kiszáll belőle az összes boldogság, és az erő. Az erő, hogy küzdjön, és éljen.
Merengésemet az ajtó csengő zavarta meg. Elhúzódtam Lily-től, így láttam, hogy arcszíne szinte megegyezik a haja színével annyit sírt, így inkább mutattam, hogy én megyek ajtót nyitni. Az előtérbe érve a kis tükrös szekrénybe néztem és én se néztem ki nála jobban. Szemem nekem is könnyes volt a sírástól, de próbáltam a pólóm aljával letörölni a könnyeket ami nem igazán ment, így inkább nem is próbálkoztam vele. Az ajtóhoz léptem, kezem a kilincsre csúsztattam, vettem egy mély levegőt, arcomra egy mosolyt varázsoltam, majd kinyitottam.
-Hello galambocskáim! - kiabált Louis, majd egyből meg is ölelt. A meglepődöttségtől először azt se tudtam mi van, de végül én is megöleltem.
-Szia Louis! - szólaltam meg rekedtes hangon. Ajj ez így nem lesz jó.
-Minden rendben? - jött mellém Liam, miután beinvitáltam őket
-Persze, miért ne lenne? - erőltettem egy mosolyt. Még szerencse, hogy színész vagyok és jól tudom leplezni az érzéseim néhány ember előtt.
-Lily? - nézett rám Zayn
-Konyha. - ahogy kimondtam a srác már el is tűnt előlem.
-Faith? - nézett rám Niall.
-Fent, de még ne menj fel légyszí! - néztem rá kiskutyaszemekkel, mire furán nézett rám
-Csak nem öltözik? - csillant fel Harry szeme, Hanna pedig nyakon csapta - Most mi van? Csak segíteni akartam neki. - vigyorgott
-Hidd el, más segítségét kérné. - kacsintott rá a szőke lány, mire mindannyian Niall-ra néztünk
-Inkább gyertek a konyhába! - forgattam meg szemeim, majd elindultam. Szerencsére az itt elhelyezkedő párocskánk már abba hagyta az enyelgését, így nyugodtan ültem le az egyik székre.
-Hé mi a baj? Mindkettőtöknek piros a szeme. - nézett felváltva ránk Zayn
-Nincs semmi! - rázta fejét Lily egy apró mosoly kíséretében
-Én meg Taylor Lautner vagyok! - ölelt át Harry, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá - Ja bocsi! - vakarta tarkóját idegesen - De most mondd azt, hogy nem hasonlítok rá!
-De nagyon, csak nehogy megemlítsd valakinek, mert még el is hiszi! - veregettem meg mellkasát, majd felálltam és a pulthoz sétáltam nekik háttal. A srácok felröhögtek.
-Mi a baj? - sétált mellém Hanna, nekem pedig újra könnyek szöktek a szemembe
-Egyedül fog maradni! - suttogtam, hogy csak ő hallja, felé fordultam és megöleltem. Hátam simogatta nyugtatás kép, de nem nagyon használt.
-Na jó, mi történt? - szólalt meg Louis komoly hangon
-Selena összeveszett Taylor-ral. - szólalt meg Lily, mire ijedten fordultam felé. Nem lehet, hogy tudják! Igen van egy kis nézeteltérés köztünk, de eddig senkiről nem szóltam nekik, majd talán akkor amikor végleg vége.
-Jaj már azt hittük valami komolyabb. - nevetett fel Zayn, mire értetlenül néztem rá - Bocsi! - hallgatott el.
-Ki ette meg a rántottát? - néztem az asztalra ahol is a kaját hagytam, de annak csak hűlt helyét láttam.
-Liam-el éhesek voltunk! - vakarta tarkóját Niall
-Kend rám az egészet! - sértődött be az említett
-Kedves fiúk, ha nem zavar az Bella-nak lett csinálva! - temettem arcom két tenyerembe
-Hoppá! - szólaltak meg egyszerre, mire csak elnevettem magam
Bella szemszöge:
Ahogy felértem egyből bebújtam nagyi mellé az ágyba, úgy mint a kicsik. Elmerengtünk, és egy kicsit nosztalgiáztunk is.
-És arra emlékszel, amikor nagyapád próbálta megtanítani a palacsintasütést, és amikor feldobtad a levegőbe a palacsintát fent ragadt a plafonon? - nevetett nagyi
-Igen! - nevettem fel - Újra kelletett festeni a mennyezetet annyi odaragadt és ott maradt a nyoma. Hé és az, amikor zongoráztam és nagyapa mindig megtáncoltatott? - néztem rá
-Igen. - mosolyodott el - Tudod soha nem hittem volna, hogy olyan férfit fogok találni aki annyira fog szeretni, mint ő. Elmeséljek valamit? - nézett rám kíváncsian, szeme az örömtől csillogott. Bólintottam egyet, majd fejem a mellkasára helyeztem és még jobban magunkra húztam a takarót. - Amikor megismertem a nagyapád annyi idős voltam, mint te sőt még két évvel fiatalabb is. Én jómódú családba nőttem fel, míg James, a nagyapád árvaházban nőtt fel. Amikor megláttam őt tudtam, hogy valami köt hozzá. Sokszor találkoztunk titokba, hisz az apám nem engedte, hogy láthassam mondván, ő nem közénk való. Minden találkozást jó alaposan megszerveztünk és ez így ment hosszú ideig, míg egyszer le nem buktunk. Az édesapám nagyon megharagudott, ezért tett róla, hogy ne láthassam többet. Egy bentlakásos iskolába küldött ahova csak lányok járhattak, így végképp semmi esély nem volt rá hogy találkozzunk. Egy év után 18 évesen hazamentem azzal a tudattal, hogy James elhagyott, hisz apám bemesélte nekem. 1966. nyarán újra találkoztunk. Más volt, nem az akit megismertem. Kezdte rendbe hozni az életét. Kiderült azért nem keresett, mert az apám neki is bemesélte azt amit nekem, csak persze fordítva. Akkor tudtam, hogy én nem akarok mást és ezt bejelentettem a családomnak is, akik nagy meglepetésemre beleegyeztek, ugyanis nem akarták hogy elszökjünk. Azon az éven, nyár végén az esküvőt is megtartottuk. Rá két évre megszületett apukád. Boldogan éltünk és bekövetkezett nála is ugyan az, mint nálunk. 18 évesen beleszeretett a mindössze 16éves anyukádba, Amanda DeLuce-ba aki árvaházba nőtt fel. Félt hogy elfogjuk tiltani egymástól őket, de tudtuk, hogy ezzel nem érünk el semmit és hagytuk, hagy legyenek boldogok. Amanda-nak mindig is nagy álmai voltak és addig küzdött, míg el nem érte azokat. A legnagyobb álma tudod mi volt? - nézett le rám
-A divatcég. - bólintottam, mire megrázta a fejét
-Nem aranyom. Az álma 3 gyönyörű és épséges gyermek volt, akiket meg is kapott. Csak utána következett a divatcég. Annak beindulásába mi is segítettünk, így létre jött a nagy DeLuce Divatház, ő pedig a divatkirálynője lett. Persze előtte apukáddal összeházasodott mindössze 19 évesen, de a nevét nem vette fel és lám 20 évesen megjött az egyik nagy álma: Tom. Innentől foglalkozott a divatházzal, utána 23 évesen jöttél te, a divatkirálynő örökös, és 28 évesen, pedig Max. Akkor volt a világon a legboldogabb, mikor tudta, hogy minden amit elképzelt valóra vált, hisz volt egy szerető, gondoskodó, férje, aki orvos volt, volt egy divatcége, amiben barátai segítettek, és három aranyos kis csöppség. - simította egyik kezét arcomra.
-Köszönöm, hogy elmesélted! - bújtam hozzá még közelebb, arcom a nyakába fúrtam és nagyokat szipogtam.
-Ez a legkevesebb! - simogatta hátam - Gyere adni szeretnék neked valamit. - tolt el óvatosan magától, és az éjjeliszekrény fiókjába nyúlt. Elővett egy kis barna dobozkát és abba kezdett el keresni valamit. Szemem megtöröltem, hogy lássak is valamit, majd törökülésbe tornáztam magam. Közbe nagyi is előhalászta azt amit szeretett volna. A tenyerébe rakta azt a valamit, majd felém nyújtotta. Egy gyönyörű nyakláncot tartott tenyerébe. Bronzos nyakláncot, amin egy kis masni volt, és egy medál. Egyszerűen mesés volt.
-Uram isten nagyi! - tettem szám elé kezem - Köszönöm szépen! - öleltem megint jó szorosan.
-Hé azért nem kell megfojtanod! - nevetett
-Bocsi! - húzódtam el tőle mosolyogva, a nyakláncot elvettem és a mellettem lévő éjjeliszekrényre raktam. - De mik vannak még abba dobozba? - hajoltam felé
-Nem gondolod, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik? - csapott kezemre mosolyogva, de megláttam egy képen az arcom, így egyből sejtettem, mik lehetnek.
-Nagyi, ugye azok nem azok a képek?! - néztem rá szenvedve
-Talán. - nézett rám sejtelmesen
-Kérem! - nyúltam érte, de eltartotta
-Khm..- köszörülte meg valaki a torkát. Az ajtó felé néztem, és csodálkozva néztem végig a kis társaságon. Itt volt Selena, Lily, Hanna és a fiúk. Nem is hallottam ajtó csengőt, lehet annyira belemerültem nagyi történetébe.
-Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, de nem állt szándékomba felkelni
-Gyertek be nyugodtan! - mosolygott rájuk nagyi
-Jó napot! - köszöntek illedelmesen, majd mindenki helyet foglalt. Mellém bebújt Selly, elé Hanna, ő mögé Louis, mellé Harry, velem szembe Niall, mellé Liam, és végül Zayn, az ölébe Lily-vel.
-Milyen képeket nézegettek? - nézett el vállam fölött Selly
-Megmutatom! - nyitotta ki nagyi a kis dobozt. Elképedve néztem rá.
-Nekem nem akarod megmutatni, de másoknak igen? - durciztam be - Én se, ők sem!
-Tessék megmutatni, kíváncsiak vagyunk! - bólogatott Liam. Mérgesen néztem rájuk, majd a takarót a fejemre húztam, már amennyire tudtam.
-Tessék! - szólalt meg nagyi. Mivel kíváncsi voltam, hogy melyik képet adta oda, így előbújtam. Ahogy ment körbe a kép jobban meg tudtam nézni.
-Ezek kik? - szólalt meg Zayn
-Selly, Bella, és én. - mosolygott Lily. Mind hárman még csak hét évesek vagyunk, és jégkrémes arccal integetünk a kamerába. Elmosolyodtam, hisz nagyon viccesen néztünk ki rajta. Jött a következő kép. Azon már nyolc-kilenc évesek lehettünk, amikor egy nagy költöztető kocsi előtt álltunk, plusz még Chaz.
-A búcsúzás. - suttogtuk egyszerre Selly-vel és Lily-vel, majd egymásra néztünk. Mindannyiunk szemébe könnyek szöktek, de próbáltuk kipislogni kevés sikerrel, ugyanis egy könnycsepp mindhármunknál kigördült.-Kísérteties. - szólalt meg Louis, mire csak felnevettünk. Jött a következő kép, közbe én Selena ölébe dőltem, mire átölelt és kezeit a hasamra rakta. A követező kép, már idősebb korunkba történt, és ezen csak Lily-vel voltam. Épp egymást öleltük.
-Ez aranyos. - szólalt meg Harry, mire csak mosolyogva megráztam a fejem
-A következő kép a kedvencem. - szólalt meg nagyi, majd kivette a kis dobozkából. Kíváncsian kémleltem, mire rájöttem mit ábrázol. A naplementébe ugrottunk egyet mindhárman a part mellett. Ez a mostani születésnapomon készült.-Na kitaláljátok, hogy ki kicsoda? - nézett végig Selly a fiúkon. Ők csak bólogattak, majd egy kis nosztalgia után elsorolták.
-Selena, Lily, és Bella! - néztek ránk, mire felnevettünk
-Nem, mert Bella, Selly, és én. - kuncogott Lily
-Meg se ismeritek a barátnőiteket? - nézett a mögöttem ülő lány Niall-re, és Zayn-re, mire csak mindketten rá nyújtották a nyelvüket. Közbe nagyi elővette a következő képet, ami Harry kezébe landolt, és kidüllesztett szemekkel nézte hol a képet, hol engem ami kezdett megijeszteni.
-Wow. - nyögte ki nagy nehezen birka. Gondoltam, hogy melyik képhez érkeztünk. A többiek kikapták a kezéből a képet, mire mindannyiuk szája elnyílt egy picit.-Szátokat zárjátok be, mert belerepül a légy. - nevettem el magam
-Modell vagy? - nézett rám Liam
-Gyönyörű. - suttogta Niall, mire ajkamba harapva próbáltam vissza tartani a nagy vigyorom
-Nem, csak egy-két kép készült rólam. - mosolyogtam rá. - De ha így fogtok viselkedni a többi képet nem látjátok!
-Van többi? - nézett rám csillogó szemekkel Lou
-Persze! - válaszolt helyettem nagyi és elő is szedte azokat. A következő képen egy halvány rózsaszín, ruhába ülök a földön, és épp a hajamba túrtam bele.-Meseszép! - suttogta Hanna
-Szerettem azt a ruhát. - gondolkoztam hangosan - Kár, hogy nem tarthattam meg. - húztam el a szám
-Kár, hogy nem láthatjuk rajtad! - nézett rám Niall, egy pimasz mosoly kíséretében
-És ez az utolsó kép. - rakta ki középre a következő képet.
-Az összes közül a legjobb! - szólalt meg Zayn, a többiek pedig csak helyeseltek. Nagyi mosolyogva nézett végig rajtunk, és nyomott a homlokomra egy puszit.
-Na jó menjünk! - tápászkodtam fel, mire mindenki megindult kifelé. Én még gyorsan az éjjeliszekrényről felkaptam a nyakláncot, átfutottam a mi szobánkba, és beraktam egy ékszeres dobozba, majd kifele mentem. Ahogy az ajtót zártam be, hirtelen két kéz simult hasamra.
-Megijesztettél! - fordultam felé
-Bocsi nem akartam, de már hiányoztál. - hajolt egyre közelebb, mire ajkait enyémekre nyomta. Először csak egy csók volt, majd ajka lassan elnyílt, ezzel bebocsájtást kérve enyémbe. Persze egyből utat engedtem neki, s nyelve vad táncra hívta enyémet. Keze derekamat simogatta, míg én a hajába túrtam. Sajnos egy idő után levegőhiányába el kellett válnunk.
-Menjünk! - húztam a lépcső fele. Nevetve jött utánam, és egyeneses a nappaliba mentünk, ahol a többiek helyet foglaltak.
-Ki turbékoltátok magatokat galambocskáim? - rebezsgette szempilláit Harry
-Te meg elfelejtetted bevenni a gyógyszered? - néztem rá komolyan
-Nincs is semmilyen gyógyszerem. - vágott hülye fejet
-Akkor írass fel egyet. - kacsintottam rá, mire mindenki hangos nevetésbe tört ki - Jajj tudod, hogy szeretlek! - mentem oda hozzá, és jó szorosan megöleltem
-Tudom, nyuszi! - rántott le maga mellé, amit egy kisebb sikítás követett, közbe az én szöszim is helyet foglalt mellettem, így teljes biztonságba éreztem magam.
-Selly, hol marad a reggelim? - néztem rá kiskutya szemekkel
-Niall és Liam megették! - nevetett fel, ami engem is nevetésre késztetett. Végül maradtunk annál, hogy inkább rendelünk pizzát, így mindannyian jól járunk.
A délután folyamán jól elszórakoztunk, egész nap mesét néztünk, az én nagy örömömre. Néztünk Spongyabob-t, Scooby-Doo-t, Pindúr Pandúrokat, Sonny a sztárjelöltet, és Varázslók a Wawerly Place-rőlt is. Jót röhögtünk ezeken, és nem maradhatott el az sem, ahogy Louis, és Hazza eljátszották a varázslókat. Olyan hülyeségeket mondtak, hogy már nem bírtuk ki nevetés nélkül, és létrehoztak egy új szereplőt is: Mr. Szkurlubuszt. Az nem tudom honnan jött ez az ötlet, de nekik van ilyen szereplő is.
Délután öt körül, pedig elkezdtünk készülődni, ugyanis este Selly-nek koncert, és Lily-vel elkísérjük. Olyan jó lesz végre élőbe látni, és hallani énekelni nem csak tv-be, vagy You Tube-on. Az emeleten kész káosz volt. Mindhárman kapkodtunk, és három fürdőbe zuhanyoztunk. Selena a Mandy-ék szobájában található fürdőben, Lily a mi szobánkba lévőben, én pedig az egyik vendégszobában. Amint kész lettünk egy száll törülközőbe álltunk mindhárman a gardrób előtt.
Komizzatok és szavazzatok!!!
