36. Bebe és Sese

Sziasztok, kicsit - nagyon - megkésve igaz, de hoztam az új részt:) Nagyon sajnálom, hogy csak most, de eddig sose úgy alakultak a napjaim, mint ahogy azokat elterveztem:|
De nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket, nagyon jól estek*-* És nem hagyom abba a blogot megígérem!:) De nem rizsázok annyit itt a rész:)
I hope you like it!♥

-Gyerünk hagy halljam! - kiabált Selly a mikrofonba - I, I love you like a love song baby. - énekelte a közönséggel együtt. Óriási tömeg volt az arénába. Bárhova néztél mindenhol emberek, akiknek a kezébe ott villogott a fényképezőgép, vagy épp egy 'I love you Selena'-as tábla.
Lily-vel mosolyogva figyeltük a színpad mellől a barátnőnket, aki felszabadultan táncolt és énekelt a színpadon. Annyira jó érzés volt őt élőbe látni, hogy az valami elképesztő.
Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve előkaptam zsebemből a telefonom, beléptem rajta az üzenetírásba és pötyögni kezdtem. Egyetlen egy mondatot írtam ami, az "I love you like a love song baby:$(L)" volt. A címzett pedig az én szőke hercegem. Miután elküldtem visszaraktam a készüléket a zsebembe és tovább figyeltem a koncertet. A szám már lassan kezdett a végére érni, mikor Lily arrébb húzott egy csendes folyosóra.
-Bella kérhetek valamit? - nézett rám félve, mire csak bólintottam - Elmehetek Zayn-nel? - harapott alsó ajkába. Komolyan, mint egy kislány, aki épp engedélyt kér az anyukájától.
-Miért ne mehetnél? - néztem rá értetlenül
-Csak nem akarom, hogy Selly megharagudjon vagy valami. - magyarázkodott
-Ne butáskodj! - legyintettem - Menj nyugodtan. - mosolyogtam rá
-Köszönöm. - ölelt meg - De megyek, szia! - indult az ajtófele, közbe még intett egyet mire én is köszöntem, majd vissza mentem a színpadhoz, ahol Selena már nem énekelt.
-Köszönöm szépen srácok! - beszélt a mikrofonba - Sajnos elérkeztünk az utolsó számhoz. - ahogy ezt kimondta egy óriási 'Óóó' csendült fel az arénában - De ne csüggedjetek, még fogunk találkozni! Viszont még nincs vége, tehát a következő dal amit énekelni fogok egy olyan szám, amiben az egyik legjobb barátnőm segített, vagyis neki köszönhető, hogy ez a szám megszületett. - egy kósza pillantást vetett rám, majd vissza a tömegre - Tudjátok, hogy mindannyian gyönyörűek vagytok, és álljatok ki magatokért, különben csak sodródni fogtok az árral. Nekem nagyon sokat jelent ez a szám, tehát kezdjük! - mosolyodott el, majd a zene felcsendült.
-I wouldn't wanna be anybody else hey.(Nem akarok más lenni, hey) You made me insecure Told me I wasn't good enough.(Bizonytalanná tettél. Azt mondtad nem vagyok elég jó.) But who are you to judge? When you're a diamond in the rough(De ki vagy te, hogy ítélkezz? Amikor egy csiszolatlan gyémánt vagy) I'm sure you got some things You'd like to change about yourself(Biztos vagyok benne, hogy van néhány dolog Amit szeretnél magadon megváltoztatni) But when it come to me I wouldn't wanna be anybody else(De mikor oda jössz hozzám. Nem akarok más lenni) - énekelte, majd a színpad arra az oldalára jött ahol én álltam, és rám mosolygott. Tudja, hogy nekem fontos ez a szám, és neki is, hisz együtt írtuk a rehab után. Rá mosolyogtam, majd csendben figyeltem tovább.
Annyira imádom benne, hogy az összes számát átéli, de talán ez az egyik olyan szám, amit még jobban, mert köze van hozzá. Ez a dal nem más által íródott, mint a többi. Félreértés ne essék imádom az összes számát, de ez valahogy más. Ez az ami tiszta szívből jön neki. Nem kell erőltetnie ennél az érzéseit, mert ha jobban megfigyeljük az arcát, a mozdulatait vagy akármit, észre lehet venni, hogy ezeket magától csinálja, és nincs koreográfia, mint a többi számához.
A gondolat menetemből az zökkentett ki, hogy Selly már nem énekelt csak a közönség, ő viszont ott állt és szemét törölgette. Nem tudta tovább énekelni, pedig még az utolsó refrén hátra volt.
-Sajnálom srácok. - szipogott a mikrofonba - Elképesztőek vagytok komolyan mondom. Nagyon köszönök mindent, hogy kiálltok mellettem, és hogy most itt voltatok. Imádlak titeket! Ti vagytok a világon a legjobb rajongók. Szeretlek titeket Selenator-ok! - ahogy ezt az egy szót kimondta, mindenki elkezdett sikítani a stadionba, Selena pedig leszaladt a színpadról egyenesen felém. Ahogy hozzám ért, egyből a nyakamba borult és úgy szipogott tovább. Nyugtatásképp a hátát simogattam.
-Bella ugye tudod, hogy mindig számíthatsz rám?! - hajolt el tőlem és a szemembe nézett - Te már a testvérem vagy! - kezdett megint sírni.
-Te is az vagy nekem! - kezdtem el könnyezni. Nem tudom mire fel ez a nagy érzékenység, de valahogy belőlem is előjött. - De mi a baj? Miért sírsz? - töröltem le egy könnycseppet arcáról.
-Lényegtelen! - rázta fejét mosolyogva - Szeretlek Bebe! - ölelt meg jó szorosan. Úr isten komolyan azt mondta, hogy Bebe? El sem hiszem. Ez még akkor ragadt rám, mikor még nagyon kicsik voltunk és nem tudtuk kimondani egymás nevét, de nagyon ritkán hív így, mikor tudja, hogy valami baj fog következni.
-Én is Sese! - fúrtam arcom nyakába. Így álltunk kábé 2-3 percig, majd Selly felhozta az ötletet, hogy menjünk el valamerre ketten, amibe én persze egyből bele mentem.
Bementünk az öltözőjébe, ő elment gyorsan lezuhanyozni, addig én a kanapéra leültem és elővettem a telefonom. Volt egy olvasatlan üzenetem, ami kitől mástól, mint Niall-től jött. Gyorsan megnyitottam és olvasni kezdtem: Én is szeretlek!(K):$♥ Ennyi állt az üzenetben, de már ez boldogabbá tett. Mivel Sel még csak most kezdet el zuhanyozni - a csap hangjából ítélve - , így még felléptem twitter-re is.
A követőim száma megint nőtt, és már közelítettük a 400 ezret is. Gyorsan twitteltem egyet:

BellaElla:  az egyik valaha volt legjobb koncerten!^^ @selenagomez büszke vagyok rád!:)<3 

 Ahogy ezt elküldtem megnéztem az értesítéseket, és akkor vettem észre, hogy Demi egy képet töltött fel, amin vele vagyok még a bulin. A kép alatt ez állt:

 demetria lovato: az én bébimmel<3 haha @bellaella imádlak csajszi♥ 

Mosolyogva olvastam el, majd válaszoltam neki, egy tömör mondatban.

BellaElla: @ddlovato én is szeretlek!♥

Még egy kicsit elidőztem itt és megnéztem pár cikket, addigra már Sese is elkészült, és mosolyogva jött ki a fürdőből.
Még beszéltünk pár emberrel, majd pedig bepattantunk a kocsiba és útnak indultunk valamerre.

*  *  *  *  *  *

Egy csendes kis kávézóba jöttünk, ahol alig volt pár ember. Ahogy beléptünk ajtó fölött egy kis harang jelezte, hogy valaki az épület ajtaját kinyitotta. Óvatosan becsukva magam után követtem Selly-t amíg egy eldugottabb helyhez sétált, majd ott helyett foglalt, és vele szembe én is lecsüccsentem. Ahogy leültünk egyből egy ötvenes éveiben járó, őszes hajú bácsi lépett felénk.
-Jó estét Mr. Grant! - köszönt mosolyogva Selly, akkor ismeri a bácsit
-Jó estét Mrs. Gomez. - köszönt vissza a bácsi - És persze önnek is jó estét! - fordult felém mosolyogva, mire én is rá mosolyogtam. - Mit hozhatok önöknek?
-Két forrócsokit szeretnénk. - nézett rá Sel, a bácsi csak bólintott és már ment is.
-Honnan ismered? - kérdeztem, mikor az öreg úr már hallótávolságon kívül volt.
-Szoktam idejárni így estefelé, és valamikor vele szoktam megvitatni a gondokat. - mosolyodott el - Nagyon kedves öregember és tudom, hogy nem dobna fel a magazinoknak csak azért, hogy egy kis pénzt keressen.
-Tényleg annak látszik. - helyeseltem vele - És milyen gondokat szoktál vele megvitatni? - húztam fel szemöldököm kíváncsian.
-Mindenfélét. Amikor nem tudok veled vagy Lily-vel beszélni, akkor ő az a személy aki lelket önt belém. - nézett el a pult felé, ahol Mr. Grant már hozta is az innivalónkat.
-Hölgyeim. - tette le elénk a két gőzölgő bögrét
-Köszönjük! - szólaltunk meg egyszerre, mire ő csak elmosolyodott és tovább állt. Lassan szürcsölgetni kezdtük a krémes csokoládénkat, csak ugye forró volt, így nem nagyon lehetett.
-És miért jöttünk ide? - bukott ki belőlem, mire furcsán nézett rám - Selly mi a baj?
-Semmi! -erőltetett egy mosolyt
-Csak akkor szoktál Bebe-nek hívni, ha valami baj van, vagy baj fog történni. Légyszíves mondd el! - néztem rá könyörögve, asztalon heverő kezemet a kezére simítottam. Szemét lesütötte, vett egy mély levegőt, majd megszólalt.
-Szakítottunk Taylor-ral. - suttogva mondta ki, mintha nem akarná, hogy bárki is tudjon róla.
-De hát miért? - értetlenkedtem - Olyan jól megvoltatok.
-Az csak a látszat volt. - emelte rám tekintetét - Nagyon erőltettük ezt a kapcsolatot, de rájöttünk, hogy csak barátként tekintünk egymásra.
-Sajnálom! - húztam el a szám. Tényleg sajnáltam, hogy szétmentek, hisz olyan jól mutattak egymás mellett, és reméltem, hogy végre Selena is talált magának egy rendes fiút.
-Én is, de az van. Az élet attól megy tovább! - kacsintott egyet, majd beleszürcsölt az előtte lévő bögrébe, de elfelejtkezett róla, hogy forró, így elfordította a fejét és a padlóra köpte azt. - Forró, forró, forró! - kezdett el kényeskedni, közbe száját legyezte. Először nem tudtam mit csináljak, majd ijedten szaladtam a pulthoz, ahonnan Mr. Grant egy pohár vizet adott a kezembe, majd azzal visszasiettem az asztalunkhoz, és Selly arcába öntöttem.
-Szerintem azt nem oda kelletett volna. - súgta a fülembe Mr. Grant, látva Sel meglepődött-mérges arcát. Ettől a látványtól nevethetnékem támadt, amit sajnos nem tudtam vissza tartani, de még az öreg úr is elkezdett kuncogni.
-Bella! Most komolyan?! - nézett rám komolyan a vizes lány, de ő se bírta sokáig, elnevette magát. Miután kinevettük magunkat, Sely készségesen elment egy felmosóért, és neki látta a barna trutyi felmosásának.
-Olyan ismerős ez nekem! - tettettem gondolkozást, mire furán nézett rám, majd a felmosóra, és megint rám.
-Az első klipem. - harapott alsó ajkába. Míg ő elgondolkozva takarított tovább, én addig gyorsan előhúztam zsebemből a telefonom, és gyorsan csináltam róla egy képet. Mielőtt azonban észrevette volna, gyorsan visszaraktam a zsebembe, ő addig visszavitte a helyére a felmosót és visszaült helyére.
Az este további részében jókat beszélgettünk, és szinte mindent kiveséztünk ami csak eszünkbe jutott.
-Hiányzik a régi életem. - szólalt meg hirtelen.
-De azt hittem szereted azt, amit csinálsz?! - ráncoltam homlokom értetlenül
-Szeretem is, csak tudod néha elegem van a folytonos fotósokból, az utálkozókból. Néha azt kívánom bárcsak az a hétköznapi lány lennék, aki voltam. Akkor bármikor együtt tudnánk lógni, nem kéne több ezer kilométerre laknunk egymástól, melletted tudtam volna lenni akkor is amikor a legnagyobb szükséged volt a szeretteidre. - kezdett el könnyezni
-Jaj ne butáskodj már! - álltam fel, és beültem mellé - Velem voltál, csak nem személyesen, hanem itt. - mutattam szívére - Te segítettél a legtöbbet! - mosolyodtam el
-Ezt csak úgy mondod. - rázta meg fejét
-Elmondjak valamit? - néztem szemébe, mire bólintott egy aprót. - Amikor azt mondták a rehabilitáción, hogy gondoljak egy olyan személyre, akiből erőt meríthetek, az te voltál! - mosolyodtam el féloldalasan - Te nekem a  mindennapi hősöm vagy, mert hiába az utálkozók vagy bárki más, te mindig tudsz valami újat mutatni nekem. Híres lettél, de még mindig barátok vagyunk, és az a mosoly amit minden nap nyújtasz emlékeztet arra, hogy igen, még van helyem itt a világba, és küzdenem kell azért, hogy túlélhessem a mindennapokat. - néztem rá könnyes szemekkel, majd megöleltem. Olyan szorosan ölelt, mint még soha, de nem bántam, így én is viszonoztam. -  Te vagy az én első számú példaképem Selena Marie Gomez!

Tessék szavazni, és komizni!!:3