Hírdetés:D

Sziasztok most nem rézt hoztam hanem egy kis hirdetést:D
Egyik kedves barátnőm írja a blogokat és ha szereted a One Directiont-t akkor benézhetsz:P 
http://nialltomlin.blogspot.com/ - Liam Payne a főszereplő:D 
http://louiswtom.blog.neon.hu/ - Louis Tomlinson a főszereplő:D 
ajánlom mindkettőt mert szerintem aki írja nagyon tehetséges és én nagyon szeretem olvasni a történetét:DD 






jah és kövi részt megtalálod ha az előző részhez kapok még legalább 2-3 komit:p Puszi(K)

21. Szeretlek

Hellooo:D itt lenne a kövi rész és egyben ezen az oldalon a legelső rész is:D sajnálom, hogy eddig nem hoztam csak hát itt volt a félév és hát nem olyan lett a bizim mint amilyet szerettem volna=/ remélem nektek azért jobban sikerült:D 
és akik ma írják a felvételit sok sikert nekik:D én szerencsére 2éve túl vagyok rajta, de emlékszek hogy mennyire féltem hogy nem fog sikerülni, meg nem kicsit izgultam is:) de azért sikerült:)


az előző részhez csak egy komit kaptam:( amit nagyon szépen köszönök^^ sajnos úgy veszem észre, hogy akik régen olvasták a blogom a másik oldalon, azok már itt nem olvassák, meg nem komiznak=/ de remélem vissza kapom őket:) 


jah és a részekkel kapcsolatba: megváltozott benne pár dolog, mint például: 
                    1. Niall életkora: még csak most lesz 17 éves
                    2. a srácok klipje a What Makes You Beautiful még csak most fog megjelenni
de ezeken kívül más nem nagyon:D 
és még azt szeretném kérdezni(amire remélem választ is kapok) hogy akkor legyen-e második évad vagy úgy csináljam meg a blogot, mikor vége lesz örökre legyen vége vagy még legyen folytatás? nagyon szeretném, ha kapnék rá választ mert nagyon fontos lenne:)


de nem írok a regényt itt a rész:) I hope you like it!♥








-Zayn le a pólóval! - kiabáltuk mindannyian, mivel időközbe átváltottunk vetkőzős pókerre, és hát meg kell mondjam a fiúk bénábbak voltak, mint mi lányok.
-Jó, de nem ér megbámulni! - bújt ki pólójából, így megláthattuk izmos felső testét. Szinte mindannyiuknak ilyen, kivéve Lou és Niall, de nekik ez áll jól.
-Öhm..izé...hozok valamit inni. - pattant fel Lily és kiment a konyhába
-Miaz? Csak nem rosszul lett a látványtól? - nevetett Liam, aki lepacsizott Niall-el
-Mindjárt jövök, addig játszatok nyugodtan.  - néztem rájuk,. majd nagy nehezen felálltam helyemről, és mentem a konyhába. Lily a konyhapulton ült lehajtott fejjel, kezébe egy pohár narancslével.
-Hé Lil mi a baj? - álltam meg előtte
-Semmi. - rázta fejét és kortyolt egyet innivalójából
-Aha persze. Ezt mond valaki olyannak, aki el is hiszi. - fontam össze kezeim mellem előtt - Szóval mi a baj?
-Csak egy kis hülyeség. - rántott vállat
-Lily tudod, hogy mindent megbeszélünk, és hogy minden fontos ami veled és Lená-val történik. - fogtam meg vállát
-Tudom. - nézett rám - Azt hiszem, hogy ...Zayn...és az arca...a pillangók....és póló nélkül....furcsa. - beszélt össze-vissza
-Te szerelmes vagy! - vigyorodtam el
-Mi én? Pfff....dehogy...chhh. - ugrott le a pultról
-Akkor miért beszélsz így? - utaltam az egy perce elhangzottakra - Lily ez tök jó dolog. Nem értem miért tagadod? - mentem mögé
-Mert nézz rá. Ő híres, tök jól néz ki, és tuti nem olyan lány kell neki mint én. - nézett ki a fal mögül az előszobába, ahol épp Zayn verekedett Louis-sal.
-Te hülye vagy?! - mondtam kicsit hangosabban a kelleténél
-Ezt pont te mondod? - nevetett
-Hé minden rendben? - jött oda Niall és átölelt
-Igen. - öleltem át, és nyomtam egy puszit arcára - Csak beszélgettünk.
-És Ella! Erről senkinek! - nézett komolyan Lily, én pedig bólogattam
-Miről megy a susmus? - jött oda Zayn
-Épp arról beszéltünk Lily-vel, hogy unjuk a kártyázást. - füllentettem
-Hmmm...az jó, mert pont most jön a büntetésetek! - vigyorodott el
-Mi? Minek kéne büntetés? - nézett értetlenül Lily
-Mert kimaradtatok három körből! - kiabált Harry, és elindultak felénk mindannyian egy-egy gonosz mosoly kíséretében
-Lányok szerintük meneküljetek! - kiabálta oda nekünk Lena és Hanna
-Fiúk szerintem ezt megtudjuk beszélni nem? - kezdtünk hátrálni Lily-vel
-Hát... - gondolkodott Liam - Nem!
-Muháháháháááá... - nevetett Louis.
Lilyvel gyorsan felszaladtunk az emeletre. Ő ment a vendégszobába elbújni, míg én mentem a közös szobánkba és magamra csuktam az ajtót.
-Hé Ella gyere ki. Ígérem nem fog fájni. - próbált bejönni Liam
-Ismerlek titeket. - dőltem neki az ajtónak
-Gyere, mert Lily-nek rosszabb lesz. - szólalt meg Harry
-Áááá....Ella segíts...Ezek hülyék! - sikított Lily, a fiúk röhögtek. Majd hallottam a cipő dobogást a lépcsőn és a sikítás is halkult.
Óvatosan kinyitottam az ajtót és kikukucskáltam rajta. Mivel senkit nem láttam, halkan elkezdtem lemenni. Mindenhová benéztem és végül Harry-t pillantottan meg a konyhába nekem háttal állva.
-Mond miért kelletett ezt csinálnod? - beszélt kicsit hangosabban. Először azt hittem nekem beszél, de mikor folytatta rájöttem, hogy telefonál.
-Nem érdekel a kifogásod! Ennek örökre vége! - csapott idegesen a konyhapultra, majd megfordult.
-Bocsi..izé..nem akartam hallgatózni. - szólaltam meg, még soha nem láttam és hallottam ilyennek - Minden rendben? - lépkedtem lassan közelebb hozzá
-Nem Ella, semmi sincs rendbe, vagy úgy látszik? Hülyébb kérdésed nem lett volna? - emelte fel hangját, de nem kiabált. Megszeppenve álltam előtte.
-Bocsi nem akartam kiabálni és főleg nem veled, csak most minden összejött. - ült le egy székre és fejét lehajtotta
-Semmibaj. - simogattam hátát - Mi történt? Elmondhatod ha akarod. Bennem megbízhatsz. - mosolyogtam. Felnézett rám, szemei csillogtak, de most a szomorúságtól.
-Tudod van, vagyis most már csak volt egy lány, akivel jártam aki megcsalt, és ezt mástól tudtam meg. Szarul esik, de nem azért mert annyira szeretem vagy valami, mert nem. Ő csak úgy volt nekem, akihez hozzátudtam bújni meg ilyenek. Igazából az bánt, hogy hazudott mert így kiben tudok megbízni? -  nézett rám kétségbeesetten - Nekünk a fiúkkal az a legfontosabb, hogy az a bizonyos személy, aki közel áll a szívünkhöz őszinte legyen, és ne hazudjon magáról és az életéről. - nézett végig szemembe. Torkomba gombóc kerekedett, és csak magam elé bámultam. Olyan mintha most rólam beszélne, mintha mindent tudna rólam, hisz én hazudok nekik szinte az egész életemről.
-Hidd el, valaki néha azért hazudik, mert a múltjában történt olyan dolog, amit jobb szeretne elfelejteni. - mosolyodtam el halványan
-De az nem kifogás! - rázta fejét. Már épp folytatni akarta, amikor valaki közbe szólt:
-Nocsak Ella, hát kimerészkedtél a kis kuckódból?! - nevetett fel Louis
-Azt hisszük nem ez volt a legjobb döntésed. - kapott fel valaki az ölébe és elkezdett kifelé szaladni velem együtt.
-Áááá...-sikítottam 'el rablóm' ölébe, és elkezdtem ütni. Amint megláttam ki az, kezdtem még jobban félni. - Zayn tegyél le! - csapkodtam mellkasát, majd a következő pillanatba már valami nedveset éreztem magam körül - bedobott a medencébe.
Mivel nem számítottam erre a húzására, levegőt se tudtam venni, így az orrom telement vízzel. Köhögve jöttem fel a felszínre, a srácok persze röhögtek.
-Zayn Jawadd Malik ezért még meghalsz! - néztem rá szúrósan, közbe elkezdtem kifele úszni
-Te mondtad, hogy tegyelek le! - emelte fel kezét védekezés képen - És neked csak Zayn. - kacsintott
-De nem pont erre gondoltam. - ültem ki a partra, ahol Lily, Lena és Hanna ült csurom vizesen
-Üdvözlünk körünkben. - nevetett Hanna - Velünk is megcsinálták. - nézett mérgesen a fiúkra
-Mi lenne a bosszút állnánk? - vigyorodtam el - Ha ők is, akkor mi is. - suttogtam
-Rendben, de mi lesz Zayn-el? Nem bírja a medencéket. - magyarázott Lily. Látszik, hogy mindent tud róluk.
-Hmm... - gondolkoztam - Emlékeztek, amikor még múltkor idekint hülyültünk? - néztem felváltva Lily-re és Lená-ra, akik csak bólogattak - Még akkor eldugtam pár vízibombát, azzal letudjuk dobni, utána pedig betudjuk lökni őket a medencébe, kivéve Zayn-t. - másztam ki a medencéből, kicsit nagyon megcsapott a hideg.
-Rafis vagy. - nevetett Lena - Akkor vágjunk bele. - mentünk az egyik virág felé, és elővettük onnan a bombákat, és elindultunk a fiúk felé.
-Mire készültök? - hátráltak a srácok a medence felé. Így nekünk pont jól jön ki.
-Tudjátok, hogy szeretünk titeket. - vigyorgott Lily
-Ezért szeretnénk ezt kimutatni. - folytatta Lena
-És nem is akár hogyan. - nevetett fel Hanna
-Csak nektek, csak most. - fejeztem be a mi kis monológunkat
-Ez már rosszul kezdődik. - állt meg Niall a medence szélénél. Nekünk se kellett több egyből elkezdtük őket dobálni.
Először Liam esett bele a vízbe, ő magával rántotta Harry-t, aki húzta Niall-t, aki megpróbált megkapaszkodni Louis-ba, de sikertelenül, így mindketten bele estek a vízbe. De ami a legviccesebb volt, hogy esés közbe Lou-nak a keze beakadt Zayn kapucnijába, így őt is magával rántotta. A lányokkal már a hasunkat fogtuk a röhögéstől, a fiúk persze köhögve jöttek fel a víz alól.
-Hé most mi is vizesek lettünk! - nyavalygott Louis
-Mi lesz, hogy ha betegek leszünk? Vége a hangunknak. - nevetett Harry
-Ezt én is mondhatnám! - mutatott végig magán Lena, aki szinte már reszketett
-Jogos. - szólalt meg Liam
-Jó, most már kvittek vagyunk! - jött mellénk Zayn - Inkább menjünk be, mert szétfagyok és az eső is esik. - szaladt be a házba, a csajok követték őt, majd a srácok is.
De valami fura volt, csak Louis, Liam, Harry és Zayn ment be. Vissza fordultam és megláttam Niall-t a medence közepén, oldalra hajtott fejjel nézett rám. Akaratlanul is el mosolyodtam.
-Te nem jössz? - mentem közelebb hozzá és nyújtottam felé jobb kezem, Ő ráfogott és egy kis rántással, behúzott a medencébe.
-Köszi. - köhögtem E nélkül is jól megvoltam.
-Sajnálom. - nézett rám boci szemekkel, amitől elpirultam, így gyorsan nyakába fúrtam arcom. Felkuncogott. - Ne búj el. Tetszik mikor pirulsz. - emelte fel fejem, és egy apró csókot lehelt ajkaimra.
-Köszönöm. - öleltem meg és nyomtam nyakára egy puszit, amitől kirázta a hideg. - Menjünk be, mert meg fogsz fázni. - váltam el tőle, és kezdtem kifele húzni.
-Várj már Manó. - rántott vissza mosolyogva
-Manó? - néztem szemébe
-Igen manó. Te vagy az én kis Manóm. - nyalta meg alsó ajkát - Baj? - hajtotta le fejét szégyenlősen
-Neeem. - kényeskedtem, mosolyogva közelebb húzott
-Akkor ezt megbeszéltük Manó. - suttogta szinte már ajkaimba - Szeretlek Faith....

20. Na tudod kivel szórakozz?!

Ella szemszöge:

Reggel az ablakon beszűrődő nap sugaraira keltem. Megdörzsöltem a szemem és próbáltam felülni, de ebbe egy kéz megakadályozott. Le néztem hasamra, majd a kéz tulajdonosára.

Niall hason fekve, kicsit nyitott szájjal és borzas hajjal feküdt mellettem. Annyira cuki volt, ekkor észbe kaptam. Tehát a tegnapi nap nem álom volt, tényleg összejöttem vele, ettől még boldogabb lettem. Próbáltam felállni, ezért kezét megemeltem, mire nyöszörgött és párnájába fúrta fejét.

Miután sikeresen felálltam, nyomtam egy puszit hátára, majd kimentem, közbe azért próbáltam rendbe szedni magam - már amennyire lehetett.

-Jó reggelt. - köszönt mosolyogva Hanna

-Neked is. Hogy-hogy ilyen korán fel vagy? - ráncoltam össze szemöldököm

-Korán? Már tíz óra is elmúlt. - nevetett

-Bocs, elvesztettem az idő érzékem. - ültem le mellé nevetve a kanapéra, közbe megkordult a hasam - nem is csoda, hisz utoljára tegnap előtt ettem.

-Éhes vagy? Gyere csináltam reggelit. - húzott fel engem is a kanapéról - És nem mondod, hogy nem kelletett volna, mivel unatkoztam, ezért csináltam. - ültetett le az asztalhoz, ahol volt egy csomó melegszenya.

-Okés! Köszönöm. - mosolyogtam rá - Amúgy tegnap, hogy értetted azt, hogy sokat hallottál rólam? - néztem értetlenül és bele haraptam egy kenyérbe.

-Mikor először találkoztál a fiúkkal a parton, másnap Louis felhívott, hogy van egy új barátnője - nagy szemekkel néztem rá, már épp megakartam szólalni, mikor folytatta - Nyugi. Először én is azt hittem, hogy szakítani akar velem, de utána közölte, hogy csak egy új lánybarát és Niall leendő csaja. - mosolygott

-Hamarabb tudtátok, mint én magam. - nevettem - Ez így nem fair. Amúgy mesélsz magadról? - néztem rá kíváncsian, mire bólintott és elkezdte. 

*  *  *  *  *  *

-De a törpök élete nem csak játék és mese. Hallottál már a gonoszról? A csúf, kopasz Hókuszpókról? - kiabáltuk a tv-vel párhuzamosan

Már dél is elmúlt, ez alatt az idő alatt, sokat beszélgettünk Hannával, és kiderült sok közös van bennünk, és a fiúkról is mesélt egy kicsit. Már rendbe is szedtem magam, és kaptam kölcsönbe ruhákat is, de a srácok még mindig nem keltek fel, ezért gondoltuk felköltjük, ha már úgyis Anti Ella vagyok.

-Úristen, hívjátok a mentőket. - jött ki ásítva Louis, utána sorra a többiek

-Ennél jobb ébresztő nem lett volna? - nézett nyűgösen Harry

-Bocsi, de Anti Ella már csak ilyen. - rebezsgettem szempilláim és közbe vigyorogtam

-Ezt megjegyeztük. - nézett szúrósan Liam, de szája sarkába ott bujkált egy kis mosoly is, majd ment a többiek után a konyhába.

-Amúgy jó reggelt. - ültem le Niall mellé a kanapéra és nyomtam arcára egy puszit.

-Neked is. És azt a puszit ide kérem. - mutatott szájára. Nevetve nyomtam szám övéire és pusziltam meg, de ő ügyesen csinált belőle csókot, amibe bele mosolyodtam.

Kezével átölelte a derekam és pólóm szélével kezdett el játszani, míg én kezeim felvezettem nyaka köré, és beletúrtam hajába. Ahol keze hozzá ért bőrömhöz égetett és megint előjöttek hasamba a pillangók. DE sajnos levegő hiány miatt elkelletett válnunk.

-Ugye tudod, hogy rafis vagy? - hajtottam fejem vállára, majd hasára kezdtem el kis mintákat rajzolni, ekkor vettem észre hogy csak egy szál boxerbe van.

-Mondták már egy páran. - puszilt bele hajamba - Nem vagy éhes?

-Már kajáltam. - vigyorogtam arcába - De te miért nem eszel? Elhiheted finom lett.

-Most nem bírnék enni, meg már a srácok tuti bepusztították. - rántott vállat, majd megjelentek a többiek és letelepedtek mellénk a kanapéra meg a földre.

-Nos, mivel ma van a tegnapi holnap ezért... - kezdte Harry

-Velünk töltöd a napot. - nézett rám Liam

-Mármint csak a felét. - nyújtottam rá nyelvem - Basszus nekem először telefonálnom kell. - jutott eszembe és beszaladtam a telefonért a szobába, majd vissza ki, közbe azért próbáltam hívni Lily-t, de az az idegesítő hang megszólalt, hogy nincs rajta pénz.

-Na a pénznek is most kelletett lemennie róla! - dobtam mérgesen a kanapéra

-Fontos hívás? - kérdezte Niall, mire bólintottam - Tessék itt a Zayn-é. - nyomta kezembe a készüléket.

-De nem kell, meg Zayn biztos nem adja ide. - néztem az említettre

-Nyugodtan. - mosolygott - De mi beszélünk. - mutatott a fiúkra, mire bele egyezően bólintottam és elkezdtem bepötyögni a számot, kihangosítottam és letettem az asztalra, majd beültem Niall mellé.

-Igen? - szólt bele egyszerre Lily és Lena

-Jó napot. Kis lakás? - kérdezte tök komolyan Louis

-Nem kibeszél? - kérdezte csak Lena

-És nem szeretné kisebbre cserélni? - kérdezte ugyanolyan komolyan Harry, én meg már a hasam fogtam a röhögéstől, de a többiek is.

-Kössz kihagyom, de te kisebbre cserélhetnéd a szád! - előjött az én Lily-m. Ha kell mindenkit beolt, bár ha tudná, hogy most a kedvenc együttesét... Harry csodálkozva nézett maga elé, nem bírtam tovább és hangosan kezdtem el röhögni.

-Na tudod kivel szórakozz?! - mondta most már mérgesen Lily

-Lil...vár...-próbáltam érthetően beszélni

-Ella? - kérdeztek vissza mindketten

-Bo...bocsi, csak Birkáék vicces kedvükbe vannak. - néztem rájuk, akik nem értették miről van szó.

-Úúúgy érted aaz a Birka? - dadogott Lil, utána valami csörömpölést hallottunk és egy nagy puffanást. Ilyedten kaptuk mindannyian a fejünket a telefonra.

-Úristen! Mi történt? - kérdeztem aggódva. Lena hangos nevetésbe tört ki.

-Se..semmi csak Lily leejtette a poharat és lecsúszott a kanapé karfájáról. - mondta Lena. A fiúk halkan elkezdtek nevetni.

-Héé ez nem vicces. Komolyan mondom, ha egyszer találkozok velük leütöm őket, de téged is Ella. - nevetett már Lily-is

-Én nem is csináltam semmit, és Lil megsúgom, hogy ki vagy hangosítva. - kuncogtam

-Én is szeretlek Isabel. - mondta komolyan

-Én is Liliana, amúgy most lehet alkalmad rá. - tértem vissza előbbi kijelentéséhez

-Nem-nem. Ma velünk kell lenned. - nézett rám Zayn

-Tudom, de mi lenne ha Lená-éknál mennénk, mert egy odakint pocsék idő van. Kettő Lily és Lena megakar titeket ismerni, és három, tudom, hogy ti is kíváncsiak vagytok rájuk. Na mindenkinek jó így? Oké akkor ezt megbeszéltük. - csaptam össze tenyerem.

-Nincs bele szólásunk? - kérdezte Lena

-Eltaláltad. Fél óra és érkezünk. - néztem a fiúkra, akik még boxerbe voltak - Legyen inkább egy óra, a fiúk khm... hogy is mondjam, egy kicsit lengén vannak öltözve. Sziasztok szeretlek titeket. - köszöntem el a lányoktól

-Mi is téged. - rakták le a telefont

-Hova is megyünk mi most pontosan? - nézett Louis értetlenül

-Meglátogatjuk a kis vöröst. - kacsintottam - Úgyhogy gyerünk öltözni.

-Igenis anyuci. - álltak fel sorba és mindenki beszállingózott a saját szobájába.

                                                    *  *  *  *  *  *

-Milyen birkáról beszéltél a telefonba, hogy vicces kedvébe van? - nézett furán Harry most már a kocsiba, Niall felnevetett.

-Hát...izé...öö....tudod, hogy nem kedveltelek titeket, így mingűdegyikőtöket elneveztem valaminek. - magyaráztam

-Mond csak el! - dőlt előre Louis, már amennyire tudott az ölében ülő Hanná-tól. Igen ő is jött velünk, hisz jól kijöttünk, meg szükség van egy személyre aki jól ismeri a fiúkat.

-Muszáj? - néztem félve rájuk

-Igen! - vágták rá mindannyian

-Jó, de nem és félbeszakítani. Hú..hát Szőke az Niall - néztem rá és hátulról bele túrtam hajába - Birka az te vagy Harry - haraptam alsó ajkamba - Louis Vigyorka, Liam Fapofa és Zayn pedig Kappuchino. - fúrtam fejem Niall vállába, a fiúk felnevettek

-Most komolyan Kappuchino? - parkolt le Zayn Lená-ék házánál

-Bocsi, csak a bőröd, Harry mert göndör a haja, Louis, mert folyton vigyorog, Liam mert komolyabb, Niall pedig a szőke haja miatt. - rántottam vállat, közbe kiszálltunk a kocsiból

-Köszönjük ezeket a megtisztelő neveket. - karolta át nevetve a nyakam HArry, Niall pedig a derekam és megindultunk befelé.

-Nem mondod, hogy a kis vörös itt lakik? - kérdezte ámuldozva Liam

-Nem, dehogy is. Mi itt csak nyaralunk. - kotortam a táskámba a kulcsér, miután megtaláltam, behelyeztem a zárba.

-Hú... már azt hittük. - fújták ki meg könnyelbűlve a levegőt

-Mi nem, csak Selena Gomez! - nyitottam be a házba. Niall jött velem együtt, a többiek pedig tátott szájjal álltak az ajtóba. Jót nevettem fejükön.

-Ella! - szaladtak a lányok felém, és megöleltek - Már hiányoztál!

-Ti is. Lily, Lena szeretném bemutatni nektek Niall Horan-t - mutattam a mellettem álló fiúra - Harry Styles-t, Liam Payne-t, Zayn Malik-ot, Louis Tomlinson-t és barátnőjét Hanna Walker-t. - mutattam az ajtóban állókra, Lil egyből ledermedt.

-Fiúk és Hanna ők itt Lily Morgan, és Selena Gomez. - mutattam a lányokra

-Sziasztok, gyertek beljebb. - invitálta őket Lena a nappaliba

A fiúk leültek egymás mellé a kanapéra, velük szembe Lena és Lily, én pedig az ajtófélfának dőlve álltam .

-Na jó fiúk, ti nem ilyenek vagytok és ti sem lányok. Mi lenne, hogy ha feloldanánk ezt a kripta hangulatot és üvegeznénk? - húztam fel szmöldököm

-Oké. - egyezett bele mindenki és letelepedtek egy körbe, én addig elmentem ügért és kezdetét vette a játék....

19. Anti Ella, Birka, Vigyorka, Fapofa, Kappuchino

-Niall biztos nem baj? - kérdeztem mostmár az ajtó előtt

-Faith, ha még százszor megkérded a válaszom akkor is nem. - állt velem szembe - Nyugi Louisnak már úgyis hiányzol. - nyomott egy puszit a homlokomra

Lehúzta az ajtón a mágnes kártyát és belépett az ajtón, engem is magával húzva. Mindenki ránk kapta tekintetét.

Az ajtóval szembe volt a nappali, egy nagy krémszínű kanapéval, ahol a fiúk ültek. Előtte egy üveg dohányzó asztal, és avval szembe egy plazma tv a falra szerelve. Jobbra volt jó pár ajtó, ami gondolom a szobákba nyílik, balra pedig egy konyha, és ahol mi állunk egy előtér szerűség. És néhol volt egy-egy eldobált ruhadarab, üres bőröndök vagy épp egy fél pár cipő.

-Jé, megérkezett az újdonsült pár. - kiáltott fel Harry, kérdőn néztem Niall-re

-Bocsi, felhívtak és kicsúszott. - suttogta és behúzott a nappaliba

-Nézd csak szívem milyen aranyosak együtt. - hajtotta Louis a fejét Zayn vállára, zavaromba inkább elfordítottam a fejem.

-Amúgy szia Ella. - ölelt meg Liam és kaptam 3 puszit, majd jöttek a többiek is

-Faith, ő itt Hanna, Louis barátnője. - mutatott Niall egy szőkés hajú lányra

-Szia Hanna Walker - ölelt meg, amit viszonoztam - Sokat hallottam ám rólad. - suttogta fülembe.

-Szia Isabella Faith McCartney, de csak Ella vagy Bella. - mosolyogtam

-Na ha már mindenki ismer mindenkit akár játszhatnánk is. - vetette fel az ötletet Zayn

-Üvegezés? - vágtam rá, mivel a csajokkal ez a mániánk bárhol is vagyunk

-Rendben. Mindjárt hozok üveget. - szaladt Harry a konyhafele, ám a lába beakadt egy nadrágba, így sikeresen orra esett. Mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés. Káromkodott egy sort, majd ment tovább, most viszont úgy, mint egy űrhajós nehogy eltanyáljon. Mi addig letelepedtünk egy körbe, én Niall és Hanna közé kerültem.

-Hogy bírod őket? - kérdeztem Hannától, hogy csak ő hallja

-Mellettük nem lehet unatkozni. Majd figyeld ki! - kuncogott

-Megjöttem! - kiabált Harry - Én kezdek! - kezdte el pörgetni az üveget, ami csak pörgött és pörgött, majd megállt Louis-nál.

-Merek! - vágta rá büszkén

-Ooké akkor szívd ki Hanna nyakát - nézett a mellettem ülő lányra

Hanna elhúzta a száját, de nem tiltakozott. Louis odamászott hozzá, és végrehajtotta a feladatot. Én tátott szájjal néztem végig az egészet. Ha már az elején ilyen a feladat, akkor előre félek, hogy mi lesz később, vagy a büntetésnél.

-Na jó, ez inkább már nekem volt büntetés nem Louis-nak feladat. - nevetett Hanna

-Bocs kicsim, tudod hogy szeretlek. - csókolta meg Louis - És most én pörgetek! - hajolt vissza az üveghez. Imádkoztam, hogy ne felém mutasson a kupak, de sikertelenül.

-Felelek. - vágtam rá - Kezdek félni tőletek. - mutattam Hanna nyakára, a fiúk felnevettek

-Nyugi, veled kíméletesebbek leszünk. - kacsintott rám Zayn

-Pontosan. Akkor.. - gondolkodott Louis - Az X-Factor alatt a csapatból kit kedveltél jobban? Ugye engem? - vigyorodott el

Na jó, erre a kérdésre nem számítottam. Most mit mondjak? Hogy valójában amikor ők mentek fogtam és kimentem a szobából vagy átkapcsoltam egy másik csatornára?!

-Izé..maradjunk annyiba, hogy egyformán mindegyikőtöket. - néztem ki az ablakon a sötétségbe

-Tudom, hogy engem. - karolt át Niall

-Naa, nem is mert engem. - nyavalygott Harry

-Hát pont hogy engem. - mondta egyszerre Liam és Zayn. Már nem bírtam.

-Jaj hadjátok már. - állt a védelmemre Hanna

-Egyikőtöket se, mivel titeket kedveltelek a legkevésbé. - hajtottam le a fejem

Szégyeltem magam. Most nem nekem kellene itt ülnöm, hisz semmit nem tudok róluk - kivéve Niall-ről. És csak egy számukat hallgattam végig normálisan.

-Hogy mi? - kérdezték egyszerre. Niall keze le csúszott derekamról. Felnéztem és szembe találtam magam öt értetlen szempárral.

-Jól hallottátok. Amikor ti énekeltetek inkább elkapcsoltam a tv-t, vagy kimentem a szobából? - suttogtam

-De miért? Ennyire nem bírtál minket? - szólalt meg Harry

-Nemtudom pontosan. Nyálgépnek tartottalak titeket, és erre az is rátett, hogy mindenhonnan ti folytatok, és még Lily is rólatok áradozott. - eszembe jutott egy veszekedésünk, ami pont a fiúk miatt volt, majdnem ráment a barátságunk is. Egy könnycsepp indult szememből, de gyorsan letöröltem.

-Szóval egy antival van dolgunk?! - nevetett Louis

-Ezen könnyen segíthetünk. Holnap velünk töltöd az egész napot. - mondta komolyan Liam

-És nincs kifogás Anti Ella. - nevetett Harry

-Szóval nem haragudtok? - néztem végig rajtuk, és a szemem megállapodott Niall-en, aki üveges tekintettel bámult maga elé.

-Mi haragudni? Legalább őszinte voltál, ez fontosabb! - nézett rám Zayn

-Na jó skacok mi mentünk igaz Faith? - nézett rám Niall, mire bólintottam

-Hé aztán óvatosan. Tudjátok a falak vékonyak. - röhögött Harry

-Nyugi a ti röhögésetektől úgyse fogtok hallani semmit. - álltam fel, és mentem Niall után. Ha jól számoltam az ötödik ajtónál mentünk be.

Egy nagyobbfajta szobába kötöttünk ki. A falai világoskékek voltak, a szobaközepén volt egy franciaágy, annak két oldalán éjjeliszekrény. Az ággyal szembe volt egy tv, jobbra pedig egy ajtó.

Niall fogta és az ajtót kulcsra zárta, én addig leültem az ágyszélére.

-Most haragszol? - néztem rá

-Nem dehogyis. Miből gondoltad? - ült le mellém

-Nem tudom, csak olyan furcsa vagy. Kint is alig szóltál hozzám. - rántottam vállat

-Miért nem mondtad hogy anti vagy, vagy voltál? - húzta le cipőjét, felmászott az ágyra és neki támaszkodott az ágytámlájának

-Nem kérdezted. Meg gondoltam a szőkézésből levontad. - mosolyodtam el

-Jogos. - kuncogott - Amúgy miért nem jössz mellém? Nyugi nem harapok. - nyalta meg ajkait

-Remélem is. - haraptam alsó ajkamba. Gyorsan lehúztam a szandálom és beültem mellé, de ő fogta és vállamnál fogva magára húzott, így jobb mellkasán feküdtem. Olyan jó volt szapora légzését hallgatni, és az az illat... valami mesés.

-És amúgy miért pont szőke? - törte meg a csendet

-Mivel a kisfilmetekbe szőke a hajad, azóta nekem csak szőke vagy. - néztem fel rá

-De csak neked. - nyomott egy puszit számra - A többieknek véletlenül nem adtál ilyen neveket?

-Soroljam? - bólintott - Birka azaz Harry, Vigyorka vagyis Louis, Fapofa alias Liam és Zayn pedig Kappuchino. - Niall hangos nevetésbe tört ki

-Ezek jók - nyögte ki nagynehezen

-Niall kérhetek valamit? - néztem rá miután lenyugodott

-Te bármit, bármikor. - türtel egy hajtincset fülem mögé

-Dúdolsz nekem? - éreztem arcom kezd pirosodni. Arca közelített felém.

-Ha nagyon szeretnéd. - suttogta ajkaimba, majd ajkait enyémekre nyomta és megcsókolt, egyből visszacsókoltam. Bal keze arcom kezdte el simogatni, míg én jobb kezem felvezettem nyakához és beletúrtam hajába.

Csókunk abba maradt, még nyomtam egy puszit arcára és visszafeküdtem mellkasára. Ő addig elkezdett dúdolni egy számomra ismeretlen dallamot, amit csendben hallgattam. Szemeim ólom súlyúnak éreztem, ezért fokozatosan csukódtak le, mígnem elaludtam....

Niall szemszöge:

Hallottam Faith egyenletes szuszogását, amiből levontam hogy elaludt. Lenéztem arcára, nyomtam re egy apró puszit, majd betakartam. Gyorsan elmentem fürdeni, közbe gondolkoztam.

Ma volt az eddigi legjobb napom, mivel kiderült az érzéseimet viszonozzák, és Faith-et hivatalosan is a barátnőmnek tudhatom. Sokkal jövök a srácoknak, mert lehet, hogy nélkülük, most az a lány akit szeretek nem feküdne az ágyamba.

Gyorsan megmosakodtam, majd megtörölköztem. Felkaptam egy boxert, és mentem vissza  a szobába. Faith ugyanúgy volt, mint az előbb, ezért csendbe mentem leoltani a villanyt és befeküdtem mellé.

Derekát átölelve, fejem nyakába fúrva, boldogan aludtam el.....

18. Vallomások és a kérdés

Egy óra kocsikázás után megérkeztünk egy nyugisabb tengerpart részhez.

-Gyere megjöttünk - szállt ki Niall a kocsiból, én pedig csak követtem

-Ez nagyon szép. - álmuldoztam

-Itt forgattuk az első klipünket. - mondta tök nyugisan

-Komolyan? Melyiket?? - kíváncsiskodtam

-A What Makes You Beautiful-t. Amit a múltkor énekeltünk a parton. - ment közelebb a vízhez és leült

-Kíváncsian várom majd a klipet! - ültem le mellé - Amúgy miért hoztál ide? - néztem rá

-Hát...izé...hogy tudjunk nyugisan beszélni - nézett a tengerre. Valahogy éreztem, hogy ezt fogja mondani.

-Van mit. - suttogtam, de szerintem ő is meghallhatta, mivel bólintott egyet

-Tudod, amit a srácok mondtak délelőtt az tényleg igaz. - nézett rám - Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy bambulok? - aprót bólintottam - Valójában azon gondolkoztam, hogy felhívlak, csak féltem. - hajtotta le a fejét

-Mitől? - néztem rá értetlenül

-Talán a visszautasítástól, talán, hogy látni se akarsz vagy talán, hogy te enm úgy érzel, mint én, ami most se kizár. - tette hozzá halkan, de meghallottam - Nem tudom pontosan. De tudod, eddig az összes barátnőmet úgy szereztem meg, hogy nagyszájú voltam, és be nem állt a szám, de te más vagy. Nem tudom miért, de az vagy, persze jó értelembe! - mosolyodott el

-Igen. Határozottan más lettem. - néztem szemébe

-Lehet azért, mert tényleg szeretlek, és kíváncsi vagyok, hogy ha te nem is szeretsz vagy kedvelsz eltudnám érni hogy mégis? Vagy inkább csak barátok, vagy ezek után már azok se? - nézett félve rám

Ezt is megértem, hogy egy fiú őszintén bevallotta mit érez. De nem tudom mit csináljak. Ha a szívemre hallgatok, akkor elmondom neki, hogy én is szeretem, ha viszont az eszemre, akkor az is azt mondja hogy próbáljam meg.

-Tudod mit, inkább hagyjuk az egészet. - feküdt le és behunyta szemeit

-Tudod gondolkoztam, mint ahogy a mai nap eddig egyfolytába. Emlékszel arra az estére, amikor a srácokkal először találkoztam? - néztem a tengerre

-Amikor a homokba feküdtél és sírtál?

-Pontosan. Azóta az este óta, valami bennem is megváltozott. Mintha kicserélnének, ha meglátnálak, vagy nem is tudom. De azt tudom, hogyha meglátlak, vagy ha beszélünk jobb kedvem lesz, és eddig ezt egy fiúnak sem sikerült elérnie, és eddig egy fiúnak se mondtam el ilyen őszintén, hogy mit is érzek.

-Tényleg? Akkor ez jót jelent? - hallottam reménnyel teli hangját a fejem felől. Felnéztem, és felém nyújtotta kezét, amit megfogtam és felálltam, így vele szembe kerültem.

-Aszt hiszem igen. - hajtottam le a fejem, de álam alá nyúlt, így kényszerített, hogy szemébe nézzek, ami csak úgy csillogott a boldogságtól

-Akkor szabad? - nézett szemembe, és lesandított számra. Aprót bólintottam, majd arca közelíteni kezdett.

Pulzusom az egekbe szökött, és azt hittem, hogy a szívem is kitör a helyéről. Leheletét éreztem arcomon, amitől kirázott a hideg, és a gyomromba előjöttem a pillangók. Bevallom vágytam csókjára, megakartam ízlelni ajkait. Arca kínzó lassúsággal közelített, keze derekamra csúszott, kezem lassan felvezettem vállára. Ajkai épp hogy hozzáértek ajkaimhoz, amikor megcsörrent a telefonom. Kelletlenül sóhajtottunk fel mindketten.

-Vedd fel nyugottan - suttogta

-Bocsi. - nyomtam egy puszit arcára, majd előhalásztam a telefonom a zsebemből - Igen?

-Szia Bella, itt Mandy. Remélem nem zavartalak meg?

-Szia Mandy. Nem dehogy mondd csak. - sétáltam kicsit arrébb

-Csak azért hívlak, mert Selenát-t nem tudom elérni, így gondoltam neked szólok, hogy Brian-nek, meg nekem el kellett utaznunk pár napra üzleti ügyben. Remélem nem gond.

-Persze, nem dehogy, majd szólok Lená-éknak is. - mosolyogtam

-Rendben, akkor jó szórakozást és a házat nem lerombolni! - nevetett

-Nem ígérek semmit. Szia jó utazást! - nyomtam ki a telefont. Ránéztem Niall-re láttam ő is telefonál, így gyorsan felhívtam Lily-t. Kicsöng...kicsöng...ki..

-Na szia. Milyen a randi? Jól csókol? Valami baj történt? - halmozott el egy csomó kérdéssel

-Lila levegőt is vegyél. Amúgy szia, csak megakartam kérdezni, hogy mit csináltok?!

-Szia csajszi. - köszönt Lena is - Mi jól elvagyunk, épp öltözködünk, mert Justin-nak lesz egy koncertje és meghívott minket, utána meg náluk alszunk. Gyere te majd te is.

-Az jó dolog, de nem hiszem, hogy menni fog mivel, nemtudom hol lesz a koncert, úgyhogy mindegy. Akkor nem is zavarlak titeket, jó szórakozást. Sziasztok szeretlek titeket.

-Mi is téged - raktuk le a telefont

Gondolkozó arccal indultam meg Niall felé. Egyedül leszek abba az óriási házba, nem valami megnyugtató érzés.

-Hé valami baj történt? - tűrte el egy hajtincsemet a fülem mögé

-Semmi csal Lená-ék meg a szüleik se lesznek otthon, és egyedül kell aludnom abba a nagy házba - túrtam bele hajamba

-Miért hova mennek? - ráncolta homlokát

-Lily és Lena JB koncertre, Mandy meg Brian pedig üzleti útra. - rántottam vállat

-Értem... - gondolkodott el - Megvan! - kiabált fel, amin jót kuncogtam - Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy megoldottam a problémád, hogy ne kelljen egyedül aludnod? - húzta fel szemöldökét

-Azt mondanám, hogy egy hős vagy. De mégis hogy? - ráncoltam homlokom

-Nem lenne kedved velem meg a srácokkal aludni a szállodába? - nézett rám félve

-Nem is tudom, a srácok mit szólnának hozzá? - húztam el a szám

-Örülnének neki - vágta rá - Na légyszíves - nézett rám nagy boci szemekkel. Ezeknek a szemeknek lehetetlen ellenállni. Tenger kék szemei még a szokottabbaknál is jobban csillogtak.

-Legyen - adtam meg magam, és indultunk a kocsi felé. Már majdnem elértünk hozzá, amikor Niall csuklómnál fogva vissza rántott.

-Tudod megakartam kérdezni valamit - nézett szemembe

-És mit? - pislogtam nagyokat

-Tudom, hogy még korai, meg minden, de azért reménykedek, szóval Isabella Faith McCartney lennél a barátnőm?

Ahogy kimondta ezt a mondatott szívem hevesen kezdett el kalimpálni, azt hittem kiugrik a helyéről, de azért sikerült kordában tartani.

-Niall James Horan - hangom megremegett - Igen lennék - mosolyogtam rá

Hatalmas mosoly ült szájára, majd arca közelíteni kezdett felém, de nem tiltakoztam. Kezem felvezettem nyaka köré, míg az övéi derekamra csúsztak. Ajkai meg érintették enyéimet, és elnyíltak, egyből vissza csókoltam.

Csókja lassú volt és édes, mint a méz, és nagyon jól csókol. Lábaim megremegtek, még szerencse hogy fogott. Eddig ilyet még egy fiúnál se éreztem. Most talán igazán szerelmes vagyok.

Sajnos levegőnk kezdett elfogyni, így csókunk is abba maradt. Még kaptam egy puszit felső ajkamra, majd végleg elváltunk egymástól.

Homlokát enyémnek döntötte, és úgy néztük farkas szemet egymással. Mindkettőnk arcán egy apró mosoly ült.

-Gyere menjünk - csúsztatta kezét enyémbe és ráfogott. Táskám gyorsan felkaptam magam mellől és indultunk a kocsi felé, és most el is jutottunk hozzá.

Bepattantunk és indultunk vissza felé. Néha-néha Niall rám pillantott, majd vissza az útra, és így ment egészen a szállodáig.....

17.

Ella szemszöge:

A fehér kocsi a ház előtt állt, vagyis a lányok már megjöttek. Sietősre vettem a tempón, és be rontottam a házba. A konyhából kisebb zörgések jöttek, ezért arra vettem az irányt, és az asztalnál megpillantottam Lená-t.

-Szia. Milyen volt a buli? - öleltem meg hátulról, amitől megugrott a széken, majd mentem a hűtőhöz, kivettem belőle egy dobozos Coca-t, és leültem vele szembe.

-Jaj ne ilyezgess. Nagyon jó. Kár hogy elmentél, mert....- beszélt egyfolytába, de valahogy nem értettem belőle semmit. Megint Niall-re gondoltam, és a mosolyára, és az a nézés.... Talán én is szerelmes vagyok, de az nem lehet, hisz ő sztár, és bárkit megkaphat, miért pont én kellenék neki?

-Hé hahó Ella. Figyelsz te rám egyáltalán? - csettingetett előttem Lena

-Mi ja persze. Lily? - hablatyoltam össze-vissza

-Látom. Fent alszik? Min gondolkozol ennyire? - húzta fel szemöldökét

-Kérdezhetek valamit? - néztem rá, mire aprót bólintott - Milyen szerelmesnek lenni? Úgy igazán?

-Hú hát... Amikor vele vagy minden értelmet nyer. A szíved kalapál, és a hasadba előjönnek a pillangók, ha csak meglátod. És amikor hozzád ér, mint valami villámcsapás, a pulzusod az egekbe szökik, és az mindegy hogy mióta vagytok együtt, mert ha igazán szereted ezek sose fognak elmúlni. - mosolyodott el

-Köszönöm - erőltettem egy mosolyt - Amúgy megyünk valamerre, vagy egésznap punnyadás? - tereltem a témát

-Mi Lily-vel megyünk Justin-éknál, és reméltük, hogy te is jössz.

-Ha ott lesz Chaz, akkor nem. És amúgy kössz, hogy szóltál, tegnap, hogy a bulin ő is ott volt - vágtam grimaszt

-Jó, bocsi, de tudtam, hogy tudod, hogy ott van, akkor nem jöttél volna el. Amúgy meg, miért nem hagyod ezt abba? Egyszer úgyis beszélnetek kell - tudtam hogy igaza van, de egyelőre elég egy feladatra koncentrálni, és az most Niall

-Igen, majd talán egyszer, de az nem ma lesz - trappoltam fel a szobába

A lépcső tetején találkoztam Lily-vel, de őt is félre lökve mentem be a szobába, és csaptam magamra az ajtót. Hátam neki döntve csúsztam le a földre, és előtört belőlem a sírás.

~Miért mindig azokat bántom meg akiket szeretek? Van elég problémám és most ez is. Lená-val is ok nélkül kezdtem el kiabálni. Miért vagyok ilyen? Miért?~ gondolkodásomból a telefonom hangja zökkentett ki. Elmásztam az ágyamig, és a párnám alól előhalásztam. A szám ismeretlen volt.

-Ki vagy és mit akarsz? - szipogtam egyet

-Ella? Már annyiszor próbáltunk hívni. Te sírsz? - szólt bele hol Harry, hol Louis, hol Zayn és hol Liam, bár ezt nem tudom hogy csinálták

-Nem baszki izzad a szemem - mosolyodtam el - Ja és nem Niall miatt. Tudom, hogy ő is ott van - ez valamilyen szinten megnyugtatott

-Faith beszélnünk kel, és tudom, hogy te ne...

-Gyere értem! - síri csend állt be - Rose Street 24. Fehér Range Rover áll a ház előtt.

-20 perc és ott vagyok, szia. Ja és köszönöm - hallottam hangján, hogy mosolyog, majd letette

Beszaladtam a fürdőbe, lezuhanyoztam, felkaptam egy farmer rövid gatyát, egy citromsárga felsőt, hozzá még kiegészítőket, és elcsortam Lily egyik szandálját. 

A hajam kifésültem, így hullámos lett. A szemem kihúztam tussal, a számra tettem szájfényt, majd fogtam egy táskát, abba beledobáltam pár dolgot, és lementem.

A lépcsőalján hangos nevetéseket hallottam. Lassan lépkedve indultam el a nappali felé, az ajtóban viszont lefagytam.

-Szia Bella - jött oda Justin és megölelt - Már azt hittük, hogy nem is jössz le. Srácok ő itt Bella. Bella ők pedig Ryan Butler és Christian Beadles, és persze Chaz-t már ismered - mutatott a fiúkra

Nem szóltam semmit, csak fogtam és levágódtam a fotel egyik szélére és úgy bámultam magam elé. Ránéztem Lená-ra eltátogtam neki, egy "sajnálom"-ot, és tovább hallgattam a sok hülyeséget. Nemsokkal később valaki csengetett.

Niall szemszöge:

Amikor Faith mondta a címet nagyon megörültem. Ezekszerint van esélyem. felkaptam az asztalról a kocsikulcsot majd leszaladtam a szálloda parkolójába és bepattantam a kocsiba, és egyből elindultam a megadott címre.

A ház előtt tényleg ott állt a fehér Range Rover, meg egy fekete is, de mit sem törődve ezzel leparkoltam, és elindultam az ajtó felé, és csengettem.

Amíg arra vártam, hogy valaki ajtót nyisson szemügyre vettem a házat. Óriási volt, de mondjuk a híres Selena Gomez-tól mit vártam?! Gondolkodásomat az ajtó nyitódása zavarta meg. Hatalmas mosoly ült arcomra, de Faith helyett a kis vörös nyitott ajtót, aki kidüllesztett szemekkel mért végig.

-Szia Faith? - mosolyogtam kedvesen

-Uram Isten. Niall Horan a One Direction-ból - vett mély levegőket

Mondta Faith, hogy nagy rajongónk, de hogy ennyire? Már épp megakartam szólalni - ismét - amikor fogta és becsapta előttem az ajtót. Ezt valahogy nemtudtam mire vélni, ezért vártam egy kicsit és reméltem, hogy nemsokára jön az a szemly akiért jöttem....

Ella szemszöge:

Lily ment ajtót nyitni, de amikor visszajött sokkos állapotba volt.

-Hé Lily mi történt? - szaladtunk Lená-val elé

-Itt értitek? Velem szembe állt! - dadogott, és mutogatott össze-vissza

-Lily kicsoda? - idegeskedett Lena

-Ni..Niall. Niall Horan a One Direction-ból, és valami Faith-et keresett - vágott értetlen fejet

-Faith? de itt nincs sem....Ella! - fordult felém Lena

-Hát...izé....aszem engem keresnek. - mosolyodtam el idegesen, ami inkább hasonlított egy grimaszhoz - De várj! Mit csináltál vele? Ugye nem küldted el? - néztem Lily-re

-Nem. Rácsaptam az ajtót, és szerintem még ott áll - mutatott az ajtóra

-Értem. Izé...nekem mennem kell - kaptam fel a táskám

-Várj. Ő az akiről tanácsot kértél? - mosolyodott el Lena, vagyis akkor nem haragszik

-Ühüm - hajtottam le a fejem szégyenlősen - Sajnálom. Elakartam mondani, csak féltem, és nem úgy jöttek össze a dolgok - húztam el a szám - De most megyek.

-Mi? Miről maradtam le? - kapott észbe Lily

-Semmiről. Majd elmesélem. Sok sikert Bella! - öleltek meg a lányok és kaptam tőlük egy-egy szerencse puszit, igaz Lil még mindig nemtudta mivan, de azért szurkolt nekem

-Köszönöm és sajnálom srácok - fordultam a fiúk felé, és megöleltem őket - igen még Chaz-et is - majd elköszöntem mindenkitől , majd mentem.

Ahogy kiléptem az ajtón Niall nekem pont háttal állt, de ahogy meghallotta, hogy zárom az ajtót megfordult, és egy hatalmas vigyor kerekedett az arcán.

Egy homokszínű ülepes nadrág, fehér póló, és egy fehér Nike cipő volt rajta, néztem végig rajta. Mikor arcához értem, láttam ő is engem mér végig, mikor arcomhoz ért, mintha egy kicsit elpirult volna.

-Szia. Csinos vagy. - nézett szemembe

-Öhm...köszönöm. - hajtottam le a fejem, nehogy lássa, hogy elpirultam

-Indulhatunk? - kérdezte

-Persze - indultam el, de a kapunál bevártam. Mosolyogva jött utánam, majd elmutatott egy fekete kocsira, és elindultunk felé. Kinyitotta nekem az ajtót, majd ment a saját oldalára.

-Van jogsid? - csatoltam be magam

-Aha, kb úgy 3hónapja - vigyorodott el büszkén, és elindultunk

-Bocsi az előbbi ajtós dologért. Lily-re rájött az 1D fever - nevettem

-Semmigond. Az mondjuk fura volt, hogy rám csapta az ajtót, de túléltem. - nevetett fel

-Nem vagy hozzászokva, hogy egy lány rád csapja az ajtót igaz? - húzogattam szemöldököm. Olyan jó volt vele beszélni, mintha tényleg csak barátként nézne rám.

-Őszintén? Nemigazán. - rázta fejét

-Na most megtapasztaltad. Amúgy hova megyünk? - néztem az útra, mivel eddig az ő arcát tanulmányoztam

-Az meglepetés! - mondta, s mivel most nem érdekelt semmi, csak hogy vele lehetek, hátradőltem az ülésbe, és nem szóltam egy szótse, csak gondolkodtam. Eljutottam egy olyan pontra , ahol kijelenthetem:

Bele szerettem Niall James Horan-be....

17. Homokos? Kösz hogy szólsz

Reggel egy kisebb fejfájásra keltem, mondjuk számítottam rá. Kikecmeregtem az ágyból és bementem a fürdőbe. Elvégeztem reggeli teendőimet, majd átszaladtam a gardróbba. Felkaptam egy fekete bikinit, és egy lenge fehér rövidnadrágos ruhát, hozzá egy, egyujjas papucsot, a fejemre csúsztattam egy napszemüveget és lebattyogtam az emeletről.

A ház kongott az ürességtől, gondolom Brian és Mandy dolgoznak, Lily és Lena meg még nem értek haza, de szerintem egy jó ideig még nem is fognak.

Bementem a konyhába, kerestem egy fájdalom csillapítót, majd miután találtam egyet be is vettem egy pohár víz kíséretében. Most kihagytam a reggelit, mivel rá se bírtam nézni a kajára, inkább leültem tv-zni. Szerencsémre pont Spongyabob ment.

*  *  *  *  *  *

A mesén sikeresen bealudtam, mikor felkeltem a lányok még mindig enm voltak itthon, így úgy döntöttem hogy lemegyek a partra. Kikapcsoltam a tv-t, indultam az ajtó felé, mivel zsebem nem volt a lakáskulcsot az egyik virágcserépbe dugtam, és megcéloztam a partot.

*  *  *  *  *  *

A homokba sétáltam és gondolkoztam, amikor hangos nevetésekre és kiabálásokra figyeltem fel. Megfordultam és négy srác hülyéskedett a vízben, akik nagyon ismerősök voltak. Kicsit közelebb mentem, így felismertem őket, Louisék. Elnéztem jobbra és láttam hogy Niall a homokba ül. Mikor megláttam hasam görcsbe rándult és a vele eltöltött órákra gondoltam.

~Úristen Ella ki kell verned a fejedből, ő biztos nem így érez irántad~ beszéltem magamba. Elindultam felé - persze úgy hogy ne lásson meg - gondoltam megijesztem.

-Csak nem unatkozik a szőkeség? - suttogtam a fülébe

Niall ijedten kapta felém fejét, melynek következtében az arcunk között alig volt 3centi távolság. Leheletét éreztem bőrömön, amitől kirázott a hideg, szívem hevesebben kezdett el verni. Mélyen néztem szemébe, amibe elvesztem, a levegőt is szaporábban kezdtem el venni.Ő is arcom tanulmányozta, zavaromba elfordítottam a fejem, és lehuppantam mellé.

-Bocsi nem akartalak megijeszteni. - szólaltam meg pár perc után, de nem néztem rá

-Semmibaj, úgyis csak bambultam. - hallottam hangján hogy mosolyog

-Értem. - néztem rá - Amúgy mizujs veled? Rég beszéltünk. - húztam el a szám

-Tudom, bocsi, csak folyton stúdióztunk, meg fellépés, de most szabadok vagyunk. - vigyorodott el - Na és veled?

-Semmi. Untam magam Lená-éknál egyedül, így gondoltam lejövök egy kicsit, de úgy látom jól tettem. - böktem a vízfele, ahol épp Louis esett bele a vízbe Zayn nyakából

-Lená-éknál? Egyedül? - nézett értetlenül

-Igen Lena vagyis Selena Gomez, és azért egyedül, mivel tegnap házibuliba voltunk és Lena és Lily ott aludtak és még nem értek haza. - hadartam el

-Á szóval Selena Gomez a híres barátnőd?! - mondta inkább magának mint nekem

-Most lebuktam. - kuncogtam - Hogy-hogy emlékszel erre?

-Én sok mindenre emlékszek! - húzta ki magát büszkén

-Na persze. - forgattam meg szemeim

-Nem hiszed? Akkor kérdez valamit.

-Barátnőm neve? A kis vörösé.

-Izé...öö...mindjárt...Lo...Li....Lola! - vágta rá

-Hát pont hogy Lily! - nevettem el magam

-Hé ne neves! Ez nem volt fair. - tetetett durcit

-És miért is nem? Az előbb mondtam, hogy Lena és Lily. - nyögtem ki két nevetés között

-Jó az igaz. Most az egyszer te nyertél. - adta meg magát

-Fogadjunk, hogy fogok még többször is? - húzogattam szemöldököm

-Egoista. - forgatta szemeit

-Hééé - löktem meg vállánál fogva

-Áúcs... - gort rám egy kis homokot

-Naa - nyavalyogtam, és bele markoltam a homokba és rádobtam

-Kösz. Nézd meg most homokos lettem! - seperte le magát

-Homokos? Kössz hogy szólsz. - tört ki belőlem a nevetés

-Tudod, hogy nem úgy értettem. - nevetett most már ő is

-Az nembaj - dőltem vállára és úgy nevettünk

Így röhögtünk egyfolytába kb10 percig, mikor valaki megszólalt

-Nézd a kis szerelmeseket. - hallottam Louis hangját

-Látod Niall?! Mi mondtuk, hogy mondd el Ellá-nak hogy mit érzel iránta - mondta Zayn és lepacsizott valakivel. Felkaptam a fejem és értetlenül néztem rájuk, majd Niall-re.

-Srácok ez nem az ami... - kezdte zavartan, de Harry a szavába vágott

-Hé nyugi. Most már nem kell titkolni, hogy szerelmes vagy belé. - nézett rám. Én nem tudtam mitcsinálni. Teljesen lefagytam.

-Hogy mi? - nyögtem ki nagy nehezen - Eeez igaz? - néztem Niall-re

-Sajnálom. Elakartam mondani, de féltem. - hajtotta le a fejét

A srácok persze értetlenül néztek minket. Gyorsan felpattantam, leporoltam magam, Niall rám kapta tekintetét

-Izé...ööö nekem mennem kell. - erőltettem egy mosolyt és indulni akartam, de valaki elkapta a csuklóm

-Nem tudnánk megbeszélni? - nézett rám csalódott szemekkel Niall

-Szia Niall. - kaptam ki kezéből a csuklóm és elindultam valamerre.

Nemtudom mit csináljak. Egyik részem örül, hogy tudom Niall hogy érez irántam, a másik meg fél, hogy csalódni fogok benne. Ezekkel a gondolatokkal indultam vissza Lená-ékhoz, és reménykedtem hogy már hazaértek....

Niall szemszöge:

Csalódottan néztem Faith után. Talán most lett elrontva minden.

~Miért nem mondtam el neki, hogy valójában nem is bambultam hanem rágondoltam? Hogy lehettem ekkora barom?~ gondolkodásomból a srácok zökkentettek ki

-Haver - tette vállamra kezét Louis - Sajnáljuk. Azt hittük már elmondtad neki.

-Talán jó, hogy kiderült - néztem rá - Így legalább kiderült, hogy ő nem így érez.

-Ez nem igaz! - vágta rá Harry - Te nem tudod hogy nézett rád. Biztos ő is így érez.

-Semmisem biztos. - hajtottam le a fejem - Megpróbálok beszélni vele. - indultam el utána, igaz már nem láttam

-És hogy? - szólt utánam Liam - Nemtudod hogy hol lakik.

-Az igaz - húztam el a szám - Akkor megpróbálom felhívni. - kaptam elő telefonom a zsebemből

-Mi nem is zavarunk. Ha van valami akkor a szállodában megtalálsz minket. - pacsizott le először Zayn, majd a többiek is

Tárcsáztam Faith-et, de nem vette fel. Ezt megpróbáltam vagy ötször de semmi.Remélem azért megtudjuk beszélni, mert bevallom:

Szerelmes lettem Izabella Faith McCartney-ba....

15. Egy fájdalmas történet

-A szüleim - vettem egy mély levegőt - me...meghaltak - hajtottam le a fejem

-Sajnálom. Nem akartam. - fogta meg a kezem Justin

-Nem baj! Nem tudhattad. - erőltettem egy mosolyt

-Elakarod mesélni? - nézett rám

-De csak ha nem terhellek vele.

-Dehogy is. Hátha attól jobb lesz. - mosolyodott el

-Rendben. Szóval 12 éves voltam, amikor mentünk valahova. Pontosan nem tudom hova, mivel egy kisebbfajta agyrázkódást kaptam a balesetről - meredtem magam elé, és az emlékek csak úgy jöttek - Apa vezetett, anya az anyósülésen ült, én, Max, és Tom pedig hátul. Max a 7éves kisöcsém, Tom pedig a 15éves bátyám volt. Sokat veszekedtünk, de ettől függetlenül szerettük egymást. Sajnos most is veszekedtünk, vagyis először csak én meg Max, később persze Tom is beállt Max oldalára. Tisztán emlékszem, amikor Max sírt, én ütöttem őket párnával, Tom pedig vissza. Anya is meg apa is ránk szólt, de nem hallgattunk rájuk. Végül anya megelégelte így hátra fordult és elvette a párnákat, de közbe sajnos megütötte apa vállát, aki félrerántotta a kormányt, így áttértünk a szembejövő sávba. - ránéztem Justinra, aki engem figyelt, de nem szólalt meg, láttam rajta hogy tényleg érdekli, ezért folytattam:

-Szerencsétlenségünkre pont arra jött egy kisbusz és bele csapódtunk. Emlékszem még a kocsi lámpájának fényére, majd minden elsötétült. Két hétre kómába estem, mikor felébredtem, akkor mondták, hogy anya és apa a helyszínen, Max a kórházba szállítás közbe, Tom pedig a baleset után két nappal halt meg. Nekem azt mondták, hogy szerencsém volt hogy kirepültem a kocsiból, mivel annak köszönhetem az életem, bár én akkor nem így éreztem sőt...még most sem. Legszívesebben meghaltam volna attól a tudattól, hogy megöltem a családom. Miután kikerültem a kórházból nagymamámékhoz kerültem, vagyis ők lettek a gyámom, de sajnos nagyapám egy féléve meghalt tüdőrákban, úgyhogy így már csak a nagyim maradt nekem, akit mindenkinél jobban szeretek. Na meg persze Lily-t és Lená-t is, mivel nekik köszönhetem, hogy sikerült nagyjából feldolgoznom a történteket, hisz mindig mellettem voltak, amiért egész életemben hálás leszek nekik - mosolyodtam el a végére

-Tényleg sajnálom. - szólalt meg pár perc csend után - Amúgy nem a te hibád, ne okold magad miatta.

-De igen, és inkább hagyjuk ezt a témát, kérlek. - néztem rá boci szemekkel

-Rendben - mosolyodott el - Akkor szerintem lassan induljunk, mert éjfél és már zárnak - bökött fejével a pult felé, ahol a férfi már mérgesen nézett ránk

-Indulhatunk! - pattantam fel Justinnal együtt, aki elment kifizetni a forrócsokikat, majd elindultunk Lená-ék felé

                                                                   *  *  *  *  *  *

-Kösz még egyszer, hogy meghallgattál, és hogy hazakísértél. - mondtam most már az ajtóban

-Igazán nincs mit, rám mindig számíthatsz bármiről van szó. És ígérem nem beszélek róla senkinek. - ölelt meg

-Köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára - Jó éjt Justin! - mentem be az ajtón

-Jó éjt Bella! - és azzal Justin is elindult hazafele.

Próbáltam halkan felosonni az emeletre, ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is a hülye magassarkú miatt. A szobába beérve lekaptam magamról a cipőt, és úgy ahogy voltam befeküdtem az ágyba és gondolkoztam.

~Justin nem is annyira beképzelt, mint amilyennek hittem, és nagyon jól esett, hogy meghallgatott, mivel ilyen részletesen még senkinek nem mondtam el mi történt. Igaz, volt olyan rész amit kihagytam, de arról nem kell tudnia sőt senki nem tudhat róla, mert akkor azzal kiderül az egész múltam, és azt elakarom felejteni. Azóta próbálok más lenni és 4 hónapja új életet élek, az a Faith már nem létezik~ Ezeken gondolkoztam, mikor egyszer csak azt vettem észre hogy szempilláim ólom súlyúnak tűnik és alig bírom nyitva tartani, de ez ellen nem is ellenkezdtem, így lehunytam szemem és átléptem álomvilágba....