36. Bebe és Sese

Sziasztok, kicsit - nagyon - megkésve igaz, de hoztam az új részt:) Nagyon sajnálom, hogy csak most, de eddig sose úgy alakultak a napjaim, mint ahogy azokat elterveztem:|
De nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket, nagyon jól estek*-* És nem hagyom abba a blogot megígérem!:) De nem rizsázok annyit itt a rész:)
I hope you like it!♥

-Gyerünk hagy halljam! - kiabált Selly a mikrofonba - I, I love you like a love song baby. - énekelte a közönséggel együtt. Óriási tömeg volt az arénába. Bárhova néztél mindenhol emberek, akiknek a kezébe ott villogott a fényképezőgép, vagy épp egy 'I love you Selena'-as tábla.
Lily-vel mosolyogva figyeltük a színpad mellől a barátnőnket, aki felszabadultan táncolt és énekelt a színpadon. Annyira jó érzés volt őt élőbe látni, hogy az valami elképesztő.
Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve előkaptam zsebemből a telefonom, beléptem rajta az üzenetírásba és pötyögni kezdtem. Egyetlen egy mondatot írtam ami, az "I love you like a love song baby:$(L)" volt. A címzett pedig az én szőke hercegem. Miután elküldtem visszaraktam a készüléket a zsebembe és tovább figyeltem a koncertet. A szám már lassan kezdett a végére érni, mikor Lily arrébb húzott egy csendes folyosóra.
-Bella kérhetek valamit? - nézett rám félve, mire csak bólintottam - Elmehetek Zayn-nel? - harapott alsó ajkába. Komolyan, mint egy kislány, aki épp engedélyt kér az anyukájától.
-Miért ne mehetnél? - néztem rá értetlenül
-Csak nem akarom, hogy Selly megharagudjon vagy valami. - magyarázkodott
-Ne butáskodj! - legyintettem - Menj nyugodtan. - mosolyogtam rá
-Köszönöm. - ölelt meg - De megyek, szia! - indult az ajtófele, közbe még intett egyet mire én is köszöntem, majd vissza mentem a színpadhoz, ahol Selena már nem énekelt.
-Köszönöm szépen srácok! - beszélt a mikrofonba - Sajnos elérkeztünk az utolsó számhoz. - ahogy ezt kimondta egy óriási 'Óóó' csendült fel az arénában - De ne csüggedjetek, még fogunk találkozni! Viszont még nincs vége, tehát a következő dal amit énekelni fogok egy olyan szám, amiben az egyik legjobb barátnőm segített, vagyis neki köszönhető, hogy ez a szám megszületett. - egy kósza pillantást vetett rám, majd vissza a tömegre - Tudjátok, hogy mindannyian gyönyörűek vagytok, és álljatok ki magatokért, különben csak sodródni fogtok az árral. Nekem nagyon sokat jelent ez a szám, tehát kezdjük! - mosolyodott el, majd a zene felcsendült.
-I wouldn't wanna be anybody else hey.(Nem akarok más lenni, hey) You made me insecure Told me I wasn't good enough.(Bizonytalanná tettél. Azt mondtad nem vagyok elég jó.) But who are you to judge? When you're a diamond in the rough(De ki vagy te, hogy ítélkezz? Amikor egy csiszolatlan gyémánt vagy) I'm sure you got some things You'd like to change about yourself(Biztos vagyok benne, hogy van néhány dolog Amit szeretnél magadon megváltoztatni) But when it come to me I wouldn't wanna be anybody else(De mikor oda jössz hozzám. Nem akarok más lenni) - énekelte, majd a színpad arra az oldalára jött ahol én álltam, és rám mosolygott. Tudja, hogy nekem fontos ez a szám, és neki is, hisz együtt írtuk a rehab után. Rá mosolyogtam, majd csendben figyeltem tovább.
Annyira imádom benne, hogy az összes számát átéli, de talán ez az egyik olyan szám, amit még jobban, mert köze van hozzá. Ez a dal nem más által íródott, mint a többi. Félreértés ne essék imádom az összes számát, de ez valahogy más. Ez az ami tiszta szívből jön neki. Nem kell erőltetnie ennél az érzéseit, mert ha jobban megfigyeljük az arcát, a mozdulatait vagy akármit, észre lehet venni, hogy ezeket magától csinálja, és nincs koreográfia, mint a többi számához.
A gondolat menetemből az zökkentett ki, hogy Selly már nem énekelt csak a közönség, ő viszont ott állt és szemét törölgette. Nem tudta tovább énekelni, pedig még az utolsó refrén hátra volt.
-Sajnálom srácok. - szipogott a mikrofonba - Elképesztőek vagytok komolyan mondom. Nagyon köszönök mindent, hogy kiálltok mellettem, és hogy most itt voltatok. Imádlak titeket! Ti vagytok a világon a legjobb rajongók. Szeretlek titeket Selenator-ok! - ahogy ezt az egy szót kimondta, mindenki elkezdett sikítani a stadionba, Selena pedig leszaladt a színpadról egyenesen felém. Ahogy hozzám ért, egyből a nyakamba borult és úgy szipogott tovább. Nyugtatásképp a hátát simogattam.
-Bella ugye tudod, hogy mindig számíthatsz rám?! - hajolt el tőlem és a szemembe nézett - Te már a testvérem vagy! - kezdett megint sírni.
-Te is az vagy nekem! - kezdtem el könnyezni. Nem tudom mire fel ez a nagy érzékenység, de valahogy belőlem is előjött. - De mi a baj? Miért sírsz? - töröltem le egy könnycseppet arcáról.
-Lényegtelen! - rázta fejét mosolyogva - Szeretlek Bebe! - ölelt meg jó szorosan. Úr isten komolyan azt mondta, hogy Bebe? El sem hiszem. Ez még akkor ragadt rám, mikor még nagyon kicsik voltunk és nem tudtuk kimondani egymás nevét, de nagyon ritkán hív így, mikor tudja, hogy valami baj fog következni.
-Én is Sese! - fúrtam arcom nyakába. Így álltunk kábé 2-3 percig, majd Selly felhozta az ötletet, hogy menjünk el valamerre ketten, amibe én persze egyből bele mentem.
Bementünk az öltözőjébe, ő elment gyorsan lezuhanyozni, addig én a kanapéra leültem és elővettem a telefonom. Volt egy olvasatlan üzenetem, ami kitől mástól, mint Niall-től jött. Gyorsan megnyitottam és olvasni kezdtem: Én is szeretlek!(K):$♥ Ennyi állt az üzenetben, de már ez boldogabbá tett. Mivel Sel még csak most kezdet el zuhanyozni - a csap hangjából ítélve - , így még felléptem twitter-re is.
A követőim száma megint nőtt, és már közelítettük a 400 ezret is. Gyorsan twitteltem egyet:

BellaElla:  az egyik valaha volt legjobb koncerten!^^ @selenagomez büszke vagyok rád!:)<3 

 Ahogy ezt elküldtem megnéztem az értesítéseket, és akkor vettem észre, hogy Demi egy képet töltött fel, amin vele vagyok még a bulin. A kép alatt ez állt:

 demetria lovato: az én bébimmel<3 haha @bellaella imádlak csajszi♥ 

Mosolyogva olvastam el, majd válaszoltam neki, egy tömör mondatban.

BellaElla: @ddlovato én is szeretlek!♥

Még egy kicsit elidőztem itt és megnéztem pár cikket, addigra már Sese is elkészült, és mosolyogva jött ki a fürdőből.
Még beszéltünk pár emberrel, majd pedig bepattantunk a kocsiba és útnak indultunk valamerre.

*  *  *  *  *  *

Egy csendes kis kávézóba jöttünk, ahol alig volt pár ember. Ahogy beléptünk ajtó fölött egy kis harang jelezte, hogy valaki az épület ajtaját kinyitotta. Óvatosan becsukva magam után követtem Selly-t amíg egy eldugottabb helyhez sétált, majd ott helyett foglalt, és vele szembe én is lecsüccsentem. Ahogy leültünk egyből egy ötvenes éveiben járó, őszes hajú bácsi lépett felénk.
-Jó estét Mr. Grant! - köszönt mosolyogva Selly, akkor ismeri a bácsit
-Jó estét Mrs. Gomez. - köszönt vissza a bácsi - És persze önnek is jó estét! - fordult felém mosolyogva, mire én is rá mosolyogtam. - Mit hozhatok önöknek?
-Két forrócsokit szeretnénk. - nézett rá Sel, a bácsi csak bólintott és már ment is.
-Honnan ismered? - kérdeztem, mikor az öreg úr már hallótávolságon kívül volt.
-Szoktam idejárni így estefelé, és valamikor vele szoktam megvitatni a gondokat. - mosolyodott el - Nagyon kedves öregember és tudom, hogy nem dobna fel a magazinoknak csak azért, hogy egy kis pénzt keressen.
-Tényleg annak látszik. - helyeseltem vele - És milyen gondokat szoktál vele megvitatni? - húztam fel szemöldököm kíváncsian.
-Mindenfélét. Amikor nem tudok veled vagy Lily-vel beszélni, akkor ő az a személy aki lelket önt belém. - nézett el a pult felé, ahol Mr. Grant már hozta is az innivalónkat.
-Hölgyeim. - tette le elénk a két gőzölgő bögrét
-Köszönjük! - szólaltunk meg egyszerre, mire ő csak elmosolyodott és tovább állt. Lassan szürcsölgetni kezdtük a krémes csokoládénkat, csak ugye forró volt, így nem nagyon lehetett.
-És miért jöttünk ide? - bukott ki belőlem, mire furcsán nézett rám - Selly mi a baj?
-Semmi! -erőltetett egy mosolyt
-Csak akkor szoktál Bebe-nek hívni, ha valami baj van, vagy baj fog történni. Légyszíves mondd el! - néztem rá könyörögve, asztalon heverő kezemet a kezére simítottam. Szemét lesütötte, vett egy mély levegőt, majd megszólalt.
-Szakítottunk Taylor-ral. - suttogva mondta ki, mintha nem akarná, hogy bárki is tudjon róla.
-De hát miért? - értetlenkedtem - Olyan jól megvoltatok.
-Az csak a látszat volt. - emelte rám tekintetét - Nagyon erőltettük ezt a kapcsolatot, de rájöttünk, hogy csak barátként tekintünk egymásra.
-Sajnálom! - húztam el a szám. Tényleg sajnáltam, hogy szétmentek, hisz olyan jól mutattak egymás mellett, és reméltem, hogy végre Selena is talált magának egy rendes fiút.
-Én is, de az van. Az élet attól megy tovább! - kacsintott egyet, majd beleszürcsölt az előtte lévő bögrébe, de elfelejtkezett róla, hogy forró, így elfordította a fejét és a padlóra köpte azt. - Forró, forró, forró! - kezdett el kényeskedni, közbe száját legyezte. Először nem tudtam mit csináljak, majd ijedten szaladtam a pulthoz, ahonnan Mr. Grant egy pohár vizet adott a kezembe, majd azzal visszasiettem az asztalunkhoz, és Selly arcába öntöttem.
-Szerintem azt nem oda kelletett volna. - súgta a fülembe Mr. Grant, látva Sel meglepődött-mérges arcát. Ettől a látványtól nevethetnékem támadt, amit sajnos nem tudtam vissza tartani, de még az öreg úr is elkezdett kuncogni.
-Bella! Most komolyan?! - nézett rám komolyan a vizes lány, de ő se bírta sokáig, elnevette magát. Miután kinevettük magunkat, Sely készségesen elment egy felmosóért, és neki látta a barna trutyi felmosásának.
-Olyan ismerős ez nekem! - tettettem gondolkozást, mire furán nézett rám, majd a felmosóra, és megint rám.
-Az első klipem. - harapott alsó ajkába. Míg ő elgondolkozva takarított tovább, én addig gyorsan előhúztam zsebemből a telefonom, és gyorsan csináltam róla egy képet. Mielőtt azonban észrevette volna, gyorsan visszaraktam a zsebembe, ő addig visszavitte a helyére a felmosót és visszaült helyére.
Az este további részében jókat beszélgettünk, és szinte mindent kiveséztünk ami csak eszünkbe jutott.
-Hiányzik a régi életem. - szólalt meg hirtelen.
-De azt hittem szereted azt, amit csinálsz?! - ráncoltam homlokom értetlenül
-Szeretem is, csak tudod néha elegem van a folytonos fotósokból, az utálkozókból. Néha azt kívánom bárcsak az a hétköznapi lány lennék, aki voltam. Akkor bármikor együtt tudnánk lógni, nem kéne több ezer kilométerre laknunk egymástól, melletted tudtam volna lenni akkor is amikor a legnagyobb szükséged volt a szeretteidre. - kezdett el könnyezni
-Jaj ne butáskodj már! - álltam fel, és beültem mellé - Velem voltál, csak nem személyesen, hanem itt. - mutattam szívére - Te segítettél a legtöbbet! - mosolyodtam el
-Ezt csak úgy mondod. - rázta meg fejét
-Elmondjak valamit? - néztem szemébe, mire bólintott egy aprót. - Amikor azt mondták a rehabilitáción, hogy gondoljak egy olyan személyre, akiből erőt meríthetek, az te voltál! - mosolyodtam el féloldalasan - Te nekem a  mindennapi hősöm vagy, mert hiába az utálkozók vagy bárki más, te mindig tudsz valami újat mutatni nekem. Híres lettél, de még mindig barátok vagyunk, és az a mosoly amit minden nap nyújtasz emlékeztet arra, hogy igen, még van helyem itt a világba, és küzdenem kell azért, hogy túlélhessem a mindennapokat. - néztem rá könnyes szemekkel, majd megöleltem. Olyan szorosan ölelt, mint még soha, de nem bántam, így én is viszonoztam. -  Te vagy az én első számú példaképem Selena Marie Gomez!

Tessék szavazni, és komizni!!:3

35. Nosztalgiázás

Hello! Jelentkeznék ez új résszel:D Remélem elnyeri a tetszéseteket!:)

Lenne egy kérdésem:  ENNYIRE NEM JÓ A BLOG? mostanság alig kapok kommenteket, ezelőtt meg volt h egy részhez kaptam 10 komit:o Most meg csodálkozok, hogy ha 3-at!:|
Légyszíves komizzatok, mert így nem tudom hogy van e értelme folytatnom vagy nem:| De most már a részek alatt is szavazhattok, és ha ott is látom a visszajelzéseket, akkor megpróbálok hamarabb részt hozni!:)

Másnap a telefonom vadcsörgése keltet fel. Álmosan az éjjeliszekrényhez nyúltam, majd fülemhez emeletem.
-Ki vagy és mit akarsz? - szóltam bele kómásan
-Szia Isabell, felköltöttelek? - szólt bele egy női hang, akit most épp nem tudtam megállapítani hogy ki az
-Ühüm. - dünnyögtem - Ki vagy?
-Meg se ismered a keresztanyád hangját? - nevetett fel - Szép!
-Bocsi, de korán van még. - kuncogtam - Mi a helyzet? - fordultam át hátamra, és a háttámlának dőltem
-Emlékszel arra a divatbemutatóra, amit 10éve minden nyáron megrendezünk, más-más országokban? - tért egyből a lényegre
-Arra, ahol vörös szőnyegen, paparazzok támadásán keresztül kell bevonulni?
-Pontosan!
-Igen, emlékszek. Miért? - ráncoltam szemöldököm
-Ezen az éven Los Angeles-be tartják, és neked is ott kell lenned!
-Mi? - lepődtem meg
-Muszáj, hisz anyukádé a cég, és eddig minden éve megjelentél, most sem hagyhatod ki!
-De mi van, ha én nem akarom? - szomorodtam el, és a takarót kezdtem el piszkálni - Legutoljára azzal voltam a címlapokon, hogy lecsuktak, meg hogy rehabra kerültem. Hogy álljak így oda ki?
-Ezzel rendbe tudod hozni az egészet! Figyelj, pénteken divatbemutató, mi holnap, azaz kedden utazunk oda. Majd beszélünk még rendben? - hallottam hangján, hogy elmosolyodik
-Rendben! - vettem egy mély levegőt
-Majd jelentkezem, puszi! - köszönés nélkül nyomtam ki a telefonom, majd visszaraktam a szekrényre. Körbe néztem a szobán, de már egy lány se volt itt. Kimásztam takaróm alól, majd be csoszogtam a fürdőbe, lezuhanyoztam, és elvégeztem reggeli teendőimet, majd utána a gardróbba mentem. Felkaptam egy halász gatyát és egy sima pólót, majd lementem.
A konyhából isteni illatok szálltak ki, így oda vettem az irányt. Meglepetésemre Selena sürgölődött ott, míg Lily az asztalnál ült, és nézett ki a fejéből.
-Itt mi történik? - léptem a vörös démon mellé, mire mindketten rám kapták tekintetüket
-Hogy kerülsz ide? - nézett rám ijedten Selly
-Öhm...itt nyaralok?! - néztem rá furcsán
-Azt hittük, vagy délig alszol. - nézett rám Lily
-Greta hívott, és már nem tudtam vissza aludni. - húztam el a szám - Amúgy mennyi az idő? - ültem le egy székre
-Fél tíz! - nézett a falon lévő órára Lily, mire kidüllesztett szemekkel néztem rá.
-Hajnal van. - nyögtem ki, mire a két lány felnevetett - Amúgy mi ez a nagy sürgölődés itt?
-Semmi! - vágták rá egyből. Valami itt nagy bűzlött, és ez nem a kajak volt.
-Na, mondjátok már! Addig fogok kényeskedni amíg el nem áruljátok! - néztem rájuk
-Na jó! - adta be a derekát Selly - Megakartunk lepni reggelivel! - nézett rám szomorúan
-Nehogy azt mondjátok, hogy a buli miatt! - döntöttem hátra a fejem - Vegyétek annak, hogy így köszöntem meg, hogy itt nyaralhatok!
-És én? - állt mellém Lily
-Te pedig, hogy mindig mellettem voltál a nehéz időkben! - mosolyogtam rá, majd megöleltem
-Imádlak! - puszilt meg, mire csak nevetve elváltam tőle, majd Selenához sétáltam, és őt is megöleltem.
-Szeretlek te idióta! - nevetett, majd egy nagy cuppanóst nyomott arcomra
-Én is te dinka! - elhajoltam tőle, majd a kajára néztem amit nem rég kezdhetett el - De azért elfogadom a meglepi kaját, szóval felmegyek nagyihoz és úgy teszek, mint aki nem tud semmit! - kacsintottam
-Rafinált! - rázta a fejét mosolyogva, majd a lépcsőn fel szaladtam, egyenesen nagyi szobája felé

Selena szemszöge:

Ahogy felment Bella, egyből visszafordultam a tűzhely felé, ugyanis a rántotta majdnem odaégett.
-Selena mondanom kell valamit! - szólalt meg Lily
-Mit? - mosolyogtam rá
-Nem fogsz örülni neki! - hajtotta le a fejét
-Mi a baj? Ugye nem akarsz te is haza menni? - néztem rá szomorúan, közbe a rántottát kiöntöttem egy tányérra, majd az asztalra raktam és mellé léptem
-Nem dehogy! - mosolyodott el - Másról van szó.
-Lily ne ijesztgess! Mondd már!
-Katie nagyiról van szó. - nézett rám könnyes szemekkel
-Mi van vele? Lily nyögd már ki, a frászt hozod rám!
-Megfog halni. - kezdett el sírni.
-Mi? - meredtem magam elé
-Valami betegsége van, és nincs sok neki hátra. - törölte meg szemeit
-Honnan tudod?
-A buli napján meghallottam ahogy Mandy-éknek mondja! El akartam mondani már akkor, de nem akartam elrontani a szülinapod! - zokogott
-Semmi baj! - húztam magamhoz, majd megöleltem. Borzasztó belegondolni, hogy nemsokára Bella az utolsó rokonát is elveszti. Mi lesz így vele? Ennek nem így kéne lennie! Szememből nekem is előbukkantak a könnyek, hiába próbáltam visszatartani.
Érzem, hogy amikor eljön az a pillanat, mikor Katie nagyitól is örök búcsút veszünk, Bella feladja, nem fog tovább küzdeni az élettel, hisz nem lesz ki támogassa. Hiába ott leszünk neki Lily-vel, és Niall-ék is, neki már nem lesz családja akiknek megmutathatja, hogy igenis képes elérni valamit az életbe, nem lesz ki miatt erős maradjon. Azon a napon kiszáll belőle az összes boldogság, és az erő. Az erő, hogy küzdjön, és éljen.
Merengésemet az ajtó csengő zavarta meg. Elhúzódtam Lily-től, így láttam, hogy arcszíne szinte megegyezik a haja színével annyit sírt, így inkább mutattam, hogy én megyek ajtót nyitni. Az előtérbe érve a kis tükrös szekrénybe néztem és én se néztem ki nála jobban. Szemem nekem is könnyes volt a sírástól, de próbáltam a pólóm aljával letörölni a könnyeket ami nem igazán ment, így inkább nem is próbálkoztam vele. Az ajtóhoz léptem, kezem a kilincsre csúsztattam, vettem egy mély levegőt, arcomra egy mosolyt varázsoltam, majd kinyitottam.
-Hello galambocskáim! - kiabált Louis, majd egyből meg is ölelt. A meglepődöttségtől először azt se tudtam mi van, de végül én is megöleltem.
-Szia Louis! - szólaltam meg rekedtes hangon. Ajj ez így nem lesz jó.
-Minden rendben? - jött mellém Liam, miután beinvitáltam őket
-Persze, miért ne lenne? - erőltettem egy mosolyt. Még szerencse, hogy színész vagyok és jól tudom leplezni az érzéseim néhány ember előtt.
-Lily? - nézett rám Zayn
-Konyha. - ahogy kimondtam a srác már el is tűnt előlem.
-Faith? - nézett rám Niall.
-Fent, de még ne menj fel légyszí! - néztem rá kiskutyaszemekkel, mire furán nézett rám
-Csak nem öltözik? - csillant fel Harry szeme, Hanna pedig nyakon csapta - Most mi van? Csak segíteni akartam neki. - vigyorgott
-Hidd el, más segítségét kérné. - kacsintott rá a szőke lány, mire mindannyian Niall-ra néztünk
-Inkább gyertek a konyhába! - forgattam meg szemeim, majd elindultam. Szerencsére az itt elhelyezkedő párocskánk már abba hagyta az enyelgését, így nyugodtan ültem le az egyik székre.
-Hé mi a baj? Mindkettőtöknek piros a szeme. - nézett felváltva ránk Zayn
-Nincs semmi! - rázta fejét Lily egy apró mosoly kíséretében
-Én meg Taylor Lautner vagyok! - ölelt át Harry, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá - Ja bocsi! - vakarta tarkóját idegesen - De most mondd azt, hogy nem hasonlítok rá!
-De nagyon, csak nehogy megemlítsd valakinek, mert még el is hiszi! - veregettem meg mellkasát, majd felálltam és a pulthoz sétáltam nekik háttal. A srácok felröhögtek.
-Mi a baj? - sétált mellém Hanna, nekem pedig újra könnyek szöktek a szemembe
-Egyedül fog maradni! - suttogtam, hogy csak ő hallja, felé fordultam és megöleltem. Hátam simogatta nyugtatás kép, de nem nagyon használt.
-Na jó, mi történt? - szólalt meg Louis komoly hangon
-Selena összeveszett Taylor-ral. - szólalt meg Lily, mire ijedten fordultam felé. Nem lehet, hogy tudják! Igen van egy kis nézeteltérés köztünk, de eddig senkiről nem szóltam nekik, majd talán akkor amikor végleg vége.
-Jaj már azt hittük valami komolyabb. - nevetett fel Zayn, mire értetlenül néztem rá - Bocsi! - hallgatott el.
-Ki ette meg a rántottát? - néztem az asztalra ahol is a kaját hagytam, de annak csak hűlt helyét láttam.
-Liam-el éhesek voltunk! - vakarta tarkóját Niall
-Kend rám az egészet! - sértődött be az említett
-Kedves fiúk, ha nem zavar az Bella-nak lett csinálva! - temettem arcom két tenyerembe
-Hoppá! - szólaltak meg egyszerre, mire csak elnevettem magam

Bella szemszöge:

Ahogy felértem egyből bebújtam nagyi mellé az ágyba, úgy mint a kicsik. Elmerengtünk, és egy kicsit nosztalgiáztunk is.
-És arra emlékszel, amikor nagyapád próbálta megtanítani a palacsintasütést, és amikor feldobtad a levegőbe a palacsintát fent ragadt a plafonon? - nevetett nagyi
-Igen! - nevettem fel - Újra kelletett festeni a mennyezetet annyi odaragadt és ott maradt a nyoma. Hé és az, amikor zongoráztam és nagyapa mindig megtáncoltatott? - néztem rá
-Igen. - mosolyodott el - Tudod soha nem hittem volna, hogy olyan férfit fogok találni aki annyira fog szeretni, mint ő. Elmeséljek valamit? - nézett rám kíváncsian, szeme az örömtől csillogott. Bólintottam egyet, majd fejem a mellkasára helyeztem és még jobban magunkra húztam a takarót. - Amikor megismertem a nagyapád annyi idős voltam, mint te sőt még két évvel fiatalabb is. Én jómódú családba nőttem fel, míg James, a nagyapád árvaházban nőtt fel. Amikor megláttam őt tudtam, hogy valami köt hozzá. Sokszor találkoztunk titokba, hisz az apám nem engedte, hogy láthassam mondván, ő nem közénk való. Minden találkozást jó alaposan megszerveztünk és ez így ment hosszú ideig, míg egyszer le nem buktunk. Az édesapám nagyon megharagudott, ezért tett róla, hogy ne láthassam többet. Egy bentlakásos iskolába küldött ahova csak lányok járhattak, így végképp semmi esély nem volt rá hogy találkozzunk. Egy év után 18 évesen hazamentem azzal a tudattal, hogy James elhagyott, hisz apám bemesélte nekem. 1966. nyarán újra találkoztunk. Más volt, nem az akit megismertem. Kezdte rendbe hozni az életét. Kiderült azért nem keresett, mert az apám neki is bemesélte azt amit nekem, csak persze fordítva. Akkor tudtam, hogy én nem akarok mást és ezt bejelentettem a családomnak is, akik nagy meglepetésemre beleegyeztek, ugyanis nem akarták hogy elszökjünk. Azon az éven, nyár végén az esküvőt is megtartottuk. Rá két évre megszületett apukád. Boldogan éltünk és bekövetkezett nála is ugyan az, mint nálunk. 18 évesen beleszeretett a mindössze 16éves anyukádba, Amanda DeLuce-ba aki árvaházba nőtt fel. Félt hogy elfogjuk tiltani egymástól őket, de tudtuk, hogy ezzel nem érünk el semmit és hagytuk, hagy legyenek boldogok. Amanda-nak mindig is nagy álmai voltak és addig küzdött, míg el nem érte azokat. A legnagyobb álma tudod mi volt? - nézett le rám
-A divatcég. - bólintottam, mire megrázta a fejét
-Nem aranyom. Az álma 3 gyönyörű és épséges gyermek volt, akiket meg is kapott. Csak utána következett a divatcég. Annak beindulásába mi is segítettünk, így létre jött a nagy DeLuce Divatház, ő pedig a divatkirálynője lett. Persze előtte apukáddal összeházasodott mindössze 19 évesen, de a nevét nem vette fel és lám 20 évesen megjött az egyik nagy álma: Tom. Innentől  foglalkozott a divatházzal, utána 23 évesen jöttél te, a divatkirálynő örökös, és 28 évesen, pedig Max. Akkor volt a világon a legboldogabb, mikor tudta, hogy minden amit elképzelt valóra vált, hisz volt egy szerető, gondoskodó, férje, aki orvos volt, volt egy divatcége, amiben barátai segítettek, és három aranyos kis csöppség. - simította egyik kezét arcomra.
-Köszönöm, hogy elmesélted! - bújtam hozzá még közelebb, arcom a nyakába fúrtam és nagyokat szipogtam.
-Ez a legkevesebb! - simogatta hátam - Gyere adni szeretnék neked valamit. - tolt el óvatosan magától, és az éjjeliszekrény fiókjába nyúlt. Elővett egy kis barna dobozkát és abba kezdett el keresni valamit. Szemem megtöröltem, hogy lássak is valamit, majd törökülésbe tornáztam magam. Közbe nagyi is előhalászta azt amit szeretett volna. A tenyerébe rakta azt a valamit, majd felém nyújtotta. Egy gyönyörű nyakláncot tartott tenyerébe. Bronzos nyakláncot, amin egy kis masni volt, és egy medál. Egyszerűen mesés volt.

-Ezt a nyakláncot, még én kaptam James-től azon a bizonyos nyáron. Később, ahogy Peter felnőtt neki ajándékoztam, hogy annak a lánynak adja oda akit a legjobban szeret, így Amanda-é lett. És most ezt szeretném neked adni. Tudom, nem így kéne de te is add oda annak a fiúnak, aki sokat jelent számodra és akit a legjobban szeretsz. Ha ő is viszont szeret nem fogja érdekelni, hogy masnis és elfogadja. - mosolygott
-Uram isten nagyi! - tettem szám elé kezem - Köszönöm szépen! - öleltem megint jó szorosan.
-Hé azért nem kell megfojtanod! - nevetett
-Bocsi! - húzódtam el tőle mosolyogva, a nyakláncot elvettem és a mellettem lévő éjjeliszekrényre raktam. - De mik vannak még abba dobozba? - hajoltam felé
-Nem gondolod, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik? - csapott kezemre mosolyogva, de megláttam egy képen az arcom, így egyből sejtettem, mik lehetnek.
-Nagyi, ugye azok nem azok a képek?! - néztem rá szenvedve
-Talán. - nézett rám sejtelmesen
-Kérem! - nyúltam érte, de eltartotta
-Khm..- köszörülte meg valaki a torkát. Az ajtó felé néztem, és csodálkozva néztem végig a kis társaságon. Itt volt Selena, Lily, Hanna és a fiúk. Nem is hallottam ajtó csengőt, lehet annyira belemerültem nagyi történetébe.
-Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, de nem állt szándékomba felkelni
-Gyertek be nyugodtan! - mosolygott rájuk nagyi
-Jó napot! - köszöntek illedelmesen, majd mindenki helyet foglalt. Mellém bebújt Selly, elé Hanna, ő mögé Louis, mellé Harry, velem szembe Niall, mellé Liam, és végül Zayn, az ölébe Lily-vel.
-Milyen képeket nézegettek? - nézett el vállam fölött Selly
-Megmutatom! - nyitotta ki nagyi a kis dobozt. Elképedve néztem rá.
-Nekem nem akarod megmutatni, de másoknak igen? - durciztam be - Én se, ők sem!
-Tessék megmutatni, kíváncsiak vagyunk! - bólogatott Liam. Mérgesen néztem rájuk, majd a takarót a fejemre húztam, már amennyire tudtam.
-Tessék! - szólalt meg nagyi. Mivel kíváncsi voltam, hogy melyik képet adta oda, így előbújtam. Ahogy ment körbe a kép jobban meg tudtam nézni.
-Ezek kik? - szólalt meg Zayn
-Selly, Bella, és én. - mosolygott Lily. Mind hárman még csak hét évesek vagyunk, és jégkrémes arccal integetünk a kamerába. Elmosolyodtam, hisz nagyon viccesen néztünk ki rajta. Jött a következő kép. Azon már nyolc-kilenc évesek lehettünk, amikor egy nagy költöztető kocsi előtt álltunk, plusz még Chaz.
-A búcsúzás. - suttogtuk egyszerre Selly-vel és Lily-vel, majd egymásra néztünk. Mindannyiunk szemébe könnyek szöktek, de próbáltuk kipislogni kevés sikerrel, ugyanis egy könnycsepp mindhármunknál kigördült.
-Kísérteties. - szólalt meg Louis, mire csak felnevettünk. Jött a következő kép, közbe én Selena ölébe dőltem, mire átölelt és kezeit a hasamra rakta. A követező kép, már idősebb korunkba történt, és ezen csak Lily-vel voltam. Épp egymást öleltük.
-Ez aranyos. - szólalt meg Harry, mire csak mosolyogva megráztam a fejem
-A következő kép a kedvencem. - szólalt meg nagyi, majd kivette a kis dobozkából. Kíváncsian kémleltem, mire rájöttem mit ábrázol. A naplementébe ugrottunk egyet mindhárman a part mellett. Ez a mostani születésnapomon készült.
-Na kitaláljátok, hogy ki kicsoda? - nézett végig Selly a fiúkon. Ők csak bólogattak, majd egy kis nosztalgia után elsorolták.
-Selena, Lily, és Bella! - néztek ránk, mire felnevettünk
-Nem, mert Bella, Selly, és én. - kuncogott Lily
-Meg se ismeritek a barátnőiteket? - nézett a mögöttem ülő lány Niall-re, és Zayn-re, mire csak mindketten rá nyújtották a nyelvüket. Közbe nagyi elővette a következő képet, ami Harry kezébe landolt, és kidüllesztett szemekkel nézte hol a képet, hol engem ami kezdett megijeszteni.
-Wow. - nyögte ki nagy nehezen birka. Gondoltam, hogy melyik képhez érkeztünk. A többiek kikapták a kezéből a képet, mire mindannyiuk szája elnyílt egy picit.
-Szátokat zárjátok be, mert belerepül a légy. - nevettem el magam
-Modell vagy? - nézett rám Liam
-Gyönyörű. - suttogta Niall, mire ajkamba harapva próbáltam vissza tartani a nagy vigyorom
-Nem, csak egy-két kép készült rólam. - mosolyogtam rá. - De ha így fogtok viselkedni a többi képet nem látjátok!
-Van többi? - nézett rám csillogó szemekkel Lou
-Persze! - válaszolt helyettem nagyi és elő is szedte azokat. A következő képen egy halvány rózsaszín, ruhába ülök a földön, és épp a hajamba túrtam bele.
-Meseszép! - suttogta Hanna
-Szerettem azt a ruhát. - gondolkoztam hangosan - Kár, hogy nem tarthattam meg. - húztam el a szám
-Kár, hogy nem láthatjuk rajtad! - nézett rám Niall, egy pimasz mosoly kíséretében
-És ez az utolsó kép. - rakta ki középre a következő képet.

-Ne ezt ne! - temettem arcom kezembe - Olyan közeli az a kép. - nevettem fel kínomba
-Az összes közül a legjobb! - szólalt meg Zayn, a többiek pedig csak helyeseltek. Nagyi mosolyogva nézett végig rajtunk, és nyomott a homlokomra egy puszit.
-Na jó menjünk! - tápászkodtam fel, mire mindenki megindult kifelé. Én még gyorsan az éjjeliszekrényről felkaptam a nyakláncot, átfutottam a mi szobánkba, és beraktam egy ékszeres dobozba, majd kifele mentem. Ahogy az ajtót zártam be, hirtelen két kéz simult hasamra.
-Megijesztettél! - fordultam felé
-Bocsi nem akartam, de már hiányoztál. - hajolt egyre közelebb, mire ajkait enyémekre nyomta. Először csak egy csók volt, majd ajka lassan elnyílt, ezzel bebocsájtást kérve enyémbe. Persze egyből utat engedtem neki, s nyelve vad táncra hívta enyémet. Keze derekamat simogatta, míg én a hajába túrtam. Sajnos egy idő után levegőhiányába el kellett válnunk.
-Menjünk! - húztam a lépcső fele. Nevetve jött utánam, és egyeneses a nappaliba mentünk, ahol a többiek helyet foglaltak.
-Ki turbékoltátok magatokat galambocskáim? - rebezsgette szempilláit Harry
-Te meg elfelejtetted bevenni a gyógyszered? - néztem rá komolyan
-Nincs is semmilyen gyógyszerem. - vágott hülye fejet
-Akkor írass fel egyet. - kacsintottam rá, mire mindenki hangos nevetésbe tört ki - Jajj tudod, hogy szeretlek! - mentem oda hozzá, és jó szorosan megöleltem
-Tudom, nyuszi! - rántott le maga mellé, amit egy kisebb sikítás követett, közbe az én szöszim is helyet foglalt mellettem, így teljes biztonságba éreztem magam.
-Selly, hol marad a reggelim? - néztem rá kiskutya szemekkel
-Niall és Liam megették! - nevetett fel, ami engem is nevetésre késztetett. Végül maradtunk annál, hogy inkább rendelünk pizzát, így mindannyian jól járunk.
A délután folyamán jól elszórakoztunk, egész nap mesét néztünk, az én nagy örömömre. Néztünk Spongyabob-t, Scooby-Doo-t, Pindúr Pandúrokat, Sonny a sztárjelöltet, és Varázslók a Wawerly Place-rőlt is. Jót röhögtünk ezeken, és nem maradhatott el az sem, ahogy Louis, és Hazza eljátszották a varázslókat. Olyan hülyeségeket mondtak, hogy már nem bírtuk ki nevetés nélkül, és létrehoztak egy új szereplőt is: Mr. Szkurlubuszt. Az nem tudom honnan jött ez az ötlet, de nekik van ilyen szereplő is.
Délután öt körül, pedig elkezdtünk készülődni, ugyanis este Selly-nek koncert, és Lily-vel elkísérjük. Olyan jó lesz végre élőbe látni, és hallani énekelni nem csak tv-be, vagy You Tube-on. Az emeleten kész káosz volt. Mindhárman kapkodtunk, és három fürdőbe zuhanyoztunk. Selena a Mandy-ék szobájában található fürdőben, Lily a mi szobánkba lévőben, én pedig az egyik vendégszobában. Amint kész lettünk egy száll törülközőbe álltunk mindhárman a gardrób előtt.

Selena fel vett egy világoskék farmer nadrágot, egy ACDC-s pólóval, és egy piros Converse cipőt, és egy kék napszemüveget, míg Lily egy rózsaszín farmert, egy Betty Booz-os pólóval, egy rózsaszín napszemüveget  és egy fehér Converse cipőt. Én pedig egy fehér gatyát, lila halálfejes pólóval, és egy lila Converse cipőt fekete napszemcsivel. Miután mindannyian felöltöztünk el is indultunk....



Komizzatok és szavazzatok!!!

34. Narry

Sziasztok:) el sem tudjátok képzelni mennyire ég a pofám, hogy majdnem 1hónapja nem volt rész:| ez a hülye suli mindig lefoglal:/ és még pluszba 1 hétig netem se volt hála anyámnak._. de most itt lenne remélem tetszeni fog, és próbáltam egy kicsit izgalmasabbra is írni remélem sikerült:) de nem dumálok:D puszi(K) 

I hope you like it!♥

A másnap, vagyis jobban mondva az aznap, punnyadással telt. Amint megérkeztünk a szállodába, mindenki ahogy volt, úgy dőlt el, ott ahol épp kényelmes volt neki. Volt aki a kanapén, valaki épp a kádba feküdt be, hátha ott kényelmesen tud józanodni. Én a legkényelmesebbet választottam: Niall ágyába a karjai közt.

Gyengéd simogatást éreztem, először karomon, majd egyre feljebb haladva, kulcscsontomon át arcomig, majd ott megállt. Egy halk nyöszörgést engedtem ki számon, majd átfordultam másik oldalamra. 

-Tudom, hogy felkeltél! - suttogta fülembe, kezét a takaró alatt hasamra simította. 

-Rosszul tudod! - mosolyodtam el, majd szép lassan felé fordultam. Egyik kezével a fejét támasztotta, és úgy nézett le rám. A függönyön átszűrődve a nap világította meg. Arcán egy kisfiús mosoly ült, de szemein látni lehetett, hogy nem igazán pihent sokat, velem ellentétben.

-Jó napot, csipkerózsika! - hajolt felém, száját enyémekre nyomta, és kaptam egy forró csókot.

-Most már az! - nyaltam meg ajkaim, miután elhajolt tőlem. - Mennyi az idő?

-Délután hat! - nézett csuklóján lévő órájára 

-Nem akarok felkelni! - nyűgösködtem, takarót a fejemre húztam, mire csak felnevetett. 

-Gyerünk!! - kezdett el csikizni, én pedig hangos sikításba törtem ki.

-Jó csak hagy békén! - nyögtem ki

-Ez a beszéd! - engedett el - Majd gyere ki, mindenki kint vár! - bújt be a takaró alá, egy puszit nyomott arcomra, utána pedig már csak az ajtó csukódását hallottam. Fejemről a takarót lehúztam, majd szép lassan felültem az ágy szélére. Meglepődve vettem észre, hogy nem a tegnapi ruhámba voltam, hanem egy pólóba, és egy rövidnadrágba, ami nem az enyém volt. Letudtam annyival, hogy biztos én öltöztem át, mielőtt lefeküdtem, csak annyira fáradt voltam, hogy nem emlékeztem rá, majd besétáltam a fürdőbe, egyenesen a zuhanya alá.

A meleg víz alatt jólesően áztattam fáradt testem, majd megmosakodtam a nekem ideszánt tusfürdővel, és kimásztam alóla. Beálltam a tükörbe gyorsan fogat mostam, hajamból a  hullámcsatokat kiszedtem, és hullámosan kiengedve hagytam. Visszasétáltam a szobába, egyenesen a bőröndömhöz, kikaptam belőle egy fehér fehérneműszettet, egy fehér atlétát, egy szürke hosszú melegítőnadrágot, felkaptam gyorsan őket, felhúztam még egy zoknit, egy fehér deszkás cipőt, és a nyakamba akasztottam egy keresztes nyakláncot, majd telefonom a kezembe fogva sétáltam ki. 

Niall-nek igaza volt, mindenki kint volt rajtam kívül. Mikor Louis meglátott egy hatalmas vigyor ült ki arcára. 

-Kezdek félni tőled! - mutattam rá, szám elhúztam, mire a többiek is felém fordultak 

-Nyugi nem kell! - nyugtatott meg Hanna, én pedig a falnak nekidőlve hallgattam tovább 

-Mivel az elmúlt egy hétbe elhanyagoltunk, és olyan rosszul bántunk veled, amiért pocsékan érezzük magunkat...- kezdte Zayn

-Ezért, ma meglepünk valamivel! - ujjongott Harry, én pedig csak unottan döntöttem hátra a fejem. Jól esik, hogy ennyire próbálják helyrehozni, de ahogy ezt felemlítik nekem az jut eszembe, hogy megcsaltam Niall-t, és valahogy szeretném ezt elfelejteni. 

-Már megbeszéltük, hogy elfelejtjük, nem? Akkor miért nem hagyjuk?!  - néztem rájuk, majd elindultam a konyhafele, de egy mellkas ebbe megakadályozott. Felnéztem és Liam-el találtam szembe magam. 

-Gyere élvezni fogod! - tolt a kanapé felé. Engedelmeskedtem neki, de nem a kanapéra ültem, hanem a kanapé elé a földre törökülésbe. 

-Hé, legalább egy kis életkedvet! - bökött oldalba Selena 

-Nem megy! Hulla vagyok! - dőltem vállára - Mesét akarok nézni! - suttogtam, mire hangos nevetésbe tört ki

-Te sosem változol! - rázta fejét, majd megölelt

-Miről megy a susmus? - hajolt közénk Lou 

-Női dolgokról. - nyújtottam rá a nyelvem, mire csak megforgatta a szemét, és elhajolt. - Na? - néztem végig a társaságon, mire Niall megköszörülte a torkát.

-Szóval....- kezdte - mivel nem szeretnénk sehova elráncigálni, ezért úgy gondoltuk, hogy itt lepünk meg. 

-Reméljük tetszeni fog! - vette át a szót Harry, majd kisétáltak a konyhába, és visszatértek egy dobozzal, és lerakták elém. A térdemre támaszkodtam, és a kis lyukakkal ellátott dobozt figyeltem. Óvatosan kikötöttem rajta a masnit, majd leemeltem a tetejét. Amikor megláttam, hogy mi van benne, elállt a lélegzetem. 

-Uram isten! - emeltem a kezem a szám elé

-Tetszik? - nézett rám a két fiú félve, én pedig kiemeltem a kiskutyust, és úgy néztem rájuk. 

-Hogy tetszik-e? Az nem kifejezés! Köszönöm! - mentem oda hozzájuk, Harry-t jó erősen megöleltem, figyelve a kutyusra össze ne nyomjam, majd Niall-nek adtam egy csókot a szájára, és leültem törökülésbe a földre, és ölembe vettem a kis jószágot.
-Annyira aranyos. Nagyon szépen köszönöm fiúk még egyszer! - mondtam, de közbe a kutyával játszottam
-Mi lesz a neve? - ült le mellém Niall
-Narry! -vigyorogtam rájuk
-Narry?! - kérdeztek vissza a többiek
-Narry! - bólintottam
-Miért pont az? - kérdezte Hanna
-Mert Niall-től és Harry-től kaptam!
-Ide piszkít én nem takarítok! - jelentette ki Louis, mire csak rányújtottam a nyelvem.
A délután további része kutyázással és mese nézéssel telt. Szerencsére Narry nem piszkított sehova, aminek örültünk, de nem tudtunk sokáig maradni, mert mennünk kelletett, szóval olyan fél nyolc fele elindultunk gyalog, és így meg is sétáltattuk a kutyulit.
Amint hazaértünk, egyből neki állt mindenki felköszönteni Selly-t, majd mikor meghallották az ugatást, egyből a kutyuval foglalkoztak. Szerencsére Mandy és Brian nem ellenezte azt, hogy itt maradjon, de a tisztaságáért mi felelünk. Végül kilenc fele felmentünk, és majdnem egyszerre elkapott minket az álom...

*  *  *  *  *  *

Másnap pont a boltból sétáltam ki, amikor a telefonom vad csörgésbe kezdett zsebembe. A sok szatyor miatt, kicsit szenvedtem az elővételével, de egyből felvettem.
-Szia Bella! - üdvözölt egy jó kedvű hang
-Szia Drew! - kuncogtam fel - Mizujs? - tettem át az összes szatyrot a bal kezembe, míg jobbal a telefont tartottam.
-Semmi, arra gondoltunk a srácokkal, hogy elmennénk valamerre, és jöhetnétek ti is Selenával, és Lily-vel?! Mit szólsz hozzá?
-Fú nem tudom, mert Selly ma egész nap próbál, Lily meg nem tudom mit tervez mára. - gondolkodtam hangosan - De mi lenne, ha átjönnétek hozzánk? - vetettem fel az ötletet
-Nem akarunk zavarni!
-Ne legyél hülye! - nevettem fel - Gyertek nyugodtan, én addig összeütök valami kaját!
-Te főzöl? Megyünk! - röhögött fel - Egy óra múlva ott leszünk! Szia. - köszönt, majd egyből ki is nyomta, és így én is visszatudtam rakni két kezembe a szatyrokat, és nem vágta a bal kezem. Hamarosan haza is értem, és ahogy beléptem a házba egyből Narry szaladt felém.
-Hát szia Narry! Mi van te cuki pofa? - guggoltam le hozzá, és a fejét kezdtem el simogatni. Egy ideig elszórakoztam vele az ajtóban, majd besétáltam a konyhába. Kipakoltam a szatyrokból, és neki is álltam a főzésnek. A kedvencemet csináltam, bolognai-t.
Már épp kész lettem, amikor nagyi sétált be a konyhába.
-De ritkán látlak főzni! - nevetett fel, mire csak mosolyogva ráztam meg a fejem
-Kérsz? - néztem rá, mire bólintott, és szedtem elő neki egy lapos tányért, majd tálaltam neki, és leraktam elé. - Jó étvágyat! - pusziltam meg, majd leültem vele szembe. Jóízűen kezdte el fogyasztani, ami engem nagy büszkeséggel töltött el, hisz mindent amit tudok főzni tőle, és nagypapitól tanultam, és ő a legnagyobb kritizálóm is.
-Te nem eszel? - nézett fel rám, mikor a felét már megette, én pedig csak megráztam a fejem - Isabell, ugye nem? - nézett rám szomorúan
-Jaj, dehogy nagyi! - forgattam meg szemeim - Mondtam, hogy annak a korszaknak vége! És fogok enni, csak megvárom Chaz-éket! - mosolyogtam
-Ó a kis Chaz jön át? - lepődött meg - De rég láttam azt a fiút. - mosolyodott el, majd tovább folytatta az evést.
-Hmm, de isteni illatok szálnak! - jött Lily is aki nagyot szippantott a levegőbe. - Csak nem bolognai? - lépett nagyi mellé
-Kérsz? - néztem rá, mire bólintott és helyet foglalt. Szedtem neki is, és míg ő is evett megemlítettem, hogy átjönnek Justinék, és mire befejeztem, már csengettek is. Elmentem ajtót nyitni, és a három srác állt előttem.
-Bella! - kiabált Chaz, majd jó szorosan megölelt. Utána jött, Rayn, és tőle is kaptam egy csontropogtató ölelést, majd végül Jus.
-Szia! - mosolygott kedvesen, majd megölelt. Majd miután ki ölelkeztünk magunkat, egyből a konyhába mentünk kajálni.
-Katie nagyi? - lepődött meg Chaz nagyi láttán. Igaz neki nem a rokona de Lily, Selly és Chaz nagyinak hívja őt.
-Chaz, de rég láttalak! - mosolyodott el nagyi is, majd jó szorosan megölelték egymást, végül nagyi fölment lepihenni mi pedig nekiláttunk a kajálásnak.
A fiúk miután elfogyasztották az adagjukat, megdicsértek, milyen jó szakács vagyok. Azután pedig betámadtuk a nappalit, ahol elkezdtünk X-box-ozni. Verhetetlen voltam mindaddig, amíg Justin le nem győzött.
Estig elszórakoztunk, utána kaptak egy hívást Pattie-től, hogy a formás hátsójukat tolják haza, így egyből útnak indultak. Sajnos Selena még mindig próbált a holnapi koncertre de meg is értem, hisz fontos neki.
Nyolc körül egyedül elmentem Narry-t megsétáltatni. A parton szabadon engedtem egy kicsit hagy tudjon szaladgálni, én pedig letelepedtem a homokba és rajzolgattam, amikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Niall neve állt, mire egyből elmosolyodtam.
-Hello. - köszöntem bele
-Szia. Mizujs?
-Semmi épp Narry-t sétáltatom. Veled?
-És, hogy viselkedik? - nevetett fel
-Nagyon jól, és imádom!
-Nálam is jobban? - szomorodott el
-Nincs az a személy, akit nálad jobban szeretnék! - pirultam el
-Szeretlek manó!
-Én is! - közbe szememmel a kutyust kerestem, de nem találtam sehol. Ajajj, nem lehet, hogy elkóborolt! -Niall, most le kell tennem, majd beszélünk. Szia szeretlek! - nyomtam ki gyorsan és elindultam Narry keresésére. - Narry! - kiabáltam, de semmi. Elmentem egy bokorig hátha ott lesz, de sehol nem találtam.
-Csak nem elkóborolt a kutyus? - szólt egy nagyon ismerős hang mögülem.
-Mi? Nem, de...- megfordultam, és Niall karjaiba volt a kis rosszcsont.
-Igen, látom! - nevetett fel
-Hogy találtad meg? - néztem rá értetlenül, közbe elé sétáltam
-Én hívtam el! - mosolyodott el ravaszan
-Szemét! - ütöttem mellkasára egyet - Bántott  téged, ez a rossz bácsi? - simogattam a kutyuli fejét
-Bácsi? - háborodott fel a szőkeség - Nem is vagyok bácsi! - durcizott be, mire csak megforgattam szemeim, és megöleltem.
-Hiányoztál! - fúrtam arcom nyakába, egyik kezét derekamra simította
-Te is! - puszilt hajamba - Mutatni szeretnék neked valamit! - tolt el óvatosan magától. Kezeit enyémbe csúsztatta és elkezdett húzni a víz felé, a kutyus mellettünk követett. Leültünk, ekkor Niall a hátáról levette a gitár tokot, amit eddig észre se vettem.
-Mire készülsz? - ráncoltam homlokom
-Tudod, mikor elmondtad azt a dolgot - direkt nem mondta ki -, akkor írtam egy számot neked. - a tokból kivette a hangszert, a kezébe vette, velem szembe ült. - Remélem tetszeni fog! - nézett szemembe, egy apró mosoly kíséretében, és neki kezdett. -I've tried playing cool girl when I'm looking at you(Próbáltam menő lenni, de mikor rád nézek) I can never be brave Cause you make my heart race(Sose leszek bátor, mert tőled hevesebben ver a szívem) Shot me out of the sky You're my kryptonite(Lőj ki az égbe, te vagy a kriptonitom) You keep me making me weak Yeah, frozen and can't breathe(Gyengévé teszel, lefagyok és nem lélegzek) Some things gotta get loud Cause if not, they just don't make you see(Valamit adnod kéne, mert meghalok, hogy lásd) That I need you here with me now Cause you've got that one thing(Szükségem van rá, hogy itt legyél velem, mert benned meg van az a dolog)So get out, get out, get out of my head And fall into my arms instead(Tűnés, tűnés, tűnés a fejemből, inkább omolj a karomba) I don't, I don't, don't know what it is(Nem, nem, nem tudom mi ez) But I need that one thing And you've got that one thing(De szükségem van arra a dologra, és benned meg van az a dolog) Now I'm climbing the walls But you don't notice at all(Megbolondulok, de te nem veszed észre) That I'm going out of my mind All day and all night(Hogy megőrülök, egész nap és egész éjjel) Some things gotta get loud Cause I'm dying just to know your name(Valamit adnod kéne, mert meghalok, hogy tudjam a neved) And I need you here with me now Cause you've got that one thing(Szükségem van rá, hogy itt legyél velem, mert benned meg van az a dolog) So get out, get out, get out of my head And fall into my arms instead(Tűnés, tűnés, tűnés a fejemből, inkább omolj a karomba) I don't, I don't, don't know what it is(Nem, nem, nem tudom mi ez) But I need that one thing(De szükségem van arra a dologra) So get out, get out, get out of my mind And come on, come into my life(Tűnés, tűnés, tűnés a fejemből, gyerünk, gyere az életembe) I don't, I don't, don't know what it is(Nem, nem, nem tudom mi ez) But I need that one thing And you've got that one thing(De szükségem van arra a dologra, és benned meg van az a dolog) You've got that one thing(Benned meg van az a dolog) - könnyekkel a szemembe hallgattam Niall dalát. Imádom a hangját, főleg amikor énekel - Get out, get out, get out of my head And fall into my arms instead(Tűnés, tűnés, tűnés a fejemből, inkább omolj a karomba)So get out, get out, get out of my head And fall into my arms instead(Tűnés, tűnés, tűnés a fejemből, inkább omolj a karomba) I don't, I don't, don't know what it is(Nem, nem, nem tudom mi ez) But I need that one thing(De szükségem van arra a dologra) So get out, get out, get out of my mind And come on, come into my life(Tűnés, tűnés, tűnés a fejemből, gyerünk, gyere az életembe) I don't, I don't, I don't know what it is(Nem, nem, nem tudom mi ez) But I need that one thing And you've got that one thing(De szükségem van arra a dologra, és benned meg van az a dolog) - A szám végére már rendesen sírtam. Sehogy sem tudtam abbahagyni, így inkább Niall karjaiba vetettem magam. Olyan felemelő érzés volt tudni, hogy itt van nekem.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - suttogtam, és még szorosabban bújtam hozzá-Tetszett? - kérdezte félelemmel a hangjában 

-Imádtam! - húzódtam el tőle, hogy szemébe nézhessek - Köszönöm. - hajoltam közelebb hozzá, majd egy hosszú puszit nyomtam szájára. 
-Szeretlek! - suttogta, majd ajkait enyéimre nyomta. Nyelve hamar bebocsájtást kért, amit persze nem is elleneztem. Egyik kezével a csípőmet fogta, míg másikkal mellettem támaszkodott, és egyre jobban tolt hátra. Óvatosan eldőltünk a homokba, közbe ráült csípőmre, de a csókunk egy másodpercre sem szakadt meg. Egyik kezem nyakára simítottam, míg másikkal arcát simogattam. Mivel levegőnk kezdett elfogyni, így Niall egy kicsit elhajolt tőlem, majd nyomott egy csókot a szám szélére, majd egyre lejjebb haladva, egészen kulcscsontomig, majd ott állapodott meg. Számat egy nyögés hagyta el, hisz élveztem azt amit csinált...nagyon is. Egy kisebb szívást éreztem nyakamon, majd több puszit is nyomott ugyan arra a helyre, utána pedig visszatért szám kényeztetésére. 
Nem bírtam tovább uralkodni magamon, így két kezemmel oldalán végig simítva elértem pólója aljáig, majd azt szép lassan elkezdtem felfele húzni. Szerencsére hamar vette a lapot, és hamar kibújt belőle. Ő sem habozott sokáig egyből pólóm alját kereste, majd miután megtalálta azt, gyorsan kibújtatott belőle, de nem tért egyből vissza hozzám, hanem először jó alaposan megfigyelte felső testem - már amennyire tudta a félhomályba. Míg én arcát néztem, addig ő alsó ajkába harapva tanulmányozta a nőiességem, de annyi szerencsém volt, hogy a felsőm alatt bikini felső volt, de még így is kellemetlenül éreztem magam, így inkább gyorsan magamra rántottam.

Niall szemszöge:

Nem gondoltam volna, hogy ennyire be fogok indulni, de nem szerettem volna túl lépni egy bizonyos határt, és azért nem így képzeltem el vele az első olyan dolgot. Igen, be kell valljam el gondolkoztam már azon a dolgon, de nem szeretném rá erőltetni vagy valami. 
Tudtam, hogy most kell leállnom, mert ha nem teszem meg később még nehezebb lesz. Lassítani kezdtem a tempón, majd egy utolsó csókot nyomtam Faith felső ajkára, és levegő után kapkodva elváltam tőle.
-Sajnálom. - suttogtam csukott szemekkel 
-Mégis mit? - értetlenkedett. Ránéztem és igaza volt. Nem tudom miért kérek bocsánatot, de valahogy úgy éreztem ki kell mondanom. 
-Semmit. - ráztam fejem mosolyogva, közbe feltámaszkodtam róla. - Menjünk, mert későre jár. - nyúltam kezéért és felálltunk mind a ketten. Leporoltuk magunkat, majd miután Narry-t is pórázra raktuk elindultunk. 
Gitárom a hátamon volt, jobb kezemmel Faith kezét fogtam, míg ő a másik kezével a kutyust sétáltatta. Lassan sétáltunk, hogy minél később kelljen elválnunk, közbe jókat beszélgettünk és nevettünk, végül pedig nagy nehezen elbúcsúztunk egymástól. 
A szállodáig gyalog mentem, mert én voltam olyan hülye, hogy kocsi nélkül jöttem. Ahogy a lakosztályba beértem a srácok egyből elkezdtek cukkolni, hogy mi történt, én pedig csak hozzájuk vágtam egy-egy gyümölcsöt az asztalról, majd bementem a szobámba és bedőltem az ágyba. Gondolataim akaratomon kívül is a ma estére kalandozott, pontosabban arra a részre mikor Faith megszabadult pólójától, és elém tárult gyönyörű teste. 
Lehet perverz vagyok, de hé 17 éves kamasz fú vagyok?!

33. A buli

Sziasztok:) elég régóta voltam már itt, amiért elnézést kérek, csak most, hogy beindult a suli elég fárasztóak a napjaim:| de próbálok sietni a részekkel:)
Sajnos arra az elhatározásra jutottam, hogy minimum 2hetente lesz új rész, mert minden nap 4után érek haza, és utána még tanulás meg stb.:/
Sajnálatos módon úgy vettem észre, hogy eltűntek a komizóim:o Ilyen rossz lenne a blog vagy mi??:o Kérek mindenkit, aki olvassa, hogy legalább annyit írj komi hogy jó vagy rossz:) Nagyon fontos lenne(: De nem akarok regényt írni tehát jó olvasást;)♥

A tükör előtt álltam, a sminkem, és a hajam csodáltam. Niall volt olyan kedves, hogy hívott nekem egy fodrászt, és egy sminkest is, bár nem tudom, hogy csinálta, de nem is érdekelt igazán. Már csak annyi volt a feladatom, hogy a köntösömből kibújva, felvegyem a csodaszép ruhámat. Mivel a lila a kedvenc színem, ezért a ruhám is ilyen színű lett. Elsétáltam a már kikészített ruhához, s gyorsan belebújtam. A kiegészítők már rajtam voltak, szóval ezekkel már nem kelletett szenvednem. Felvettem a magassarkúm, a kis táskám is a kezembe fogtam, még utoljára végig néztem magamon az egész alakos tükörbe, majd az ajtó felé vettem az irányt. Eddig benntartott levegőmet kifújtam, kiléptem az ajtón és a nappali felé sétáltam.
Niall nekem háttal állt, de ahogy hallotta magassarkúm kopogását, egyből megfordult. Megálltam a kanapé egyik szélénél, míg ő a másiknál. Végig nézett rajtam, szinte már tátott szájjal. Szájára egy boldog mosoly ült - csak úgy mint enyémre - s megindult felém.
-Gyönyörű vagy! - simította egyik kezét arcomra
-Köszönöm! - pirultam el egy kicsit - Te is jól nézel ki! - néztem végig rajta. Egy fehér póló, egy kék pulcsi és azon egy zakó, egy világos nadrág és egy sötét szürke supra volt rajta.
-Gyere, menjünk. - csúsztatta kezét enyémbe, majd elhagytuk a lakosztályukat, a kocsiba beszállva, pedig célba vettük a szórakozó helyett.
Az út során nem szóltunk egymáshoz, Niall a vezetésre koncentrált, én pedig az elsuhanó fényeket néztem. Nyolc óra is elmúlt, így már Selly is ott van, és gondolom már keres is. Mit mondjak neki? Mondjam el neki az igazat? Remélem azért nem fog mindenki minket nézni ahogy megjövünk, mert valahogy semmi kedvem ahhoz, hogy egy csomó szempár rám szegeződjön.
Nem sokkal később meg is érkeztünk, és miután sikeresen le is parkoltunk bementünk. A sötét folyosón menve, már hallottuk a dübörgő zenét, ami odabentről jött. Féltem, ezért szegény Niall kezeit szorongattam. Nyomott egy amolyan "nyugi nem lesz semmi baj" féle csókot számra, s benyitottunk.
A hely különböző lámpák fényében úszott, és teljesen tele volt. A korláthoz sétálva be láttam az egészet. Mindenki táncolt, beszélgetett, vagy épp a bárpultnál állt, az italára várva. Hirtelen elhallgatott a zene, és a DJ mellé sétált Usher, majd a kezébe fogta a mikrofont, és rám nézett. Tudtam, hogy ebből már nem fog kisülni semmi jó.
-Elnézést, hogy félbeszakítom a bulit, de szeretnék bemutatni valakit. Valakit, aki nélkül ez a buli most nem lenne, és nem lennénk itt mindannyian megünnepelni Selena születésnapját. Tehát köszönjük szépen Isabella McCartney-nak! - mutatott felém, és ezzel párhuzamosan egy fehér reflektor is az arcomba irányult. Lefagytam, nem tudtam mit csináljak. A sok ember elmondott egy "Köszönjük"-et, arcomra rajzoltam egy kedves mosolyt, majd megfordultam, hogy Niall-hez bújhassak, de eltűnt. Jobban néztem a tömeget, de sehol se láttam. A lépcső felé indultam, hogy én is elvegyüljek, mikor az emberek szét húzódtak, és Lily és Selena sétált középen. Lépteim meggyorsítottam, és ahogy leértem, karjaim széttártam, és úgy öleltem őket magamhoz.
Szemeim könnybe lábadt, ahogy arra gondoltam, hogy itt hagyom őket. Nem bírnám ki nélkülük sehogy!
-Sajnálom! - suttogtam
-Mi is sajnáljuk! - suttogta Lily
-Ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet! - nézett rám könnyes szemekkel Selly
-Megígérem! - bólintottam mosolyogva. Nyomtam mindannyiuk arcára egy-egy puszit, majd egymásba karolva indultunk el egy kisebb boxhoz. A zene újra felcsendült, és folytatódott tovább a party. Ahogy kezdtük megközelíteni a kis székeket, egyre jobban kivettem, hogy kik ülnek ott. Jobban szorítottam a mellettem álló lányok karjait, majd ahogy odaértünk, Hanna egyből a nyakamba borult.
-Sajnálom, hogy annyira felfújtam azt a dolgot. Kérlek bocsáss meg! - szipogott fülembe
-Nem kell kérned, alap dolog! - szorítottam magamhoz, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját
-És köszönöm szépen a ruhát! - vált el tőlem, és nyomott egy puszit arcomra. Végig néztem rajta, és tényleg azt a ruhát viselte, amit én ajándékoztam neki. Megnéztem Selly-t és Lily-t is, és rajtuk a tőlem kapottak voltak, mire csak elmosolyodtam.
-Szívesen! - mosolyogtam rá, majd elnéztem a többiekre. A srácok ott álltak előttem, mindannyian lehajtott fejjel, és úgy néztek rám boci szemekkel. Elnevettem magam a látványukon, mire elsőnek Harry mozdult meg és ölelt jó szorosan magához.
-Nyuszi, még egy ilyen és én nem tudom mit csinálok veled! - beszélt komoran
-Sajnálom! Ígérem nem lesz több ilyen! - mosolyodtam el, és az ő arcára is nyomtam egy puszit. Azt hiszem ma még sok puszit fogok, adni és kapni is.
-Remélem is! - nyomott ő is egy puszit homlokomra, és elvált tőlem. A maradék három fiúra néztem, akik ugyan úgy álltak, mint eddig.
-Bella, sajnáljuk az egészet, túlreagáltuk a dolgot, és olyanokat vágtunk a fejedhez, ami nem is igaz! - beszéltek egyszerre, mire fogtam és megöleltem őket egyszerre. Hamar ők is közrefogtak, és úgy ölelkeztünk.
-Felejtsük el az egészet! - mondtam, mire mindannyian bólintottak egyet. Szétszakadtunk, és úgy néztem végig a társaságon, és végre Niall is meglett. Kis táskám leraktam az asztalra, és úgy indultam be a tömegbe.
Először Mandy-ékhez mentem, ahol ott volt nagyi is. Igen, ő is eljött, igaz kicsit panaszkodott a hangos zenére, de végül megnyugtattam, hogy nem lesz semmibaja, és hogy nem muszáj neki végig maradni, ha nem szeretne, aminek nagyon örült. Köszöntem még Lily szüleinek, majd Mandy-éktől kaptam egy kisebb fejmosást, amit megérdemeltem.
A következő utam Pattie-ék asztalához vezetett. Mindannyiuknak nyomtam egy-egy puszit az arcára, és leálltam velük egy kicsit beszélgetni. Ahogy velük beszéltem, láttam ahogy Niall felénk néz, és nem kicsit volt dühös, hisz közvetlenül Justin mellett álltam, és ő az egyik kezével átölelte derekam. Szerelmem arcán felkuncogtam, majd a figyelmem a társaságra szegeződött.
Beszélgetésünket, Usher szakította félbe, ugyanis most jött Brian és Mandy ajándéka, ami ugye egy vetítés volt. Megkért, hogy mindenki maradjon csendbe, és hogy Lily, Selly, Chaz és én álljunk középre, egymás mellé, és úgy figyeljük, az eseményeket. Teljesítettük kérését, és odasétáltunk. Bal szélen állt Chaz, utána Lily, én és végül Selena. Ahogy beálltunk és mindenki elcsendesedett már indult is a videó.
-Ha nagy leszek énekesnő akarok lenni. Bár mondjuk már most is azok vagyunk, igaz? - jelent meg előttünk a 7 éves Selena, a közönség felnevetett. A kamera pedig a kicsii énünkre szegeződött.
-Igen! - kiabáltuk Lily-vel, egymásra néztünk és úgy nevettünk. A videóba elkezdtünk énekelni, ami inkább hangzott kiabálásnak, mint éneklésnek. Már annyira nevettünk, hogy a könny is kiszökött szemünkből. Majd hirtelen változott a helyszín, és a lakásunk udvarán voltunk. Épp csúszdáztunk, és a kamerába integettünk. Már el is felejtettem, hogy vannak ilyen felvételek is rólunk.
-Gyerekek csak óvatosan! - szólt egy női hang
-Amanda ugye van süti? - szólalt meg Chaz, azon a kis hangján, majd a kamera az illetőre ment. Ott volt, anya. Mosolyogva, nézett a kamerába, és Chaz kérdésén felnevetett.
-Persze, de gyorsan szólj a lányoknak! - bökött fejével a kert fele, a kis srác elszaladt, és a kamera is ránk szegeződött. Chaz próbált leemelni a csúszdáról, és hősiesen mutatta, hogy ő milyen erős, majd kézen ragadott és szaladtunk az asztalhoz. Leültünk az asztalköré, és elkezdtük ütögetni a tányérjainkat.
-Gyerekek fejezzétek be! - szólt ránk Mandy
-Anyu, szólj már rá! - jött ki a házból Tom
-Peter, énekelsz velem? - súgta oda Selena apának
-Persze! - nevetett fel apa, majd átnyújtotta a kamerát Mandy-nak, beállt Selly mellé, és elkezdték. A hátunk mögött álló tömeg felnevetett, nekem pedig ennyi elég volt. Kezem a szám elé raktam, nehogy elsírjam magam, de nem sikerült. A könnyek záporoztak szemeimből, a lányok még jobban öleltek, majd Chaz is hátulról átölelt, nyugtatás képen. Nem bírtam tovább nézni a videót, így elengedtem a többieket, és elindultam a tömegbe.
Könnyeim nem álltak meg, és nem érdekelt, hogy olyan sztárokat lökök félre, mint például Taylor Swift, vagy Miley Cyrus. Amint odaértem eluralkodott rajtam a sírás. Az ajtónak dőlve csúsztam le a földre. Ahogy újra láttam ezeket a felvételeket, előtörtek az emlékek. Felkavaró érzés volt újra látni anyát, apát és Tom-ot. Tudom, hogy ezzel Mandy-ék nem akartak semmi rosszat, mert nem tudhatták, hogy így fogok reagálni rá. Éreztem, ahogy az ajtót valaki lökdösi kívülről, de ellenálltam neki.
-Légyszíves engedj be! - szólt egy ismerős hang. Arrébb csúsztam a földön, így beengedve a hang tulajdonosát - Minden rendben? - guggolt le elém
-Persze! - bólintottam erőtlenül, és felnéztem rá.
-Hello! - mosolygott Demi - Mi a baj Bella? - ült le mellém
-Emlékszel rám? - ráncoltam homlokom csodálkozva. Nem hittem volna, hogy egy sztár pont rám fog emlékezni.
-Hát persze! A rehabilitáción beszéltünk először. Remélem azóta, nem okoztál magadnak kárt?!
-Nem. - ráztam fejem
-Örülök neki! - mosolygott -Miért szaladtál ki a videó elején?
-Amanda, és Peter a szüleim. - tört rám megint a sírás
-Ohh. - lepődött meg. - Gyere! - húzott magához közelebb, és megölelt. - Sírj nyugodtan! - simogatta hátam. Nem tudom mennyi ideje ülhettünk így, de a zene odakint megint felerősödött, én pedig lenyugodtam.
-Köszönöm Demi! - váltam el tőle
-Semmiség! Akkor megígértem neked, hogy bármiben segítek neked, emlékszel? - nézett szemembe, előttem pedig felvillant az a bizonyos pillanat.
-Igen! - bólintottam. Felállt, követtem a példáját, leporoltuk magunkat, és a tükörbe néztem. Megijedtem a saját látványomtól. A szemem enyhén piros volt a sírástól, és körülötte a feketés-lilás szemfesték is el volt mosódva.
-Ijesztően nézel ki! - húzta száját, és felnevetett, mire én is elnevettem magam. - Segítek rendbe hozni! - nyúlt egy törülközőért a mosdó alá, bevizezte, és elkezdte letörölni, a festéket. Amint kész volt táskájából elővette pár smink cuccot, és elkészítette az új sminkem. Közbe beszélgettünk és jókat nevettünk.
A végeredmény valami csodás lett. Igaz nem nagy szám, de tetszett. A szemem cicásra lett kifestve, pluszba hozzá egy kicsit füstös szem, a szám pedig halványan csillogott a szájfénytől.
-Köszönöm szépen, nagyon jó lett! - fordultam felé
-Azért, nem olyan, mint egy profi sminkesé, de szívesen! - legyintett - Gyere, ezt meg kell örökíteni! - húzta elő táskájából a telefonját, beálltunk a tükörbe egymással szembe, és már kattant is a kis kütyü. Itt is készült vagy öt kép - komoly, vicces, normálatlan, dámás, és egy aranyos -, majd kisétáltunk, vissza a tömegbe. Útjaink külön váltak, ő ment egy pohár italért, én pedig, mentem a többiekhez.
-Bella! - kapott karom után valaki, és megfordított - Sajnáljuk nem akartuk, hogy elsírd magad! - nézett rám Brian
-Semmibaj! - mosolyogtam rá - A videót azért, majd megkaphatom?
-Persze! - ölelt meg, majd tovább álltam. Egy pincér tálcájáról lekaptam egy pohár koktél, majd egyből lehúztam azt, mert már szükségem volt valamire ami ellazít. Leinni azért nem akarom magam, de kell egy piciny alkohol.
-Bella! - szaladt hozzám Selly - Minden rendben?
-Persze! - bólintottam - Sikerült az álmod, énekesnő lettél! - simítottam kezem karjára
-Igen! - nevetett fel
-Faith, te hova tűntél? - fonódott két kar hasam köré
-Öhmm telefonálnom kelletett. - fordultam meg karjai közt. A fények, pont olyan szögbe világították meg, hogy szemei, úgy csillogtak, mint egy gyémánt, ami az egyik kedvencem volt.
-Más lett a sminked? - ráncolta homlokát. Ajkamba harapva bólintottam, majd tekintete, a számra tévedt, majd vissza a szememhez, és ezt eljátszotta még egy párszor, mire ajkait enyémekre nyomta. Kezeim nyaka körül fontam össze, míg az övé a derekamon pihent. Nyelve egyből átfurakodott számba, de nem is bántam. Minden megszűnt körülöttünk. Még a hangos zenét sem hallottam, csak Ő volt meg én. Mi voltunk egymásnak.
-Öcsi, már nekünk is be kéne csajozni nem gondolod? - hallottam Liam kiabálását mögülünk, mire elváltam Niall-től, és feléjük fordultam.
-De! És most pont az ideje! - csapta össze kezeit Harry, és már indult is a tömegfele
-Várj egy kicsit, te Don Jouan! - állította meg Mandy, a többiekkel, pedig felnevettünk megszólításán
-Bocsi Mandy, de férjes nőkkel nem kezdek ki! - puszilta meg az arcát. Látni lehetett, hogy már volt egy kis pia benne.
-Most összetörted az álmaimat! - tettetett sírást, mi pedig csak nevettünk - De nem azért jöttem. Gyerünk egy közös képet kell csinálni, legyen mire emlékezni! - húzta vissza, mire beálltunk egy félkörbe. A jobb szélén állt Liam, mellette Selena, öt hátulról ölelve Taylor, mellettük, én, és engem is hátulról ölelt Niall, mellettünk Zayn, és ő előtte Lily, és végül Harry.
- Nagy mosoly! - kiabálta túl a zenét Mandy, majd kattant a gép és már kész is volt.
Az este további része nagyon jól telt. Olyan tíz óra fele, elénekeltük a Boldog Születésnapot, közbe begurítottuk a tortát is. Selena a könnyivel küszködve fújta el a gyertyákat, majd minket is felhívott mellé a színpadra. Csináltak rólunk jó sok képet, majd a tortáról is. A kedvencem az egészen az volt, hogy a torta egy nagy téglalap formájú volt, de ezen rajta volt, minden olyan képünk, ami fontos volt számunkra, így nem is csoda, hogy alig volt szívünk felvágni.
Miután mindenki elfogyasztotta a tortáját, jött az ajándékozás. A kisszobából, ahova a buli elején be lett rakva a sok minden, Usher, Brian és Scooter, egyenként hozták ki neki, hogy megtudja köszönni mindenkinek.
Rengeteg ajándékot kapott, volt olyan, akitől ékszert kapott, de kapott, ruhát, cipőt és még egy csomó mindent, de a 1D ajándéka vitte a pálmát. Ők egy Londoni úttal lepték meg Selly-t, aminek nem kell mondanom mennyire örült.
Az ajándékok megköszönése után, pedig kezdetét vette a féktelen bulizás. Leküldtünk pár koktélt, ami megadta az alaphangulatot. Beszélgettem egy csomó sztárral, akikkel nem hittem, hogy valaha is fogok. Készült azért jó pár kép is, szinte mindenkiről, és mindenki mindenkivel.
Éjfélkor, jött egy lassú szám, amit Niall-el táncoltam végig, és ami egy romantikus csókba fulladt. Ezután még koránt sem volt vége a bulinak, hisz csak most jött a java.
Mindenki, amikor megérkezett egy kalapba kelletett írnia egy feladatot, és egy másik kalapba voltak a nevek. Ezeket ki kell húzni valakinek, és amelyik névhez kerül egy feladat, annak teljesítenie kelletett azt. Volt itt mindenféle, a versírástól kezdve, a héliumos éneklésig minden.
A legjobb az volt, amikor tortát kelletett dobálni a közönségbe, és Louis annyira sietett valahova, hogy a színpad kellős közepén vágott egy seggest. Annyira nevetett mindenki, hogy már rendesen sírtunk, de szerencsére a szegény áldozat is. De nem csak ő bénázott. Jake T. Austin-nak az volt a feladata, hogy először egy vizes lavórba kelletett mártani a fejét, utána pedig egy liszttel teli tálcáról, kelletett lefújni a lisztet, úgy, hogy megtaláljon egy kulcsot. Sikerült is neki elég hamar, de a víztől az arcára ragadt az összes fehér por, és amikor ment volna le a lépcsőn, megcsúszott a maradék tortán, és lecsúszdázott a három lépcsőfokról. Mindenki halt meg a nevetéstől, de szerencsére senkinek nem lett semmi komoly baja.
Hajnal négy fele, az emberek kezdtek elfogyni, és hatra, már senki nem volt a szórakozóhelyen csak a fiúk, és mi.
-Jó este volt! - nézett ránk Louis
-Bizony! Jól meg lett szervezve! - nézett rám mosolyogva Lily
-Köszönöm szépen Bella! - ölelt meg Selly - Mind a bulit, az ajándékot, és a ruhát!
-Nem nagy ügy! - rántottam vállat
-És ki fog takarítani? - szólalt meg Harry. Végig néztünk a szórakozóhelyen, és a buli nyomát nem kicsit lehetett látni, ezért hívtunk egy takarító brigádott, és végül mi is elhagytuk a helyszínt......

Légyszíves komizzatok*-* és aki névtelenül ír az légyszí a monogramját írja már le a komi végén:)

32. Első közös....

Sziasztok:D nagyon szépen köszönöm a 8komit^^ nem tudjátok mennyire örülök, hogy látom, hogy vannak olyanok akiknek tetszik, az amit írok^^ 
Ennek a résznek nagyon sokan fogtok örülni, úgyhogy remélem kapok több komit is*-*
És megnyugodhattok, hogy nem fogom elhanyagolni egyik blogomat sem:)

Niall szemszöge:

Szerencsémre a gépet, még elértem. Igaz lehet, hogy megfognak büntetni, úgy száguldoztam az utakon, de még az sem érdekelt. A reptérre tartó út során végig gondoltam, az elmúlt egy hetet, és belátom, elég hülye voltam. Túl reagáltam az egészet, de ki nem?! A barátnőm csókolózott egy másik sráccal, aki még talán helyesebb is nálam, de szegény srác is megkapta. Igaz Belieber vagyok, de eluralkodott rajtam a düh, és a féltékenység, amikor megjelent nálunk. Talán elhamarkodott volt az a jobbos, de ez van, az időt nem tudom vissza tekerni.
Mit mondjak neki, ha meglátom? Örülni fog egyáltalán nekem, vagy elküld? Már én magam se tudom, mi lesz, de egy dologban nagyon reménykedek. Abba, hogy újra lesz, olyan, hogy MI! Telefonom halk rezgésbe kezdett zsebembe, gyorsan előkaptam, azt remélve, hogy Faith írt, de sajnos nem. Csak Lily küldte el a címet. Telefonom leraktam magam mellé, szemem behunytam, és tovább gondolkoztam....

*  *  *  *  *  *

-Ez lenne az! - állt meg a taxis, kezébe nyomtam a pénzt, majd kiszálltam. Körül néztem, mindenhol emberek, mindannyian sietnek. Nem tudnám ezt megszokni. Előre néztem, és elém tárult, egy öt emeletes barna bérház, elindultam a lépcsőn.
Ahogy az ajtón akartam bemenni, megakadtam, ugyanis azt kulccsal kell kinyitni, így nem maradt más választásom minthogy vártam. Az ajtó melletti korlátnak dőltem, szemüvegem megigazítottam, és sapkám is még jobban fejembe nyomtam a biztonság kedvéért.
Szerencsémre nem kellett sokat várnom, mert épp egy anyuka jött ki két kisfiával, én segítettem neki, majd mosolyogva besétáltam. Pechemre a negyedik emeletre kelletett felsétálnom, mire felértem elfáradtam, de egyből az ajtójukat kerestem, és nem is volt nehéz megtalálni, mert csak két ajtó volt ezen az emeleten. Elé sétáltam, s kopogtam, közbe szemüvegem levettem és a zsebembe mélyesztettem. Nem tudom mit mondjak neki, vagy mit csináljak.
Kezdtem megijedni, mert senki nem nyitott ajtót, és mozgást se hallottam bentről, de azért még egyszer bekopogtam, egy kicsit hangosabban. Nem sokkal később hallottam, hogy bentről valaki a zárral matat, majd a kilincs is lenyomódott.
Itt van előttem. El sem hiszem, hogy végre megint láthatom, s még így kinyúlt fölsőben és egy melegítőben is gyönyörű. Bevallom hiányzott, nem is kicsit. Meg kéne szólalnom, de nem tudom, mit.
-Szia. - nyögtem ki. Ennél bénám már nem is lehetnél Niall Horan. Kicsit se csinálok magamból hülyét. Láttam rajta, hogy nem kicsit van meglepődve, szeme, mintha a könnytől csillogott volna,
-Hogy kerülsz ide? - szólalt meg ridegen, de szemében láttam, hogy örül, hogy itt vagyok. Gyerünk Niall, most vagy soha! 
-Faith. Tudom, hogy haragszol rám, mert én is haragszok magamra, de légyszíves hallgass meg. Amikor elmondtad én...

Faith szemszöge:

Nem kicsit lepődtem meg azon, hogy Niall az ajtónkba áll. Vajon honnan tudja, hogy hol lakom? Hogy kerül ide? Ebbe sántít valami.
Ahogy elkezdett magyarázkodni elkövettem a legnagyobb hibát: belenéztem gyönyörűen csillogó szemeibe. Innentől kezdve nem tudtam elszakadni tekintetétől, és már nem is értettem mit is beszél, csak az édesen csilingelő hangját hallottam, de szavakat nem. Szemeiből annyi mindent ki lehetett olvasni, mintha csak egy nyitott könyv lenne. Hiányzik. Hiába itt áll velem szembe, azt akarom, hogy újra együtt legyünk, újra legyen értelme az életemnek, mert nélküle egy senki vagyok!
-Szeretlek Faith, és sajnálom az egészet! - ért mondandója végére, és úgy nézett mélyen szemembe.
-Niall, én sajnálom. - kezdtem magyarázatomba - Elrontottam mindent, és sajnálom, tényleg nem aka...-nem tudtam befejezni, mert ajkait enyéimre nyomta. Először félénken harapott felső ajkamba, amit én viszonoztam azzal, hogy alsó ajkát kezdtem el szívni, mire mohón kapott ajkaim után. Hamar bebocsájtást kért, amit elég gyorsan meg is kapott, s nyelve vad táncra hívta enyémet. Kezeit arcomra simította, én pedig pólójánál fogva húztam be az ajtón, hisz itt még a falnak is füle van. Ahogy átléptük a küszöböt, az ajtót becsaptuk, megfordultunk, s Niall neki nyomott az ajtónak. Csókunk még ekkor sem szakadt, meg sőt inkább kezdett egyre vadabb lenni.
Ajkai elvándoroltak nyakamra, s azt kezdte el szívni, majd kisebb puszikat hagyott útvonalán, én addig kezeim felvezettem pólója alatt csupasz hátára, s karmolászni kezdtem. Mivel már nem bírtam ajkai nélkül, mohón tapasztottam szám övére, amire csak elmosolyodott, de hagyta, hogy én irányítsak. Azt hiszem, ennyire vadak még nem voltuk, mint most, de azért egy bizonyos határt nem akartam átlépni, ezért óvatosan elváltam tőle. Felső ajkamra kaptam még egy utolsó csókot, majd homlokát enyémnek döntötte, és úgy néztük egymás.
Szeme úgy csillogott, ahogy eddig még sosem, de mindenféleképp ez volt a kedvencem. Száján egy apró mosoly ült. Ahogy láttam hogy néz, kezdtem érezni, ahogy az arcom kezd egy melegebb lenni, és kezdi felvenni a piros színt. Elképesztő, hogy pusztán azzal zavarba tud hozni, ahogy néz. Gyorsan mellkasába fúrtam arcom, mire ő csak felnevetett.
-Hiányoztál manó! - simogatta hátam
-Te is szöszi. - néztem fel rá - Sajnálom Niall!
-Felejtsük el, mit szólsz hozzá? - húzta fel szemöldökét
-Miről is van szó? - nevettem fel, ő pedig fejét rázva puszilta meg homlokom
-Szeretlek! - nyomott egy lágy csókot számra
-Szeretlek! - pusziltam meg - Amúgy, hogy kerülsz ide? - ráncoltam homlokom
-Repülővel?! - kuncogott - Lily, segített a címbe. - mosolygott - És Justin magán gépével - szűkítette össze szemeit, s a falat pásztázta
-Niall, ugye nem estél neki megint? - nyúltam álla alá
-Nem, dehogy. Ő ajánlotta fel. - forgatta meg szemeit - És, hogy-hogy megint?
-Láttam a száját, szóval ne tagadd! - veregettem meg vállát, majd elsétáltam előle egyenesen a nappaliba. Bele telt egy kis időbe, míg utánam jött, majd levágódott mellém.
-Nem direkt akartam, csak amikor megláttam eluralkodott rajtam a féltékenység. Ne haragudj! - nézett rám boci szemekkel. Tudta, hogy ezeknek nem tudok ellenállni ezért csinálta. Fogtam egy párnát, és a fejébe nyomtam, így elterült a kanapén és sikeresen ráültem csípőjére. Egy halk nyögés tört fel belőle, majd a párnát kikapta kezemből, majd jó messzire eldobta, és gonoszan nézett rám. Elkezdtem csikizni, ami nem jött be, mert nem volt csikis, majd egy hirtelen mozdulattal fordított helyzetünkön, így én kerültem alulra. Elkezdett csikizni, mire hangos sikításba törtem ki, és ott ütöttem ahol csak tudtam.
-Kérek egy csókot. - hajolt arcomba, száját csücsörítve
-Nincs kedvem csókolózni. - hazudtam, de ő, mintha meg se hallotta volna, száját enyémre nyomta, de pechére nem csókoltam vissza, amivel tudtam, hogy kínzom, de nem csak őt, hanem magamat is. Egy idő után, miután rájött, hogy így nem ér el semmit, új módszert választott. A mellettem elhelyezkedő kezeit, lecsúsztatta oldalamon, egészen csípőmig, ott megragadta pólóm szélét, s kezeit rásimította csupasz bőrömre. Ahol megérintett, a bőröm perzselt. Keze csak egye feljebb csúszott, míg melltartóm aljához nem ért. Tekintetét nem vette le enyémről, én ajkamba haraptam, az ő arcán egy kaján mosoly ült. Ebben a pillanatban gyorsan magamra rántottam, és kezét kihúztam pólóm alól, és megcsókoltam. Persze, nem tiltakozott és egyből visszacsókolt, majd hirtelen elvált tőlem.
-Mutasd meg a házat. - nézett rám egy győztes mosoly kíséretében, mire csak megforgattam a szemem, majd felült, engem is magával húzva.
Elindultunk, az érdekfeszítő kis túránkra. Először a földszintet mutattam meg neki, ahol található, a nappali, a konyha, és egy kis gardrób, majd mentünk az emeletre. Igen nekünk olyanunk is van, szerencsémre, és az ötödik emelet, csak a miénk. Ahogy felértünk a lépcsőn megmutattam neki nagyi szobáját, a dolgozót, ahol nagyapa dolgozott és amióta meghalt minden úgy van hagyva ahogy ő hagyta, a vendégszobát, majd benyitott egy szobába. Ennek a szobának a közepén, van egy zongora, és a fal mellett egy gitár. Azóta nem játszottam egyik hangszeren sem, mióta nagypapi eltávozott közülünk. Gyorsan kirángattam innen Niall-t, majd mentünk a szobámba.
Ahogy beléptünk a rózsaszín és citromsárgába pompázó kis zugba, Niall egyből elkezdett körbe nézni, és minden kis tárgyat jó alaposan megnézett, én pedig bevetődtem az ágyba. Elhelyezkedtem kényelmesen, és úgy néztem ahogy kíváncsi arccal, megy körbe a szobán.
-Minek neked két gép? - mutatott az íróasztalomon található rendes gépre, majd az éjjeli szekrényemen lévő laptopomra.
-Amikor Lily itt alszik, és nem hoz magával gépet, akkor ő gépezik azon a gépen - böktem fejemmel az asztalra - én meg a laptopon így meg van oldva a probléma.
-Oh értem. - bólintott sokatmondóan, majd befeküdt mellém - Gyere manó. - húzott magához, neki dőlt a háttámlának, engem pedig lába közé húzott, óvatosan elhelyezkedtem és úgy ültünk csendben, ölelkezve. Egy kis idő múlva az ölembe vettem a gépem és életre keltettem. Felléptem Twitter-re, elolvastam a fontosabbnak tűnő twitteket, csiripeltem egyet, majd kiléptem. A fülembe szuszogó srác, csak csendben figyelte mit csinálok.
-Megnézed te is? - fordítottam felé a fejem, mire csak bólintott
-Ha nem nagy gond. - puszilta meg arcom, kezeit hasamról elvette, majd az ölembe hagyva a gépet, kezdett el pötyögni. Ahogy belépett én is a képernyőre néztem. Több száz vagy ezer twitt volt, neki, elolvasott párat, majd bekövetett egy-két embert.
Most már értem, eddig miért nem követte Lily-t, hiába küldözgettünk neki több száz twittet. Annyian írnak neki, hogy nem tudja mindegyiket elolvasni, hiába is akar minden rajongójának egy örömteli pillanatot szerezni, de nem tud annyian írnak neki. Ahogy jobban figyeltem a képernyőt megakadt a szemem egy twitten, amit gondolom Ő is olvas. Nem épp kedves üzenetet kapott.

Nagy Directioner vagyok, de szerintem neked nagyon el kéne húznod a bandából! Nagyon rossz hangod van, csúnya vagy, dagadt vagy, és még sorolhatnám! Úgyhogy légyszíves lépj ki a bandából, minden directioner örülne neki! 

Nem mondom, van mersze a csajnak. Niall kezei a billentyűzeten ökölbe szorultak. Gyorsan kinyomtam a gépet, majd az ágy végébe dobtam, és megfordultam.
Ő csak ült előre bámulva, s meg sem szólalt.
-Hé, nyugi nincs semmi baj! - másztam elé, kezem álla alá helyeztem, és felemeltem, így kényszerítve, hogy nézzen szemembe
-De van Faith! Szinte minden nap kapok ilyen üzeneteket! Néha már komolyan elgondolkodom, azon, hogy tényleg jobb lenne ha kilépnék. Egyszerűen rosszul esik, hogy ez a véleményük rólam. - szeme csillogott, de nem a boldogságtól, hanem a könnyektől.
-Ne butáskodj! Ti öten vagytok a One Direction, és ha kilépnél, mi lenne a fiúkkal? Ők is befejeznék, mert nélküled, már nem ugyan az! És ha kapsz ilyen üzeneteket akkor mi van? Az ilyenek nem is igazi directionerek! Nem kell velük foglalkozni, csak féltékenyek a sikereidre, mert tudják, hogy nekik sosem lesz olyan szerencséjük, mint Neked! És inkább büszkének kéne lenned! - mosolyogtam rá
-Büszke? Mire? - ráncolta értetlenül homlokát
-Sikerült egy antiból igazi directioner-t csinálni! Sőt. - haraptam ajkamba
-Ohh, hát ennek örülök. - nevetett fel - De arra jobban büszke vagyok, hogy egy ilyen kedves, megértő, szeretni való,  lázadó, nagyszájú, gyönyörű barátnőm van! - simogatta arcom. Éreztem kezd a pirosság az arcomba menni, így inkább mellkasába fúrtam arcom - Azt kihagytam, hogy a legjobban azt szeretem benne, ahogy elpirul! - kuncogott fel, mire csak ráütöttem egy kicsit.
-Szemét vagy! - néztem fel rá.
-Lehet, de akkor is igazam van! - csókolt meg. Ez a csók nem tartott sokáig, ugyanis elhúzódtam tőle.
-Gyere, mutatok valamit! - álltam fel az ágyról, őt magammal húztam, és kimentem egyenesen egy olyan ajtó fele, ami mögé nem nyitott be. Kinyitottam, majd elindultam felfele a lépcsőn, ahogy felértem, jó erősen megnyomtam a már rozsdás ajtót, s ki mentünk a tetőre. Elsétáltam a széléig, s úgy néztem a nyüzsgő várost.
-Fentről sokkal szebb! - ölelt át hátulról, kezeit hasamra simította
-Ideszoktam járni gondolkodni. A zaj valahogy megnyugtat.
-De jó neked, én nem tudnám megszokni. - nevetett fel
-Mikor mész vissza? - fordultam felé, kezeimmel derekán öleltem át.
-Rosszul fogalmaztál. - rázta fejét - Te is jössz velem vissza! - simította egyik kezét arcomra
-Én nem megyek. Nem tudok, így a szemükbe nézni a többieknek. Mit gondolhatnak rólam?! - engedtem el, s leültem a tetőszélére. Szemeimbe könnyek gyűltek.
-Ne butáskodj! Mindenki vár! Hiányzol nekik! Amikor Liam felolvasta a levelet, Lily a legrosszabb barátnőnek gondolta magát, és Hannával együtt sírtak, Harry dühös magára, amiért tegnap nem említetted neki, hogy eljössz, és semmi jelét sem adtad, Liam, Louis és Zayn, pedig magukat emésztik, amiért olyan szemetek voltak veled! És nekem is az kell, hogy ott legyél velem! - guggolt le elém
-Hallottátok a levelet? - néztem rá kidüllesztett szemekkel
-Igen! És visszatérve rá, nem utállak, sosem utáltalak, és sohasem foglak tudni utálni! Szeretlek Faith, tiszta szívből!
-Én is Niall! - döntöttem homlokom övének - Mikor megy a gép vissza? - mosolyodtam el, mire felkapott ölébe, és elkezdett pörögni. - Niall tegyél le, mert hányni fogok! - nevettem, s egyből lerakott
-Amúgy a pilóta azt mondta, hogy négyre legkésőbb legyek a reptéren, mert akkor megy vissza, szóval még van.. - előkapta telefonját, megnyomott rajta egy gombot, s nézte az időt - másfél óránk!
-Akkor egy óra múlva indulni kell. Mit csináljunk? - húztam fel szemöldököm
-Van egy ötletem. - csókolt meg, s a következő pillanatban pedig kattanást hallottam -Első közös kép. -vállt el kuncogva
-Ne mááár. - kényeskedtem - Mutasd! - nyúltam érte, s a képernyőjét felém tartotta. -Tetszik. - haraptam alsó ajkamba, a kép láttán. Még csináltunk egy pár képet, ami kábé lett vagy 20darab, mert nem tudtuk eldönteni, hogy melyik jó vagy nem, így meghagytuk az összeset, pluszba még Niall csinált rólam egy párat, amit nem hagytam ezért kicsit elmosódtak, de egy kedvenc azért lett. Miután kiéltük fényképész vágyainkat, visszamentünk a házba, egyből a konyhába, mert az ír szerelmem éhes lett. Ki gondolta volna?!
Eldöntöttük, hogy csinálunk egy kis tejbegrízt, és neki is álltunk. A főzés során hagytunk magunk után egy kis kupit, de csak akkor pakoltunk el, amikor már megettük az ételünket.
Én a pulton ültem, míg Niall a lábam közé beállva, próbált megetetni, ami kisebb bénázások során sikerült is. Mire befejeztük a kajálást, pont annyi volt az idő, hogy már készülnöm kelletett, így Niall-t megkértem, hogy kezdjen el mosogatni, meg a kis disznóólunkat tüntesse, el, míg én gyorsan lefürdök. Szerencsémre, nem ellenkezett, így hamar elszaladtam zuhanyozni, miután végeztem felöltöztem, addigra már ő is ott ült az ágyam végébe, telefonját bámulva, s valamit állítgatott rajta. Miután megmutatta mit, láttam, hogy a hátterét állította át a csókos képünkre. Folytattuk a pakolást, szerencsénkre volt annyi eszem, hogy amikor megjöttem nem pakoltam ki egyből, így csak a laptopot kelletett beletenni a bőröndömbe, felhúztuk a cipőinket, becsuktam az ajtót s már indultunk is le.
Taxit hamar fogtunk, s mentünk a reptérre. Ahogy odaértünk kipattantunk, Niall jobban a fejére húzta a sapkáját, és mentünk az információs pulthoz, megkérdezni, hogy a magángépbe hol tudunk beszállni. Míg vártunk egy kislány szaladt oda hozzánk.
-Szia, ugye te vagy Niall Horan? - szólalt meg cuki kis hangján, Niallre néztem mire lehajolt hozzá, úgy beszélgetett vele
-Igen, de ugye nem sikítasz? - tette ujját a kislány szájához
-Nyem, csak kéjhetek egy ajáírást? - nézett rá szépen, mire Niall csak felkuncogott
-Hát persze. - majd elvette a kislánytól a papírt és a tollat, és írni kezdett- Mi a neved, baba?
-Maya. - válaszolt
-Tessék Maya, és amiért ilyen ügyes voltál, csináljunk egy közös képet is? - nézett a kislányra
-Jujj igen! Anyaaa! - szólt anyukájához, aki időközben, már mellénk sétált, és nyújtotta is felém a gépét, hogy csináljak képet, amit örömmel vettem el
-Nagy mosoly! - néztem a gépre, majd a Mayát ölelő Niall-re. - Kész! - adtam vissza a gépet a szülőnek, majd a pult felé fordultam, mert jött a pilóta, közbe meghallottam ahogy Maya kérdez valamit:
-Ő a barátnőd? - hallottam suttogó hangját, gondolom Niall bólintott, mert folytatta - Nagyon szép lány. - kuncogott fel, mire én csak elmosolyodtam, majd tovább beszéltem a nővel, és a pilótával, majd nem sokkal később Niall is csatlakozott hozzánk, mert mentünk a géphez.
Szerencsére a csomagomat nem vizsgálták át, így nem húztuk az időt, mert már nem is volt időnk. Ahogy felszálltunk a gépre, az egyik kanapén elhelyezkedtünk, és már indultunk is.
-Milyen aranyos volt az a kislány. - ölelt át Niall
-Az biztos. - kuncogtam fel - Niall, amúgy most, hogy megyünk a bulira? - fordultam felé
-Hát, ha LA-be érünk, utána megyünk Selenáéknál, mivel gondolom ott van a ruhád?! - nézett rám, mire csak bólintottam. - Utána megyünk a szállodába, elkészülünk, és megyünk a többiek után a buliba. Így jó?
-Tökéletes! - nyomtam rövid csókot szájára, majd mellkasára feküdtem.
Vajon milyen érzés lesz, újra a többiek szemébe nézni? Nagyon haragudnak rám Mandy-ék? És Selena? Vajon tudja egyáltalán, hogy eljöttem? Majd választ kapok a kérdéseimre, amint megérkeztünk a buliba.....


8 komi és jön a következő rész:P