Díjak^^

Sziasztok, most kivételesen nem új résszel jöttem, hanem kaptam két díjat*--*
Annyira örülök, hogy értékelik/értékelitek az írásom^^ Most tökre feldobtátok az eddigi rossz napom:D

Szóval, köszönöm a díjakat DreamerGirl -nek és smile-girl.:))) -nek!!:)) 

Szabályok:
1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/ visszajelölés)


1.) 
1. két fiú testvérem van 
2. holnap lesz a szülinapom^^ 
3. utálom, hogy néha elgondolom, hogy hogyan lesz egy-egy rész, de nem tudom olyan jól megfogalmazni végül:S 
4. nagyon érzékeny vagyok, főleg, hogyha a külsőm miatt kritizálnak vagy szólnak be 
5. jövőre fogok érettségizni, ha minden jól megy 
6. anyum néha Garfield-nak szokott hívni, mert van hogy felkelek, eszek, filmezek és alszok:'D 
7. a példaképem anyukám és Demi Lovato!:) 
8. a szüleim még 9 éves koromban váltak el 
9. mostanság már nem nagyon szoktam gépezni, helyette  kisöcsémmel focizok vagy nagyimnál vagyok 
10. szeretem szívni a bátyám haverjainak a vérét, főleg hogyha beszólnak az 1D-re:'D 
11. az osztályunkba csak én szeretem az 1D-t 

2.) Először DreamerGirl kérdései:) 

-Hány részesre tervezed a blogodat? Ezt még nem tudom, de már nem olyan sokra:) Legfeljebb 20, de lehet, hogy már annyi se, de lehet, hogy még több...Passz:)
-Van olyan film/zene amin sírtál? Ha igen, melyik? Mivel érzékeny vagyok, így sok film volt ami megsiratott (de a Titanic, az valahogy soha!), és zene is volt, de így most hirtelen nem jut eszembe:/ De az biztos, hogy az 1D videónaplóin bekönnyeztem:)
-Milyen suliba jársz? kereskedelmi szakközép 
-Van kedvenc blogod? Ha igen melyik? nem nagyon van, ugyanis nem nagyon szoktam blogot olvasni, vagyis inkább csak olyanokat olvasok, amiket már befejeztek az írók:)
-Melyik számot hallottad utoljára? Demi Lovato ft. Cher Lloyd - Really Don't Care
-Mi/ki inspirál az írásban? valamikor csak egy zene, egy film, vagy ép a srácokról, egy kép vagy videó, mikor mi:)
-Hogyan lettél directioner? Húú, hát először 2011 nyarán halottam róluk, amikor egy blogot olvastam, és akkor utánuk néztem egy kicsit. Megnéztem az X Factor-os fellépéseiket, a videónaplóikat, és egyre jobban szimpatikusabbak lettek, és tetszett bennük az, hogy nem adták fel az álmaikat, mind az öten tettek azért, hogy bekerüljenek az élő show-ba. Ők tényleg sokat küzdöttek azért, hogy elérjenek oda, ahol most vannak, és ha bárki lemeri szólni őket, akkor csak annyit tudok mondani annak az illetőnek, hogy: "Először járd végig azt az utat, amit ők, és fogadni mernék, hogy te már a felénél feladtad volna!". Szóval ahogy kijött a WMYB folyton csak azt hallgattam és anyumnak is felvázoltam, hogy egyszer találkozni foguk velük, amin persze jókat nevet a mai napig, de egyáltalán nem bántam meg, hogy megismertem őket és örülök, hogy Directioner lehetek!!:)
-Mivel szeretnél foglalkozni felnőtt korodban? nem tudom még, ezen annyira még nem gondolkoztam, inkább csak az számít, hogy boldog legyek:)
-Mikor van a névnapod? augusztus:)
-Van valami furcsa szokásod? Ha igen mi? Általában egy videónál először a komikat szoktam elolvasni és csak utána döntöm el, hogy megnézzem-e vagy sem:'D lehet hülyeség de ez van.. és még persze van egy csomó, de azokat inkább nem kezdem el sorolni 
-Tumblr vagy weheartit? WeHeartIt<3

És akkor most smile-girl:))) kérdései:)

1. Mi a kedvenc állatod? nem tudom, nincs külön kedvencem 
2. Honnan szoktál fényképeket tölteni? WeHeartIt-ről:)
3. Kedvenc márka? nincs
4. Megrendelted a directioner Popcorn számát? nem, mert szerintem felesleges lenne, mert újakat már úgysem tudnának benne mutatni vagy mondani, mert mindent tudunk róluk.
5.Mi az a dolog amire régóta vágysz? hogy egyszer kijussak Londonba:) 
6. Hány legjobb barátod van?  most vesztettem el, de azt hiszem van másik akire számíthatok bármikor és bármiben:)
7. Tudsz /Szeretsz énekelni? Szeretni szeretek, de sajnos nem tudok:S De azért a családomat szoktam kínozni ezzel:D
8. Kedvenc dal a 1D-től? mindegyiket imádom, de ha nagyon választani kell akkor, Kiss You, One Way Or Another, TheyDon't Know About Us, Tell Me a Lie, She's Not Afraid
9. Írd le a három kedvenc előadód. Demi Lovato, Selena Gomez és Little Mix
10. Voltál már One Direction koncerten? Sajnos nem, és nem is fogok:( Igaz nagyon szeretnék eljutni, és találkozni velük, de sehogy nem tudok/tudnék, mert a jegyek nagyon drágák, plusz a szálloda meg az odautazás meg stb. 
11. Mit szeretsz jobban? Adni vagy kapni? Nem is tudom, azt hiszem is-is:D örülök, hogyha látom az illető arcán, ha örül annak amit kap tőlem, főleg barátnőmén amikor megleptem egy, egy 1D-s cd-vel, bár ő nem szereti őket, de azért kapta azt tőlem:'Dxd 

Sajnos, az utolsó két feladatot már nem tudom teljesíteni, mert nem nagyon szoktam blogokat olvasni, és remélem nem haragudtok érte:)

Még egyszer nagyon köszönöm a díjakat, nagyon örülök nekik, és ha minden jól megy, holnap már hozom is az új részt!!:P

44. Veszekedés 2.0

Sziasztok:) Tudom megint késtem, de nem voltam itthon péntektől és most értem haza, ezért egyből fel is akartam tenni a részt, úgyhogy itt van!:D
És végre 5 komit kaptam a előző részhez*---* Ne tudjátok meg mennyire boldog voltam/vagyok^^ 

Utáltam azt a gondolatot, hogy ma kikeljek az ágyból. A tegnapi nap annyira lefárasztott, hogy még a gondolatba is elfáradtam, ha arra gondoltam, hogy felkeljek. De miért is lenne az amit én akarnák?! Reggel telefonom kicsit se halk csörgése keltett.
-Kapcsold már ki. - fordult át másik oldalára Lily. Próbáltam eleget tenni kérésének és minél hamarabb megtalálni a csörgő készüléket. Nem telt bele fél percbe és már a kezembe is volt. Csukott szemekkel fogadtam el a hívást és emeltem a fülemhez.
-Ááááá. -  hallottam egy hangos sikítást még mielőtt a fülemhez raktam volna. Csodák csodájára még ez sem tudott felkölteni, így nyugodtan szóltam bele.
-Neked is jó reggelt Selena. - dünnyögtem hangosan.
-Bella el sem fogjátok hinni mi történt! - visított még mindig. Sokszor elgondolkozom rajta, hogy biztos 18 éves e, de aztán rájövök, hogy agyilag még nem teljesen nőtt fel.
-Amíg nem mondod nem is fogom..
-Képzeld, UNICEF nagykövet lettem. - újságolta nagy örömmel.
-Milyen nagy kötet? - ásítottam.
-Nagy követ! - ismételte el lassabban a szavakat - UNICEF nagy követ.
-Komoly? - kaptam észbe, mikor eljutott a tudatomig mit is mondott  - Gratulálok Gomez kisasszony, büszke vagyok rád. - mosolyodtam el. - De hogy-hogy megkaptad?
-Köszönöm. És úgy, hogy ez volt az egyik ok, amiért New York-ba jöttünk, és ma reggel hivatalosan is kijelentették, hogy az lettem. És annyira örülök, hogy ennyi idősen megfelelőnek tartanak egy ilyen szerepre. - mesélt ámuldozva.
-Tuti tévedtek. Száz százalék, hogy most is a szálloda ágyán ugrálsz, körülötted egy csomó csokis papír és a háttérbe valamilyen mese szól. - kuncogtam fel.
-Honnan tudtad?
-Valahonnan ismerlek már.
-Nem is tudom honnan. - horkantott fel - Hé amúgy megkaptam tegnap a képetek. Komolyan szőke vagy, Lily meg pink? - hangja két oktávval feljebb csengett.
-Csak paróka a holnap miatt. - nyugtattam meg.
-De a divatbemutatón miért úgy akarsz megjelenni?
-Ott lesz a One Direction. - motyogtam, mire egyből megértette az álcánkat. Még beszélgettünk egy kicsit, de mivel én még szerettem volna aludni, ezért elköszöntünk egymástól és tovább folytathattam a mesebeli világomat.

*  *  *  *  *   *

-Szerinted felköltsük őket? - hallottam egy fiú hangját tőlem nem messze.
-És még rám panaszkodsz, hogy meddig alszok?! - háborodott fel egy másik hang.
-Maradj már csendbe! - szólt rá egy harmadik személy. Elkezdtem nyöszörögni és mozgolódni, jelezvén, hogy már fel vagyok, vagy legalábbis félig biztosan.
-Most fel költötted, te idióta! - szólt rá, a hang alapján Justin, de azt még nem tudom kire, bár volt egy sejtésem.
-Már úgyis mindegy. - motyogtam.
-Jó délutánt Bella. - vigyorgott felettem Jus.
-Hajnalba muszáj felköltened? - löktem le magamról.
-Hajnal? - csodálkozott Chaz - Mindjárt hat óra.
-Jól vagy? Kicsit szarul nézel ki. - nézett végig rajtam Ryan.
-Persze, semmi bajom. - mosolyogtam rá és kezdtem volna felülni, de hirtelen olyan hányingerem lett, hogy inkább visszafeküdtem.
-Biztos minden rendben? - nézett rám aggódva Justin. Megráztam a fejem, felkeltem az ágyból és beszaladtam a fürdőbe. A wc felé hajolva kijött belőlem minden, bár nem tudom mi minden, hiszen ma még nem is ettem. Nem tudom mióta szenvedhettem idebent, mikor hallottam, hogy valaki kopogtat az ajtón.
-Bella, minden rendben? - hallottam Lily álmos hangját. A válasz helyett, pedig ismét a wc felé hajoltam és ismét kiadtam magamból egy adagot. - Jól vagy? - simított végig hátamon barátnőm. Válasz helyett csak ránéztem, mire vette a lapot.
-Hozol be nekem tiszta ruhát légyszí? Addig lefürdök. - néztem végig magamon, mire csak bólintott és már ki is ment. Gyorsan leöltöztem, majd beálltam a zuhany alá. Sokáig folyattam magamra a hűvös vizet, majd miután kezdtem úgy érezni, hogy már jobban vagyok, akkor kimásztam. A ruha már a mosdó mellett volt, amiért hálás voltam Lily-nek, ezért gyorsan megtörölköztem és magamra kaptam a sima fehér pólót, és a bő szárú hosszú pizsigatyát, meg egy zoknit. Miután ezeket felvettem a tükörbe kifésültem a hajam, majd egy laza copfba felfogtam. Még fogat mostam, majd kisétáltam innen. Nem tudott érdekelni, hogy arcom kicsit beesett.
-Jól vagy? - nézett rám Justin, ahogy látta, hogy visszamentem a szobába.
-Nagyjából. - erőltettem egy mosolyt.
-Hoztunk teát és kaját. - mutatott Chaz az íróasztalra. Ránéztem a péksüteményre, és megint a rosszul lét kerülgetett, ezért inkább csak a teát vettem el és befeküdtem az ágyba. Lassan szürcsölgetve azt is megittam, közbe beszélgettünk a srácokkal. Kiderült azért vannak itt, mert Mandy és Pattie szerettek volna beszélni, mert egy kisebb nyárbúcsúztató partit akarnak majd szervezni, amin ott lesz a One Direction is. Van egy olyan érzésem, hogy az a pillanat nem fog eljönni, kisebb-nagyobb okok miatt.
Körülbelül hét óra lehetett, amikor egy autó fékezését hallottuk az út felől, és Mandy kiabálását, hogy itt vannak Niall-ék. Ezt a pillanatot szerettem volna jobb kihagyni a mai napból, mert Niall és Justin egy házban....nem sejtett jót.
-Lily?! - néztem barátnőmre, aki vette a lapot és lesietett fogadni őket. Közbe megpróbáltam felkelni, de a szédülésem miatt nem volt épp a legjobb.
-Azt hiszem, hogy mennünk kéne. - húzta el a száját Justin.
-Nem kell, minden rendben lesz. - próbáltam meggyőzni még magamat is.
-Persze Bella. - forgatta meg szemeit - Tényleg megyünk. Jobb elkerülni a bajt. - vont vállat. Mivel részben igaza volt, ezért meg sem próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről. Feltápászkodtam a srácok segítségével és sorban elköszöntünk egymástól. Először jött Justin, aki utána sietett is le, utána Ryan, aki ment haverja után és végül Chaz.
-Meg leszel? - ölelt meg szorosan.
-Ha nem nyomsz össze, akkor igen. - kuncogtam fel - Kösz a délutánt. - mosolyogtam rá.
-Bármikor. - mosolyodott el, kezeit derekamra csúsztatta nehogy elessek és úgy nézett szemembe.
-Bocs, ha megzavartam valamit. - horkantott fel valaki az ajtóba. Ijedten fordítottam arra a fejem és a látvány egy kicsit se volt kellemes. Niall az ajtóban állt, ökölbe tett kezekkel, szemei idegesen járkáltak köztem és Chaz között, és néha egy gyilkos pillantást is intézett a tétlen srác iránt.
-Niall?! - húzódtam el Chaz-től, bár ne lettem volna ilyen heves, mert megint megszédültem, de próbáltam tartani magam. - Chaz bemutatom Niall-t, a barátomat. És Niall bemutatom Chaz-t, a gyerekkori legjobb barátomat. - mutogattam közöttük.
-Mínusz egy-két év. - bökött oldalba Chaz ezzel oldva a feszültséget, de sajnos nem jött be. A két srác még mindig bőszen nézett egymásra, én pedig azt kívántam, hogy ez csak egy rossz álom lenne. Kínos csend következett, amit gőzöm nem volt, hogy hogyan törhetném meg. Szerencsére Chaz 2 perc múlva elhagyta a szobát, arra hivatkozva, hogy a többiek már várják, így hamar távozott. Az ajtó csukódott utána, de Niall még csak semmi jelét nem adta annak, hogy megszólalna. Szemembe nézve várt. Én is ezt próbáltam tenni, de nem ment sokáig. Attól amit szemeiben láttam zavartan elfordítottam a fejem. Csalódott volna bennem? Vagy miért érzem úgy, hogy megint csináltam valamit?
-A többiek is itt vannak? - törtem meg a csendet, de hangom nem volt több suttogásnál és bár tudtam a választ, valahogy muszáj volt szólásra bírnom.
-Ez most komoly? - kérdezte frusztráltan. Rá emeltem a tekintetem és tudtam mi következik. Nem akarok veszekedni, elakartam kerülni ezt.
-Mit vársz tőlem? - motyogtam még mindig.
-Mondjuk magyarázatot?! - kezdett ideges lenni megint.
-Mégis mire? Chaz csak egy régi barátom és nem hiszem hogy történt volna, olyan ami félreérthető lett volna. - válaszoltam most már normál hangerőn.
-A tegnapról! Egész nap hívtalak, de a telefonod ki volt kapcsolva, úgy ahogy Lily-é is. Elmondanád, hogy merre voltatok? - lépett egyet közelebb.
-Dolgunk volt, mint ahogy azt már mondtam. - válaszoltam idegesen.
-De mi?!
-Miért akarod annyira tudni?
-Mert a barátnőm vagy Faith! - nézett szemembe könyörögve.
-Én..én...nem mondhatom el. - hajtottam le a fejem. Még véletlenül sem szabad megtudnia semmit a tegnapról.
-És mister tökéletes Justin mit keresett itt? - kezdte felemelni a hangját.
-Pattie-val jöttek, mert Mandy-vel akartak beszélni, és ők voltak olyan  kedvesek és felnéztek hozzám. Nem én hívtam ide, de ha hívtam is volna nem tartozok neked magyarázattal. - emeltem rá a tekintetem.
-De igenis, hogy tartozol! Az isten szerelmére Faith! - kiabált. Megrémültem, még soha nem láttam ilyennek. Rosszabb volt, mint amikor elmondtam neki, hogy megcsaltam.
-Nem Niall, nagy tévedésben vagy. - emeltem fel most már én is a hangom - Én sem kérlek számon, úgyhogy te se tedd!
-Akkor mégis mit tegyek?! Várjam ölbe tett kézzel, hogy megint rád mászik? Vagy addig, amíg ismét össze nem ragadtok? - gúnyolódott.
-Szerintem ezt már megbeszéltük, nem is egyszer. Miért kell féltékenynek lenned állandóan?
-Miért ne lennék, amikor a saját barátnőm úgy viselkedik, mint egy idegen és minden idegen fiút ölelget?
-Milyen minden idegent? Ezek szerint ha Louis-t vagy Zayn-t ölelem meg, akkor ők is idegenek?
-Őket ne keverd bele! Ők a barátaim. - nézett rám komoran.
-Bele fogom, mert ez így van! Neked ők a barátaid, nekem meg Chaz-ék. Miért ilyen nehéz felfogni?
-Azért, mert nem akarom, hogy velük legyél!
-És szerinted engem érdekel, hogy te mit akarsz? - túrtam bele hajamba idegesen.
-Jobb, hogyha érdekel, mert a barátod vagyok és szerintem ennyi nekem is kijár!
-Nekem meg annyi, hogy eldöntsem, hogy kivel fogok barátkozni és kivel nem!
-Jó, de ha őket is barátnak tekinted, akkor engem felejts el!
-Akkor fordulj meg arra van az ajtó! - mutattam idegesen mögé. Megrázta fejét, majd kiviharzott innen, ajtót maga után jól becsapta, amitől egy kicsit meg ijedtem.
Mit csináltam? Elüldöztem magamtól! Nem akartam az utolsó mondatot a fejhez vágni. Tulajdonképpen semmit nem gondoltam komolyan, abból amit mondtam. Miért csináltam ezt? Amint sorra vettem az egész vitát, támolyogva sétáltam ki a szobából és indultam el a lépcső fele.
-Hope, gyere egy kicsit. - hallottam nagyi vékony hangját, amikor a szobája előtt sétáltam el. Vettem egy mély levegőt és besétáltam hozzá. Az ágy szélén ült, kezeit összekulcsolva és rosszallóan nézett rám.
-Tessék? - ültem le mellé, fejem lehajtottam.
-Mi volt ez? - suttogta, tudtam, hogy a veszekedésre érti.
-Csak egy kicsit összekaptunk. - vontam vállat.
-Drágám ugye tudod, hogy bármi van rám mindig számíthatsz? - simított végig arcomon - Niall szeret téged és nem akarom, hogy ha miatta szomorúnak látnálak.
-Tudom. - gördült végig arcomon egy könnycsepp - Nagyi, annyira jó, hogy itt vagy velem. - törtem ki sírásban és megöleltem - Nem akarlak elveszíteni. Te vagy az utolsó reményem. Velem kell lenned még sokáig. - nyeltem egy nagyot. - Ígérd meg, hogy velem leszel! - húzódtam el  tőle. Szemeibe a kétség lett úrrá, mintha nem tudná megtenni.
-Ígérem. - erőltetett egy mosolyt - Most pedig menj.- mutatott az ajtóra. Mosolyogva nyomtam egy puszit a homlokára és kisétáltam. Az ajtón kilépve viszont egyből bele mentem valakibe, aki nagy hévvel rohant fel. Azonban, ha ez nem lett volna elég, akkor még a kezében volt valami bögre szerűség és azt is kilöktem a kezéből, ami hangos csattanással ért földet.
-A rohadt életbe! - káromkodtam hangosan.
-Nyugi, majd én összeszedem. - szólalt meg Harry, miközben a darabokért nyúltam a földre. - Minden rendben? - nézett rám félve.
-Ez most komoly? -vettem fel egy nagyobb darabot, közbe a szemébe néztem - Most vesztem össze egy kicsit se gyengén a barátommal és te ezzel jössz nekem?! - hadonásztam kezemmel összevissza.
-Bella! - szólt rám Harry és megfogta jobb csuklóm. Értetlenül néztem néztem rá, mire elém tartotta a bal karom. Egy nagy vágás volt rajta, amiből elkezdett csordogálni a vér.
-Ne már. - nyűgösködtem, mire bagoly szemekkel nézett rám.
-Ennyi a reakciód? - kérdezte hitetlenkedve, mire a szám húzva rántottam vállat - Gyere, ezt el kell látni. - rángatott fel a földről és elkezdett maga után húzni. Mit ne mondjak, nagyon jól esett ez nekem, főleg, hogy még mindig oltárira hányingerem volt.
-Veled mi lett? - szólt ki a nappaliból Zayn, ahogy meglátta, hogy Harry húz maga után a konyhába.
-Unatkoztam, ezért gondoltam, hogy csak úgy spontán összetörök egy bögrét. - válaszoltam idegesen. A konyhába beérve, Hazza az elsősegély dobozt kezdte el keresni és amint megtalálta elkezdte lefertőtleníteni, a sebem.
-Mik ezek? - simított végig csuklómon, miután letörölte a vért. Elfelejtettem bealapozózni a kezem, a francba.
-Mondtam, hogy kárt tettem magamba. - suttogtam.
-Soha nem láttam még a nyomát. - nézett szemembe.
-Speciális alapozót szoktam rá rakni, csak most elfelejtettem. - vontam vállat.
-Megverlek egyszer. - rázta fejét mosolyogva. Felkuncogtam viselkedésén, majd egy kissé kellemetlen szagú folyadékkal kezdte el a kezem törölgetni, hogy elálljon a vérzés. Nagyon büdös volt és újra elkezdtem szédülni tőle és öklendezni.
-Várj! - álltam fel hirtelen, majd számat befogva szaladtam a földszinti fürdőbe és egyenesen a wc fölé hajoltam. Nem tudom mi lehetett a bajom, de már nagyon elegem volt belőle mára. Szédültem és forgott velem a világ. Egyszerre volt melegem és fáztam is.
-Minden rendben? - segített felállni Harry. Karjába kapaszkodtam, hogy megtudjak állni.
-Ne engedd, hogy valaki is meglássa a csuklóm. - motyogtam, mire értetlenül nézett rám - És kapj... - nem tudtam befejezni, minden elsötétült.

Harry szemszöge:

-Ne engedd, hogy valaki is meglássa a csuklóm. - motyogta én pedig nem tudtam, mire mondta ez - És kapj....- kezdett el egy újabb mondatott, de nem tudta befejezni, hirtelen összecsuklott. Rémültem kaptam utána, de már késő volt, a földön landolt, hiába is fogtam két kezét.
- Bella! - hajoltam fölé - Ez nem jó vicc! Hallod?! - kezdetem el arcát pofozgatni. - Bella?! - ráztam meg vállánál fogva, de semmi nem történt. Nyugodt arcán nem jelent meg egy apró mosoly sem, ami arra utalna, hogy csak szórakozik. Bepánikoltam, nem tudom mit kelletett volna csinálnom. - Valaki! - kiabáltam erőtlenül, de a hangos zenétől nem hiszem, hogy valaki is meghallotta volna. Arcom szájához tartottam és éreztem, ahogy meleg levegő csapódik arcomnak, de nagyon lassan. - Az isten szerelmére! - szitkozódtam, majd óvatosan egyik karom a térdhajlatához csúsztattam, míg másikat nyakához tettem és úgy emeltem fel két kezembe. Nehezen kinyitottam a fürdő ajtaját és a nappaliba siettem. Mindannyian ugráltak és hülyéskedtek, míg Niall az egyik szélső kanapén Narry-vel játszott.
-Valaki hívja a mentőket! - léptem be hozzájuk, mire egyből elhallgattak és a kezemben lévő lányra néztek.
-Uram isten, Bella! - sikított fel Lily, szeméből a könnyek csordogálni kezdtek.
-Mi történt? - jött mellém Niall, ahogy leraktam a nagyobb kanapéra.
-Hirtelen összeesett, de hívjátok már azt a rohadt mentőt! - kiabáltam, mire Liam félrevonult és már tárcsázta is őket. Addig a többiek próbálták kitalálni mi is lehetett, míg Niall sírva fogta barátnője kezét, egészen addig, amíg a mentősök meg nem érkeztek. Bella-t hordágyra rakták és már vitték is a kórházba. Nekünk sem kelletett több, mindannyian kocsiba pattantunk és mi is követtük a szirénázó autót.

43. Vásárlás....kicsit másképp

Sziasztok:) Megint késtem tudom, és sajnálom, de jelenpillanatban házfelújítás van nálunk, így minden szét van pakolva és kérdéses mikor tudok géphez ülni:/ De most meghoztam a kövi részt, és nagyon örültem, hogy végre komikat is kaptam^^ 
És túlléptük a 23 ezres oldalmegjelenítést*---* Imádlak titeket<3

-Biztos vagy te ebben? - nézett félve rám Greta.
-Ennél jobb ötletem nincs. - rántottam vállat, és tükörképemre néztem. Szőke tincseim igazgattam ujjaimmal, jobbról-balról szemügyre vettem a végső képet.
-Akkor ez marad. - tette maga elé védekezésképp kezeit. Mosolyogva ráztam meg a fejem, hogy ennyire nem bízik bennem.
-Bella, mit szólsz? - lépett mellém a tükörbe Lily. Haja rövid és világos rózsaszín volt.
-Azt hiszem, jól fog alakulni a péntek este. - vigyorogtam barátnőmre - Most pedig pózolj! - kaptam elő telefonom zsebemből. Neki se kelletett kétszer mondani, mindketten csücsörítve álltunk a tükör előtt, és a kis készülék a kezemben már kattant is. - Dicsekedjünk? - húzogattam szemöldököm a képet nézegetve.
-Légyszi. - nézett rám csillogó szemekkel. Vigyorogva megráztam a fejem, majd "Új külső!;) Mit gondolsz róla?:D" üzenettel elküldtem Selena-nak.
-Ha kiszórakoztátok magatokat, akár mehetnénk is, nem? - jött Randy. - Úr isten. Ti hogy néztek ki? - nézett végig rajtunk.
-Most mond azt, hogy nem jó? - vigyorgott rá Lily.
-Nagyon jó, csak ne mondjátok senkinek. - válaszolt szarkazmussal Randy. Nevetve léptünk ki az üzlet ajtaján, de most már Isabell DeLuce ként, és Donatella Mckenzie ként.
Az autóba beszállva elindultunk Los Angeles egyik legjobb plázájaba, mert hát ugye csili-vili ruha nélkül nem jelenhet meg az ember egy divatbemutatón, főleg, hogyha ő lesz az est fénypontja. Meg akarom mutatni az embereknek, hogy felnőttem és nem vagyok már az a gyerek, aki voltam. Meg akarom mutatni, hogy a rehabilitációs idő csak egy rosszul sikerült korszakom volt, és most már nincs semmi bajom. Meg kell mutatnom az egész világnak, hogy tudok felnőttként viselkedni.
-Bella. - bökött oldalba Greta.
-Mi? - néztem körbe zavartan.
-Gyere, meg jöttünk. - bökött fejével az ajtó fele. Összeszedtem magam, majd kipattantam a járműből. Mosolyogva néztem végig a nagy épületen és barátosnőmbe karolva indultunk el befele.
Minden olyan zsúfolt és hangos volt, pont mint New York. Hiányzott, de azért itt sem volt olyan rossz. Mintha csak most értem volna haza.
A plázába belépve először az alsó szinten mentünk végig, de itt csak kisgyerek boltok, játékboltok voltak, meg egy csomó étterem és büfé. Mentünk a második emeletre és szerencsére itt már több sikerrel jártunk. Itt már tényleg a felnőtteknek való üzletek voltak, és egybe sikerült is berángatnom a többieket.
Bármerre néztünk, mindenhol szebbnél-szebb ruhák voltak és persze méregdrágák.
-Bella, szerintem nem itt kéne ruhát vennünk. - fogta meg a karom Lily.
-Ugyan hol máshol? - ráncoltam homlokom - Itt vannak a legjobbak.
-És a legdrágábbak is. - motyogta.
-Várj, te azt hitted, hogy te fogod a saját ruhád kifizetni? - tátottam el a szám, fejét szégyenlősen lehajtotta, mire megadta kérdésemre a választ. - Lily ne legyél hülye. Én kértelek meg, hogy gyere el velem, ezért jogos, hogy én fogok fizetni. Mindent! - emeltem ki az utolsó szót.
-De ez akkor sem fair. Mindent te fizetsz. - nézett szemembe, szinte már sírva.
-Ha megtehetem, akkor miért baj? - dobtam hátra hosszú szőke hajam.
-Ez igazi dámás volt. - nevetett fel.
-Tudom! Gyakorlok. - nevettem - De most komolyan. - fogtam meg két kezét - Lily azzal, hogy eljössz csak nekem segítesz, és én úgy próbálom meghálálni, hogy én fizetek. Meg amúgy is, eddig mindig ott voltál velem, szóval szeretném most, azt hogy én öltöztetlek fel.
-Köszönöm. - ölelt meg.
-Mire vannak a legjobb barátnők?! - simogattam hátát mosolyogva. - És nehogy félénk legyél. Ami csak tetszik szólj, és intézkedünk. - húzódtam el tőle.
-A szerénységemről ismersz? - forgatta meg szemeit, amin csak kuncogni tudtam. - Akkor szerintem kezdhetünk is. - bólintott vigyorogva.
Körbe szaladgáltunk a bolton, és minden olyan ruhát ami megtetszett egy kicsit is, a kezünkbe vettük és szaladtunk is a próbafülke felé. Greta és Randy kaptak egy fotelt, amibe kényelmesen elterültek és várták a mi kis divatbemutatónkat. Először egy egyszerű piros koktél ruhát vettem fel, míg Lily egy rózsaszín kövekkel kirakott földig érőt kapott magára. Ezeket persze egyből leszavazta a "zsűri", ezért egy másikkal próbálkoztunk. Ezzel szórakoztunk vagy 2 órán keresztül, de még mindig nem untuk meg. Közbe azért a szokássá vált fényképezkedés és a hülyéskedés sem maradhatott ki, amiről persze Greta videót is csinált.
Az eladó egyszer igaz ránk szólt, hogy nem-e tudnánk kicsit csendesebbek lenni, mert így zavarjuk más vásárlók nyugalmát, persze azután, hogy elmondtuk, hogy kik is vagyunk, egyből elnézést kért és bezárta az üzletet csakis a mi kedvünkért, majd ő is segített nekünk a megfelelő ruha kiválasztásában. Ennyiből jó, hogy ismert az ember és ezt azt hiszem meg is tudnám szokni.
Nem sokkal múlt el délután három óra, amikor az utolsó ruhába ballagtunk ki a zsűri elé. Azt a ruhát hagytuk hátra, amibe mindketten bele szerettünk, csak egy kicsit húztuk az időt, hogy viccesebb legyen.
-Ez gyönyörű, mindkettőtökön. - nézett végig rajtunk mosolyogva Greta.
-Mese szépek vagytok. - mosolygott Randy.
-Tökéletes. - bólintott elismerően Katie az üzletvezető.
-Lily?! - kérdeztem ki véleményem barátnőmtől. Tátott szájjal nézett végig rajtam, így inkább a tükörhöz sétáltam. A rózsaszín pánt nélküli ruha tökéletesen simult testemhez. A tetején a bal mellem alatt a kövek csak még jobban feldobták a ruhát, a deréktól lefelé való tollak, ami elől a combom közepéig ért, hátul pedig egy hosszabb uszájba végződött, pedig csak még felnőttesebbé tették. Mosolyogva néztem végig magamon, majd amennyire tudtam, hátulról is megnéztem.
-Akár egy hercegnő. - lépett mellém mosolyogva Lily.
-Most hadd nézzelek én. - fordultam felé. A világos rózsaszín ruha neki is tökéletesen passzolt testéhez. Az egész tetején való aprócska kis kövek, pedig csak még szebbé varázsolták, a már amúgy is gyönyörű ruhát. Ennek a ruhának is a derekától lefele bővült,elől egészen a térdéig, de neki fodros anyagok hulltak egymásra, hátul pedig egy pár hosszabb anyag, így varázsolva egy gyönyörű összképet.
-Nos? - nézett rám félve.
-Gyönyörű vagy. - mosolyogtam büszkén.
-Akkor ezt a kettőt megvennénk. - hallottam Greta hangját. Amíg ők a ruha kifizetésével voltak elfoglalva, mi addig megpróbáltuk lassan lehámozni magunkról a ruhát. Ahogy visszaöltöztem abba az öltözékbe, amibe jöttem egyre jobban izgatott lettem.
-Annyira várom már, hogy rajtam lehessenek. - osztottam meg izgalmamat Lily-vel. Tulajdonképpen őt ezt hidegen hagyva meredt rám üveges tekintettel. - Mi a baj?
-Bella, láttad az árát? - nézett rám bagoly szemekkel. Megráztam a fejem jelezvén, hogy nem, mire az arcomba nyomta a cédulát, amin az ár volt feltüntetve.
-450$ - olvastam fel hangosan - Mi ezzel a baj? - néztem rá értetlenül.
-Nem fogadhatok el ilyen drága ruhát? - rázta meg a fejét.
-Liliana ezt már megbeszéltük. És nyugi, ez még csak a ruha. Most jönnek még a kiegészítők és a cipők. - vigyorogtam, neki pedig egyre nagyobb lett a szeme.
-Neeeem. - rázta fejét hevesen.
-Greta! - kiabáltam, mire az említett személy azonnal mellettem termet, közbe Randy elvette a ruháinkat - Greta légyszíves magyarázd el ennek a szépségesen dilis nő személynek, hogy igenis tudok költeni, és költeni is fogok rá. - néztem keresztanyámra.
-Liliana, drága keresztlányom. hidd el Bella nem ettől fog megszegényedni. A divatcégünk az egyik legjobban menő cég, szóval ne aggód van még pár milliója. - nézett rá komoran.
-Legyen. - adta meg magát barátnőm, mire örömömbe a nyakába ugrottam. Nem sokkal később pedig már egy cipő boltban keresgéltünk. Szerencsére itt csak egy órát szórakoztunk, mire megtaláltuk a megfelelő cipőt. Mindkettőnknek tűsarkú, platform szandál és ezüst színben pompázott, annyi különbséggel, hogy Lily-é inkább ilyen gladiátoros mintákkal volt ellátva elől, és magasabba szárú, míg az enyém csillogósabb volt és bokánál kapcsolható. Ezután a kör után már hulla fáradtak voltunk, de még mindig hátra volt a táska gond. Most már szenvedve mentünk egy táska üzletbe, és első ránézésre beleszerettünk egy-egy táskába, szóval itt 10 percnél tovább már nem is voltunk. És ami talán egy picikét is feldobott, az a következő üzlet volt, ami a Swarovski ékszerüzlet. Itt megint ámuldozva néztük a szebbnél-szebb ékszereket.
-Bella nézd. - mutatott Lily egy gyönyörűen megmunkált karkötőre. Epekedve néztünk mindketten az ékszerre a kirakatban.
-Mesés. - motyogtam.
-Kár, hogy drágább, mint a ruhám. - húzta el a száját. Megnéztem az árát, ami majdnem ezer dolcsi volt, majd visszanéztem a mellettem álló lányra. A jelenleg pink hajjal pompázó lány, csillogó szemekkel nézte tovább az ékszert. Olyan csillogással, amit ezelőtt csak egyszer láttam szemébe a tíz év során. Ez az a nézése amikor nagyon akar valamit, utoljára a rehabilitációra vonulásomkor nézett így rám. Azt akarta, hogy meggyógyuljak és sikerült. Neki is sokat köszönhetek. Örömet akartam szerezni neki, ezért eszembe jutott egy nagyon jó ötlet, persze csak ha utána ki nem nyír.
-Menjünk. - biccentettem fejemmel a pénztár felé, mire kicsit szomorkásan de bele egyezett. A fizetéskor megint levágott egy kisebb hisztit, hogy megint mennyit fizetünk és leginkább rá. Az ezüst masnis fülbevalót és a nagy pink kővel ellátott gyűrűre, amit ő választott és a nekem két ujjas Believe feliratú gyűrűre, megint elment szerinte egy csomó összeg, szerintem meg jelenleg semmiség volt.
-Neked miért nem vettünk ékszert? - kérdezte már az üzlet előtt.
-Mert én az angyal szárnyas fülbevalót fogom felvenni, amit a 16. szülinapomra kaptam Randy-éktől, meg egy karkötőt, amit még nagyapától kaptam. - rántottam vállat.
Végül is este 8-ra sikerült elhagynunk a plazát, úgy hogy még meg is vacsiztunk, és egyenesen haza vettük az irányt. A kocsiba nem nagyon beszélgettünk, mindketten hulla fáradtan borultunk egymásra és elaludtunk. Sajnos mivel Selenáék nem épp közel laknak a belvároshoz, ezért az út két órányira nyúlt el, a hülye tömeg miatt is. A kocsiból mindketten úgy szálltunk ki, mint a hullák, amin nagyi, Mandy és Brian csak nevettek, majd felzavartak aludni, de csak miután túlléptek a hajszínünkön.
A magyarázkodás után felmentünk a szobánkba, parókáinkat berakva a gardróbban található asztalra, egyikünket sem érdekelt, hogy cipőstől estünk be az ágyba, mindketten egyből átléptünk álom világ kapuján, közbe azért még az én hőn szeretett kutyusomat Narry-t magamhoz öleltem és úgy aludtam el.

42. Más vagyok, mint a többi....

Sziasztok, kivételesen sikerült betartanom a heti egy részes fogadalmam:') Büszke vagyok magamra:'D 
De mivel komit se kaptam, így  hozzá fűzni valóm sincs....

-Nem titkolhatod sokáig ugye tudod? - nézett rám komoran Greta, miután felvázoltam mi is van most.
-Tudom, de nemsokára úgyis vége a nyárnak, utána minden a régi lesz. - hajtottam le a fejem.
-Úgy gondolod, hogy ez csak egy nyári szerelem? - húzta fel kíváncsian egyik szemöldökét.
-Részemről nem, de Niall. - túrtam idegesen hajamba.
-Neki sem! - mondta magabiztosan, mire kíváncsian néztem rá és folytatta. - Nem tudod hogy nézett rád, amíg mi Rendy-vel beszéltünk. Félt téged és szeret! - mosolyodott el.
-Köszönöm! - mosolyogtam rá, majd megöleltem.
-Khm. - köszörülte meg a torkát valaki, mire ijedten húzódtunk el egymástól. Félve néztem az ajtóban álló személyre, de mikor megláttam, hogy csak Harry az megkönnyebbültem.
-A szívbajt hozod rám. - tettem szívemre jobb kezem és mély levegőket vettem.
-A többiek furcsállották, hogy ilyen sokáig vagytok. - beszélt gépiesen, közbe Greta-t vette szemügyre.
-Igen én már megyek is. - kapott észbe Greta.
-Nyugi ő tudja. - tettem vállára kezem.
-A barátodnak nem mondod el, de a haverjának igen? - ráncolta értetlenül homlokát - Fura vagy te lány! - forgatta meg szemeit, majd mint aki jól végezte dolgát sétált ki a helységből. Ketten maradtunk Hazza-val, és egymás mozdulatait figyeltük.
-Honnan ismered? - törte meg a csendet Haz.
-Ő a keresztanyám. - mosolyogtam rá.
-De hisz ő a DeLuce divatház igazgatója. - ráncolta értetlenül homlokát.
-Már nem sokáig. - suttogtam, mire a mellettem álló srác még értetlenebbül nézett rám. - Emlékszel, mikor meséltem, hogy anyukám híres divattervező volt és most Greta is beszélt egy Amanda nevezetű nőről? - álltam meg előtte, mire bólintott - Amanda DeLuce az anyukám. - suttogtam. Harry csak maga elé bámulva próbálta feldolgozni az előbb hallottakat.
-Akkor ez azt jelenti, hogy te vagy az örökös és pénteken te is ott leszel?! - győzte meg inkább magát.
-Igen, de ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek! - néztem rá fenyegetően.
-Nagyobb titkod már nem is lehetne, de esküszöm, hogy ez köztünk marad! - bólintott mosolyogva, mire elnevettem magam és jó szorosan magamhoz öleltem.

*  *  *  *  *  *

-Most pedig, hogy egy kicsit feldobjuk a napot következzen a One Direction első klipje. Jó szórakozást. - mosolygott a műsorvezető nő, majd felcsendültek az első akkordok a dalban. Szem forgatva nyomtam ki a tv-t.
-Hékás! - kelt fel ölemből Niall. Elmosolyodtam a látványon, ugyanis a haja hátul olyan volt, mint akit most csapott meg a 320. - Mi van? - értetlenkedett.
-Semmi. - ráztam meg fejem.
-Az előbb, mintha a mi dalunk ment volna. - jöttek ki a srácok a szobáikból.
-Rosszul hallottátok. - néztem rajtuk sorba.
-Te összetalálkoztál Pikachu-val? - nevette el magát Zayn, ahogy Niall-hez beszélt.
-Miért? - értetlenkedett, mire Louis készségesen elé tartott egy tükröt, amit nem tudom honnan szerzett. Barátom mérgelődve állt fel és sétált be szobájába.
-Éhes vagyok. Rendeljünk kaját. - nyavalygott Harry.
-Oké. - egyeztek bele a többiek és már azt kezdték el beszélni, hogy ki mit kér.
-Ti nem szoktatok főzni? - vettem el előlük a lapot, amin a rendelhető ételek voltak felsorolva. Először összenéztek, majd hangos nevetésben törtek ki, ami egyértelműen megadta a választ. Végül tíz perc győzködés után sikerült rávenni őket, hogy majd főzök én. Amikor felhoztam, hogy valaki segíthetne, persze mindenkinek akadt fontosabb dolga, így Liam készségesen felajánlotta segítségét, amiért hálás voltam neki.

*  *  *  *  *  *

A főzés nem csak arra képes, hogy mások éhségét csillapítsuk, de kiváló összekovácsoló ereje is van. Azalatt a másfél óra alatt, amíg Liam-el a konyhába szorgoskodtunk sok mindent megtudtam róla, és ő is rólam. Elmesélte, hogy az egyik veséje nem működik, így alkoholt sem iszik, de Selly szülinapján kivételt tett. Elmondta, hogy ő az "Apa" a bandában, mivel ő a legkomolyabb és próbál vigyázni a srácokra, amiért felnézek rá, mert nem lehet könnyű kordában tartani négy hormontúltengésben szenvedő kamasz fiút.
Sok mindenről beszélgettünk még ezen kívül és még az X Factor-os korszakról is beszélt, aminek köszönhetően felkeltette a kíváncsiságom, hogy megnézzem. Nos igen valahogy még nem jutottam el odáig, hogy megnézem őket, de esküszöm, hogy hamarosan bepótolom.
-Azt hiszem ezzel kész lennénk! - zárta el főzőlapot Liam.
-Szerinted fog ízleni a többieknek? - néztem rá a konyhapultról.
-Ha nem, akkor a fejükre öntjük. - rántott vállat mosolyogva.
-Szavadon foglak! - nevettem el magam, majd leugrottam eddigi helyemről és nappaliba sétáltam, ahol a maradék négy srác épp a fontos elfoglaltságát végezte: tv-t néztek.
-Szerinted mit csinálnak eddig a konyhába? - kapcsolgatta a tv-t Niall.
-Ha ennyire érdekel miért nem nézed meg? - válaszolt unottan Zayn.
-Képzeld épp egy gyereket hoztunk össze! - jött ki Liam fapofával és megállt mögöttem. A srácok ijedten fordultak meg és nem tudták hova rakni, hogy mi is van. Nekem nem sok kelletett, ahhoz hogy elröhögjem magam, de próbáltam tartani magam.
-A franc pedig kezdtem megörülni, hogy én leszek az első. - tettetett szomorúságot Lou.
-Nyugodj meg macikám, majd belehúzunk. - húzta magához közelebb Harry.
-Na jó, mielőtt még meleg partit csapnátok kész kaja! - mutattam az ebédlő fele egy fintorral az arcomon.
-Ne szóld le Larry Stylson-t! - nézett rám durcásan a két srác, majd kézen fogva elsétáltak mellettem. Liam követte őket, nehogy a végén még kárt tegyenek a terítékben, Zayn pedig rám kacsintva sétált el mellettem. Niall-el ketten maradtunk a szobában. Ő a kanapén ült félig felém fordulva, míg én tőle két lépés távolságra álltam.
-Te nem jössz? - húztam fel kíváncsian szemöldököm.
-Hogy csinálod? - szólalt meg szinte suttogva, közbe tekintetét rám emelte. Szeme csillogott, arcáról a boldogság, elismerés és büszkeség tükröződött.
-Mégis mit? - ráncoltam értetlenül homlokom.
-Hogy mindenki kedvel téged?! Eddig bárki is mutatott be egy lányt, először mindenki rossz véleménnyel van rólad, de te. - egy hatalmas vigyor kerekedett arcán, majd felállt és elém sétált. - Te az első perctől kezdve megszerettetted magad mindenkivel. Még Paul-al is, pedig ő aztán a kemény dió. - szívem hatalmasra nőtt e szavak hallatán és nem tudtam vissza tartani hatalmas mosolyomat.
-Talán azért mert más vagyok, mint a többi lány. - hajtottam le fejem.
-Persze, hogy más vagy. - nyúlt állam alá és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Te vagy az én hercegnőm. - mosolygott és arca egy kicsit el is pirult, aminek következtében én is éreztem, hogy elönt a forróság.
-De csak azért, mert egy ilyen hercegem van, mint te. - válaszoltam szemlesütve és egy apró puszit nyomtam szája sarkába. Persze ő kapva az alkalmon próbált többet formálni belőle, amiben a segítségére voltam. Ajkunk épphogy összeért egy hangos csattanás hallatszott a konyha felől. Ijedten húzódtunk el egymástól, és siettünk oda, ahol a  fiúk voltak.
Liam, Harry és Louis hasukat fogták a röhögéstől, míg Zayn szitkozódva állt fel a földről. Mint kiderült a kreolbőrű srác épp a székével hintázott, amikor annak lába kitört ő pedig eldőlt. Persze Niall-nek se kellett több ő is elkezdett nevetni, míg én inkább próbáltam a földön ülő srác segítségére sietni, de azért én is elkezdtem egy picit kuncogni.
Innentől kezdve az ebéd elég érdekesre sikeredett. Igaz most kivételesen senki nem tört össze semmit, és még csak magára se borította a kaját, de furcsa volt, hogy megbeszélik egymással az előző nap történteket. Nem gondoltam volna róluk, hogy tudnak normális emberek módjára is viselkedni.
Louis elmondta, hogy szakított Hanna-val, mert már nem volt meg bennük az a tűz, mint az elején, meg Hanna nem akart nagyon belefolyni abba, hogy mindenki ismerje, így közös megegyezés alapján döntöttek úgy, hogy vége van. Sajnáltam őket, mert aranyosak voltak együtt, de meg is értem Hanna-t. De azért kicsit mérges voltam rá, hogy búcsúzás nélkül ment el. Igen már nagy valószínűséggel Londonban van.
Liam is elmesélte, hogy a barátnőjével volt este, akit azt hiszem Danielle-nek hívnak, de nem vagyok benne biztos. Fura, hogy ők is egy éve vannak együtt, de még soha nem mesélt róla egyik fiú sem, és nem is láttam még. De hát ezt ők tudják.
Zayn pedig szűk szavakban elmondta, hogy Lily-vel elmentek egy étterembe vacsorázni utána pedig a képzeletünkre bízza az este további részét. Ha épp arra a dologra gondolt, amire én gondoltam, akkor kedves barátnőmet komoly lecsapom, ha haza érek.
Harry elmesélte, hogy este buliba ment, ahonnan nem épp józan állapotában tért egy lány ágyába. Itt persze kitört a "balhé" Louis-nál, hogy mi az hogy megcsalta. Na igen, ezt valahogy szívesen kihagytam volna, mert azok a nyávogások.....rosszabbak voltak, mint az 5 éves kislány aki nem kapja meg a nyalókáját. Szerencsére mentőövként szolgált, a megcsörrenő telefonom, így a srácok is elhallgattak és helyette csapkodták egymást.
-Igen? - vettem fel a csörgő készüléket.
-Vészhelyzet van! - támadott le egyből Lily, köszönés nélkül.
-Mi a baj? - ráncoltam homlokom, a fiúk is ijedten néztek rám.
-Niall a közeledben van?
-Itt vannak mindannyian. Miért?
-Akkor menj onnan. Most!
-Mi bajod? Nem fogok meghalni. - nevettem, mire Larry párosunk eltátogta, hogy ne legyek benne olyan biztos.
-Nem viccelek. - szólt komoran barátnőm, amitől kezdtem megijedni. - Veled én Niall-el van tele az egész Twitter.
-Hogy mi? - visítottam a telefonba. Nem viccelek a hangom tényleg vagy két oktávval magasabban csengett. - Várj egy percet! - beszéltem még Lily-hez, majd eltartottam magamtól a készüléket. - Megbocsátanátok egy percre? - kérdeztem a fiúktól, akik fülüket befogva bólintottak, én pedig gyorsan felálltam az asztaltól és az erkélyre siettem. - Most mond! - tértem vissza Lily-hez, közbe az elhúzható nyílászárót bezártam.
-Tudod van az a kép, amin Niall-el sétáltok a parton, és nem látszik az arcod. - bólintottam egyet, bár ő nem láthatta, de folytatta -  Most arról megy a találgatás, hogy ki lehet az az ismeretlen lány.
-Kiket hoznak fel? - kérdeztem félve.
-Selena Gomez, Vanessa Hudgens, Ashley Tisdale és Isabelle DeLuce a legesélyesebb.
-A francba! - csaptam egyet a korlátra - Ma még Greta-ék is itt voltak. Lehetne ennél jobb?
-Miért voltak?
-A divatbemutatón ott lesznek a srácok is. - suttogtam megsemmisülve.
-Akkor vége? - suttogta Lily is.
-Azt hiszem.
-Bárcsak olyan lennél, mint Hanna Montana. - motyogta a telefonba. Először nem tudtam mire értettem, de egy kis gondolkodás után rájöttem.
-Liliana te egy zseni vagy! - lett hatalmas vigyor az arcomon.
-Igen tudom. - mondta büszkén, és most tudom, hogy haját hátra dobta - De miért is? - kérdezett rá, mire muszáj volt elnevetnem magam.
-Majd rájössz. De légyszíves hívd fel Greta-t és mond meg neki, hogy azt üzenem, hogy 10 perc múlva legyen Randy-vel a szálloda előtt a kocsival. - hadartam el, majd még elköszöntünk egymástól és bementem.
Liam-ék a kanapén ülve valami bugyuta filmet néztek, de ahogy bementem ijedten néztek rám.
-Nos nyuszi meg fogsz halni? - nevetett Harry.
-Kétesélyes még a dolog. - mosolyogtam rá.
-Mi történt? - sétált mellém Niall, félkezével átölelte a derekam.
-El kell mennem. - hadartam.
-Miért? Mi van? Vagy ki volt az? - ráncolta homlokát Liam.
-Lily, de sietnem kell. - nyomtam egy puszit barátom arcára és beszaladtam a szobába. Hallottam még, hogy Zayn utánam szól, hogy mi van a barátnőjével, de most nem volt időm rá válaszolni, ezért úgy tettem, mint aki nem hallotta.
A szobába beérve gyorsan ledobáltam magamról az eddig viselt melegítő gatyát és a pólót és helyette a bőröndömből kerestem valami elegánsabb cuccot. Végül egy rövidnadrágot kaptam magamra egy vastag barna övvel, és egy elől fodros toppot. Cipőként pedig az egyetlen magassarkú szandált, amit magammal hoztam. Szerencsére ez is telitalpú így nem kockáztatom a bokatörésem. A táskámba még bedobáltam a telefonom, a pénztárcám, az irataim meg még pár fontosabb dolgom, plusz még egy karkötőt raktam kezemre, meg egy masnis és egy kígyós gyűrűt és egy tollas fülbevalót tettem fülembe. Hajam egy erős kontyba fogtam fejem tetejére és kész voltam. A pilóta napszemcsim felkaptam az asztalról és kisiettem a szobából.
Ha azt mondom, hogy Niall idegesen járkált fel-le akkor az enyhe kifejezés. Liam eltűnt valamerre, de a többiek ugyanúgy voltak, mint 5 perccel ezelőtt.
-Mi ez a nagy sietség? - nézett rám Lou.
-Közbe jött valami. - ráncoltam homlokom. utálom, hogy hazudnom kell, de ezt muszáj végig csinálnom.
-Megijesztesz. - lépett elém Niall. Annyira aranyos volt, hogy szomorú kutyaszemekkel és legörbített szájjal nézett rám.
-Sajnálom. - nyomtam egy lágy csókot szájára. - Mennem kell. - húzódtam el tőle. A fiúk sorra jöttek hozzám elköszönni. Először jött Zayn, aki motyogott valamit Lily-ről, de nem nagyon értettem annyira elharapta a szavakat, majd jött Liam, aki megfogadtatta vele, hogy legközelebb is együtt főzünk. Aztán jött Louis.
-Fura vagy nekem ma, McCartney. - rázta fejét rosszallóan.
-Nekem viszont még beszédem van veled! - böktem mellkasára, mire csak megforgatta a szemét, de rá bólintott. És végül, de nem utolsósorban Hazza.
-Mi a baj? - suttogta fülembe.
-Majd hívlak! - suttogtam vissza, hogy senki ne hallja rajta kívül. Tőle is elhúzódtam s úgy néztem Niall-re aki csodálkozva nézett rám.
-Neked van tetkód? - bökte ki nagy nehezen Liam. Basszus erről elfelejtkeztem. Idegesen kaptam tarkómhoz, ahol a két angyalszárny található. Lassan bólintottam, és most már tényleg menni akartam.
-Elviszlek. - ajánlotta fel barátom.
-Nem! - válaszoltam kicsit túl hamar is és idegesen. - Izé, még be kell mennem valahova és gyalog szeretnék menni. - hadartam el. - Sziasztok! - mondtam gyorsan és fejem lehajtva siettem ki a lakosztályból. Ennél hülyébben már nem is viselkedhettem volna komolyan mondom. Nem csodálkozom ha ezek után Niall haragudni fog vagy valami.
Próbáltam nem ezen gondolkodni, helyette inkább a tervemre összpontosítottam. Ha minden jól megy, akkor be kell jönnie, de ha nem akkor bukta. Az előcsarnokba leérve sietve szálltam át a nagy terepet és szerencsére a kocsi már az ajtó előtt állt. Nekem se kellett több, mint akit meglőttek úgy estem be a hátsóülésre, és már indultunk is.

41. Két pad közé kerülve

Sziasztok!:) kicsit megint késve, de sikerült felraknom az új részt!:) Remélem tetszeni fog:)
Nagyon hozzáfűzni valóm nincs is, csak annyi h légyszi komizzatok!!!

I hope you like it!♥

Két és fél órával később nevetve érkeztünk vissza a szállodába Josh-al, és úgy, mint akik már ezer éve ismerik egymást és jó barátok. A reggeli folytán annyit nevettem, hogy a hasam már fájt, de valamilyen okot mindig adott rá, hogy újra elnevessem magam.
-Kösz a reggelit Josh, jól éreztem magam. - mosolyogtam rá már a lakosztály ajtaja előtt.
-Szintúgy. - mosolyodott el ő is - Valamikor elmehetnénk a többiekkel valamerre, mit gondolsz?
-Benne vagyok. - bólintottam - Majd beszélj a srácokkal és hívj.
-Megbeszéltük. - ölelt meg, majd elbúcsúztunk egymástól és ő ment a saját szobájába, míg én mentem a srácokéba.
Ahogy beléptem, egy idegesen fel le járkáló Niall-be botlottam, aki fejét egyből az ajtóra szegezte. Mikor meglátott, mintha egy kő esett volna le szívéről úgy nézett rám.
-Jó reggelt. - mosolyogtam rá.
-Az volt két percig. - motyogta az orra alatt.
-Történt valami? - léptem elé.
-Hogy történt-e? Á semmi, csak a barátnőm se szó, se beszéd nélkül lelépett, telefonját pedig hiába hívom, mert az, az ágyba csörög, úgyhogy két órája itt idegeskedek, de tényleg nem történt semmi. - hadarta el.
-Nem lehetne egy kicsit halkabban? Szét robban a fejem. - jött Harry a nyúzott képével - Szia nyuszi. - nyomott egy puszit homlokomra, majd visszasétált a nappaliba.
-Josh-al reggelizni voltam. - szólaltam meg két percnyi csend után, fejem lehajtottam.
-Josh-al? - kérdezett vissza. Felnéztem rá, szemei olyanok voltak, akár egy bagolyé.
-Igen, tudod jó megismerni új embereket, akik sokat tudnak. - vigyorogtam rá.
-Szóval, akkor most már sokat tudsz. - lépett elém, kezeit derekamra csúsztatta.
-Mondhatjuk. - haraptam alsó ajkamba. Vigyorogva megrázta a fejét, majd elkezdett közelíteni. Leheletét éreztem arcomon, orrunk összeért, szemeim lehunytam. Szánk súrolták egymást, ahogy a levegőt vettünk. Éreztem, ahogy megnyalja az ajkát, aminek köszönhetően az én alsó ajkaimat is érintette. Lassan száját enyémre nyomta és egy apró csókot hagyott számon.
-Bu! - ugrott hátamra a hang alapján Louis, így sikeresen lefejeltem szegény Niall-t.
-Barom. - motyogta barátom kicsit se kedvesen. Fájdalmasan simogattam a homlokom, de Louis még mindig belém csimpaszkodott.
-Nem szállnál le rólam? - kapaszkodtam Niall-be, így próbálván megállni, hogy ne essek el. Több se kelletett Lou már le is mászott rólam, helyette derekamat karolta át.
-Ugye tudod, hogy béna vagy? - nézett rám fa pofával.
-Mégis miért? - értetlenkedtem.
-Lefejelted Niall-t. - kezdett el nevetni, mire gyilkos pillantással néztem rá. - Anyu! - kiabálta el magát, majd elfutott.
-Komolyan kíváncsi vagyok rá, hogy mi játszódik le ilyenkor a fejében. - néztem utána csodálkozóan.
-Szerintem semmi. - válaszolt diplomatikusan a szőkeség, majd kezeinket összekulcsolva indultunk a nappali felé. -  Van egy meglepetésünk. - állt meg a konyha boltozatánál.
-Ugye nem? - kérdeztem rá félve. Ő csak mosolyogva megrázta a fejét, majd biccentett, hogy menjek.
-Szia Bella. - köszönt a konyhából kilépő Liam. - Kávét? - nyújtott felém egy bögrét.
-Hello, és igen köszönöm. - vettem el kezéből, majd beleszürcsölve léptem be a nappaliba, azonban, ahogy megláttam kik ülnek ott, sikerült kiköpnöm a számban lévő tartalmat. Erre a húzásomra mindenki ijedten nézett rám és mikor ők is megláttak álluk a padlót verdeste.
-Minden rendben? - lépett mellém Niall és Liam egyszerre. Még mindig a két személyt bámulva bólintottam egyet és elbotorkáltam az egyik fotelig.
-Szia Bella! - üdvözölt Paul is, mire csak egy erőltetett mosoly kíséretében biccentettem neki. - Szeretném bemutatni neked Greta Allecra-t és Randy Moritzon-t a DeLuce divatcégtől. - mutatott a két személyre akikről a szobába belépésem óta nem sikerült levenni tekintetem. Lassan komótosan sétáltam eléjük és nyújtottam kezet nekik, amit ők egyből tudták mit akarok.
-Isabelle Faith McCartney. - motyogtam, közbe kezet fogtam mind kettőjükkel.
-Nos, akkor azt hiszem folytathatjuk a megbeszélést. - csapta össze kezeit Paul. Én helyet foglaltam az egyik szélső kanapén és térdeimet felhúzva hallgattam.
-Igen nos izé. - beszélt zavartan Greta, amin csak elmosolyodtam - Mivel nemsokára lesz a cégünk hivatalos évi nagyszabású divatbemutatója, ezért a menedzseretekkel arra gondoltunk, hogy ti is eljöhetnétek. Ez jót tenne a hírneveteknek is, meg persze ti is szórakoznátok egy kicsit. - beszélt a srácokhoz.
Félve néztem Randy-re és próbáltam jelezni neki, hogy ez nem jó ötlet, de persze nem vette a lapot, így csak kíváncsian nézett rám mit is akarok eltátogni neki. Végül öt percnyi próbálkozás után feladtam és próbáltam a beszélő Greta-ra figyelni.
A következő egy órában beszélt a cégről, annak a múltjáról, hogy mit kell tudniuk a fiúknak róluk és persze a péntek estéről is. Amikor erről beszélt inkább csak nekem próbálta elmagyarázni, hogy mit is kell tennem, mire kell figyelnem és, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rám. Na igen a veszély már megvan, hisz a One Direction is ott lesz a divatbemutatón, ami egyáltalán nem jó, mert akkor végleg lebuktam. Mit is vártam? Nem titkolhatom sokáig, hogy ki is vagyok, bár reménykedtem benne, hogy ez ennél egy kicsit tovább tart, de egyszer mindennek eljön a vége. Valakinek szép véget ér és vannak olyanok, akik hatalmasat buknak. Azt hiszem én az utóbbihoz fogok csatlakozni.
-Faith minden rendben? - bökött oldalba Niall.
-Mi? Ja persze. - erőltettem egy mosolyt, közbe megráztam egy kicsit fejem, hogy ide tudja összpontosulni.
-Szóval akkor? - nézett rám Zayn. Kérdőn néztem rá, majd a mellettem ülő szőkeségre.
-Azt volt a kérdés, hogy nem jönnél-e velünk a bemutatóra? - simította egyik kezét combomra én pedig lefagytam. Két pad közé kerültem. Nem akarom megbántani a fiúkat, de ha azt mondom, hogy igen, akkor két személynek kéne lennem, hogy ne bukjak le, vagy ha valamilyen oknál fogva Isabelle DeLuce nem jelenik meg, de Isabella Faith McCartney igen, akkor egyből lebuknék. Segítség kérően néztem kereszt szüleimre, de ők inkább azzal voltak elfoglalva, hogy azt nézték, hogy Niall simogatja a combom. Gyorsan ki kelletett találnom valamit.
-Izé, nem érünk rá. Lily-vel megbeszéltük hogy pénteken tartunk egy csajos estét. - mondtam azt, ami a leghamarabb eszembe jutott és imádkoztam magamba, hogy elhiggyék.
-Még azt se mondtuk, hogy pénteken lesz. - nézett rám kíváncsian Liam. A francba, elbasztam!
-Igen, de már olvastam róla a neten és szinte mindenhol láttam. Ti nem? - magyaráztam úgy mint egy hülye gyerek, felálltam és a szobába kezdtem el járkálni. Nos, ha eddig nem voltam elég furcsa, akkor most az leszek.
-Minden rendben nyuszi? - nézett rám Harry aggódva.
-Igen, persze miért ne lenne? - álltam meg hirtelen.
-Nem úgy tűnik. - jegyezte meg az orra alatt Lou, de pechére meghallottam.
-Hallottam Tomlinson. - néztem rá unottan, mire inkább meghúzta magát.
-Kérhetnék egy pohár vizet? - szólalt meg Greta, én pedig kapva az alkalom lecsaptam.
-Persze, gyere velem vagyis jöjjön velem. - ráncoltam homlokom idegesen, majd karját megragadva kezdtem el húzni a konyhába. Miután meggyőződtem róla, hogy nem lát minket senki a nyakába borultam.
-Isabell mi folyik itt? - simogatta a hátam.
-Én is örülök, hogy látlak. - húzódtam el tőle.
-Válaszolj a kérdésemre! - nézett rám komolyan.
-Nem mondtam még, hogy Niall Horan-el a One Direction egyik tagjával járok? - vakartam idegesen tarkóm.
-Valahogy elfelejtetted mesélni. - tette kezeit csípőre és mérgesen nézett rám. - De mi az, hogy ők nem tudnak a divatbemutatóról akkor?
-Úgy, hogy nem tudnak semmit arról az életemről.
-Mi? - hitetlenkedett - Te nem mondtad, el nekik, hogy az mind a tiéd?
-Shh halkabban még meghallhatnak. - tettem kezem szájára. - Nem mondtam semmit, de most mindenről le fog hullani a lepel.

Komizz!!!

40. Miss.

Sziasztok:) Tudom megint késtem és nagyon sajnálom, de a hétvégén nem nagyon volt kedvem géphez ülni az időjárás miatt, inkább csak filmet néztem és nem tudtam feltenni a részt=/ Sajnálom tényleg:|
Meg az az igazság, hogy vártam még hátha kapok még komikat, de csak kettőt kaptam:/ Persze annak is nagyon örülök^^  De azért remélem értitek, hogy egy picit többre számítottam:')

I hope you like it!♥

-Isabel kérem a párnát! - nézett rám anya szigorúan. Kicsit megijedtem, de nem akartam oda adni, hisz Tom-al és Max-el jót játszottunk. 
-Nem! - mondtam egyből, és újra el kezdtük ütögetni egymást a fiúkkal. Anya is és apa is ránk szólt, de a hangos nevetésünktől nem nagyon hallottuk. Tom egyre nagyobbakat ütött, amit én azzal bosszultam meg, hogy Max-et ütöttem, és végül mind a ketten engem ütöttek. Hangosan nevettem és sikítottam. 
-Isabel DeLuce, azonnal add ide a párnát! - fordult hátra anya. 
-Nem! - erősködtem tovább. 
-Isabel add oda anyádnak azt a párnát! - nézett rám apa, a tükörből egy kicsit kedvesebben. 
-Tessék. - nyújtottam oda a hercegnős párnám, de nem engedtem el. Szorosan tartottam, mire ő elkezdte ráncigálni. 
-Bella add oda anyának. - fordult felém Tom. Nem akartam, hogy elvegyék, így csak megráztam a fejem. Egy kevés ideig azzal szórakoztam, hogy ide-oda húzogattam a párnát anya és én köztem, mikor viccből hirtelen elengedtem. Anya megütötte apát, aki magára borította a kávéját, és hirtelen egy éles kanyart vettünk balra, és lefejeltem az ablakot. 
-Francba! - szólalt meg apa mérgesen. Megijedtem, mert ez az én hibámból történt. 
-Peter vigyázz! - kiáltott fel anya, és előre mutatott. Nem láttam semmit apa ülésétől, de éreztem ahogy apa még egy éles kanyart vesz balra, mire mindannyian el kezdtünk sikítani, utána pedig egy autó lámpája közelített felénk....
-Ne! - zihálva ültem fel az ágyba, arcomon izzadság cseppek folytak végig, levegővételem egyenletlen volt, szívem is hevesen dobogott. Torkom elszorult nyelni is alig bírtam. Éreztem, ahogy egy könnycsepp gördül végig arcomon, amit egyre több és több követett. Térdeim felhúztam, hajamba idegesen beletúrtam, közbe az ágy szélére másztam. Miért nem tudom elfelejteni? Vagy miért pont ez az emlékképet álmodom mindig újra és újra?
Halk mocorgást hallottam mögülem, mire ijedten fordultam hátra. Niall jobb oldaláról átfordult hasára, pont oda ahol egy perccel ezelőtt még én feküdtem. Arca annyira nyugodt volt, a levegőt is egyenletesen vette. Elmosolyodtam a látványon, ahogy egy apró mosoly jelent meg arcán, de szerencsére nem kelt fel.
Óvatosan kikecmeregtem az ágyból és besétáltam a fürdőbe. Magam után az ajtót halkan bezártam, majd a tükör elé sétáltam. Felnéztem tükörképemre, ahol egy piros szemű, meggyötört lány nézett vissza rám. Kész vagyok már ezektől az álmoktól, szeretném elfelejteni ezt az egészet. Hiába tudom, hogy ez az egész életem megpecsételi, és soha nem tudok majd szabadulni a lelkiismeret furdalástól, de legalább egy kicsit csillapodhatna bennem ez az egész.
Arcom megmostam hideg vízzel, fogat mostam, majd visszamentem a szobába, ahol az én szőke hercegem halkan horkolva aludt. Elsétáltam a bőröndömig, halkan előkotorásztam belőle egy fehérneműszettet, egy rövidnadrágot, egy tapadós atlétát, és a fehér deszkás cipőm is elvettem mellőle. Visszasétáltam a fürdőbe és gyorsan magamra kapkodtam ezeket, utána pedig a szobába felkaptam a telefonom. Miután nem találtam sehol a fejhallgatóm, ezért az asztalról felkaptam a Niall-ét, remélvén, hogy nem haragszik meg.
Kisétáltam a nappaliba, ahol teljes nyugalom fogadott. Azt hiszem, hogy Harry tegnap bulizni volt, így kétséges mikor érkezik meg, Liam pedig a barátnőjével találkozott - bár a múltkor még azt mondta, hogy nincs, de ezt ő tudja -, Louis Hanna-val ment valamerre, Zayn pedig Lily-vel van, szóval csak ketten vagyunk a nagy lakosztályban. Unalmasan csoszogtam be a konyhába, ahol készítettem magamnak, egy tejeskávét, majd az ajtó mellől felkapva a mágneskártyát elhagytam a lakosztályt és elindultam egy kicsit futni......

*  *  *  *  *  *

Fura érzés úgy élni, hogy a sima életbe senki nem ismer fel, de amint a vörös szőnyegre lépek már mindenki tudja, hogy mi is történt a családommal és szinte az egész életemről tudnak. A fotósok hada, ahogy egy csomó kérdést tesznek fel, és szinte mindegyik olyat, amihez semmi közük. Biztos akarom ezt? Akarom, hogy majd még jobban kérdezősködjenek a magánéletemről, ha netán kiderül, hogy Niall-el járok? Vagy azt fogják feltételezni, hogy csak a pénz miatt vagyok vele? Vagy kifog ez egyáltalán derülni?
Uram isten még ilyenkor is ezen jár az agyam. Talán a legrosszabb az egészbe, hogy a rehabilitáció óta folyamatosan kattog az agyam. Folyton próbálom úgy alakítani az életem, hogy mindenkinek jó legyen, és ebbe az a baj, hogy néha a sajátomról elfelejtkezek, vagy csak simán próbálom eltusolni az egészet, és egy bizonyos "szőnyeg" alá próbálom besöpörni. És aztán jön egy nagyobb dolog és, mint a bomba úgy robbanok. Akkor aztán kő kövön nem marad. Bármi is van, akkor azon a bizonyos ponton kijön belőlem minden.
Ülök egy padon, és az előttem elhaladó embereket nézem. Nekik miért ilyen könnyű az élet? Vagy nem is könnyű csak nem mutatják ki? Mindenki mosolyogva figyel a másikra, és az éppen előbújó napot figyelik. A reggel 7 órai napfelkeltében mindenki annyira nyugodt volt, hiába is siettek egy páran dolgozni.
Tőlem nem messze hallottam, ahogy egy kislány felnevet. Oda fordítottam a fejem, és mosolyogva figyeltem. Két fiútestvérével és szüleivel közelített felém. Boldog volt! Pont úgy ahogy én voltam az én családommal. Gyorsan leállítottam a zenét a telefonomon, majd a fejhallgatót lecsúsztattam nyakamra, a telefonon pedig tárcsáztam. Fülemhez emeltem a készüléket és vártam, míg megszűnik a sípolás és fel nem veszi az illető.
-Igen? - szólt bele kómásan.
-Szia felköltöttelek? - szóltam bele félve.
-Igen, de semmi baj. Mondd csak. - hallottam ahogy elmosolyodik.
-Kérhetek egy szívességet? - haraptam bele alsó ajkamba.
-Te mindig.
-Tudom fura kérés lesz, de kimennél a temetőbe? - nyeltem egy nagyot. Késztetést éreztem arra, hogy elsírjam maga. Ez az egy szó valahogy ki tud készíteni.
-Hát persze. Bella nyugi! Ne sírj! - nyugtatott Selena.
-Hiányoznak. - gördült le egy könnycsepp arcomon.
-Elhiszem, de erősnek kell lenned. Mi mindannyian melletted állunk. A testvérem vagy! - mondta azzal hanggal, amitől mindig megnyugszok.
-Tudom és köszönöm! Nem tudom, mit csinálnák nélküled és Lily nélkül. - mosolyodtam el halványan.
-Hát igen, nélkülünk unalmas lenne az életed. - nevetett fel.
-Az biztos. - helyeseltem. - De nem zavarlak, aludj még egy kicsit.
-Á már mindegy, mindjárt fotózásra megyek. - dünnyögte.
-Ó Miss Gomez nem örül neki?
-Dehogynem Miss DeLuce. - vágott vissza, de egyből elhallgatott. Ez a név. - Bella én annyira sajnálom, nem akartam. - kezdett el mentegetőzni.
-Semmi baj. Nem sokára úgyis újságokba fogok szerepelni, szóval kezdenem kell megbarátkozni vele. - rántottam vállat, bár ő ezt nem láthatta. - De megyek, majd még beszélünk. Szia, szeretlek Sese.
-Rendben, én is szeretlek Bebe. - kuncogott, majd megszakítottam a hívást. Még egy kicsit elnézelődtem, majd vissza kocogtam a szállodába.
A portán a kb velem egyidős csaj alaposan végig mért, de próbáltam nem foglalkozni vele, és egyenesen a lift felé vettem az irányt.

*  *  *  *  *  *

Egyedül szürcsölgettem a tejeskávémat, az erkélyen. Kilenc óra, de még mindig csend és béke telepszik a szobára. Fura érzés, mert eddig mindig ha itt voltam nagy volt a hangoskodás, most viszont, olyan mintha egy elhagyatott helyen lennék.
Másfél órája jöttem vissza a futásból, és azóta nem tudok magammal mit kezdeni. Niall-t nem akarom fölkelteni, így amennyire csak tudtam összepakoltam az egész lakosztályba. Nem mondom, hogy könnyű feladat volt, de már tíz perce azzal is végeztem, úgyhogy most minden csillog-villog.
Unalmasan sétáltam be a nappaliba, és vetődtem le a kanapéra. Bekapcsoltam a tv-t és a csatornákat váltogattam. Az egyik adón épp a Spongyabob ment, ezért ott hagytam és kíváncsian figyeltem. Sajnos ezt a részt már láttam, ezért ez se tudott nagyon lefoglalni, helyette a hajammal szórakoztam. Elmondhatom magamról, hogy nem vagy normális. De ezt a szórakozásomat pedig a hasam korgása zavarta meg. Nem csodálkozom rajta, hisz utoljára tegnap reggel ettem. Valahogy mindig elfelejtek enni, és ezt sokszor elfelejtem.
Feltápászkodtam a kényelmes kanapéról, bementem a pénztárcámért és eldöntöttem, hogy elmegyek reggelit venni, úgyis két sarokra arrébb láttam egy pékséget. A mágneskártyát magamhoz vettem, és kisétáltam az ajtón. Próbáltam halkan bezárni az ajtót, de ahogy hátráltam egyet a hátam beleütközött valakibe, és ijedtembe lefejeltem a fehér ajtót.
-Basszus. - szisszentem fel. Komolyan csak én vagyok képes ilyen bénaságokra.
-Bocsi, nem figyeltem. - szólt egy rekedtes fiúhang. - Jól vagy? - lassan megfordultam, és meglepve vettem észre, hogy egy magas, barna hajú, kék szemű, kigyúrt srác áll előttem.
-Persze. - mosolyogtam rá, amit viszonzott, majd hirtelen összeráncolta homlokát.
-Te mit kerestél odabent? - mutatott mögém, vagyis a szobára.
-Hát izé...itt aludtam. - haraptam bele alsó ajkamba, egyik szemem becsuktam és próbáltam a leghihetőbben mondani. Fura, hogy egy idegen kér számon.
-De mégis hogy? - értetlenkedett tovább - Ez a One Direction lakosztálya. - fonta össze karjait maga előtt, és kíváncsian nézett rám.
-És ezt te honnan tudod? - fontam össze én is karjaim magam előtt, és kíváncsian húztam fel szemöldököm.
-A dobosuk vagyok. - kacsintott.
-Én meg a barátjuk. - ismételtem meg a mozdulatát.
-Várj! - kapott észbe. - Te vagy Faith? - tátotta el a száját. Na jó kezdek megijedni tőle.
-Igen. - válaszoltam bizonytalanul.
-Rosszabbra számítottam. - beszélt inkább magához, mintsem hozzám.
-Öö...kösz, asszem'. - néztem rá értetlenül. Ez valami nagyon béna bók akart lenni vagy mi?
-Nem, nem úgy értettem. - nevetett fel - Bocsi, csak Niall már annyit mesélt rólad, hogy kezdtem azt hinni, hogy csak kitalálta az egészet. - nevetett. Arcom kezdett elpirosodni. Szóval Niall már a bandájuknak is mesélt rólam? Jaj mi lesz itt?!
-Hát akkor megmutatom, hogy élő személy vagyok. - nyújtottam felé a kezem - Isabella Faith McCartney.
-Josh Devine. - fogott velem kezet - Örülök, hogy végre személyesen megismerhetlek.
-Részemről az öröm. - varázsoltam egy nagy vigyort arcomra. - És mond csak kedves Josh, ugye nem jelentesz fel a rendőrségen. - vágtam aggódó képet.
-Hát nem is tudom. - kezeit állára simította és úgy gondolkodott. - Egy feltétellel! - nézett rám szigorúan. - Velem kell reggelizned.
-Pont oda tartok, szóval velem tarthatnál. - biccentettem a lift felé.
-Örömmel Miss McCartney! - Ez a magázódás kísért engem. - Nincs is jobb, mint egy ismerkedős reggeli. - poénkodott és közbe kezembe karolt.
-Az biztos Mr Devine! - nevettem fel, miközben a lift ajtaja bezáródott előttünk.

Komizz!!;)

39. Összehasonlítás? De minek?

Sziasztok:) Tudom megint sokára hoztam a részt, de most jó okom van rá ugyanis múlthétvégén vendégem volt, azelőtt nem voltam itthon azelőtt meg olyan beteg voltam, hogy az ágyból se tudtam kikelni:s
De most itt lenne és szerintem elég hosszú is, meg szerintem aranyos is, de ezt döntsétek el ti:)
Szeretném megköszönni, azoknak, akik segítettek abba, hogy ne hagyjam abba a blogot tényleg nagy köszönet nekik^^♥
De amúgy ha senki nem reagált volna arra a kiírásomra én nem tudom mit csináltam volna, ugyanis annyira szeretem ezt a blogot írni (meg a másikat is!), és én már elképzeltem, hogy hogy lesz meg minden, sőt még második  "köteten" is gondolkodok:') De ez csak rajtatok fog múlni:)
De nem rizsázok többet, itt a rész és jó olvasást!:)

Jah és ezentúl megpróbálok minden héten egy részt feltenni, de ahhoz szükségem lesz a komitokra!:)

I hope you like it!:)♥

Fél órája ülhettem a nappaliban a kanapén magam elé bámulva, közbe pedig kattogott az agyam. Én vagyok a hibás azért, amiért már most nem bízik bennem. Próbáltam meggyőzni magam az ellentétéről, de sehogy nem ment. Tudom, hogy akkor azon az estén elrontottam mindent, de sajnos nem tudom visszafordítani az időt, akárhogy is szeretném. Oda adnám a félkarom érte, csak hogy meg nem történtté tegyem azt az egy percet. Szemembe megint könnyek gyűltek, amiket gyorsan letöröltem.
Ajtó nyitódást hallottam, majd hogy valaki csoszogva közelít. Egyik térdem fel húztam, könyökömmel pedig a fejem támasztottam rajta. Akármennyire is akartam, de nem fordultam oda, csak bőszen figyeltem a tv-t, ami be se volt kapcsolva. Annak képébe láttam ahogy Niall leül a kanapé másik végébe, fejét lehajtja és kezével babrál.
-Faith. - szólal meg rekedtes hangon. Fejem még mindig nem fordítottam felé. - Én sajnálom. - folytatta, miután rájött, hogy nem szólalok meg. - Tényleg nem úgy akartam, csak...csak. - elcsuklott a hangja. Ijedten fordultam felé, és épp egy könnycsepp futott végig arcán. - Tudod nehéz elhinnem, hogy egy olyan barátnőm van, mint te, mert...Justin sokkal jobb nálam. Helyesebb, jobb énekes, sikeresebb, viccesebb egy szóval mindenbe jobb. - hajtotta le a fejét. Nem tudtam elhinni, hogy ezeket mondja. Miért hasonlítja magát máshoz, amikor erre semmi szükség?
-Teljesen igazad van! - szólaltam meg. Nem ezt várta, amire az is rá szolgált, hogy bagoly szemekkel nézett rám. Szemébe még több könny gyűlt.
-Kösz! - motyogta, majd fejét hátravetette a kanapé támlájára és a plafont nézte.
-Befejezhetem? - szólaltam meg ismét, mire ő csak hanyagon vállat rántott. Négykézlábra emelkedtem - ami valljuk be kicsit nehézkes volt, hisz elültem a hátsóm -, majd lassan hozzá másztam és az ölébe ültem. Nem reagált semmit. - Igazad van, Justin tényleg sikeresebb, mint te. Érte több millió lány van oda, a hangja is másabb, mint a tiéd. Kidolgozott felsőteste van, és sportosabb is. A vagyona a tiédhez képest az egeket üti. Az arca teljesen másabb, mint a tiéd, a mosolya is helyes. - még egy könnycsepp futott le arcán, szemeit összeszorította. Jelen pillanatban utáltam magam, amiért ezt csinálom szegénnyel. - Vagyis biztosan jobb nálad. - tartottam egy kis hatás szünetet és folytattam - De nem nekem! - simítottam egyik kezem arcára. Meglepődve nézett le rám, és a szemében láttam egy apró örömöt is.
-Mi? - értetlenkedett.
-Jól hallod! - mosolyodtam rá - Lehet, hogy ő sikeresebb, mint te, de azt is vedd bele, hogy ő már egy pár éve benne van a szakmában, míg ti csak egy éve, hogy megalakultatok. A rajongók miatt viszont örülök, hogy nincsenek annyian, mert így legalább kevesebben kívánnak a föld alá. De elhiheted nekem, hogy jövő ilyenkor, talán még jobbak is lesztek, mint ő, és nem egy díjat fogtok bezsebelni. - egy kicsit közelebb hajoltam hozzá, így szinte alig volt 5 centi arcunk közt - A hangod, viszont egyáltalán ne hasonlítsd össze, mert senkinek nincs még egy olyan hangja, mint neked. Ez az én kedvencem, és másnak át sem engedem. - felkuncogtam, mire ő is elmosolyodott. - A felső tested. - simítottam kezem hasára. - Nekem nagyon is tetszik, hogy nincs agyongyúrva, sőt a folytonos kajálási mániádat is imádom, és azt, hogy nem tudsz hízni, és ezért irigyellek is. - felnevetett - És képzeld a vicces oldalad is szeretem, még ha olykor fapoénokkal jössz elő. A vagyon pedig semmit nem számít. Engem nem érdekel, hogy mennyi pénzed van neked, vagy Justin-nak, mert nem vagyok egy pénz sóher, és kifejezetten utálom, hogyha rám költenek. - ráncoltam szemöldököm. - Figyelj én nem azért vagyok veled, hogy kihasználjalak és ha kell ezt ezerszer bebizonyítom neked. Ha te lennél a világon a legszegényebb ember, én akkor is szeretnélek, mert nem az számít, hogy mid van, hanem az, hogy te kivagy! És hogy mit mutatsz magadból! - döntöttem fejem homlokának. - Én így szeretlek ahogy vagy. - suttogtam és egy apró puszit nyomtam szájára.
-Köszönöm. - ölelt magához szorosan, és éreztem ahogy egy könnycsepp fut végig arcán és nyakamon landolt.
-Mégis mit? - értetlenkedtem.
-Mindent. - húzódott el tőlem. - Azt, hogy itt vagy nekem, hogy vissza adod az önbizalmam, és a legfőképpen azt, hogy az enyém vagy. - halkult el a végére. Arca lassan közelített felém, mire egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Kapva az alkalmon alsó ajkába haraptam, ezzel jelezvén, hogy többet szeretnék.
Lassan kezeit felvezette derekamra és pólóm szélét kezdte egyre feljebb húzni, míg én hátulról hajába túrva húztam magamhoz egyre közelebb. Testünk egymásnak feszült, olyannyira, hogy még egy gombostű se fért volna el. Hasamba a pillangók megint előjöttek, és mintha gyomrom örömében bukfencezett volna. Kicsit fészkelődtem Niall ölébe, mire szétnyitottam lábaim és rendesen leültem lábaira. Ő sem habozott, egyik kezét fenekemhez vezette le, míg másikkal pólóm alá nyúlt és a csupasz bőrfelületet simogatta. Mintha áramütésként ért volna ott ahol csak megérintett, belenyögtem a csókunkba. Úgy látszik nagyon élvezhette, mert elmosolyodott, minek következtében sikerült elválnunk egymástól. Kicsit elhajoltam tőle, hogy szemébe tudjak nézni. Megbabonázott velük, s elszakadni sem tudtam tőlük. Komolyan hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szeme?
Kívántam őt! Átkozottul akartam, de tudtam, hogy úgy sem tudnám megtenni. Túl sok a rossz emlékem azzal kapcsolatban, bármennyire is szeretném elfelejteni nem megy. Tudom, hogy ő nem bánna velem úgy, de még nem megy. Még!
Arcát megéreztem arcomnak simulva, s lágy csókokat nyomott a fülem mögötti érzékeny területre, majd egyre jobban haladt lefele nyakamon. Számat olykor-olykor egy halk nyögés hagyta el, minek következtében Ő felbátorodott, és éreztem ahogy fogával megharap egy kis területet, majd ajkai közé veszi és lágyan szívni kezdte azt. Megőrjít teljesen. Hogy tud valaki ennyire tökéletesen csinálni valamit? Most még az se tudott érdekelni, hogy holnapra ennek nyoma lesz.
Lassan haladt vissza felfele ugyanazon az útvonalon, amin az előbb lefele haladt. Szám sarkára nyomott még egy utolsó csókot, s újra ajkaimra tapadt, de ezúttal más volt. Olyan, amilyen eddig még sosem volt. Vadabb és követelőzőbb. A megszokottnál nagyobb "erővel" tépte ajkaimat.
Felbátorodtam, olyannyira, hogy csípőmet az övéinek nyomtam, mire egy morgás féleség tört fel belőle. Nem bírtam ki, hogy ne harapja ajkamba, s ezzel megint megszakítva csókunkat. Arcára néztem, ami tele volt vággyal, és szenvedéllyel, száján pedig a szokásos mosoly ült.
Végig tanulmányoztam arca minden egyes centiméterét, és rájöttem, hogy nincs nála tökéletesebb srác a  világon. Hiába is az utálkozók vagy bárki más, ő akkor is tökéletes marad számomra. Ajkamba harapva döntöttem oldalra a fejem és úgy néztem rá. Kíváncsian összehúzta szemöldökét.
-Mi van? - lett egyre nagyobb mosoly a száján.
-A fenekemen van a kezed. - suttogtam szégyenlősen, mire felnevetett. Durcásan néztem rá, de akkor se hagyta abba, ezért cselekednem kelletett. Megfogtam a mellette heverő párnát és azzal kezdtem el püfölni.
-Ez most komoly? - nézett rám fapofával, mire csak megrántottam a vállam és még egyet ütöttem fejére. - Á, szóval párna csatát szeretnél? - nézett rám kihívóan. Nem válaszoltam csak bólintottam egyet. - Akkor jobb, hogy ha felkészülsz. - kacsintott rám egy gonosz vigyor kíséretében. Először nem tudtam mire céloz, de miután kielemeztem a mondat lényegét gyorsan felálltam öléből és a szoba másik felébe szaladtam.
Ő sem habozott, felállt kezében egy ugyanolyan párnával, mint ami nálam található, s elkezdett közelíteni felém. Próbáltam egyre hátrálni míg nem a falnak nem ütköztem. Alig volt már köztünk három méter, ezért kénytelen voltam gyorsan kitalálni valamit. És mit lehet ilyen helyzetben csinálni? Persze, hogy menekülni.
Sikítva szaladtam el orra elől, mire ő csak nevetve jött utánam. A kanapénál álltam meg, ahol is én az egyik felén, míg ő a másik oldalt volt.
-Nos, szeretnél valamit? - fontam össze magam előtt karjaim, fejem oldalra döntöttem és szempilláim rebesgettem.
-Lenne valami. - gondolkodott el, és a következő percben pedig már a kanapé hát támláján ugrott át. Gyorsan kapcsoltam, és rávágtam egyet a párnámmal, mire ő hátraesett én pedig gyorsan eliszkoltam onnan. Mivel nem nagyon voltam tisztában, hogy a lakosztályban mi hol található ezért találomra bementem valahova. Mint kiderült nem épp jó helyre ugyanis ez a konyha volt. Mikor viszont szerettem volna kimenni innen Niall már az ajtóban állt.
-Ugye tudod, hogy szeretlek? - vettem elő bájos énem és úgy néztem rá.
-Nem úszod meg. - harapott alsó ajkába. Azok az ajkak úr istenem. Tökéletesek! Mi? Te jó ég, ezeken gondolkozok mikor épp készülök a halálomra? Nem vagyok normális.
-Alkut ajánlok. - néztem rá gyorsan, közbe pedig hátráltam, mígnem a konyhaszekrénybe nem ütköztem.
-És pedig milyet? - állt meg előttem két lépésre.
-Hát...öö.. - gondolkoztam valami megfelelő dolgon, de valahogy sehogy nem jutott eszembe semmi. A francba is, hogy ilyenkor fagy le az agyam. Muszáj póló nélkül, egy szál bokszerben előttem állnia? Várjunk csak?! Bokszer? Uram isten! Én eddig megvoltam győződve róla, hogy rövid gatyában van. Hogy nem vettem ezt észre? Szívem kihagyott egy ütemet, s a levegőt is szaporábban kezdtem el venni. Bár ha jobban belegondolok, így sokkal jobban végig tudom mérni.
Fekete Calvin Klein bokszere szorosan tapadt hozzá, minek következtében jól ki dudorodtak adottságai - gondolom értitek mire gondolok, és nem kell részleteznem. Hasán megjelent egy kis pocak, de felkarja izmos volt. Mellkasa egyenletesen mozgott föl s alá.
-Szóóóóval? - hozott vissza a jelenbe. Észre se vettem de már megtette a köztünk lévő távolságot, így lenézve rám mosolygott.
-Alacsony vagyok. - csúszott ki a számon, az éppenséggel nem ide illő megállapítás. Gratulálok Bella, ezt jól megcsináltad. - korholtam magam. Szegény srác csak összefont szemöldökkel nézett rám. Van egy olyan érzésem, hogy ő se érti az összefüggést a kettő között.
-Még szerencse. - mosolyodott el - Tudod miért jó, hogy pici vagy? - lépett még közelebb, ami már szinte így is lehetetlen volt.
-Miért? - néztem fel szemébe.
-Az, hogy a hercegnek mindig magasabbnak kell lenni, mint a hercegnőnek. - simította egyik kezét arcomra, és hüvelyk ujjával simogatta arc csontomat. Elérzékenyülve néztem rá, éreztem, hogy szemembe könny szökik.
-Hercegnőnek tartasz? - motyogtam megszeppenve. Szemét le sem veszi rólam és elmosolyodik.
-Nekem mindenképp az vagy! - mondta szemrebbenés nélkül. Érzem, hogy nem sok kell ahhoz, hogy elsírjam magam, szinte már nem is látok a könnyfátyoltól, ami szememre kiült. - Hé most miért sírsz? - döntötte homlokát enyémnek, mire lesütöttem tekintetem.
-Még soha nem mondott nekem senki, ilyen szépet. - motyogtam az orrom alatt. Óvatosan állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy nézzek szemébe.
-Akkor minden nap elfogom mondani neked, hogy tudd! - mosolygott rám, közbe arcom fürkészte.
-Szeretlek. - öleltem át mellkasát, arcom nyakába fúrtam, s beszívtam bódító illatát. Mivel érdemeltem ki ezt a tökéletes srácot? Annyi hibát elkövettem már életembe, és Isten még mindig jóként gondol rám? Vagy ez nem is az ő műve, hanem anyáéké? Fogalmam sincs, de nagyon hálás vagyok érte.
-Ne sírj! - puszilt bele hajamba, s hátam simogatta. Összeszorított szemekkel próbáltam megakadályozni, hogy még több könnycseppet hullajtsak. Nem akarom elveszíteni! Lehet önzőségnek fog hangzani, de nem akarom, hogy valaki más még csak megölelje őt. Tudom, hogy ez a rajongók miatt lehetetlen, de akkor sem szeretném.
De vajon mi lesz, ha tényleg megismer? Akkor is szeretni fog vagy megváltozik a rólam alkotott képe és  föld alá se fog kívánni? Velem marad vagy nem is akar majd látni többet? Félek ezektől a kérdésektől de az a baj, hogy a válaszoktól még jobban.
Ott álltunk a konyhában, hosszú ideje, csendben, egymást ölelve, s mindketten a gondolatainkba mélyedve. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak vége legyen. Megakartam állítani az időt és így maradni! De persze ezt is tönkre kelletett vágni valaminek. Most jelen pillanatban egy telefon csörgésének, ami nem az enyém volt. Nem mozdult egyikünk sem, a telefon pedig eszeveszetten zengett a nappaliból.
-Nem ez a csengőhangod. - húzódtam el óvatosan, annyira, hogy szemébe tudja nézni.
-Nem. - rázta fejét - Ez az egyik megkülönböztető hang, hogy ki hív.
-És ki?
-Anya. - forgatta meg szemeit.
-Akkor menj vedd fel! - toltam el magamtól, ha tudtam volna ugyanis keze fenekemen pihent.
-Majd visszahívom holnap. - rántott vállat nem törődöm stílusban.
-Nem Niall! - szólaltam meg egy kicsit ingerülten. - Nem szeretném, ha anyukád azt gondolná, hogy nem engedem a saját fiával beszélni, szóval menj! - böktem fejemmel a nappaliba, ahol is már másodszor csörrent fel a készülék.
-De...- kezdett bele, de gyorsan szavába vágtam.
-Beszélj vele, én addig a szobába megvárlak! - mosolyogtam rá - Hidd el, nem fogok megszökni az ablakon. - nyomtam egy gyors puszit arcára, kibontakoztam öleléséből és beszaladtam a szobába. Még hallottam, hogy fölveszi a telefont és beszélni kezdett, majd bezártam az ajtót.
Mivel nem tudtam meddig fognak beszélni - bár szerintem sokáig, mert már rég beszéltek -, ezért a bőröndömhöz mentem, és elővettem a Lily-től elcsórt könyvét, még pedig a One Direction - Dare to Dream Life as One Direction című, kemény fedelű könyvet. Ezt a könyvet olvasom, miközben az egyik taggal járok és a másik néggyel pedig barátok vagyunk, és jelenleg is náluk tartózkodom. Ironikus nem?
Gyorsan bemásztam az ágyba, magamra húztam a takarót, s neki kezdtem az olvasásnak, először is Harry Styles-al......

Niall szemszöge:
-Igen anya tényleg minden rendben! - ismételtem el vagy ötödjére, amióta beszélünk.
-Olyan fura vagy kisfiam. - aggodalmaskodott tovább.
-Anya. Itt van a barátnőm, és - gyorsan eltartottam a kezemtől a telefont és a képernyőre néztem - fél órája veled beszélek. - tettem vissza a fülemhez a készüléket.
-Akkor mond azt, és leteszem.
-Anya nem akartalak megbántani. - a francba ezt jól elintéztem.
-Dehogy bántottál meg. - nevetett fel - Csak örülök, hogy boldog vagy, úgyhogy menj vissza Bella-hoz. - hallottam a hangján, hogy elmosolyodik. Vicces, hogy még nem is találkoztak, de anyám már tudja a nevét. Lehet sokat beszéltem már róla.
-Köszi anya imádlak. - álltam fel a kanapéról.
-De azért óvatosan, még nem szeretnék nagymama lenni. - nevette el magát, mire én is elröhögtem magam.
-Miért, pedig még fiatalos nagymama lennél. - ugrattam.
-Ne szemtelenkedj anyáddal. - korholt - Akkor mikor jössz haza? - váltott gyorsan témát.
-Nem tudom még, majd valamikor. - vakartam idegesen tarkóm.
-Te tudod, és hozd el Bella-t is ha van kedve. Már szeretnénk megismerni.
-Úgy lesz, de most már tényleg megyek. Szia anya. Szeretlek. - búcsúztam el tőle. Még hallottam ahogy ő is elmondja ugyan ezeket, majd a telefonom a kanapéra dobtam, és besiettem a szobába. Nehogy valaki is félreértse, imádom anyát, csak mikor már több, mint harminc perce vele beszélsz és közbe a szobába vár az álom lányod, kissé frusztráló.
Csak az éjjeli szekrényen égett a kis lámpa, Faith pedig háton fekve, feje oldalra dőlve csendben szuszogott. Elmosolyodtam a látványon, bemásztam mellé az ágyba és jobban betakartam. Jobb oldalára nyúltam, mikor a kezem valami keményhez ért. Kíváncsian emeltem fel azt a valamit mellőle, és mikor megláttam mi az, azt hittem, hogy szám szétszakad annyira mosolyogtam. Gondolom ez a könyv Lily-é,de aranyos tőle, hogy ő is olvassa.
A könyvet leraktam a mellettem lévő kis szekrényre, majd a kislámpákat is leoltottam, lefeküdtem az egyetlen lány mellé, aki számomra a legfontosabb és hátulról átöleltem.
-Jó éjt hercegnőm!


Komizz és minél hamarabb lesz új rész!;)