43. Vásárlás....kicsit másképp

Sziasztok:) Megint késtem tudom, és sajnálom, de jelenpillanatban házfelújítás van nálunk, így minden szét van pakolva és kérdéses mikor tudok géphez ülni:/ De most meghoztam a kövi részt, és nagyon örültem, hogy végre komikat is kaptam^^ 
És túlléptük a 23 ezres oldalmegjelenítést*---* Imádlak titeket<3

-Biztos vagy te ebben? - nézett félve rám Greta.
-Ennél jobb ötletem nincs. - rántottam vállat, és tükörképemre néztem. Szőke tincseim igazgattam ujjaimmal, jobbról-balról szemügyre vettem a végső képet.
-Akkor ez marad. - tette maga elé védekezésképp kezeit. Mosolyogva ráztam meg a fejem, hogy ennyire nem bízik bennem.
-Bella, mit szólsz? - lépett mellém a tükörbe Lily. Haja rövid és világos rózsaszín volt.
-Azt hiszem, jól fog alakulni a péntek este. - vigyorogtam barátnőmre - Most pedig pózolj! - kaptam elő telefonom zsebemből. Neki se kelletett kétszer mondani, mindketten csücsörítve álltunk a tükör előtt, és a kis készülék a kezemben már kattant is. - Dicsekedjünk? - húzogattam szemöldököm a képet nézegetve.
-Légyszi. - nézett rám csillogó szemekkel. Vigyorogva megráztam a fejem, majd "Új külső!;) Mit gondolsz róla?:D" üzenettel elküldtem Selena-nak.
-Ha kiszórakoztátok magatokat, akár mehetnénk is, nem? - jött Randy. - Úr isten. Ti hogy néztek ki? - nézett végig rajtunk.
-Most mond azt, hogy nem jó? - vigyorgott rá Lily.
-Nagyon jó, csak ne mondjátok senkinek. - válaszolt szarkazmussal Randy. Nevetve léptünk ki az üzlet ajtaján, de most már Isabell DeLuce ként, és Donatella Mckenzie ként.
Az autóba beszállva elindultunk Los Angeles egyik legjobb plázájaba, mert hát ugye csili-vili ruha nélkül nem jelenhet meg az ember egy divatbemutatón, főleg, hogyha ő lesz az est fénypontja. Meg akarom mutatni az embereknek, hogy felnőttem és nem vagyok már az a gyerek, aki voltam. Meg akarom mutatni, hogy a rehabilitációs idő csak egy rosszul sikerült korszakom volt, és most már nincs semmi bajom. Meg kell mutatnom az egész világnak, hogy tudok felnőttként viselkedni.
-Bella. - bökött oldalba Greta.
-Mi? - néztem körbe zavartan.
-Gyere, meg jöttünk. - bökött fejével az ajtó fele. Összeszedtem magam, majd kipattantam a járműből. Mosolyogva néztem végig a nagy épületen és barátosnőmbe karolva indultunk el befele.
Minden olyan zsúfolt és hangos volt, pont mint New York. Hiányzott, de azért itt sem volt olyan rossz. Mintha csak most értem volna haza.
A plázába belépve először az alsó szinten mentünk végig, de itt csak kisgyerek boltok, játékboltok voltak, meg egy csomó étterem és büfé. Mentünk a második emeletre és szerencsére itt már több sikerrel jártunk. Itt már tényleg a felnőtteknek való üzletek voltak, és egybe sikerült is berángatnom a többieket.
Bármerre néztünk, mindenhol szebbnél-szebb ruhák voltak és persze méregdrágák.
-Bella, szerintem nem itt kéne ruhát vennünk. - fogta meg a karom Lily.
-Ugyan hol máshol? - ráncoltam homlokom - Itt vannak a legjobbak.
-És a legdrágábbak is. - motyogta.
-Várj, te azt hitted, hogy te fogod a saját ruhád kifizetni? - tátottam el a szám, fejét szégyenlősen lehajtotta, mire megadta kérdésemre a választ. - Lily ne legyél hülye. Én kértelek meg, hogy gyere el velem, ezért jogos, hogy én fogok fizetni. Mindent! - emeltem ki az utolsó szót.
-De ez akkor sem fair. Mindent te fizetsz. - nézett szemembe, szinte már sírva.
-Ha megtehetem, akkor miért baj? - dobtam hátra hosszú szőke hajam.
-Ez igazi dámás volt. - nevetett fel.
-Tudom! Gyakorlok. - nevettem - De most komolyan. - fogtam meg két kezét - Lily azzal, hogy eljössz csak nekem segítesz, és én úgy próbálom meghálálni, hogy én fizetek. Meg amúgy is, eddig mindig ott voltál velem, szóval szeretném most, azt hogy én öltöztetlek fel.
-Köszönöm. - ölelt meg.
-Mire vannak a legjobb barátnők?! - simogattam hátát mosolyogva. - És nehogy félénk legyél. Ami csak tetszik szólj, és intézkedünk. - húzódtam el tőle.
-A szerénységemről ismersz? - forgatta meg szemeit, amin csak kuncogni tudtam. - Akkor szerintem kezdhetünk is. - bólintott vigyorogva.
Körbe szaladgáltunk a bolton, és minden olyan ruhát ami megtetszett egy kicsit is, a kezünkbe vettük és szaladtunk is a próbafülke felé. Greta és Randy kaptak egy fotelt, amibe kényelmesen elterültek és várták a mi kis divatbemutatónkat. Először egy egyszerű piros koktél ruhát vettem fel, míg Lily egy rózsaszín kövekkel kirakott földig érőt kapott magára. Ezeket persze egyből leszavazta a "zsűri", ezért egy másikkal próbálkoztunk. Ezzel szórakoztunk vagy 2 órán keresztül, de még mindig nem untuk meg. Közbe azért a szokássá vált fényképezkedés és a hülyéskedés sem maradhatott ki, amiről persze Greta videót is csinált.
Az eladó egyszer igaz ránk szólt, hogy nem-e tudnánk kicsit csendesebbek lenni, mert így zavarjuk más vásárlók nyugalmát, persze azután, hogy elmondtuk, hogy kik is vagyunk, egyből elnézést kért és bezárta az üzletet csakis a mi kedvünkért, majd ő is segített nekünk a megfelelő ruha kiválasztásában. Ennyiből jó, hogy ismert az ember és ezt azt hiszem meg is tudnám szokni.
Nem sokkal múlt el délután három óra, amikor az utolsó ruhába ballagtunk ki a zsűri elé. Azt a ruhát hagytuk hátra, amibe mindketten bele szerettünk, csak egy kicsit húztuk az időt, hogy viccesebb legyen.
-Ez gyönyörű, mindkettőtökön. - nézett végig rajtunk mosolyogva Greta.
-Mese szépek vagytok. - mosolygott Randy.
-Tökéletes. - bólintott elismerően Katie az üzletvezető.
-Lily?! - kérdeztem ki véleményem barátnőmtől. Tátott szájjal nézett végig rajtam, így inkább a tükörhöz sétáltam. A rózsaszín pánt nélküli ruha tökéletesen simult testemhez. A tetején a bal mellem alatt a kövek csak még jobban feldobták a ruhát, a deréktól lefelé való tollak, ami elől a combom közepéig ért, hátul pedig egy hosszabb uszájba végződött, pedig csak még felnőttesebbé tették. Mosolyogva néztem végig magamon, majd amennyire tudtam, hátulról is megnéztem.
-Akár egy hercegnő. - lépett mellém mosolyogva Lily.
-Most hadd nézzelek én. - fordultam felé. A világos rózsaszín ruha neki is tökéletesen passzolt testéhez. Az egész tetején való aprócska kis kövek, pedig csak még szebbé varázsolták, a már amúgy is gyönyörű ruhát. Ennek a ruhának is a derekától lefele bővült,elől egészen a térdéig, de neki fodros anyagok hulltak egymásra, hátul pedig egy pár hosszabb anyag, így varázsolva egy gyönyörű összképet.
-Nos? - nézett rám félve.
-Gyönyörű vagy. - mosolyogtam büszkén.
-Akkor ezt a kettőt megvennénk. - hallottam Greta hangját. Amíg ők a ruha kifizetésével voltak elfoglalva, mi addig megpróbáltuk lassan lehámozni magunkról a ruhát. Ahogy visszaöltöztem abba az öltözékbe, amibe jöttem egyre jobban izgatott lettem.
-Annyira várom már, hogy rajtam lehessenek. - osztottam meg izgalmamat Lily-vel. Tulajdonképpen őt ezt hidegen hagyva meredt rám üveges tekintettel. - Mi a baj?
-Bella, láttad az árát? - nézett rám bagoly szemekkel. Megráztam a fejem jelezvén, hogy nem, mire az arcomba nyomta a cédulát, amin az ár volt feltüntetve.
-450$ - olvastam fel hangosan - Mi ezzel a baj? - néztem rá értetlenül.
-Nem fogadhatok el ilyen drága ruhát? - rázta meg a fejét.
-Liliana ezt már megbeszéltük. És nyugi, ez még csak a ruha. Most jönnek még a kiegészítők és a cipők. - vigyorogtam, neki pedig egyre nagyobb lett a szeme.
-Neeeem. - rázta fejét hevesen.
-Greta! - kiabáltam, mire az említett személy azonnal mellettem termet, közbe Randy elvette a ruháinkat - Greta légyszíves magyarázd el ennek a szépségesen dilis nő személynek, hogy igenis tudok költeni, és költeni is fogok rá. - néztem keresztanyámra.
-Liliana, drága keresztlányom. hidd el Bella nem ettől fog megszegényedni. A divatcégünk az egyik legjobban menő cég, szóval ne aggód van még pár milliója. - nézett rá komoran.
-Legyen. - adta meg magát barátnőm, mire örömömbe a nyakába ugrottam. Nem sokkal később pedig már egy cipő boltban keresgéltünk. Szerencsére itt csak egy órát szórakoztunk, mire megtaláltuk a megfelelő cipőt. Mindkettőnknek tűsarkú, platform szandál és ezüst színben pompázott, annyi különbséggel, hogy Lily-é inkább ilyen gladiátoros mintákkal volt ellátva elől, és magasabba szárú, míg az enyém csillogósabb volt és bokánál kapcsolható. Ezután a kör után már hulla fáradtak voltunk, de még mindig hátra volt a táska gond. Most már szenvedve mentünk egy táska üzletbe, és első ránézésre beleszerettünk egy-egy táskába, szóval itt 10 percnél tovább már nem is voltunk. És ami talán egy picikét is feldobott, az a következő üzlet volt, ami a Swarovski ékszerüzlet. Itt megint ámuldozva néztük a szebbnél-szebb ékszereket.
-Bella nézd. - mutatott Lily egy gyönyörűen megmunkált karkötőre. Epekedve néztünk mindketten az ékszerre a kirakatban.
-Mesés. - motyogtam.
-Kár, hogy drágább, mint a ruhám. - húzta el a száját. Megnéztem az árát, ami majdnem ezer dolcsi volt, majd visszanéztem a mellettem álló lányra. A jelenleg pink hajjal pompázó lány, csillogó szemekkel nézte tovább az ékszert. Olyan csillogással, amit ezelőtt csak egyszer láttam szemébe a tíz év során. Ez az a nézése amikor nagyon akar valamit, utoljára a rehabilitációra vonulásomkor nézett így rám. Azt akarta, hogy meggyógyuljak és sikerült. Neki is sokat köszönhetek. Örömet akartam szerezni neki, ezért eszembe jutott egy nagyon jó ötlet, persze csak ha utána ki nem nyír.
-Menjünk. - biccentettem fejemmel a pénztár felé, mire kicsit szomorkásan de bele egyezett. A fizetéskor megint levágott egy kisebb hisztit, hogy megint mennyit fizetünk és leginkább rá. Az ezüst masnis fülbevalót és a nagy pink kővel ellátott gyűrűre, amit ő választott és a nekem két ujjas Believe feliratú gyűrűre, megint elment szerinte egy csomó összeg, szerintem meg jelenleg semmiség volt.
-Neked miért nem vettünk ékszert? - kérdezte már az üzlet előtt.
-Mert én az angyal szárnyas fülbevalót fogom felvenni, amit a 16. szülinapomra kaptam Randy-éktől, meg egy karkötőt, amit még nagyapától kaptam. - rántottam vállat.
Végül is este 8-ra sikerült elhagynunk a plazát, úgy hogy még meg is vacsiztunk, és egyenesen haza vettük az irányt. A kocsiba nem nagyon beszélgettünk, mindketten hulla fáradtan borultunk egymásra és elaludtunk. Sajnos mivel Selenáék nem épp közel laknak a belvároshoz, ezért az út két órányira nyúlt el, a hülye tömeg miatt is. A kocsiból mindketten úgy szálltunk ki, mint a hullák, amin nagyi, Mandy és Brian csak nevettek, majd felzavartak aludni, de csak miután túlléptek a hajszínünkön.
A magyarázkodás után felmentünk a szobánkba, parókáinkat berakva a gardróbban található asztalra, egyikünket sem érdekelt, hogy cipőstől estünk be az ágyba, mindketten egyből átléptünk álom világ kapuján, közbe azért még az én hőn szeretett kutyusomat Narry-t magamhoz öleltem és úgy aludtam el.