42. Más vagyok, mint a többi....

Sziasztok, kivételesen sikerült betartanom a heti egy részes fogadalmam:') Büszke vagyok magamra:'D 
De mivel komit se kaptam, így  hozzá fűzni valóm sincs....

-Nem titkolhatod sokáig ugye tudod? - nézett rám komoran Greta, miután felvázoltam mi is van most.
-Tudom, de nemsokára úgyis vége a nyárnak, utána minden a régi lesz. - hajtottam le a fejem.
-Úgy gondolod, hogy ez csak egy nyári szerelem? - húzta fel kíváncsian egyik szemöldökét.
-Részemről nem, de Niall. - túrtam idegesen hajamba.
-Neki sem! - mondta magabiztosan, mire kíváncsian néztem rá és folytatta. - Nem tudod hogy nézett rád, amíg mi Rendy-vel beszéltünk. Félt téged és szeret! - mosolyodott el.
-Köszönöm! - mosolyogtam rá, majd megöleltem.
-Khm. - köszörülte meg a torkát valaki, mire ijedten húzódtunk el egymástól. Félve néztem az ajtóban álló személyre, de mikor megláttam, hogy csak Harry az megkönnyebbültem.
-A szívbajt hozod rám. - tettem szívemre jobb kezem és mély levegőket vettem.
-A többiek furcsállották, hogy ilyen sokáig vagytok. - beszélt gépiesen, közbe Greta-t vette szemügyre.
-Igen én már megyek is. - kapott észbe Greta.
-Nyugi ő tudja. - tettem vállára kezem.
-A barátodnak nem mondod el, de a haverjának igen? - ráncolta értetlenül homlokát - Fura vagy te lány! - forgatta meg szemeit, majd mint aki jól végezte dolgát sétált ki a helységből. Ketten maradtunk Hazza-val, és egymás mozdulatait figyeltük.
-Honnan ismered? - törte meg a csendet Haz.
-Ő a keresztanyám. - mosolyogtam rá.
-De hisz ő a DeLuce divatház igazgatója. - ráncolta értetlenül homlokát.
-Már nem sokáig. - suttogtam, mire a mellettem álló srác még értetlenebbül nézett rám. - Emlékszel, mikor meséltem, hogy anyukám híres divattervező volt és most Greta is beszélt egy Amanda nevezetű nőről? - álltam meg előtte, mire bólintott - Amanda DeLuce az anyukám. - suttogtam. Harry csak maga elé bámulva próbálta feldolgozni az előbb hallottakat.
-Akkor ez azt jelenti, hogy te vagy az örökös és pénteken te is ott leszel?! - győzte meg inkább magát.
-Igen, de ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek! - néztem rá fenyegetően.
-Nagyobb titkod már nem is lehetne, de esküszöm, hogy ez köztünk marad! - bólintott mosolyogva, mire elnevettem magam és jó szorosan magamhoz öleltem.

*  *  *  *  *  *

-Most pedig, hogy egy kicsit feldobjuk a napot következzen a One Direction első klipje. Jó szórakozást. - mosolygott a műsorvezető nő, majd felcsendültek az első akkordok a dalban. Szem forgatva nyomtam ki a tv-t.
-Hékás! - kelt fel ölemből Niall. Elmosolyodtam a látványon, ugyanis a haja hátul olyan volt, mint akit most csapott meg a 320. - Mi van? - értetlenkedett.
-Semmi. - ráztam meg fejem.
-Az előbb, mintha a mi dalunk ment volna. - jöttek ki a srácok a szobáikból.
-Rosszul hallottátok. - néztem rajtuk sorba.
-Te összetalálkoztál Pikachu-val? - nevette el magát Zayn, ahogy Niall-hez beszélt.
-Miért? - értetlenkedett, mire Louis készségesen elé tartott egy tükröt, amit nem tudom honnan szerzett. Barátom mérgelődve állt fel és sétált be szobájába.
-Éhes vagyok. Rendeljünk kaját. - nyavalygott Harry.
-Oké. - egyeztek bele a többiek és már azt kezdték el beszélni, hogy ki mit kér.
-Ti nem szoktatok főzni? - vettem el előlük a lapot, amin a rendelhető ételek voltak felsorolva. Először összenéztek, majd hangos nevetésben törtek ki, ami egyértelműen megadta a választ. Végül tíz perc győzködés után sikerült rávenni őket, hogy majd főzök én. Amikor felhoztam, hogy valaki segíthetne, persze mindenkinek akadt fontosabb dolga, így Liam készségesen felajánlotta segítségét, amiért hálás voltam neki.

*  *  *  *  *  *

A főzés nem csak arra képes, hogy mások éhségét csillapítsuk, de kiváló összekovácsoló ereje is van. Azalatt a másfél óra alatt, amíg Liam-el a konyhába szorgoskodtunk sok mindent megtudtam róla, és ő is rólam. Elmesélte, hogy az egyik veséje nem működik, így alkoholt sem iszik, de Selly szülinapján kivételt tett. Elmondta, hogy ő az "Apa" a bandában, mivel ő a legkomolyabb és próbál vigyázni a srácokra, amiért felnézek rá, mert nem lehet könnyű kordában tartani négy hormontúltengésben szenvedő kamasz fiút.
Sok mindenről beszélgettünk még ezen kívül és még az X Factor-os korszakról is beszélt, aminek köszönhetően felkeltette a kíváncsiságom, hogy megnézzem. Nos igen valahogy még nem jutottam el odáig, hogy megnézem őket, de esküszöm, hogy hamarosan bepótolom.
-Azt hiszem ezzel kész lennénk! - zárta el főzőlapot Liam.
-Szerinted fog ízleni a többieknek? - néztem rá a konyhapultról.
-Ha nem, akkor a fejükre öntjük. - rántott vállat mosolyogva.
-Szavadon foglak! - nevettem el magam, majd leugrottam eddigi helyemről és nappaliba sétáltam, ahol a maradék négy srác épp a fontos elfoglaltságát végezte: tv-t néztek.
-Szerinted mit csinálnak eddig a konyhába? - kapcsolgatta a tv-t Niall.
-Ha ennyire érdekel miért nem nézed meg? - válaszolt unottan Zayn.
-Képzeld épp egy gyereket hoztunk össze! - jött ki Liam fapofával és megállt mögöttem. A srácok ijedten fordultak meg és nem tudták hova rakni, hogy mi is van. Nekem nem sok kelletett, ahhoz hogy elröhögjem magam, de próbáltam tartani magam.
-A franc pedig kezdtem megörülni, hogy én leszek az első. - tettetett szomorúságot Lou.
-Nyugodj meg macikám, majd belehúzunk. - húzta magához közelebb Harry.
-Na jó, mielőtt még meleg partit csapnátok kész kaja! - mutattam az ebédlő fele egy fintorral az arcomon.
-Ne szóld le Larry Stylson-t! - nézett rám durcásan a két srác, majd kézen fogva elsétáltak mellettem. Liam követte őket, nehogy a végén még kárt tegyenek a terítékben, Zayn pedig rám kacsintva sétált el mellettem. Niall-el ketten maradtunk a szobában. Ő a kanapén ült félig felém fordulva, míg én tőle két lépés távolságra álltam.
-Te nem jössz? - húztam fel kíváncsian szemöldököm.
-Hogy csinálod? - szólalt meg szinte suttogva, közbe tekintetét rám emelte. Szeme csillogott, arcáról a boldogság, elismerés és büszkeség tükröződött.
-Mégis mit? - ráncoltam értetlenül homlokom.
-Hogy mindenki kedvel téged?! Eddig bárki is mutatott be egy lányt, először mindenki rossz véleménnyel van rólad, de te. - egy hatalmas vigyor kerekedett arcán, majd felállt és elém sétált. - Te az első perctől kezdve megszerettetted magad mindenkivel. Még Paul-al is, pedig ő aztán a kemény dió. - szívem hatalmasra nőtt e szavak hallatán és nem tudtam vissza tartani hatalmas mosolyomat.
-Talán azért mert más vagyok, mint a többi lány. - hajtottam le fejem.
-Persze, hogy más vagy. - nyúlt állam alá és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Te vagy az én hercegnőm. - mosolygott és arca egy kicsit el is pirult, aminek következtében én is éreztem, hogy elönt a forróság.
-De csak azért, mert egy ilyen hercegem van, mint te. - válaszoltam szemlesütve és egy apró puszit nyomtam szája sarkába. Persze ő kapva az alkalmon próbált többet formálni belőle, amiben a segítségére voltam. Ajkunk épphogy összeért egy hangos csattanás hallatszott a konyha felől. Ijedten húzódtunk el egymástól, és siettünk oda, ahol a  fiúk voltak.
Liam, Harry és Louis hasukat fogták a röhögéstől, míg Zayn szitkozódva állt fel a földről. Mint kiderült a kreolbőrű srác épp a székével hintázott, amikor annak lába kitört ő pedig eldőlt. Persze Niall-nek se kellett több ő is elkezdett nevetni, míg én inkább próbáltam a földön ülő srác segítségére sietni, de azért én is elkezdtem egy picit kuncogni.
Innentől kezdve az ebéd elég érdekesre sikeredett. Igaz most kivételesen senki nem tört össze semmit, és még csak magára se borította a kaját, de furcsa volt, hogy megbeszélik egymással az előző nap történteket. Nem gondoltam volna róluk, hogy tudnak normális emberek módjára is viselkedni.
Louis elmondta, hogy szakított Hanna-val, mert már nem volt meg bennük az a tűz, mint az elején, meg Hanna nem akart nagyon belefolyni abba, hogy mindenki ismerje, így közös megegyezés alapján döntöttek úgy, hogy vége van. Sajnáltam őket, mert aranyosak voltak együtt, de meg is értem Hanna-t. De azért kicsit mérges voltam rá, hogy búcsúzás nélkül ment el. Igen már nagy valószínűséggel Londonban van.
Liam is elmesélte, hogy a barátnőjével volt este, akit azt hiszem Danielle-nek hívnak, de nem vagyok benne biztos. Fura, hogy ők is egy éve vannak együtt, de még soha nem mesélt róla egyik fiú sem, és nem is láttam még. De hát ezt ők tudják.
Zayn pedig szűk szavakban elmondta, hogy Lily-vel elmentek egy étterembe vacsorázni utána pedig a képzeletünkre bízza az este további részét. Ha épp arra a dologra gondolt, amire én gondoltam, akkor kedves barátnőmet komoly lecsapom, ha haza érek.
Harry elmesélte, hogy este buliba ment, ahonnan nem épp józan állapotában tért egy lány ágyába. Itt persze kitört a "balhé" Louis-nál, hogy mi az hogy megcsalta. Na igen, ezt valahogy szívesen kihagytam volna, mert azok a nyávogások.....rosszabbak voltak, mint az 5 éves kislány aki nem kapja meg a nyalókáját. Szerencsére mentőövként szolgált, a megcsörrenő telefonom, így a srácok is elhallgattak és helyette csapkodták egymást.
-Igen? - vettem fel a csörgő készüléket.
-Vészhelyzet van! - támadott le egyből Lily, köszönés nélkül.
-Mi a baj? - ráncoltam homlokom, a fiúk is ijedten néztek rám.
-Niall a közeledben van?
-Itt vannak mindannyian. Miért?
-Akkor menj onnan. Most!
-Mi bajod? Nem fogok meghalni. - nevettem, mire Larry párosunk eltátogta, hogy ne legyek benne olyan biztos.
-Nem viccelek. - szólt komoran barátnőm, amitől kezdtem megijedni. - Veled én Niall-el van tele az egész Twitter.
-Hogy mi? - visítottam a telefonba. Nem viccelek a hangom tényleg vagy két oktávval magasabban csengett. - Várj egy percet! - beszéltem még Lily-hez, majd eltartottam magamtól a készüléket. - Megbocsátanátok egy percre? - kérdeztem a fiúktól, akik fülüket befogva bólintottak, én pedig gyorsan felálltam az asztaltól és az erkélyre siettem. - Most mond! - tértem vissza Lily-hez, közbe az elhúzható nyílászárót bezártam.
-Tudod van az a kép, amin Niall-el sétáltok a parton, és nem látszik az arcod. - bólintottam egyet, bár ő nem láthatta, de folytatta -  Most arról megy a találgatás, hogy ki lehet az az ismeretlen lány.
-Kiket hoznak fel? - kérdeztem félve.
-Selena Gomez, Vanessa Hudgens, Ashley Tisdale és Isabelle DeLuce a legesélyesebb.
-A francba! - csaptam egyet a korlátra - Ma még Greta-ék is itt voltak. Lehetne ennél jobb?
-Miért voltak?
-A divatbemutatón ott lesznek a srácok is. - suttogtam megsemmisülve.
-Akkor vége? - suttogta Lily is.
-Azt hiszem.
-Bárcsak olyan lennél, mint Hanna Montana. - motyogta a telefonba. Először nem tudtam mire értettem, de egy kis gondolkodás után rájöttem.
-Liliana te egy zseni vagy! - lett hatalmas vigyor az arcomon.
-Igen tudom. - mondta büszkén, és most tudom, hogy haját hátra dobta - De miért is? - kérdezett rá, mire muszáj volt elnevetnem magam.
-Majd rájössz. De légyszíves hívd fel Greta-t és mond meg neki, hogy azt üzenem, hogy 10 perc múlva legyen Randy-vel a szálloda előtt a kocsival. - hadartam el, majd még elköszöntünk egymástól és bementem.
Liam-ék a kanapén ülve valami bugyuta filmet néztek, de ahogy bementem ijedten néztek rám.
-Nos nyuszi meg fogsz halni? - nevetett Harry.
-Kétesélyes még a dolog. - mosolyogtam rá.
-Mi történt? - sétált mellém Niall, félkezével átölelte a derekam.
-El kell mennem. - hadartam.
-Miért? Mi van? Vagy ki volt az? - ráncolta homlokát Liam.
-Lily, de sietnem kell. - nyomtam egy puszit barátom arcára és beszaladtam a szobába. Hallottam még, hogy Zayn utánam szól, hogy mi van a barátnőjével, de most nem volt időm rá válaszolni, ezért úgy tettem, mint aki nem hallotta.
A szobába beérve gyorsan ledobáltam magamról az eddig viselt melegítő gatyát és a pólót és helyette a bőröndömből kerestem valami elegánsabb cuccot. Végül egy rövidnadrágot kaptam magamra egy vastag barna övvel, és egy elől fodros toppot. Cipőként pedig az egyetlen magassarkú szandált, amit magammal hoztam. Szerencsére ez is telitalpú így nem kockáztatom a bokatörésem. A táskámba még bedobáltam a telefonom, a pénztárcám, az irataim meg még pár fontosabb dolgom, plusz még egy karkötőt raktam kezemre, meg egy masnis és egy kígyós gyűrűt és egy tollas fülbevalót tettem fülembe. Hajam egy erős kontyba fogtam fejem tetejére és kész voltam. A pilóta napszemcsim felkaptam az asztalról és kisiettem a szobából.
Ha azt mondom, hogy Niall idegesen járkált fel-le akkor az enyhe kifejezés. Liam eltűnt valamerre, de a többiek ugyanúgy voltak, mint 5 perccel ezelőtt.
-Mi ez a nagy sietség? - nézett rám Lou.
-Közbe jött valami. - ráncoltam homlokom. utálom, hogy hazudnom kell, de ezt muszáj végig csinálnom.
-Megijesztesz. - lépett elém Niall. Annyira aranyos volt, hogy szomorú kutyaszemekkel és legörbített szájjal nézett rám.
-Sajnálom. - nyomtam egy lágy csókot szájára. - Mennem kell. - húzódtam el tőle. A fiúk sorra jöttek hozzám elköszönni. Először jött Zayn, aki motyogott valamit Lily-ről, de nem nagyon értettem annyira elharapta a szavakat, majd jött Liam, aki megfogadtatta vele, hogy legközelebb is együtt főzünk. Aztán jött Louis.
-Fura vagy nekem ma, McCartney. - rázta fejét rosszallóan.
-Nekem viszont még beszédem van veled! - böktem mellkasára, mire csak megforgatta a szemét, de rá bólintott. És végül, de nem utolsósorban Hazza.
-Mi a baj? - suttogta fülembe.
-Majd hívlak! - suttogtam vissza, hogy senki ne hallja rajta kívül. Tőle is elhúzódtam s úgy néztem Niall-re aki csodálkozva nézett rám.
-Neked van tetkód? - bökte ki nagy nehezen Liam. Basszus erről elfelejtkeztem. Idegesen kaptam tarkómhoz, ahol a két angyalszárny található. Lassan bólintottam, és most már tényleg menni akartam.
-Elviszlek. - ajánlotta fel barátom.
-Nem! - válaszoltam kicsit túl hamar is és idegesen. - Izé, még be kell mennem valahova és gyalog szeretnék menni. - hadartam el. - Sziasztok! - mondtam gyorsan és fejem lehajtva siettem ki a lakosztályból. Ennél hülyébben már nem is viselkedhettem volna komolyan mondom. Nem csodálkozom ha ezek után Niall haragudni fog vagy valami.
Próbáltam nem ezen gondolkodni, helyette inkább a tervemre összpontosítottam. Ha minden jól megy, akkor be kell jönnie, de ha nem akkor bukta. Az előcsarnokba leérve sietve szálltam át a nagy terepet és szerencsére a kocsi már az ajtó előtt állt. Nekem se kellett több, mint akit meglőttek úgy estem be a hátsóülésre, és már indultunk is.