44. Veszekedés 2.0

Sziasztok:) Tudom megint késtem, de nem voltam itthon péntektől és most értem haza, ezért egyből fel is akartam tenni a részt, úgyhogy itt van!:D
És végre 5 komit kaptam a előző részhez*---* Ne tudjátok meg mennyire boldog voltam/vagyok^^ 

Utáltam azt a gondolatot, hogy ma kikeljek az ágyból. A tegnapi nap annyira lefárasztott, hogy még a gondolatba is elfáradtam, ha arra gondoltam, hogy felkeljek. De miért is lenne az amit én akarnák?! Reggel telefonom kicsit se halk csörgése keltett.
-Kapcsold már ki. - fordult át másik oldalára Lily. Próbáltam eleget tenni kérésének és minél hamarabb megtalálni a csörgő készüléket. Nem telt bele fél percbe és már a kezembe is volt. Csukott szemekkel fogadtam el a hívást és emeltem a fülemhez.
-Ááááá. -  hallottam egy hangos sikítást még mielőtt a fülemhez raktam volna. Csodák csodájára még ez sem tudott felkölteni, így nyugodtan szóltam bele.
-Neked is jó reggelt Selena. - dünnyögtem hangosan.
-Bella el sem fogjátok hinni mi történt! - visított még mindig. Sokszor elgondolkozom rajta, hogy biztos 18 éves e, de aztán rájövök, hogy agyilag még nem teljesen nőtt fel.
-Amíg nem mondod nem is fogom..
-Képzeld, UNICEF nagykövet lettem. - újságolta nagy örömmel.
-Milyen nagy kötet? - ásítottam.
-Nagy követ! - ismételte el lassabban a szavakat - UNICEF nagy követ.
-Komoly? - kaptam észbe, mikor eljutott a tudatomig mit is mondott  - Gratulálok Gomez kisasszony, büszke vagyok rád. - mosolyodtam el. - De hogy-hogy megkaptad?
-Köszönöm. És úgy, hogy ez volt az egyik ok, amiért New York-ba jöttünk, és ma reggel hivatalosan is kijelentették, hogy az lettem. És annyira örülök, hogy ennyi idősen megfelelőnek tartanak egy ilyen szerepre. - mesélt ámuldozva.
-Tuti tévedtek. Száz százalék, hogy most is a szálloda ágyán ugrálsz, körülötted egy csomó csokis papír és a háttérbe valamilyen mese szól. - kuncogtam fel.
-Honnan tudtad?
-Valahonnan ismerlek már.
-Nem is tudom honnan. - horkantott fel - Hé amúgy megkaptam tegnap a képetek. Komolyan szőke vagy, Lily meg pink? - hangja két oktávval feljebb csengett.
-Csak paróka a holnap miatt. - nyugtattam meg.
-De a divatbemutatón miért úgy akarsz megjelenni?
-Ott lesz a One Direction. - motyogtam, mire egyből megértette az álcánkat. Még beszélgettünk egy kicsit, de mivel én még szerettem volna aludni, ezért elköszöntünk egymástól és tovább folytathattam a mesebeli világomat.

*  *  *  *  *   *

-Szerinted felköltsük őket? - hallottam egy fiú hangját tőlem nem messze.
-És még rám panaszkodsz, hogy meddig alszok?! - háborodott fel egy másik hang.
-Maradj már csendbe! - szólt rá egy harmadik személy. Elkezdtem nyöszörögni és mozgolódni, jelezvén, hogy már fel vagyok, vagy legalábbis félig biztosan.
-Most fel költötted, te idióta! - szólt rá, a hang alapján Justin, de azt még nem tudom kire, bár volt egy sejtésem.
-Már úgyis mindegy. - motyogtam.
-Jó délutánt Bella. - vigyorgott felettem Jus.
-Hajnalba muszáj felköltened? - löktem le magamról.
-Hajnal? - csodálkozott Chaz - Mindjárt hat óra.
-Jól vagy? Kicsit szarul nézel ki. - nézett végig rajtam Ryan.
-Persze, semmi bajom. - mosolyogtam rá és kezdtem volna felülni, de hirtelen olyan hányingerem lett, hogy inkább visszafeküdtem.
-Biztos minden rendben? - nézett rám aggódva Justin. Megráztam a fejem, felkeltem az ágyból és beszaladtam a fürdőbe. A wc felé hajolva kijött belőlem minden, bár nem tudom mi minden, hiszen ma még nem is ettem. Nem tudom mióta szenvedhettem idebent, mikor hallottam, hogy valaki kopogtat az ajtón.
-Bella, minden rendben? - hallottam Lily álmos hangját. A válasz helyett, pedig ismét a wc felé hajoltam és ismét kiadtam magamból egy adagot. - Jól vagy? - simított végig hátamon barátnőm. Válasz helyett csak ránéztem, mire vette a lapot.
-Hozol be nekem tiszta ruhát légyszí? Addig lefürdök. - néztem végig magamon, mire csak bólintott és már ki is ment. Gyorsan leöltöztem, majd beálltam a zuhany alá. Sokáig folyattam magamra a hűvös vizet, majd miután kezdtem úgy érezni, hogy már jobban vagyok, akkor kimásztam. A ruha már a mosdó mellett volt, amiért hálás voltam Lily-nek, ezért gyorsan megtörölköztem és magamra kaptam a sima fehér pólót, és a bő szárú hosszú pizsigatyát, meg egy zoknit. Miután ezeket felvettem a tükörbe kifésültem a hajam, majd egy laza copfba felfogtam. Még fogat mostam, majd kisétáltam innen. Nem tudott érdekelni, hogy arcom kicsit beesett.
-Jól vagy? - nézett rám Justin, ahogy látta, hogy visszamentem a szobába.
-Nagyjából. - erőltettem egy mosolyt.
-Hoztunk teát és kaját. - mutatott Chaz az íróasztalra. Ránéztem a péksüteményre, és megint a rosszul lét kerülgetett, ezért inkább csak a teát vettem el és befeküdtem az ágyba. Lassan szürcsölgetve azt is megittam, közbe beszélgettünk a srácokkal. Kiderült azért vannak itt, mert Mandy és Pattie szerettek volna beszélni, mert egy kisebb nyárbúcsúztató partit akarnak majd szervezni, amin ott lesz a One Direction is. Van egy olyan érzésem, hogy az a pillanat nem fog eljönni, kisebb-nagyobb okok miatt.
Körülbelül hét óra lehetett, amikor egy autó fékezését hallottuk az út felől, és Mandy kiabálását, hogy itt vannak Niall-ék. Ezt a pillanatot szerettem volna jobb kihagyni a mai napból, mert Niall és Justin egy házban....nem sejtett jót.
-Lily?! - néztem barátnőmre, aki vette a lapot és lesietett fogadni őket. Közbe megpróbáltam felkelni, de a szédülésem miatt nem volt épp a legjobb.
-Azt hiszem, hogy mennünk kéne. - húzta el a száját Justin.
-Nem kell, minden rendben lesz. - próbáltam meggyőzni még magamat is.
-Persze Bella. - forgatta meg szemeit - Tényleg megyünk. Jobb elkerülni a bajt. - vont vállat. Mivel részben igaza volt, ezért meg sem próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről. Feltápászkodtam a srácok segítségével és sorban elköszöntünk egymástól. Először jött Justin, aki utána sietett is le, utána Ryan, aki ment haverja után és végül Chaz.
-Meg leszel? - ölelt meg szorosan.
-Ha nem nyomsz össze, akkor igen. - kuncogtam fel - Kösz a délutánt. - mosolyogtam rá.
-Bármikor. - mosolyodott el, kezeit derekamra csúsztatta nehogy elessek és úgy nézett szemembe.
-Bocs, ha megzavartam valamit. - horkantott fel valaki az ajtóba. Ijedten fordítottam arra a fejem és a látvány egy kicsit se volt kellemes. Niall az ajtóban állt, ökölbe tett kezekkel, szemei idegesen járkáltak köztem és Chaz között, és néha egy gyilkos pillantást is intézett a tétlen srác iránt.
-Niall?! - húzódtam el Chaz-től, bár ne lettem volna ilyen heves, mert megint megszédültem, de próbáltam tartani magam. - Chaz bemutatom Niall-t, a barátomat. És Niall bemutatom Chaz-t, a gyerekkori legjobb barátomat. - mutogattam közöttük.
-Mínusz egy-két év. - bökött oldalba Chaz ezzel oldva a feszültséget, de sajnos nem jött be. A két srác még mindig bőszen nézett egymásra, én pedig azt kívántam, hogy ez csak egy rossz álom lenne. Kínos csend következett, amit gőzöm nem volt, hogy hogyan törhetném meg. Szerencsére Chaz 2 perc múlva elhagyta a szobát, arra hivatkozva, hogy a többiek már várják, így hamar távozott. Az ajtó csukódott utána, de Niall még csak semmi jelét nem adta annak, hogy megszólalna. Szemembe nézve várt. Én is ezt próbáltam tenni, de nem ment sokáig. Attól amit szemeiben láttam zavartan elfordítottam a fejem. Csalódott volna bennem? Vagy miért érzem úgy, hogy megint csináltam valamit?
-A többiek is itt vannak? - törtem meg a csendet, de hangom nem volt több suttogásnál és bár tudtam a választ, valahogy muszáj volt szólásra bírnom.
-Ez most komoly? - kérdezte frusztráltan. Rá emeltem a tekintetem és tudtam mi következik. Nem akarok veszekedni, elakartam kerülni ezt.
-Mit vársz tőlem? - motyogtam még mindig.
-Mondjuk magyarázatot?! - kezdett ideges lenni megint.
-Mégis mire? Chaz csak egy régi barátom és nem hiszem hogy történt volna, olyan ami félreérthető lett volna. - válaszoltam most már normál hangerőn.
-A tegnapról! Egész nap hívtalak, de a telefonod ki volt kapcsolva, úgy ahogy Lily-é is. Elmondanád, hogy merre voltatok? - lépett egyet közelebb.
-Dolgunk volt, mint ahogy azt már mondtam. - válaszoltam idegesen.
-De mi?!
-Miért akarod annyira tudni?
-Mert a barátnőm vagy Faith! - nézett szemembe könyörögve.
-Én..én...nem mondhatom el. - hajtottam le a fejem. Még véletlenül sem szabad megtudnia semmit a tegnapról.
-És mister tökéletes Justin mit keresett itt? - kezdte felemelni a hangját.
-Pattie-val jöttek, mert Mandy-vel akartak beszélni, és ők voltak olyan  kedvesek és felnéztek hozzám. Nem én hívtam ide, de ha hívtam is volna nem tartozok neked magyarázattal. - emeltem rá a tekintetem.
-De igenis, hogy tartozol! Az isten szerelmére Faith! - kiabált. Megrémültem, még soha nem láttam ilyennek. Rosszabb volt, mint amikor elmondtam neki, hogy megcsaltam.
-Nem Niall, nagy tévedésben vagy. - emeltem fel most már én is a hangom - Én sem kérlek számon, úgyhogy te se tedd!
-Akkor mégis mit tegyek?! Várjam ölbe tett kézzel, hogy megint rád mászik? Vagy addig, amíg ismét össze nem ragadtok? - gúnyolódott.
-Szerintem ezt már megbeszéltük, nem is egyszer. Miért kell féltékenynek lenned állandóan?
-Miért ne lennék, amikor a saját barátnőm úgy viselkedik, mint egy idegen és minden idegen fiút ölelget?
-Milyen minden idegent? Ezek szerint ha Louis-t vagy Zayn-t ölelem meg, akkor ők is idegenek?
-Őket ne keverd bele! Ők a barátaim. - nézett rám komoran.
-Bele fogom, mert ez így van! Neked ők a barátaid, nekem meg Chaz-ék. Miért ilyen nehéz felfogni?
-Azért, mert nem akarom, hogy velük legyél!
-És szerinted engem érdekel, hogy te mit akarsz? - túrtam bele hajamba idegesen.
-Jobb, hogyha érdekel, mert a barátod vagyok és szerintem ennyi nekem is kijár!
-Nekem meg annyi, hogy eldöntsem, hogy kivel fogok barátkozni és kivel nem!
-Jó, de ha őket is barátnak tekinted, akkor engem felejts el!
-Akkor fordulj meg arra van az ajtó! - mutattam idegesen mögé. Megrázta fejét, majd kiviharzott innen, ajtót maga után jól becsapta, amitől egy kicsit meg ijedtem.
Mit csináltam? Elüldöztem magamtól! Nem akartam az utolsó mondatot a fejhez vágni. Tulajdonképpen semmit nem gondoltam komolyan, abból amit mondtam. Miért csináltam ezt? Amint sorra vettem az egész vitát, támolyogva sétáltam ki a szobából és indultam el a lépcső fele.
-Hope, gyere egy kicsit. - hallottam nagyi vékony hangját, amikor a szobája előtt sétáltam el. Vettem egy mély levegőt és besétáltam hozzá. Az ágy szélén ült, kezeit összekulcsolva és rosszallóan nézett rám.
-Tessék? - ültem le mellé, fejem lehajtottam.
-Mi volt ez? - suttogta, tudtam, hogy a veszekedésre érti.
-Csak egy kicsit összekaptunk. - vontam vállat.
-Drágám ugye tudod, hogy bármi van rám mindig számíthatsz? - simított végig arcomon - Niall szeret téged és nem akarom, hogy ha miatta szomorúnak látnálak.
-Tudom. - gördült végig arcomon egy könnycsepp - Nagyi, annyira jó, hogy itt vagy velem. - törtem ki sírásban és megöleltem - Nem akarlak elveszíteni. Te vagy az utolsó reményem. Velem kell lenned még sokáig. - nyeltem egy nagyot. - Ígérd meg, hogy velem leszel! - húzódtam el  tőle. Szemeibe a kétség lett úrrá, mintha nem tudná megtenni.
-Ígérem. - erőltetett egy mosolyt - Most pedig menj.- mutatott az ajtóra. Mosolyogva nyomtam egy puszit a homlokára és kisétáltam. Az ajtón kilépve viszont egyből bele mentem valakibe, aki nagy hévvel rohant fel. Azonban, ha ez nem lett volna elég, akkor még a kezében volt valami bögre szerűség és azt is kilöktem a kezéből, ami hangos csattanással ért földet.
-A rohadt életbe! - káromkodtam hangosan.
-Nyugi, majd én összeszedem. - szólalt meg Harry, miközben a darabokért nyúltam a földre. - Minden rendben? - nézett rám félve.
-Ez most komoly? -vettem fel egy nagyobb darabot, közbe a szemébe néztem - Most vesztem össze egy kicsit se gyengén a barátommal és te ezzel jössz nekem?! - hadonásztam kezemmel összevissza.
-Bella! - szólt rám Harry és megfogta jobb csuklóm. Értetlenül néztem néztem rá, mire elém tartotta a bal karom. Egy nagy vágás volt rajta, amiből elkezdett csordogálni a vér.
-Ne már. - nyűgösködtem, mire bagoly szemekkel nézett rám.
-Ennyi a reakciód? - kérdezte hitetlenkedve, mire a szám húzva rántottam vállat - Gyere, ezt el kell látni. - rángatott fel a földről és elkezdett maga után húzni. Mit ne mondjak, nagyon jól esett ez nekem, főleg, hogy még mindig oltárira hányingerem volt.
-Veled mi lett? - szólt ki a nappaliból Zayn, ahogy meglátta, hogy Harry húz maga után a konyhába.
-Unatkoztam, ezért gondoltam, hogy csak úgy spontán összetörök egy bögrét. - válaszoltam idegesen. A konyhába beérve, Hazza az elsősegély dobozt kezdte el keresni és amint megtalálta elkezdte lefertőtleníteni, a sebem.
-Mik ezek? - simított végig csuklómon, miután letörölte a vért. Elfelejtettem bealapozózni a kezem, a francba.
-Mondtam, hogy kárt tettem magamba. - suttogtam.
-Soha nem láttam még a nyomát. - nézett szemembe.
-Speciális alapozót szoktam rá rakni, csak most elfelejtettem. - vontam vállat.
-Megverlek egyszer. - rázta fejét mosolyogva. Felkuncogtam viselkedésén, majd egy kissé kellemetlen szagú folyadékkal kezdte el a kezem törölgetni, hogy elálljon a vérzés. Nagyon büdös volt és újra elkezdtem szédülni tőle és öklendezni.
-Várj! - álltam fel hirtelen, majd számat befogva szaladtam a földszinti fürdőbe és egyenesen a wc fölé hajoltam. Nem tudom mi lehetett a bajom, de már nagyon elegem volt belőle mára. Szédültem és forgott velem a világ. Egyszerre volt melegem és fáztam is.
-Minden rendben? - segített felállni Harry. Karjába kapaszkodtam, hogy megtudjak állni.
-Ne engedd, hogy valaki is meglássa a csuklóm. - motyogtam, mire értetlenül nézett rám - És kapj... - nem tudtam befejezni, minden elsötétült.

Harry szemszöge:

-Ne engedd, hogy valaki is meglássa a csuklóm. - motyogta én pedig nem tudtam, mire mondta ez - És kapj....- kezdett el egy újabb mondatott, de nem tudta befejezni, hirtelen összecsuklott. Rémültem kaptam utána, de már késő volt, a földön landolt, hiába is fogtam két kezét.
- Bella! - hajoltam fölé - Ez nem jó vicc! Hallod?! - kezdetem el arcát pofozgatni. - Bella?! - ráztam meg vállánál fogva, de semmi nem történt. Nyugodt arcán nem jelent meg egy apró mosoly sem, ami arra utalna, hogy csak szórakozik. Bepánikoltam, nem tudom mit kelletett volna csinálnom. - Valaki! - kiabáltam erőtlenül, de a hangos zenétől nem hiszem, hogy valaki is meghallotta volna. Arcom szájához tartottam és éreztem, ahogy meleg levegő csapódik arcomnak, de nagyon lassan. - Az isten szerelmére! - szitkozódtam, majd óvatosan egyik karom a térdhajlatához csúsztattam, míg másikat nyakához tettem és úgy emeltem fel két kezembe. Nehezen kinyitottam a fürdő ajtaját és a nappaliba siettem. Mindannyian ugráltak és hülyéskedtek, míg Niall az egyik szélső kanapén Narry-vel játszott.
-Valaki hívja a mentőket! - léptem be hozzájuk, mire egyből elhallgattak és a kezemben lévő lányra néztek.
-Uram isten, Bella! - sikított fel Lily, szeméből a könnyek csordogálni kezdtek.
-Mi történt? - jött mellém Niall, ahogy leraktam a nagyobb kanapéra.
-Hirtelen összeesett, de hívjátok már azt a rohadt mentőt! - kiabáltam, mire Liam félrevonult és már tárcsázta is őket. Addig a többiek próbálták kitalálni mi is lehetett, míg Niall sírva fogta barátnője kezét, egészen addig, amíg a mentősök meg nem érkeztek. Bella-t hordágyra rakták és már vitték is a kórházba. Nekünk sem kelletett több, mindannyian kocsiba pattantunk és mi is követtük a szirénázó autót.