Nagyon hozzáfűzni valóm nincs is, csak annyi h légyszi komizzatok!!!
I hope you like it!♥
Két és fél órával később nevetve érkeztünk vissza a szállodába Josh-al, és úgy, mint akik már ezer éve ismerik egymást és jó barátok. A reggeli folytán annyit nevettem, hogy a hasam már fájt, de valamilyen okot mindig adott rá, hogy újra elnevessem magam.
-Kösz a reggelit Josh, jól éreztem magam. - mosolyogtam rá már a lakosztály ajtaja előtt.
-Szintúgy. - mosolyodott el ő is - Valamikor elmehetnénk a többiekkel valamerre, mit gondolsz?
-Benne vagyok. - bólintottam - Majd beszélj a srácokkal és hívj.
-Megbeszéltük. - ölelt meg, majd elbúcsúztunk egymástól és ő ment a saját szobájába, míg én mentem a srácokéba.
Ahogy beléptem, egy idegesen fel le járkáló Niall-be botlottam, aki fejét egyből az ajtóra szegezte. Mikor meglátott, mintha egy kő esett volna le szívéről úgy nézett rám.
-Jó reggelt. - mosolyogtam rá.
-Az volt két percig. - motyogta az orra alatt.
-Történt valami? - léptem elé.
-Hogy történt-e? Á semmi, csak a barátnőm se szó, se beszéd nélkül lelépett, telefonját pedig hiába hívom, mert az, az ágyba csörög, úgyhogy két órája itt idegeskedek, de tényleg nem történt semmi. - hadarta el.
-Nem lehetne egy kicsit halkabban? Szét robban a fejem. - jött Harry a nyúzott képével - Szia nyuszi. - nyomott egy puszit homlokomra, majd visszasétált a nappaliba.
-Josh-al reggelizni voltam. - szólaltam meg két percnyi csend után, fejem lehajtottam.
-Josh-al? - kérdezett vissza. Felnéztem rá, szemei olyanok voltak, akár egy bagolyé.
-Igen, tudod jó megismerni új embereket, akik sokat tudnak. - vigyorogtam rá.
-Szóval, akkor most már sokat tudsz. - lépett elém, kezeit derekamra csúsztatta.
-Mondhatjuk. - haraptam alsó ajkamba. Vigyorogva megrázta a fejét, majd elkezdett közelíteni. Leheletét éreztem arcomon, orrunk összeért, szemeim lehunytam. Szánk súrolták egymást, ahogy a levegőt vettünk. Éreztem, ahogy megnyalja az ajkát, aminek köszönhetően az én alsó ajkaimat is érintette. Lassan száját enyémre nyomta és egy apró csókot hagyott számon.
-Bu! - ugrott hátamra a hang alapján Louis, így sikeresen lefejeltem szegény Niall-t.
-Barom. - motyogta barátom kicsit se kedvesen. Fájdalmasan simogattam a homlokom, de Louis még mindig belém csimpaszkodott.
-Nem szállnál le rólam? - kapaszkodtam Niall-be, így próbálván megállni, hogy ne essek el. Több se kelletett Lou már le is mászott rólam, helyette derekamat karolta át.
-Ugye tudod, hogy béna vagy? - nézett rám fa pofával.
-Mégis miért? - értetlenkedtem.
-Lefejelted Niall-t. - kezdett el nevetni, mire gyilkos pillantással néztem rá. - Anyu! - kiabálta el magát, majd elfutott.
-Komolyan kíváncsi vagyok rá, hogy mi játszódik le ilyenkor a fejében. - néztem utána csodálkozóan.
-Szerintem semmi. - válaszolt diplomatikusan a szőkeség, majd kezeinket összekulcsolva indultunk a nappali felé. - Van egy meglepetésünk. - állt meg a konyha boltozatánál.
-Ugye nem? - kérdeztem rá félve. Ő csak mosolyogva megrázta a fejét, majd biccentett, hogy menjek.
-Szia Bella. - köszönt a konyhából kilépő Liam. - Kávét? - nyújtott felém egy bögrét.
-Hello, és igen köszönöm. - vettem el kezéből, majd beleszürcsölve léptem be a nappaliba, azonban, ahogy megláttam kik ülnek ott, sikerült kiköpnöm a számban lévő tartalmat. Erre a húzásomra mindenki ijedten nézett rám és mikor ők is megláttak álluk a padlót verdeste.
-Minden rendben? - lépett mellém Niall és Liam egyszerre. Még mindig a két személyt bámulva bólintottam egyet és elbotorkáltam az egyik fotelig.
-Szia Bella! - üdvözölt Paul is, mire csak egy erőltetett mosoly kíséretében biccentettem neki. - Szeretném bemutatni neked Greta Allecra-t és Randy Moritzon-t a DeLuce divatcégtől. - mutatott a két személyre akikről a szobába belépésem óta nem sikerült levenni tekintetem. Lassan komótosan sétáltam eléjük és nyújtottam kezet nekik, amit ők egyből tudták mit akarok.
-Isabelle Faith McCartney. - motyogtam, közbe kezet fogtam mind kettőjükkel.
-Nos, akkor azt hiszem folytathatjuk a megbeszélést. - csapta össze kezeit Paul. Én helyet foglaltam az egyik szélső kanapén és térdeimet felhúzva hallgattam.
-Igen nos izé. - beszélt zavartan Greta, amin csak elmosolyodtam - Mivel nemsokára lesz a cégünk hivatalos évi nagyszabású divatbemutatója, ezért a menedzseretekkel arra gondoltunk, hogy ti is eljöhetnétek. Ez jót tenne a hírneveteknek is, meg persze ti is szórakoznátok egy kicsit. - beszélt a srácokhoz.
Félve néztem Randy-re és próbáltam jelezni neki, hogy ez nem jó ötlet, de persze nem vette a lapot, így csak kíváncsian nézett rám mit is akarok eltátogni neki. Végül öt percnyi próbálkozás után feladtam és próbáltam a beszélő Greta-ra figyelni.
A következő egy órában beszélt a cégről, annak a múltjáról, hogy mit kell tudniuk a fiúknak róluk és persze a péntek estéről is. Amikor erről beszélt inkább csak nekem próbálta elmagyarázni, hogy mit is kell tennem, mire kell figyelnem és, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rám. Na igen a veszély már megvan, hisz a One Direction is ott lesz a divatbemutatón, ami egyáltalán nem jó, mert akkor végleg lebuktam. Mit is vártam? Nem titkolhatom sokáig, hogy ki is vagyok, bár reménykedtem benne, hogy ez ennél egy kicsit tovább tart, de egyszer mindennek eljön a vége. Valakinek szép véget ér és vannak olyanok, akik hatalmasat buknak. Azt hiszem én az utóbbihoz fogok csatlakozni.
-Faith minden rendben? - bökött oldalba Niall.
-Mi? Ja persze. - erőltettem egy mosolyt, közbe megráztam egy kicsit fejem, hogy ide tudja összpontosulni.
-Szóval akkor? - nézett rám Zayn. Kérdőn néztem rá, majd a mellettem ülő szőkeségre.
-Azt volt a kérdés, hogy nem jönnél-e velünk a bemutatóra? - simította egyik kezét combomra én pedig lefagytam. Két pad közé kerültem. Nem akarom megbántani a fiúkat, de ha azt mondom, hogy igen, akkor két személynek kéne lennem, hogy ne bukjak le, vagy ha valamilyen oknál fogva Isabelle DeLuce nem jelenik meg, de Isabella Faith McCartney igen, akkor egyből lebuknék. Segítség kérően néztem kereszt szüleimre, de ők inkább azzal voltak elfoglalva, hogy azt nézték, hogy Niall simogatja a combom. Gyorsan ki kelletett találnom valamit.
-Izé, nem érünk rá. Lily-vel megbeszéltük hogy pénteken tartunk egy csajos estét. - mondtam azt, ami a leghamarabb eszembe jutott és imádkoztam magamba, hogy elhiggyék.
-Még azt se mondtuk, hogy pénteken lesz. - nézett rám kíváncsian Liam. A francba, elbasztam!
-Igen, de már olvastam róla a neten és szinte mindenhol láttam. Ti nem? - magyaráztam úgy mint egy hülye gyerek, felálltam és a szobába kezdtem el járkálni. Nos, ha eddig nem voltam elég furcsa, akkor most az leszek.
-Minden rendben nyuszi? - nézett rám Harry aggódva.
-Igen, persze miért ne lenne? - álltam meg hirtelen.
-Nem úgy tűnik. - jegyezte meg az orra alatt Lou, de pechére meghallottam.
-Hallottam Tomlinson. - néztem rá unottan, mire inkább meghúzta magát.
-Kérhetnék egy pohár vizet? - szólalt meg Greta, én pedig kapva az alkalom lecsaptam.
-Persze, gyere velem vagyis jöjjön velem. - ráncoltam homlokom idegesen, majd karját megragadva kezdtem el húzni a konyhába. Miután meggyőződtem róla, hogy nem lát minket senki a nyakába borultam.
-Isabell mi folyik itt? - simogatta a hátam.
-Én is örülök, hogy látlak. - húzódtam el tőle.
-Válaszolj a kérdésemre! - nézett rám komolyan.
-Nem mondtam még, hogy Niall Horan-el a One Direction egyik tagjával járok? - vakartam idegesen tarkóm.
-Valahogy elfelejtetted mesélni. - tette kezeit csípőre és mérgesen nézett rám. - De mi az, hogy ők nem tudnak a divatbemutatóról akkor?
-Úgy, hogy nem tudnak semmit arról az életemről.
-Mi? - hitetlenkedett - Te nem mondtad, el nekik, hogy az mind a tiéd?
-Shh halkabban még meghallhatnak. - tettem kezem szájára. - Nem mondtam semmit, de most mindenről le fog hullani a lepel.
Komizz!!!
Uhhh nagyoooon izgulooook!
VálaszTörlésAjjjj nagyon jó lett, te kis rejtélyes :))