Ennyi volt!

Nem is tudom, hogy kezdjem...talán először is egy kis magyarázat, amiért eddig nem jelentkeztem semmivel. 

Október 5.-én kiírtam, hogy nem tudom folytatni. Akkor nagyjából leírtam, hogy mi volt azok, ami mostanra egy kicsivel módosult. Szerencsére jobb lelki állapotban vagyok, mint akkor, de viszont jött más...

Egy hónap alatt nagyon sok minden történt velem, és most tudatosult bennem az, amit el szerettem volna kerülni: ABBA HAGYOM A BLOGOT!

Foghatnám arra, hogy reggelente korán megyek suliba, és későn érek haza, utána meg még tanulnom kell, de ez nem teljesen van így. Tényleg 6-kor indulok suliba, és este 5 fele érek haza és még utána tanulok is, de elhidegültem ettől a blogtól. Már nem érzem azt a lelkesedést, mint eddig. Hiába nyitom meg a Word-öt, hogy írjam az új részt, soha nem tudok már írni semmit. Be akartam fejezni a blogot, de nem vagyok képes rá. Már nincs semmi, ami miatt megszeretném írni az utolsó részt. 

A történet 2011-ben játszódik, ami nagyon messze van. Azóta már a One Direction is más lett. Felnőttek. Nem tudok róluk múlt időben írni, mert én sokkal jobban imádom őket most, mint akkor. Most mindannyiukon látszik, hogy önmaguk, és nem azok a kis fiúk, akik voltak. Felnőtten képesek viselkedni, jól bánnak a hírnévvel. A múlt, amiről írok, az elmúlt, és ezzel együtt ez a blog is. Nem így akartam! Eskü, hogy beakartam fejezni, de nem megy!

Lehet, hogy furán fog hangzani, de már kigondoltam, egy másik történetet. Az is a One Direction-ról szól, de nem a "híres banda" One Direction-ról, csak az átlagos kamasz One Direction-ról. Az a történet viszont nagyon tetszik, de még nem tudom, hogy elfogom-e kezdeni, vagy sem, bár már pár rész meg van írva belőle, de ki tudja. Lehet, hogy csak magamnak fogom írni, és nem osztom meg senkivel. 

Most ebben a pillanatban úgy érzem, hogy helyesen cselekszem, hogy abba hagyom a blogot, de lehet, hogy egyszer visszatérek és megírom a befejezést. Nem tudom. Most fogok végezni a középiskolában, és rengetek mindent kell bepótolnom. Igaz, most már túl vagyok a szalagavatón, de a tanulást nem lehet elhanyagolnom, főleg, hogy eddig nem voltam egy minta diák..sőőőőt....

Szóval szeretném megköszönni azt a 30950 látogatók, akik ide találtak. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien fogják látni az írásomat, de úgy tűnik, akad még olyan személy, aki szeret olvasni. 

Másrészt nagyon nagy köszönet annak a 34 feliratkozónak, akik végig követték az írásomat, valamint azt ahogy "felnőttem". 15 évesen kezdtem a blogot, és most 17 évesen abbahagyom. Két év nagyon hosszú idő, főleg, hogy ebben az időszakban találtam rá önmagamra. 

Nagyon köszönöm, azoknak akik eddig velem voltak!! Ígérem a másik blogom az most már ismét töretlenül fog folytatódni, úgyhogy ott megtaláltok!!:)

Nagyon köszönök mindent, ölellek titeket!!:)♥♥♥♥♥♥