46. Készülődés

Tudom megint késtem, de mentségemre szóljon, hogy nagyon beteg voltam, kikelni se bírtam az ágyból:s De most itt a rész, remélem tetszeni fog:P

Lily szemszöge:

- Katie, szerintem jobb lenne, ha elmondanád Isebelle-nek is a betegséged. Ennél jobb állapotban sajnos már nem leszel. – nézett nagyira Dr. Carlisle.

- Nem akarom most elrontani az örömét. - rázta a fejét hevesen.

- Joga van tudni az igazságot. – szorítottam meg kezeit. Könnyezve nézett fel rám.

- Liliana ígérd meg, hogy nem fogsz neki semmit mondani erről. – nézett szemembe, a könnyek csípni kezdték a szemem. Hazudjak a legjobb barátnőmnek? Nem kérhetik ezt tőlem.  Hogy nézzek így a szemébe majd?

- Ígérem. – bólintottam egyetértően. Nem tudtam mást tenni, ezt Katie nagyinak kell elmondania, nem nekem.

- Menjünk, megjöttek a laboreredmények. – fogott a kezébe egy aktát az orvos és elindultunk a kórterem felé. Lassan sétáltunk és csendben.

- Lily?! – állt meg velem szemben Zayn.

- Zayn?!  - néztem rá furcsán – Te hogy kerülsz ide? – ráncoltam homlokom, mert tudtom szerint 10 órától nekik fotózás, és már háromnegyed tíz.

- A hős szerelmesünkért jöttünk. – biccentett fejével a kórteremre. Niall itt van? Hogy kerül ide? Időt sem hagyva a gondolkodásra, Zayn már lecsapott ajkaimra, amit örömmel fogadtam. Kezeim nyaka köré fontam és hátulról beletúrtam kusza sötét hajába.

- Menjünk be. – húzódtam el tőle zavartan, mert mögöttünk ott volt az orvos meg nagyi is. Kézen fogva a barátomat léptünk be a szobába, ahol olyan aranyosságot láttam, mint még soha.

Niall az ágyban háton fekve aludt, a mellkasán Bella feje pihent, aki átölelte barátja egész felsőtestét, míg Niall kezei erősen szorították Bella csípőjét. Ajkamba harapva olvadoztam.

- Olyan aranyosak. – néztem barátomra, aki csak a szemét forgatta.

- Ez szabályszegés. – rázta a fejét rosszallóan Carlisle.

- De attól még tényleg nagyon aranyos. - állt a védelmemre nagyi. Egy hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam a telefonom a táskámból és csináltam egy képet róluk.

- Ennek örülni fognak. – puszilta meg homlokom Zayn. – De nekünk már tényleg menni kéne. – indult el az ágyhoz és elkezdte finoman költögetni haverját, nem sok sikerrel.

- Bella, kellj fel. – segítettem neki a másik oldalról, de meg sem mozdultak. Látszik, hogy komolyan összeillenek. – Reménytelen. – ültem le unottan egy székre.

- Már tudom. – vigyorgott barátom és Niall fölé hajolt. – Niall kigyulladt a Nando’s. – mondta egy kissé hangosabban, mire a szöszinek egyből kipattantak a szemei.

- Mi? Hol? –nézett körbe kómásan.

- Örülök, hogy visszatértél közénk haver! – simogatta meg a fejét, amin csak nevetni tudtam. Komolyan ennyire kaja mániás lenne? Halk nyöszörgés törte meg a csendet, amire mindannyian Bella-ra néztünk.

-  Meghalt valaki vagy mi ez a nagy csend?  - dörzsölte meg szemeit, amin mindenki csak felnevetett. Végül az orvos szidása és Bella-tól és tőlem való elbúcsúzkodás után a két srác elment, mert már nem kicsit késésben voltak.

Végül Carlisle elmondta, hogy tényleg csak ételmérgezést kapott el Bella, és már el is hagyhattuk a kórházat, egyenesen haza vettük az irányt.

Bella szemszöge:

A kórházból való kiengedésem után egyből haza vettük az utat, ahol gyorsan lefürödtem és rendbe szedtem magam, meg persze Lily is. Ezután jött Greta és Randy, akiket meggyőzve arról, hogy tényleg nincs semmi bajom elindultunk egy wellness központba, hogy fel tudjunk készülni az estére.

Nem kell mondanom, hogy az egész nap rohangálásból és idegeskedésből állt. Greta mindig félt, hogy el fogunk késni, ha egy kicsivel is tovább maradtunk az edző teremben, a szaunában, a szoliban vagy épp a masszázsnál. Komolyan ki tud készíteni néha.

Négy óra után még a manikűrösnél ültünk és épp beszélgettünk, amikor egy ismerős hang csapta meg a fülemet. Először kétségbe estem, hogy, hogy kerülnek ide, de végül kiderült, hogy a tv-ben épp most megy az interjújuk. Kíváncsian szegeztük mindannyian tekintetünket a készülékre.

- És mondjátok csak srácok, mik a terveitek a jövőre nézve? – tette fel a kérdést a műsorvezető nő.

- Nem nagyon álmodunk előre, csak a jelennek élünk. – válaszolt Louis.

- De annyi biztos, hogy még sokáig együtt szeretnénk lenni. – szólt közbe Niall.

- Nagy tervek. - nézett elismerően a férfi. 

- Akkor folytassuk a rajongók kérdésével. - vette át a szót ismét a nő. – Mi volt ez eddigi legjobb élményetek?

- Szerintem bátran kijelenthetem, hogy az, amikor összeraktak minket. – nézett végig a fiúkon Liam, akik csak helyeslően bólogattak.

- Milyen volt úgy indulni a versenyen, hogy hírtelen egyből öten lettetek? – nézett kíváncsian Harry-re a nő.

- Először fura és az elején voltak is kisebb-nagyobb veszekedések, de azok a viták kovácsoltak össze minket barátokká. És azt hiszem, hogy sokkal jobb volt együtt indulni, mint külön, mert így volt kivel megosztani az egészet, és mindig számíthattunk egymásra. – válaszolt diplomatikusan Harry.

- Akkor pont jókor voltatok jó helyen. – mosolygott a nő, mire a fiúk csak bólintottak.

- Újabb rajongói kérdés. – vette át a szót a férfi – Randiznátok rajongókkal?

- Szerintem ez mindig más. – vont vállat Louis.

- Én igen. – vigyorgott Niall – Persze, amíg nem sikít az arcomba. – tette hozzá.

- Akkor Niall a barátnőd is rajongó?- nézett kíváncsian a srácra a nő. Bagoly szemekkel néztem a képernyőt. Miért kérdezgetnek rólam?

- Anti. – köhintett fel Lou. Ha tudtam volna, akkor most szívesen megöltem volna.

- Ó, szóval utál titeket? – nézett meglepetten a nő, gondolom nem erre számított.

- Határozottan nem! – válaszoltak egyszerre – Csupán annyi, hogy nem nagyon bírt minket, de szerencsére ezen gyorsan tudtunk segíteni. – mosolygott Liam.

- Megtudhatunk még többet erről a titokzatos lányról? – nézett kíváncsian Niall-re a nő.

- Nem. – válaszolt komoran, amin csak kuncogni tudtam. – Nem szeretném, ha valaki is megfenyegetné vagy valami, szóval nem szeretnék róla sok mindent elmondani, legyen annyi elég, hogy szeretem, és jól megvagyunk. – mosolygott a két műsorvezetőre.

- Értem. – mondta a nő. – Zayn és te hogy állsz lányok terén? – terelte a szót Niall-ről.

- Megvagyok köszönöm. – mosolygott zavartan.

- Tudtad, hogy valamelyik este lencse égre kaptak egy étterem előtt egy vörös hajú lánnyal? - nézett ördögien a férfi.

- Hogy mi? – visított fel mellettem Lily.

- Igen, de nem szeretnék én sem sok mindent elmondani róla. – nézett Zayn a képernyőre, ahol egy képet mutattak róluk és Lily arca teljes mértékben kivehető.

- Ebből még baj lesz. – motyogtam az orrom alatt, Greta pedig kikapcsoltatta a tv-t. Félve néztem barátnőmre, aki megsemmisülve nézett maga elé. – Minden rendben? – léptem mellé, kezeim hátra simítottam.

- Utálni fognak. – nézett rám könnyes szemekkel.

- Ez ezzel jár. – vontam vállat. – De nyugi nem lesz semmi baj. – öleltem meg.

Még egy kicsit elidőztünk itt, de hat órakor elindultunk, mert lassan kezdődik az egész. A kocsiba beszélgettünk az estéről, amikor a telefonom jelzett, hogy üzenetem jött. Gyorsan előszedtem, amikor jelezte, hogy egy MMS-em jött méghozzá Liam-től.

„A mi hős szerelmesünk”

 Niall a kocsi ülésén elterülve, a pulcsijával betakarva aludt. Annyira aranyos volt, mintha csak egy kisgyerek lenne. Ajkamba harapva ráztam meg a fejem, majd pötyögni kezdtem, de nem Liam-nek, hanem Harry-nek.

„Gyere nálunk, VÉSZHELYZET!”  - gyorsan elküldtem, majd tekintetem visszavezettem a társaságra.

* *  *  *  *  *

- Greta elszakítod a ruhát. – kiabáltam a hátam mögött ügyködő nőre.

- Bocsi, de már kész is van. – húzta fel a cipzárt a ruhámon.

- Végre. – nyögtem fel. Remegve sétáltam a tükör elé és néztem végig magamon, most már teljesen kész állapotomban. A ruha mesésen nézett ki, a smink is egyszerű, de gyönyörű, körmeim is halványrózsaszínben pompázott és a szőke hajam szög egyenesen hullott vállamra. Az egyetlen bökkenő a csuklóm volt. A vágás ott díszelgett és akármennyi alapozót raktam rá, nem tűnt el.

- Gyönyörű vagy. – mosolygott rám Lily.

- Te sem panaszkodhatsz. – mosolyogtam és végig néztem rajta. A ruha tökéletesen passzolt rá, a halványrózsaszín haja neki is egyenes volt és a smink neki is egyszerű volt. – Lily, szeretnék még adni valamit. – sétáltam az ágyamhoz és előhúztam a párnám alól a kis dobozkát, amit még Greta-ék raktak ide.

- Mi az? – nézett értetlenül a kezemre, amikor elé sétáltam.

- Ez egy aprócska kis ajándék. Remélem tetszeni fog. – nyújtottam át a halvány rózsaszín dobozt. Kíváncsian kötötte ki először a masnit, majd levette a tetejét. Száját eltátotta, amikor meglátta a benne lapuló ajándékot.

- Bella, ez az? - nézett rám könnyes szemekkel.

- Igen, ez az a karkötő, amit múltkor néztünk. – mosolyogtam.

- Uramisten, köszönöm. – borult nyakamba és szorosan megölelt.

- Azért ne sírd el a sminked légy szíves. –szóltam rá, ahogy meghallottam hüppögését.

- Bocsi. – húzódott el tőlem kuncogva. – Te vagy a legeslegjobb barátnő a világon. – mosolygott rám.

- Úgy ahogy te is. – kuncogtam. – Mindjárt jövök. – indultam be a gardróbba az ott feledett táskámért. Kicsit keresve igaz, de megtaláltam, majd teljes pompában visszamentem a szobába. Meglepetésként ért, hogy Harry itt van. Nem siette el a dolgokat.

- Hello. – köszönt, ahogy meglátott, és jó alaposan végig mért. – Harry Styles. – nyújtotta felém a kezét, én meg zavartan néztem rá. Nem ismer fel a parókától?

- Isabelle DeLuce. – fogtam vele kezet vigyorogva, mire neki az álla a földre esett.

- Bella? – szólalt meg egér vékony hangon, amin felnevettem.

- Személyesen. – mutattam magamon végig.

- Hűha. – törölte meg homlokát. – Akkor most már értem Lily kinézetét is. – beszélt inkább magához, mint hozzám.

- Lenne egy nagy kérésem tőled. – néztem komolyan szemébe. – A divatbemutatón ne engedd, hogy a srácok még csak véletlenül is, de velem legyenek.

- Miért? – értetlenkedett.

- A hangom alapján felismerhetnek, főleg Niall. –húztam el a szám.

- Értem. – bólintott minden tudóan. – Megígérem, hogy még csak a közeledben sem lesznek. – mosolyodott el.

- Köszöntem. – könnyebbültem meg és megöleltem.

- Amúgy gyönyörűek vagytok mindketten. – nézett végig rajtam és Lily-n.

- Te is jól nézel ki. – dicsérte meg öltözékét Lily.

- Kösz. – nevetett fel. – De megyek, mert Liam így is ki akar nyírni, hogy eljöttem és mindjárt indulunk. – forgatta meg szemét. – Ott találkozunk hölgyeim. – ölelt meg még egyszer, majd választ sem várva kisietett a szobából.

- Túl sok kávét ihatott. – mutatott az ajtó fele Lily, amin csak kuncogtam.

- Menjünk. – biccentettem az ajtóra, majd kistáskánkat kezünkbe véve indultunk el lefele. Ahogy egyre közeledett a nyolc óra én annál inkább paráztam.

- Lányok. Gyönyörűek vagytok. – állított meg Brian a lépcső alján.

- Köszönjük. – válaszoltunk egyszerre.

- Miért vagytok már ilyen nagyok? – nézett ránk könnyes szemekkel Mandy.

- Nyugi, holnaptól megint gyerekek leszünk. – ölelte meg Lily, amin mindenki felnevetett.

- Aranyom. – ölelt meg nagyi is sírva. – Mindannyian büszkék rád. – suttogta a fülembe. Egy nagyot nyeltem, hogy nehogy elsírjam magam.

- Tudom. – motyogtam.

- Gyertek egy képre. - szólt ránk Brian, majd beállított minket és már kattant is a fényképező gép. Több kép is készült, csakhogy mindenkivel legyen egy, végül nyolc óra előtt húsz perccel Randy szólt, hogy itt a limuzin és indulnunk kell. Hasam dióméretűre zsugorodott és táskám markolásztam idegesen, ahogy beültünk a kocsiba és a sofőr gázt adott.

45. Dr. Cullen

Sziasztok:) Nos, ahogy ígértem, szülinapom alkalmából itt lenne a következő rész:) Nagyon örülök, hogy ismét 5 komit kaptam és a díjak is nagyon feldobták a napom tegnap:) 

A részről annyit, hogy remélem tetszeni fog és komizzatok!!;)

Bella szemszöge:

Semmi jele nem volt annak, hogy valami komolyabb bajom lenne. A szédülésem elmúlt és már hányingerem sem volt, viszont folytonos csipogásokat hallottam jobb fülem felől. Nem akartam arra gondolni, hogy mi lehet az, mert már előre tudtam.

A szokásos gyógyszerillat hamar megcsapta az orrom, a csipogás pedig még jobban megerősített azt, amire gyanakodtam.

Lassan elkezdtem pislogni, de a fehér szín annyira zavarta a szemem, hogy nehéz volt megszokni ezt az egészet. Nem telt bele sok időbe, mire már rendesen láttam és először barátnőm aggódó tekintetébe ütköztem bele.

- Szia. – motyogtam és egy mosolyt erőltettem arcomra.

- A szívbajt hoztad rám. - ölelt magához jó szorosan. Felkuncogtam viselkedésén.

- Rég találkoztunk Isabel. – köszönt egy férfihang Lily mögül. Kíváncsian húzódtam el tőle, mire akaratlanul is egy hatalmas vigyor kerekedett arcomon.

- Dr. Cullen?! – hitetlenkedtem, mire felnevetett.

- Csak Carlisle! – nézett rám komoran, de egy apró mosoly neki is ott ült szája sarkán. – Hogy érzed magad? – tért át az orvos szerepébe.

- Sokkal jobban. – mosolyogtam.

- Ahogy behoztak, annál tényleg jobban festesz. – nézett végig arcomon, majd egy kisebb vizsgálatot csinált rajtam.

- Mindenkire a frászt hoztad. – rázta a fejét rosszallóan Lily.

- Mondd, hogy Selena-t nem hívtad fel ezért! – néztem rá könyörögve, mire lehajtotta a fejét és megrázta a fejét.  -  Lily miért kelletett őt is bele keverni?

- Megijedtem. – vont vállat még mindig lehajtott fejjel. – Inkább szólok a srácoknak. – sétált ki a szobából.

- Ne haragudj rá, ő csak jót akart neked. – simított végig vállamon Carlisle.

- Tudom. – motyogtam. – Tényleg amúgy mi volt a bajom? – néztem rá.

- Elsőre ételmérgezésre gyanakszunk, de pontosat csak holnap reggel tudok mondani, ugyanis akkor jönnek meg a labor eredmények. – nézett le a kezében tartott lapokra.

- Akkor maradok?! – húztam el a szám. 

- Egy éjszakába nem halsz bele. – forgatta meg szemeit. Ezzel ellenkezhettem volna, de inkább ráhagytam az egészet.

- Amúgy, hogy-hogy itt futunk össze? – tátottam el a szám.

- Jelenleg itt praktizálok, meg itt is lakunk. – ült le az ágy szélére – Képzeld Debora és a gyerekek már nagyon várják a holnapi divatbemutatót. – lelkendezett hatalmas mosollyal.

- Én is. - bólintottam egyetértően. – Rég nem láttam őket. – elékeztem vissza az utolsó találkozásra.

- Nyugodj meg, holnap este lehetsz velük eleget. – nevetett fel, mire nekem is egy apró mosolyt csalt az arcomra.

- Carlisle, kérhetek valamit? – néztem szemébe félénken. Egy apró bólintással jelezte, hogy igen, ezért folyattam. – Légyszí senkinek ne mondj semmit az állapotommal kapcsolatban. Nem akarom őket ilyen apróságokkal terhelni.

- Rendben, de legalább ezt edd meg. –nyújtott felém műanyag tálban egy kis salátát.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá hálásan, kezéből kivettem az ételt és lassan elkezdtem enni.

- Semmiség. – vont vállat – Megígértem apukádnak, hogy bármi is lesz, vigyázni fogok rád.

- Mindenki megígérte, de lássuk be, nem lehet minden apró kis bajtól megóvni. – hajtottam le a fejem. Tudom, hogy nem akarnak nekem rosszat, de néha már annyira elegem van ebből, a „megígértem a szüleidnek” dumából, hogy az valami hihetetlen. Szerencsére végszóra betoppantak a fiúk, élükön Harry-vel.

- Nyuszi! – kiáltott fel már az ajtóban és több se kelletett neki, egyből jött megölelni. Szó szerint kinyomta belőlem a maradék életet is, de végül Liam elráncigálta tőlem és jöttek a többiek is, kivéve Niall. Ő az ablakon bámult kifele.  Próbáltam nem rá figyelni, de mégiscsak rosszul éreztem magam. Mélyen magamban reménykedtem benne, hogy az egész veszekedés csak egy rossz álom volt.

- Hogy vagy? – simította egyik kezét kezemre Harry.

- Sokkal jobban. - mosolyogtam rá.

- Végre ettél. – motyogta Carlisle, mire rosszallóan néztem rá.  -  Elnézést. – forgatta meg szemeit. – Mennem kell. – nézett rám. – Reggel találkozunk. – intett, míg a többieknek biccentett.

- Hé. – szóltam utána, mire kíváncsian fordult vissza – Köszönöm Dr. Cullen. – vigyorogtam rá. Imádtam azzal cukkolni, hogy úgy hívják, ahogy az Alkonyatban az orvost. Dr. Carlisle Cullen. Kísérteties, mert még nagyjából hasonlítottak is, csak annyi a különbség, hogy a mi Cralisle-unknak barna haja és kreolos bőre van, míg a filmbéli úgy néz ki, mint egy élőhalott.

- Igazán nincs mit Isabella. –mosolygott, majd távozott is.

- Szóval mi történ? – hozott vissza a jelenbe Liam.

- Elájultam és ez az idióta nem kapott el! – böktem oldalba Hazza-t mire felháborodva nézett rám.

-  Mégis honnan kelletett volna tudnom, hogy el fogsz ájulni? – adott hangon felháborodottságának.

- Szóltam, hogy kapj el. – néztem rá, mint egy hülye gyerekre szokás.

- Legközelebb először fejezd be a mondatod és akkor talán segíthetek. – nyújtotta rám a nyelvét, akár egy óvodás.

- Én kérek elnézést. – tettem magam elé két kezem.

- Miután kiveszekedtétek magatokat elmondanátok, hogy mi van veled? – nézett rám Louis.

- Valószínűleg ételmérgezés, de pontos eredmény holnap reggel lesz. –vontam vállat.

- És addig ezzel a nyúlkajával tömöd magad? – bökött Zayn a kezemben lévő salátára. Megforgattam a szemem és tovább folytattam az evést, közbe a srácok meséltek, hogy mi történt az alatt a 3 óra alatt, amíg én „aludtam”. Sok mindenről nem maradtam le, amit hallottam belőle, ugyanis mással voltam elfoglalva.

Tekintetem az ablakban ülő srácra terelődött aki, amikor észrevette, hogy őt nézem inkább az ablakra szegezte tekintetét. Szomorú és egyben haragudtam is. Szomorú voltam, hogy még csak véletlenül sem jön közelebb és haragudtam, hogy ennyire elrontottam. Én tettem tönkre, azt, amit nagy nehezen sikerült helyrehoznom, most mégis olyan, mintha nem is ismerne. Nagyon remélem, hogy nem gondolta komolyan azt az egészet, mert ha igen, akkor elveszettem.

- Hé, figyelsz te rám? –bökött oldalba Louis.

- Mi? – néztem rá értetlenül.

- Magatokra hagyunk. – válaszolt Liam. Mielőtt azonban reagálni tudtam volna, már azt vettem észre, hogy síri csend lett. Itt hagytak vele, kettesben. Nem akartam jelenleg ezt az egészet. Tudom, hogy meg akartam vele beszélni, de nem most. Nem vagyok olyan állapotban, hogyha úgy van, akkor veszekedjünk. Nem itt és nem most!

Lassan felültem, lábaim felhúztam és két kezemmel átfogtam térdeim. Nem tudom, hogy mit kéne mondanom, vagy egyáltalán meg kéne szólalnom? Várjak vagy nem? Kikészít ez a semmit tevés.

- És hogy vagy? – szólalt meg rekedtes hangon, hangja közelebbről csengett. Lassan felemeltem a fejem és arcára néztem. Szemével arcom fürkészte az ágy széléről és ujjait tördelte.

- Rosszul. – motyogtam. Tudja, hogy nem a jelenlegi állapotomra értem az egészet. – Niall figyelj. – kezdtem bele mondani valómba. – Én, sajnálom az utolsó mondatot. – szemeim csípték a könnyek – Vagyis az egész veszekedést. Nem akartam semmi olyasmit mondani, csak egyszerűen elpattant az agyam. – egy könnycsepp futott végig arcomon, elemeltem tekintetem arcáról. Nem tudtam tovább folytatni, elcsuklott a hangom. Utáltam magam jelenleg.

- Nyugi. – süppedt be mellettem az ágy és egy kéz simított végig hátamon. Ahogy felfogtam, hogy Niall az szorosan bújtam hozzá és arcom mellkasába fúrtam. – Minden rendben. – puszilt bele hajamba. Örültem, hogy nem haragszik vagy, hogy legalábbis nem mutatja ki. Örültem, hogy itt van velem. Még szorosabban bújtam hozzá, ami szinte már így is lehetetlen volt és beszippantottam tökéletes kölnijének illatát. Megnyugtató hatással volt rám, akár a drog. Igen! Az illata a drogom és Niall a dílerem.

- Annyira sajnálom. Ne haragudj rám. Szeretlek. – motyogtam még mindig mellkasába.

- Én is szeretlek, és nem haragszom. – puszilta meg homlokom. Hitetlenkedve emeltem fel a fejem. - Igaz rosszul esett az utolsó mondat, de én is hibás voltam benne. - vont vállat.

- Mivel érdemeltelek ki? – töröltem meg szemeim, mire elmosolyodott. Felült rendesen az ágyra, kezeit derekamra csúsztatta és úgy húzott magához egyre közelebb. Ajkamba harapva közeledtem hozzá. Homlokunk összeért és úgy néztünk egymás szemébe. Lehelete csiklandozta bőrömet, ami csak még jobban mosolygásra késztetett. Orrunkat néha összedörgölte, amin csak kuncogni tudtam és végre bekövetkezett az, amire már olyan régóta vártam.

Száját lassan enyémre nyomta és egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Hasamban a pillangók már ennyitől örömtáncot jártak, kezem remegett. Nyelvével bejutásért könyörgött és nem tudtam ellenállni neki, így hamar sikerült is neki. Nem tartott sokáig ez a csók, de mégis tudtam, hogy ő az enyém. Bármi történt is már nyoma sincs.

- Annyira aggódtam. – döntötte homlokát enyémnek és úgy néztünk egymás szemébe. Gyönyörű kék szemei csillogtak a könnyektől.

- Minden rendben van. – simítottam végig arcán. 

- Még egy szívbaj és nem tudom, mit csinálok veled. – szorította meg csípőmet.

- Megpróbálok vigyázni. – nevettem fel.  – Amúgy nem kéne már mennetek? – húzódtam el kicsit távolabb tőle.

- Máris küldesz? – háborodott fel.

- Hidd el, ha lehetne, el sem engednélek innen. – motyogtam zavartan, éreztem, ahogy a forróság elönti az arcom. – Csak azért, mert holnap hosszú napotok lesz, nem? – tereltem a témát.

- Egy dedikálás, egy interjú és a divatbemutató. – legyintett nem törődöm stílusban, mire kíváncsian húztam fel egyik szemöldököm. – Na, jó végig gondolva tényleg fárasztó nap lesz.

- Akkor menj, a többiek úgyis várnak már.

- Nem hagylak egyedül. – szorította meg a kezem.

- Nem lesz semmi bajom. Elszökni meg úgysem tudok. – mutattam a kézfejembe szúrt infúzióra.

- Várj egy picit! – állt fel hírtelen és kiviharzott a szobából. Először nem tudtam hova tenni ezt, de ahogy eltelt 3-4 perc kezdtem egyre jobban aggódni. Boldogan feküdtem vissza párnámra és vártam, hogy az én szőke hercegem visszaérjen. Szerencsére nem telt bele sok időbe és az ajtó nyitódását majd záródását hallottam. Erőm nem volt megnézni ki az, de ahogy besüppedt mellettem az ágy, egyből tudtam.

- Te mit csinálsz? – fordultam felé, ahogy megpróbált bemászni az ágyamba.

- Próbálok a barátnőmmel aludni. – magyarázta, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- Mi van a többiekkel? – néztem rá értetlenül.

- Elküldtem őket. – húzta le cipőjét és féloldalasan befeküdt mellém.

- Nem vagy normális. – csúsztam kicsit arrébb, hogy kényelmesen el tudjon feküdni. – Kicsi ez az ágy. –panaszkodtam.

- Nekem bejön. – húzogatta szemöldökét perverzen.

- Valahogy gondoltam. – forgattam meg szemeim. – Nem szabadna itt lenned ilyenkor, ugye tudod? – feküdtem mellkasára.

- A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. – vont vállat, kezét derekamra csúsztatta.

- Pontosan. – értettem vele egyet. Egyenletes szívdobogás hirtelen őrült ütemben kezdett el verni. A legjobb altatódal az egész világon.

- Álmos vagy? – puszilta meg homlokom, mire csak kábán bólintottam. – Akkor jó éjt hercegnőm. – húzott magához közelebb, én pedig arcom mellkasába fúrva léptem át álomvilág kapuján.

Díjak^^

Sziasztok, most kivételesen nem új résszel jöttem, hanem kaptam két díjat*--*
Annyira örülök, hogy értékelik/értékelitek az írásom^^ Most tökre feldobtátok az eddigi rossz napom:D

Szóval, köszönöm a díjakat DreamerGirl -nek és smile-girl.:))) -nek!!:)) 

Szabályok:
1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/ visszajelölés)


1.) 
1. két fiú testvérem van 
2. holnap lesz a szülinapom^^ 
3. utálom, hogy néha elgondolom, hogy hogyan lesz egy-egy rész, de nem tudom olyan jól megfogalmazni végül:S 
4. nagyon érzékeny vagyok, főleg, hogyha a külsőm miatt kritizálnak vagy szólnak be 
5. jövőre fogok érettségizni, ha minden jól megy 
6. anyum néha Garfield-nak szokott hívni, mert van hogy felkelek, eszek, filmezek és alszok:'D 
7. a példaképem anyukám és Demi Lovato!:) 
8. a szüleim még 9 éves koromban váltak el 
9. mostanság már nem nagyon szoktam gépezni, helyette  kisöcsémmel focizok vagy nagyimnál vagyok 
10. szeretem szívni a bátyám haverjainak a vérét, főleg hogyha beszólnak az 1D-re:'D 
11. az osztályunkba csak én szeretem az 1D-t 

2.) Először DreamerGirl kérdései:) 

-Hány részesre tervezed a blogodat? Ezt még nem tudom, de már nem olyan sokra:) Legfeljebb 20, de lehet, hogy már annyi se, de lehet, hogy még több...Passz:)
-Van olyan film/zene amin sírtál? Ha igen, melyik? Mivel érzékeny vagyok, így sok film volt ami megsiratott (de a Titanic, az valahogy soha!), és zene is volt, de így most hirtelen nem jut eszembe:/ De az biztos, hogy az 1D videónaplóin bekönnyeztem:)
-Milyen suliba jársz? kereskedelmi szakközép 
-Van kedvenc blogod? Ha igen melyik? nem nagyon van, ugyanis nem nagyon szoktam blogot olvasni, vagyis inkább csak olyanokat olvasok, amiket már befejeztek az írók:)
-Melyik számot hallottad utoljára? Demi Lovato ft. Cher Lloyd - Really Don't Care
-Mi/ki inspirál az írásban? valamikor csak egy zene, egy film, vagy ép a srácokról, egy kép vagy videó, mikor mi:)
-Hogyan lettél directioner? Húú, hát először 2011 nyarán halottam róluk, amikor egy blogot olvastam, és akkor utánuk néztem egy kicsit. Megnéztem az X Factor-os fellépéseiket, a videónaplóikat, és egyre jobban szimpatikusabbak lettek, és tetszett bennük az, hogy nem adták fel az álmaikat, mind az öten tettek azért, hogy bekerüljenek az élő show-ba. Ők tényleg sokat küzdöttek azért, hogy elérjenek oda, ahol most vannak, és ha bárki lemeri szólni őket, akkor csak annyit tudok mondani annak az illetőnek, hogy: "Először járd végig azt az utat, amit ők, és fogadni mernék, hogy te már a felénél feladtad volna!". Szóval ahogy kijött a WMYB folyton csak azt hallgattam és anyumnak is felvázoltam, hogy egyszer találkozni foguk velük, amin persze jókat nevet a mai napig, de egyáltalán nem bántam meg, hogy megismertem őket és örülök, hogy Directioner lehetek!!:)
-Mivel szeretnél foglalkozni felnőtt korodban? nem tudom még, ezen annyira még nem gondolkoztam, inkább csak az számít, hogy boldog legyek:)
-Mikor van a névnapod? augusztus:)
-Van valami furcsa szokásod? Ha igen mi? Általában egy videónál először a komikat szoktam elolvasni és csak utána döntöm el, hogy megnézzem-e vagy sem:'D lehet hülyeség de ez van.. és még persze van egy csomó, de azokat inkább nem kezdem el sorolni 
-Tumblr vagy weheartit? WeHeartIt<3

És akkor most smile-girl:))) kérdései:)

1. Mi a kedvenc állatod? nem tudom, nincs külön kedvencem 
2. Honnan szoktál fényképeket tölteni? WeHeartIt-ről:)
3. Kedvenc márka? nincs
4. Megrendelted a directioner Popcorn számát? nem, mert szerintem felesleges lenne, mert újakat már úgysem tudnának benne mutatni vagy mondani, mert mindent tudunk róluk.
5.Mi az a dolog amire régóta vágysz? hogy egyszer kijussak Londonba:) 
6. Hány legjobb barátod van?  most vesztettem el, de azt hiszem van másik akire számíthatok bármikor és bármiben:)
7. Tudsz /Szeretsz énekelni? Szeretni szeretek, de sajnos nem tudok:S De azért a családomat szoktam kínozni ezzel:D
8. Kedvenc dal a 1D-től? mindegyiket imádom, de ha nagyon választani kell akkor, Kiss You, One Way Or Another, TheyDon't Know About Us, Tell Me a Lie, She's Not Afraid
9. Írd le a három kedvenc előadód. Demi Lovato, Selena Gomez és Little Mix
10. Voltál már One Direction koncerten? Sajnos nem, és nem is fogok:( Igaz nagyon szeretnék eljutni, és találkozni velük, de sehogy nem tudok/tudnék, mert a jegyek nagyon drágák, plusz a szálloda meg az odautazás meg stb. 
11. Mit szeretsz jobban? Adni vagy kapni? Nem is tudom, azt hiszem is-is:D örülök, hogyha látom az illető arcán, ha örül annak amit kap tőlem, főleg barátnőmén amikor megleptem egy, egy 1D-s cd-vel, bár ő nem szereti őket, de azért kapta azt tőlem:'Dxd 

Sajnos, az utolsó két feladatot már nem tudom teljesíteni, mert nem nagyon szoktam blogokat olvasni, és remélem nem haragudtok érte:)

Még egyszer nagyon köszönöm a díjakat, nagyon örülök nekik, és ha minden jól megy, holnap már hozom is az új részt!!:P

44. Veszekedés 2.0

Sziasztok:) Tudom megint késtem, de nem voltam itthon péntektől és most értem haza, ezért egyből fel is akartam tenni a részt, úgyhogy itt van!:D
És végre 5 komit kaptam a előző részhez*---* Ne tudjátok meg mennyire boldog voltam/vagyok^^ 

Utáltam azt a gondolatot, hogy ma kikeljek az ágyból. A tegnapi nap annyira lefárasztott, hogy még a gondolatba is elfáradtam, ha arra gondoltam, hogy felkeljek. De miért is lenne az amit én akarnák?! Reggel telefonom kicsit se halk csörgése keltett.
-Kapcsold már ki. - fordult át másik oldalára Lily. Próbáltam eleget tenni kérésének és minél hamarabb megtalálni a csörgő készüléket. Nem telt bele fél percbe és már a kezembe is volt. Csukott szemekkel fogadtam el a hívást és emeltem a fülemhez.
-Ááááá. -  hallottam egy hangos sikítást még mielőtt a fülemhez raktam volna. Csodák csodájára még ez sem tudott felkölteni, így nyugodtan szóltam bele.
-Neked is jó reggelt Selena. - dünnyögtem hangosan.
-Bella el sem fogjátok hinni mi történt! - visított még mindig. Sokszor elgondolkozom rajta, hogy biztos 18 éves e, de aztán rájövök, hogy agyilag még nem teljesen nőtt fel.
-Amíg nem mondod nem is fogom..
-Képzeld, UNICEF nagykövet lettem. - újságolta nagy örömmel.
-Milyen nagy kötet? - ásítottam.
-Nagy követ! - ismételte el lassabban a szavakat - UNICEF nagy követ.
-Komoly? - kaptam észbe, mikor eljutott a tudatomig mit is mondott  - Gratulálok Gomez kisasszony, büszke vagyok rád. - mosolyodtam el. - De hogy-hogy megkaptad?
-Köszönöm. És úgy, hogy ez volt az egyik ok, amiért New York-ba jöttünk, és ma reggel hivatalosan is kijelentették, hogy az lettem. És annyira örülök, hogy ennyi idősen megfelelőnek tartanak egy ilyen szerepre. - mesélt ámuldozva.
-Tuti tévedtek. Száz százalék, hogy most is a szálloda ágyán ugrálsz, körülötted egy csomó csokis papír és a háttérbe valamilyen mese szól. - kuncogtam fel.
-Honnan tudtad?
-Valahonnan ismerlek már.
-Nem is tudom honnan. - horkantott fel - Hé amúgy megkaptam tegnap a képetek. Komolyan szőke vagy, Lily meg pink? - hangja két oktávval feljebb csengett.
-Csak paróka a holnap miatt. - nyugtattam meg.
-De a divatbemutatón miért úgy akarsz megjelenni?
-Ott lesz a One Direction. - motyogtam, mire egyből megértette az álcánkat. Még beszélgettünk egy kicsit, de mivel én még szerettem volna aludni, ezért elköszöntünk egymástól és tovább folytathattam a mesebeli világomat.

*  *  *  *  *   *

-Szerinted felköltsük őket? - hallottam egy fiú hangját tőlem nem messze.
-És még rám panaszkodsz, hogy meddig alszok?! - háborodott fel egy másik hang.
-Maradj már csendbe! - szólt rá egy harmadik személy. Elkezdtem nyöszörögni és mozgolódni, jelezvén, hogy már fel vagyok, vagy legalábbis félig biztosan.
-Most fel költötted, te idióta! - szólt rá, a hang alapján Justin, de azt még nem tudom kire, bár volt egy sejtésem.
-Már úgyis mindegy. - motyogtam.
-Jó délutánt Bella. - vigyorgott felettem Jus.
-Hajnalba muszáj felköltened? - löktem le magamról.
-Hajnal? - csodálkozott Chaz - Mindjárt hat óra.
-Jól vagy? Kicsit szarul nézel ki. - nézett végig rajtam Ryan.
-Persze, semmi bajom. - mosolyogtam rá és kezdtem volna felülni, de hirtelen olyan hányingerem lett, hogy inkább visszafeküdtem.
-Biztos minden rendben? - nézett rám aggódva Justin. Megráztam a fejem, felkeltem az ágyból és beszaladtam a fürdőbe. A wc felé hajolva kijött belőlem minden, bár nem tudom mi minden, hiszen ma még nem is ettem. Nem tudom mióta szenvedhettem idebent, mikor hallottam, hogy valaki kopogtat az ajtón.
-Bella, minden rendben? - hallottam Lily álmos hangját. A válasz helyett, pedig ismét a wc felé hajoltam és ismét kiadtam magamból egy adagot. - Jól vagy? - simított végig hátamon barátnőm. Válasz helyett csak ránéztem, mire vette a lapot.
-Hozol be nekem tiszta ruhát légyszí? Addig lefürdök. - néztem végig magamon, mire csak bólintott és már ki is ment. Gyorsan leöltöztem, majd beálltam a zuhany alá. Sokáig folyattam magamra a hűvös vizet, majd miután kezdtem úgy érezni, hogy már jobban vagyok, akkor kimásztam. A ruha már a mosdó mellett volt, amiért hálás voltam Lily-nek, ezért gyorsan megtörölköztem és magamra kaptam a sima fehér pólót, és a bő szárú hosszú pizsigatyát, meg egy zoknit. Miután ezeket felvettem a tükörbe kifésültem a hajam, majd egy laza copfba felfogtam. Még fogat mostam, majd kisétáltam innen. Nem tudott érdekelni, hogy arcom kicsit beesett.
-Jól vagy? - nézett rám Justin, ahogy látta, hogy visszamentem a szobába.
-Nagyjából. - erőltettem egy mosolyt.
-Hoztunk teát és kaját. - mutatott Chaz az íróasztalra. Ránéztem a péksüteményre, és megint a rosszul lét kerülgetett, ezért inkább csak a teát vettem el és befeküdtem az ágyba. Lassan szürcsölgetve azt is megittam, közbe beszélgettünk a srácokkal. Kiderült azért vannak itt, mert Mandy és Pattie szerettek volna beszélni, mert egy kisebb nyárbúcsúztató partit akarnak majd szervezni, amin ott lesz a One Direction is. Van egy olyan érzésem, hogy az a pillanat nem fog eljönni, kisebb-nagyobb okok miatt.
Körülbelül hét óra lehetett, amikor egy autó fékezését hallottuk az út felől, és Mandy kiabálását, hogy itt vannak Niall-ék. Ezt a pillanatot szerettem volna jobb kihagyni a mai napból, mert Niall és Justin egy házban....nem sejtett jót.
-Lily?! - néztem barátnőmre, aki vette a lapot és lesietett fogadni őket. Közbe megpróbáltam felkelni, de a szédülésem miatt nem volt épp a legjobb.
-Azt hiszem, hogy mennünk kéne. - húzta el a száját Justin.
-Nem kell, minden rendben lesz. - próbáltam meggyőzni még magamat is.
-Persze Bella. - forgatta meg szemeit - Tényleg megyünk. Jobb elkerülni a bajt. - vont vállat. Mivel részben igaza volt, ezért meg sem próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről. Feltápászkodtam a srácok segítségével és sorban elköszöntünk egymástól. Először jött Justin, aki utána sietett is le, utána Ryan, aki ment haverja után és végül Chaz.
-Meg leszel? - ölelt meg szorosan.
-Ha nem nyomsz össze, akkor igen. - kuncogtam fel - Kösz a délutánt. - mosolyogtam rá.
-Bármikor. - mosolyodott el, kezeit derekamra csúsztatta nehogy elessek és úgy nézett szemembe.
-Bocs, ha megzavartam valamit. - horkantott fel valaki az ajtóba. Ijedten fordítottam arra a fejem és a látvány egy kicsit se volt kellemes. Niall az ajtóban állt, ökölbe tett kezekkel, szemei idegesen járkáltak köztem és Chaz között, és néha egy gyilkos pillantást is intézett a tétlen srác iránt.
-Niall?! - húzódtam el Chaz-től, bár ne lettem volna ilyen heves, mert megint megszédültem, de próbáltam tartani magam. - Chaz bemutatom Niall-t, a barátomat. És Niall bemutatom Chaz-t, a gyerekkori legjobb barátomat. - mutogattam közöttük.
-Mínusz egy-két év. - bökött oldalba Chaz ezzel oldva a feszültséget, de sajnos nem jött be. A két srác még mindig bőszen nézett egymásra, én pedig azt kívántam, hogy ez csak egy rossz álom lenne. Kínos csend következett, amit gőzöm nem volt, hogy hogyan törhetném meg. Szerencsére Chaz 2 perc múlva elhagyta a szobát, arra hivatkozva, hogy a többiek már várják, így hamar távozott. Az ajtó csukódott utána, de Niall még csak semmi jelét nem adta annak, hogy megszólalna. Szemembe nézve várt. Én is ezt próbáltam tenni, de nem ment sokáig. Attól amit szemeiben láttam zavartan elfordítottam a fejem. Csalódott volna bennem? Vagy miért érzem úgy, hogy megint csináltam valamit?
-A többiek is itt vannak? - törtem meg a csendet, de hangom nem volt több suttogásnál és bár tudtam a választ, valahogy muszáj volt szólásra bírnom.
-Ez most komoly? - kérdezte frusztráltan. Rá emeltem a tekintetem és tudtam mi következik. Nem akarok veszekedni, elakartam kerülni ezt.
-Mit vársz tőlem? - motyogtam még mindig.
-Mondjuk magyarázatot?! - kezdett ideges lenni megint.
-Mégis mire? Chaz csak egy régi barátom és nem hiszem hogy történt volna, olyan ami félreérthető lett volna. - válaszoltam most már normál hangerőn.
-A tegnapról! Egész nap hívtalak, de a telefonod ki volt kapcsolva, úgy ahogy Lily-é is. Elmondanád, hogy merre voltatok? - lépett egyet közelebb.
-Dolgunk volt, mint ahogy azt már mondtam. - válaszoltam idegesen.
-De mi?!
-Miért akarod annyira tudni?
-Mert a barátnőm vagy Faith! - nézett szemembe könyörögve.
-Én..én...nem mondhatom el. - hajtottam le a fejem. Még véletlenül sem szabad megtudnia semmit a tegnapról.
-És mister tökéletes Justin mit keresett itt? - kezdte felemelni a hangját.
-Pattie-val jöttek, mert Mandy-vel akartak beszélni, és ők voltak olyan  kedvesek és felnéztek hozzám. Nem én hívtam ide, de ha hívtam is volna nem tartozok neked magyarázattal. - emeltem rá a tekintetem.
-De igenis, hogy tartozol! Az isten szerelmére Faith! - kiabált. Megrémültem, még soha nem láttam ilyennek. Rosszabb volt, mint amikor elmondtam neki, hogy megcsaltam.
-Nem Niall, nagy tévedésben vagy. - emeltem fel most már én is a hangom - Én sem kérlek számon, úgyhogy te se tedd!
-Akkor mégis mit tegyek?! Várjam ölbe tett kézzel, hogy megint rád mászik? Vagy addig, amíg ismét össze nem ragadtok? - gúnyolódott.
-Szerintem ezt már megbeszéltük, nem is egyszer. Miért kell féltékenynek lenned állandóan?
-Miért ne lennék, amikor a saját barátnőm úgy viselkedik, mint egy idegen és minden idegen fiút ölelget?
-Milyen minden idegent? Ezek szerint ha Louis-t vagy Zayn-t ölelem meg, akkor ők is idegenek?
-Őket ne keverd bele! Ők a barátaim. - nézett rám komoran.
-Bele fogom, mert ez így van! Neked ők a barátaid, nekem meg Chaz-ék. Miért ilyen nehéz felfogni?
-Azért, mert nem akarom, hogy velük legyél!
-És szerinted engem érdekel, hogy te mit akarsz? - túrtam bele hajamba idegesen.
-Jobb, hogyha érdekel, mert a barátod vagyok és szerintem ennyi nekem is kijár!
-Nekem meg annyi, hogy eldöntsem, hogy kivel fogok barátkozni és kivel nem!
-Jó, de ha őket is barátnak tekinted, akkor engem felejts el!
-Akkor fordulj meg arra van az ajtó! - mutattam idegesen mögé. Megrázta fejét, majd kiviharzott innen, ajtót maga után jól becsapta, amitől egy kicsit meg ijedtem.
Mit csináltam? Elüldöztem magamtól! Nem akartam az utolsó mondatot a fejhez vágni. Tulajdonképpen semmit nem gondoltam komolyan, abból amit mondtam. Miért csináltam ezt? Amint sorra vettem az egész vitát, támolyogva sétáltam ki a szobából és indultam el a lépcső fele.
-Hope, gyere egy kicsit. - hallottam nagyi vékony hangját, amikor a szobája előtt sétáltam el. Vettem egy mély levegőt és besétáltam hozzá. Az ágy szélén ült, kezeit összekulcsolva és rosszallóan nézett rám.
-Tessék? - ültem le mellé, fejem lehajtottam.
-Mi volt ez? - suttogta, tudtam, hogy a veszekedésre érti.
-Csak egy kicsit összekaptunk. - vontam vállat.
-Drágám ugye tudod, hogy bármi van rám mindig számíthatsz? - simított végig arcomon - Niall szeret téged és nem akarom, hogy ha miatta szomorúnak látnálak.
-Tudom. - gördült végig arcomon egy könnycsepp - Nagyi, annyira jó, hogy itt vagy velem. - törtem ki sírásban és megöleltem - Nem akarlak elveszíteni. Te vagy az utolsó reményem. Velem kell lenned még sokáig. - nyeltem egy nagyot. - Ígérd meg, hogy velem leszel! - húzódtam el  tőle. Szemeibe a kétség lett úrrá, mintha nem tudná megtenni.
-Ígérem. - erőltetett egy mosolyt - Most pedig menj.- mutatott az ajtóra. Mosolyogva nyomtam egy puszit a homlokára és kisétáltam. Az ajtón kilépve viszont egyből bele mentem valakibe, aki nagy hévvel rohant fel. Azonban, ha ez nem lett volna elég, akkor még a kezében volt valami bögre szerűség és azt is kilöktem a kezéből, ami hangos csattanással ért földet.
-A rohadt életbe! - káromkodtam hangosan.
-Nyugi, majd én összeszedem. - szólalt meg Harry, miközben a darabokért nyúltam a földre. - Minden rendben? - nézett rám félve.
-Ez most komoly? -vettem fel egy nagyobb darabot, közbe a szemébe néztem - Most vesztem össze egy kicsit se gyengén a barátommal és te ezzel jössz nekem?! - hadonásztam kezemmel összevissza.
-Bella! - szólt rám Harry és megfogta jobb csuklóm. Értetlenül néztem néztem rá, mire elém tartotta a bal karom. Egy nagy vágás volt rajta, amiből elkezdett csordogálni a vér.
-Ne már. - nyűgösködtem, mire bagoly szemekkel nézett rám.
-Ennyi a reakciód? - kérdezte hitetlenkedve, mire a szám húzva rántottam vállat - Gyere, ezt el kell látni. - rángatott fel a földről és elkezdett maga után húzni. Mit ne mondjak, nagyon jól esett ez nekem, főleg, hogy még mindig oltárira hányingerem volt.
-Veled mi lett? - szólt ki a nappaliból Zayn, ahogy meglátta, hogy Harry húz maga után a konyhába.
-Unatkoztam, ezért gondoltam, hogy csak úgy spontán összetörök egy bögrét. - válaszoltam idegesen. A konyhába beérve, Hazza az elsősegély dobozt kezdte el keresni és amint megtalálta elkezdte lefertőtleníteni, a sebem.
-Mik ezek? - simított végig csuklómon, miután letörölte a vért. Elfelejtettem bealapozózni a kezem, a francba.
-Mondtam, hogy kárt tettem magamba. - suttogtam.
-Soha nem láttam még a nyomát. - nézett szemembe.
-Speciális alapozót szoktam rá rakni, csak most elfelejtettem. - vontam vállat.
-Megverlek egyszer. - rázta fejét mosolyogva. Felkuncogtam viselkedésén, majd egy kissé kellemetlen szagú folyadékkal kezdte el a kezem törölgetni, hogy elálljon a vérzés. Nagyon büdös volt és újra elkezdtem szédülni tőle és öklendezni.
-Várj! - álltam fel hirtelen, majd számat befogva szaladtam a földszinti fürdőbe és egyenesen a wc fölé hajoltam. Nem tudom mi lehetett a bajom, de már nagyon elegem volt belőle mára. Szédültem és forgott velem a világ. Egyszerre volt melegem és fáztam is.
-Minden rendben? - segített felállni Harry. Karjába kapaszkodtam, hogy megtudjak állni.
-Ne engedd, hogy valaki is meglássa a csuklóm. - motyogtam, mire értetlenül nézett rám - És kapj... - nem tudtam befejezni, minden elsötétült.

Harry szemszöge:

-Ne engedd, hogy valaki is meglássa a csuklóm. - motyogta én pedig nem tudtam, mire mondta ez - És kapj....- kezdett el egy újabb mondatott, de nem tudta befejezni, hirtelen összecsuklott. Rémültem kaptam utána, de már késő volt, a földön landolt, hiába is fogtam két kezét.
- Bella! - hajoltam fölé - Ez nem jó vicc! Hallod?! - kezdetem el arcát pofozgatni. - Bella?! - ráztam meg vállánál fogva, de semmi nem történt. Nyugodt arcán nem jelent meg egy apró mosoly sem, ami arra utalna, hogy csak szórakozik. Bepánikoltam, nem tudom mit kelletett volna csinálnom. - Valaki! - kiabáltam erőtlenül, de a hangos zenétől nem hiszem, hogy valaki is meghallotta volna. Arcom szájához tartottam és éreztem, ahogy meleg levegő csapódik arcomnak, de nagyon lassan. - Az isten szerelmére! - szitkozódtam, majd óvatosan egyik karom a térdhajlatához csúsztattam, míg másikat nyakához tettem és úgy emeltem fel két kezembe. Nehezen kinyitottam a fürdő ajtaját és a nappaliba siettem. Mindannyian ugráltak és hülyéskedtek, míg Niall az egyik szélső kanapén Narry-vel játszott.
-Valaki hívja a mentőket! - léptem be hozzájuk, mire egyből elhallgattak és a kezemben lévő lányra néztek.
-Uram isten, Bella! - sikított fel Lily, szeméből a könnyek csordogálni kezdtek.
-Mi történt? - jött mellém Niall, ahogy leraktam a nagyobb kanapéra.
-Hirtelen összeesett, de hívjátok már azt a rohadt mentőt! - kiabáltam, mire Liam félrevonult és már tárcsázta is őket. Addig a többiek próbálták kitalálni mi is lehetett, míg Niall sírva fogta barátnője kezét, egészen addig, amíg a mentősök meg nem érkeztek. Bella-t hordágyra rakták és már vitték is a kórházba. Nekünk sem kelletett több, mindannyian kocsiba pattantunk és mi is követtük a szirénázó autót.

43. Vásárlás....kicsit másképp

Sziasztok:) Megint késtem tudom, és sajnálom, de jelenpillanatban házfelújítás van nálunk, így minden szét van pakolva és kérdéses mikor tudok géphez ülni:/ De most meghoztam a kövi részt, és nagyon örültem, hogy végre komikat is kaptam^^ 
És túlléptük a 23 ezres oldalmegjelenítést*---* Imádlak titeket<3

-Biztos vagy te ebben? - nézett félve rám Greta.
-Ennél jobb ötletem nincs. - rántottam vállat, és tükörképemre néztem. Szőke tincseim igazgattam ujjaimmal, jobbról-balról szemügyre vettem a végső képet.
-Akkor ez marad. - tette maga elé védekezésképp kezeit. Mosolyogva ráztam meg a fejem, hogy ennyire nem bízik bennem.
-Bella, mit szólsz? - lépett mellém a tükörbe Lily. Haja rövid és világos rózsaszín volt.
-Azt hiszem, jól fog alakulni a péntek este. - vigyorogtam barátnőmre - Most pedig pózolj! - kaptam elő telefonom zsebemből. Neki se kelletett kétszer mondani, mindketten csücsörítve álltunk a tükör előtt, és a kis készülék a kezemben már kattant is. - Dicsekedjünk? - húzogattam szemöldököm a képet nézegetve.
-Légyszi. - nézett rám csillogó szemekkel. Vigyorogva megráztam a fejem, majd "Új külső!;) Mit gondolsz róla?:D" üzenettel elküldtem Selena-nak.
-Ha kiszórakoztátok magatokat, akár mehetnénk is, nem? - jött Randy. - Úr isten. Ti hogy néztek ki? - nézett végig rajtunk.
-Most mond azt, hogy nem jó? - vigyorgott rá Lily.
-Nagyon jó, csak ne mondjátok senkinek. - válaszolt szarkazmussal Randy. Nevetve léptünk ki az üzlet ajtaján, de most már Isabell DeLuce ként, és Donatella Mckenzie ként.
Az autóba beszállva elindultunk Los Angeles egyik legjobb plázájaba, mert hát ugye csili-vili ruha nélkül nem jelenhet meg az ember egy divatbemutatón, főleg, hogyha ő lesz az est fénypontja. Meg akarom mutatni az embereknek, hogy felnőttem és nem vagyok már az a gyerek, aki voltam. Meg akarom mutatni, hogy a rehabilitációs idő csak egy rosszul sikerült korszakom volt, és most már nincs semmi bajom. Meg kell mutatnom az egész világnak, hogy tudok felnőttként viselkedni.
-Bella. - bökött oldalba Greta.
-Mi? - néztem körbe zavartan.
-Gyere, meg jöttünk. - bökött fejével az ajtó fele. Összeszedtem magam, majd kipattantam a járműből. Mosolyogva néztem végig a nagy épületen és barátosnőmbe karolva indultunk el befele.
Minden olyan zsúfolt és hangos volt, pont mint New York. Hiányzott, de azért itt sem volt olyan rossz. Mintha csak most értem volna haza.
A plázába belépve először az alsó szinten mentünk végig, de itt csak kisgyerek boltok, játékboltok voltak, meg egy csomó étterem és büfé. Mentünk a második emeletre és szerencsére itt már több sikerrel jártunk. Itt már tényleg a felnőtteknek való üzletek voltak, és egybe sikerült is berángatnom a többieket.
Bármerre néztünk, mindenhol szebbnél-szebb ruhák voltak és persze méregdrágák.
-Bella, szerintem nem itt kéne ruhát vennünk. - fogta meg a karom Lily.
-Ugyan hol máshol? - ráncoltam homlokom - Itt vannak a legjobbak.
-És a legdrágábbak is. - motyogta.
-Várj, te azt hitted, hogy te fogod a saját ruhád kifizetni? - tátottam el a szám, fejét szégyenlősen lehajtotta, mire megadta kérdésemre a választ. - Lily ne legyél hülye. Én kértelek meg, hogy gyere el velem, ezért jogos, hogy én fogok fizetni. Mindent! - emeltem ki az utolsó szót.
-De ez akkor sem fair. Mindent te fizetsz. - nézett szemembe, szinte már sírva.
-Ha megtehetem, akkor miért baj? - dobtam hátra hosszú szőke hajam.
-Ez igazi dámás volt. - nevetett fel.
-Tudom! Gyakorlok. - nevettem - De most komolyan. - fogtam meg két kezét - Lily azzal, hogy eljössz csak nekem segítesz, és én úgy próbálom meghálálni, hogy én fizetek. Meg amúgy is, eddig mindig ott voltál velem, szóval szeretném most, azt hogy én öltöztetlek fel.
-Köszönöm. - ölelt meg.
-Mire vannak a legjobb barátnők?! - simogattam hátát mosolyogva. - És nehogy félénk legyél. Ami csak tetszik szólj, és intézkedünk. - húzódtam el tőle.
-A szerénységemről ismersz? - forgatta meg szemeit, amin csak kuncogni tudtam. - Akkor szerintem kezdhetünk is. - bólintott vigyorogva.
Körbe szaladgáltunk a bolton, és minden olyan ruhát ami megtetszett egy kicsit is, a kezünkbe vettük és szaladtunk is a próbafülke felé. Greta és Randy kaptak egy fotelt, amibe kényelmesen elterültek és várták a mi kis divatbemutatónkat. Először egy egyszerű piros koktél ruhát vettem fel, míg Lily egy rózsaszín kövekkel kirakott földig érőt kapott magára. Ezeket persze egyből leszavazta a "zsűri", ezért egy másikkal próbálkoztunk. Ezzel szórakoztunk vagy 2 órán keresztül, de még mindig nem untuk meg. Közbe azért a szokássá vált fényképezkedés és a hülyéskedés sem maradhatott ki, amiről persze Greta videót is csinált.
Az eladó egyszer igaz ránk szólt, hogy nem-e tudnánk kicsit csendesebbek lenni, mert így zavarjuk más vásárlók nyugalmát, persze azután, hogy elmondtuk, hogy kik is vagyunk, egyből elnézést kért és bezárta az üzletet csakis a mi kedvünkért, majd ő is segített nekünk a megfelelő ruha kiválasztásában. Ennyiből jó, hogy ismert az ember és ezt azt hiszem meg is tudnám szokni.
Nem sokkal múlt el délután három óra, amikor az utolsó ruhába ballagtunk ki a zsűri elé. Azt a ruhát hagytuk hátra, amibe mindketten bele szerettünk, csak egy kicsit húztuk az időt, hogy viccesebb legyen.
-Ez gyönyörű, mindkettőtökön. - nézett végig rajtunk mosolyogva Greta.
-Mese szépek vagytok. - mosolygott Randy.
-Tökéletes. - bólintott elismerően Katie az üzletvezető.
-Lily?! - kérdeztem ki véleményem barátnőmtől. Tátott szájjal nézett végig rajtam, így inkább a tükörhöz sétáltam. A rózsaszín pánt nélküli ruha tökéletesen simult testemhez. A tetején a bal mellem alatt a kövek csak még jobban feldobták a ruhát, a deréktól lefelé való tollak, ami elől a combom közepéig ért, hátul pedig egy hosszabb uszájba végződött, pedig csak még felnőttesebbé tették. Mosolyogva néztem végig magamon, majd amennyire tudtam, hátulról is megnéztem.
-Akár egy hercegnő. - lépett mellém mosolyogva Lily.
-Most hadd nézzelek én. - fordultam felé. A világos rózsaszín ruha neki is tökéletesen passzolt testéhez. Az egész tetején való aprócska kis kövek, pedig csak még szebbé varázsolták, a már amúgy is gyönyörű ruhát. Ennek a ruhának is a derekától lefele bővült,elől egészen a térdéig, de neki fodros anyagok hulltak egymásra, hátul pedig egy pár hosszabb anyag, így varázsolva egy gyönyörű összképet.
-Nos? - nézett rám félve.
-Gyönyörű vagy. - mosolyogtam büszkén.
-Akkor ezt a kettőt megvennénk. - hallottam Greta hangját. Amíg ők a ruha kifizetésével voltak elfoglalva, mi addig megpróbáltuk lassan lehámozni magunkról a ruhát. Ahogy visszaöltöztem abba az öltözékbe, amibe jöttem egyre jobban izgatott lettem.
-Annyira várom már, hogy rajtam lehessenek. - osztottam meg izgalmamat Lily-vel. Tulajdonképpen őt ezt hidegen hagyva meredt rám üveges tekintettel. - Mi a baj?
-Bella, láttad az árát? - nézett rám bagoly szemekkel. Megráztam a fejem jelezvén, hogy nem, mire az arcomba nyomta a cédulát, amin az ár volt feltüntetve.
-450$ - olvastam fel hangosan - Mi ezzel a baj? - néztem rá értetlenül.
-Nem fogadhatok el ilyen drága ruhát? - rázta meg a fejét.
-Liliana ezt már megbeszéltük. És nyugi, ez még csak a ruha. Most jönnek még a kiegészítők és a cipők. - vigyorogtam, neki pedig egyre nagyobb lett a szeme.
-Neeeem. - rázta fejét hevesen.
-Greta! - kiabáltam, mire az említett személy azonnal mellettem termet, közbe Randy elvette a ruháinkat - Greta légyszíves magyarázd el ennek a szépségesen dilis nő személynek, hogy igenis tudok költeni, és költeni is fogok rá. - néztem keresztanyámra.
-Liliana, drága keresztlányom. hidd el Bella nem ettől fog megszegényedni. A divatcégünk az egyik legjobban menő cég, szóval ne aggód van még pár milliója. - nézett rá komoran.
-Legyen. - adta meg magát barátnőm, mire örömömbe a nyakába ugrottam. Nem sokkal később pedig már egy cipő boltban keresgéltünk. Szerencsére itt csak egy órát szórakoztunk, mire megtaláltuk a megfelelő cipőt. Mindkettőnknek tűsarkú, platform szandál és ezüst színben pompázott, annyi különbséggel, hogy Lily-é inkább ilyen gladiátoros mintákkal volt ellátva elől, és magasabba szárú, míg az enyém csillogósabb volt és bokánál kapcsolható. Ezután a kör után már hulla fáradtak voltunk, de még mindig hátra volt a táska gond. Most már szenvedve mentünk egy táska üzletbe, és első ránézésre beleszerettünk egy-egy táskába, szóval itt 10 percnél tovább már nem is voltunk. És ami talán egy picikét is feldobott, az a következő üzlet volt, ami a Swarovski ékszerüzlet. Itt megint ámuldozva néztük a szebbnél-szebb ékszereket.
-Bella nézd. - mutatott Lily egy gyönyörűen megmunkált karkötőre. Epekedve néztünk mindketten az ékszerre a kirakatban.
-Mesés. - motyogtam.
-Kár, hogy drágább, mint a ruhám. - húzta el a száját. Megnéztem az árát, ami majdnem ezer dolcsi volt, majd visszanéztem a mellettem álló lányra. A jelenleg pink hajjal pompázó lány, csillogó szemekkel nézte tovább az ékszert. Olyan csillogással, amit ezelőtt csak egyszer láttam szemébe a tíz év során. Ez az a nézése amikor nagyon akar valamit, utoljára a rehabilitációra vonulásomkor nézett így rám. Azt akarta, hogy meggyógyuljak és sikerült. Neki is sokat köszönhetek. Örömet akartam szerezni neki, ezért eszembe jutott egy nagyon jó ötlet, persze csak ha utána ki nem nyír.
-Menjünk. - biccentettem fejemmel a pénztár felé, mire kicsit szomorkásan de bele egyezett. A fizetéskor megint levágott egy kisebb hisztit, hogy megint mennyit fizetünk és leginkább rá. Az ezüst masnis fülbevalót és a nagy pink kővel ellátott gyűrűre, amit ő választott és a nekem két ujjas Believe feliratú gyűrűre, megint elment szerinte egy csomó összeg, szerintem meg jelenleg semmiség volt.
-Neked miért nem vettünk ékszert? - kérdezte már az üzlet előtt.
-Mert én az angyal szárnyas fülbevalót fogom felvenni, amit a 16. szülinapomra kaptam Randy-éktől, meg egy karkötőt, amit még nagyapától kaptam. - rántottam vállat.
Végül is este 8-ra sikerült elhagynunk a plazát, úgy hogy még meg is vacsiztunk, és egyenesen haza vettük az irányt. A kocsiba nem nagyon beszélgettünk, mindketten hulla fáradtan borultunk egymásra és elaludtunk. Sajnos mivel Selenáék nem épp közel laknak a belvároshoz, ezért az út két órányira nyúlt el, a hülye tömeg miatt is. A kocsiból mindketten úgy szálltunk ki, mint a hullák, amin nagyi, Mandy és Brian csak nevettek, majd felzavartak aludni, de csak miután túlléptek a hajszínünkön.
A magyarázkodás után felmentünk a szobánkba, parókáinkat berakva a gardróbban található asztalra, egyikünket sem érdekelt, hogy cipőstől estünk be az ágyba, mindketten egyből átléptünk álom világ kapuján, közbe azért még az én hőn szeretett kutyusomat Narry-t magamhoz öleltem és úgy aludtam el.

42. Más vagyok, mint a többi....

Sziasztok, kivételesen sikerült betartanom a heti egy részes fogadalmam:') Büszke vagyok magamra:'D 
De mivel komit se kaptam, így  hozzá fűzni valóm sincs....

-Nem titkolhatod sokáig ugye tudod? - nézett rám komoran Greta, miután felvázoltam mi is van most.
-Tudom, de nemsokára úgyis vége a nyárnak, utána minden a régi lesz. - hajtottam le a fejem.
-Úgy gondolod, hogy ez csak egy nyári szerelem? - húzta fel kíváncsian egyik szemöldökét.
-Részemről nem, de Niall. - túrtam idegesen hajamba.
-Neki sem! - mondta magabiztosan, mire kíváncsian néztem rá és folytatta. - Nem tudod hogy nézett rád, amíg mi Rendy-vel beszéltünk. Félt téged és szeret! - mosolyodott el.
-Köszönöm! - mosolyogtam rá, majd megöleltem.
-Khm. - köszörülte meg a torkát valaki, mire ijedten húzódtunk el egymástól. Félve néztem az ajtóban álló személyre, de mikor megláttam, hogy csak Harry az megkönnyebbültem.
-A szívbajt hozod rám. - tettem szívemre jobb kezem és mély levegőket vettem.
-A többiek furcsállották, hogy ilyen sokáig vagytok. - beszélt gépiesen, közbe Greta-t vette szemügyre.
-Igen én már megyek is. - kapott észbe Greta.
-Nyugi ő tudja. - tettem vállára kezem.
-A barátodnak nem mondod el, de a haverjának igen? - ráncolta értetlenül homlokát - Fura vagy te lány! - forgatta meg szemeit, majd mint aki jól végezte dolgát sétált ki a helységből. Ketten maradtunk Hazza-val, és egymás mozdulatait figyeltük.
-Honnan ismered? - törte meg a csendet Haz.
-Ő a keresztanyám. - mosolyogtam rá.
-De hisz ő a DeLuce divatház igazgatója. - ráncolta értetlenül homlokát.
-Már nem sokáig. - suttogtam, mire a mellettem álló srác még értetlenebbül nézett rám. - Emlékszel, mikor meséltem, hogy anyukám híres divattervező volt és most Greta is beszélt egy Amanda nevezetű nőről? - álltam meg előtte, mire bólintott - Amanda DeLuce az anyukám. - suttogtam. Harry csak maga elé bámulva próbálta feldolgozni az előbb hallottakat.
-Akkor ez azt jelenti, hogy te vagy az örökös és pénteken te is ott leszel?! - győzte meg inkább magát.
-Igen, de ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek! - néztem rá fenyegetően.
-Nagyobb titkod már nem is lehetne, de esküszöm, hogy ez köztünk marad! - bólintott mosolyogva, mire elnevettem magam és jó szorosan magamhoz öleltem.

*  *  *  *  *  *

-Most pedig, hogy egy kicsit feldobjuk a napot következzen a One Direction első klipje. Jó szórakozást. - mosolygott a műsorvezető nő, majd felcsendültek az első akkordok a dalban. Szem forgatva nyomtam ki a tv-t.
-Hékás! - kelt fel ölemből Niall. Elmosolyodtam a látványon, ugyanis a haja hátul olyan volt, mint akit most csapott meg a 320. - Mi van? - értetlenkedett.
-Semmi. - ráztam meg fejem.
-Az előbb, mintha a mi dalunk ment volna. - jöttek ki a srácok a szobáikból.
-Rosszul hallottátok. - néztem rajtuk sorba.
-Te összetalálkoztál Pikachu-val? - nevette el magát Zayn, ahogy Niall-hez beszélt.
-Miért? - értetlenkedett, mire Louis készségesen elé tartott egy tükröt, amit nem tudom honnan szerzett. Barátom mérgelődve állt fel és sétált be szobájába.
-Éhes vagyok. Rendeljünk kaját. - nyavalygott Harry.
-Oké. - egyeztek bele a többiek és már azt kezdték el beszélni, hogy ki mit kér.
-Ti nem szoktatok főzni? - vettem el előlük a lapot, amin a rendelhető ételek voltak felsorolva. Először összenéztek, majd hangos nevetésben törtek ki, ami egyértelműen megadta a választ. Végül tíz perc győzködés után sikerült rávenni őket, hogy majd főzök én. Amikor felhoztam, hogy valaki segíthetne, persze mindenkinek akadt fontosabb dolga, így Liam készségesen felajánlotta segítségét, amiért hálás voltam neki.

*  *  *  *  *  *

A főzés nem csak arra képes, hogy mások éhségét csillapítsuk, de kiváló összekovácsoló ereje is van. Azalatt a másfél óra alatt, amíg Liam-el a konyhába szorgoskodtunk sok mindent megtudtam róla, és ő is rólam. Elmesélte, hogy az egyik veséje nem működik, így alkoholt sem iszik, de Selly szülinapján kivételt tett. Elmondta, hogy ő az "Apa" a bandában, mivel ő a legkomolyabb és próbál vigyázni a srácokra, amiért felnézek rá, mert nem lehet könnyű kordában tartani négy hormontúltengésben szenvedő kamasz fiút.
Sok mindenről beszélgettünk még ezen kívül és még az X Factor-os korszakról is beszélt, aminek köszönhetően felkeltette a kíváncsiságom, hogy megnézzem. Nos igen valahogy még nem jutottam el odáig, hogy megnézem őket, de esküszöm, hogy hamarosan bepótolom.
-Azt hiszem ezzel kész lennénk! - zárta el főzőlapot Liam.
-Szerinted fog ízleni a többieknek? - néztem rá a konyhapultról.
-Ha nem, akkor a fejükre öntjük. - rántott vállat mosolyogva.
-Szavadon foglak! - nevettem el magam, majd leugrottam eddigi helyemről és nappaliba sétáltam, ahol a maradék négy srác épp a fontos elfoglaltságát végezte: tv-t néztek.
-Szerinted mit csinálnak eddig a konyhába? - kapcsolgatta a tv-t Niall.
-Ha ennyire érdekel miért nem nézed meg? - válaszolt unottan Zayn.
-Képzeld épp egy gyereket hoztunk össze! - jött ki Liam fapofával és megállt mögöttem. A srácok ijedten fordultak meg és nem tudták hova rakni, hogy mi is van. Nekem nem sok kelletett, ahhoz hogy elröhögjem magam, de próbáltam tartani magam.
-A franc pedig kezdtem megörülni, hogy én leszek az első. - tettetett szomorúságot Lou.
-Nyugodj meg macikám, majd belehúzunk. - húzta magához közelebb Harry.
-Na jó, mielőtt még meleg partit csapnátok kész kaja! - mutattam az ebédlő fele egy fintorral az arcomon.
-Ne szóld le Larry Stylson-t! - nézett rám durcásan a két srác, majd kézen fogva elsétáltak mellettem. Liam követte őket, nehogy a végén még kárt tegyenek a terítékben, Zayn pedig rám kacsintva sétált el mellettem. Niall-el ketten maradtunk a szobában. Ő a kanapén ült félig felém fordulva, míg én tőle két lépés távolságra álltam.
-Te nem jössz? - húztam fel kíváncsian szemöldököm.
-Hogy csinálod? - szólalt meg szinte suttogva, közbe tekintetét rám emelte. Szeme csillogott, arcáról a boldogság, elismerés és büszkeség tükröződött.
-Mégis mit? - ráncoltam értetlenül homlokom.
-Hogy mindenki kedvel téged?! Eddig bárki is mutatott be egy lányt, először mindenki rossz véleménnyel van rólad, de te. - egy hatalmas vigyor kerekedett arcán, majd felállt és elém sétált. - Te az első perctől kezdve megszerettetted magad mindenkivel. Még Paul-al is, pedig ő aztán a kemény dió. - szívem hatalmasra nőtt e szavak hallatán és nem tudtam vissza tartani hatalmas mosolyomat.
-Talán azért mert más vagyok, mint a többi lány. - hajtottam le fejem.
-Persze, hogy más vagy. - nyúlt állam alá és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Te vagy az én hercegnőm. - mosolygott és arca egy kicsit el is pirult, aminek következtében én is éreztem, hogy elönt a forróság.
-De csak azért, mert egy ilyen hercegem van, mint te. - válaszoltam szemlesütve és egy apró puszit nyomtam szája sarkába. Persze ő kapva az alkalmon próbált többet formálni belőle, amiben a segítségére voltam. Ajkunk épphogy összeért egy hangos csattanás hallatszott a konyha felől. Ijedten húzódtunk el egymástól, és siettünk oda, ahol a  fiúk voltak.
Liam, Harry és Louis hasukat fogták a röhögéstől, míg Zayn szitkozódva állt fel a földről. Mint kiderült a kreolbőrű srác épp a székével hintázott, amikor annak lába kitört ő pedig eldőlt. Persze Niall-nek se kellett több ő is elkezdett nevetni, míg én inkább próbáltam a földön ülő srác segítségére sietni, de azért én is elkezdtem egy picit kuncogni.
Innentől kezdve az ebéd elég érdekesre sikeredett. Igaz most kivételesen senki nem tört össze semmit, és még csak magára se borította a kaját, de furcsa volt, hogy megbeszélik egymással az előző nap történteket. Nem gondoltam volna róluk, hogy tudnak normális emberek módjára is viselkedni.
Louis elmondta, hogy szakított Hanna-val, mert már nem volt meg bennük az a tűz, mint az elején, meg Hanna nem akart nagyon belefolyni abba, hogy mindenki ismerje, így közös megegyezés alapján döntöttek úgy, hogy vége van. Sajnáltam őket, mert aranyosak voltak együtt, de meg is értem Hanna-t. De azért kicsit mérges voltam rá, hogy búcsúzás nélkül ment el. Igen már nagy valószínűséggel Londonban van.
Liam is elmesélte, hogy a barátnőjével volt este, akit azt hiszem Danielle-nek hívnak, de nem vagyok benne biztos. Fura, hogy ők is egy éve vannak együtt, de még soha nem mesélt róla egyik fiú sem, és nem is láttam még. De hát ezt ők tudják.
Zayn pedig szűk szavakban elmondta, hogy Lily-vel elmentek egy étterembe vacsorázni utána pedig a képzeletünkre bízza az este további részét. Ha épp arra a dologra gondolt, amire én gondoltam, akkor kedves barátnőmet komoly lecsapom, ha haza érek.
Harry elmesélte, hogy este buliba ment, ahonnan nem épp józan állapotában tért egy lány ágyába. Itt persze kitört a "balhé" Louis-nál, hogy mi az hogy megcsalta. Na igen, ezt valahogy szívesen kihagytam volna, mert azok a nyávogások.....rosszabbak voltak, mint az 5 éves kislány aki nem kapja meg a nyalókáját. Szerencsére mentőövként szolgált, a megcsörrenő telefonom, így a srácok is elhallgattak és helyette csapkodták egymást.
-Igen? - vettem fel a csörgő készüléket.
-Vészhelyzet van! - támadott le egyből Lily, köszönés nélkül.
-Mi a baj? - ráncoltam homlokom, a fiúk is ijedten néztek rám.
-Niall a közeledben van?
-Itt vannak mindannyian. Miért?
-Akkor menj onnan. Most!
-Mi bajod? Nem fogok meghalni. - nevettem, mire Larry párosunk eltátogta, hogy ne legyek benne olyan biztos.
-Nem viccelek. - szólt komoran barátnőm, amitől kezdtem megijedni. - Veled én Niall-el van tele az egész Twitter.
-Hogy mi? - visítottam a telefonba. Nem viccelek a hangom tényleg vagy két oktávval magasabban csengett. - Várj egy percet! - beszéltem még Lily-hez, majd eltartottam magamtól a készüléket. - Megbocsátanátok egy percre? - kérdeztem a fiúktól, akik fülüket befogva bólintottak, én pedig gyorsan felálltam az asztaltól és az erkélyre siettem. - Most mond! - tértem vissza Lily-hez, közbe az elhúzható nyílászárót bezártam.
-Tudod van az a kép, amin Niall-el sétáltok a parton, és nem látszik az arcod. - bólintottam egyet, bár ő nem láthatta, de folytatta -  Most arról megy a találgatás, hogy ki lehet az az ismeretlen lány.
-Kiket hoznak fel? - kérdeztem félve.
-Selena Gomez, Vanessa Hudgens, Ashley Tisdale és Isabelle DeLuce a legesélyesebb.
-A francba! - csaptam egyet a korlátra - Ma még Greta-ék is itt voltak. Lehetne ennél jobb?
-Miért voltak?
-A divatbemutatón ott lesznek a srácok is. - suttogtam megsemmisülve.
-Akkor vége? - suttogta Lily is.
-Azt hiszem.
-Bárcsak olyan lennél, mint Hanna Montana. - motyogta a telefonba. Először nem tudtam mire értettem, de egy kis gondolkodás után rájöttem.
-Liliana te egy zseni vagy! - lett hatalmas vigyor az arcomon.
-Igen tudom. - mondta büszkén, és most tudom, hogy haját hátra dobta - De miért is? - kérdezett rá, mire muszáj volt elnevetnem magam.
-Majd rájössz. De légyszíves hívd fel Greta-t és mond meg neki, hogy azt üzenem, hogy 10 perc múlva legyen Randy-vel a szálloda előtt a kocsival. - hadartam el, majd még elköszöntünk egymástól és bementem.
Liam-ék a kanapén ülve valami bugyuta filmet néztek, de ahogy bementem ijedten néztek rám.
-Nos nyuszi meg fogsz halni? - nevetett Harry.
-Kétesélyes még a dolog. - mosolyogtam rá.
-Mi történt? - sétált mellém Niall, félkezével átölelte a derekam.
-El kell mennem. - hadartam.
-Miért? Mi van? Vagy ki volt az? - ráncolta homlokát Liam.
-Lily, de sietnem kell. - nyomtam egy puszit barátom arcára és beszaladtam a szobába. Hallottam még, hogy Zayn utánam szól, hogy mi van a barátnőjével, de most nem volt időm rá válaszolni, ezért úgy tettem, mint aki nem hallotta.
A szobába beérve gyorsan ledobáltam magamról az eddig viselt melegítő gatyát és a pólót és helyette a bőröndömből kerestem valami elegánsabb cuccot. Végül egy rövidnadrágot kaptam magamra egy vastag barna övvel, és egy elől fodros toppot. Cipőként pedig az egyetlen magassarkú szandált, amit magammal hoztam. Szerencsére ez is telitalpú így nem kockáztatom a bokatörésem. A táskámba még bedobáltam a telefonom, a pénztárcám, az irataim meg még pár fontosabb dolgom, plusz még egy karkötőt raktam kezemre, meg egy masnis és egy kígyós gyűrűt és egy tollas fülbevalót tettem fülembe. Hajam egy erős kontyba fogtam fejem tetejére és kész voltam. A pilóta napszemcsim felkaptam az asztalról és kisiettem a szobából.
Ha azt mondom, hogy Niall idegesen járkált fel-le akkor az enyhe kifejezés. Liam eltűnt valamerre, de a többiek ugyanúgy voltak, mint 5 perccel ezelőtt.
-Mi ez a nagy sietség? - nézett rám Lou.
-Közbe jött valami. - ráncoltam homlokom. utálom, hogy hazudnom kell, de ezt muszáj végig csinálnom.
-Megijesztesz. - lépett elém Niall. Annyira aranyos volt, hogy szomorú kutyaszemekkel és legörbített szájjal nézett rám.
-Sajnálom. - nyomtam egy lágy csókot szájára. - Mennem kell. - húzódtam el tőle. A fiúk sorra jöttek hozzám elköszönni. Először jött Zayn, aki motyogott valamit Lily-ről, de nem nagyon értettem annyira elharapta a szavakat, majd jött Liam, aki megfogadtatta vele, hogy legközelebb is együtt főzünk. Aztán jött Louis.
-Fura vagy nekem ma, McCartney. - rázta fejét rosszallóan.
-Nekem viszont még beszédem van veled! - böktem mellkasára, mire csak megforgatta a szemét, de rá bólintott. És végül, de nem utolsósorban Hazza.
-Mi a baj? - suttogta fülembe.
-Majd hívlak! - suttogtam vissza, hogy senki ne hallja rajta kívül. Tőle is elhúzódtam s úgy néztem Niall-re aki csodálkozva nézett rám.
-Neked van tetkód? - bökte ki nagy nehezen Liam. Basszus erről elfelejtkeztem. Idegesen kaptam tarkómhoz, ahol a két angyalszárny található. Lassan bólintottam, és most már tényleg menni akartam.
-Elviszlek. - ajánlotta fel barátom.
-Nem! - válaszoltam kicsit túl hamar is és idegesen. - Izé, még be kell mennem valahova és gyalog szeretnék menni. - hadartam el. - Sziasztok! - mondtam gyorsan és fejem lehajtva siettem ki a lakosztályból. Ennél hülyébben már nem is viselkedhettem volna komolyan mondom. Nem csodálkozom ha ezek után Niall haragudni fog vagy valami.
Próbáltam nem ezen gondolkodni, helyette inkább a tervemre összpontosítottam. Ha minden jól megy, akkor be kell jönnie, de ha nem akkor bukta. Az előcsarnokba leérve sietve szálltam át a nagy terepet és szerencsére a kocsi már az ajtó előtt állt. Nekem se kellett több, mint akit meglőttek úgy estem be a hátsóülésre, és már indultunk is.