46. Készülődés

Tudom megint késtem, de mentségemre szóljon, hogy nagyon beteg voltam, kikelni se bírtam az ágyból:s De most itt a rész, remélem tetszeni fog:P

Lily szemszöge:

- Katie, szerintem jobb lenne, ha elmondanád Isebelle-nek is a betegséged. Ennél jobb állapotban sajnos már nem leszel. – nézett nagyira Dr. Carlisle.

- Nem akarom most elrontani az örömét. - rázta a fejét hevesen.

- Joga van tudni az igazságot. – szorítottam meg kezeit. Könnyezve nézett fel rám.

- Liliana ígérd meg, hogy nem fogsz neki semmit mondani erről. – nézett szemembe, a könnyek csípni kezdték a szemem. Hazudjak a legjobb barátnőmnek? Nem kérhetik ezt tőlem.  Hogy nézzek így a szemébe majd?

- Ígérem. – bólintottam egyetértően. Nem tudtam mást tenni, ezt Katie nagyinak kell elmondania, nem nekem.

- Menjünk, megjöttek a laboreredmények. – fogott a kezébe egy aktát az orvos és elindultunk a kórterem felé. Lassan sétáltunk és csendben.

- Lily?! – állt meg velem szemben Zayn.

- Zayn?!  - néztem rá furcsán – Te hogy kerülsz ide? – ráncoltam homlokom, mert tudtom szerint 10 órától nekik fotózás, és már háromnegyed tíz.

- A hős szerelmesünkért jöttünk. – biccentett fejével a kórteremre. Niall itt van? Hogy kerül ide? Időt sem hagyva a gondolkodásra, Zayn már lecsapott ajkaimra, amit örömmel fogadtam. Kezeim nyaka köré fontam és hátulról beletúrtam kusza sötét hajába.

- Menjünk be. – húzódtam el tőle zavartan, mert mögöttünk ott volt az orvos meg nagyi is. Kézen fogva a barátomat léptünk be a szobába, ahol olyan aranyosságot láttam, mint még soha.

Niall az ágyban háton fekve aludt, a mellkasán Bella feje pihent, aki átölelte barátja egész felsőtestét, míg Niall kezei erősen szorították Bella csípőjét. Ajkamba harapva olvadoztam.

- Olyan aranyosak. – néztem barátomra, aki csak a szemét forgatta.

- Ez szabályszegés. – rázta a fejét rosszallóan Carlisle.

- De attól még tényleg nagyon aranyos. - állt a védelmemre nagyi. Egy hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam a telefonom a táskámból és csináltam egy képet róluk.

- Ennek örülni fognak. – puszilta meg homlokom Zayn. – De nekünk már tényleg menni kéne. – indult el az ágyhoz és elkezdte finoman költögetni haverját, nem sok sikerrel.

- Bella, kellj fel. – segítettem neki a másik oldalról, de meg sem mozdultak. Látszik, hogy komolyan összeillenek. – Reménytelen. – ültem le unottan egy székre.

- Már tudom. – vigyorgott barátom és Niall fölé hajolt. – Niall kigyulladt a Nando’s. – mondta egy kissé hangosabban, mire a szöszinek egyből kipattantak a szemei.

- Mi? Hol? –nézett körbe kómásan.

- Örülök, hogy visszatértél közénk haver! – simogatta meg a fejét, amin csak nevetni tudtam. Komolyan ennyire kaja mániás lenne? Halk nyöszörgés törte meg a csendet, amire mindannyian Bella-ra néztünk.

-  Meghalt valaki vagy mi ez a nagy csend?  - dörzsölte meg szemeit, amin mindenki csak felnevetett. Végül az orvos szidása és Bella-tól és tőlem való elbúcsúzkodás után a két srác elment, mert már nem kicsit késésben voltak.

Végül Carlisle elmondta, hogy tényleg csak ételmérgezést kapott el Bella, és már el is hagyhattuk a kórházat, egyenesen haza vettük az irányt.

Bella szemszöge:

A kórházból való kiengedésem után egyből haza vettük az utat, ahol gyorsan lefürödtem és rendbe szedtem magam, meg persze Lily is. Ezután jött Greta és Randy, akiket meggyőzve arról, hogy tényleg nincs semmi bajom elindultunk egy wellness központba, hogy fel tudjunk készülni az estére.

Nem kell mondanom, hogy az egész nap rohangálásból és idegeskedésből állt. Greta mindig félt, hogy el fogunk késni, ha egy kicsivel is tovább maradtunk az edző teremben, a szaunában, a szoliban vagy épp a masszázsnál. Komolyan ki tud készíteni néha.

Négy óra után még a manikűrösnél ültünk és épp beszélgettünk, amikor egy ismerős hang csapta meg a fülemet. Először kétségbe estem, hogy, hogy kerülnek ide, de végül kiderült, hogy a tv-ben épp most megy az interjújuk. Kíváncsian szegeztük mindannyian tekintetünket a készülékre.

- És mondjátok csak srácok, mik a terveitek a jövőre nézve? – tette fel a kérdést a műsorvezető nő.

- Nem nagyon álmodunk előre, csak a jelennek élünk. – válaszolt Louis.

- De annyi biztos, hogy még sokáig együtt szeretnénk lenni. – szólt közbe Niall.

- Nagy tervek. - nézett elismerően a férfi. 

- Akkor folytassuk a rajongók kérdésével. - vette át a szót ismét a nő. – Mi volt ez eddigi legjobb élményetek?

- Szerintem bátran kijelenthetem, hogy az, amikor összeraktak minket. – nézett végig a fiúkon Liam, akik csak helyeslően bólogattak.

- Milyen volt úgy indulni a versenyen, hogy hírtelen egyből öten lettetek? – nézett kíváncsian Harry-re a nő.

- Először fura és az elején voltak is kisebb-nagyobb veszekedések, de azok a viták kovácsoltak össze minket barátokká. És azt hiszem, hogy sokkal jobb volt együtt indulni, mint külön, mert így volt kivel megosztani az egészet, és mindig számíthattunk egymásra. – válaszolt diplomatikusan Harry.

- Akkor pont jókor voltatok jó helyen. – mosolygott a nő, mire a fiúk csak bólintottak.

- Újabb rajongói kérdés. – vette át a szót a férfi – Randiznátok rajongókkal?

- Szerintem ez mindig más. – vont vállat Louis.

- Én igen. – vigyorgott Niall – Persze, amíg nem sikít az arcomba. – tette hozzá.

- Akkor Niall a barátnőd is rajongó?- nézett kíváncsian a srácra a nő. Bagoly szemekkel néztem a képernyőt. Miért kérdezgetnek rólam?

- Anti. – köhintett fel Lou. Ha tudtam volna, akkor most szívesen megöltem volna.

- Ó, szóval utál titeket? – nézett meglepetten a nő, gondolom nem erre számított.

- Határozottan nem! – válaszoltak egyszerre – Csupán annyi, hogy nem nagyon bírt minket, de szerencsére ezen gyorsan tudtunk segíteni. – mosolygott Liam.

- Megtudhatunk még többet erről a titokzatos lányról? – nézett kíváncsian Niall-re a nő.

- Nem. – válaszolt komoran, amin csak kuncogni tudtam. – Nem szeretném, ha valaki is megfenyegetné vagy valami, szóval nem szeretnék róla sok mindent elmondani, legyen annyi elég, hogy szeretem, és jól megvagyunk. – mosolygott a két műsorvezetőre.

- Értem. – mondta a nő. – Zayn és te hogy állsz lányok terén? – terelte a szót Niall-ről.

- Megvagyok köszönöm. – mosolygott zavartan.

- Tudtad, hogy valamelyik este lencse égre kaptak egy étterem előtt egy vörös hajú lánnyal? - nézett ördögien a férfi.

- Hogy mi? – visított fel mellettem Lily.

- Igen, de nem szeretnék én sem sok mindent elmondani róla. – nézett Zayn a képernyőre, ahol egy képet mutattak róluk és Lily arca teljes mértékben kivehető.

- Ebből még baj lesz. – motyogtam az orrom alatt, Greta pedig kikapcsoltatta a tv-t. Félve néztem barátnőmre, aki megsemmisülve nézett maga elé. – Minden rendben? – léptem mellé, kezeim hátra simítottam.

- Utálni fognak. – nézett rám könnyes szemekkel.

- Ez ezzel jár. – vontam vállat. – De nyugi nem lesz semmi baj. – öleltem meg.

Még egy kicsit elidőztünk itt, de hat órakor elindultunk, mert lassan kezdődik az egész. A kocsiba beszélgettünk az estéről, amikor a telefonom jelzett, hogy üzenetem jött. Gyorsan előszedtem, amikor jelezte, hogy egy MMS-em jött méghozzá Liam-től.

„A mi hős szerelmesünk”

 Niall a kocsi ülésén elterülve, a pulcsijával betakarva aludt. Annyira aranyos volt, mintha csak egy kisgyerek lenne. Ajkamba harapva ráztam meg a fejem, majd pötyögni kezdtem, de nem Liam-nek, hanem Harry-nek.

„Gyere nálunk, VÉSZHELYZET!”  - gyorsan elküldtem, majd tekintetem visszavezettem a társaságra.

* *  *  *  *  *

- Greta elszakítod a ruhát. – kiabáltam a hátam mögött ügyködő nőre.

- Bocsi, de már kész is van. – húzta fel a cipzárt a ruhámon.

- Végre. – nyögtem fel. Remegve sétáltam a tükör elé és néztem végig magamon, most már teljesen kész állapotomban. A ruha mesésen nézett ki, a smink is egyszerű, de gyönyörű, körmeim is halványrózsaszínben pompázott és a szőke hajam szög egyenesen hullott vállamra. Az egyetlen bökkenő a csuklóm volt. A vágás ott díszelgett és akármennyi alapozót raktam rá, nem tűnt el.

- Gyönyörű vagy. – mosolygott rám Lily.

- Te sem panaszkodhatsz. – mosolyogtam és végig néztem rajta. A ruha tökéletesen passzolt rá, a halványrózsaszín haja neki is egyenes volt és a smink neki is egyszerű volt. – Lily, szeretnék még adni valamit. – sétáltam az ágyamhoz és előhúztam a párnám alól a kis dobozkát, amit még Greta-ék raktak ide.

- Mi az? – nézett értetlenül a kezemre, amikor elé sétáltam.

- Ez egy aprócska kis ajándék. Remélem tetszeni fog. – nyújtottam át a halvány rózsaszín dobozt. Kíváncsian kötötte ki először a masnit, majd levette a tetejét. Száját eltátotta, amikor meglátta a benne lapuló ajándékot.

- Bella, ez az? - nézett rám könnyes szemekkel.

- Igen, ez az a karkötő, amit múltkor néztünk. – mosolyogtam.

- Uramisten, köszönöm. – borult nyakamba és szorosan megölelt.

- Azért ne sírd el a sminked légy szíves. –szóltam rá, ahogy meghallottam hüppögését.

- Bocsi. – húzódott el tőlem kuncogva. – Te vagy a legeslegjobb barátnő a világon. – mosolygott rám.

- Úgy ahogy te is. – kuncogtam. – Mindjárt jövök. – indultam be a gardróbba az ott feledett táskámért. Kicsit keresve igaz, de megtaláltam, majd teljes pompában visszamentem a szobába. Meglepetésként ért, hogy Harry itt van. Nem siette el a dolgokat.

- Hello. – köszönt, ahogy meglátott, és jó alaposan végig mért. – Harry Styles. – nyújtotta felém a kezét, én meg zavartan néztem rá. Nem ismer fel a parókától?

- Isabelle DeLuce. – fogtam vele kezet vigyorogva, mire neki az álla a földre esett.

- Bella? – szólalt meg egér vékony hangon, amin felnevettem.

- Személyesen. – mutattam magamon végig.

- Hűha. – törölte meg homlokát. – Akkor most már értem Lily kinézetét is. – beszélt inkább magához, mint hozzám.

- Lenne egy nagy kérésem tőled. – néztem komolyan szemébe. – A divatbemutatón ne engedd, hogy a srácok még csak véletlenül is, de velem legyenek.

- Miért? – értetlenkedett.

- A hangom alapján felismerhetnek, főleg Niall. –húztam el a szám.

- Értem. – bólintott minden tudóan. – Megígérem, hogy még csak a közeledben sem lesznek. – mosolyodott el.

- Köszöntem. – könnyebbültem meg és megöleltem.

- Amúgy gyönyörűek vagytok mindketten. – nézett végig rajtam és Lily-n.

- Te is jól nézel ki. – dicsérte meg öltözékét Lily.

- Kösz. – nevetett fel. – De megyek, mert Liam így is ki akar nyírni, hogy eljöttem és mindjárt indulunk. – forgatta meg szemét. – Ott találkozunk hölgyeim. – ölelt meg még egyszer, majd választ sem várva kisietett a szobából.

- Túl sok kávét ihatott. – mutatott az ajtó fele Lily, amin csak kuncogtam.

- Menjünk. – biccentettem az ajtóra, majd kistáskánkat kezünkbe véve indultunk el lefele. Ahogy egyre közeledett a nyolc óra én annál inkább paráztam.

- Lányok. Gyönyörűek vagytok. – állított meg Brian a lépcső alján.

- Köszönjük. – válaszoltunk egyszerre.

- Miért vagytok már ilyen nagyok? – nézett ránk könnyes szemekkel Mandy.

- Nyugi, holnaptól megint gyerekek leszünk. – ölelte meg Lily, amin mindenki felnevetett.

- Aranyom. – ölelt meg nagyi is sírva. – Mindannyian büszkék rád. – suttogta a fülembe. Egy nagyot nyeltem, hogy nehogy elsírjam magam.

- Tudom. – motyogtam.

- Gyertek egy képre. - szólt ránk Brian, majd beállított minket és már kattant is a fényképező gép. Több kép is készült, csakhogy mindenkivel legyen egy, végül nyolc óra előtt húsz perccel Randy szólt, hogy itt a limuzin és indulnunk kell. Hasam dióméretűre zsugorodott és táskám markolásztam idegesen, ahogy beültünk a kocsiba és a sofőr gázt adott.