60. Kellemetlen beszélgetések hada

Nehezen gondoltam, hogy ezt a számot is megérjük. A 6.-ik rész....már csak 5 rész és vége a blognak...5 rész, ami végleg lezár bennem egy korszakot...

A tudat, hogy valami történni fog, teljes mértékben megmérgeztek. Nem tudtam józanul gondolkodni, és az éjszakám is elég hosszúra sikeredett. Féltem, hogy mi lesz, mikor fog bekövetkezni, mennyire fog fájni. Tudom, hogy azért nem mondanak nekem semmit, mert jót akarnak, és próbálnak megóvni, de ezzel kikészítenek. Próbáltam elterelni a figyelmem filmmel is, de semmit nem használt. Az egyetlen dolog, amivel egy pár órát le tudtam magam foglalni, az, az volt, hogy a képeket néztem a gépemen.

Minimum szerintem van, vagy 1000 képem erről a nyárról. A legtöbb, közös képek. Van Justin-al, Pattie-val, Sco-val, Keny-vel, de kétségkívül a legtöbb képem Selena-val, és Lily-vel van, és őket követi a Niall-es képek. Mindközül ezek voltak a kedvenceim. Boldog voltam rajtuk, nem kellett megjátszanom magam, mert az érzések őszinték voltak. Féltem, hogy ha bekövetkezik az a rossz dolog, akkor el fogom veszíteni. Ki fog derülni az életem, és utálni fog. Ha nem akarom, hogy esetleg mástól tudja meg az igazságot, akkor el kell mondanom neki. Minél hamarabb, annál jobb. A kérdés már csak az, hogy készen állok rá?

Idegesen álltam fel az ágyról, amin eddig feküdtem, magamon megigazítva a ruhámat, sétáltam ki a szobából. Megint nem a lányokkal közös hálóban éjszakáztam, hanem a vendégszobában. Nem akartam őket zavarni, hogy éjszaka gépezek.

Az emeletről leérve a konyhába mentem, mert onnan halottam nevetéseket. Igazam is lett, két barátnőm nevetgélve mászkáltak a helyiségben.

- De jó kedvetek van. - morcos hangom egyből szöget ütött fülükben, de még így is mosolyogva fordultak felém.

- Végre fel vagy! - nem lehetett látni rajtuk, hogy valami is zaklatná őket, mintha az egész dolgot felfújtam volna, pedig tisztán meg voltam győződve róla, hogy valami nem stimmel.

- Lányok, leülnétek egy kicsit? Beszélni szeretnék veletek. - ki akartam deríteni, hogy mi folyik itt, mert már nagyon idegesített.

- Minden rendben? - homlokukat ráncolva igaz, de helyet foglaltak az asztal mellett.

- Mondjátok el. - nem tudom, hogyan kellett volna elkezdeni, így bele vágtam a közepébe.

- Mit? - Selena hangjában tisztán kivehető volt, hogy nem tudja, miről beszélek.

- Mit titkoltok előlem? - ahogy kibővítve is elmondtam kérdésem, mindkettőjük arca érzelemmentes lett, és egy nagyot nyeltek. Tudták! - Mondjátok el. - tudni akartam, nem érdekelt, ha fáj, ha valami nagyon rossz lesz.

- Bella, nincs semmi. - hiába, hogy Sel színész, nekem nem tudott hazudni. Ismerem már annyira, hogy tudjam, mikor mond igazat, és mikor akar kamuzni.

- Selena, nekem nem tudsz hazudni! - azt hiszem egy kicsit hevesen reagáltam, ami megmutatkozott abban, hogy megszeppenten hátráltak - Lányok. - néztem rájuk nyűgösen.

- Bella, tényleg nincs semmi. - a mosoly ami Lily arcán ült most nem tudott megnyugtatni, mint máskor. Titkolnak valamit, és nem mondják el nekem. Fáj, hogy ezt teszik velem.

- Szeretlek titeket, de ha kiderül, hogy tényleg titkoltok valamit....

- Hello szépségeim. - szakította meg beszédemet Harry. Mosolyogva sétált mellém, és egy puszit nyomot arcomra, majd szorosan megölelt.

- Téged meg mi lelt? - erőssége miatt, már csak nyögni tudtam.

- Hiányzott a nyuszim. - motyogta. Annyira aranyos volt, hogy olvadozni kezdtem karjai közt, majd végül én is megöleltem.

- Vigyázz Niall, lenyúlják a csajod. - nevetett Liam, ahogy mindannyian besétáltak közénk.

- Nem kell attól félni. - szólaltunk meg egyszerre. Nem tudom, hogy kedves barátomban mi játszódhatott le, de volt egy olyan érzésem, hogy az a bizonyos este, amit vigyora elárult, hogy igazam volt.

- Megzavartunk valamit? - Zayn zavartan nézett barátnőjére, majd rám.

- Semmit. - mondtuk egyszerre Lily-vel és Selena-val, közben elhúzódtam Harry-től.

- Pakoljatok angyalkáim. - csapta össze két kezét Louis - Megyünk a partra. -  vigyora levakarhatatlan volt.

- Jó utat nektek. - mosolyogtam rájuk, de tudtam, hogy nem fogom megúszni. Bármennyire is nem akartam menni, mélyen legbelül reménykedtem abban, hogy a fiúkkal eltöltött idő, enyhíteni fog egy kicsit rajtam.

Sok győzködés árán igaz, de beadtam a derekam, és izgatottan mentem a szobánkba átöltözni, mögöttem pedig két barátnőm. Egy külön részes bikininél maradtam, amit nem nagyon szerettem volna felvenni, de mivel a lányok az összes egybe részes fürdőruhám eldugták, így nem volt más választásom. A bikinire még rákaptam valami lenge kis ruhát, majd egy táskába a fontosabb dolgaim bele dobáltam, és lesiettem, mert én voltam a leglassabb, aki elkészült.

A kocsinál meglepve vettem észre, hogy már fel volt osztva, hogy ki hol fog ülni, melyik kocsiba. A fiúk kocsijával ment Louis, Zayn és Lily; Selena kocsijával a tulajdonosa, Niall és Liam, meg elméletileg én; míg Harry ment volna egyedül. Nem akartam, hogy szegény srác magányosan érezze magát, így arra vettem az utam, ami arcára egy hatalmas mosolyt csalt.

- Nem jössz velünk? - Niall kicsit szomorkásan sétált mellénk.

- Együtt voltunk egy hetet, és még nem untál meg? - hunyorítva néztem szemébe.

- Tudod, hogy téged nem lehet. - kezeit derekamra csúsztatta, majd egy apró csókot lehelt ajkaimra.

- Liliomtipró. - szégyenlősen motyogtam, ő pedig elvigyorodott.

- Vadmacska. - puszilta meg arcomat, majd faképnél hagyva elindult a fehér kocsi felé.

- Akkor srácok, ott találkozunk! - adta ki Lou a parancsot, majd mindenki bepattant a neki kijelölt autóba, és indultunk is.

Mosolyogva szálltam be a göndör hajú srác mellé, aki ahogy bekötöttem magam, már gázt is adott. Ahogy elhagytuk a házat, hosszú és komoly beszélgetésbe kezdtünk, ami annyiból állt, hogy elmeséltem, hogy milyen volt az utazás, és ő is elmondta, hogy addig ők mit csináltak négyen. Persze a felét elnevettük, így cseppet se volt komolynak nevezhető a társalgásunk.

- Tényleg, még meg sem köszöntem, hogy falaztál nekünk a divatbemutatón. - mosolyogva fordultam sofőröm felé.

- A szabály miatt nem volt nehéz. - vont vállat, tekintetét nem szakította el az útról.

- Milyen szabály? - kíváncsian ráncoltam homlokom, hogy mire is akar ezzel utalni. Tekintete hirtelen elkomorult, mintha valami rosszat mondott volna.

- Tudod, a fiúkkal év elején kötöttünk egy amolyan megállapodás félét. - nagyot nyelt, vagyis nem akarta elmondani - Ha egyikünknek megtetszik egy lány, akkor a többi nem próbálkozhat az illetőnél. - nem értettem, hogy ez miért akkora titok, hisz semmi olyan nincs benne.

- Nos, akkor az első tesztelés is megvolt! - vigyorogva válaszoltam, próbáltam egy kicsit oldani a hangulatot.

- Ez a második volt. – homlokát ráncolva nézett a visszapillantóba, majd az útra.

- Mikor volt az első? – rendesen felvillanyozott most ezzel a témával, és addig biztos, hogy nem fogom békén hagyni, amíg el nem mondja a teljes sztorit!

- Nem hagyhatnánk ezt? – könyörögve fordult felém, de komoly arccal ráztam meg a fejem, hogy igenis folytatnia kell. Mérgesen fújtatott egyet, kezeivel a kormányon kezdett el dobolni. Ideges volt, és zavarban érezte magát. – Az első, az első találkozásunkkor volt. – bökte ki végül nagy nehezen, de nem nézett rám. A parton? Akkor, amikor táncoltunk? Na jó, ez ciki!

- Ki volt a másik? – nem voltam biztos benne, hogy tényleg tudni akarom-e, mert erre nem számítottam. Valaki másnak is tetszettem? Nagyon reméltem, hogy az a bizonyos személy nem Zayn volt, mert ha ez kiderülne Lily tuti, hogy kiakadna. Pótléknak érezné magát, ami hülyeség. Vagyis bízok benne, hogy nekem van igazam, és Zayn nem használja őt ki.

- Én. – Harry hangja olyan volt, akár egy cincogó egér. Alig lehetett hallani, de mégis éles sikolyként hatott számomra. Ő? Az nem lehet!

- Nem. – magatehetetlenül ráztam fejem, hangom csupán csak suttogás volt. Nem akartam elhinni mindazt, amit az előbb mondott. Miért kellett ezt elmondania? Nem akartam ezt hallani! Én sose néztem úgy rá, mint egy férfira. Annyira kisfiús, hogy szinte eszembe se jutott, hogy ő valóban egy igazi vérbeli pasi.

- Mondtam, hogy hagyjuk. – apró pillantást intézett felém, hangja ismét a normális volt, bár egy kis félelem még mindig benne bujkált.

 - Nem! Jó tisztában lenni a dolgokkal. – apró mosoly jelent meg arcomon, ezzel akartam úgymond kifejezni, hogy nincs semmi, amiért aggódnia kellene. Teljesen normális dolog, hogy valakinek megtetszik valaki, és emiatt haragudni se tudok rá. Ezeket nem tudjuk irányítani, ez csak úgy megtörténik, ha szeretnénk, ha nem. Én is így voltam Niall-el. Amikor Lily áradozott róluk, sose gondoltam volna, hogy valaha tetszeni fog nekem, se ő, se bármely másik fiú a bandából. Észrevétlenül lepte el agyamat, az a szőkeség, akit most a barátomnak mondhatok. – Van még valami, amiről tudnom kellene? – azt hiszem, jobb lenne, ha most mindent tisztáznánk. Most úgyis csak kettesben vagyunk, így sokkal egyszerűbb megbeszélni a dolgokat, mint ha a többiek is itt lennének. Főleg, úgy hiszem, hogy most az a legjobb, hogy Niall nincs itt. Habár kíváncsi lennék, hogy hogyan fogadná ezt, de azért nem szeretném, hogy emiatt valami legyen, így nyugodtabb vagyok, hogy most ő egy másik kocsival megy.

- Szerintem ez is elég sokként ért, ne akard, hogy meg is öljelek. – csibészes mosoly jelent meg arcán, terelni akarta a témát. Tenyerem izzadni kezdett, ahogy sikerült felfognom mit is mond. Van még valami! Miért titkol mostanában mindenki, mindent előttem?

- Lehet, hogy később bánni fogom, de mondd el! – remegő hanggal utasítottam, tudni akartam mindent! Remélem belőle, azért ki tudom szedni, nem úgy, mint a lányokból.

- Bánni fogod! – bólintott, miközben egy fehér autót előztünk ki. Az útra nem is figyeltem. Körülbelül fél úton járhattunk a kitűzött célunktól, szóval volt még egy kis időm vallatni.

- Attól még tudni akarom! – kicsit előrehajoltam, próbáltam a tekintetét figyelni, de semmit nem lehetett látni benne. Egy kicsit ideges volt, de ezen kívül semmi más nem látszódott rajta.

- Szóval… - mély levegőt vett, és egy nagyot nyelt – Mondtam, hogy nekem is tetszettél. – zavarban volt, nem tudott normálisan beszélni. Bólintottam egyet, hogy eddig minden oké, amit látott, így folytatta. – Egy apró részlet kimaradt ebből a történetből. – jobb kezével mutatta, azt a kis arasznyit, amire gondolt.

- Nehogy azt mond, hogy még valakinek tetszettem, mert akkor komolyan meghalok! – megijedtem, hogy mit is szeretne még mondani. Nevetéséből tudtam, hogy nem erről van szó, de mégis jól szórakozik rajtam.

- Történelmi eset lenne, ha mind az ötünknek bejönnél. – nevetett tovább. Egy apró mosoly nekem is megjelent arcomon, de azért annyira ez nem volt vicces. Ettől a gondolattól, még a hátamon is felállt a szőr. Ha igaznak mondható lett volna, akkor biztos, hogy ez lett volna életem egyik legrosszabb napja, vagy esetleg nyara. Nem tudnák úgy Lily szemébe nézni, hogy közben tudom, barátjának tetszettem. Erre nem lennék képes.

- Inkább borzalmas lenne. – ráztam fejem, közben kinéztem az ablakon. Az útról teljes rálátásunk volt a tengerre, ami gyönyörűen csillogott. Annyira kék volt, hogy nehéz volt eldönteni, hogy meddig látjuk a vizet, és honnan kezdődött az ég. Néhányan voltak a parton is, de inkább csak az üres homokot lehetett látni, amit a sós víz hullámai mosnak.

- Amellett, hogy tetszettél egyre jobban kezdtelek megkedvelni. – nagy szemekkel fordultam a göndör hajú sofőröm felé, akinek arcáról eltűnt a jókedv. Igaz, mosoly díszítette az arcát, de ez nem volt őszinte. Ez csak egy kényszer mosoly volt, amit csak azért vett fel, hogy bizonyítsa, minden rendben van vele, de pont az ellenkezőjét sugallta. Látni lehetett rajta, hogy szomorú, és valami nyomja a szívét.

- Ugye nem? – nagyot nyeltem, hirtelen a víz is kivert, hiába ment a lég kondi az autóban. Remegő kezekkel húztam le a mellettem található ablakot, élveztem, ahogy a friss levegő lehűti testemet.

- Bella, én szerelmes vagyok beléd! – nem akartam hinni Harry-nek. Hiába hallottam a saját fülemmel, mégis abban reménykedtem, hogy ez egy vicc. Egy nagyon rossz vicc!

Könnyes szemekkel hajtottam fejem az ablak párkányára. Rosszul éreztem magam. Nem akartam, hogy ez legyen. Nem akartam Harry-t félrevezetni, számomra olyan volt, mint a testvérem. Egy jó báty, akire mindig számíthatok, és akinek bármit elmondhatok, mert ott segít, ahol csak tud. Számomra ő egy kisfiú, aki egyszer nagy macsó lesz, és lányok százai szívét fogja összetörni, de őt nem fogja érdekelni. Nem tudom elképzelni, ahogy én ott állok Hazza oldalán, úgy, mint a barátnője. Egyáltalán nem tudom őt, olyan srácnak venni, akinek én tetszek, és ő se nekem. Imádom, és szeretem őt, de csak úgy, mint a testvéremet. Ez soha nem fog változni, ebben biztos vagyok. Szükségem van a barátságára, mert ha ő ott van mellettem, akkor tudom, hogy minden sikerülhet.

- Harry, én szeretlek, de nem úgy, mint te. – szomorúan emeltem fel fejem eddigi „párnámról”, és a mellettem ülő fiúra néztem.

- Tudom! – bólintott - Nem azért mondtam, hogy ott hagyd Niall-t, és velem legyél. Te akartad tudni, és én őszintén elmondtam. A barátság egyik legfontosabb tényezője, hogy mindig őszinte vagy a barátodhoz, még ha az, amit mondasz sértő, vagy esetleg megdöbbentő is. – diplomatikus válasza mosolygásra késztetett. Harry egyáltalán nem arról híres, hogy ilyen szépen kifejezi magát, inkább csak egy mondatba belefoglal mindent, amit szeretne és azzal meg is oldja a válaszadást, még ha az egy kicsit értetlen is.

- Azt kifelejtetted, hogy halált is okozhat. – egészítettem ki, amin nevetni kezdett.

- Elnézést kérek. – rázta fejét nevetve. – Ugye nem rontottam el a barátságunk? – egy apró pillantás erejéig rám nézett, majd vissza az útra.

- Dehogyis! – ráztam a fejem – Örülök, hogy elmondtad. De ugye más nem tudja? – az utolsó kérdésem egy kicsit nyugtalanított, mert nem akarom, hogy valakitől kitudódjon.

- Csak Louis. – vont vállat, szemeim elkerekedtek – Nyugi! – nevetett miután látta arcomat – Nem mondja el senkinek. Ez a Larry Stylson lényege. – szavai őszintén csengtek, és én hittem neki. Képes lettem volna minden apró titkomat elmondani neki, mert eddig mindent elmondtam neki, és tudom, hogy nem mondja el senkinek.

- Reméltem, hogy nem más. – nevettem el magam őszintén.

- Barátok? –jobb kezét a sebváltóról elemelte, ujjait ökölbe szorította, míg kisujja nyújtva maradt.

- A legjobbak! – én is leutánoztam jobb kezemmel, azt, amit ő csinált, és kisujjunkat összekulcsoltuk. Örültem, hogy ezen a kellemetlen beszélgetésen is túl vagyunk, mert sokkal jobb, hogy most már ezt is tudom. Most már tisztában vagyok vele, hogy miért ölelt meg ma reggel olyan szorosan, de egyáltalán nem bánom. Harry barátsága fontos, mert szükségem van valakire, aki fiú szemekkel is el tudja mondani valamiről a véleményét. Az érzéseket nem lehet kordában tartani, és bármennyire is szeretném, megváltoztatni se tudom. Ez egy olyan tulajdonság, ami minden emberben megvan, és senki nem tudja megmagyarázni, hogy miért is alakul ki. Muszáj valakihez kötődnöd, mert ez már a DNS-edben van benne. Szükség van valakire, akit szeretsz, és tudod, hogy neki mindent elmondhatsz, megbízhatsz benne. Azt hiszem, hogy az én és a Harry kapcsolata ilyen. Megbeszélünk dolgokat, de kétségkívül, számomra csak egy barát. Lehet, hogy ezek voltak azok, amik miatt Haz „szerelmes” lett, de erre soha nem fog fény derülni, mert még szerintem ő sincs teljesen tisztában vele.  Bármi is történjen, én soha nem fogok rá haragudni, vagy neheztelni emiatt, hisz nekem fontosabb a barátsága, és nem akarom ezzel tönkretenni mindazt, amit eddig felépítettünk, ketten, közösen, mint két jó barát!