58. Vissza Los Angeles-be

Ilyen se gyakran van ebbe a blogba, hogy 3 nap után ismét egy új részt hozok, de azt hiszem ma kivételes nap van. Nem, nem azért mert péntek 13.-a van, hanem azért mert Szeptember 13.-a van, vagyis ma van Niall szülinapja*---*
El sem hiszem, hogy ma töltötte be a 20.-ik életévét, én meg a történetemben 17-nek képzelem:') Nem akarom, hogy felnőjön! Sem ő, se a többiek! Nekem ők, örök fiatalok maradnak!<3 

Rossz volt bele gondolni, hogy hamarosan el kell hagynunk a francia fővárost. Annyi sok szép emlék köt ide, hogy azt lehetetlen lenne máshol bepótolni. Nem akartam elmenni, de lássuk be: az élet megy tovább, így nekünk is muszáj lesz tovább lépnünk, de az emlékeket soha nem feledjük.
Nehezen tudtuk elhagyni a szállodát, leginkább a csodálatos kilátástól nem tudtam elszakadni, de azért a hálónk is okozott némi problémát. Szomorkásan hagytuk el az épületet, és indultunk el a reptérre. Mosolyogva néztem a kocsiból az embereket, és elgondolkodtam, hogy ők vajon soha nem unják meg, hogy egy itt élnek? Egy olyan városban élnek, ahol folyton van valami, de vajon milyen lehet, úgy hogy egész életükben itt laknak? Aztán rájöttem, hogy ezt soha nem lehet megunni. Ez egy olyan város, amit lehetetlenség lenne elhanyagolni. Annyira csodás itt minden. A nyelv, az emberek, a város, az ételek. Egyszóval minden.
A repülőre a felszállás már egy kicsit gördülékenyebben ment, bele törődtem abba, hogy lassan elmegyünk innen. Fájó szívvel foglaltam el az egyik bőr ülést, és süppedtem bele a fotelba. Szomorú voltam nagyon, nem akartam elmenni, de aztán eszembe jutott nagyi, Selena, Lily és mindenki más is, így máris kicsit jobb kedvvel vártam a felszállást.
- Pár óra, és már Selena és Lily nyakában mesélheted el mi is történt veled. - ült le mellém mosolyogva Niall.
- Biztos elmondhatok mindent nekik? - kíváncsi voltam hogyan fog reagálni az egészre, és hogy leesik e neki, hogy mire is gondoltam.
- Csak ha én is a srácoknak! - nem csalódtam benne, egyből tudta.
- Öt fiú, egy téma, és rólam? Perverz állatok lesztek. - megijedtem, hogy elakarja mondani.
- Tudod, hogy a barátnőmről nem árulnék el semmilyen cikis dolgot. - jól mulatott, ami hangjából is kihallatszott. Nevetve ütöttem vállára, majd kényelembe helyezve magam dőltem mellkasára és álomba merültem.

*  *  *  *  *

Niall-nek igaza volt. Pár óra múlva már Los Angeles útjait szeltük egy taxival, és boldogan vigyorogva vártam, hogy megérkezzünk. Nagyon, nagyon izgatott voltam, hogy végre megérkezzünk, mert már hiányoztak a többiek, és amióta elmentünk senkivel nem beszéltünk, leszámítva Selena-t és Greta-t, bár azt nem igazán mondhatnánk beszélgetésnek.
Mandy-ék házához közeledve egyre jobban úrrá lett rajtam, az izgalom. Olyan volt, mintha most jöttem volna először hozzájuk. Ugyanúgy izzadt a tenyerem, a gyomrom görcsbe ugrott, és a lábammal idegesen doboltam. Nem bírtam magammal, amin barátom jót nevetett.
Megérkezve a házhoz, sietve szálltam ki a kocsiból, és befele kezdtem el szaladni. Nem foglalkoztam most a mögöttem kiabáló fiúval se, csak mentem előre a fejem után. Az ajtónál kicsit szenvedtem a kinyitással, de miután sikerült, a szó legszorosabb értelmében berontottam rajta. Első utam a nappaliba vezetett, ahol a kanapén ülve két barátnőm nézett egy filmet.
- Ennyire hiányoztam nektek? - sétáltam mögéjük. Mindketten ijedten néztek felém, és amikor megláttak, egy hatalmas mosollyal köszöntöttek.
- Bella. - visítottak fel egyszerre. Nevetve sétáltam hozzájuk, és szorosan öleltem magamhoz a két lányt.
- Annyira hiányoztatok. - motyogtam, ahogy karjaim közé fogtam őket.
- Te is. - ismét egyszerre mondták, amin kuncogtam egy kicsit. Könnyek gyűltek szemembe, annyira hiányoztak. Mindketten szorosan öleltek, olyannyira, hogy szinte megfojtottak, de nem érdekelt.
- Hello. - szólalt meg mögöttünk egy fiú. Mosolyogva húzódtam el a lányoktól, akik könnyezve néztek a hirtelen felbukkanó fiúra.
- Niall. - mentek oda hozzá és őt is megölelték.
- Jó látni titeket. - nevetett a szőkeség.
- Meséljetek milyen volt az utazás? - néztek felváltva ránk.
- Ezt majd Faith elmeséli, nekem mennem kell, és ez úgyis amolyan csajos téma. - vont vállat.
- Bella? - néztek rám egyből.
- Először kikísérem Niall-t. - mosolyogtam, majd megragadtam barátom karját, és az ajtóhoz sétáltunk.
- Hosszú napod lesz. - nevetett fel a szőkeség.
- Lányok vagyunk. - vontam vállat - Holnap jössz?
- Nem tudok, stúdióba megyünk. - húzta el a száját.
- Nem fogom kibírni nélküled. - karoltam át nyakát.
- Én is nehezen. - fogta meg derekam és egy lágy csókot lehelt ajkaimra - Mennem kell. - húzódott el tőlem.
- Szeretlek. - integettem neki, ahogy a kapuhoz közelített.
- Szeretlek. - nézett vissza, majd végleg eltűnt a kapu árnyékában. Arcomon nagy mosollyal sétáltam vissza a házba, ahol már az ajtóban letámadtak a lányok. Kikérdeztek mindenről, és én pedig mindent elmeséltem, az elejétől kezdve, egészen az érkezésig. Fura volt újra elmesélni az egészet, mert még csak most értem haza, mégis olyan volt, mintha csak két perce történt volna az egész utazás.
Niall családjáról is kikérdeztek, főleg Lily mert ő már az X Factor óta kíváncsi volt a fiúk szüleire. Elmondtam nekik, hogy nagyon rendesek, és tényleg elég hamar befogadtak a családba.
A másik téma Franciaország volt. Itt kicsit nehezebben nyíltam meg, főleg arról a bizonyos éjszakáról. Amikor erről kérdeztek teljesen elvörösödtem, és szinte harapófogóval húztak ki belőlem minden egyes szót. Most már értem, hogy ők is miért viselkedtek így, amikor őket kérdeztük ki. Fura volt elmesélni mindezt, de örültem, hogy megoszthattam velük, mert sokat jelentenek nekem. Szinte mindent elmondtam nekik, egyet kivéve, az pedig az idegbeteg pasas volt. Nem akartam ilyen apróságokkal terhelni őket, mert biztos vagyok benne, hogy van ennél nagyobb gondjuk is. Minél kevesebbet tudnak a dologról, annál jobb lesz nekik.
Késő estig elbeszélgettünk erről az utazásos témáról, amikor Lily elaludt, és csak Selena és jó magam voltunk ébren. A medence szélén ültünk a napozó ágyakban, kezünk egy-egy bögre forrócsokival.
- Selena, kérdezhetek valamit? - fordultam fejemmel a mellettem ülő lányra.
- Persze. - nézett rám mosolyogva.
- Szerinted el kellene mondanom Niall-nek az igazságot? - az egész út során ez a kérdés foglalkoztatott. Az elején úgy indultam neki ennek az egész utazásnak, hogy amint visszatérünk, az lesz az első, hogy kitálalok az életemről, de most mégis elbizonytalanodtam. Annyi minden történ az elmúlt egy hétben, hogy nem volt szívem megbántani Niall-t, de mégis úgy voltam vele, hogy joga van tudni az igazságot. Nem tudtam mi tévő legyek, ezért voltam kíváncsi egy közeli személy véleményére.
- Úgy lenne a legjobb, de most mégis azt hiszem, hogy nem. - megdöbbentett a válasza, nem értettem az egészet.
- Miért? Eddig Lily-vel egész nyáron azt mondtátok, hogy ne hazudjak magamról. - miért változhatott a véleménye? Miért kell megnehezíteni a dolgot?
- Bella, valamivel több, mint két hetünk maradt. Nem akarom, hogy szomorú legyél, szükségem van a boldogságodra. - hangja elcsuklott, ami kicsit megijesztett - Figyelj, Niall-el most boldogok vagytok, bemutatott a családjának, és neki adtad magad. Ne akard most elrontani az egészet. Ha vége a nyárnak, akkor lassacskán minden ki fog derülni. - a kis lámpák fényében, és a víz tükröződésében tisztán kivehető volt, hogy egy könnycsepp gördül végig arcán, amit egy gyors mozdulattal le is törölt onnan.
- Arra célzol, hogy ahogy vége a nyárnak, Niall és én szakítani fogunk? - nekem is könnyek gyűltek a szemembe ezek a gondolatok alapján, mert tudom, hogy igaza van.
- Nem, nem ezt akartam mondani! -heves tiltakozása megnyugtatott, hogy nem akar nekem rosszat - Úgy értettem, hogy bármikor történhet valami, amitől összetörhetsz, és a végén minden kiderül.
- Erre mire célzol? - beszédéből tudtam, hogy tud valamit, amit én még nem.
- Semmire. - rázta meg a fejét - A lényeg az, hogy mindig légy erős, és soha ne add fel! - egy apró mosolyt küldött felém, felállt és besétált a házba. Zavartan néztem utána, hogy vajon mi történhetett vele hirtelen. Semmi rosszat nem mondtam, ahogy ő se, mégis olyan furán viselkedett. Ismerem már annyira, hogy tudjam: valamit eltitkol előlem. Valamit, amitől próbál megvédeni.