2011 nyarán ismertem meg azt az öt jómadarat, akikről ez az egész sztori szól. Nem sejtettem, hogy egy nap, annyit fognak jelenteni nekem, mint most. Habár ők nem ismernek, nekem ők olyanok, mint a szomszéd srácok, mert mindent tudok róluk, és mindig mosolyt csalnak az arcomra. Nekik hála volt két nagyon szép évem, ahol új embereket ismertem meg, és ők is a szívembe nőttek, és örökre ott is maradnak! Directioner Forever!♥
Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki eddig velem volt, mert miattatok járok most itt! Miattatok szeretek írni!:) NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖK MINDENT!!!♥♥
A Disney Land-i kirándulásunk nagyon jóra sikeredett. Amire csak lehetett felültünk, és mindenhova el is látogattunk. Nagyon jól szórakoztam, és ahogy láttam, Niall is.
Szerettem úgy viselkedni, mint a kicsik, ami most is megmutatkozott rajtam. A nagy plüss figurákkal is fényképezkedtem és némelyikkel még táncra is perdültem. Vicces látvány volt, főleg, hogy drágalátos barátom videóra vette az egészet, így bármikor vissza tudom majd nézni.
Most jelenpillanatban egy padon ültem, mellettem a nagy plüss macimmal, amit Niall nyert nekem, és azt vártam, hogy a szőkeség vissza térjen hozzám, mert elment kaját venni. Nekem már bőven elég volt az a vatta cukor mennyiség ami bennem volt, így próbáltam a fenekemen maradni, ami nem nagyon ment. Mehetnékem volt, nem bírtam magammal, az a sok cukor megártott nekem.
- Hello szépségem. - ült le hirtelen mellém, egy körülbelül velem egy idős srác. Megrémültem arcától, amin egy gúnyos vigyor ült. Próbáltam nem tudomást venni, és szememmel a barátomat kezdtem el keresni. - Na miaz cica, talán elvitték a nyelved? - csúszott közelebb hozzám, én automatikusan arrébb mentem.
- Hagyj engem békén! - próbáltam fenyegetően hatni, de sajnos hangom nem nagyon volt a helyén.
- Ne mond, hogy nem akarsz szórakozni. - kezeit megpróbálta combomra csúsztatni, de nem engedtem neki. Hogy engedhetnek be ilyen nyugodt helyre, egy ilyen embert?
- Ne nyúlj hozzám!
- Ugyanolyan harcias vagy, mint amilyen voltál. - rekedtes mély nevetése még az eddigieknél is jobban megrémisztett.
- Ki vagy te? - nem tudtam a suttogásnál hangosabban megszólalni.
- Ne mond, hogy az évek alatt elfelejtkeztél rólam. - az ördögi vigyor ijesztően hatott, de még mindig nem tudtam rájönni, hogy ki is lehet. - Az apám miattad ölte meg magát. - tekintetével akár ölni is tudott volna. Szemeim elkerekedett, torkomban egy hatalmas gombóc nőtt, ahogy ráeszméltem, hogy kire utal. Az ő apja erőszakolt meg, és ő akkor végignézte az egészet, azért volt olyan ismerős a beszéde, és az amit mondott nekem. Teljesen eluralkodott rajtam a pánik, hogy honnan tudja, hogy én itt vagyok. Mióta figyelhet engem?
- Tűnj el innen! - álltam fel idegesen, a macit szorosan mellkasomnál tartottam. Nevetni kezdett, ami teljes mértékben megijesztett. Kezem remegett, szemeim könnyesek lettek. Féltem tőle.
- Nem úszod meg ennyivel! - egy lépéssel közelebb jött hozzám, kezeivel szorosan fogta körbe karjaimat. A hirtelen jött fájdalomtól felszisszentem. - Te elvetted, aki nekem a legfontosabb volt. Most rajtam a sor, hogy elvegyem tőled azokat, akik neked jelentenek sokat. - szemeit mélyen fúrta enyémbe, még pislogni se mertem. Levegővételem szaporább lett, szédülni kezdtem, forgott velem a világ. Elveszi? Mire akar ezzel utalni? Nem bánthatja őket! Nem engedem!
Mire gondolataimból feleszméltem, már teljesen egyedül álldogáltam. Az ijesztő srác eltűnt, nyomát sem láttam. Ijedten kezdtem el keresni Niall-t, és amikor megláttam, hogy közeledik, elé szaladtam és szorosan öleltem meg, olyannyira, hogy a kezében tartott kaja a földre esett.
- Minden rendben? - zavart volt, de nem ellenkezett. Szorosan bújtam hozzá, és ő is ugyan ilyen erősséggel viszonozta ezt. Mély levegővételekkel próbáltam magam nyugtatgatni, amiben segítségemre volt egy andalító illat. Ez mindig jobb kedvre derített, és most is sikerült.
Szapora légzésem kezdett újra normális lenni, szemeimből a könnyeket kipislogtam.
- Faith, mi történt? - az engem ölelő srác aggódott értem, de nem mondhattam el neki. Nem akarom azzal tönkre tenni az utazásunkat, hogy elmondom neki, hogy ez pszihopata kitudja mennyi ideje követ minket, mert bosszút akar állni az apja miatt. Az apja miatt, aki megkeserítette a gyermekkorom, és elvette tőlem azt, ami egy lány életében a legfontosabb.
- Menjünk vissza a szállodába. - a jókedv a hangomból eltűnt, már nyoma sem volt az eddigi boldogságomnak. Szerencsére Niall nem kérdezgetett, megfogta a kezem, majd a kocsihoz mentünk.
A szállodába vezető út során se került sor beszélgetésre. Én a plüssömet ölelgetve dőltem neki barátom vállának, ő pedig az ablakon bámult kifele. Nem akartam megszólalni, mert féltem, hogy akkor megkérdezné a vidámparkban történteket, amit jobb szerettem volna elkerülni. Valahogy muszáj lesz elintéznem azt, hogy az a srác vagy mi, békén hagyjon, és úgy csinálni mindent, hogy ne tudjon követni.
Ahogy beértünk a lakosztályunkba egy kisebb fajta megkönnyebbülés járta át a testem, mert tudom, hogy itt semmi bajom nem eshet.
- Mostmár elmondod, hogy mi bajod volt? - ölelt át hátulról Niall. Szomorkás hangja eszeveszettül szexi volt, és nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjam el magam.
- Csak fáradt voltam. - vontam vállat. Nem szerettem hazudni neki, de jelen pillanatban nem volt más választásom.
- Azelőtt meg le se lehetett lőni. - nevette el magát. Megnyugodtam, hogy elhitte, azt amit mondtam és nem fírtatja tovább a dolgot.
- A cukor hatása kiment belőlem. - fordultam meg karjai közt. Kicsit fáradtan mosolygott, de még így is kimondhatatlanul szexi volt.
- Az jó, de akkor is gyere velem. - mosolya egyre nagyobb lett, ahogy közelebb húzott magához, és kezét a fenekemre csúsztatta.
- Mostanság egyre többször fogod a seggem. - kuncogtam, majd kezeim hátára tettem és egyre lejebb simítottam, egészen hátsó zsebébe, így én is az ő hátsóját fogtam.
- Talán azért mert jó segged van. - telt ajkait megnyalta, és egy sunyi vigyor ült ki arcára.
- Te sem panaszkodhatsz. - markoltam meg fenekét. Nevetni kezdett mondatomon és tettemen, de úgy látszott nem bánja a dolgot.
- Akkor nézzük miben vagy még jó. - motyogása egyre halkabb lett, arcával egyre közelített felém, míg végül ajkait enyémekre nyomta.
Tökéletes ajkai egyből a lényegre tértek, és nyelvével bejutásért küzdött, amit az én gyengeségemnek köszönhetően egyből megkapott. Akárhányszor csókolt meg, mindig olyan érzés volt, mintha most csókolna először. Annyira óvatos volt, de egyben mégis annyira szenvedélyes, mint még szerintem senki.
Lassan felkapott ölébe és a szoba fele kezdett el haladni velem, és amikor lerakott az ágyra felém mászott, és úgy csókolt tovább. Elmosolyodtam, hogy tegnap mik történtek itt. Úgy látszott, hogy ő is erre godolhatott, mert szintén mosolyogni kezdett, végül pedig elhúzódott tőlem, és a nyakamra tért át.
- Nem, nem. - toltam el onnan fejét - Így is tiszta lila a nyakam, és van rajta két kiló alapozó, szóval azt felejtsd el. - magyaráztam el a dolgokat.
- Megfosztasz a jótol. - szomorkásan nézett rám, ajkait legörbítette.
- Nem hatsz meg. - ráztam meg a fejem.
- Gonosz vagy. - nyújtotta rám a nyelvét. - Mit szeretnél csinálni? - támaszkodott meg felettem normálisan.
- Film nézés? - húztam fel kíváncsian szemöldököm.
- Legyen. - egy gyors csókot nyomott számra, majd kiszaladt a nappaliba a gépért, addig én kimentem a fürdőbe és lemostam a festéket az arcomról, és a nyakamon lévő alapozót. Mire visszamentem a szobába addigra már Niall is az ágyon hasalt, póló nélkül, és az új laptopján kerezsgélt. Nagy mosollyal az arcomon ugrottam hátára, amit nevetve fogadott.
- Jó a hátterem. - mutatott a képernyőre, ahol az egyik közös képünk volt látható.
- Véletlen. - nevettem. Direkt kértem az üzletben, hogy ezt állítsák be, mert így is szerettem volna egy kicsit különlegesebbé tenni, ami azt hiszem sikerült is.
- Még akkor se békéltem meg vele. - próbáltam figyelmen kívül hagyni mondatát.
A filmválasztás kicsit nehézkesre sikeredett, mert sehogy nem tudtunk megegyezni, hogy mit nézzünk. Én a kicsit romantikusabb filmekre szavaztam, míg kedves barátom az akciófilmekre, amikhez most egyáltalán nem volt kedvem. Kő-papír-ollóval szavaztunk, amiből szerencsére én jöttem ki jól, így az volt amit én választottam. Szerintem nem meglepő módon, olyan filmet választottam, amiben egy nagyon kedves ismerős is játszik, ez a film pedig a Hamupipőke története volt, Selena Gomez főszereplésével.
Imádtam ezt a filmet, és mindegyiket, amiben Selena játszott, és nem csak azért, mert ismerem és az egyik legjobb barátnőm, hanem mert nagyon jó színésznő is. Szerintem minden olyan film, amibe bele kezd az nagy sikert arat, legyen szó bármilyen stílusról.
Amíg arra vártunk, hogy a film betöltsön addig beszélgettünk, és a hercegem hátát kezdtem el masszírozni. A nyögéseiből itélve elég jól viselte. Meglepődve vettem észre, hogy hátán néhány helyen teljes egészén észrevehető volt a körmeim nyomai, ahogy tegnap este kikarmolásztam.
- Szép a hátad. - mutató ujjam végig húztam az egyik piros csíkon.
- Legalább emlékeztet egy jó estére. - hangja tele volt vággyal. Egy szégyenlős mosoly kúszott arcomra, ahogy ismét végig gondoltam a tegnap estét. Akárhányszor arra fogok gondolni, mindig el fogok pirulni, ami ha haza megyünk, nem épp jól fog jönni.
Valahogy szerettem volna jóvá tenni a karmolásokat, így csípőjéről egy kicsit lejebb csúsztam, és előre hajoltam. Számmal súroltam nyakát, és egy apró puszit adtam rá. Tettemtől kirázta a hideg, de nem szólt, hogy hagyjam abba. Gerincvonalán haladva, apró puszikat nyomtan bőrére, egészen boxere tetejéig, majd onnan a karmolás nyomokra tértem. Jól eső morgások, és nyögések törtek fel Niall szájából.
- Ha nem hagyod abba, akkor a tegnap este megismétli önmagát. - nehezen tudta összehozni a mondatot, leginkább csak nyögdécselt.
- Nem bánnám. - hajoltam füléhez, és motyogtam neki, úgy, hogy számmal súroltam a fülét.
- Akkor... - hírtelen megmozdult, így leestem róla, majd kapva az alkalmon, felém támaszkodott. Szemei csillogtak a vágytól, és a még meg nem tett dolgoktól. - Milenne, ha mondjuk csinálnánk valami jó dolgot? - szemöldökét húzogatta, tekintete a számra tévedt, majd vissza szememre.
- Mire gondoltál? - hajába hátulról bele túrtam, és próbáltam magamhoz húzni.
- Nem is tudom. - egy apró csókot lehelt ajkaimra - Lehetne, mondjuk. - most már szám sarkába adott egy puszit - Filmnézés. - egy nagy puszit nyomott arcomra, majd lefordult rólam, és az ölébe vette a gépét. Nagyokat pislogva néztem magam el, hogy most akkor mi is történt.
- Utállak. - mérgesen fontam össze kezeim magam előtt.
- Jóból is megárt a sok. - nevetett.
- Akkor is ezt mond majd, ha tőlem akarsz valamit. - szerettem vissza vágni olyan dolgokkal, amiket ő mond, mert olyankor maga alatt vágta a fát, és utána fortyog magában.
Fáradtan bújtam hozzá, fejem mellkasára helyeztem, a laptopot pedig a derekára rakta, így mindketten teljes egészében láttuk a képernyőjét. Egyik kezét áttette rajtam, és a hátam simogatta vele. Boldogan öleltem át és elindítottuk a filmet.
Amíg a filmmel voltunk elfoglalva teljes egészében megfelejtkeztem, az őrült pasasról, és minden másról. Jól elvoltam most, és azt kívántam, hogy bárcsak örökké tartana ez a pillanat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése