56. "Dilis bili"

Sokára igaz, de sikerült meghoznom a részt. Nem volt időm eddig felrakni, mert most hogy beindult a suli, minden nap hulla fáradtan jövök haza, és még utána kezdjek tanulni, meg stb... Most szeptemberben kezdetét vette az utolsó évem a középiskolában, és szeretnék egy picivel jobb tanulmányi eredményt elérni, mint eddig, így most muszáj tanulnom, mert nem sokára érettségi:/ Kicsit félek tőle.....

Szeptember 5.-e van.....MA JELENT MEG A THIS IS US NÁLUNK*---* annyira boldog vagyok, hogy végre ide is elért, de sajnos én nem tudom moziban megnézni. Ahol lakom, itt a közelben sehol nem vetítik, így fel kéne mennem Pestre, amit most nem tudok megengedni magamnak, így maradok annál, hogy majd bátyámmal letöltetem a netről feliratozva. Megnéztem az előzetest feliratozva, és már azon bekönnyeztem...nem tudom mi lesz velem akkor a teljes filmnél:') 
Sokan nézitek majd moziban? Kinek mi a véleménye róla?:)

A nap sugarai kezdték egyre jobban bevilágítani a szobát, a vékony függönyökön keresztül, ezzel egy kis fény vetült a mellettem szunnyadó fiúra is. Arca nyugodt volt, haja kócos, testével félig rajtam feküdt. Imádtam nézni alvás közben, annyira sebezhetőnek tűnt, annyira kis fiúsnak hatott, olyan aranyos volt. Általában úgy szokott lenni, hogy a fiú nézi a lányt alvás közben nézni, de azt hiszem változtatok a szokásokon. Nem mertem aludni az éjjel olyan sokat, mert féltem, hogy minden, ami tegnap este történt csak álom volt, de aztán rájöttem, hogy az teljesen kizárt. Azt az érzést alvás közben nem lehet átélni. Egy álom se lehet annyira hiteles, mint a tegnap estiek.

Néztem barátom nyugodt arcát, és elgondolkoztam, hogy hogyan lehet valaki ennyire tökéletes. Sokan kritizálják, hogy ő más, mint a banda többi tagja, és azt kívánják, hogy bárcsak ne lenne a bandában, de mi jogon? Ugyanolyan jó hangja van, mint a többieknek. Mind az öten különböznek, de ez teszi őket szexissé. Niall is van annyira helyes, mint Harry, vagy a többiek. Lehet utálni vagy szeretni, de a rajongóknak fogalmuk sincs róla, hogy mekkora fájdalmat okoznak Niall-nek, azzal, hogy küldenek neki egy sértő üzenetet. Annyira ártatlan és érzékeny fiú, hogy erre senki nem gondol. De tudom, hogy hamarosan eljön az a nap, amikor őt is annyira fogják Isteníteni, mint a többi fiút.

A szőke haja, a tengerkék szemei, az édes mosolya egytől-egyig, tökéletessé varázsolják. Olyan, mintha nem is közülünk való lenne. Annyira természetfeletti, ahogy egy mosolyával képes engem is mosolygásra késztetni, vagy csak csupán jó kedvem lesz tőle. Nem tudom, hogy illik-e ilyet mondani egy fiúra, de olyan, mintha egy angyal lenne. Igen! Kétségkívül Niall egy angyal.

Hosszú ideig nézhettem, ahogy barátom nyugodtan alszik, amikor már kezeim elzsibbadtak, ahogy támasztottam a fejem. Nem akartam felkelni mellőle, de sajnos muszáj volt, mert a kezeim felmondták a szolgálatot. Nehezen sikerült csak elszakadnom szunnyadó barátom arcától, de leginkább testétől. Ismételten teljesen rám gubancolódott, amit az elején nem is bántam, mert jó volt érezni közelségét, de egy idő után már fojtogató érzés volt. Tudom, hogy ezt tudtán kívül csinálta, így még haragudni se tudtam rá.
Lassan emeltem el lábait, az én lábaim közül, és szerencsére nem is próbálta azokat visszarakni. Egyel közelebb voltam a szabaduláshoz, de még mielőtt teljesen fellélegezhettem volna, először kezeit kellett eltüntetnem mellkasomról. Ez már egy kicsivel nehezebb volt, főleg, mert akárhányszor elvettem őket, ő azon nyomban vissza is rakta őket. Ezzel szórakozhattam legalább öt percig, mire eszembe jutott egy megoldás. Kezeit ismét elemeltem testemtől, gyorsan kigurultam alóla - így pont a földre estem-, majd egy nagy párnát nyomtam karjai közé. Ezt ő nem vette észre, mert amikor átölelte egy puszit adott az anyagra, és tovább folytatta édes álmait. Mosolyogva álltam fel a földről, majd egy apró puszit nyomtam a szőke hercegem arcára, és elhagytam a szobát.
Konkrétan semmihez nem volt kedvem, de azért csak jobb volt a tágas előtérben lenni, mint Niall szorító ölelése között. Nem akartam nagy zajt csapni, hogy tudjon nyugodtan pihenni, de unatkoztam. Telefonálni szerettem volna, de mivel nekem nincs mivel, így még ez az egy is kudarcba fulladt. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy elmegyek vásárolni - ismét. A semmittevésben meghaltam volna, és mivel nekem szükségem van egy új mobilra, Niall-nek pedig egy laptopra, így az volt a legkézenfekvőbb megoldás, hogy tartok egy shopping körutat. Nem akartam sokáig lenni, így csak egy laza melegítőt vettem fel, egy nagy pulcsival, és egy converse-el, pénztárcám zsebembe dugtam, majd írtam Niall-nek egy cetlit, miszerint egy órán belül visszaérek, ne aggódjon, habár ahogy ismerem még javában szunyálni fog, mire vissza érek.

*  *  *  *  *  *

A papírra írt ígéretem, miszerint egy óra alatt sikerül befejeznem a vásárlást nem épp pontosra sikeredett. Három óra elteltével sikerült csak vissza kóvályognom a szállodába, annyira úrrá lett rajtam a francia láz. Megint bejártam egy csomó helyet, és ismét sikerült jó pár dolgot vennem, de azért köztük volt az is, ami valójában a célom volt. Kicsit félve közelítettem meg a lakosztályunk ajtaját, mert valahogy éreztem, hogy Niall már nem fog aludni, de abban azért reménykedtem, hogy a lapot még egy órán belül olvasta el, mert úgy akkor kevesebbet kellene beszélnem. Nem tudom miért, de valahogy nem szereti ha vásárolok. Megértem, hogy a férfiak nem szeretnek a boltokba várni félórákat a barátnőikre, de ő egy teljesen másfajta érvet hozott fel. Azt mondta, hogy azért nem akarja, hogy annyit költsek, mert az rosszul esik neki, hogy ő hozott el ide, de mégis én költöm a legtöbbet, másokra. Szerette volna, ha ez az út teljes egészében csakis az ő költségein menne. Meghatódtam amikor elmondta a valódi okot, mert tényleg nagyon aranyos volt, de mégsem hagyhattam. Tudom, hogy azt akarja, hogy jó legyen nekem, de ehhez hagynia kell kibontakozni, és néha ez azzal jár, hogy sokat költök másokra is, meg magamra is. Ezért is volt, hogy kicsit féltem, hogyan fog reagálni az új laptopjára. Természetesen nem azt várom ez tőle, hogy a nyakamba ugorjon miatta, de azért remélem elfogadja tőlem.
Félve nyitottam ki a szobánk ajtaját, fejem óvatosan dugtam be a kis résen és kicsit körbeszemléltem a szobában. Nem tudom, hogy örömömre-e vagy épp bánatomra, de drágalátos barátom már a kanapén elterülve váltogatott a különböző csatornák között, az ajtó nyitódására azonban felkapta a fejét, és egy nagy mosoly terült szét arcán.
- Nem tudtam, hogy egy óra, két órát jelent. - édes homlokráncolása egyszerre volt aranyos, és egyben egy kicsit durcás is, ami mosolyt csalt az arcomra.
- Reménykedtem benne, hogy kicsit később fogsz felkelni.- kuncogva zártam be az ajtót, és boldogan sétáltam mellé.
- Ne már, hogy megint vásárolni voltál?! - hitetlenkedve rázta meg fejét, közben ülőhelyzetbe tornázta magát, hogy én is le tudjak ülni mellé. - Kaját hoztál? - kezemből kivette az egyik szatyrot, és reménykedve nyúlt bele, de csalódni kellett, amikor egy halvány pink felsőt halászott ki.
- Ha szeretnéd akkor megeheted. - vettem ki kezéből a pólóm, majd visszadobtam a szatyorba - Amúgy telefont vettem. - lóbáltam meg előtte a másik papír tasakot, amiben vadonatúj készülékem lapult.
- Végre valami normális. - forgatta meg szemeit. Kuncogva ütöttem egyet vállára, mire fájdalmas fejet vágva kapott oda. Nem törődtem vele, csak hagytam hagy szórakozzon fehér iPhone-al, addig is egy kis bátorságot gyűjtöttem, hogy átadhassam neki az ajándékom. Tulajdonképpen azt szerettem volna a géppel kimutatni, hogy nem kell rám annyit költenie, és nem kell azt éreznie, hogy neki kell megvenni mindet, mert én is képes vagyok rá. Az évek alatt megtanultam önálló lenni, és csak olyanokra költök, amik tényleg fontosak. Nem szeretem, ha hülyeségekre dobok ki pénzt, habár azért volt rá példa nem is egyszer.
- Niall, vettem neked is egy apróságot. - félve szólaltam meg, de annál nagyobb magabiztossággal tettem ölébe a becsomagolt ajándékát.
- Ha ez neked az apróság, akkor mi a nagy? - nevetve kezdte el kibontani a zacskóból a gépet, de mosolya teljesen lehervadt, amikor teljes egészében látta, hogy mit is kapott tőlem. Szemei elkerekedtek, és nagyokat pislogott, ajkai egy 'o' alakot vettek fel. Ez volt azaz arc, amit én elképzeltem.
- Niall? - szólítgattam, hátha hamarabb feleszmél a kisebb sokból - Nem tetszik? - kivettem kezei közül a fekete gépet, az asztalra raktam, és az ölébe másztam.
- Nem. - rázta meg a fejét - Vagyis, tetszik, de nem fogadom el tőled! - homlokát ráncolva nézett rám.
- De elfogadod! - bólogattam.
- Nem. - makacskodott - Ez túl drága, ahhoz, hogy én elfogadjam tőled. Majd veszek magamnak. - nem szeretem amikor ennyire keres kifogásokat valami ellen.
- Franciaország se olcsó. - próbáltam valami hiteles okkal visszavágni - És ha újat veszel magadnak, akkor azt eltöröm, és ha utána is veszel egy másikat, akkor azt is. Addig fogok tördelni, amíg el nem fogadod, és hidd el, az sokkal többe fog fájni neked, mint ez. - fejemmel az asztalon heverő gépre böktem. Tudom, hogy eltudom érni, azt, hogy elfogadja.
- Mondták már, hogy akaratos vagy? - kicsit mérgesen nézett rám, de tudtam, hogy nyertem.
- Csak egy páran. - vontam vállat vigyorogva.
- Dilis bili. - forgatta meg szemeit. Elnevettem magam ezen a megnevezésen. Ez is mutatja, hogy a Niall-el való kapcsolatom nem igazán mondható, hisz hány fiú hívja a barátnőjét bilinek? Ezen kívül pedig sok más dolog is van, de azt hiszem, az a legjobb bennünk, hogy mindent átbeszélünk, legyen szó bármilyen apróságról.
A múltkori tettem, mikor kipróbáltattam Niall-el az új ízeket, azt hiszem rossz ötlet volt. Örülök neki, hogy az én kedvemért kipróbált valami újat, de most viszont lehet, hogy nem kellett volna hagynom hogy csigát rendeljen. Biztos vagyok benne, hogy nem fog ízleni neki, de hiába próbáltam beszélni a fejével, nem hallgatott rám, így hagytam, hagy menjen a saját feje után, úgyis rá fog jönni, hogy rosszul döntött.
Egy félórával később pedig, lám beigazolódott a jóslatom. Barátom, ahogy megkóstolta az ínyencségeket, elég fura fejet vágva sietett be a fürdőbe, és ahol a kaja bement, ott távozott is belőle. Persze, ezek után nekem állt, hogy miért nem szóltam neki, de ráhagytam, mert tudom, hogy normális esetben csak röhögne az egészen. Miután sikerült lenyugodnia, megkínáltam a maradék csirke salátámmal, amit már jobb kedvvel fogyasztott el, és ez szerencsére már nem jött vissza se.
- Mikor megyünk haza? - a kanapén voltunk elterülve, fejem Niall ölébe hevert, és a kezével szórakoztam, ő pedig a hajammal.
- Holnap. - kicsit szomorkás volt a hangja, de meg is értem. Nem szívesen akarjuk elhagyni ezt az országot, mert sok jó emlék köt ide, és annyira jó itt lenni. Senki nincs, aki megmondja, hogy mit csináljunk, nincsenek felnőttek, nincsenek menedzserek, az egyetlen rossz, hogy nincsenek barátok se.
- Menjünk el Disney Land-be! - izgatottan ültem fel, amitől egy kicsit meg is ijedt, és homlokát ráncolva nézett rám.
- Hova? - nem tudom, hogy direkt csinálja e. vagy tényleg ennyire értetlenül mondtam.
- Disney Land-be. - vigyorogtam - Már mindenhol voltunk, csak ott nem! - nagyon szerettem volna még eljutni oda, és akkor már biztos, hogy ez lesz életem legjobb nyaralása.
- Majd legközelebb. - vont vállat - Pihenni akarok. - nagyot ásítva dőlt el a díványon. Nem teheti ezt velem. Nem a megszokott mindennapi érzés, tudni, hogy itt vagy Franciaországban, és nem mehetsz el az egyik legnagyobb vidámparkba.
- Azt a repülőn is tudsz holnap. - nyűgösködtem neki, hátha ezzel megenyhítem a szívét, de mogorva fejrázása elárulta, hogy ez nem jött össze. - Jó, akkor pihenj nyugodtan. - sértődötten álltam fel és indultam el a szobán fele.
- Most, hova mész? - Niall kérdése talán még jobban felidegesített.
- Disney Land-be. - adtam a tömör választ, és becsaptam szobánk ajtaját. Valójában nem is haragudtam rá annyira, és részben meg is értettem, hogy lassan 18 évesen nem akar ilyen gyerekes helyekre ellátogatni. Én viszont mindennél jobban szerettem volna eljutni oda, hogy egy kicsit újra gyerek lehessek, ha már korábban nem tudtam az lenni, akkor legalább most lehessek egy picit.
Ahogy rádöbbentem, hogy egy kicsit undok voltam Niall-el, egyből bűntudatom lett, mert egyáltalán semmi okom nem lett volna így kiakadni. Próbáltam ezeket a gondolatokat kiűzni a fejemből, inkább a bőröndből kaptam ki néhány kényelmes ruhadarabot. A választásom egy fekete farmerre, egy Minnie egeres pólóra, és a tornacipőmre esett. Ezeket gyorsan magamra kaptam, majd egy kisebb réteg alapozót kentem a nyakamra, hogy ne lehessen látni a szívásokat, amit drágalátos barátom okozott. Miután végeztem, hajam egy lófarokba nyomtam, kusza tincseimre pedig egy Minnie egeres hajráfot csúsztattam, fekete táskámba beledobáltam néhány fontos dolgom, majd elhagytam a szobát.
Kicsit szomorkásan kerestem Niall-t, de sehol nem találtam. Nem volt se a konyhában, se a teraszon, de még a másik szobában sem. Tudtam, hogy elment. Tényleg nem kellett volna úgy viselkednem, és most magamnak köszönhetem, ha megharagudott rám. Annyira utálom, hogy néha nem tudok uralkodni magamon. Letörten indultam el az ajtó fele miután teljesen megbizonyosodtam róla, hogy szőke hercegem nincs itt. Fejem lehajtva nyitottam ki az ajtót, de megtorpantam a küszöbön, amikor egy fehér converse tűnt fel a látókörömben. Ijedten néztem fel a tulajdonosára, és mikor megláttam, hogy ki az, arcomra egy hatalmas mosoly kúszott. Niall állt ott, kezében egy szál vörös rózsával, a szirmok telt ajkait súrolták.
- Azt hittem itt hagytál. - kicsit szomorú volt a hangom, és gyorsan ajkamba haraptam, ezzel megelőzve az egyre nagyobbodó mosolyomat.
- Tudod, hogy nem tudnálak. - egy apró mosoly kíséretében nyújtotta át a virágot. Remegő kezekkel vettem át, és egyből orromhoz emeltem. Nagyszerű illata volt, semmihez sem hasonlítható.
- Sajnálom a viselkedésem. - szégyenlősen pillantottam fel pilláim alól, zavarban voltam.
- Nem számít. - rázta meg a fejét - Gyere, menjünk Disney Land-be, te Minnie utánzat. - kezét nyújtotta, közben pedig jól szórakozott rajtam. Kuncogtam mondatán, mert ez egy bók akart lenni, azt hiszem.
- Minnie egér nem egész az ő Mickey egere nélkül. - tenyerem az övébe csúsztattam, magam után bezártam az ajtót, és nevetve indultunk a lift felé.
- Ezen segíthetünk. - vont vállat, majd besétáltunk a kis zugba, és vártuk, hogy leérjünk a földszintre. Amíg vártunk, addig a nagy tükör előtt elkezdtem igazgatni a hajam, végül pedig ki is engedtem, így össze-vissza estek arcomba, amit drágalátos barátom segített elrendezni.
- Jól nézel ki. - karolt át hátulról, és egy csókot nyomott nyakamra.
- Melletted muszáj. - kacsintottam rá a tükörben, mire hangos nevetésben tört ki - Ne mozdulj! - szóltam rá, majd telefonom előkotortam és úgy tartottam kezemben, hogy jól láthatók legyünk benne mindketten, és egy képet csináltam rólunk.
- Tudok jobbat. - vette el Niall a kezemből a készüléket, maga felé fordított, egyik kezével a derekam fogtam, míg másikkal a telefont, majd akait enyémekre nyomta. Először csak egy lágy csókot lehelt ajkaimra, pont annyi ideig, amíg egy kép elkészült, utána pedig már zsebre is rakta a telefoncsodát, így mindkét kezével derekam fogta és egy rendes szerelmes csókot kaptam tőle. Nem siettünk, és ez így volt jó. Annyira beleéltük magunkat ebbe az egészbe, hogy szinte a lift pittyegését sem lehetett hallani, ami jelezte, hogy leértünk a földszintre. Nehezen elhúzódtunk egymástól, majd megfogtam a szőkeség kezét, és magam után kezdtem el húzni az aulán keresztül.
- Leetted a szájfényemet. -  súgtam oda neki.
- Finom epres volt. - nyalta meg ajkait, mire csak a mellkasára csaptam egyet, és így folytattuk utunkat a világ egyik legjobb vidámparkja felé.