55. Liliomtipró

Miért van az, hogy 3 nap alatt van majdnem 300 látogató, de komit meg csak egyet kaptam??:o Persze örülök neki, mert mindig boldoggá tesz, de azért rosszul esik h ennyien látják a részt, és nem komiznak...ennyire rossz a blog??? 
Mindegy.....nem gondoltam volna, hogy egyszer elfogok odáig jutni, hogy ezt a részt megírjam... valahogy annyira szokatlan volt, így nem is lett a legjobb, de próbálkoztam:) Vigyázat lányok, 18-as tartalom!!!;)

Ismét egy fantasztikus napnak néztünk elébe itt Párizsban. A reggeli eltervezésünk alapján a csodás Eiffel-tornyot látogattuk meg közelebbről is, pontosabban a tetejére mentünk fel.
A kilátás elképesztő volt. Szinte az egész várost be lehetett látni innen. Szavakba se lehet foglalni az egészet. Annyira mesés volt, akár egy tündérmesében. Itt vagyok a szerelem városában, az én szőke hercegemmel, akiről tudom, hogy szeret, és én is ugyanúgy szeretem. Ennél csodálatosabb dolog nincs is.
A nyugodt gondolkodásomból, a hátulról hasam köré fonódó kéz hozott vissza, amihez egy édes szuszogás is társult.
- Mit gondolsz? - motyogta, állával a nyakamon támaszkodott.
- Ahhoz képest, hogy nem szereted a romantikázást, elég szép munkát végeztél. - mosolyogva fordultam meg karja közt, és úgy néztem rá. Arcára egy apró mosoly kúszott válaszom után.
- Mondtam, hogy érted bármit megtennék. - egy apró csókot nyomott számra. Hittem neki, és bíztam benne. Kész voltam meghozni egy döntést is, ami azt hiszem, nagy lépés lesz az életemhez, de ahhoz a döntéshez Ő is kellesz.
Utunkat tovább folytattuk egy olyan helyre, ahova a híd miden egyes pontjára lakatok voltak felakasztgatva. A sok fém látványa egyszerre volt félelmetes és romantikus is. Elképesztő, hogy mennyi ember tette ide a saját lakatját a párjával, és annyira aranyos, hogy hisznek is benne. Úgy tartják, ha egy pár elhelyezi itt valahol a saját lakatjukat, az az ő kapcsolatukat szimbolizálja, és hogy egyszer még vissza fognak térni ide. Mindig meg akartam nézni ezt a helyet, és most, hogy itt vagyunk keresgélni kezdtem egy bizonyos darabot.
- Te mit keresel? - lépett mellém Niall zavart tekintettel.
- Anyának és apának is van itt lakat. - néztem rá mosolyogva. Anya sokat mesélt kiskoromban arról, hogy milyen lehet ez a hely, és azt is elmondta, hogy amikor egy évesek lettek apával elhelyeztek itt egy lakatot, és végül apa az Eiffel-torony tetején kérte meg anya kezét. Azért is volt számomra nagy öröm, amikor megtudtam, hogy idejövünk, mert így egy kicsit átélhettem a szüleim tündérmeséjét.
- Akkor, úgy látszik a nyomdokaikba lépünk?! - hátsó zsebébe nyúlva, elő húzott egy aranyozott kis fém lakatot, amit előttem lengetett meg. Vigyorogva nyúltam érte és vettem ki kezéből.
- Tudod, hogy, ezek mik szimbolizálnak? - ajkamba harapva vártam vajon mit fog válaszolni.
- Az hiszem, a hosszú kapcsolatot. - mosolya egyre nagyobb lett, amihez jutalomkép kapott egy cuppanósat tőlem.
A lakatot, ahogy jobban megnéztem felfigyeltem, hogy bele van gravírozva a Hercegnő és a Szőke Herceg felírat, valamint a dátum, hogy mikor találkoztunk, valamint a mai is. Boldogan fogtam meg Niall kezét, és együtt közösen felakasztottuk egy másikra. Kimondhatatlanul örültem, és boldog voltam, mert tudtam, hogy egyszer még vissza fogunk térni ide.

*  *  *  *  *  *

A mai városnézésünket a hirtelen kezdődő szakadó eső szakította meg. Akárhogy is siettünk, már sehogy nem tudtuk megakadályozni, hogy ne legyünk csurom vizesek. A szállodába érve a portán dolgozók nem nézték jó szemmel, hogy a ruhánk tocsogott a vízben, így gyors léptekkel siettünk fel a lakosztályunkba, ahol, ahogy beértünk hangos nevetésben törtünk ki mindketten.
- Fázom. - simítottam kezem felkaromra és dörzsölgetni kezdtem, hátha felmelegszem.
- Én, felmelegítelek. - tárta szét karjait Niall, arcán egy kaján vigyor ült.
- Amikor te is tiszta víz vagy, na persze. - forgattam meg szemeim. Lassan indultam el a szobánk fele, amikor egy erős kar fonódott derekam köré.
- Adj egy esélyt. - a szomorkás hang mosolygásra késztetett, úgy fogtam meg kezét, hogy elém kerüljön, felnéztem szemébe.
- Egyetlen egyet! - motyogtam szájába, majd miután valamit motyogott, amit nem értettem, ajkait enyémekre nyomta. Kis ideig húztam az agyát, hogy nem hagytam, hogy bevesse a plusz fegyverét - értsd a nyelvét -, miután rájött, hogy direkt hagyom szenvedni, elvált számtól és a nyakamra lehelt apró csókokat. Tudta, hogy ezzel meg engem kínozni.
Lassan kezdtem el tolni magam előtt, addig, amíg a szoba ajtajába nem ütközött. Nehézkesen kinyitotta az ajtót, majd ahogy bezártuk, az ajtónak tolt.
Nem hagyta abba nyakam kényeztetését, amit halk nyögésekkel, és sóhajokkal fejeztem ki, hogy nagyon is tetszik ez az egész. Kezeim nadrágja hátsózsebébe dugtam, és felbátorkodva markoltam meg seggét. Egy jól eső morgás tört fel szájából és kapva az alkalmon, egyből letámadtam ajkait.
Akartam őt, itt és most! Nem érdekelt, hogy mi lesz holnap, de vele akartam lenni, úgy is. Már csak az a kérdés, hogy hogyan mondjam vagy jelezzem neki.
Ismét elkezdem tolni magam előtt, de hamar megfordított, így háttal közlekedtem, ami kicsit furcsa volt, de a csókot nem szakítottuk meg. Ahogy lábam beleütközött az ágy oldalába, egy nyögés csúszott ki számból, majd lassan lefektetett, és fölém mászott.
Ajkaink még mindig vadul tépték egymást, kezeivel a combom és az oldalam simogatta. Kezemmel megmarkoltam pólója szélét és egy gyors mozdulattal megszabadítottam tőle. Ő sem habozott, így kezével egyre feljebb tolta pólóm alját, azonban amikor a melltartómnál járt hirtelen megállt. Nehezen igaz, de elhúzódott tőlem, és mélyen a szemembe nézett.
- Mi a baj? - jobb kezemmel arcát simogattam.
- Azt hiszem ismét félre értettelek. - zavartan ráncolta homlokát, mintha félt volna, hogy ismét nemet mondok.
- Nem értettél. - szégyenlősen mosolyogtam rá, kíváncsi voltam, vajon mit szól hozzá. Arcára először kiült a döbbenet, ami lassan átváltott egy boldog mosollyá, és szemei is csillogni kezdett. Ajkamba harapva próbáltam visszafojtani egyre jobban pirosodó arcomat.
- Biztos vagy benne? - félt, hogy csak szórakozom vele, de szemei elárult mindent. Volt bennük félelem, boldogság, szerelem és vágy. Vágyott rám, úgy ahogy én is rá.
- Még egy fiúban se bíztam annyira, mint benned. Igaz, már nem vagyok olyan ártatlan, de az első alkalom nem épp volt kellemes. - nem mondhattam, hogy azért, mert megerőszakoltak, így ezt a részt kihagytam - Szeretnék veled lenni. Tudom, hogy nem okoznál szándékosan fájdalmat nekem, és ez a legfontosabb. Még soha nem voltam ennyire biztos semmiben, és ez azért van, mert szeretlek, és azt akarom, hogy te csak az enyém legyél, én pedig csakis a tiéd! - beszédem végére zavarba jöttem, mert nem terveztem, hogy ennyi mindent fogok mondani, de annyira egyszerűen elolvadok tekintetében, hogy olyankor beszélek egyfolytában, és olyan őszinte dolgokat is elmondok, mint most.
- A tiéd vagyok! - egy apró csókot lehelt ajkaimra - Te pedig az enyém! - ismét egy apró csókkal jutalmazott - Szeretlek! - ismét szemeimbe nézett.
- Liliomtipró. - mosolyognom kellett ezen a kifejezésen, és nem is tudom, hogyan jutott eszembe, de ő is jót szórakozott kijelentésemen.
- Liliomtipró. - egy nagyot bólintott, ahogy kimondta, mintha beleegyezett volna ebbe az egészbe.
Mosolyom még nagyobb lett, ahogy ismét elkezdett csókolni, majd kezei visszatértek felsőmhöz, és könnyen eltávolította rólam. Ahogy melltartóba feküdtem alatta, egy pillanatra megállt, és "gyönyörködött" abba, amit lát. Zavaromba inkább magamra húztam, de meglepetésként ért, hogy nem ajkaimra cuppant rá, hanem a nyakam kezdte el puszilgatni, és így haladt egyre lejjebb. Először a nyakam, utána a kulcscsontom, majd a pánt mellett haladt egyre lejjebb. Amikor elért oda, hogy a két mellem közt haladt el, légzésem még az eddigieknél is szaporább lett, azt hittem, hogy szívem kiugrik a helyéről. Niall nem nagyon foglalkozott ezzel, csak folytatta tovább azt, amit elkezdett, és egyre lejjebb haladt, egészen nadrágom tetejéig. Keze a combom simogatta, ajkával, pedig visszatért hozzám. Úgy tapadtam rá, akár egy oxigénes palackra, és nem is akartam elengedni. Éreztem, hogy lassan kigombolja nadrágom, és próbálja egyre lentebb húzni, így segítségképp felemeltem derekam, aminek köszönhetően hamar lekerült rólam a felesleges ruhadarab.
- Most én jövök. - motyogtam szájába, és fordítottam a helyzetünkön. Én ültem a csípőjén, ő pedig figyelt vajon mire is készülök.
Nem tudtam, hogy hogyan is kell az ilyeneket csinálni, mert még nem volt részem ilyenben.
Megcsókoltam, kezeimmel, pedig egyből a tárgyra tértem, és övével kezdtem el szerencsétlenkedni. Látva bénázásom segített kikapcsolni, végül pedig ez is ment a sarokba a többi közé.
- Nyugi! - fogta meg remegő kezeimet, és arcom tanulmányozta. - Még leállhatunk. - ahogy kimondta, egyből nemlegesen kezdtem rázni a fejem. Elhatároztam magam, és már régóta próbáltam rávenni magam, amihez elég nehéz dolgom volt, így nem fogom megfutamodni.
- Minden rendben. - egy apró mosoly kíséretében visszatértem hozzá, és úgy, ahogy ő csinálta, elkezdtem a nyakát szívni, majd egyre lejjebb haladva végig csókoltam a felső testét. Minden egyes érintkezésnél, ahogy szám a bőréhez ért, jóleső morgások és kisebb nyögések törtek ki belőle, közbe pedig a combom markolászta. Ezek adtak némi önbizalmat, de mégis olyan hihetetlen volt, hogy ezeket én váltom ki belőle.
Kezei egyre feljebb vándoroltak testemen, amíg el nem érték, a melltartóm pántját. Lassan kezdte lehúzni azokat vállaimról, közbe pedig csak ültem rajta, és szemeibe néztem.
Szeretem ezt a fiút, és ő is szeret, ebben halál biztos voltam. Annyiszor kimutatta már, mit meg nem tenne értem, és annyiszor bizonyította is, pedig nem kellett volna, mert nem érdemlem meg. Amikor utánam jött New York-ba, akkor tudtam, hogy ő más, mint a többi fiú. Nem sokan tették volna meg egy lányért, csak azok, akik tényleg szerelmesek, úgy, mint Niall. Amikor a nagy veszekedésünk után bekerültem a kórházba, akkor is ott maradt velem, emiatt pedig egy órát késtek a fotózásról. Aztán itt van Franciaország. El sem tudom hinni, hogy itt vagyunk, és úgy intézte el ezt az egészet, hogy rajtam kívül mindenki tudott róla, és mindannyian segítettek benne. Szerintem egy fiú sem lenne képes ennyit fáradozni az első hónap fordulójukon, csakis Niall. Annyira más, mint a többi fiú, nekem ő volt a szabadság, ha vele voltam minden gondomról elfelejtkeztem, csak mi voltunk ketten, egymásnak.
A melltartóm egyre veszített szorosságából, hála az alattam fekvő fiú kézügyességének, amit végül egy egyszerű pattintással megoldott, és a fehérnemű végleg elvált testemtől. Szorosan tapadtam testéhez, nem akartam csak úgy megmutatni magam neki, bár tudom, hogy nem úszom meg, de hirtelen megijedtem. Elmosolyodott zavaromon, de gyorsan fordított helyzetünkön, így ismét én kerültem alulra, ő pedig szorosan nekem dőlt. Tisztában volt azzal, hogy fura ez nekem, de megfogta a fekete anyagot, és kihúzta kettőnk közül, így bőr tapadt bőrhöz.
Kezem nyaka köré fontam, és magamhoz húztam egy csókra. Szenvedélyesen csókolt, nyelve vadul furakodott számba, de nem ellenkeztem. Kezei oldalamon siklottak fel és le, majd óvatosan csúsztatta egyiket a mellemre. Szájába nyögtem a jóleső érzés miatt, ő pedig elvált ajkamtól, elhúzódott tőlem. Kicsit szemügyre vette testemet, hisz ez volt az első alkalom, hogy teljesen meztelenül látott. Ajkába harapva nézett végig rajtam, majd tekintete megakadt a bal mellemnél, és összevont szemöldökkel nézett egy pontot. Teljesen tisztában voltam vele, hogy mit néz.
- Mi történt? - óvatosan a hegre csúsztatta jobb kezét.
- Autóbaleset, kiskoromról. - ez volt az egyetlen nyom, arról a bizonyos balesetről. Soha nem mutatkoztam bikiniben, nehogy valaki is meglássa. Kizárólag csakis a közeli barátok tudtak róla, mint Selena és Lily. - Utálom. - mindig arra emlékeztetett, hogy mi történt akkor, és hogy mit is követtem el. Látta rajtam, hogy nem szívesen firtatom tovább ezt a témát, így minden szó nélkül oda hajolt és végig csókolta a kis heget, majd ismét a szemembe nézett.
- Gyönyörű vagy. - arcom simogatta, tekintete őszinte volt. Szemem forgatva ráztam meg a fejem, hogy ezzel a kijelentésével egyáltalán nem értek egyet. - Higgy nekem. Gyönyörű vagy és hamarosan, csakis az enyém. - szexis hanggal suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg és egy jóleső érzés futott végig testemen.
- Eddig is csak a tiéd voltam. - próbáltam ugyanolyan élvezettel mondani, mint ő, és a hatás kedvéért hátsójára csúsztattam kezem, majd bele is markoltam. Ismételten egy morgás féle csúszott ki száján, amibe bele bizseregtem, annyira szexi volt. Visszavágásból keze lecsúszott az egyetlen rajtam maradt ruhadarab széléhez, és alhasamnál vég húzta a kezét. Istentelenül beindított, és ezt nem csak én vettem észre, hanem ő is, szapora légzésem láttán. Ujjai egyre jobban akaszkodtak fehérneműmbe, amit szép lassan lehámozott rólam.
Az eddig seggén tartott kezem kicsit feljebb csúsztattam, és hüvelykujjam a boxerének a szélébe akasztottam és egyre lejjebb húztam. Egy kicsit megemelte magát rólam, így remegő kezekkel húztam le teljesen róla. Nagyot nyeltem, ahogy feleszméltem, hogy már semmi nincs rajta, és zavartan néztem lefele. Férfiassága nem épp nevezhető kicsinek, már amennyit láttam belőle a félhomályban.
- Most még mondhatsz nemet. - hangja kicsit félénk volt, de meg is remegett, ami arra utalt, hogy ha nemet is akartam volna mondani, nem tudta volna magát leállítani.
- De nem szeretnék. - fejét felemeltem magamhoz és egy apró mosolyt varázsoltam arcomra.
- Ha fájni fog, vagy valami, akkor kérlek, egyből szólj! - félt, hisz nem akarna fájdalmat okozni nekem.
- Ígérem! - bólintottam, és ahogy láttam ő is elrendezte magában a dolgokat. Lassan elhajolt felőlem és az éjjeli szekrény fiókjában kezdett el kotorászni, így adva nekem néhány másodperc felkészülési időt.
Bármi is történne, biztos vagyok, hogy nem fogom megbánni ezt az egészet. Bízok Niall-ben, és azt hiszem ez a másik legfontosabb dolog ebbe a dologban. Szeretem és bízom benne, ennél többre nincs is szükségem. De azért remélem, anyáék odafönt most becsukják a szemüket.
Gondolataim egyből megszakadtak, ahogy barátom visszahajolt felém, most már úgy, hogy az óvszert is felhelyezte magának. Kezei még egyszer végig siklottak belső combomon, ezzel ismét felizgatva, majd felhúzta lábaim, és két combom közé mászott. Nem figyelt nagyon semerre, csak az arcom nézte. Aprót bólintottam, hogy kezdheti, és nem is habozott.
Kicsit félve igaz, de bepozicionálta magát, majd lassan előre mozgott. Először egy kellemetlen fájdalom hasított belém, ahogy lassan belém csúszott. Felszisszentem a fájdalom miatt, kezeimmel a két oldalamon a takarót markoltam, fejem hátra döntöttem. Fájt nagyon, és égetett is. Nem bírtam ki, hogy ne nyögjek egy hangosat, amit néhány szememből kigördülő könnycsepp követett. Hiába volt sokkal finomabb, mint amikor megerőszakoltak, mégis kellemetlen volt.
Ahogy Niall teljes egészében bennem volt, nem csinált semmit, csak várt, amíg megszokom hosszát. Ismét rám dőlt, kezével az arcomra tapadt haj tincseimet simította el.
- Annyira sajnálom. - motyogta, ahogy meglátta a könnycseppeket arcomon. Ajkaival felitatta a cseppeket, és végig csókolta az arcom minden egyes területét. Mély levegő vételekkel próbáltam magam nyugtatgatni, addig, amíg ajkait enyémekre nem nyomta. Nem haboztam, egyből utána kaptam, és viszonoztam kedvességét. Lassan, de mégis szenvedélyesen csókolt, és nekem se kellett sok, egyből minden megváltozott. Kezemmel a hajába túrtam, és egyre jobban kezdtem élvezni az egészet.
Lassan elkezdett mozogni, nem akart egyből olyan tempót, amit tudja, hogy nem bírnék. Számat még mindig apró nyögések hagyták el, azonban nem a kellemetlen fájdalom miatt, mint eddig, hanem a már eléggé elviselhető érzés miatt. A tempó, ahogy egyre több nyögés hagyta el a szám, úgy lett egyre gyorsabb is.
Ismét rám dőlt, úgy, hogy szája a fülemnél volt. Minden egyes tolásnál nem csak én nyögtem kicsiket, hanem az ő száját is elhagyta egy-egy férfias morgás. Ezek istentelenül beindítottak, és az, hogy édesebbnél édesebb dolgokat is motyogott, pedig tetőzte az egészet. Körmeim hamar megtalálták a hátát, és ismét karmolászni kezdtem, amiket azzal jutalmazott, hogy a nyakam kezdte kiszívni.
Csípőnk szorosan egymásnak nyomódtak, de a mozgást még mindig nem hagyta abba. Hogy rásegítsek, egy kicsit lejjebb nyomtam magam, ezzel megelőzve az ő eddigi tempóját. Csípőm körkörösen mozgattam, ezzel még előrébb kerülve a várt gyönyörhöz.
A szobát csak a mi szapora légzésünk, és a néha hangos, néha halk nyögéseink töltötték be. Az éjjeli szekrényen lévő lámpák halvány fénye egy kis hangulatot csempészett a helyiségbe. Ezen felül pedig, tökéletes szögben világította meg a felettem elhelyezkedő fiút.
Fejével már elhúzódott nyakamtól, arcom nézte, pontosabban mélyen nézett szemeimbe. Tekintete csillogott, a vágytól, ami szerintem az én szememben is égett.
A szánkból feltörő nyögések kezdtek egyre gyakoribbak lenni, alhasam szorítani kezdett. Tudtam, hogy nem sok kell hozzá, és eljön a rég várt öröm.
Mellkasánál fogva magamhoz húztam, hallani akartam, ahogy ismét édes dolgokat suttog fülembe, ami még jobban segít rajtam. Hátát ismét karmolászni kezdtem, már nagyon közel voltam.
Alhasam szorítani kezdett, szaporábban kezdtem nyöszörögni.
- Niall. - suttogásnál többre nem voltam képes. Kezeinket összekulcsolta, és fejem felé emelte őket. Egy kicsit gyorsított a tempón, nekem pedig nem kellett több, az orgazmus a hatalmába kerített, én pedig átadtam magam az élvezetnek. Szorosan markoltam a szőke fürtöket ujjaim közt, a tulajdonosa pedig fülembe káromkodva érte el a csúcsot.
Mindketten mélyeket lélegeztünk, szívverésünk is egyenlőtlen volt. Próbáltam megszólalni, de ahányszor szólásra nyitottam a szám, annyiszor be is csuktam. Nem tudom, mit lehetne ilyenkor mondani, annyira úrrá lett rajtam az előbb történtek, hogy az hihetetlen.
Levezetésképp Niall még tolt rajtam párat, majd kihúzódott belőlem, ezzel végleg befejezve a dolgokat. Erőtlenül esett rám, szájával a vállam puszilgatta, kezemmel hátát simogattam, és néha hajába túrtam, így a vizes tincseket felállítva.
- Szeretlek. - szólalt meg kétpercnyi csend után, kicsit elhajolt tőlem, így szemeimbe nézett.
- Köszönöm. - egy szégyenlős mosoly jelent meg arcomon.
- Remélem nem bántad meg? - tekintete kicsit félénk volt, megnyugtatásképp pedig fejem felemeltem és egy gyors csókot nyomtam szájára.
- Mindjárt jövök. - húzódtam el tőle, kimásztam alóla, majd az egyik takarót magam köré tekerve álltam fel.
- Ne mond, hogy még így is szégyenlős vagy?! - jól szórakozott rajtam, bosszú kép pedig a földről kezembe vettem egy ruhadarabot és hozzá vágtam. Mint kiderült pont a lila boxerét sikerült.
- Fogd be. - kuncogtam fel - Megyek, rendbe szedem magam. - a bőröndömből előszedtem egy tiszta fehérneműt, majd az övéből egy pólót.
- Ne már. - nyavalygott - Tökre tetszik így a hajad. Olyan, mintha épp most feküdtél volna le valakivel. - ajkait megnyalta, tekintete perverz volt. Hogy lehet egy fiú ennyire pofátlan, de egyben mégis szexi?
- Jól van Horan. És képzeld azért olyan, mert épp valakivel tényleg lefeküdtem, de sajna nem emlékszem, hogy milyen is volt. - szerettem cukkolni akármiben, de kétségkívül a mostani beszólásom sikeredett a legjobbra. Arca elkomorodott, tekintete üveges lett, teljesen leblokkolt.
Nevetve siettem be a fürdőbe, és magamra kaptam a kezemben lévő ruhákat. Most kivételesen nem véletlen hoztam magammal barátom ruháját, hanem szerettem volna valami olyanba lenni, amiben érezhetem tökéletes illatát.
A tükörbe nézve egy kócos hajú, csillogó tekintetű, vigyorgó lánnyal találtam szembe magam. Leírhatatlanul boldog voltam, olyannyira, hogy még szavakba se lehet foglalni. Annyira örültem, hogy sikerült legyőznöm a félelmem ezzel a dologgal kapcsolatban, az viszont, hogy pont Niall-el, csak hab volt a tortán. Szerintem ez egy tökéletes hónapfordulós ajándék volt a részemről, és azt is remélem, hogy ő is annyira örült neki, mint én.
Amikor elhagytam a fürdőt meglepve vettem észre, hogy már a hercegem is magára kapta az alsóját, és vigyorogva várt rám. Ugrálva mentem el az ágyig, ahol mellé ugrottam.
- Valaki, de boldog. - nevetve húzott magához.
- Talán, mert okom van rá. - nyújtottam rá a nyelvem - Szeretlek. - tengerkék szemei csillogtak a boldogságtól, olyan volt, mint egy nyitott könyv. Volt ott boldogság, vágy, büszkeség és szerelem.
- Mondanom kell valamit. - hangja komoly volt, ahogy elfektetett az ágyon. Megrémültem, hogy valami olyat fog mondani, amit nem akarok hallani, mint például, hogy csak fogadásból feküdt le velem, vagy valami más. - Azt hiszem, még soha nem szerettem egy lányt sem, úgy, mint téged. - meghatódtam mondatán, szemeim könnyesek lettek.
- Te vagy az én szőke hercegem, fehér lovon, akire kis korom óta vártam, annyi különbséggel, hogy te festett szőke vagy, ír akcentussal, és piros busszal, ami Londonban maradt. - vigyorogva mondtam, ő pedig felnevetett mondatomon.
- Ez hízelgő, hercegnőm. - kuncogott, közben lassan közeledett felém, azonban a csók helyett egy nagyot ásítottam szájába. Hangos nevetésben törtem ki ez után a tettem után, amit hamarosan Niall is követett. - Úgy látszik valaki álmos. - fojtotta magába nevetését.
- Egy ilyen tökéletes este után csodálkozol? - húztam fel szemöldököm kíváncsian.
- Nem. - ásított egyet ő is - Gyere. - dőlt el mellém, majd mellkasára vont.
- Jó éjszakát Liliomtipró. - egy apró puszit nyomtam mellkasára.
- Neked is. - kezeit szorosabban fonta derekam köré, én pedig felsőtestébe kapaszkodtam.
Szerettem a mellkasán aludni, így biztonságban éreztem magam, és emellett szívverésének egyenlőtlen üteme kitűnő altató dal volt számomra.
A csendet az ő hangja törte meg, ahogy énekelni kezdett.
Imádtam a hangját, és az egész fiút. Tökéletes volt, és én ennek a szex istennek adtam át magam, amit egyáltalán nem bántam. Boldog voltam, hogy kapcsolatunk egy fokkal komolyabb lett, és remélem, hogy amit mondtam, komolyan vette, mert nem akarok vele osztozkodni! Én Niall-é vagyok, Niall pedig az enyém...egyelőre még.