54. "Minden rendben lesz"

ÉÉÉÉÉÉsss, helloooooooo!!:D Kimondhatatlanul jókedvem van, és nem tudom miért, mert ugye nemsokára kezdődik a suli, de most még az sem tudja elrontani a kedvem:D 
Volt egy elképzelésem, hogy mikor szeretném befejezni a blogot, de sajnos az nem fog összejönni, mert akkor minden nap új részeket kellene feltennem...talán ez egy kicsit elszomorít, de lényegtelen:) Jó olvasást!!:)

Az érkezés napján nem csináltunk semmit. Elmentünk kajálni, majd befeküdtünk az ágyba és a laptopon filmeket néztünk, amin persze bealudtunk, vagy legalábbis én. Fáradt voltam és hiába aludtam a repülőn, attól csak még rosszabb lett.

Másnap viszont le se lehetett lőni. Szegény Niall már nem tudott velem mit kezdeni annyit nyávogtam neki, hogy hova szeretnék menni, de hamar megtanulta, hogy minél könnyebben egyezik bele valamibe, annál hamarabb befogom a szám. A Selena-tól kapott ajándékunk nem merült ki annyival, hogy megkaptuk a szobát, hanem még egy autót és hozzá sofőrt is kaptunk, aki, amíg itt tartózkodunk, oda visz, ahova csak szeretnénk. Nem kell mondjam, hogy mennyire hálásak voltunk neki. Fel is akartuk hívni, hogy megköszönjük, de sajnos nem tudtunk vele beszélni, mert először pont a repülőn ült, utána meg az estére próbált, így csak egy üzenetet hagytunk neki.

Párizst nem hiába hívják a szerelem városának. Itt minden annyira mesébe illő. Az emberek kedvesek, szerelmes párok sétálnak majdnem mindenhol, és annyira nyugodt minden. Sok fele császkáltunk, és persze a vásárlást sem hagyhattuk ki. A drágábbnál drágább üzletek előtt elhaladva olyan volt, mintha haza érkeztem volna. Szinte az összes boltba bementünk, és mindenhol vettünk valamit. Imádtam vásárolni, és azt hiszem most sem fogtam vissza magam. Többek közt megvettem Liam közelgő szülinapjára az ajándékát, ami egy óra volt és a hátlapjára bele gravíroztattam, hogy "Soha ne add fel!", azért választottam ezt a szöveget, mert másodszorra indult az X Faktorban, és az első meghallgatás után nem adta fel, hanem küzdött azért, amit szeretne. Szerintem ez tényleg példa értékű, és remélem tetszeni is fog neki. Ezen kívül még vettünk mindenkinek valami kis apróságot, köszönet kép, majd zárásképp elmentünk még egy mekibe kajálni, és visszafuvaroztattuk magunkat a szállodába, ahova mindketten úgy estünk be, mint a hulla. Fáradt voltam, de mégsem tudtam aludni, ugyanis ma lesz a díjátadó, és szeretném nézni. 

- Aludjunk. - nyögött fel mellettem Niall, ahogy elmozdultam mellőle a kanapéról. Mosolyognom kellett, hogy ennyire nem bírja a mászkálást, és a vásárlást. 

- Te is tudod, hogy nem lehet. - nyomtam egy puszit az arcára, felálltam és besétáltam a szobánkba. Legszívesebben egyből bele egyeztem volna a kérésébe, de olyan régóta nem láttam Selly-t, és már nagyon hiányzik, és így legalább láthatom, és bár nem személyesen, de legalább élő adásban. Az időeltolódás miatt, itt csak most estefele fog elkezdődni, míg náluk délután valamikor, szóval láthatok egy kis napsütést is. 

A szobába érve először levettem a kiegészítőimet, majd azokat követték a koszos ruháim. Mivel tudtam, hogy ma már nem fogunk kimozdulni, így valami sokkal kényelmesebbet vettem fel, ami egy rövidnadrágból, és egy atlétából állt. 

- Faith, gyere, mutatok valamit! - Niall kiabálásától először megijedtem, majd lassan kisétáltam hozzá. Nem csalódtam, amikor még mindig a kanapén volt elterülve, csak annyi változott, hogy most már a tv is be volt kapcsolva. 

- Mit szeretnél? - léptem mögé, kezeim a nyaka köré fontam. 

- Itt a beképzelt csaj. - hangjában hallani lehetett az undort és a megvetést. Kíváncsian emeltem fejem a tv képernyőjére, de amikor megláttam, hogy miről is van szó, azt hittem, hogy kiugrok az emeletről. 

Engem taglaltak benne, a divatbemutatón. Egy képet mutattak rólam, ahol pont a kezembe volt egy pohárpezsgő, és arról ment a vita, hogy újra rákaptam a drogra és az alkoholra. Mi az, hogy újra? Soha nem voltam a függője semmi ilyesminek. Nem értem, hogy miért kell valamiből ekkora botrányt csinálni? Nincs más témájuk esetleg? Miért rajtam kell csámcsogni? 

- Elkérhetem a telefonod? - hangom megremegett, és nem voltam biztos, hogy sokáig fogom bírni, hogy vissza fogjam magam. 

- Minden rendben? - fordult felém féloldalasan, közben nyújtotta a telefont.

- Persze. - nyugtattam megy mosollyal, kikaptam a kezéből a készüléket, majd besiettem a szobába, és egyből tárcsázni kezdtem. Nem sokkal később pedig Greta szólt bele. 

- Igen? - nyugodt volt, és semmit nem sejtett az én kirohanásomból. 

- Bella vagyok. - szóltam bele még, úgy ahogy higgadtan, de amikor az utazásunkról kezdett kérdezgetni nem bírtam tovább és elhallgattattam. Meglepődött hevességemen, de ahogy elmondtam neki, hogy miért is hívom egyből megértett, bár még mindig veszekedtünk. 

Utáltam, ha valótlanságokat hordanak össze rólam, mert semmi joguk nem lenne rá. Igen, tényleg követtem el hibákat, de ki nem? Szerintem ezért nem kéne felhánytorgatni a múltam. Tény, hogy én sokkal rosszabb módját választottam a gyászolásnak, de akkor tényleg megviselt és nem tudtam józanul gondolkodni, de soha nem voltam a drogok vagy az alkohol függője. Kipróbáltam őket elég rendesen, de soha nem voltam a rabja egyiknek sem!

Tudom, hogy mindezeket azért hordják össze, mert kell nekik a pénz és a népszerűség, de nekem mégis óriási fájdalmat okoz. Amióta csak nagyival vagyok, azóta sokkal érzékenyebb lettem, mindent a szívemre veszek, mert szeretnék megfelelni mindenkinek. És hiába tudom, hogy soha nem leszek olyan, mint amilyennek mások akarják, mégis próbálkozni fogok vele. 

- Faith? - dugta be Niall a fejét az ajtón. Gyorsan letöröltem a könnyeim az arcomról, és egy mosolyt próbáltam arcomra varázsolni. 

- Mi újság? - ültem fel, és néztem rá. 

- Mi a baj? - hagyta figyelmen kívül a kérdésem, közbe elém térdepelt. 

- Semmi, mi lenne? - próbáltam jól színlelni, de most még ez sem ment. 

- Mondd el! - döntött el az ágyon, és felém mászott. A könnyek ismét csípni kezdték a szemem, a torkomban a gombóc egyre nőni kezdett, majd végül egy könnycsepp gördült végig arcomon. - Hékás, mi a baj? - kezével letörölte az arcom, majd egy puszit adott szám sarkába. - Mondd el! - motyogta az ajkamba. 

- Miért nem tudok tökéletes lenni? - csak suttogni tudtam, féltem, hogy ismét rám törne a sírógörcs.

- Az vagy! - mosolygott. 

- Nem mindenki szerint. - dünnyögtem, és az ablakon néztem ki. 

- A szüleid? - fordította maga felé a fejem, és kétségbeesetten nézett a szemembe. 

- Igen. - tényleg így volt. Mindenki azt akarja, hogy olyan legyek, mint ők. Legyek boldog az után, hogy elvesztettem őket, figyeljek oda, hogy mi csinálok, és nőjek fel. Ezeket várják el tőlem, de mi van, ha én nem akarok, vagy nem tudok? Szeretném még kiélvezni a kamaszkorom, mert csak nem rég óta vagyok önmagam.

- Ne foglalkozz velük. - Niall lágy hangja hozott vissza a jelenbe - Nekem te tökéletesen okos, szép, kedves, aranyos, magabiztos, vásárlás mániás, dilis, tökéletes vagy. - orrát az enyémnek dörgölte, ami kuncogásra késztetett. 

- Szeretlek. - motyogtam és megcsókoltam. Nem késlekedett egyből ajkaim után kapott, és egy lágy csókot lehelt ajkaimra.

- Kezdődik a díjátadó. - húzódott el annyira, hogy szemembe tudjon nézni.  

- Selena. - jutott eszembe, hogy meg kell nézni őt a bevonulásnál is. 

- Gyere hercegnő. - ült fel a szőkeségem, felhúzott engem is, majd ölébe emelt, kezével a fenekemnél támasztott meg, míg én lábaim csípője köre fontam, és így indultunk el a nappaliba. Miután letelepedtünk a kanapéra, magunkra húztunk egy plédet és a nagy tál kukoricát az ölünkbe raktuk, mind a ketten figyelmesen néztük a műsort és vártuk mikor jön a nekünk legfontosabb személy.

Kimondhatatlanul büszke voltam Selena-ra. Gyerekként sokat álmodoztunk róla, hogy milyen híresek leszünk, ha felnövünk. Elterveztük, hogy mindketten a zenéléssel és a színészkedéssel akarunk majd foglalkozni. Sajnos nekem nem jött össze, neki viszont teljes mértékben valóra váltak az álmai. Már akkor büszke voltam rá, amikor megkapta az első szerepét gyerekként, de amikor a Wizards of Waverly Place-ben kapta meg az egyik főszerepet, azt hiszem akkor voltam a legboldogabb. Annak a sorozatnak köszönhetően világ szintű hírnevet szerzett, közben mégis egy átlagos ember maradt. Soha nem szerette, ha másként bánnak vele, mert sztár. Elvárta, hogy őt is úgy kezeljenek, mint egy sima embert, mert nem különbözik senkitől. Ezek mellett pedig még ránk is szakít időt, hiába kezdődik nemsokára a turnéja. Próbálnia és gyakorolnia kellene rá, de ha visszamegyünk LA-be, még mindig közös programokat szervez, és a háttérbe szorítja a hivatását, csakis a barátnői miatt. 

Sokan úgy tartották, amikor bekerültem a rehabra, hogy azok után már nem is fog velem foglalkozni, és hogy lapátra fog tenni, mert nem lesz szüksége ilyen barátokra. Azonban mindenki szemében megdöbbentést keltett, amikor egy interjújában elmondta, hogy mi történt, és ha kell, akkor végig csinálja velem mindazt, amit átéltem. Akkor tudtam, hogy ő tényleg egy igaz barátnő, és soha nem választhatnak szét minket, mert ha azt a megpróbáltatást túléltük, akkor mindent. Megfogadtuk egymásnak, hogy bármi is történjen, mindig ki fogunk állni a másik mellett, soha nem fogjuk egymást hátba támadni. Ezért is van az, hogy a kettőnk kapcsolata sokkal szorosabb, mint a Lily-vel. Persze ő is nagyon jó barátnő, de mégis Selena az, akiben a legjobban megbízok, de tudom, hogy ők ketten soha nem támadnának hátba, mindent elmondunk egymásnak, még ha az olykor fájdalmas is lehet.

Ezért is volt, hogy amikor megláttam a vörös szőnyegen bevonulni, egy könnycsepp gördült végig arcomon. Minden díjátadóját megnéztem, akár mikor is kezdődött és lett is vége. Mint mindig, most is gyönyörűen festett a halvány aranyszínű ruhában, arcán mosolyogva válaszolt a riporterek kérdésére, és pózolt is a kameráknak. Egy apró mosolyt csalt arcomra, amikor Demi-vel ketten kezdtek el pózolgatni és nevetgélni. Kétség sem fért hozzá, hogy mindketten káprázatosak voltak, és sugárzott róluk a boldogság.

Amikor először hallottam Demi-ről, megijedtem, hogy talán elvesztem Selena barátságát, mert ugye ő is ugyan abban a szakmában van. Rettegtem, hogy talán mindennek vége szakadhat, de amikor Sel bemutatott minket egymásnak, akkor tudtam, hogy ez soha nem fog beteljesülni. Demi már akkor nagyon rendes volt, sokat beszélgettünk, és elmondta, hogy eszében sincs 'ellopni' tőlem a barátnőmet, de ő is nagyon jó barátnőt talált Selena-ban. Ez a barátság az évek során egyre nagyobbra nőtte ki magát, és úgy érzem még a mai napig tart. Sokan úgy hiszik, hogy már nincsenek olyan jóba, mint Demi rehabra vonulása előtt, de ez egyáltalán nem igaz! Lehet, hogy mostanában keveset látni őket együtt, de erre nyomós okok vannak. Mindketten elfoglaltak, mert a karrierjüket építik, koncerteket adnak, filmekben szerepelnek. Ez természetesnek számít már náluk, ugyan úgy, minthogy minimum hetente beszélnek, de olyankor akár órákat is képesek. 

Talán azért is van az, hogy mindketten úgy tekintenek rám, mint a kishúgukra, ők ketten pedig az én szememben a nővéreim. A legjobb testvérek a világon! 

Amikor bejelentették, hogy Selena fellépése következik arcomon egy könnycsepp gördült végig, amit egyre több és több követett. Arcom Niall mellkasába fúrtam, ahogy a színpadra lépett legjobb barátnőm és az első dallamok felcsendültek a dalból. 

- Azt hittem, már túl vagy az érzékenységi hullámokon. - Niall hangja zavart volt, felkuncogtam, hogy hogyan fogalmazta meg magát. 

- Ezek büszke könnyek. - mosolyogtam rá, majd tekintetem vissza vezettem a tv-re. Nevethetnékem támadt, amikor megláttam, hogy Justin hogyan táncolt a zenére. Ez Niall-nek már kevésbé tetszett, és csak nem tetszését fejezte ki a srác iránt. Várom már azt a napot, amikor végre nem lesz egy rossz megjegyzése rá, és elfelejti azt az egészet.

- Gyere! - takaróztam ki, majd felálltam. Kíváncsian nézett rám, hogy vajon mire készülök, és amikor Selly ismét a refrént kezdte el énekelni, én is vele párhuzamosan kezdtem énekelni. – I, I love you like a love song baby. I, I love you like a love song baby. - vigyorogva néztem barátomra, aki hangos nevetéssel jelezte, hogy jól szórakozik, de hamar felállt és velem együtt kezdett el énekelni. Egymással szemben kezdtünk el énekelni, aminek a vége az lett, hogy egy kisebb keringőt is eltáncoltunk.

- I love you like a love song baby. – énekelte el az utolsó mondatot is, én pedig az ajkamba harapva néztem barátom szemébe. Kimondhatatlanul boldog voltam ebben a pillanatban, mert tudom, hogy nekem van a világon a legeslegjobb barátom. Nem akarom elveszíteni, jelenleg ő az egyik biztos pont az életemben. Ritkán érzem azt, hogy sínen van az életem, de most teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy jó úton haladok. Nem akarom tudni, hogy mi fog történni holnap, holnap után, egy hét múlva, vagy egy hónap múlva. Ki akarom élvezni a mát, élni akarok a pillanatnak, és nem a sajnálkozásaimba merülni. 

*  *  *  *  *

A hűvös nyári francia szellő jólesően simogatta a bőrömet, ahogy az erkélyen álltam a korlátnak támaszkodva, míg Niall az asztalnál ülve a laptopjába mélyedt. A kilátás mesés volt, az Eiffel-torny gyönyörűen volt kivilágítva, néhányan még mindig ott sétálgattak, nekünk pedig nem kellett egy lépést se tenni, mert teljes rálátásunk volt. Nem tudtam ennél jobbat elképzelni, talán annyival lehetett volna jobb, ha nem aggasztana egy dolog. 

Nem akarom, hogy vége legyen a nyárnak. Nem szeretnék elbúcsúzni senkitől. Úgy indultam neki ennek a nyárnak, hogy eljövünk Selena-hoz, pihenünk, szórakozunk és kiélvezzük egymás hülyeségeit és ennyi. Nem terveztem, hogy valaki is tetszeni fog, azt meg főképp, hogy szerelmes is leszek. Nem sejtettem, hogy létezik olyan fiú, mint Niall. Annyi jóság van ebbe az egy személyben, mint senki másban, eddigi életemben. Teljesen megváltoztatta az életem, neki hála minden napot szebbnek látok, főleg, hogyha velem van. Nem éreztem magam ennyire boldognak, mint most, kiskorom óta. Nem akarok elválni tőle, se a többi fiútól. Fontosak lettek számomra, bearanyozták a napjaimat, megszoktam, hogy majdnem minden nap találkozom velük, de augusztus végén minden megváltozik. Örülni fogok neki, ha egyáltalán nem fognak elfelejteni. Félek, hogy elveszítem őket az életemből, de azt nem bírnám ki. 

- Niall! - fordultam felé könnyes szemekkel, de nem reagált. Kíváncsian indultam el felé, megnézni, hogy mi foglalkoztatja ennyire. Nem mozdult meg, ahogy mellé léptem, annyira nem foglalkozott a külvilággal. Kezeim vállára simítottam, lehajoltam mellé, úgy hogy fejünk egy magasságba legyen, és így néztem, vajon mit csinál. Meglepődve vettem észre, hogy ismét a twitteren nézelődik, és a róla szóló postokat olvassa. Ismét volt egy pár utálkozó szöveg, de azért kedves szavak is voltak dögivel. 

- Ne olvasd már ezeket! - szóltam rá, kezemmel lezártam a gépet. 

- Muszáj, ha változni szeretnék. - vont vállat. Na, már csak ez hiányzott. 

- Eszedbe ne jusson! - ráztam meg a fejem - Nem kell másokra hasonlítanod, mert egy páran nem kedvelned. Mindig lesz olyan, aki utálni fog, neked pedig meg kell találnod a módját, hogy hogyan éred el, azt hogy ne foglalkoztasson. - nem akartam, hogy megváltozzon valamiben is. A kusza fogai, a szana szétálló haja, az akcentusa mind-mind tökéletes volt. Én így szerettem rajta mindent, ahogy volt. Lehet, hogy más számára nem volt tökéletes, viszont nekem az volt, minden szempontból! 

- Már megvan. Itt vagy nekem te. - egy szégyenlős mosoly jelent meg arcán, ahogy szemembe nézett.

- Akkor erre nincs is szükség most. - ültem le vele szembe az ölébe, majd megfogtam a laptopját és arrébb próbáltam lökni. Azzal azonban nem számoltam, hogy az asztal nem olyan széles, mint én gondoltam, így a gép egy hangos csattanás kíséretében ért földet. Ijedten néztem le a földre, ahol a készülék hevert. 

- Eltörted a gépem. - motyogta Niall rezzenéstelen arccal. 

- Hupsz. - motyogtam. Csak én lehetek ekkora bénaság. - Majd veszünk másikat. - vontam vállat mosolyogva. 

- Igen, majd veszek. - a 'veszek' szót direkt kiemelte, hogy nehogy eszembe jusson venni is, mert tudja, hogy szeretek vásárolni. Erről jut eszembe. Még telefont kellesz vennem magamnak, mert kezd idegesíteni, hogy nincs sajátom és mindig a Niall-ét kérem el. Hiába mondja, hogy őt nem zavarja, de engem annál inkább.

- Sajnálom. - görbítettem le szám szélét, és próbáltam egy aranyos kiskutya pofit bevágni. 

- Nincs semmi baj. - mosolyodott el. Szégyenlősen bújtam mellkasához, és fúrtam arcom nyakhajlatához. Felkuncogott viselkedésemen, majd hátam kezdte el simogatni. Apró puszikat nyomtam bőrére, amitől kirázta a hideg, és elmosolyodtam rajta, hogy ennyitől ilyen reakciója van. 

- Kérdezhetek valamit? - motyogtam még mindig mellkasába. 

- Akár kettőt is. - egy apró puszit nyomott fejem búbjára.

- Mi lesz, ha vége a nyárnak? - hangom megremeget. Valójában nem voltam kíváncsi a válaszra, mert féltem mit fog mondani. 

- Ha jól tudom, akkor ősz. - felkuncogtam válaszán, lassan elhúzódtam tőle, hogy szemébe nézzek. Arcán egy büszke mosoly volt.

- Hülye gyerek. - forgattam meg szemeim - Úgy értettem, hogy velünk mi lesz? - ahogy elmondtam neki a kérdésem, mosolya megváltozott. Már nem az a boldog volt, hanem csak megpróbált összehozni valami vigyorféleséget. Ez tisztán elárulta, hogy még ő sem tudja. 

- Minden rendben lesz. - kezével végig simított arcomon. Akármennyire is akartam hinni neki, nem ment. Tudom, hogy ő sem biztos szavaiban. 

- Hogy amikor te Angliában leszel, én pedig New York-ban? Niall, az több ezer kilométer. - szemeim csípni kezdték a könnyek, de próbáltam nem elsírni magam. 

- Tudom kicsim, de valahogy csak megoldjuk. - kezeinket összekulcsolta, homlokát az enyémnek döntötte. 

- Nem akarlak elveszíteni. - motyogtam, a könnyek utat nyertek maguknak, és zokogni kezdtem. 

- Nem fogsz! Ígérem neked! - hangja neki is elcsuklott a mondat végére. Hiába tudtam, hogy ő sem biztos magában, én most mégis hittem neki, mert tudtam, hogy soha nem hazudna nekem.