33. A buli

Sziasztok:) elég régóta voltam már itt, amiért elnézést kérek, csak most, hogy beindult a suli elég fárasztóak a napjaim:| de próbálok sietni a részekkel:)
Sajnos arra az elhatározásra jutottam, hogy minimum 2hetente lesz új rész, mert minden nap 4után érek haza, és utána még tanulás meg stb.:/
Sajnálatos módon úgy vettem észre, hogy eltűntek a komizóim:o Ilyen rossz lenne a blog vagy mi??:o Kérek mindenkit, aki olvassa, hogy legalább annyit írj komi hogy jó vagy rossz:) Nagyon fontos lenne(: De nem akarok regényt írni tehát jó olvasást;)♥

A tükör előtt álltam, a sminkem, és a hajam csodáltam. Niall volt olyan kedves, hogy hívott nekem egy fodrászt, és egy sminkest is, bár nem tudom, hogy csinálta, de nem is érdekelt igazán. Már csak annyi volt a feladatom, hogy a köntösömből kibújva, felvegyem a csodaszép ruhámat. Mivel a lila a kedvenc színem, ezért a ruhám is ilyen színű lett. Elsétáltam a már kikészített ruhához, s gyorsan belebújtam. A kiegészítők már rajtam voltak, szóval ezekkel már nem kelletett szenvednem. Felvettem a magassarkúm, a kis táskám is a kezembe fogtam, még utoljára végig néztem magamon az egész alakos tükörbe, majd az ajtó felé vettem az irányt. Eddig benntartott levegőmet kifújtam, kiléptem az ajtón és a nappali felé sétáltam.
Niall nekem háttal állt, de ahogy hallotta magassarkúm kopogását, egyből megfordult. Megálltam a kanapé egyik szélénél, míg ő a másiknál. Végig nézett rajtam, szinte már tátott szájjal. Szájára egy boldog mosoly ült - csak úgy mint enyémre - s megindult felém.
-Gyönyörű vagy! - simította egyik kezét arcomra
-Köszönöm! - pirultam el egy kicsit - Te is jól nézel ki! - néztem végig rajta. Egy fehér póló, egy kék pulcsi és azon egy zakó, egy világos nadrág és egy sötét szürke supra volt rajta.
-Gyere, menjünk. - csúsztatta kezét enyémbe, majd elhagytuk a lakosztályukat, a kocsiba beszállva, pedig célba vettük a szórakozó helyett.
Az út során nem szóltunk egymáshoz, Niall a vezetésre koncentrált, én pedig az elsuhanó fényeket néztem. Nyolc óra is elmúlt, így már Selly is ott van, és gondolom már keres is. Mit mondjak neki? Mondjam el neki az igazat? Remélem azért nem fog mindenki minket nézni ahogy megjövünk, mert valahogy semmi kedvem ahhoz, hogy egy csomó szempár rám szegeződjön.
Nem sokkal később meg is érkeztünk, és miután sikeresen le is parkoltunk bementünk. A sötét folyosón menve, már hallottuk a dübörgő zenét, ami odabentről jött. Féltem, ezért szegény Niall kezeit szorongattam. Nyomott egy amolyan "nyugi nem lesz semmi baj" féle csókot számra, s benyitottunk.
A hely különböző lámpák fényében úszott, és teljesen tele volt. A korláthoz sétálva be láttam az egészet. Mindenki táncolt, beszélgetett, vagy épp a bárpultnál állt, az italára várva. Hirtelen elhallgatott a zene, és a DJ mellé sétált Usher, majd a kezébe fogta a mikrofont, és rám nézett. Tudtam, hogy ebből már nem fog kisülni semmi jó.
-Elnézést, hogy félbeszakítom a bulit, de szeretnék bemutatni valakit. Valakit, aki nélkül ez a buli most nem lenne, és nem lennénk itt mindannyian megünnepelni Selena születésnapját. Tehát köszönjük szépen Isabella McCartney-nak! - mutatott felém, és ezzel párhuzamosan egy fehér reflektor is az arcomba irányult. Lefagytam, nem tudtam mit csináljak. A sok ember elmondott egy "Köszönjük"-et, arcomra rajzoltam egy kedves mosolyt, majd megfordultam, hogy Niall-hez bújhassak, de eltűnt. Jobban néztem a tömeget, de sehol se láttam. A lépcső felé indultam, hogy én is elvegyüljek, mikor az emberek szét húzódtak, és Lily és Selena sétált középen. Lépteim meggyorsítottam, és ahogy leértem, karjaim széttártam, és úgy öleltem őket magamhoz.
Szemeim könnybe lábadt, ahogy arra gondoltam, hogy itt hagyom őket. Nem bírnám ki nélkülük sehogy!
-Sajnálom! - suttogtam
-Mi is sajnáljuk! - suttogta Lily
-Ígérd meg, hogy többet nem csinálsz ilyet! - nézett rám könnyes szemekkel Selly
-Megígérem! - bólintottam mosolyogva. Nyomtam mindannyiuk arcára egy-egy puszit, majd egymásba karolva indultunk el egy kisebb boxhoz. A zene újra felcsendült, és folytatódott tovább a party. Ahogy kezdtük megközelíteni a kis székeket, egyre jobban kivettem, hogy kik ülnek ott. Jobban szorítottam a mellettem álló lányok karjait, majd ahogy odaértünk, Hanna egyből a nyakamba borult.
-Sajnálom, hogy annyira felfújtam azt a dolgot. Kérlek bocsáss meg! - szipogott fülembe
-Nem kell kérned, alap dolog! - szorítottam magamhoz, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját
-És köszönöm szépen a ruhát! - vált el tőlem, és nyomott egy puszit arcomra. Végig néztem rajta, és tényleg azt a ruhát viselte, amit én ajándékoztam neki. Megnéztem Selly-t és Lily-t is, és rajtuk a tőlem kapottak voltak, mire csak elmosolyodtam.
-Szívesen! - mosolyogtam rá, majd elnéztem a többiekre. A srácok ott álltak előttem, mindannyian lehajtott fejjel, és úgy néztek rám boci szemekkel. Elnevettem magam a látványukon, mire elsőnek Harry mozdult meg és ölelt jó szorosan magához.
-Nyuszi, még egy ilyen és én nem tudom mit csinálok veled! - beszélt komoran
-Sajnálom! Ígérem nem lesz több ilyen! - mosolyodtam el, és az ő arcára is nyomtam egy puszit. Azt hiszem ma még sok puszit fogok, adni és kapni is.
-Remélem is! - nyomott ő is egy puszit homlokomra, és elvált tőlem. A maradék három fiúra néztem, akik ugyan úgy álltak, mint eddig.
-Bella, sajnáljuk az egészet, túlreagáltuk a dolgot, és olyanokat vágtunk a fejedhez, ami nem is igaz! - beszéltek egyszerre, mire fogtam és megöleltem őket egyszerre. Hamar ők is közrefogtak, és úgy ölelkeztünk.
-Felejtsük el az egészet! - mondtam, mire mindannyian bólintottak egyet. Szétszakadtunk, és úgy néztem végig a társaságon, és végre Niall is meglett. Kis táskám leraktam az asztalra, és úgy indultam be a tömegbe.
Először Mandy-ékhez mentem, ahol ott volt nagyi is. Igen, ő is eljött, igaz kicsit panaszkodott a hangos zenére, de végül megnyugtattam, hogy nem lesz semmibaja, és hogy nem muszáj neki végig maradni, ha nem szeretne, aminek nagyon örült. Köszöntem még Lily szüleinek, majd Mandy-éktől kaptam egy kisebb fejmosást, amit megérdemeltem.
A következő utam Pattie-ék asztalához vezetett. Mindannyiuknak nyomtam egy-egy puszit az arcára, és leálltam velük egy kicsit beszélgetni. Ahogy velük beszéltem, láttam ahogy Niall felénk néz, és nem kicsit volt dühös, hisz közvetlenül Justin mellett álltam, és ő az egyik kezével átölelte derekam. Szerelmem arcán felkuncogtam, majd a figyelmem a társaságra szegeződött.
Beszélgetésünket, Usher szakította félbe, ugyanis most jött Brian és Mandy ajándéka, ami ugye egy vetítés volt. Megkért, hogy mindenki maradjon csendbe, és hogy Lily, Selly, Chaz és én álljunk középre, egymás mellé, és úgy figyeljük, az eseményeket. Teljesítettük kérését, és odasétáltunk. Bal szélen állt Chaz, utána Lily, én és végül Selena. Ahogy beálltunk és mindenki elcsendesedett már indult is a videó.
-Ha nagy leszek énekesnő akarok lenni. Bár mondjuk már most is azok vagyunk, igaz? - jelent meg előttünk a 7 éves Selena, a közönség felnevetett. A kamera pedig a kicsii énünkre szegeződött.
-Igen! - kiabáltuk Lily-vel, egymásra néztünk és úgy nevettünk. A videóba elkezdtünk énekelni, ami inkább hangzott kiabálásnak, mint éneklésnek. Már annyira nevettünk, hogy a könny is kiszökött szemünkből. Majd hirtelen változott a helyszín, és a lakásunk udvarán voltunk. Épp csúszdáztunk, és a kamerába integettünk. Már el is felejtettem, hogy vannak ilyen felvételek is rólunk.
-Gyerekek csak óvatosan! - szólt egy női hang
-Amanda ugye van süti? - szólalt meg Chaz, azon a kis hangján, majd a kamera az illetőre ment. Ott volt, anya. Mosolyogva, nézett a kamerába, és Chaz kérdésén felnevetett.
-Persze, de gyorsan szólj a lányoknak! - bökött fejével a kert fele, a kis srác elszaladt, és a kamera is ránk szegeződött. Chaz próbált leemelni a csúszdáról, és hősiesen mutatta, hogy ő milyen erős, majd kézen ragadott és szaladtunk az asztalhoz. Leültünk az asztalköré, és elkezdtük ütögetni a tányérjainkat.
-Gyerekek fejezzétek be! - szólt ránk Mandy
-Anyu, szólj már rá! - jött ki a házból Tom
-Peter, énekelsz velem? - súgta oda Selena apának
-Persze! - nevetett fel apa, majd átnyújtotta a kamerát Mandy-nak, beállt Selly mellé, és elkezdték. A hátunk mögött álló tömeg felnevetett, nekem pedig ennyi elég volt. Kezem a szám elé raktam, nehogy elsírjam magam, de nem sikerült. A könnyek záporoztak szemeimből, a lányok még jobban öleltek, majd Chaz is hátulról átölelt, nyugtatás képen. Nem bírtam tovább nézni a videót, így elengedtem a többieket, és elindultam a tömegbe.
Könnyeim nem álltak meg, és nem érdekelt, hogy olyan sztárokat lökök félre, mint például Taylor Swift, vagy Miley Cyrus. Amint odaértem eluralkodott rajtam a sírás. Az ajtónak dőlve csúsztam le a földre. Ahogy újra láttam ezeket a felvételeket, előtörtek az emlékek. Felkavaró érzés volt újra látni anyát, apát és Tom-ot. Tudom, hogy ezzel Mandy-ék nem akartak semmi rosszat, mert nem tudhatták, hogy így fogok reagálni rá. Éreztem, ahogy az ajtót valaki lökdösi kívülről, de ellenálltam neki.
-Légyszíves engedj be! - szólt egy ismerős hang. Arrébb csúsztam a földön, így beengedve a hang tulajdonosát - Minden rendben? - guggolt le elém
-Persze! - bólintottam erőtlenül, és felnéztem rá.
-Hello! - mosolygott Demi - Mi a baj Bella? - ült le mellém
-Emlékszel rám? - ráncoltam homlokom csodálkozva. Nem hittem volna, hogy egy sztár pont rám fog emlékezni.
-Hát persze! A rehabilitáción beszéltünk először. Remélem azóta, nem okoztál magadnak kárt?!
-Nem. - ráztam fejem
-Örülök neki! - mosolygott -Miért szaladtál ki a videó elején?
-Amanda, és Peter a szüleim. - tört rám megint a sírás
-Ohh. - lepődött meg. - Gyere! - húzott magához közelebb, és megölelt. - Sírj nyugodtan! - simogatta hátam. Nem tudom mennyi ideje ülhettünk így, de a zene odakint megint felerősödött, én pedig lenyugodtam.
-Köszönöm Demi! - váltam el tőle
-Semmiség! Akkor megígértem neked, hogy bármiben segítek neked, emlékszel? - nézett szemembe, előttem pedig felvillant az a bizonyos pillanat.
-Igen! - bólintottam. Felállt, követtem a példáját, leporoltuk magunkat, és a tükörbe néztem. Megijedtem a saját látványomtól. A szemem enyhén piros volt a sírástól, és körülötte a feketés-lilás szemfesték is el volt mosódva.
-Ijesztően nézel ki! - húzta száját, és felnevetett, mire én is elnevettem magam. - Segítek rendbe hozni! - nyúlt egy törülközőért a mosdó alá, bevizezte, és elkezdte letörölni, a festéket. Amint kész volt táskájából elővette pár smink cuccot, és elkészítette az új sminkem. Közbe beszélgettünk és jókat nevettünk.
A végeredmény valami csodás lett. Igaz nem nagy szám, de tetszett. A szemem cicásra lett kifestve, pluszba hozzá egy kicsit füstös szem, a szám pedig halványan csillogott a szájfénytől.
-Köszönöm szépen, nagyon jó lett! - fordultam felé
-Azért, nem olyan, mint egy profi sminkesé, de szívesen! - legyintett - Gyere, ezt meg kell örökíteni! - húzta elő táskájából a telefonját, beálltunk a tükörbe egymással szembe, és már kattant is a kis kütyü. Itt is készült vagy öt kép - komoly, vicces, normálatlan, dámás, és egy aranyos -, majd kisétáltunk, vissza a tömegbe. Útjaink külön váltak, ő ment egy pohár italért, én pedig, mentem a többiekhez.
-Bella! - kapott karom után valaki, és megfordított - Sajnáljuk nem akartuk, hogy elsírd magad! - nézett rám Brian
-Semmibaj! - mosolyogtam rá - A videót azért, majd megkaphatom?
-Persze! - ölelt meg, majd tovább álltam. Egy pincér tálcájáról lekaptam egy pohár koktél, majd egyből lehúztam azt, mert már szükségem volt valamire ami ellazít. Leinni azért nem akarom magam, de kell egy piciny alkohol.
-Bella! - szaladt hozzám Selly - Minden rendben?
-Persze! - bólintottam - Sikerült az álmod, énekesnő lettél! - simítottam kezem karjára
-Igen! - nevetett fel
-Faith, te hova tűntél? - fonódott két kar hasam köré
-Öhmm telefonálnom kelletett. - fordultam meg karjai közt. A fények, pont olyan szögbe világították meg, hogy szemei, úgy csillogtak, mint egy gyémánt, ami az egyik kedvencem volt.
-Más lett a sminked? - ráncolta homlokát. Ajkamba harapva bólintottam, majd tekintete, a számra tévedt, majd vissza a szememhez, és ezt eljátszotta még egy párszor, mire ajkait enyémekre nyomta. Kezeim nyaka körül fontam össze, míg az övé a derekamon pihent. Nyelve egyből átfurakodott számba, de nem is bántam. Minden megszűnt körülöttünk. Még a hangos zenét sem hallottam, csak Ő volt meg én. Mi voltunk egymásnak.
-Öcsi, már nekünk is be kéne csajozni nem gondolod? - hallottam Liam kiabálását mögülünk, mire elváltam Niall-től, és feléjük fordultam.
-De! És most pont az ideje! - csapta össze kezeit Harry, és már indult is a tömegfele
-Várj egy kicsit, te Don Jouan! - állította meg Mandy, a többiekkel, pedig felnevettünk megszólításán
-Bocsi Mandy, de férjes nőkkel nem kezdek ki! - puszilta meg az arcát. Látni lehetett, hogy már volt egy kis pia benne.
-Most összetörted az álmaimat! - tettetett sírást, mi pedig csak nevettünk - De nem azért jöttem. Gyerünk egy közös képet kell csinálni, legyen mire emlékezni! - húzta vissza, mire beálltunk egy félkörbe. A jobb szélén állt Liam, mellette Selena, öt hátulról ölelve Taylor, mellettük, én, és engem is hátulról ölelt Niall, mellettünk Zayn, és ő előtte Lily, és végül Harry.
- Nagy mosoly! - kiabálta túl a zenét Mandy, majd kattant a gép és már kész is volt.
Az este további része nagyon jól telt. Olyan tíz óra fele, elénekeltük a Boldog Születésnapot, közbe begurítottuk a tortát is. Selena a könnyivel küszködve fújta el a gyertyákat, majd minket is felhívott mellé a színpadra. Csináltak rólunk jó sok képet, majd a tortáról is. A kedvencem az egészen az volt, hogy a torta egy nagy téglalap formájú volt, de ezen rajta volt, minden olyan képünk, ami fontos volt számunkra, így nem is csoda, hogy alig volt szívünk felvágni.
Miután mindenki elfogyasztotta a tortáját, jött az ajándékozás. A kisszobából, ahova a buli elején be lett rakva a sok minden, Usher, Brian és Scooter, egyenként hozták ki neki, hogy megtudja köszönni mindenkinek.
Rengeteg ajándékot kapott, volt olyan, akitől ékszert kapott, de kapott, ruhát, cipőt és még egy csomó mindent, de a 1D ajándéka vitte a pálmát. Ők egy Londoni úttal lepték meg Selly-t, aminek nem kell mondanom mennyire örült.
Az ajándékok megköszönése után, pedig kezdetét vette a féktelen bulizás. Leküldtünk pár koktélt, ami megadta az alaphangulatot. Beszélgettem egy csomó sztárral, akikkel nem hittem, hogy valaha is fogok. Készült azért jó pár kép is, szinte mindenkiről, és mindenki mindenkivel.
Éjfélkor, jött egy lassú szám, amit Niall-el táncoltam végig, és ami egy romantikus csókba fulladt. Ezután még koránt sem volt vége a bulinak, hisz csak most jött a java.
Mindenki, amikor megérkezett egy kalapba kelletett írnia egy feladatot, és egy másik kalapba voltak a nevek. Ezeket ki kell húzni valakinek, és amelyik névhez kerül egy feladat, annak teljesítenie kelletett azt. Volt itt mindenféle, a versírástól kezdve, a héliumos éneklésig minden.
A legjobb az volt, amikor tortát kelletett dobálni a közönségbe, és Louis annyira sietett valahova, hogy a színpad kellős közepén vágott egy seggest. Annyira nevetett mindenki, hogy már rendesen sírtunk, de szerencsére a szegény áldozat is. De nem csak ő bénázott. Jake T. Austin-nak az volt a feladata, hogy először egy vizes lavórba kelletett mártani a fejét, utána pedig egy liszttel teli tálcáról, kelletett lefújni a lisztet, úgy, hogy megtaláljon egy kulcsot. Sikerült is neki elég hamar, de a víztől az arcára ragadt az összes fehér por, és amikor ment volna le a lépcsőn, megcsúszott a maradék tortán, és lecsúszdázott a három lépcsőfokról. Mindenki halt meg a nevetéstől, de szerencsére senkinek nem lett semmi komoly baja.
Hajnal négy fele, az emberek kezdtek elfogyni, és hatra, már senki nem volt a szórakozóhelyen csak a fiúk, és mi.
-Jó este volt! - nézett ránk Louis
-Bizony! Jól meg lett szervezve! - nézett rám mosolyogva Lily
-Köszönöm szépen Bella! - ölelt meg Selly - Mind a bulit, az ajándékot, és a ruhát!
-Nem nagy ügy! - rántottam vállat
-És ki fog takarítani? - szólalt meg Harry. Végig néztünk a szórakozóhelyen, és a buli nyomát nem kicsit lehetett látni, ezért hívtunk egy takarító brigádott, és végül mi is elhagytuk a helyszínt......

Légyszíves komizzatok*-* és aki névtelenül ír az légyszí a monogramját írja már le a komi végén:)

32. Első közös....

Sziasztok:D nagyon szépen köszönöm a 8komit^^ nem tudjátok mennyire örülök, hogy látom, hogy vannak olyanok akiknek tetszik, az amit írok^^ 
Ennek a résznek nagyon sokan fogtok örülni, úgyhogy remélem kapok több komit is*-*
És megnyugodhattok, hogy nem fogom elhanyagolni egyik blogomat sem:)

Niall szemszöge:

Szerencsémre a gépet, még elértem. Igaz lehet, hogy megfognak büntetni, úgy száguldoztam az utakon, de még az sem érdekelt. A reptérre tartó út során végig gondoltam, az elmúlt egy hetet, és belátom, elég hülye voltam. Túl reagáltam az egészet, de ki nem?! A barátnőm csókolózott egy másik sráccal, aki még talán helyesebb is nálam, de szegény srác is megkapta. Igaz Belieber vagyok, de eluralkodott rajtam a düh, és a féltékenység, amikor megjelent nálunk. Talán elhamarkodott volt az a jobbos, de ez van, az időt nem tudom vissza tekerni.
Mit mondjak neki, ha meglátom? Örülni fog egyáltalán nekem, vagy elküld? Már én magam se tudom, mi lesz, de egy dologban nagyon reménykedek. Abba, hogy újra lesz, olyan, hogy MI! Telefonom halk rezgésbe kezdett zsebembe, gyorsan előkaptam, azt remélve, hogy Faith írt, de sajnos nem. Csak Lily küldte el a címet. Telefonom leraktam magam mellé, szemem behunytam, és tovább gondolkoztam....

*  *  *  *  *  *

-Ez lenne az! - állt meg a taxis, kezébe nyomtam a pénzt, majd kiszálltam. Körül néztem, mindenhol emberek, mindannyian sietnek. Nem tudnám ezt megszokni. Előre néztem, és elém tárult, egy öt emeletes barna bérház, elindultam a lépcsőn.
Ahogy az ajtón akartam bemenni, megakadtam, ugyanis azt kulccsal kell kinyitni, így nem maradt más választásom minthogy vártam. Az ajtó melletti korlátnak dőltem, szemüvegem megigazítottam, és sapkám is még jobban fejembe nyomtam a biztonság kedvéért.
Szerencsémre nem kellett sokat várnom, mert épp egy anyuka jött ki két kisfiával, én segítettem neki, majd mosolyogva besétáltam. Pechemre a negyedik emeletre kelletett felsétálnom, mire felértem elfáradtam, de egyből az ajtójukat kerestem, és nem is volt nehéz megtalálni, mert csak két ajtó volt ezen az emeleten. Elé sétáltam, s kopogtam, közbe szemüvegem levettem és a zsebembe mélyesztettem. Nem tudom mit mondjak neki, vagy mit csináljak.
Kezdtem megijedni, mert senki nem nyitott ajtót, és mozgást se hallottam bentről, de azért még egyszer bekopogtam, egy kicsit hangosabban. Nem sokkal később hallottam, hogy bentről valaki a zárral matat, majd a kilincs is lenyomódott.
Itt van előttem. El sem hiszem, hogy végre megint láthatom, s még így kinyúlt fölsőben és egy melegítőben is gyönyörű. Bevallom hiányzott, nem is kicsit. Meg kéne szólalnom, de nem tudom, mit.
-Szia. - nyögtem ki. Ennél bénám már nem is lehetnél Niall Horan. Kicsit se csinálok magamból hülyét. Láttam rajta, hogy nem kicsit van meglepődve, szeme, mintha a könnytől csillogott volna,
-Hogy kerülsz ide? - szólalt meg ridegen, de szemében láttam, hogy örül, hogy itt vagyok. Gyerünk Niall, most vagy soha! 
-Faith. Tudom, hogy haragszol rám, mert én is haragszok magamra, de légyszíves hallgass meg. Amikor elmondtad én...

Faith szemszöge:

Nem kicsit lepődtem meg azon, hogy Niall az ajtónkba áll. Vajon honnan tudja, hogy hol lakom? Hogy kerül ide? Ebbe sántít valami.
Ahogy elkezdett magyarázkodni elkövettem a legnagyobb hibát: belenéztem gyönyörűen csillogó szemeibe. Innentől kezdve nem tudtam elszakadni tekintetétől, és már nem is értettem mit is beszél, csak az édesen csilingelő hangját hallottam, de szavakat nem. Szemeiből annyi mindent ki lehetett olvasni, mintha csak egy nyitott könyv lenne. Hiányzik. Hiába itt áll velem szembe, azt akarom, hogy újra együtt legyünk, újra legyen értelme az életemnek, mert nélküle egy senki vagyok!
-Szeretlek Faith, és sajnálom az egészet! - ért mondandója végére, és úgy nézett mélyen szemembe.
-Niall, én sajnálom. - kezdtem magyarázatomba - Elrontottam mindent, és sajnálom, tényleg nem aka...-nem tudtam befejezni, mert ajkait enyéimre nyomta. Először félénken harapott felső ajkamba, amit én viszonoztam azzal, hogy alsó ajkát kezdtem el szívni, mire mohón kapott ajkaim után. Hamar bebocsájtást kért, amit elég gyorsan meg is kapott, s nyelve vad táncra hívta enyémet. Kezeit arcomra simította, én pedig pólójánál fogva húztam be az ajtón, hisz itt még a falnak is füle van. Ahogy átléptük a küszöböt, az ajtót becsaptuk, megfordultunk, s Niall neki nyomott az ajtónak. Csókunk még ekkor sem szakadt, meg sőt inkább kezdett egyre vadabb lenni.
Ajkai elvándoroltak nyakamra, s azt kezdte el szívni, majd kisebb puszikat hagyott útvonalán, én addig kezeim felvezettem pólója alatt csupasz hátára, s karmolászni kezdtem. Mivel már nem bírtam ajkai nélkül, mohón tapasztottam szám övére, amire csak elmosolyodott, de hagyta, hogy én irányítsak. Azt hiszem, ennyire vadak még nem voltuk, mint most, de azért egy bizonyos határt nem akartam átlépni, ezért óvatosan elváltam tőle. Felső ajkamra kaptam még egy utolsó csókot, majd homlokát enyémnek döntötte, és úgy néztük egymás.
Szeme úgy csillogott, ahogy eddig még sosem, de mindenféleképp ez volt a kedvencem. Száján egy apró mosoly ült. Ahogy láttam hogy néz, kezdtem érezni, ahogy az arcom kezd egy melegebb lenni, és kezdi felvenni a piros színt. Elképesztő, hogy pusztán azzal zavarba tud hozni, ahogy néz. Gyorsan mellkasába fúrtam arcom, mire ő csak felnevetett.
-Hiányoztál manó! - simogatta hátam
-Te is szöszi. - néztem fel rá - Sajnálom Niall!
-Felejtsük el, mit szólsz hozzá? - húzta fel szemöldökét
-Miről is van szó? - nevettem fel, ő pedig fejét rázva puszilta meg homlokom
-Szeretlek! - nyomott egy lágy csókot számra
-Szeretlek! - pusziltam meg - Amúgy, hogy kerülsz ide? - ráncoltam homlokom
-Repülővel?! - kuncogott - Lily, segített a címbe. - mosolygott - És Justin magán gépével - szűkítette össze szemeit, s a falat pásztázta
-Niall, ugye nem estél neki megint? - nyúltam álla alá
-Nem, dehogy. Ő ajánlotta fel. - forgatta meg szemeit - És, hogy-hogy megint?
-Láttam a száját, szóval ne tagadd! - veregettem meg vállát, majd elsétáltam előle egyenesen a nappaliba. Bele telt egy kis időbe, míg utánam jött, majd levágódott mellém.
-Nem direkt akartam, csak amikor megláttam eluralkodott rajtam a féltékenység. Ne haragudj! - nézett rám boci szemekkel. Tudta, hogy ezeknek nem tudok ellenállni ezért csinálta. Fogtam egy párnát, és a fejébe nyomtam, így elterült a kanapén és sikeresen ráültem csípőjére. Egy halk nyögés tört fel belőle, majd a párnát kikapta kezemből, majd jó messzire eldobta, és gonoszan nézett rám. Elkezdtem csikizni, ami nem jött be, mert nem volt csikis, majd egy hirtelen mozdulattal fordított helyzetünkön, így én kerültem alulra. Elkezdett csikizni, mire hangos sikításba törtem ki, és ott ütöttem ahol csak tudtam.
-Kérek egy csókot. - hajolt arcomba, száját csücsörítve
-Nincs kedvem csókolózni. - hazudtam, de ő, mintha meg se hallotta volna, száját enyémre nyomta, de pechére nem csókoltam vissza, amivel tudtam, hogy kínzom, de nem csak őt, hanem magamat is. Egy idő után, miután rájött, hogy így nem ér el semmit, új módszert választott. A mellettem elhelyezkedő kezeit, lecsúsztatta oldalamon, egészen csípőmig, ott megragadta pólóm szélét, s kezeit rásimította csupasz bőrömre. Ahol megérintett, a bőröm perzselt. Keze csak egye feljebb csúszott, míg melltartóm aljához nem ért. Tekintetét nem vette le enyémről, én ajkamba haraptam, az ő arcán egy kaján mosoly ült. Ebben a pillanatban gyorsan magamra rántottam, és kezét kihúztam pólóm alól, és megcsókoltam. Persze, nem tiltakozott és egyből visszacsókolt, majd hirtelen elvált tőlem.
-Mutasd meg a házat. - nézett rám egy győztes mosoly kíséretében, mire csak megforgattam a szemem, majd felült, engem is magával húzva.
Elindultunk, az érdekfeszítő kis túránkra. Először a földszintet mutattam meg neki, ahol található, a nappali, a konyha, és egy kis gardrób, majd mentünk az emeletre. Igen nekünk olyanunk is van, szerencsémre, és az ötödik emelet, csak a miénk. Ahogy felértünk a lépcsőn megmutattam neki nagyi szobáját, a dolgozót, ahol nagyapa dolgozott és amióta meghalt minden úgy van hagyva ahogy ő hagyta, a vendégszobát, majd benyitott egy szobába. Ennek a szobának a közepén, van egy zongora, és a fal mellett egy gitár. Azóta nem játszottam egyik hangszeren sem, mióta nagypapi eltávozott közülünk. Gyorsan kirángattam innen Niall-t, majd mentünk a szobámba.
Ahogy beléptünk a rózsaszín és citromsárgába pompázó kis zugba, Niall egyből elkezdett körbe nézni, és minden kis tárgyat jó alaposan megnézett, én pedig bevetődtem az ágyba. Elhelyezkedtem kényelmesen, és úgy néztem ahogy kíváncsi arccal, megy körbe a szobán.
-Minek neked két gép? - mutatott az íróasztalomon található rendes gépre, majd az éjjeli szekrényemen lévő laptopomra.
-Amikor Lily itt alszik, és nem hoz magával gépet, akkor ő gépezik azon a gépen - böktem fejemmel az asztalra - én meg a laptopon így meg van oldva a probléma.
-Oh értem. - bólintott sokatmondóan, majd befeküdt mellém - Gyere manó. - húzott magához, neki dőlt a háttámlának, engem pedig lába közé húzott, óvatosan elhelyezkedtem és úgy ültünk csendben, ölelkezve. Egy kis idő múlva az ölembe vettem a gépem és életre keltettem. Felléptem Twitter-re, elolvastam a fontosabbnak tűnő twitteket, csiripeltem egyet, majd kiléptem. A fülembe szuszogó srác, csak csendben figyelte mit csinálok.
-Megnézed te is? - fordítottam felé a fejem, mire csak bólintott
-Ha nem nagy gond. - puszilta meg arcom, kezeit hasamról elvette, majd az ölembe hagyva a gépet, kezdett el pötyögni. Ahogy belépett én is a képernyőre néztem. Több száz vagy ezer twitt volt, neki, elolvasott párat, majd bekövetett egy-két embert.
Most már értem, eddig miért nem követte Lily-t, hiába küldözgettünk neki több száz twittet. Annyian írnak neki, hogy nem tudja mindegyiket elolvasni, hiába is akar minden rajongójának egy örömteli pillanatot szerezni, de nem tud annyian írnak neki. Ahogy jobban figyeltem a képernyőt megakadt a szemem egy twitten, amit gondolom Ő is olvas. Nem épp kedves üzenetet kapott.

Nagy Directioner vagyok, de szerintem neked nagyon el kéne húznod a bandából! Nagyon rossz hangod van, csúnya vagy, dagadt vagy, és még sorolhatnám! Úgyhogy légyszíves lépj ki a bandából, minden directioner örülne neki! 

Nem mondom, van mersze a csajnak. Niall kezei a billentyűzeten ökölbe szorultak. Gyorsan kinyomtam a gépet, majd az ágy végébe dobtam, és megfordultam.
Ő csak ült előre bámulva, s meg sem szólalt.
-Hé, nyugi nincs semmi baj! - másztam elé, kezem álla alá helyeztem, és felemeltem, így kényszerítve, hogy nézzen szemembe
-De van Faith! Szinte minden nap kapok ilyen üzeneteket! Néha már komolyan elgondolkodom, azon, hogy tényleg jobb lenne ha kilépnék. Egyszerűen rosszul esik, hogy ez a véleményük rólam. - szeme csillogott, de nem a boldogságtól, hanem a könnyektől.
-Ne butáskodj! Ti öten vagytok a One Direction, és ha kilépnél, mi lenne a fiúkkal? Ők is befejeznék, mert nélküled, már nem ugyan az! És ha kapsz ilyen üzeneteket akkor mi van? Az ilyenek nem is igazi directionerek! Nem kell velük foglalkozni, csak féltékenyek a sikereidre, mert tudják, hogy nekik sosem lesz olyan szerencséjük, mint Neked! És inkább büszkének kéne lenned! - mosolyogtam rá
-Büszke? Mire? - ráncolta értetlenül homlokát
-Sikerült egy antiból igazi directioner-t csinálni! Sőt. - haraptam ajkamba
-Ohh, hát ennek örülök. - nevetett fel - De arra jobban büszke vagyok, hogy egy ilyen kedves, megértő, szeretni való,  lázadó, nagyszájú, gyönyörű barátnőm van! - simogatta arcom. Éreztem kezd a pirosság az arcomba menni, így inkább mellkasába fúrtam arcom - Azt kihagytam, hogy a legjobban azt szeretem benne, ahogy elpirul! - kuncogott fel, mire csak ráütöttem egy kicsit.
-Szemét vagy! - néztem fel rá.
-Lehet, de akkor is igazam van! - csókolt meg. Ez a csók nem tartott sokáig, ugyanis elhúzódtam tőle.
-Gyere, mutatok valamit! - álltam fel az ágyról, őt magammal húztam, és kimentem egyenesen egy olyan ajtó fele, ami mögé nem nyitott be. Kinyitottam, majd elindultam felfele a lépcsőn, ahogy felértem, jó erősen megnyomtam a már rozsdás ajtót, s ki mentünk a tetőre. Elsétáltam a széléig, s úgy néztem a nyüzsgő várost.
-Fentről sokkal szebb! - ölelt át hátulról, kezeit hasamra simította
-Ideszoktam járni gondolkodni. A zaj valahogy megnyugtat.
-De jó neked, én nem tudnám megszokni. - nevetett fel
-Mikor mész vissza? - fordultam felé, kezeimmel derekán öleltem át.
-Rosszul fogalmaztál. - rázta fejét - Te is jössz velem vissza! - simította egyik kezét arcomra
-Én nem megyek. Nem tudok, így a szemükbe nézni a többieknek. Mit gondolhatnak rólam?! - engedtem el, s leültem a tetőszélére. Szemeimbe könnyek gyűltek.
-Ne butáskodj! Mindenki vár! Hiányzol nekik! Amikor Liam felolvasta a levelet, Lily a legrosszabb barátnőnek gondolta magát, és Hannával együtt sírtak, Harry dühös magára, amiért tegnap nem említetted neki, hogy eljössz, és semmi jelét sem adtad, Liam, Louis és Zayn, pedig magukat emésztik, amiért olyan szemetek voltak veled! És nekem is az kell, hogy ott legyél velem! - guggolt le elém
-Hallottátok a levelet? - néztem rá kidüllesztett szemekkel
-Igen! És visszatérve rá, nem utállak, sosem utáltalak, és sohasem foglak tudni utálni! Szeretlek Faith, tiszta szívből!
-Én is Niall! - döntöttem homlokom övének - Mikor megy a gép vissza? - mosolyodtam el, mire felkapott ölébe, és elkezdett pörögni. - Niall tegyél le, mert hányni fogok! - nevettem, s egyből lerakott
-Amúgy a pilóta azt mondta, hogy négyre legkésőbb legyek a reptéren, mert akkor megy vissza, szóval még van.. - előkapta telefonját, megnyomott rajta egy gombot, s nézte az időt - másfél óránk!
-Akkor egy óra múlva indulni kell. Mit csináljunk? - húztam fel szemöldököm
-Van egy ötletem. - csókolt meg, s a következő pillanatban pedig kattanást hallottam -Első közös kép. -vállt el kuncogva
-Ne mááár. - kényeskedtem - Mutasd! - nyúltam érte, s a képernyőjét felém tartotta. -Tetszik. - haraptam alsó ajkamba, a kép láttán. Még csináltunk egy pár képet, ami kábé lett vagy 20darab, mert nem tudtuk eldönteni, hogy melyik jó vagy nem, így meghagytuk az összeset, pluszba még Niall csinált rólam egy párat, amit nem hagytam ezért kicsit elmosódtak, de egy kedvenc azért lett. Miután kiéltük fényképész vágyainkat, visszamentünk a házba, egyből a konyhába, mert az ír szerelmem éhes lett. Ki gondolta volna?!
Eldöntöttük, hogy csinálunk egy kis tejbegrízt, és neki is álltunk. A főzés során hagytunk magunk után egy kis kupit, de csak akkor pakoltunk el, amikor már megettük az ételünket.
Én a pulton ültem, míg Niall a lábam közé beállva, próbált megetetni, ami kisebb bénázások során sikerült is. Mire befejeztük a kajálást, pont annyi volt az idő, hogy már készülnöm kelletett, így Niall-t megkértem, hogy kezdjen el mosogatni, meg a kis disznóólunkat tüntesse, el, míg én gyorsan lefürdök. Szerencsémre, nem ellenkezett, így hamar elszaladtam zuhanyozni, miután végeztem felöltöztem, addigra már ő is ott ült az ágyam végébe, telefonját bámulva, s valamit állítgatott rajta. Miután megmutatta mit, láttam, hogy a hátterét állította át a csókos képünkre. Folytattuk a pakolást, szerencsénkre volt annyi eszem, hogy amikor megjöttem nem pakoltam ki egyből, így csak a laptopot kelletett beletenni a bőröndömbe, felhúztuk a cipőinket, becsuktam az ajtót s már indultunk is le.
Taxit hamar fogtunk, s mentünk a reptérre. Ahogy odaértünk kipattantunk, Niall jobban a fejére húzta a sapkáját, és mentünk az információs pulthoz, megkérdezni, hogy a magángépbe hol tudunk beszállni. Míg vártunk egy kislány szaladt oda hozzánk.
-Szia, ugye te vagy Niall Horan? - szólalt meg cuki kis hangján, Niallre néztem mire lehajolt hozzá, úgy beszélgetett vele
-Igen, de ugye nem sikítasz? - tette ujját a kislány szájához
-Nyem, csak kéjhetek egy ajáírást? - nézett rá szépen, mire Niall csak felkuncogott
-Hát persze. - majd elvette a kislánytól a papírt és a tollat, és írni kezdett- Mi a neved, baba?
-Maya. - válaszolt
-Tessék Maya, és amiért ilyen ügyes voltál, csináljunk egy közös képet is? - nézett a kislányra
-Jujj igen! Anyaaa! - szólt anyukájához, aki időközben, már mellénk sétált, és nyújtotta is felém a gépét, hogy csináljak képet, amit örömmel vettem el
-Nagy mosoly! - néztem a gépre, majd a Mayát ölelő Niall-re. - Kész! - adtam vissza a gépet a szülőnek, majd a pult felé fordultam, mert jött a pilóta, közbe meghallottam ahogy Maya kérdez valamit:
-Ő a barátnőd? - hallottam suttogó hangját, gondolom Niall bólintott, mert folytatta - Nagyon szép lány. - kuncogott fel, mire én csak elmosolyodtam, majd tovább beszéltem a nővel, és a pilótával, majd nem sokkal később Niall is csatlakozott hozzánk, mert mentünk a géphez.
Szerencsére a csomagomat nem vizsgálták át, így nem húztuk az időt, mert már nem is volt időnk. Ahogy felszálltunk a gépre, az egyik kanapén elhelyezkedtünk, és már indultunk is.
-Milyen aranyos volt az a kislány. - ölelt át Niall
-Az biztos. - kuncogtam fel - Niall, amúgy most, hogy megyünk a bulira? - fordultam felé
-Hát, ha LA-be érünk, utána megyünk Selenáéknál, mivel gondolom ott van a ruhád?! - nézett rám, mire csak bólintottam. - Utána megyünk a szállodába, elkészülünk, és megyünk a többiek után a buliba. Így jó?
-Tökéletes! - nyomtam rövid csókot szájára, majd mellkasára feküdtem.
Vajon milyen érzés lesz, újra a többiek szemébe nézni? Nagyon haragudnak rám Mandy-ék? És Selena? Vajon tudja egyáltalán, hogy eljöttem? Majd választ kapok a kérdéseimre, amint megérkeztünk a buliba.....


8 komi és jön a következő rész:P

31. A levél

Sziasztok:D itt lenne az új rész:D igaz már fel akartam rakni hamarabb, de valahogy nem úgy jött kis az időmből=/ és kezdtem egy új blogot:) az első rész már ott is fent van, szóval nézzetek be és KOMIZZATOK!! http://dodoandhazza.blogspot.hu/

Kaptam egy díjat, amit köszönök szépen Kinga -nak:)♥

1.Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
1. Szeretek zenét hallgatni, és írni

2. Barna hajam és barna szemem van:)

3. 2fiú tesóm van:o

4. Általában a részek meg vannak írva előre.

5. A semmi közepén lakok egy sz*r faluba

6. Kevés barátom van, de tudom, h rájuk bármikor számíthatok

7. Kedvenc sportom a foci^^ , és a görkorizás

8. Egyszer szeretnék kijutni Londonba(igaz angolul nem nagyon tudok, de sebajxD)

9. Most kezdem a 11.-ik osztályt

10. Imádom a csokit*-*

11. A példaképem: Demi Lovato*-*

 2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

1.Mi a kedvenc számod? jelenleg Tone Damli ft. Eric Saade - Imagine imádom♥

2.Mi a kedvenc filmed? Project X

3.Ki a pasi ideálod? nincs, de ha választani kéne akk Niall Horan*-*

4.Mi a kedvenc városod? Miskolc, Pest

5.Mióta írsz blogot? tavaly szeptemberbe kezdtem el:)

6.Ki a kedvenc énekesed/énekesnőd? Selena Gomez, 1D, Cher Lloyd, Rita Ora, Eric Saade, JB

7.Hány nyelven beszélsz? elméletileg 2(magyar, angol), de néha már én se vagyok benne biztosxD

8.Mi a kedvenc gyümölcsöd? eper

9.Hány éves vagy? 16

10.Balaton vs. Tenger? tenger, de a Balatont is imádom:D

11.Várod a sulit? igen, de csakis az osztály hülyesége miatt:D másért nemxd

3.11 kérdést kell feltenni a jelölteknek! 

4. 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés) 

Hú hát, ezt a kettőt sajnos nem tudom megcsinálni, ugyanis ritkán olvasok blogokat, és szerintem mindenki nagyon ügyesen ír, és így nem szeretnék senkit megjelölni:) remélem nem baj:)

Köszönöm még egyszer a díjat, és itt lenne az új rész:) Jó olvasást I hope you like it!♥

Lily szemszöge:

Telefonom halk csörgésére keltem fel. Gyorsan kikaptam párnám alól és kinyomtam, mielőtt még Selena felébredne. Vidáman keltem fel és mentem a fürdőbe elvégezni reggeli teendőimet, utána pedig a gardróbba indultam. Felkaptam egy fekete fehérnemű szettet, egy sima farmer rövidnadrágot, egy csíkos toppot, és hozzá egy lapos balerinát. Fülembe raktam egy epres fülbevalót, nyakamba pedig a hozzá illő nyakláncot. Szemem kihúztam, hajam kiengedve hagytam. Miután kész lettem átmentem Bella szobájába. Kopogtam, de nem válaszolt, ezért benyitottam.
-Hahó, Bella! - szóltam, de semmi. Ágya be volt vetve, gondoltam a fürdőbe lesz, így besétáltam oda, de ott sem volt. Ahogy sétáltam ki, a szemem megakadt valamin, az ágyon. Közelebb lépkedtem hozzá, majd leültem a szélére, és a kezembe vettem a kis borítékot, amin a nevem állt. Lassan olvastam, s mire a végére értem, már majdnem sírtam. Nem lehet, hogy elment. A levelet visszaraktam a borítékba, majd azt kezembe fogva indultam le a lépcsőn. A konyhából hangokat hallottam, így a falhoz simulva füleltem. Tudom nem lenne szabad, de kíváncsi lettem.
-Nem tudom, mi lesz vele. - hallottam Bella nagyijának hangját
-De Katie, mi a baj? - szólalt meg Mandy
-Mandy, Brian, én meg fogok halni! - mondta ki a szavakat Katie, rám pedig még jobban rám jött a sírás
-Mi? Ezt hogy érted? - szólt zavartan Brian
-Egy gyógyíthatatlan betegségem van, és maximum két hónap, de lehet, hogy csak egy hetem van. - kezdett el szipogni, én pedig nem bírtam tovább
-Katie nagyi! - szaladtam oda hozzá, és hátulról megöleltem - Mond, hogy nem igaz!
-Liliana drágám! - fordult meg - Nem lett volna szabad hallanod. - rázta fejét
-Mond, hogy nem igaz! Nem hagyhatod itt te is! Kérlek! - sírtam még jobban
-Sajnálom kicsim. Isten akarata ez. - törölte meg szemem
-Lily, nem lett volna szabad hallgatóznod! - ripalt rám Brian
-Nem titkolhatjátok sokáig! - néztem rá, majd a már síró Mandy-re - Mennem kell! - töröltem meg szemem, majd kirohantam a házból. Szaladtam ahogy csak bírtam. Egy régi barátra volt szükségem, így Chaz-hez szaladtam. Ahogy odaértem Justin nyitott ajtót.
-Lily, mi történt? - rémült meg. Tudtam neki nem mondhatom el.
-Bella! - borultam nyakába
-Mi van vele? - tolt el magától
-Nincs itt? - néztem rá
-Nem, miért lenne? - értetlenkedett
-Elment. - hajtottam le a fejem
-Mi? Miért? Hova?
-Az elmúlt egy hét!
-El kell mennünk érte!
-Felesleges lenne! Csak egyetlen egy személy tudná őt visszahozni! - néztem rá
-Niall. - nézett maga elé, én pedig bólintottam - Megvan! Mondd meg neki, hogyha visszaakarja hozni Bellát, legyen a reptéren 2órán belül. A magángépemmel elmehet érte, és visszaérnek estére. - nézett rám komoran
-Tényleg? Uram isten Justin. Te vagy a legjobb! - öleltem meg jó szorosan
-Semmiség, hisz miattam van ez az egész. - rántott vállat
-Ne okold magad! De én sietek, majd beszélünk. Szia! - intettem és megint szaladni kezdtem. A tüdőm szúrt, levegőt is alig kaptam, a cipőm törni kezdte a sarkam, de kb fél óra múlva már a szálloda liftjében álltam. Térdemre támaszkodtam és így próbáltam friss oxigénhez jutni, majd a lift pittyegése jelezte, hogy felértem a 6.-ik emeletre. Egyből az ajtójuk felé szaladtam, és elkezdtem először kopogni, majd dörömbölni rajta. Mocorgást hallottam bentről, de nem hagytam abba.
-Ki a fasz dörömböl ilyenkor? - kiabált morcosan Zayn
-Biztos rajongó! - kiabált Louis is
-Basszus nyissátok, már ki ezt a retkes ajtót! - kiabáltam, a zár egyből kattant és Hanna meglepődött arcával találtam szembe magam
-Szia Lily! - mosolyodott el, de most nem érdekelt, egyből betrappoltam az előszobába, ahol mind az öt fiú ült, és mindannyian rám kapták tekintetüket, amikor eléjük álltam.
-Lily?! Te dörömböltél? - állt fel Zayn és elindult hozzám
-Ne most! - löktem el magamtól - Mondjátok csak most boldogok vagytok? Elértétek a célotokat! Gratulálok! - emeltem fel a hangom
-Miről beszélsz? - értetlenkedett Louis
-Belláról!
-Mi van vele? - szólt egyszerre Harry és Niall
-Miért kelletett nektek folyton szekálnotok? Mondjátok miért? - kezdtem el sírni
-Lily, picim, mi történt? - ölelt át Zayn
-Ez történ! - dobtam le eléjük a levelet, és leültem a kanapéra. Liam fölkapta, kibontotta és hangosan olvasni kezdte:

Kedves Lily:

Mikor ezt a levelet olvasod én már valószínűleg New York-ban leszek. Igen, jól látod. Hazajöttem! Lehet, hogy most gyengének tartasz, hogy megfutamodok a probléma elől, de már nem bírom. Nem bírom tovább, ahogy Zayn-ék folyton megaláznak, és szekálnak. Eddig tűrtem, de már nem megy, főleg, úgy hogy tudom, hogy igazuk van. Magamnak köszönhetek mindent, hisz én rontottam el. Ha nem engedtem volna Justin-nak....Szeretem Niall-t tiszta szívből, és ezt Te és Selena tudjátok a legjobban. Eddigi elkövetett hibáim közül ezt bánom a legeslegjobban. Talán ha nem történik az egész, akkor talán még most is együtt lennénk Niall-el, talán együtt készülnénk az estére, de túl sok a talán.
A borítékban találsz egy nyakláncot. Légyszíves add oda Neki, és mond meg neki, hogy mindennél jobban sajnálom, és hogy akárhogy utál, én még mindig ugyan úgy szeretem. 
Emlékszel, amikor Hannával megígértétek, hogy segítettek Sely szülinapi bulijának szervezésében? Sajnos az elmaradt, de a buli az nem. Egy hét egyedüllét során - hisz Selenával ti se nagyon foglalkoztatok velem - sikerült mindent megszerveznem, a ma estével kapcsolatban. A címet nem mondom el, legyen meglepetés nektek is. Mivel tudom, hogy elfelejtkeztetek a buliról, így ruhátok sincs, ezért nézz be a szekrénybe. Találsz ott három csomagot, Selenának, Hannának, és Neked címezve. Ezeket tőlem kapjátok búcsúajándék gyanánt. Remélem tetszeni fognak, mind a ruha és a buli is. Fél hétre készüljetek el, és a sofőr majd a szálloda előtt fog várni rátok. 
Sajnálom, hogy pont ma léptem le, de így is Boldog Születésnapot kívánok Selenának, és remélem nem fog haragudni rám. Köszönök mindent. Szeretlek Tieteket.

                                                                                                      Bella xX

U.I.: Jó bulizást, és találkozunk nyár végén! - fejezte be Liam az olvasást

-Én vagyok a legrosszabb barátnő a világon! - kezdtem újra sírni. Fejem térdemre hajtottam.
-Ne hibáztasd magad! - simogatta Zayn a hátam - Nem a te hibád!
-Igazad van! - néztem rá, szemem megtöröltem - A Te hibád! - böktem mellkasára
-Nem, ez közösen, miattunk van! - szólalt meg Louis, a többi fiú csak bólogatott
-Miért nem említette tegnap? Francba is! - állt fel dühösen Harry és az ablakhoz sétált
-Ezt hogy érted? - nézett rá értetlenül Liam
-Tegnap miután leléptem, vele voltam. Véletlenül összefutottunk, és nem volt szívem egyedül hagyni. - fordult felénk, hátával az üvegnek dőlt - Semmi jelét nem adta, hogy el akar menni.
-Beszélnem kellett volna vele! - támaszkodott Niall a térdére, közbe egyik kezével a borítékért nyúlt, és a benne lévő nyakláncot a kezébe csúsztatta
-Most mi lesz? - szólalt meg szipogva Hanna
-Senki nem tudja visszahozni, csak egy valaki! - néztem végig rajtuk, mire mindannyian a szőke srácra kaptuk tekintetünk
-Niall, neked kell visszahoznod! - szólt rá Louis és Liam
-Jó, de hogy? Repülő ki tudja hogy megy, meg jegy se biztos, hogy lesz! - állt fel és idegesen kezdett el járkálni előttünk föl s alá.
-Igaza van! Ha el is tudna menni, nem biztos, hogy a bulira visszaér! - rázta a fejét Harry
-Én tudom a megoldást, de nem biztos, hogy tetszeni fog. - néztem Niall-re, mire megállt velem szembe - Menj el a reptérre, és ott fog várni egy gép. Pontosabban egy magángép. Justin gépe. - suttogtam az utolsó mondatott
-Nem! Az teljesen kizárt, hogy én annak a gépével menjek! Miatta van minden! - csapott dühösen az asztalra
-Mást nem tudsz tenni! - kiabált rá Harry
-Nem! - szögezte le
-Beverted a képét, és most segíteni próbál, inkább hálás lehetnél neki! - kiabált Louis is
-Hálás?! Most ugye csak szívatsz?! - fordult felé a szőke srác
-Az isten szerelmére Niall James Horan! - pattant fel mérgesen mellőlem Zayn - Elvonszolod a nagy segged a reptérre, felülsz a gépre és visszahozod El-t! - állt meg vele szembe. Az ír srác nem szólalt meg csak lehajtotta a fejét, majd halkan megszólalt:
-Mi a lakásának a címe? - nézett fel rám, arcomra egy nagy mosoly ült, felálltam és jó szorosan megöleltem.
-Ez a beszéd! - jöttek a többiek is és mindannyian egy emberként öleltük meg
-Lily, mennyi időm van még kiérni? - tolt el magától Niall
-Ja igen. Kb 45perced.
-Akkor gyerünk! - tolta Harry az ajtó felé
-Hé kocsikulcs is kéne! - fordult vissza, mire Lou már dobta is neki
-Sapka, szemüveg, a biztonság kedvéért! - nyújtotta felé Zayn
-Címet SMS-ben küldöm.
-Bella nélkül vissza ne merj jönni! - fenyegette meg Hanna ás Liam
-Sok sikert! - öleltem meg még utoljára
-Majd jövünk! - intett, majd kilépett az ajtón
-Nyugi, minden rendben lesz! - ölelt át hátulról Zayn, és egy csókot nyomott nyakamra
-Remélem is. - suttogtam, még mindig az ajtót nézve.
-Akkor szerintem mi mehetünk is vásárolni! - csapta össze tenyerét Harry
-Haver, most komolyan ez a legfontosabb? - szólt rá Liam
-Öcsi nem akarok senkit megijeszteni, de este buliba megyünk! Egy szülinapi buliba! Ahova szokás ajándékot is vinni! - nézett hülyén a többiekre
-Basszus, nem vettünk semmit! - hüledezett Lou
-Akkor mi magatokra hagyunk titeket! Jó vásárlást! - fordultam feléjük vigyorogva
-Mi? És ti? - szólt Zayn
-Mi már megvettük neki! - nyújtotta rá a nyelvét Hanna
-És nekünk a ruhákat meg kell nézni! Úgyhogy sziasztok! - nyomtam egy csókot Zayn szájának a sarkába, a többieknek intettem egyet, majd Hannát magam után húzva elhagytuk a lakosztályt. Gyalog mentünk, mivel két kocsi volt bérelve nekik, egy amivel Niall ment el, a másik meg biztos kell a többieknek a vásárláshoz, úgyhogy nem maradt más választásunk. Az utat egy óra alatt megtettük, mire odaértünk Selena nem volt otthon szerencsénkre.
-Anya, apa?! - lepődtem meg a konyhába érve
-Liliana drágám! - ölelt jó szorosan magához anya
-Ti hogy-hogy itt? - néztem rájuk értetlenül
-Bella hívott minket Selena szülinapi bulijára. - mosolygott
-Ti is tudtátok? - álmélkodtam
-Persze! - bólintott apa, én pedig furcsán fordultam Hanna felé
-Izé, apa, anya, Katie nagyi ő itt Hanna Walker. Hanna ő itt az anyukám Carley, az apukám Bob, és Bella nagyija Katie. - mutattam sorba rajtuk
-Jó napot! - mosolygott félénken a mellettem álló lány
-Tegezz nyugodtan! - ment anya oda és őt is megölelte
-Mandy beszélhetnénk? - néztem rá erőteljesen
-Miről? - mosolygott rám
-Csak Selena ajándékáról. - böktem fejemmel a nappali felé
-Persze. - indult el előttem - Na mond! - nézett rám, én pedig kihúztam a hátsókertbe és a nyílászárót is behúztam - Mi az? Miért kell ennyire kijönni?
-Mandy van egy jó és egy rossz hírem! - néztem rá félve
-Mi? - nézett rám értetlenül
-Inkább ülj le először! - toltam egy szék felé - Szóval...izé öhmm...Bella...öhmm haza ment! - mondtam ki gyorsan, mire Mandy kidüllesztett szemekkel nézett rám
-Hogy mi? - hangja vagy 2oktávval magasabban csengett
-Hajnalba lelépett, hagyott egy levelet, de a jó hír az, hogy Niall elment érte, és visszahozza! Remélhetőleg. - suttogtam az utolsó szót
-Uram isten. De miért? Vagy hogy? - kezdett el könnyezni
-Hosszú, majd elmondja! De légyszíves Katie-nek ne mond! Annyit elég tudni mindenkinek, hogy Niall-el van! Rendben? - néztem rá könyörögve
-Persze! Köszönöm, hogy elmondtad nekem! - ölelt meg mosolyogva - Na gyere menjünk, be, aztán lassan lehet készülődni, az estére. - kacsintott majd besétáltunk
-Hanna, akkor jössz? - böktem az emelet fele, mire csak bólintott
-Hova mentek? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel anya
-Készülődni! - forgattam szemem, majd gyorsan beszaladtunk a vendégszobába, ahol Bella az elmúlt egy hétbe "lakott".
-Milyen ruhákról írt? - nézett rám értetlenül a szőke lány
-Nem tudom. Valami szekrénybe vannak, azt írta. Szerintem ebbe lesz! - böktem fejemmel, az ággyal szemben lévő szekrényre. - Nézzük meg! - indultam el felé, majd kinyitottuk azt. Tényleg itt volt három becsomagolt valami. Elvettük mindegyiket, rá raktuk az ágyra, majd azt amelyiken a saját nevünk állt, lehúztuk róla a cipzárt.
-Uram. Isten. - suttogtuk egyszerre Hannával. A kis 'csomagba', amin az én nevem állt, egy erős rózsaszínű, kicsit húzott ruha volt, hozzá egy krém színű kis táska, egy óra, egy pár fülbevaló, egy karkötő, és egy gyűrű, plusz egy körömlakk. Az ékszerek mind aranyból voltak. A cipős doboz után nyúlva levettem róla a tetejét, és elém tárult egy csodás fehér magassarkú cipő, aminek az orrán virágok helyezkedtek el. El sem hiszem, hogy ezt kaptam tőle.
-Lily. - nyögte ki nagy nehezen a mellettem álló lány, mire felé fordultam, és a kezében tartott egy csillogó, nyitott orrú magassarkút. Jobban megnéztem az ő ajándékát is. A ruha ugyan olyan volt, mint nekem, annyi különbséggel, hogy az övé halvány rózsaszínben pompázott. A táskája tört fehér színű kézi táska volt, hozzá gyöngyös karkötők, és egy Swarovski gyűrű, amihez egy fülbevaló is járt. Pluszba egy a ruhájához illő rúzs, és egy matt fekete körömlakk.
-Hanna! - nyögtem én is, egymásra néztünk és mindketten egy hatalmas sikításban törtünk ki.
Brian és apa szaladva jöttek fel hozzánk, mivel azt hitték, hogy valami baj történt, mire mi csak hangos nevetésbe törtünk ki, és kizártuk a szobából őket. Az órára néztünk ami már fél tizenkettőt mutatott, így lementünk ebédelni.
Amint kiderült Selly-t a menedzsere hívta el, hogy mi had tudjunk normálisan elkészülni. Nem mondom Bella aztán mindent jól megszervezett. Az ebéd jóízű elfogyasztása után, Hannával visszamentünk a szobába, lefeküdtünk az ágyra, és úgy néztük a plafont.
-Rosszul érzem magam. - suttogta alig hallhatóan
-Ugye nem fogsz hányni? - néztem rá félve
-Nem úgy te hülye! - ütött rám egy párnával - Ez az egész. Bellát magára hagytuk, egyedül szervezett meg mindent, és ilyen ajándékot kapunk tőle!
-Tudom, én is. - húztam el a szám - Mi lenne, ha mi is meglepnénk valamivel? - néztem rá kíváncsian
-Mire gondolsz? - szűkítette össze szemeit
-Mondjuk, ha vissza jön, akkor elvihetnénk vásárolni, vagy csak úgy simán meglepjük. Na? - haraptam alsó ajkamba.
-Nagyszerű! - tapsikolt - Remélem, Nialler-nek sikerül visszahoznia!
-Rajta múlik minden! - dörzsöltem meg szemeim - Na jó, inkább kezdjünk el készülődni! - álltam fel nagy nehezen, gépem bekapcsoltam, és indítottam el zenét, kicsit hangosabban a szokottnál, és Hannával kezdetét vette a buliba készülődés.....


8komi és jön az újabb rész!:)

30. Hallani akarod az élettörténetem?

heyhoo:p visszatértem gyerekek!:D olyan jó volt 1 hónapig kicsit kikapcsolódni, de azért már hiányzott a blog, meg az internet:'Dés már kevesebb, mint 1 hónap és suli!!:o nem akarom:'(

A részről annyit, hogy beleadtam mindent, amit csak tudtam és remélem elnyeri a tetszésetek:) Lehet először durván fog hatni, de üzenetem van vele:) Remélem rájöttök mi az:) És most kiderül Bella egész élete is.
És lesz egy kis változás is, ami már végleges. Bella és Lily életkora 17, és Niall-é is!:)

I hope you like it!♥



-Te ki vagy? - nézett el vállam fölött Endy
-Az, aki, ha nem engedi el Bellá-t most azonnal, beveri a képed! - hangja fenyegető volt, a karomat szorító srác, pedig szép lassan elengedett.

-Mégy úgyis találkozunk! - sziszegte fülembe, majd elsétált előttem, mintha mi sem történt volna. Fejem lehajtottam, nem mertem felnézni.
-Mennyit hallottál? - fordultam félig felé, de arcom így se láthatta hajamtól

-Az egészet. - szólt bátortalanul - Igaz ez? - fejem felé fordítottam és a göndör hajú srác szemébe néztem, és bólintottam egyet.

-Sajnos igen. - suttogtam, szemem könnyháló fedte el, fejem lehajtottam. Pár másodperccel később, pedig két erős kar fonódott hátamra. Jó szorosan bújtam hozzá.

-Miért nem mondtad el? - puszilt hajamba 

-Nem könnyű róla beszélni. - néztem szemébe - Hallani akarod az élettörténetem?

-Igen! - bólintott határozottan - De gyere menjünk innen! - húzott a kocsi fele, közbe észrevettem, hogy egy kisebb csoport gyűlt körénk, és volt köztük pár tinédzser lány is, akik összesúgtak. Gondolom felismerték Harry-t. Miután mindketten beszálltunk a járműbe, elindultunk valamerre, míg végül egy elhagyatott útszakaszra nem értünk. Leállította a kocsit, kiszálltunk és egy fa tövébe letelepedtünk. 

-Elmondom, de csak akkor, ha megígérsz valamit! - fordultam szembe vele

-Bármit!

-Nem mondhatod ezt el senkinek, főleg nem a fiúknak! 

-Megígérem! - bólintott

-Remélem is. - ejtettem meg egy mosolyt - Egyszerűbb lesz, ha nem szakítasz félbe! - szemem lehunytam, vettem egy mély levegőt, és elkezdtem: - Boldog gyerek korom volt. Ott volt a családom, Selena, Chaz és 7évesen megismertük Lily-t. Elválaszthatatlanok voltunk, igaz én vagyok a legfiatalabb közülünk, de ez sosem számított. Selena már akkor is szerepelt, gyerek sorozatokban, és a sok utazgatás miatt elköltöztek. Rá 2 hónapra Chaz-ék is elköltöztek, Stratfordba, így csak Lily maradt nekem, igaz a többiekkel is tartottuk a kapcsolatot, de Chaz-zel egy idő után már nem. Ekkor minden megváltozott. Innentől kezdve az életem egy szenvedés. 11 éves voltam, amikor egyik este egyedül sétáltam haza táncról. Nem féltem, mert biztonságos környéken laktunk, a gazdag negyedben. Vígan énekeltem és ugráltam, már a házunkat is láttam, amikor az egyik bokorból elő ugrott egy ember. Bűzlött a piától, állni nem bírt. Megijedtem, sikítottam, de befogta a szám. Elráncigált valahova, ahol...ahol - megakadtam. Nem tudom elmondjam-e neki, de már belekezdtem. Torkomba gombóc nőtt. - megerőszakolt. - mondtam ki. Harry-re néztem, aki kitágult szemekkel nézett rám. Száját szólásra nyitotta, de nem hagytam szóhoz jutni, inkább tovább beszéltem. - Onnantól kezdve félek a sötétben. A vidám, mindig mosolygós kislány eltűnt. Nem beszéltem, ami anyáéknak is feltűnt, pszichológushoz vittek, és akkor kiderült. Az embert elkapták és börtönbe zárták, de még így is rettegtem. A táncot persze nem hagytam abba, de mindig jött értem valaki. Az akkor 14 éves bátyám mindenben segített, amiben csak tudott. Szerencsére a család még többet foglalkozott egymással, és egyre több időt töltöttünk együtt. Pszichológushoz jártam, és feldolgoztam - már amennyire lehetett. Teltek a hetek, a hónapok visszajött a régi énem, és a 12-t is betöltöttem. Születésnapom után két héttel kirándulni indultunk. Egy Range Rover-rel mentünk, apa vezetett, anya mellette ült, mi a kis öcsémmel, és a bátyámmal hátul ültünk és párna csatáztunk. Akaratos voltam, nem adtam oda anyának a párnát, akárhogy kérte. Ráncigálta, mire én hirtelen elengedtem, és meglökte apa kezét, így magára borította a forró kávéját, és áttért a szembejövő sávba. - nyeltem egy nagyot. Az emlékek megint feltörtek. - Jött egy kisbusz és utána már csak a kórházba keltem fel, két héttel később. Mindannyian meghaltak rajtam kívül. A világ szegényebb lett egy híres sebész orvossal, a divatvilág, pedig az egyik legnevesebb divatcég, divatkirálynőjét vesztette el, a focisták egy igen ügyes játékos nélkül maradtak, és a kicsik egy kis manót vesztettek el, én pedig család nélkül maradtam. Nagyiékhoz kerültem. Segítettek amiben csak tudtak, de nem sok sikerrel. Volt, hogy napokig nem ettem és végül a kórházba kötöttem ki. Lily és Selena öntött belém lelket, és Mandy-ék, akik szinte már a szüleim. Pszicho dokihoz jártam hosszú-hosszú ideig, de a rémálmaim néha még most is visszatérnek. Az ünnepek szörnyűek voltak nélkülük, főleg a születésnap, és a karácsony. Hamarabb felnőttem, mint más kislányok. 13 évesen, ahhoz képest, hogy mások vígan nevettek és játszottak, én magamba fordultam, csak Lily-vel álltam szóba, meg persze Lená-val. Nagyjából túltettem magam a baleseten, és azt hittem nem jöhet más semmi. Nem volt igazam. Az a pasas, aki bántalmazott kiszabadult a börtönből és bosszút akart állni rajtam. Elrabolt, és megint nemi erőszakot hajtott végre rajtam, utána öngyilkos lett. Akkor azt kívántam bárcsak én is inkább meghaltam volna apáékkal. Szenvedtem, a pszichológus minden nap járt hozzám. Megint nem ettem, amivel nagyiékat készítettem ki, de végül kaptuk a rossz hírt: nagyapa tüdőrákos. Lesokkoltam, és az ő kedvéért próbáltam erős lenni. Megint nevettem, és táncoltam, egyszóval a régi lettem, közbe elmúltam 16 is. - mosolyodtam, de egyből elkomorultam - Szeptember volt. A mentő autó szirénájára, és nagyi kiabálására keltem. Nagyapa nem ébredt fel. Meghalt. Két és fél évnyi harc után "győzött" rajta a betegség. Ez volt az utolsó, amit el tudtam viselni, és önpusztításba kezdtem. Megismerkedtem Endy-vel, és rossz társaságba keveredtem. Lógtam, rendőrségi ügyem is volt, majd kiderült, hogy Endy, csak azért volt velem, mert fogadott a haverjaival, hogy mennyi idő után tud lefektetni. Amikor megtudtam, szakítottam vele, és leváltam tőlük. A táncba temetkeztem. Sérüléseket szenvedtem, de orvoshoz nem mentem, nem ittam és ettem, csak ha nagyon muszáj volt, akkor is utána meghánytattam magam. Akkor kezdtem el vágni magam - bal csuklómra simítottam kezem - Nem vettem észre, hogy ezzel is még nagyobb fájdalmat okozok nagyinak. Azt hittem ezzel megoldok mindent, de tévedtem. Január elsején önszántamból bevonultam a rehabilitációra. Sokat köszönhetek az ottani orvosoknak, szinte teljesen meggyógyítottak, igaz még néha most is rám tör a kényszer, nagyobb étel adagok esetén, de legyőzöm őket. 5 hónapig voltam bent, utána visszatértem a suliba, a régi életembe. Végre találkozhattam nagyival és Lily-vel, mert míg bent voltam nem engedtem nekik, hogy meglátogassanak, mert nem akartam, hogy úgy lássanak. Suliba igaz, piszkáltak egy páran, hogy milyen lány vagyok, de nem izgatott, és csak megerősödtem nekik hála. A 17. születésnapom lazán telt. Lena is hazajött és újra gyerekek lehettünk pár napra. Azóta vagyok, az aki, és soha nem leszek más! Most pedig egy világsztárnak öntöm ki a lelkem. 10 éves korom óta 360°-os fordulatot vett az életem. Meglepő nem igaz? - néztem Harry-re, aki csak bambán bámult rám, nagy szemekkel és nyitott szájjal. Ezen a látványom felkuncogtam.
-Az. - nyögte ki nagy nehezen. Arcán látni lehetett, hogy most dolgozza fel a sok dolgot amit mondtam neki. - Bella én annyira sa...
-Ne! - szakítottam félbe - Ne mond ki, azt a szót! Nem szeretem mikor sajnálnak.
-Bocsi. - nézett rám bűnbánóan - Endy az a srác, aki most neked állt? - bólintottam, a következő pillanatba, pedig már engem ölelt - Köszönöm, hogy megbízol bennem. - húzott magához jó szorosan
-Én köszönöm, hogy elmondhattam. - fúrtam arcom mellkasába. Ezt az idill pillanatot az ő telefonjának csörgése zavarta meg. Elváltam tőle had tudja fölvenni.
-Igen? Izé...öö...- idegesen vakarta tarkóját - A rajongók! Igen. Nem. Nem hiszem. Gyalog?! Mondom nem! Van egy kis dolgom. Csá - tette le
-Ki volt az?
-Niall. - forgatta meg szemeit, a név hallatán elhúztam a szám - Mi lesz veletek?
-Vége. Ő mondta. Utál engem. - hajtottam le a fejem
-Nem igaz. Szeret téged! És nem is haragszik rád. - keserűen felnevettem
-Velem tartasz? Kéne egy kis fuvar. - tereltem a témát, mire ő csak megrázta a fejét
-Persze. Egész nap rád érek! - nevetett fel. Felálltunk, beszálltunk a kocsiba, mondtam a címet és elindultunk. Nem sokkal később megálltunk egy szórakozó hely előtt.
-Ide miért jöttünk? - nézett rám értetlenül
-Csak gyere. - szálltam ki az autóból, majd bementünk. A helységben ott sürgölődött pár ember, de egyből kiszúrtam azt aki nekem kellett, és Harry-t magam után húzva elindultunk felé.
-Szia Ush. - köszöntöttem az illetőt
-Áá kicsi lány! - ölelt meg - Hello, Usher Raymond. - nyújtotta kezét a göndör hajú srác felé
-Harry Styles. - fogott vele kezet
-Minden kész? - néztem Usher-ra
-Igen. A jég szobor holnap 6-ra jön, a tortával együtt. A vendégek 7-re, Selena 8-ra. - nézett papírjára - Eddig egy vendég sem szólt, hogy nem tud eljönni, szóval leszünk egy páran. És az ajándékoknak van egy külön kis szoba kialakítva! - mosolyodott el
-Fantasztikus! - csaptam össze tenyerem - Köszönöm szépen!
-Igazán nincs mit. Ja és Mandy-ék szóltak, hogy 9-től lesz egy külön ajándékuk. Valami vetítés, de többet nem mondtak.
-Majd kiderül. Justin nem jött?
-Nem. - rázta fejét
-Értem, mindegy köszi. - mosolyogtam rá - Mi megyünk. Majd beszélünk! Szia, és köszönöm még egyszer. - adtam három puszit arcára és leléptünk
-Ez az lesz amire gondolok? - kérdezte már a kocsiban Harry
-Igen, a holnapi buli! - vigyorogtam rá büszkén
-Szépen megszervezted. - nézett elismerően, majd gázt adott. Mondtam a következő címet, és tíz perc múlva már ott is voltunk.
-Megvársz itt? - néztem rá, mire csak bólintott - Max fél óra és jövök! - szálltam ki a járműből, és mentem az ajtóhoz. Ott csengettem és pár másodperc múlva Ryan nyitott ajtót.
-Bella?! - lepődött meg
-Szia. - intettem - Justin?
-A szobájában, de jobb ha nem mész fel.
-Muszáj beszélnem vele! - törtem át mellette és elindultam az emeletre, az ajtaja előtt kopogtam.
-Hagyjatok békén! - kiabált ki - Nincs kedvem senkivel beszélgetni! - halkan kinyitottam az ajtót
-Velem sem? - léptem be szobájába
-Bella?! - kelt fel az ágyból, de utána egyből elfordult  - Miért vagy itt? - szólt ridegen
-Beszélnünk kell! - csuktam be mögöttem, a barna ajtót - Az nem megoldás, ha kerülsz, és nem is beszélsz velem! - léptem mögé
-Nem tudod mit érzek! Dühös vagyok magamra, mert tönkretettem a kapcsolatod, és a barátságunk! - hajtotta le a fejét
-Nem tetted tönkre! - simítottam egyik kezem hátára - Nézz rám! - kérleltem, de nem fordult meg - Drew légyszíves! - léptem elé, így arcát is láttam - Veled mi történt? - néztem szájára, kezem is a sebre simítottam, mire felszisszent
-Nem lényeg! Jogosan kaptam! - húzta el fejét
-Niall?! - ráztam fejem - Nem tetted tönkre a barátságunk! Csak légyszíves ne legyél velem ilyen. - néztem rá könyörögve
-Nem haragszol? - nézett rám félve
-Dehogy is! - öleltem meg, amit ő is viszonzott
-Sajnálom! - puszilta meg arcom
-Barátok?! - nyújtottam felé jobb kezem, miután elszakadtunk egymástól
-Csak barátok? - harapott alsó ajkába
-Sajnálom, de csak ennyit tudok nyújtani. - húztam el a szám
-Megértem. - erőltetett egy mosolyt
-De én megyek, mert Harry vár a kocsiba. Szia! - pusziltam arcon
-Holnap a bulin találkozunk! - szólt még utánam, mielőtt kiléptem volna szobája ajtaján. Erőltettem egy mosolyt és kiléptem onnan, és egyből  mentem lefele, egyenesen a kocsiba.
-21 perc 19 másodperc! - nézett órájára birka
-Komolyan mérted? Te hülye vagy! - nevettem el magam
-Hova lesz a fuvar? - nézett rám, én pedig az időre. Már este nyolc is elmúlt. Észre se vettem, hogy így elment ez a nap is.
-Haza vinnél, hazza? -néztem rá fáradtam
-Hazza igen! - nevetett, és gázt adott - Miért Hazza?
-Mi? - szakítottam el tekintetem egy piros lámpáról és rá néztem
-Kétszer mondtad, hogy haza!
-Pedig Harry-t akartam a végén! - nevettem
-De hazát mondtál! - nevetett tovább
-Jó, akkor mától nekem Hazza vagy! - nyújtottam rá a nyelvem
-Megjegyeztem nyuszi! - nézett rám szúrósan, de szája sarkában ott bujkált egy kis mosoly is, mire csak fejen vágtam, és gázt adott. Az utat innentől kezdve végig énekeltük, mindenféle számokkal. A többi piros lámpánál volt egy pár ember, aki nagyon nézte a kocsinkat, de nem is figyeltünk rájuk.
-Menj, és én majd 10perc múlva megyek utánad! - toltam az ajtó felé
-Igenis kapitány! - tisztelget és belépett a házba. A fiúk még mindig itt vannak, ezért küldtem be először Harry-t, hogy ne legyen feltűnő, hogy egyszerre jövünk meg. Amíg vártam leültem a lépcsőre, és bámultam ki a fejemből.
Lily szülei és nagyi holnap reggel érkeznek, és Mandy megy ki eléjük a reptérre, így olyan fél tíz körül érnek ide. Selena úgy fogja magát érezni, mintha mindenki elfelejtette volna a szülinapját, mert a One Direction azt mondta, hogy a stúdióba lesznek és a barátnőjüket is viszik magukkal - értem itt Hanná-t és Lily-t - Taylor se lesz, mert ő állítólag valami filmes megbeszélésen lesz, és csak este ér rá, én pedig...nos hát én se leszek itthon.
Telefonom órájára néztem, majd fölálltam, leporoltam magam és szép lassan bementem. A tervem mi szerint csendben felmegyek a szobámba, romba dőlt, ugyanis a többiek a nappaliban ültek, és az ajtónyitódásra mind fölkapták fejüket. Zavartam néztem rájuk, ők pedig fürgén mértek végig. Harry-n látni lehetett, hogy mindjárt elröhögi magát, de szerencsémre ebben a pillanatban szólalt meg a telefonom, és hálát adtam az égnek, hogy megmentett. Gyorsan előkaptam a táskámból a csörgő készüléket és besétáltam a konyhába.
-Igen? - vettem fel
-Szia Isabell, itt Greta. - szólt bele egy női hang
-Szia. Mizujs? - tettem a telefont a vállam és az állam közé, és elővettem egy pohár narancslevet és leültem az asztalhoz
-Bocsi a késői zavarásért, csak a cégnél volt egy kis gond, de....
-Milyen gond? - ijedtem meg
-Semmi komoly megnyugodhatsz! Anyukád cége még mindig olyan, mint vele. - hallottam hangján, hogy mosolyog
-Jó ezt hallani. - mosolyodtam el nyugodtan
-Na szóval, a ruhák miatt hívlak. Megkaptad őket? Minden jó?
-Igen tökéletes. Pont olyan, amilyet elképzeltem. - mosolyogtam, és belekortyoltam innivalómba
-Reméltem, hogy tetszik, hisz ezeket te tervezted! - nevetett fel, nekem pedig a számban lévő üdítőt sikerült kiköpnöm, és köhögni kezdtem
-Hogy mi? - lepődtem meg, ő pedig csak tovább nevetett
-Emlékszel, amikor egyszer bejöttél és az igazgatói székben ülve rajzolgattál?
-Igen, de azt hittem, hogy azok már nincsenek meg. - ráncoltam szemöldököm -bár ő ezt nem láthatta
-Ott voltak az asztalon, én pedig elraktam, most pedig egy kis segítséggel sikerült őket felhasználnom.
-Milyen segítséggel? - értetlenkedtem tovább
-Rólam már meg is felejtkeztél? - vette át a telefont egy férfi hang
-Randy?
-Pontosan, drágám! - nevetett fel
-Uram isten, mióta nem hallottam rólad! - gondoltam vissza az utolsó találkozásunkra
-Nagyon elhanyagoltál minket.
-Tudom és sajnálom. Ígérem ahogy, csak tudok bemegyek hozzátok!
-Ajánlom is. - szólt bele egyszerre Greta és Randy, vagy máshogy mondva a kereszt szüleim
-Akkor köszönöm szépen mindkettőtöknek! Ti vagytok a legjobbak!
-Te csináltad, mi csak átalakítottuk. Látszik, hogy anyukád génjeit örökölted! - beszélt Greta
-Szerencsémre. - hajtottam le a fejem - Hiányzik.
-Nekünk is, és az egész cégnek is. De egy nap te fogsz a helyére lépni! - biztatott Randy
-Reméljük, de sosem leszek olyan jó, mint ő. - suttogtam
-Ne beszélj butaságokat. Anyukád büszke rád! És mindig az lesz! - vigasztalt kereszt anyum
-Tudom! - kezdtem el könnyezni - Én megyek, mielőtt...
-Rendben. - vágtak szavamba - Szia és vigyázz magadra! Szeretünk, te kis manó.
-Szeretlek titeket! - nyomtam ki a készüléket. Feltöröltem az asztalról a folyadékot, majd fölszaladtam a szobába. Ott egyből a szekrényhez mentem, és ránéztem a ruhákra. Igazuk volta Greta-éknak. Ezeket még én rajzoltam, de azért volt rajta egy kis változtatás, de így még sokkal jobb lett. Gyönyörűek voltak. Egyszerűek, de nagyszerűek. Óvatosan bezártam a szekrény ajtaját, majd a szoba ajtaját, oda mentem az ágyamhoz, bekapcsoltam a gépem és a lejátszóba beraktam pár számot, a hangot kicsit föltekertem és indítottam is. Elsőnek T Mills zenéje csendült fel. Imádom ezt a palit, bárki bármit is mond a külsejéről, nekem nem az a fontos, bár meg kel hagyni így is elég dögös.
Leültem ágyamra, lábamról lehúztam cipőmet, kiegészítőimet is levettem, hajam egy laza kontyba fogtam. Levettem pólóm és nadrágom, és egy szál fehérneműbe beálltam szekrényen található egész alakos tükörbe. Végig néztem magamon, és egy fintorral jeleztem, hogy hasamra és combomra is felszaladt egy kis felesleg. Gondolom azért, mert már nem táncolok, és nem is sportolok. Közbe a zene átváltott Demi Lovato - Skycraper-re. Imádom ezt a számot, Demi pedig a példaképem. Ahogy ő is leküzdte a 'betegségét' az valami elképesztő. Neki köszönhetem, hogy most itt járok. Az ő példájára mentem a rehabilitációra, és ott volt szerencsém találkozni vele. Épp látogatóba volt, és akkor beszélgettünk egy kicsit, és sikerült lelket öntenie belém. A zene túllépésével én is inkább elmentem fürdeni. Engedtem a kádba jó meleg vizet, majd belemásztam. A kelleténél  kicsit többet áztattam magam, így gyorsan megmosakodtam, és a testem köré csavarva egy törülközőt kimásztam a vízből. Beálltam a tükör elé, és lemostam a már így is elkenődött szemfestékemet, miután ezzel is végeztem megtörülköztem normálisan, felkaptam egy fekete fehérnemű szettet, egy rövid gatyát, és egy atlétát, és visszasétáltam a szobába. Az éjjeliszekrényemből a levelet elővettem, még egyszer átolvastam, majd beleraktam egy borítékba, és a nyakláncot is belecsúsztattam, és visszaraktam oda ahonnan elővettem. Kisétáltam a folyosóra, egyenesen az egyik kis gardróbhoz, onnan óvatosan előhalásztam a nagyobbik bőröndömet, és azt megemelve indultam vissza a szobába. De mielőtt beérhettem volna, a gépemen megszólalt a srácok zenéje. Nem a What Makes You Beautiful, hanem az egyik X-Factor-os számuk a Kids in America. Ez volt az egyik olyan számuk, amit letöltöttem, a másik a Viva la Vida. A zene csak ment, én pedig ott álltam az ajtóba, kezemben az üres bőrönd. Jött az a rész, amit nem akartam hallani. Niall része, ezért gyorsan odaszaladtam a gépemhez és leállítottam, helyette beraktam egy másik számot. Amint kész voltam, a bőröndöt rádobtam az ágyra, az ajtót bezártam, és a szekrényemhez léptem. A ruháim közül itt volt pár darab, azokat megfogtam, nagyjából összehajtottam, és beraktam  bőröndbe, hozzá még pluszba pár létfontosságú dolgot, majd a cipzárt összehúztam rajta, és a szekrénybe állítottam. A ruhát, amit majd fölveszek azt elől hagytam, gépem kikapcsoltam, és még gyorsan belesüllyesztettem nagy utazómba, lámpát leoltottam, utána bebújtam az ágyba, és el is szunnyadtam.
-Hagyd, alszik! -hallottam Lily suttogó hangját
-Tudom! - suttogott Selena is - Hiányzik! - puszilt meg, majd záródott az ajtó, és én is visszaaludtam

                                   *  *  *  *  *  *

Telefonom ébresztőjére riadtam fel. Gyorsan kinyomtam, fejem a párnába fúrtam. Nem akarok felkelni! Hátamra fordultam, szemem megdörzsöltem, az éjjeliszekrényen lévő lámpát felkapcsoltam, majd kómásan felültem. Lassan elbotorkáltam a fürdőig, megmostam az arcom, ezzel kicsit felébredtem, utána fogat mostam, majd visszasétáltam a szobába. Felkaptam egy tiszta fehérnemű szettet, egy fekete farigatyát, egy égszín kék pólót, és egy fekete cipőt is, az ágyat gyorsan bevetettem. A bőröndöt a szekrényből elővettem, és az ajtóhoz állítottam. Visszamentem a fürdőbe, gyorsan kifésültem a hajam, s ráhúztam egy kukás sapkát, szemem kihúztam szemceruzával, és egy kereszt fülbevalót is raktam fülembe. Amint ezzel is kész lettem, egy kisebb táskába beledobáltam fontosabb dolgaim, mint például: telefon, pénztárca stb. Ránéztem az órára, és tudtam, hogy mennem kell. Felkaptam a fekete dzsekim, a szekrényről a levelet az ágyra raktam, a kis táskám átdobtam vállamon, megfogtam a bőröndöm, leoltottam a lámpát, kisétáltam az ajtón, majd magam után bezártam azt, és halkan elindultam lefelé. A lépcsőn akadt egy kis nehézségem, de sikerült úgy leérnem, hogy senkit nem költöttem fel. A kulcscsomóm fölkaptam a kis szekrényről, behelyeztem a zárba, és kinyitottam. A hajnali hideg megcsapta arcom. Még egyszer visszanéztem, majd kiléptem az ajtón, visszazártam és elindultam a kapu elé. A taxi, amit még tegnap már megrendeltem, még nem volt itt, így várnom kell rá.
Nem tudom, hogy helyesen cselekszem-e, de most ez tűnik a legjobb megoldásnak. Tudom, így cserben hagyom a többieket, de ők sem foglalkoztak velem. Ebben az egy hétbe, rádöbbentem, hogy igenis tiszta szívből szeretem Niall-t bármit teszek is vagy mondok, ő már a részem marad. De legalább Selena és Lily boldog párkapcsolatban élnek, és ennek örülök. És szerencsémre a mai bulit is sikerült minden bökkenő nélkül megszervezni, aminek még jobban örülök. Órámra néztem, ami hajnali 4:12-t mutatott, szóval még van időm. Nem sokkal később a taxi megérkezett, a sofőr kiszállt, a bőröndömet a csomagtartóba tette, és beültünk.
-Hova vihetem kisasszony? - nézett rám a visszapillantóból. Még egyszer visszanéztem a házra és megszólaltam:
-A repülőtérre, legyen szíves!

Komikat kérek!!!!:D

29. Egyedül

sziasztok:D itt lenne az új rész is, igaz egy kis késéssel:/ és sajnos akadt egy kis bökkenő!=/ egész júliusban én Pesten fogok melózni, így nem tudok majd új részeket hozni, ugyanis nénjéméknél nincs gép-.-:S nagyon sajnálom:) de a következő részeket, úgy írom meg h belefektetem minden erőm, h a lehető legjobbak legyenek:)
egy páran írtátok, h Niall és Bella ne veszekedjenek....hát, nem tudom h örülni fogtok-e ennek:| de ebből a részből kiderül Bella múltjából olyan dolgok is amik eddig rejtve maradtak a 'nyilvánosság' előtt! 
de nem rizsázok:) itt a rész, és találkozunk augusztusba!:) 


I hope you like it!♥




-Hol lehetnek? A gépük elméletileg már tíz perce leszállt! - idegeskedett Hanna
-Nyugi. Nézzünk szét, hátha ők is ránk várnak. - nyugtatta Lily. Amíg a lányok körbe néztek, én addig a földet pásztáztam. Nem sokkal később éreztem, hogy a vállamat kopogtatja valaki. Kedvtelenül, de megfordultam.
-Jó napot hölgyem! Tudna segíteni nekünk? - szólalt meg egy kicsit furcsa akcentussal három bajuszos ember. Végignéztem rajtuk, és ahogy kinéztek, az valami borzalmas. Minden színű ing rajtuk, borzas haj, a fejükön különböző sapka, és egy-egy ódivatú szemüveg, csak a nadrág volt normális. Elfintorodtam látványukon, de gyorsan rendeztem vonásaim.
-Bocs, de nem! - szólaltam megy rekedtes hangon a sok sírástól, majd elindultam. Ahogy elhaladtam mellettük, az egyiküknek nagyon ismerős illata volt. Megráztam a fejem, ezzel kiűzve a furcsa gondolatokat agyamból, és leültem egy székre. Kezeim ölembe helyeztem, idegességembe ujjaimat tördeltem.
-Ha így folytatod mehetünk a sebészetre! - ült le mellém Selly
-Nem izgat. - rántottam vállat - Inkább az, minthogy most itt üljek.
-Ne mondj butaságokat! - rázta fejét - Nem lesz semmi baj. - simogatta hátam
-Persze. - nevettem fel keserűen - Látod azokat? - böktem fejemmel a velünk szemben lévő padsorra, ahol a lelencsereg ült, kibővülve két személlyel.
-Mi van velük? - nézett rám értetlenül
-Az egyik srácnak olyan illata van, mint Niall-nek. - néztem rá
-Ezt honnan veszed?
-Az előbb odajöttek hozzám.
-Stílus tippeket kértek tőled? - nevetett fel, mire én is megejtettem egy mosolyt
-Feladom! Eltűntek! - dobta le magát mellém Lily
-De ha még a telefonjukat felvennék! Megverem őket! - jött Hanna is. A következő pár percben mindannyian csendben ültünk. Én az ujjaim tördeltem, közbe bámultam az öt fura srácot, akik nem sokkal később felálltak, és elindultak felénk.
-Azok hogy néznek ki? - mutatott rájuk Hanna
-Mint a bohócok. - nevetett Lily
-Hánynom kell! - pattantam fel helyemről, és elindultam a legközelebbi mosdó felé. Nem érdekelt, hogy embereket lökök fel, csak siettem. Ahogy a sötét folyosóra értem lelassítottam és próbáltam megkeresni a számomra megfelelő ajtót. Már majdnem beléptem rajta, amikor valaki befogta a szám és hátrafelé kezdett el húzni. Próbáltam sikítani, de semmi hang nem jött ki a torkomon.
-Nyugi, ne sikíts! - dörmögte egy nyugodt hang a fülembe, és megcsapott egy ismerős illat. Behúzott egy kis helyiségbe, ami szinte csak üvegekből állt, így be lehetett látni az egész várót. El rablóm elengedte a szám, én pedig kimásztam karjai közül és megfordultam.
-Mit akarsz tőlem? - förmedtem rá, aki az egyik 'bohóc' volt
-Meg sem ismersz? - lepődött meg, karjait széttárta
-Miért kéne? - néztem rá értetlenül, közbe hátráltam
-Nem ártana. - harapott alsó ajkára, arcára egy csibész mosoly ült. Túl ismerős volt ez nekem, a mosoly is, az illat is. Lassan közelítettem felé, ő nem mozdult, csak ugyan úgy állt előttem. mikor odaértem levettem a szemüvegét róla, majd kezem bajuszára csúsztattam, majd szép lassan megszabadítottam tőle, közbe ajkamra haraptam, így próbáltam visszatartani nagy mosolyom.
-Te hülye vagy! - ráztam fejem, majd parókáját is levettem, rendes hajába beletúrtam
-Lehet, de te csinálod ezt velem. - suttogta ajkaimba és megcsókolt. Három nap után újra érezhetem őt. Kezei bejárták egész hátam, míg végül bal keze fenekemen állt meg, jobb keze, pedig csípőmet cirógatta. Csókunk kezdett egyre hevesebb és szenvedélyesebb lenni. Óvatosan tolt maga előtt, mindaddig, amíg a falnak nem ütköztem. Egy halk nyögés tört ki belőlem a kisebb fájdalom miatt, ő pedig belemosolyodott csókunkba. Egyik kezemmel arcát simogattam, a másik kezem, pedig mellkasára simítottam és szép lassan megpróbáltam eltolni magamtól.
-Valami baj van? - nézett szemembe
-Nem, csak nincs levegőm. - kapkodtam oxigén után mosolyogva
-Szeretnék egy kopoltyút! - nézett rám komolyan, amire hülyén néztem rá - Tudod, akkor sosem kéne elválnunk egymástól. - harapott ajkába és egy kicsit el is pirult. Ilyenkor olyan, mint egy kisfiú, és feltudnám zabálni, annyira aranyos.
-Támogatom az ötletet! - nyomtam puszit szájára, majd megöleltem - Hiányoztál!
-Te is! - puszilt hajamba, majd eltolt magától - Mi történt veled? - simított homlokomra
-Csak egy kis baleset. - rántottam vállat - Tudod milyen ügyes tudok lenni.
-Kitalálom! - csücsörített, szemét összeszűkítette - Nekimentél valaminek, vagy leestél az ágyról?!
-Második! - kuncogtam. Ő is felnevetett és egy gyors puszit nyomott rá.
-Ettől már nem fog fájni! - mosolyodott el. - Amúgy a srácok már várnak ránk.
-Honnan tudod? - néztem rá értetlenül, majd megfordított és Selená-ékra mutatott a nagy üvegen keresztül - Basszus, itt az egész repülőtér látott minket? - csúszott hangom egy oktávval feljebb
-Nem. - kuncogott - Mi látunk mindenkit, de minket nem lát senki. - fordított magával szembe
-Akkor megnyugodtam. - mosolyogtam, és jobb kezem belecsúsztattam bal tenyerébe - Menjünk. - indultam el őt magam után húzva
-Várj! - állított meg az ajtónál és elém lépett - Szeretlek! - csókolt meg. Ez a csók nem tartott sokáig, mégis ez volt a legjobb. Minden érzés benne volt.
-Én is. - néztem szemébe miután elváltunk
-Mehetünk. - mosolygott. Kitolt az ajtón, utánam jött ő, majd kezünket összekulcsolva sétáltunk a többiekhez.
-McCartney! - ugrott a nyakamba Louis - Köszönöm! - suttogta fülembe, hogy csak én halljam és egy apró puszit nyomott arcomra
-Tomlinson! Ugyanolyan hülye vagy, mint voltál. - váltam el tőle nevetve
-Te meg béna! - mutatott sebemre, én pedig csak rányújtottam a nyelvem
-El! - jött Zayn
-Cappuchino! - húzogattam szemöldököm, majd őt is jó szorosan megöleltem
-Tudjuk, hogy szeretsz minket, de ennyire kimutatni nem kell. - mutatott nevetve felsőmre Liam
-Csakis a ti kedvetekért. - kacsintottam, majd őt is megöleltem. Miután tőle is elváltam Niall-t néztem aki épp Hannával beszélgetett. Hasam összeszorult, kezem izzadni kezdett.
-Nyuszi! - kiabálta valaki, és hátulról a nyakamba ugrott. Egyensúlyom megingott, de sikerült talpon maradnom.
-Birka. - ráztam fejem mosolyogva és megfordultam - Azt hittem leszoksz erről a névről. - öleltem meg
-Nincs kedvem. - rántott vállat, mire én mellkasára ütöttem egyet - Hékás ez fájt! - vállt el tőlem - Haragudni fogok rád!
-Nem lehet, mert én már haragszok rád. Niall megcsalt veled! - nevettem
-Biztos ő volt az? - szólalt meg sejtelmesen Hanna. A vér megfagyott ereimben.
-Befejeznéd? - léptem elé
-Te vagy én? - nézett szemembe
-Én! - vágtam rá habozás nélkül
-Miről van szó? - kérdezték egyszerre a fiúk
-Semmiről! - mondtuk egyszerre, majd elléptünk egymástól
-Ha ti mondjátok! - rakta Louis maga elé kezét védekezéskép
-Srácok mi akkor megyünk. - húzott magához Niall
-Itt a kulcs! - dobta oda neki Liam - Csak óvatosan! - kacsintott
-Majd meglátjuk. - mondta szerelmem
-Hova viszed? - nézett értetlenül ránk Selly és Lily
-Elrabolom! - nevetett - Nyugi Mandy tud róla. Na sziasztok! - intett és engem maga előtt tolva indultunk el kifelé. Annyira összezavarodtam, hogy csak akkor kapcsoltam, amikor már a kocsiban ültünk.
-Niall hova megyünk? - néztem rá
-Meglepetés. - nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra
-De ugye nem így fogsz mutatkozni? - mutattam az ingére, mire ő is oda nézett
-Francba erről elfelejtkeztem! - csapott a kormányra - Hát csak beengednek az étterembe így is.
-Á szóval étterem! - nevettem - Mondjuk gondolhattam volna.
-Arra célzol, hogy sokat eszem? - tettetett felháborodottságot
-Igen, de így szeretlek a legjobban. - pusziltam meg arcát
-Már megijedtem. - simította egyik kezét combomra. Az út további részén sok mindenről beszéltünk. Többek közt a New York-i útjúkról, az első CD-jükről, Selena szülinapi bulijáról, és még sok mindenről. Az étterem előtt leparkolva a szám tátva maradt.
-Tetszik? - szólalt meg Niall
-Nem kelletett volna ide jönni. Nekem a Meki is megfelel. - néztem rá
-De a barátnőmet pont oda viszem randizni. - nézett rám hülyén, és kibújt csúnya ingéből
-Randi? - haraptam alsó ajkamba az elém táruló látványtól. Csupasz felsőtestén kirajzolódott néhány kocka is, amiről alig tudtam elszakítani a tekintetem.
-Annak szántam. - puszilta meg szám, ezzel kizökkentve teste tanulmányozásából. A hátsóülésre nyúlt, ahonnan egy pólót és egy pár cipőt kapott elő. A felsőbe egyből belebújt, a cipőt először ölébe rakta, amíg a másikat levette lábáról, utána felvette azt.
-Kész! - nézett rám vigyorogva
-Ügyes. - simogattam meg arcát
-Tudom! - kacsintott, majd kiszállt a kocsiból, és azt megkerülve jött az én oldalamra, és kinyitotta nekem az ajtót. - Hölgyem?! - tette fel karját
-Uram! - karoltam belé, és elindultunk az étterembe. Beérve egy pincér elkísért minket az asztalunkhoz, ami a legeldugottabb helyen volt az épületbe. Nem sokkal később már a megrendelt kaját is megkaptuk, és nekiláttunk az evésnek.
Azt hinné az ember, hogy evés közben nincs témánk, így nem beszélgetünk, de ez nem igaz! Mindkettőnknek volt valami téma amit kifirtattunk, de a sok bénázásunkon is jókat nevettünk.
-Tele vagyok! - rakta le a kést és a villát szerelmem
-Én is! - dőltem hátra a székben - Köszönöm szépen, finom volt! - mosolyogtam rá
-Nincs mit! - mosolygott. Láttam, hogy valamin nagyon gondolkozik, már ép megakartam kérdezni, amikor jött a pincér, és elvitte előlünk a tányérokat.
-Niall mi a baj? - simítottam kezem kezére
-Miről akartál velem beszélni? - nézett szemembe. Nem akartam elmondani. Még nem! Nem most!
-Majd elmondom. - erőltettem egy mosolyt. - Ne rontsuk el a hangulatot!
-Faith, tegnaptól ezen görcsölök mi az a fontos dolog. Légyszíves! - nézett rám könyörögve. Tudtam itt az idő. Vettem egy mély levegőt, majd szép lassan kifújtam azt.
-Szeretlek Niall! - néztem szemébe - Ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni!
-Megígérem! - bólintott
-Rendben, akkor.. - nem  tudtam hogy kezdjem el - Niall én...én..- lehajtottam a fejem, vettem egy mély levegőt és kimondtam - Megcsókoltam Justin-t! - hadartam el. Féltem reakciójától, nem mertem rá nézni, de miután két perc múlva se szólalt meg felnéztem rá. Az asztalt nézve ült, mozdulatlanul.
-Niall légszíves mondj valamit! Kiabálj velem vagy akármi, csak szólalj meg kérlek! - mondtam már-már sírva
-Mit mondjak? Megcsaltál! - nézett rám dühösen
-Nem! Vagyis de, de csak egy csók volt esküszöm! - sírtam el magam
-Mondd csak legalább jobb volt, mint velem? - gúnyolódott
-Ne mondj ilyeneket! Szeretlek Niall, tiszta szívből. Én nem akartam, hogy megtörténjen. Legszívesebben visszaforgatnám az időt, ha lehetne.
-Mégis megtörtént! Ha szeretnél nem csaltál volna meg! Tudod Faith, én tényleg szeretlek! És ilyet ritkán mondok egy lánynak! Csalódtam benned! - rázta fejét
-Ne mondj ilyeneket! Ő mászott rám és én...én voltam olyan idióta, hogy visszacsókoltam. Niall én tényleg sajnálom! - sírtam tovább
-Sajnálhatod is! Ennek vége Bella! Itt és most! - csapott az asztalra, felállt és elviharzott. Fizetni akartam, de láttam, hogy a pénz már ott hever a asztalon, így csak gyorsan felálltam és kiszaladtam az étteremből a szakadó esőbe, és abban a pillanatban hajtott el előttem Ő. 
Tudom, hogy elveszítettem és az egész az én hibám. Csak álltam a járdán, nem érdekelt, hogy az emberek furcsán néznek rám. Semmi nem tudott érdekelni. Haza nem akarok menni, így elindultam a titkos helyemre. Az esőben bőrig áztam, a lábam fájt a magassarkúban, de nem izgatott, csak mentem és mentem, míg végül oda nem értem. Leültem a szikla tövébe, telefonom kikapcsoltam és sírtam. Szememből patakokként folytak a könnyek megállás nélkül, de nem zavart. Azt hiszem, hogy a most következendő napokban az életem is kisírom....


Niall szemszöge:


Idegesen hajtottam el a kocsival az étteremből. Megcsalt! Nem tudom elhinni róla. Azt hittem, hogy ő más, mint a többi lány, és nem csak hiszem hanem tudom is. Szeretem Őt, de haragszom is rá. Nem tudom mit kéne tennem, időre van szükségem.
Leparkoltam a szálloda előtt és felsiettem a lakosztályunkba. Ahogy beértem az ajtón egyből a szobám fele indultam.
-Nyuszit hol hagytad? - szólalt meg hirtelen Harry, amitől megijedtem
-Kit? - fordultam felé, mellette pedig ott ültek a többiek is Liam kivételével
-Bella! Hol van? - nézett rám értetlenül, Selena és Lily egyből lesütötték szemüket, Hanna pedig elmosolyodott
-Erről volt a vita a repülőtéren, igaz? - léptem a szőke lány elé
-Attól függ, mit mondott?! - húzta fel egyik szemöldökét
-Szerintem nagyon jól tudod!
-Beavatnátok minket is? - szólalt meg Louis
-Bella megcsalt téged! - mondta ki egyszerűen, szívembe, mintha egy kést döftek volna
-Ez csak valami vicc, ugye? - álmélkodott Harry
-Sajnos nem. - rázta fejét Selena
-Te is tudtad, és nem szóltál?! - nézett Zayn Lily-re
-Tegnap történt az egész, és neki kelletett elmondani nem nekünk! - védte meg magát a lány
-Hé, nem kell vádolni senkit. Senki nem hibás csak ő! - néztem körbe rajtuk
-És most mi lesz veletek? - néztek rám mindannyian
-Vége van! - mondtam ki a számomra legnehezebb mondatot, és szó nélkül besétáltam a szobámba és ledobtam magam az ágyra. Ott volt az Ő felsője, kezembe vettem, majd amilyen messze csak tudtam eldobtam magamtól, ezzel kiadva magamból egy kis feszültséget.
Szeretem még most is, de nem tudom mi lesz velünk. Mellettem heverő gitárom felkapta, az erkélyajtóhoz sétáltam, leültem elé és gitározni kezdtem egy új dallamot. Végig kell mérlegelnem a helyzetet, de egy biztos! Nem tudok rá sokáig haragudni, de nem is bocsájthatok meg neki egyhamar.....


Bella szemszöge: (1 hét múlva):


Egy hét telt el azóta, hogy elmondtam Niall-nek az igazat. Próbáltam beszélni vele, de csak annyit mondott, hogy időre van szüksége, amit meg is értek csak fáj. Fáj, hogy elveszítettem. Az első 1-2 napban folyton sírtam, de rájöttem, hogy ezzel mit sem érek, így napközbe erősnek próbálom mutatni magam, de esténként mindig rám jön a sírógörcs, így átköltöztem az egyik vendégszobába, hogy a lányok tudjanak nyugodtan aludni.
Sok minden történt ezen a héten. A srácok min utálnak, és ha meglátnak, vagy összefutunk folyton sértegetnek, és gúnyos szavakkal illetnek. Hanna is még haragszik rám, de már nem annyira, mint eddig, hisz ha meglát megejt egy mosolyt, és az csak jót jelenthet, nem?
Azon a napon, amikor mi szétmentünk Niall-el, Lily és Zayn hivatalosan is egy pár lett, aminek örülök, csak így többször összefutok a fiúkkal, ha jönnek ide. Sajnos Lily és Selena is "elhanyagoltak", hisz szinte mindig egyedül hagytak, de nem bántam. Vagyis egy kicsit, de így legalább mindent sikerült megszerveznem a holnapi bulival kapcsolatban, és erről senki nem is sejt semmit. Igen, holnap Selena nagykorú lesz, amit egy jó nagy bulival ünnepelhet, a barátaival, a kollégáival, a zenekarával, és mindenkivel aki sokat jelent számára.
Merengésemből a hangos nevetés és kiabálások zökkentettek ki. Tudtam, hogy ők azok. Szemem lehunytam, vette egy mély levegőt, majd szép lassan kifújtam, és kikeltem az ágyból, és besétáltam a fürdőbe. A tükörbe nézve megijedtem saját magamtól. Szemem piros, és karikás a sok sírástól, így gyorsan beálltam a zuhany alá és lefürödtem, utána elvégezte reggeli teendőimet. Egy szál törülközőbe átrohantam a szobánkba, a gardróbba és felkaptam egy fekete fehérnemű szettet, egy fekete cicagatyát, egy fehér pólót, aminek az elején egy farkas volt, hozzá egyik magassarkú cipőmet, majd fülembe raktam egy fülbevalót, és egy farkasos gyűrűt húztam ujjamra, és egy pár karkötőt is felraktam kezemre, szemem kihúztam tussal és egy szemüveget is felvettem. Hajam pedig hagytam, úgy ahogy volt, így enyhén hullámosan omlott vállamra, fogtam még egy táskát, abba beledobáltam a fontosabb dolgaimat, és lementem.
A lépcsőn próbáltam a leghalkabban menni, ami sikerült is nagyjából, és átosontam a konyhába. Szerencsére itt nem volt senki, így kivettem a hűtőből egy dobozos kólát, amikor már zártam be az ajtaját, hírtelen megszólalt valaki:
-Lily ne siess! Elment az étvágyam! - kiabált ki az illető
-Nem veszed észre magad? - fordultam Zayn felé
-Miért is? - dőlt neki a falnak
-Gyerekesen viselkedsz!
-Na megszólalt az, aki nem tud hű lenni! - itt betelt a pohár
-Befejeznéd?! - kiabáltam rá - Elegem van abból, hogyha összefutunk mindig sértegettek. Ha haragudtok rám oké, megértem, de légyszíves maradjatok már kussba, mert senki nem kíváncsi rá! Eleget szenvedek és ezek nélkül is! - léptem elé, és nem érdekelt ha a többiek hallották
-Igen?! Viseld a tetteid következményeit! Magadnak köszönhetsz mindent! - emelte fel ő is a hangját
-Tudom, és vállalom is. De legalább te visszavehetnél magadból. Sokat köszönhetsz nekem!
-Mégis mit? - röhögött fel
-Lily-t! - mondtam ki ezt az egy szót, és egyből elhallgatott
-Őt ne keverd bele! - nézett rám komoran
-Miért? Nekem köszönheted, hogy már nem ölitek egymást, és most együtt vagytok! - nem szólalt meg, csak csendben állt lehajtott fejjel, tudtam, hogy nyertem - Na látod!? Úgyhogy, jobb ha visszaveszel, mert tudok és is ilyen lenni! - veregettem meg a vállát és kiléptem a konyhából. Balra elnézve láttam, ahogy mindenki engem figyel, és ott volt Ő is, de mintha mi sem történt volna indultam el az ajtó fele.
-Leléptem! - kiabáltam
-Hova mész? - szólt utánam Lily a konyhaajtóból
-Oda, ahol érdeklik, hogy élek-e vagy halok! - vetettem rá még egy utolsó pillantást, majd kilépetem az ajtón.....


Harry szemszöge:


Csendben hallgattuk a kis vitát a konyhában. Igaza van Bellának. A srácok túl léptek egy bizonyos határt, amit már nem kelletett volna.
-Mi van Faith-el? Olyan máshogy viselkedik. - szólalt meg Niall, miután Bella lelépett
-Nem. - rázta a fejét Selena - Ez az igazi ő!
-Erős lány! - bólintott elismerően Louis
-Erős lány, de nem tudhatod hányszor aludt el sírva. - nézett rá Taylor
-Niall beszélhetnénk? Igen? Oké, gyere! - ragadtam meg és kezdtem el húzni a hátsókert felé.
-Mi van? Mi bajod?
-Mikor beszélsz vele? - néztem rá dühösen
-Nem tudom. - dobta le magát egy székbe
-Jobb, ha minél előbb eldöntöd, mielőtt még késő lenne!
-Ezt, hogy érted? - nézett rám értetlenül
-Nem láttad az előbb? A srácok, addig fogják azt csinálni vele, amit most is csinálnak, hogy elérik, hogy megutáljon minket! És ehhez már nem sok kell!
-Igazad van! Beszélek vele! - bólintott egyet
-Ez a beszéd haver! - veregettem hátba - Rajtad is látszik, hogy szenvedsz, és rajt is!
-Ennyire feltűnő?
-Le sem tudnátok tagadni, hogy szeretitek egymást!
-Nem tudok rá haragudni. - mosolyodott el - Még ma megpróbálok vele beszélni, vagy legkésőbb holnap!
-Így legyen! - mosolyodtam el, majd bementünk a többiekhez. Elég furának tűnik, hogy így próbálom megmenteni kettőjük kapcsolatát, pedig erre egyszerű a magyarázat: Niall nagyon ritkán szerelmes, és ritka, hogy a lány is viszont szereti, de most itt van neki Bella, akivel összeillenek, mint a Ying és Yang, mint az egy és a nulla, mint a One és a Direction.
Megbeszéltük Zayn-nel, hogy vegyen vissza egy kicsit magából, és ez nem csak rá, hanem mindegyikőjükre tartozik a csapatból. Délután pedig rajtam volt a sor, hogy én hozzak mindenkinek egy-egy adag kávét a Stracburks-ból így el is indultam a legközelebbi üzlet felé....




Bella szemszöge:


A délelőttöm megint elment, és egyre jobban izgultam a holnapi estével kapcsolatban. Mindennek tökéletesnek kell lennie. A helyszín rendben, amit Usher segítségének köszönhetek, szint úgy, mint a piákat, és a vendég listát, és a meghívók elküldését is. A lányoknak még lesz egy külön meglepetésem is, amit nem is sejtenek. Most épp a hozzánk közelebbi Stracburks-ban fogyasztottam el a jegeskávém, és már mentem ki, amikor valakivel összeütköztem, így a kezemben lévő papírok a földre hullottak.
-Francba! - szitkozódtam és a papírokért hajoltam
-Várj segítek! - szólt egy hang, és egy kéz is társult hozzá
-Köszi! - mosolyodtam el, majd szemem felvezettem kezén egészen arcáig, ahol is a levegő belém szorult. - Te? - nyögtem ki nehezen
-Bella?! - mosolyodott el kajánul
-Mit keresel itt? - álltam fel gyorsan, a lapokkal a kezemben
-Mi az, nem is örülsz nekem? - húzogatta szemöldökét, közbe ő is felegyenesedett
-Egy aljas kis szemét patkány vagy! - néztem rá megvetéssel, és már indulni akartam amikor csuklómnál fogva visszarántott
-Velem nem beszélhetsz így megértetted? - szorított rá csuklómra, mire a fájdalom bele nyílalt
-Engedj el! - szűrtem ki fogaim közt
-Mi az már ennyire nagy lett a szád? Mielőtt bevonultál volna a rehabra, nem ilyen voltál!
-A magadfajta mocskos, hazudozó emberek megerősítettek! - mondtam szemébe, amiből a düht lehetett kiolvasni
-Nem kell bókolnod cica!- hajolt közelebb hozzám - Mutasd csak a kezed! - kapott másik kezem után, és alkaromat tanulmányozta. - Nocsak, mik ezek a vágások itt?
-Endy enged el! - próbáltam kiszabadulni karjai közül, sikertelenül
-Miért? Fáj, ha arról az időszakodról beszélek? Egy elkényeztetett kis ribanc vagy, aki csak azért vágdosta magát, hogy megsajnálják az emberek! De ezt bebuktad kislány, mert nem tudsz engem átverni! - sziszegte fülembe
-Senki sajnálatára nincs szükségem! Főleg nem a tiédre! Az én életem, és úgy baszom el ahogy csak akarom! - mondtam dühösen
-Mégis anno még hozzám szaladtál segítségért. - húzta fel szemöldökét
-Meg is bántam! Te is csak ki használtál! Kihasználtad, hogy én megtehetek bármit, annyit költhetek amennyit csak akarok, mert neked nem adatott meg ez az élet! Rossz családba születtél!
-Hmm...lehet, de itt vagy nekem te! A követelőzésseimmel bármit megkaphatok tőled!
-Nagyot tévedsz! Tőlem semmit nem fogsz kapni! Legszívesebben még levegőt se! - erre a mondatomra csuklómat még jobban megszorította, mire fel szisszentem
-Vegyél vissza a szádból, vagy azt akarod, hogy mindenki megtudja a rehabos korszakodat? Hogy vagdostad magad? - kezdett hangosabban beszélni
-Szállj le rólam Endy különben.....-nem hagyta hogy befejezzem, szavamba vágott
-Különben mi? - dörmögte
-Különben velem gyűlik meg a bajod! - szólt egy magabiztos, férfi hang a hátam mögött. Reménykedni tudtam, hogy nem az akire gondoltam, mert akkor lebuktam......



Tetszett? Ha igen komizz, ha nem akkor is:D lepjetek meg 10komival légyszi*-* augusztusban találkozunk!:)