32. Első közös....

Sziasztok:D nagyon szépen köszönöm a 8komit^^ nem tudjátok mennyire örülök, hogy látom, hogy vannak olyanok akiknek tetszik, az amit írok^^ 
Ennek a résznek nagyon sokan fogtok örülni, úgyhogy remélem kapok több komit is*-*
És megnyugodhattok, hogy nem fogom elhanyagolni egyik blogomat sem:)

Niall szemszöge:

Szerencsémre a gépet, még elértem. Igaz lehet, hogy megfognak büntetni, úgy száguldoztam az utakon, de még az sem érdekelt. A reptérre tartó út során végig gondoltam, az elmúlt egy hetet, és belátom, elég hülye voltam. Túl reagáltam az egészet, de ki nem?! A barátnőm csókolózott egy másik sráccal, aki még talán helyesebb is nálam, de szegény srác is megkapta. Igaz Belieber vagyok, de eluralkodott rajtam a düh, és a féltékenység, amikor megjelent nálunk. Talán elhamarkodott volt az a jobbos, de ez van, az időt nem tudom vissza tekerni.
Mit mondjak neki, ha meglátom? Örülni fog egyáltalán nekem, vagy elküld? Már én magam se tudom, mi lesz, de egy dologban nagyon reménykedek. Abba, hogy újra lesz, olyan, hogy MI! Telefonom halk rezgésbe kezdett zsebembe, gyorsan előkaptam, azt remélve, hogy Faith írt, de sajnos nem. Csak Lily küldte el a címet. Telefonom leraktam magam mellé, szemem behunytam, és tovább gondolkoztam....

*  *  *  *  *  *

-Ez lenne az! - állt meg a taxis, kezébe nyomtam a pénzt, majd kiszálltam. Körül néztem, mindenhol emberek, mindannyian sietnek. Nem tudnám ezt megszokni. Előre néztem, és elém tárult, egy öt emeletes barna bérház, elindultam a lépcsőn.
Ahogy az ajtón akartam bemenni, megakadtam, ugyanis azt kulccsal kell kinyitni, így nem maradt más választásom minthogy vártam. Az ajtó melletti korlátnak dőltem, szemüvegem megigazítottam, és sapkám is még jobban fejembe nyomtam a biztonság kedvéért.
Szerencsémre nem kellett sokat várnom, mert épp egy anyuka jött ki két kisfiával, én segítettem neki, majd mosolyogva besétáltam. Pechemre a negyedik emeletre kelletett felsétálnom, mire felértem elfáradtam, de egyből az ajtójukat kerestem, és nem is volt nehéz megtalálni, mert csak két ajtó volt ezen az emeleten. Elé sétáltam, s kopogtam, közbe szemüvegem levettem és a zsebembe mélyesztettem. Nem tudom mit mondjak neki, vagy mit csináljak.
Kezdtem megijedni, mert senki nem nyitott ajtót, és mozgást se hallottam bentről, de azért még egyszer bekopogtam, egy kicsit hangosabban. Nem sokkal később hallottam, hogy bentről valaki a zárral matat, majd a kilincs is lenyomódott.
Itt van előttem. El sem hiszem, hogy végre megint láthatom, s még így kinyúlt fölsőben és egy melegítőben is gyönyörű. Bevallom hiányzott, nem is kicsit. Meg kéne szólalnom, de nem tudom, mit.
-Szia. - nyögtem ki. Ennél bénám már nem is lehetnél Niall Horan. Kicsit se csinálok magamból hülyét. Láttam rajta, hogy nem kicsit van meglepődve, szeme, mintha a könnytől csillogott volna,
-Hogy kerülsz ide? - szólalt meg ridegen, de szemében láttam, hogy örül, hogy itt vagyok. Gyerünk Niall, most vagy soha! 
-Faith. Tudom, hogy haragszol rám, mert én is haragszok magamra, de légyszíves hallgass meg. Amikor elmondtad én...

Faith szemszöge:

Nem kicsit lepődtem meg azon, hogy Niall az ajtónkba áll. Vajon honnan tudja, hogy hol lakom? Hogy kerül ide? Ebbe sántít valami.
Ahogy elkezdett magyarázkodni elkövettem a legnagyobb hibát: belenéztem gyönyörűen csillogó szemeibe. Innentől kezdve nem tudtam elszakadni tekintetétől, és már nem is értettem mit is beszél, csak az édesen csilingelő hangját hallottam, de szavakat nem. Szemeiből annyi mindent ki lehetett olvasni, mintha csak egy nyitott könyv lenne. Hiányzik. Hiába itt áll velem szembe, azt akarom, hogy újra együtt legyünk, újra legyen értelme az életemnek, mert nélküle egy senki vagyok!
-Szeretlek Faith, és sajnálom az egészet! - ért mondandója végére, és úgy nézett mélyen szemembe.
-Niall, én sajnálom. - kezdtem magyarázatomba - Elrontottam mindent, és sajnálom, tényleg nem aka...-nem tudtam befejezni, mert ajkait enyéimre nyomta. Először félénken harapott felső ajkamba, amit én viszonoztam azzal, hogy alsó ajkát kezdtem el szívni, mire mohón kapott ajkaim után. Hamar bebocsájtást kért, amit elég gyorsan meg is kapott, s nyelve vad táncra hívta enyémet. Kezeit arcomra simította, én pedig pólójánál fogva húztam be az ajtón, hisz itt még a falnak is füle van. Ahogy átléptük a küszöböt, az ajtót becsaptuk, megfordultunk, s Niall neki nyomott az ajtónak. Csókunk még ekkor sem szakadt, meg sőt inkább kezdett egyre vadabb lenni.
Ajkai elvándoroltak nyakamra, s azt kezdte el szívni, majd kisebb puszikat hagyott útvonalán, én addig kezeim felvezettem pólója alatt csupasz hátára, s karmolászni kezdtem. Mivel már nem bírtam ajkai nélkül, mohón tapasztottam szám övére, amire csak elmosolyodott, de hagyta, hogy én irányítsak. Azt hiszem, ennyire vadak még nem voltuk, mint most, de azért egy bizonyos határt nem akartam átlépni, ezért óvatosan elváltam tőle. Felső ajkamra kaptam még egy utolsó csókot, majd homlokát enyémnek döntötte, és úgy néztük egymás.
Szeme úgy csillogott, ahogy eddig még sosem, de mindenféleképp ez volt a kedvencem. Száján egy apró mosoly ült. Ahogy láttam hogy néz, kezdtem érezni, ahogy az arcom kezd egy melegebb lenni, és kezdi felvenni a piros színt. Elképesztő, hogy pusztán azzal zavarba tud hozni, ahogy néz. Gyorsan mellkasába fúrtam arcom, mire ő csak felnevetett.
-Hiányoztál manó! - simogatta hátam
-Te is szöszi. - néztem fel rá - Sajnálom Niall!
-Felejtsük el, mit szólsz hozzá? - húzta fel szemöldökét
-Miről is van szó? - nevettem fel, ő pedig fejét rázva puszilta meg homlokom
-Szeretlek! - nyomott egy lágy csókot számra
-Szeretlek! - pusziltam meg - Amúgy, hogy kerülsz ide? - ráncoltam homlokom
-Repülővel?! - kuncogott - Lily, segített a címbe. - mosolygott - És Justin magán gépével - szűkítette össze szemeit, s a falat pásztázta
-Niall, ugye nem estél neki megint? - nyúltam álla alá
-Nem, dehogy. Ő ajánlotta fel. - forgatta meg szemeit - És, hogy-hogy megint?
-Láttam a száját, szóval ne tagadd! - veregettem meg vállát, majd elsétáltam előle egyenesen a nappaliba. Bele telt egy kis időbe, míg utánam jött, majd levágódott mellém.
-Nem direkt akartam, csak amikor megláttam eluralkodott rajtam a féltékenység. Ne haragudj! - nézett rám boci szemekkel. Tudta, hogy ezeknek nem tudok ellenállni ezért csinálta. Fogtam egy párnát, és a fejébe nyomtam, így elterült a kanapén és sikeresen ráültem csípőjére. Egy halk nyögés tört fel belőle, majd a párnát kikapta kezemből, majd jó messzire eldobta, és gonoszan nézett rám. Elkezdtem csikizni, ami nem jött be, mert nem volt csikis, majd egy hirtelen mozdulattal fordított helyzetünkön, így én kerültem alulra. Elkezdett csikizni, mire hangos sikításba törtem ki, és ott ütöttem ahol csak tudtam.
-Kérek egy csókot. - hajolt arcomba, száját csücsörítve
-Nincs kedvem csókolózni. - hazudtam, de ő, mintha meg se hallotta volna, száját enyémre nyomta, de pechére nem csókoltam vissza, amivel tudtam, hogy kínzom, de nem csak őt, hanem magamat is. Egy idő után, miután rájött, hogy így nem ér el semmit, új módszert választott. A mellettem elhelyezkedő kezeit, lecsúsztatta oldalamon, egészen csípőmig, ott megragadta pólóm szélét, s kezeit rásimította csupasz bőrömre. Ahol megérintett, a bőröm perzselt. Keze csak egye feljebb csúszott, míg melltartóm aljához nem ért. Tekintetét nem vette le enyémről, én ajkamba haraptam, az ő arcán egy kaján mosoly ült. Ebben a pillanatban gyorsan magamra rántottam, és kezét kihúztam pólóm alól, és megcsókoltam. Persze, nem tiltakozott és egyből visszacsókolt, majd hirtelen elvált tőlem.
-Mutasd meg a házat. - nézett rám egy győztes mosoly kíséretében, mire csak megforgattam a szemem, majd felült, engem is magával húzva.
Elindultunk, az érdekfeszítő kis túránkra. Először a földszintet mutattam meg neki, ahol található, a nappali, a konyha, és egy kis gardrób, majd mentünk az emeletre. Igen nekünk olyanunk is van, szerencsémre, és az ötödik emelet, csak a miénk. Ahogy felértünk a lépcsőn megmutattam neki nagyi szobáját, a dolgozót, ahol nagyapa dolgozott és amióta meghalt minden úgy van hagyva ahogy ő hagyta, a vendégszobát, majd benyitott egy szobába. Ennek a szobának a közepén, van egy zongora, és a fal mellett egy gitár. Azóta nem játszottam egyik hangszeren sem, mióta nagypapi eltávozott közülünk. Gyorsan kirángattam innen Niall-t, majd mentünk a szobámba.
Ahogy beléptünk a rózsaszín és citromsárgába pompázó kis zugba, Niall egyből elkezdett körbe nézni, és minden kis tárgyat jó alaposan megnézett, én pedig bevetődtem az ágyba. Elhelyezkedtem kényelmesen, és úgy néztem ahogy kíváncsi arccal, megy körbe a szobán.
-Minek neked két gép? - mutatott az íróasztalomon található rendes gépre, majd az éjjeli szekrényemen lévő laptopomra.
-Amikor Lily itt alszik, és nem hoz magával gépet, akkor ő gépezik azon a gépen - böktem fejemmel az asztalra - én meg a laptopon így meg van oldva a probléma.
-Oh értem. - bólintott sokatmondóan, majd befeküdt mellém - Gyere manó. - húzott magához, neki dőlt a háttámlának, engem pedig lába közé húzott, óvatosan elhelyezkedtem és úgy ültünk csendben, ölelkezve. Egy kis idő múlva az ölembe vettem a gépem és életre keltettem. Felléptem Twitter-re, elolvastam a fontosabbnak tűnő twitteket, csiripeltem egyet, majd kiléptem. A fülembe szuszogó srác, csak csendben figyelte mit csinálok.
-Megnézed te is? - fordítottam felé a fejem, mire csak bólintott
-Ha nem nagy gond. - puszilta meg arcom, kezeit hasamról elvette, majd az ölembe hagyva a gépet, kezdett el pötyögni. Ahogy belépett én is a képernyőre néztem. Több száz vagy ezer twitt volt, neki, elolvasott párat, majd bekövetett egy-két embert.
Most már értem, eddig miért nem követte Lily-t, hiába küldözgettünk neki több száz twittet. Annyian írnak neki, hogy nem tudja mindegyiket elolvasni, hiába is akar minden rajongójának egy örömteli pillanatot szerezni, de nem tud annyian írnak neki. Ahogy jobban figyeltem a képernyőt megakadt a szemem egy twitten, amit gondolom Ő is olvas. Nem épp kedves üzenetet kapott.

Nagy Directioner vagyok, de szerintem neked nagyon el kéne húznod a bandából! Nagyon rossz hangod van, csúnya vagy, dagadt vagy, és még sorolhatnám! Úgyhogy légyszíves lépj ki a bandából, minden directioner örülne neki! 

Nem mondom, van mersze a csajnak. Niall kezei a billentyűzeten ökölbe szorultak. Gyorsan kinyomtam a gépet, majd az ágy végébe dobtam, és megfordultam.
Ő csak ült előre bámulva, s meg sem szólalt.
-Hé, nyugi nincs semmi baj! - másztam elé, kezem álla alá helyeztem, és felemeltem, így kényszerítve, hogy nézzen szemembe
-De van Faith! Szinte minden nap kapok ilyen üzeneteket! Néha már komolyan elgondolkodom, azon, hogy tényleg jobb lenne ha kilépnék. Egyszerűen rosszul esik, hogy ez a véleményük rólam. - szeme csillogott, de nem a boldogságtól, hanem a könnyektől.
-Ne butáskodj! Ti öten vagytok a One Direction, és ha kilépnél, mi lenne a fiúkkal? Ők is befejeznék, mert nélküled, már nem ugyan az! És ha kapsz ilyen üzeneteket akkor mi van? Az ilyenek nem is igazi directionerek! Nem kell velük foglalkozni, csak féltékenyek a sikereidre, mert tudják, hogy nekik sosem lesz olyan szerencséjük, mint Neked! És inkább büszkének kéne lenned! - mosolyogtam rá
-Büszke? Mire? - ráncolta értetlenül homlokát
-Sikerült egy antiból igazi directioner-t csinálni! Sőt. - haraptam ajkamba
-Ohh, hát ennek örülök. - nevetett fel - De arra jobban büszke vagyok, hogy egy ilyen kedves, megértő, szeretni való,  lázadó, nagyszájú, gyönyörű barátnőm van! - simogatta arcom. Éreztem kezd a pirosság az arcomba menni, így inkább mellkasába fúrtam arcom - Azt kihagytam, hogy a legjobban azt szeretem benne, ahogy elpirul! - kuncogott fel, mire csak ráütöttem egy kicsit.
-Szemét vagy! - néztem fel rá.
-Lehet, de akkor is igazam van! - csókolt meg. Ez a csók nem tartott sokáig, ugyanis elhúzódtam tőle.
-Gyere, mutatok valamit! - álltam fel az ágyról, őt magammal húztam, és kimentem egyenesen egy olyan ajtó fele, ami mögé nem nyitott be. Kinyitottam, majd elindultam felfele a lépcsőn, ahogy felértem, jó erősen megnyomtam a már rozsdás ajtót, s ki mentünk a tetőre. Elsétáltam a széléig, s úgy néztem a nyüzsgő várost.
-Fentről sokkal szebb! - ölelt át hátulról, kezeit hasamra simította
-Ideszoktam járni gondolkodni. A zaj valahogy megnyugtat.
-De jó neked, én nem tudnám megszokni. - nevetett fel
-Mikor mész vissza? - fordultam felé, kezeimmel derekán öleltem át.
-Rosszul fogalmaztál. - rázta fejét - Te is jössz velem vissza! - simította egyik kezét arcomra
-Én nem megyek. Nem tudok, így a szemükbe nézni a többieknek. Mit gondolhatnak rólam?! - engedtem el, s leültem a tetőszélére. Szemeimbe könnyek gyűltek.
-Ne butáskodj! Mindenki vár! Hiányzol nekik! Amikor Liam felolvasta a levelet, Lily a legrosszabb barátnőnek gondolta magát, és Hannával együtt sírtak, Harry dühös magára, amiért tegnap nem említetted neki, hogy eljössz, és semmi jelét sem adtad, Liam, Louis és Zayn, pedig magukat emésztik, amiért olyan szemetek voltak veled! És nekem is az kell, hogy ott legyél velem! - guggolt le elém
-Hallottátok a levelet? - néztem rá kidüllesztett szemekkel
-Igen! És visszatérve rá, nem utállak, sosem utáltalak, és sohasem foglak tudni utálni! Szeretlek Faith, tiszta szívből!
-Én is Niall! - döntöttem homlokom övének - Mikor megy a gép vissza? - mosolyodtam el, mire felkapott ölébe, és elkezdett pörögni. - Niall tegyél le, mert hányni fogok! - nevettem, s egyből lerakott
-Amúgy a pilóta azt mondta, hogy négyre legkésőbb legyek a reptéren, mert akkor megy vissza, szóval még van.. - előkapta telefonját, megnyomott rajta egy gombot, s nézte az időt - másfél óránk!
-Akkor egy óra múlva indulni kell. Mit csináljunk? - húztam fel szemöldököm
-Van egy ötletem. - csókolt meg, s a következő pillanatban pedig kattanást hallottam -Első közös kép. -vállt el kuncogva
-Ne mááár. - kényeskedtem - Mutasd! - nyúltam érte, s a képernyőjét felém tartotta. -Tetszik. - haraptam alsó ajkamba, a kép láttán. Még csináltunk egy pár képet, ami kábé lett vagy 20darab, mert nem tudtuk eldönteni, hogy melyik jó vagy nem, így meghagytuk az összeset, pluszba még Niall csinált rólam egy párat, amit nem hagytam ezért kicsit elmosódtak, de egy kedvenc azért lett. Miután kiéltük fényképész vágyainkat, visszamentünk a házba, egyből a konyhába, mert az ír szerelmem éhes lett. Ki gondolta volna?!
Eldöntöttük, hogy csinálunk egy kis tejbegrízt, és neki is álltunk. A főzés során hagytunk magunk után egy kis kupit, de csak akkor pakoltunk el, amikor már megettük az ételünket.
Én a pulton ültem, míg Niall a lábam közé beállva, próbált megetetni, ami kisebb bénázások során sikerült is. Mire befejeztük a kajálást, pont annyi volt az idő, hogy már készülnöm kelletett, így Niall-t megkértem, hogy kezdjen el mosogatni, meg a kis disznóólunkat tüntesse, el, míg én gyorsan lefürdök. Szerencsémre, nem ellenkezett, így hamar elszaladtam zuhanyozni, miután végeztem felöltöztem, addigra már ő is ott ült az ágyam végébe, telefonját bámulva, s valamit állítgatott rajta. Miután megmutatta mit, láttam, hogy a hátterét állította át a csókos képünkre. Folytattuk a pakolást, szerencsénkre volt annyi eszem, hogy amikor megjöttem nem pakoltam ki egyből, így csak a laptopot kelletett beletenni a bőröndömbe, felhúztuk a cipőinket, becsuktam az ajtót s már indultunk is le.
Taxit hamar fogtunk, s mentünk a reptérre. Ahogy odaértünk kipattantunk, Niall jobban a fejére húzta a sapkáját, és mentünk az információs pulthoz, megkérdezni, hogy a magángépbe hol tudunk beszállni. Míg vártunk egy kislány szaladt oda hozzánk.
-Szia, ugye te vagy Niall Horan? - szólalt meg cuki kis hangján, Niallre néztem mire lehajolt hozzá, úgy beszélgetett vele
-Igen, de ugye nem sikítasz? - tette ujját a kislány szájához
-Nyem, csak kéjhetek egy ajáírást? - nézett rá szépen, mire Niall csak felkuncogott
-Hát persze. - majd elvette a kislánytól a papírt és a tollat, és írni kezdett- Mi a neved, baba?
-Maya. - válaszolt
-Tessék Maya, és amiért ilyen ügyes voltál, csináljunk egy közös képet is? - nézett a kislányra
-Jujj igen! Anyaaa! - szólt anyukájához, aki időközben, már mellénk sétált, és nyújtotta is felém a gépét, hogy csináljak képet, amit örömmel vettem el
-Nagy mosoly! - néztem a gépre, majd a Mayát ölelő Niall-re. - Kész! - adtam vissza a gépet a szülőnek, majd a pult felé fordultam, mert jött a pilóta, közbe meghallottam ahogy Maya kérdez valamit:
-Ő a barátnőd? - hallottam suttogó hangját, gondolom Niall bólintott, mert folytatta - Nagyon szép lány. - kuncogott fel, mire én csak elmosolyodtam, majd tovább beszéltem a nővel, és a pilótával, majd nem sokkal később Niall is csatlakozott hozzánk, mert mentünk a géphez.
Szerencsére a csomagomat nem vizsgálták át, így nem húztuk az időt, mert már nem is volt időnk. Ahogy felszálltunk a gépre, az egyik kanapén elhelyezkedtünk, és már indultunk is.
-Milyen aranyos volt az a kislány. - ölelt át Niall
-Az biztos. - kuncogtam fel - Niall, amúgy most, hogy megyünk a bulira? - fordultam felé
-Hát, ha LA-be érünk, utána megyünk Selenáéknál, mivel gondolom ott van a ruhád?! - nézett rám, mire csak bólintottam. - Utána megyünk a szállodába, elkészülünk, és megyünk a többiek után a buliba. Így jó?
-Tökéletes! - nyomtam rövid csókot szájára, majd mellkasára feküdtem.
Vajon milyen érzés lesz, újra a többiek szemébe nézni? Nagyon haragudnak rám Mandy-ék? És Selena? Vajon tudja egyáltalán, hogy eljöttem? Majd választ kapok a kérdéseimre, amint megérkeztünk a buliba.....


8 komi és jön a következő rész:P