30. Hallani akarod az élettörténetem?

heyhoo:p visszatértem gyerekek!:D olyan jó volt 1 hónapig kicsit kikapcsolódni, de azért már hiányzott a blog, meg az internet:'Dés már kevesebb, mint 1 hónap és suli!!:o nem akarom:'(

A részről annyit, hogy beleadtam mindent, amit csak tudtam és remélem elnyeri a tetszésetek:) Lehet először durván fog hatni, de üzenetem van vele:) Remélem rájöttök mi az:) És most kiderül Bella egész élete is.
És lesz egy kis változás is, ami már végleges. Bella és Lily életkora 17, és Niall-é is!:)

I hope you like it!♥



-Te ki vagy? - nézett el vállam fölött Endy
-Az, aki, ha nem engedi el Bellá-t most azonnal, beveri a képed! - hangja fenyegető volt, a karomat szorító srác, pedig szép lassan elengedett.

-Mégy úgyis találkozunk! - sziszegte fülembe, majd elsétált előttem, mintha mi sem történt volna. Fejem lehajtottam, nem mertem felnézni.
-Mennyit hallottál? - fordultam félig felé, de arcom így se láthatta hajamtól

-Az egészet. - szólt bátortalanul - Igaz ez? - fejem felé fordítottam és a göndör hajú srác szemébe néztem, és bólintottam egyet.

-Sajnos igen. - suttogtam, szemem könnyháló fedte el, fejem lehajtottam. Pár másodperccel később, pedig két erős kar fonódott hátamra. Jó szorosan bújtam hozzá.

-Miért nem mondtad el? - puszilt hajamba 

-Nem könnyű róla beszélni. - néztem szemébe - Hallani akarod az élettörténetem?

-Igen! - bólintott határozottan - De gyere menjünk innen! - húzott a kocsi fele, közbe észrevettem, hogy egy kisebb csoport gyűlt körénk, és volt köztük pár tinédzser lány is, akik összesúgtak. Gondolom felismerték Harry-t. Miután mindketten beszálltunk a járműbe, elindultunk valamerre, míg végül egy elhagyatott útszakaszra nem értünk. Leállította a kocsit, kiszálltunk és egy fa tövébe letelepedtünk. 

-Elmondom, de csak akkor, ha megígérsz valamit! - fordultam szembe vele

-Bármit!

-Nem mondhatod ezt el senkinek, főleg nem a fiúknak! 

-Megígérem! - bólintott

-Remélem is. - ejtettem meg egy mosolyt - Egyszerűbb lesz, ha nem szakítasz félbe! - szemem lehunytam, vettem egy mély levegőt, és elkezdtem: - Boldog gyerek korom volt. Ott volt a családom, Selena, Chaz és 7évesen megismertük Lily-t. Elválaszthatatlanok voltunk, igaz én vagyok a legfiatalabb közülünk, de ez sosem számított. Selena már akkor is szerepelt, gyerek sorozatokban, és a sok utazgatás miatt elköltöztek. Rá 2 hónapra Chaz-ék is elköltöztek, Stratfordba, így csak Lily maradt nekem, igaz a többiekkel is tartottuk a kapcsolatot, de Chaz-zel egy idő után már nem. Ekkor minden megváltozott. Innentől kezdve az életem egy szenvedés. 11 éves voltam, amikor egyik este egyedül sétáltam haza táncról. Nem féltem, mert biztonságos környéken laktunk, a gazdag negyedben. Vígan énekeltem és ugráltam, már a házunkat is láttam, amikor az egyik bokorból elő ugrott egy ember. Bűzlött a piától, állni nem bírt. Megijedtem, sikítottam, de befogta a szám. Elráncigált valahova, ahol...ahol - megakadtam. Nem tudom elmondjam-e neki, de már belekezdtem. Torkomba gombóc nőtt. - megerőszakolt. - mondtam ki. Harry-re néztem, aki kitágult szemekkel nézett rám. Száját szólásra nyitotta, de nem hagytam szóhoz jutni, inkább tovább beszéltem. - Onnantól kezdve félek a sötétben. A vidám, mindig mosolygós kislány eltűnt. Nem beszéltem, ami anyáéknak is feltűnt, pszichológushoz vittek, és akkor kiderült. Az embert elkapták és börtönbe zárták, de még így is rettegtem. A táncot persze nem hagytam abba, de mindig jött értem valaki. Az akkor 14 éves bátyám mindenben segített, amiben csak tudott. Szerencsére a család még többet foglalkozott egymással, és egyre több időt töltöttünk együtt. Pszichológushoz jártam, és feldolgoztam - már amennyire lehetett. Teltek a hetek, a hónapok visszajött a régi énem, és a 12-t is betöltöttem. Születésnapom után két héttel kirándulni indultunk. Egy Range Rover-rel mentünk, apa vezetett, anya mellette ült, mi a kis öcsémmel, és a bátyámmal hátul ültünk és párna csatáztunk. Akaratos voltam, nem adtam oda anyának a párnát, akárhogy kérte. Ráncigálta, mire én hirtelen elengedtem, és meglökte apa kezét, így magára borította a forró kávéját, és áttért a szembejövő sávba. - nyeltem egy nagyot. Az emlékek megint feltörtek. - Jött egy kisbusz és utána már csak a kórházba keltem fel, két héttel később. Mindannyian meghaltak rajtam kívül. A világ szegényebb lett egy híres sebész orvossal, a divatvilág, pedig az egyik legnevesebb divatcég, divatkirálynőjét vesztette el, a focisták egy igen ügyes játékos nélkül maradtak, és a kicsik egy kis manót vesztettek el, én pedig család nélkül maradtam. Nagyiékhoz kerültem. Segítettek amiben csak tudtak, de nem sok sikerrel. Volt, hogy napokig nem ettem és végül a kórházba kötöttem ki. Lily és Selena öntött belém lelket, és Mandy-ék, akik szinte már a szüleim. Pszicho dokihoz jártam hosszú-hosszú ideig, de a rémálmaim néha még most is visszatérnek. Az ünnepek szörnyűek voltak nélkülük, főleg a születésnap, és a karácsony. Hamarabb felnőttem, mint más kislányok. 13 évesen, ahhoz képest, hogy mások vígan nevettek és játszottak, én magamba fordultam, csak Lily-vel álltam szóba, meg persze Lená-val. Nagyjából túltettem magam a baleseten, és azt hittem nem jöhet más semmi. Nem volt igazam. Az a pasas, aki bántalmazott kiszabadult a börtönből és bosszút akart állni rajtam. Elrabolt, és megint nemi erőszakot hajtott végre rajtam, utána öngyilkos lett. Akkor azt kívántam bárcsak én is inkább meghaltam volna apáékkal. Szenvedtem, a pszichológus minden nap járt hozzám. Megint nem ettem, amivel nagyiékat készítettem ki, de végül kaptuk a rossz hírt: nagyapa tüdőrákos. Lesokkoltam, és az ő kedvéért próbáltam erős lenni. Megint nevettem, és táncoltam, egyszóval a régi lettem, közbe elmúltam 16 is. - mosolyodtam, de egyből elkomorultam - Szeptember volt. A mentő autó szirénájára, és nagyi kiabálására keltem. Nagyapa nem ébredt fel. Meghalt. Két és fél évnyi harc után "győzött" rajta a betegség. Ez volt az utolsó, amit el tudtam viselni, és önpusztításba kezdtem. Megismerkedtem Endy-vel, és rossz társaságba keveredtem. Lógtam, rendőrségi ügyem is volt, majd kiderült, hogy Endy, csak azért volt velem, mert fogadott a haverjaival, hogy mennyi idő után tud lefektetni. Amikor megtudtam, szakítottam vele, és leváltam tőlük. A táncba temetkeztem. Sérüléseket szenvedtem, de orvoshoz nem mentem, nem ittam és ettem, csak ha nagyon muszáj volt, akkor is utána meghánytattam magam. Akkor kezdtem el vágni magam - bal csuklómra simítottam kezem - Nem vettem észre, hogy ezzel is még nagyobb fájdalmat okozok nagyinak. Azt hittem ezzel megoldok mindent, de tévedtem. Január elsején önszántamból bevonultam a rehabilitációra. Sokat köszönhetek az ottani orvosoknak, szinte teljesen meggyógyítottak, igaz még néha most is rám tör a kényszer, nagyobb étel adagok esetén, de legyőzöm őket. 5 hónapig voltam bent, utána visszatértem a suliba, a régi életembe. Végre találkozhattam nagyival és Lily-vel, mert míg bent voltam nem engedtem nekik, hogy meglátogassanak, mert nem akartam, hogy úgy lássanak. Suliba igaz, piszkáltak egy páran, hogy milyen lány vagyok, de nem izgatott, és csak megerősödtem nekik hála. A 17. születésnapom lazán telt. Lena is hazajött és újra gyerekek lehettünk pár napra. Azóta vagyok, az aki, és soha nem leszek más! Most pedig egy világsztárnak öntöm ki a lelkem. 10 éves korom óta 360°-os fordulatot vett az életem. Meglepő nem igaz? - néztem Harry-re, aki csak bambán bámult rám, nagy szemekkel és nyitott szájjal. Ezen a látványom felkuncogtam.
-Az. - nyögte ki nagy nehezen. Arcán látni lehetett, hogy most dolgozza fel a sok dolgot amit mondtam neki. - Bella én annyira sa...
-Ne! - szakítottam félbe - Ne mond ki, azt a szót! Nem szeretem mikor sajnálnak.
-Bocsi. - nézett rám bűnbánóan - Endy az a srác, aki most neked állt? - bólintottam, a következő pillanatba, pedig már engem ölelt - Köszönöm, hogy megbízol bennem. - húzott magához jó szorosan
-Én köszönöm, hogy elmondhattam. - fúrtam arcom mellkasába. Ezt az idill pillanatot az ő telefonjának csörgése zavarta meg. Elváltam tőle had tudja fölvenni.
-Igen? Izé...öö...- idegesen vakarta tarkóját - A rajongók! Igen. Nem. Nem hiszem. Gyalog?! Mondom nem! Van egy kis dolgom. Csá - tette le
-Ki volt az?
-Niall. - forgatta meg szemeit, a név hallatán elhúztam a szám - Mi lesz veletek?
-Vége. Ő mondta. Utál engem. - hajtottam le a fejem
-Nem igaz. Szeret téged! És nem is haragszik rád. - keserűen felnevettem
-Velem tartasz? Kéne egy kis fuvar. - tereltem a témát, mire ő csak megrázta a fejét
-Persze. Egész nap rád érek! - nevetett fel. Felálltunk, beszálltunk a kocsiba, mondtam a címet és elindultunk. Nem sokkal később megálltunk egy szórakozó hely előtt.
-Ide miért jöttünk? - nézett rám értetlenül
-Csak gyere. - szálltam ki az autóból, majd bementünk. A helységben ott sürgölődött pár ember, de egyből kiszúrtam azt aki nekem kellett, és Harry-t magam után húzva elindultunk felé.
-Szia Ush. - köszöntöttem az illetőt
-Áá kicsi lány! - ölelt meg - Hello, Usher Raymond. - nyújtotta kezét a göndör hajú srác felé
-Harry Styles. - fogott vele kezet
-Minden kész? - néztem Usher-ra
-Igen. A jég szobor holnap 6-ra jön, a tortával együtt. A vendégek 7-re, Selena 8-ra. - nézett papírjára - Eddig egy vendég sem szólt, hogy nem tud eljönni, szóval leszünk egy páran. És az ajándékoknak van egy külön kis szoba kialakítva! - mosolyodott el
-Fantasztikus! - csaptam össze tenyerem - Köszönöm szépen!
-Igazán nincs mit. Ja és Mandy-ék szóltak, hogy 9-től lesz egy külön ajándékuk. Valami vetítés, de többet nem mondtak.
-Majd kiderül. Justin nem jött?
-Nem. - rázta fejét
-Értem, mindegy köszi. - mosolyogtam rá - Mi megyünk. Majd beszélünk! Szia, és köszönöm még egyszer. - adtam három puszit arcára és leléptünk
-Ez az lesz amire gondolok? - kérdezte már a kocsiban Harry
-Igen, a holnapi buli! - vigyorogtam rá büszkén
-Szépen megszervezted. - nézett elismerően, majd gázt adott. Mondtam a következő címet, és tíz perc múlva már ott is voltunk.
-Megvársz itt? - néztem rá, mire csak bólintott - Max fél óra és jövök! - szálltam ki a járműből, és mentem az ajtóhoz. Ott csengettem és pár másodperc múlva Ryan nyitott ajtót.
-Bella?! - lepődött meg
-Szia. - intettem - Justin?
-A szobájában, de jobb ha nem mész fel.
-Muszáj beszélnem vele! - törtem át mellette és elindultam az emeletre, az ajtaja előtt kopogtam.
-Hagyjatok békén! - kiabált ki - Nincs kedvem senkivel beszélgetni! - halkan kinyitottam az ajtót
-Velem sem? - léptem be szobájába
-Bella?! - kelt fel az ágyból, de utána egyből elfordult  - Miért vagy itt? - szólt ridegen
-Beszélnünk kell! - csuktam be mögöttem, a barna ajtót - Az nem megoldás, ha kerülsz, és nem is beszélsz velem! - léptem mögé
-Nem tudod mit érzek! Dühös vagyok magamra, mert tönkretettem a kapcsolatod, és a barátságunk! - hajtotta le a fejét
-Nem tetted tönkre! - simítottam egyik kezem hátára - Nézz rám! - kérleltem, de nem fordult meg - Drew légyszíves! - léptem elé, így arcát is láttam - Veled mi történt? - néztem szájára, kezem is a sebre simítottam, mire felszisszent
-Nem lényeg! Jogosan kaptam! - húzta el fejét
-Niall?! - ráztam fejem - Nem tetted tönkre a barátságunk! Csak légyszíves ne legyél velem ilyen. - néztem rá könyörögve
-Nem haragszol? - nézett rám félve
-Dehogy is! - öleltem meg, amit ő is viszonzott
-Sajnálom! - puszilta meg arcom
-Barátok?! - nyújtottam felé jobb kezem, miután elszakadtunk egymástól
-Csak barátok? - harapott alsó ajkába
-Sajnálom, de csak ennyit tudok nyújtani. - húztam el a szám
-Megértem. - erőltetett egy mosolyt
-De én megyek, mert Harry vár a kocsiba. Szia! - pusziltam arcon
-Holnap a bulin találkozunk! - szólt még utánam, mielőtt kiléptem volna szobája ajtaján. Erőltettem egy mosolyt és kiléptem onnan, és egyből  mentem lefele, egyenesen a kocsiba.
-21 perc 19 másodperc! - nézett órájára birka
-Komolyan mérted? Te hülye vagy! - nevettem el magam
-Hova lesz a fuvar? - nézett rám, én pedig az időre. Már este nyolc is elmúlt. Észre se vettem, hogy így elment ez a nap is.
-Haza vinnél, hazza? -néztem rá fáradtam
-Hazza igen! - nevetett, és gázt adott - Miért Hazza?
-Mi? - szakítottam el tekintetem egy piros lámpáról és rá néztem
-Kétszer mondtad, hogy haza!
-Pedig Harry-t akartam a végén! - nevettem
-De hazát mondtál! - nevetett tovább
-Jó, akkor mától nekem Hazza vagy! - nyújtottam rá a nyelvem
-Megjegyeztem nyuszi! - nézett rám szúrósan, de szája sarkában ott bujkált egy kis mosoly is, mire csak fejen vágtam, és gázt adott. Az utat innentől kezdve végig énekeltük, mindenféle számokkal. A többi piros lámpánál volt egy pár ember, aki nagyon nézte a kocsinkat, de nem is figyeltünk rájuk.
-Menj, és én majd 10perc múlva megyek utánad! - toltam az ajtó felé
-Igenis kapitány! - tisztelget és belépett a házba. A fiúk még mindig itt vannak, ezért küldtem be először Harry-t, hogy ne legyen feltűnő, hogy egyszerre jövünk meg. Amíg vártam leültem a lépcsőre, és bámultam ki a fejemből.
Lily szülei és nagyi holnap reggel érkeznek, és Mandy megy ki eléjük a reptérre, így olyan fél tíz körül érnek ide. Selena úgy fogja magát érezni, mintha mindenki elfelejtette volna a szülinapját, mert a One Direction azt mondta, hogy a stúdióba lesznek és a barátnőjüket is viszik magukkal - értem itt Hanná-t és Lily-t - Taylor se lesz, mert ő állítólag valami filmes megbeszélésen lesz, és csak este ér rá, én pedig...nos hát én se leszek itthon.
Telefonom órájára néztem, majd fölálltam, leporoltam magam és szép lassan bementem. A tervem mi szerint csendben felmegyek a szobámba, romba dőlt, ugyanis a többiek a nappaliban ültek, és az ajtónyitódásra mind fölkapták fejüket. Zavartam néztem rájuk, ők pedig fürgén mértek végig. Harry-n látni lehetett, hogy mindjárt elröhögi magát, de szerencsémre ebben a pillanatban szólalt meg a telefonom, és hálát adtam az égnek, hogy megmentett. Gyorsan előkaptam a táskámból a csörgő készüléket és besétáltam a konyhába.
-Igen? - vettem fel
-Szia Isabell, itt Greta. - szólt bele egy női hang
-Szia. Mizujs? - tettem a telefont a vállam és az állam közé, és elővettem egy pohár narancslevet és leültem az asztalhoz
-Bocsi a késői zavarásért, csak a cégnél volt egy kis gond, de....
-Milyen gond? - ijedtem meg
-Semmi komoly megnyugodhatsz! Anyukád cége még mindig olyan, mint vele. - hallottam hangján, hogy mosolyog
-Jó ezt hallani. - mosolyodtam el nyugodtan
-Na szóval, a ruhák miatt hívlak. Megkaptad őket? Minden jó?
-Igen tökéletes. Pont olyan, amilyet elképzeltem. - mosolyogtam, és belekortyoltam innivalómba
-Reméltem, hogy tetszik, hisz ezeket te tervezted! - nevetett fel, nekem pedig a számban lévő üdítőt sikerült kiköpnöm, és köhögni kezdtem
-Hogy mi? - lepődtem meg, ő pedig csak tovább nevetett
-Emlékszel, amikor egyszer bejöttél és az igazgatói székben ülve rajzolgattál?
-Igen, de azt hittem, hogy azok már nincsenek meg. - ráncoltam szemöldököm -bár ő ezt nem láthatta
-Ott voltak az asztalon, én pedig elraktam, most pedig egy kis segítséggel sikerült őket felhasználnom.
-Milyen segítséggel? - értetlenkedtem tovább
-Rólam már meg is felejtkeztél? - vette át a telefont egy férfi hang
-Randy?
-Pontosan, drágám! - nevetett fel
-Uram isten, mióta nem hallottam rólad! - gondoltam vissza az utolsó találkozásunkra
-Nagyon elhanyagoltál minket.
-Tudom és sajnálom. Ígérem ahogy, csak tudok bemegyek hozzátok!
-Ajánlom is. - szólt bele egyszerre Greta és Randy, vagy máshogy mondva a kereszt szüleim
-Akkor köszönöm szépen mindkettőtöknek! Ti vagytok a legjobbak!
-Te csináltad, mi csak átalakítottuk. Látszik, hogy anyukád génjeit örökölted! - beszélt Greta
-Szerencsémre. - hajtottam le a fejem - Hiányzik.
-Nekünk is, és az egész cégnek is. De egy nap te fogsz a helyére lépni! - biztatott Randy
-Reméljük, de sosem leszek olyan jó, mint ő. - suttogtam
-Ne beszélj butaságokat. Anyukád büszke rád! És mindig az lesz! - vigasztalt kereszt anyum
-Tudom! - kezdtem el könnyezni - Én megyek, mielőtt...
-Rendben. - vágtak szavamba - Szia és vigyázz magadra! Szeretünk, te kis manó.
-Szeretlek titeket! - nyomtam ki a készüléket. Feltöröltem az asztalról a folyadékot, majd fölszaladtam a szobába. Ott egyből a szekrényhez mentem, és ránéztem a ruhákra. Igazuk volta Greta-éknak. Ezeket még én rajzoltam, de azért volt rajta egy kis változtatás, de így még sokkal jobb lett. Gyönyörűek voltak. Egyszerűek, de nagyszerűek. Óvatosan bezártam a szekrény ajtaját, majd a szoba ajtaját, oda mentem az ágyamhoz, bekapcsoltam a gépem és a lejátszóba beraktam pár számot, a hangot kicsit föltekertem és indítottam is. Elsőnek T Mills zenéje csendült fel. Imádom ezt a palit, bárki bármit is mond a külsejéről, nekem nem az a fontos, bár meg kel hagyni így is elég dögös.
Leültem ágyamra, lábamról lehúztam cipőmet, kiegészítőimet is levettem, hajam egy laza kontyba fogtam. Levettem pólóm és nadrágom, és egy szál fehérneműbe beálltam szekrényen található egész alakos tükörbe. Végig néztem magamon, és egy fintorral jeleztem, hogy hasamra és combomra is felszaladt egy kis felesleg. Gondolom azért, mert már nem táncolok, és nem is sportolok. Közbe a zene átváltott Demi Lovato - Skycraper-re. Imádom ezt a számot, Demi pedig a példaképem. Ahogy ő is leküzdte a 'betegségét' az valami elképesztő. Neki köszönhetem, hogy most itt járok. Az ő példájára mentem a rehabilitációra, és ott volt szerencsém találkozni vele. Épp látogatóba volt, és akkor beszélgettünk egy kicsit, és sikerült lelket öntenie belém. A zene túllépésével én is inkább elmentem fürdeni. Engedtem a kádba jó meleg vizet, majd belemásztam. A kelleténél  kicsit többet áztattam magam, így gyorsan megmosakodtam, és a testem köré csavarva egy törülközőt kimásztam a vízből. Beálltam a tükör elé, és lemostam a már így is elkenődött szemfestékemet, miután ezzel is végeztem megtörülköztem normálisan, felkaptam egy fekete fehérnemű szettet, egy rövid gatyát, és egy atlétát, és visszasétáltam a szobába. Az éjjeliszekrényemből a levelet elővettem, még egyszer átolvastam, majd beleraktam egy borítékba, és a nyakláncot is belecsúsztattam, és visszaraktam oda ahonnan elővettem. Kisétáltam a folyosóra, egyenesen az egyik kis gardróbhoz, onnan óvatosan előhalásztam a nagyobbik bőröndömet, és azt megemelve indultam vissza a szobába. De mielőtt beérhettem volna, a gépemen megszólalt a srácok zenéje. Nem a What Makes You Beautiful, hanem az egyik X-Factor-os számuk a Kids in America. Ez volt az egyik olyan számuk, amit letöltöttem, a másik a Viva la Vida. A zene csak ment, én pedig ott álltam az ajtóba, kezemben az üres bőrönd. Jött az a rész, amit nem akartam hallani. Niall része, ezért gyorsan odaszaladtam a gépemhez és leállítottam, helyette beraktam egy másik számot. Amint kész voltam, a bőröndöt rádobtam az ágyra, az ajtót bezártam, és a szekrényemhez léptem. A ruháim közül itt volt pár darab, azokat megfogtam, nagyjából összehajtottam, és beraktam  bőröndbe, hozzá még pluszba pár létfontosságú dolgot, majd a cipzárt összehúztam rajta, és a szekrénybe állítottam. A ruhát, amit majd fölveszek azt elől hagytam, gépem kikapcsoltam, és még gyorsan belesüllyesztettem nagy utazómba, lámpát leoltottam, utána bebújtam az ágyba, és el is szunnyadtam.
-Hagyd, alszik! -hallottam Lily suttogó hangját
-Tudom! - suttogott Selena is - Hiányzik! - puszilt meg, majd záródott az ajtó, és én is visszaaludtam

                                   *  *  *  *  *  *

Telefonom ébresztőjére riadtam fel. Gyorsan kinyomtam, fejem a párnába fúrtam. Nem akarok felkelni! Hátamra fordultam, szemem megdörzsöltem, az éjjeliszekrényen lévő lámpát felkapcsoltam, majd kómásan felültem. Lassan elbotorkáltam a fürdőig, megmostam az arcom, ezzel kicsit felébredtem, utána fogat mostam, majd visszasétáltam a szobába. Felkaptam egy tiszta fehérnemű szettet, egy fekete farigatyát, egy égszín kék pólót, és egy fekete cipőt is, az ágyat gyorsan bevetettem. A bőröndöt a szekrényből elővettem, és az ajtóhoz állítottam. Visszamentem a fürdőbe, gyorsan kifésültem a hajam, s ráhúztam egy kukás sapkát, szemem kihúztam szemceruzával, és egy kereszt fülbevalót is raktam fülembe. Amint ezzel is kész lettem, egy kisebb táskába beledobáltam fontosabb dolgaim, mint például: telefon, pénztárca stb. Ránéztem az órára, és tudtam, hogy mennem kell. Felkaptam a fekete dzsekim, a szekrényről a levelet az ágyra raktam, a kis táskám átdobtam vállamon, megfogtam a bőröndöm, leoltottam a lámpát, kisétáltam az ajtón, majd magam után bezártam azt, és halkan elindultam lefelé. A lépcsőn akadt egy kis nehézségem, de sikerült úgy leérnem, hogy senkit nem költöttem fel. A kulcscsomóm fölkaptam a kis szekrényről, behelyeztem a zárba, és kinyitottam. A hajnali hideg megcsapta arcom. Még egyszer visszanéztem, majd kiléptem az ajtón, visszazártam és elindultam a kapu elé. A taxi, amit még tegnap már megrendeltem, még nem volt itt, így várnom kell rá.
Nem tudom, hogy helyesen cselekszem-e, de most ez tűnik a legjobb megoldásnak. Tudom, így cserben hagyom a többieket, de ők sem foglalkoztak velem. Ebben az egy hétbe, rádöbbentem, hogy igenis tiszta szívből szeretem Niall-t bármit teszek is vagy mondok, ő már a részem marad. De legalább Selena és Lily boldog párkapcsolatban élnek, és ennek örülök. És szerencsémre a mai bulit is sikerült minden bökkenő nélkül megszervezni, aminek még jobban örülök. Órámra néztem, ami hajnali 4:12-t mutatott, szóval még van időm. Nem sokkal később a taxi megérkezett, a sofőr kiszállt, a bőröndömet a csomagtartóba tette, és beültünk.
-Hova vihetem kisasszony? - nézett rám a visszapillantóból. Még egyszer visszanéztem a házra és megszólaltam:
-A repülőtérre, legyen szíves!

Komikat kérek!!!!:D