31. A levél

Sziasztok:D itt lenne az új rész:D igaz már fel akartam rakni hamarabb, de valahogy nem úgy jött kis az időmből=/ és kezdtem egy új blogot:) az első rész már ott is fent van, szóval nézzetek be és KOMIZZATOK!! http://dodoandhazza.blogspot.hu/

Kaptam egy díjat, amit köszönök szépen Kinga -nak:)♥

1.Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
1. Szeretek zenét hallgatni, és írni

2. Barna hajam és barna szemem van:)

3. 2fiú tesóm van:o

4. Általában a részek meg vannak írva előre.

5. A semmi közepén lakok egy sz*r faluba

6. Kevés barátom van, de tudom, h rájuk bármikor számíthatok

7. Kedvenc sportom a foci^^ , és a görkorizás

8. Egyszer szeretnék kijutni Londonba(igaz angolul nem nagyon tudok, de sebajxD)

9. Most kezdem a 11.-ik osztályt

10. Imádom a csokit*-*

11. A példaképem: Demi Lovato*-*

 2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

1.Mi a kedvenc számod? jelenleg Tone Damli ft. Eric Saade - Imagine imádom♥

2.Mi a kedvenc filmed? Project X

3.Ki a pasi ideálod? nincs, de ha választani kéne akk Niall Horan*-*

4.Mi a kedvenc városod? Miskolc, Pest

5.Mióta írsz blogot? tavaly szeptemberbe kezdtem el:)

6.Ki a kedvenc énekesed/énekesnőd? Selena Gomez, 1D, Cher Lloyd, Rita Ora, Eric Saade, JB

7.Hány nyelven beszélsz? elméletileg 2(magyar, angol), de néha már én se vagyok benne biztosxD

8.Mi a kedvenc gyümölcsöd? eper

9.Hány éves vagy? 16

10.Balaton vs. Tenger? tenger, de a Balatont is imádom:D

11.Várod a sulit? igen, de csakis az osztály hülyesége miatt:D másért nemxd

3.11 kérdést kell feltenni a jelölteknek! 

4. 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés) 

Hú hát, ezt a kettőt sajnos nem tudom megcsinálni, ugyanis ritkán olvasok blogokat, és szerintem mindenki nagyon ügyesen ír, és így nem szeretnék senkit megjelölni:) remélem nem baj:)

Köszönöm még egyszer a díjat, és itt lenne az új rész:) Jó olvasást I hope you like it!♥

Lily szemszöge:

Telefonom halk csörgésére keltem fel. Gyorsan kikaptam párnám alól és kinyomtam, mielőtt még Selena felébredne. Vidáman keltem fel és mentem a fürdőbe elvégezni reggeli teendőimet, utána pedig a gardróbba indultam. Felkaptam egy fekete fehérnemű szettet, egy sima farmer rövidnadrágot, egy csíkos toppot, és hozzá egy lapos balerinát. Fülembe raktam egy epres fülbevalót, nyakamba pedig a hozzá illő nyakláncot. Szemem kihúztam, hajam kiengedve hagytam. Miután kész lettem átmentem Bella szobájába. Kopogtam, de nem válaszolt, ezért benyitottam.
-Hahó, Bella! - szóltam, de semmi. Ágya be volt vetve, gondoltam a fürdőbe lesz, így besétáltam oda, de ott sem volt. Ahogy sétáltam ki, a szemem megakadt valamin, az ágyon. Közelebb lépkedtem hozzá, majd leültem a szélére, és a kezembe vettem a kis borítékot, amin a nevem állt. Lassan olvastam, s mire a végére értem, már majdnem sírtam. Nem lehet, hogy elment. A levelet visszaraktam a borítékba, majd azt kezembe fogva indultam le a lépcsőn. A konyhából hangokat hallottam, így a falhoz simulva füleltem. Tudom nem lenne szabad, de kíváncsi lettem.
-Nem tudom, mi lesz vele. - hallottam Bella nagyijának hangját
-De Katie, mi a baj? - szólalt meg Mandy
-Mandy, Brian, én meg fogok halni! - mondta ki a szavakat Katie, rám pedig még jobban rám jött a sírás
-Mi? Ezt hogy érted? - szólt zavartan Brian
-Egy gyógyíthatatlan betegségem van, és maximum két hónap, de lehet, hogy csak egy hetem van. - kezdett el szipogni, én pedig nem bírtam tovább
-Katie nagyi! - szaladtam oda hozzá, és hátulról megöleltem - Mond, hogy nem igaz!
-Liliana drágám! - fordult meg - Nem lett volna szabad hallanod. - rázta fejét
-Mond, hogy nem igaz! Nem hagyhatod itt te is! Kérlek! - sírtam még jobban
-Sajnálom kicsim. Isten akarata ez. - törölte meg szemem
-Lily, nem lett volna szabad hallgatóznod! - ripalt rám Brian
-Nem titkolhatjátok sokáig! - néztem rá, majd a már síró Mandy-re - Mennem kell! - töröltem meg szemem, majd kirohantam a házból. Szaladtam ahogy csak bírtam. Egy régi barátra volt szükségem, így Chaz-hez szaladtam. Ahogy odaértem Justin nyitott ajtót.
-Lily, mi történt? - rémült meg. Tudtam neki nem mondhatom el.
-Bella! - borultam nyakába
-Mi van vele? - tolt el magától
-Nincs itt? - néztem rá
-Nem, miért lenne? - értetlenkedett
-Elment. - hajtottam le a fejem
-Mi? Miért? Hova?
-Az elmúlt egy hét!
-El kell mennünk érte!
-Felesleges lenne! Csak egyetlen egy személy tudná őt visszahozni! - néztem rá
-Niall. - nézett maga elé, én pedig bólintottam - Megvan! Mondd meg neki, hogyha visszaakarja hozni Bellát, legyen a reptéren 2órán belül. A magángépemmel elmehet érte, és visszaérnek estére. - nézett rám komoran
-Tényleg? Uram isten Justin. Te vagy a legjobb! - öleltem meg jó szorosan
-Semmiség, hisz miattam van ez az egész. - rántott vállat
-Ne okold magad! De én sietek, majd beszélünk. Szia! - intettem és megint szaladni kezdtem. A tüdőm szúrt, levegőt is alig kaptam, a cipőm törni kezdte a sarkam, de kb fél óra múlva már a szálloda liftjében álltam. Térdemre támaszkodtam és így próbáltam friss oxigénhez jutni, majd a lift pittyegése jelezte, hogy felértem a 6.-ik emeletre. Egyből az ajtójuk felé szaladtam, és elkezdtem először kopogni, majd dörömbölni rajta. Mocorgást hallottam bentről, de nem hagytam abba.
-Ki a fasz dörömböl ilyenkor? - kiabált morcosan Zayn
-Biztos rajongó! - kiabált Louis is
-Basszus nyissátok, már ki ezt a retkes ajtót! - kiabáltam, a zár egyből kattant és Hanna meglepődött arcával találtam szembe magam
-Szia Lily! - mosolyodott el, de most nem érdekelt, egyből betrappoltam az előszobába, ahol mind az öt fiú ült, és mindannyian rám kapták tekintetüket, amikor eléjük álltam.
-Lily?! Te dörömböltél? - állt fel Zayn és elindult hozzám
-Ne most! - löktem el magamtól - Mondjátok csak most boldogok vagytok? Elértétek a célotokat! Gratulálok! - emeltem fel a hangom
-Miről beszélsz? - értetlenkedett Louis
-Belláról!
-Mi van vele? - szólt egyszerre Harry és Niall
-Miért kelletett nektek folyton szekálnotok? Mondjátok miért? - kezdtem el sírni
-Lily, picim, mi történt? - ölelt át Zayn
-Ez történ! - dobtam le eléjük a levelet, és leültem a kanapéra. Liam fölkapta, kibontotta és hangosan olvasni kezdte:

Kedves Lily:

Mikor ezt a levelet olvasod én már valószínűleg New York-ban leszek. Igen, jól látod. Hazajöttem! Lehet, hogy most gyengének tartasz, hogy megfutamodok a probléma elől, de már nem bírom. Nem bírom tovább, ahogy Zayn-ék folyton megaláznak, és szekálnak. Eddig tűrtem, de már nem megy, főleg, úgy hogy tudom, hogy igazuk van. Magamnak köszönhetek mindent, hisz én rontottam el. Ha nem engedtem volna Justin-nak....Szeretem Niall-t tiszta szívből, és ezt Te és Selena tudjátok a legjobban. Eddigi elkövetett hibáim közül ezt bánom a legeslegjobban. Talán ha nem történik az egész, akkor talán még most is együtt lennénk Niall-el, talán együtt készülnénk az estére, de túl sok a talán.
A borítékban találsz egy nyakláncot. Légyszíves add oda Neki, és mond meg neki, hogy mindennél jobban sajnálom, és hogy akárhogy utál, én még mindig ugyan úgy szeretem. 
Emlékszel, amikor Hannával megígértétek, hogy segítettek Sely szülinapi bulijának szervezésében? Sajnos az elmaradt, de a buli az nem. Egy hét egyedüllét során - hisz Selenával ti se nagyon foglalkoztatok velem - sikerült mindent megszerveznem, a ma estével kapcsolatban. A címet nem mondom el, legyen meglepetés nektek is. Mivel tudom, hogy elfelejtkeztetek a buliról, így ruhátok sincs, ezért nézz be a szekrénybe. Találsz ott három csomagot, Selenának, Hannának, és Neked címezve. Ezeket tőlem kapjátok búcsúajándék gyanánt. Remélem tetszeni fognak, mind a ruha és a buli is. Fél hétre készüljetek el, és a sofőr majd a szálloda előtt fog várni rátok. 
Sajnálom, hogy pont ma léptem le, de így is Boldog Születésnapot kívánok Selenának, és remélem nem fog haragudni rám. Köszönök mindent. Szeretlek Tieteket.

                                                                                                      Bella xX

U.I.: Jó bulizást, és találkozunk nyár végén! - fejezte be Liam az olvasást

-Én vagyok a legrosszabb barátnő a világon! - kezdtem újra sírni. Fejem térdemre hajtottam.
-Ne hibáztasd magad! - simogatta Zayn a hátam - Nem a te hibád!
-Igazad van! - néztem rá, szemem megtöröltem - A Te hibád! - böktem mellkasára
-Nem, ez közösen, miattunk van! - szólalt meg Louis, a többi fiú csak bólogatott
-Miért nem említette tegnap? Francba is! - állt fel dühösen Harry és az ablakhoz sétált
-Ezt hogy érted? - nézett rá értetlenül Liam
-Tegnap miután leléptem, vele voltam. Véletlenül összefutottunk, és nem volt szívem egyedül hagyni. - fordult felénk, hátával az üvegnek dőlt - Semmi jelét nem adta, hogy el akar menni.
-Beszélnem kellett volna vele! - támaszkodott Niall a térdére, közbe egyik kezével a borítékért nyúlt, és a benne lévő nyakláncot a kezébe csúsztatta
-Most mi lesz? - szólalt meg szipogva Hanna
-Senki nem tudja visszahozni, csak egy valaki! - néztem végig rajtuk, mire mindannyian a szőke srácra kaptuk tekintetünk
-Niall, neked kell visszahoznod! - szólt rá Louis és Liam
-Jó, de hogy? Repülő ki tudja hogy megy, meg jegy se biztos, hogy lesz! - állt fel és idegesen kezdett el járkálni előttünk föl s alá.
-Igaza van! Ha el is tudna menni, nem biztos, hogy a bulira visszaér! - rázta a fejét Harry
-Én tudom a megoldást, de nem biztos, hogy tetszeni fog. - néztem Niall-re, mire megállt velem szembe - Menj el a reptérre, és ott fog várni egy gép. Pontosabban egy magángép. Justin gépe. - suttogtam az utolsó mondatott
-Nem! Az teljesen kizárt, hogy én annak a gépével menjek! Miatta van minden! - csapott dühösen az asztalra
-Mást nem tudsz tenni! - kiabált rá Harry
-Nem! - szögezte le
-Beverted a képét, és most segíteni próbál, inkább hálás lehetnél neki! - kiabált Louis is
-Hálás?! Most ugye csak szívatsz?! - fordult felé a szőke srác
-Az isten szerelmére Niall James Horan! - pattant fel mérgesen mellőlem Zayn - Elvonszolod a nagy segged a reptérre, felülsz a gépre és visszahozod El-t! - állt meg vele szembe. Az ír srác nem szólalt meg csak lehajtotta a fejét, majd halkan megszólalt:
-Mi a lakásának a címe? - nézett fel rám, arcomra egy nagy mosoly ült, felálltam és jó szorosan megöleltem.
-Ez a beszéd! - jöttek a többiek is és mindannyian egy emberként öleltük meg
-Lily, mennyi időm van még kiérni? - tolt el magától Niall
-Ja igen. Kb 45perced.
-Akkor gyerünk! - tolta Harry az ajtó felé
-Hé kocsikulcs is kéne! - fordult vissza, mire Lou már dobta is neki
-Sapka, szemüveg, a biztonság kedvéért! - nyújtotta felé Zayn
-Címet SMS-ben küldöm.
-Bella nélkül vissza ne merj jönni! - fenyegette meg Hanna ás Liam
-Sok sikert! - öleltem meg még utoljára
-Majd jövünk! - intett, majd kilépett az ajtón
-Nyugi, minden rendben lesz! - ölelt át hátulról Zayn, és egy csókot nyomott nyakamra
-Remélem is. - suttogtam, még mindig az ajtót nézve.
-Akkor szerintem mi mehetünk is vásárolni! - csapta össze tenyerét Harry
-Haver, most komolyan ez a legfontosabb? - szólt rá Liam
-Öcsi nem akarok senkit megijeszteni, de este buliba megyünk! Egy szülinapi buliba! Ahova szokás ajándékot is vinni! - nézett hülyén a többiekre
-Basszus, nem vettünk semmit! - hüledezett Lou
-Akkor mi magatokra hagyunk titeket! Jó vásárlást! - fordultam feléjük vigyorogva
-Mi? És ti? - szólt Zayn
-Mi már megvettük neki! - nyújtotta rá a nyelvét Hanna
-És nekünk a ruhákat meg kell nézni! Úgyhogy sziasztok! - nyomtam egy csókot Zayn szájának a sarkába, a többieknek intettem egyet, majd Hannát magam után húzva elhagytuk a lakosztályt. Gyalog mentünk, mivel két kocsi volt bérelve nekik, egy amivel Niall ment el, a másik meg biztos kell a többieknek a vásárláshoz, úgyhogy nem maradt más választásunk. Az utat egy óra alatt megtettük, mire odaértünk Selena nem volt otthon szerencsénkre.
-Anya, apa?! - lepődtem meg a konyhába érve
-Liliana drágám! - ölelt jó szorosan magához anya
-Ti hogy-hogy itt? - néztem rájuk értetlenül
-Bella hívott minket Selena szülinapi bulijára. - mosolygott
-Ti is tudtátok? - álmélkodtam
-Persze! - bólintott apa, én pedig furcsán fordultam Hanna felé
-Izé, apa, anya, Katie nagyi ő itt Hanna Walker. Hanna ő itt az anyukám Carley, az apukám Bob, és Bella nagyija Katie. - mutattam sorba rajtuk
-Jó napot! - mosolygott félénken a mellettem álló lány
-Tegezz nyugodtan! - ment anya oda és őt is megölelte
-Mandy beszélhetnénk? - néztem rá erőteljesen
-Miről? - mosolygott rám
-Csak Selena ajándékáról. - böktem fejemmel a nappali felé
-Persze. - indult el előttem - Na mond! - nézett rám, én pedig kihúztam a hátsókertbe és a nyílászárót is behúztam - Mi az? Miért kell ennyire kijönni?
-Mandy van egy jó és egy rossz hírem! - néztem rá félve
-Mi? - nézett rám értetlenül
-Inkább ülj le először! - toltam egy szék felé - Szóval...izé öhmm...Bella...öhmm haza ment! - mondtam ki gyorsan, mire Mandy kidüllesztett szemekkel nézett rám
-Hogy mi? - hangja vagy 2oktávval magasabban csengett
-Hajnalba lelépett, hagyott egy levelet, de a jó hír az, hogy Niall elment érte, és visszahozza! Remélhetőleg. - suttogtam az utolsó szót
-Uram isten. De miért? Vagy hogy? - kezdett el könnyezni
-Hosszú, majd elmondja! De légyszíves Katie-nek ne mond! Annyit elég tudni mindenkinek, hogy Niall-el van! Rendben? - néztem rá könyörögve
-Persze! Köszönöm, hogy elmondtad nekem! - ölelt meg mosolyogva - Na gyere menjünk, be, aztán lassan lehet készülődni, az estére. - kacsintott majd besétáltunk
-Hanna, akkor jössz? - böktem az emelet fele, mire csak bólintott
-Hova mentek? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel anya
-Készülődni! - forgattam szemem, majd gyorsan beszaladtunk a vendégszobába, ahol Bella az elmúlt egy hétbe "lakott".
-Milyen ruhákról írt? - nézett rám értetlenül a szőke lány
-Nem tudom. Valami szekrénybe vannak, azt írta. Szerintem ebbe lesz! - böktem fejemmel, az ággyal szemben lévő szekrényre. - Nézzük meg! - indultam el felé, majd kinyitottuk azt. Tényleg itt volt három becsomagolt valami. Elvettük mindegyiket, rá raktuk az ágyra, majd azt amelyiken a saját nevünk állt, lehúztuk róla a cipzárt.
-Uram. Isten. - suttogtuk egyszerre Hannával. A kis 'csomagba', amin az én nevem állt, egy erős rózsaszínű, kicsit húzott ruha volt, hozzá egy krém színű kis táska, egy óra, egy pár fülbevaló, egy karkötő, és egy gyűrű, plusz egy körömlakk. Az ékszerek mind aranyból voltak. A cipős doboz után nyúlva levettem róla a tetejét, és elém tárult egy csodás fehér magassarkú cipő, aminek az orrán virágok helyezkedtek el. El sem hiszem, hogy ezt kaptam tőle.
-Lily. - nyögte ki nagy nehezen a mellettem álló lány, mire felé fordultam, és a kezében tartott egy csillogó, nyitott orrú magassarkút. Jobban megnéztem az ő ajándékát is. A ruha ugyan olyan volt, mint nekem, annyi különbséggel, hogy az övé halvány rózsaszínben pompázott. A táskája tört fehér színű kézi táska volt, hozzá gyöngyös karkötők, és egy Swarovski gyűrű, amihez egy fülbevaló is járt. Pluszba egy a ruhájához illő rúzs, és egy matt fekete körömlakk.
-Hanna! - nyögtem én is, egymásra néztünk és mindketten egy hatalmas sikításban törtünk ki.
Brian és apa szaladva jöttek fel hozzánk, mivel azt hitték, hogy valami baj történt, mire mi csak hangos nevetésbe törtünk ki, és kizártuk a szobából őket. Az órára néztünk ami már fél tizenkettőt mutatott, így lementünk ebédelni.
Amint kiderült Selly-t a menedzsere hívta el, hogy mi had tudjunk normálisan elkészülni. Nem mondom Bella aztán mindent jól megszervezett. Az ebéd jóízű elfogyasztása után, Hannával visszamentünk a szobába, lefeküdtünk az ágyra, és úgy néztük a plafont.
-Rosszul érzem magam. - suttogta alig hallhatóan
-Ugye nem fogsz hányni? - néztem rá félve
-Nem úgy te hülye! - ütött rám egy párnával - Ez az egész. Bellát magára hagytuk, egyedül szervezett meg mindent, és ilyen ajándékot kapunk tőle!
-Tudom, én is. - húztam el a szám - Mi lenne, ha mi is meglepnénk valamivel? - néztem rá kíváncsian
-Mire gondolsz? - szűkítette össze szemeit
-Mondjuk, ha vissza jön, akkor elvihetnénk vásárolni, vagy csak úgy simán meglepjük. Na? - haraptam alsó ajkamba.
-Nagyszerű! - tapsikolt - Remélem, Nialler-nek sikerül visszahoznia!
-Rajta múlik minden! - dörzsöltem meg szemeim - Na jó, inkább kezdjünk el készülődni! - álltam fel nagy nehezen, gépem bekapcsoltam, és indítottam el zenét, kicsit hangosabban a szokottnál, és Hannával kezdetét vette a buliba készülődés.....


8komi és jön az újabb rész!:)

30. Hallani akarod az élettörténetem?

heyhoo:p visszatértem gyerekek!:D olyan jó volt 1 hónapig kicsit kikapcsolódni, de azért már hiányzott a blog, meg az internet:'Dés már kevesebb, mint 1 hónap és suli!!:o nem akarom:'(

A részről annyit, hogy beleadtam mindent, amit csak tudtam és remélem elnyeri a tetszésetek:) Lehet először durván fog hatni, de üzenetem van vele:) Remélem rájöttök mi az:) És most kiderül Bella egész élete is.
És lesz egy kis változás is, ami már végleges. Bella és Lily életkora 17, és Niall-é is!:)

I hope you like it!♥



-Te ki vagy? - nézett el vállam fölött Endy
-Az, aki, ha nem engedi el Bellá-t most azonnal, beveri a képed! - hangja fenyegető volt, a karomat szorító srác, pedig szép lassan elengedett.

-Mégy úgyis találkozunk! - sziszegte fülembe, majd elsétált előttem, mintha mi sem történt volna. Fejem lehajtottam, nem mertem felnézni.
-Mennyit hallottál? - fordultam félig felé, de arcom így se láthatta hajamtól

-Az egészet. - szólt bátortalanul - Igaz ez? - fejem felé fordítottam és a göndör hajú srác szemébe néztem, és bólintottam egyet.

-Sajnos igen. - suttogtam, szemem könnyháló fedte el, fejem lehajtottam. Pár másodperccel később, pedig két erős kar fonódott hátamra. Jó szorosan bújtam hozzá.

-Miért nem mondtad el? - puszilt hajamba 

-Nem könnyű róla beszélni. - néztem szemébe - Hallani akarod az élettörténetem?

-Igen! - bólintott határozottan - De gyere menjünk innen! - húzott a kocsi fele, közbe észrevettem, hogy egy kisebb csoport gyűlt körénk, és volt köztük pár tinédzser lány is, akik összesúgtak. Gondolom felismerték Harry-t. Miután mindketten beszálltunk a járműbe, elindultunk valamerre, míg végül egy elhagyatott útszakaszra nem értünk. Leállította a kocsit, kiszálltunk és egy fa tövébe letelepedtünk. 

-Elmondom, de csak akkor, ha megígérsz valamit! - fordultam szembe vele

-Bármit!

-Nem mondhatod ezt el senkinek, főleg nem a fiúknak! 

-Megígérem! - bólintott

-Remélem is. - ejtettem meg egy mosolyt - Egyszerűbb lesz, ha nem szakítasz félbe! - szemem lehunytam, vettem egy mély levegőt, és elkezdtem: - Boldog gyerek korom volt. Ott volt a családom, Selena, Chaz és 7évesen megismertük Lily-t. Elválaszthatatlanok voltunk, igaz én vagyok a legfiatalabb közülünk, de ez sosem számított. Selena már akkor is szerepelt, gyerek sorozatokban, és a sok utazgatás miatt elköltöztek. Rá 2 hónapra Chaz-ék is elköltöztek, Stratfordba, így csak Lily maradt nekem, igaz a többiekkel is tartottuk a kapcsolatot, de Chaz-zel egy idő után már nem. Ekkor minden megváltozott. Innentől kezdve az életem egy szenvedés. 11 éves voltam, amikor egyik este egyedül sétáltam haza táncról. Nem féltem, mert biztonságos környéken laktunk, a gazdag negyedben. Vígan énekeltem és ugráltam, már a házunkat is láttam, amikor az egyik bokorból elő ugrott egy ember. Bűzlött a piától, állni nem bírt. Megijedtem, sikítottam, de befogta a szám. Elráncigált valahova, ahol...ahol - megakadtam. Nem tudom elmondjam-e neki, de már belekezdtem. Torkomba gombóc nőtt. - megerőszakolt. - mondtam ki. Harry-re néztem, aki kitágult szemekkel nézett rám. Száját szólásra nyitotta, de nem hagytam szóhoz jutni, inkább tovább beszéltem. - Onnantól kezdve félek a sötétben. A vidám, mindig mosolygós kislány eltűnt. Nem beszéltem, ami anyáéknak is feltűnt, pszichológushoz vittek, és akkor kiderült. Az embert elkapták és börtönbe zárták, de még így is rettegtem. A táncot persze nem hagytam abba, de mindig jött értem valaki. Az akkor 14 éves bátyám mindenben segített, amiben csak tudott. Szerencsére a család még többet foglalkozott egymással, és egyre több időt töltöttünk együtt. Pszichológushoz jártam, és feldolgoztam - már amennyire lehetett. Teltek a hetek, a hónapok visszajött a régi énem, és a 12-t is betöltöttem. Születésnapom után két héttel kirándulni indultunk. Egy Range Rover-rel mentünk, apa vezetett, anya mellette ült, mi a kis öcsémmel, és a bátyámmal hátul ültünk és párna csatáztunk. Akaratos voltam, nem adtam oda anyának a párnát, akárhogy kérte. Ráncigálta, mire én hirtelen elengedtem, és meglökte apa kezét, így magára borította a forró kávéját, és áttért a szembejövő sávba. - nyeltem egy nagyot. Az emlékek megint feltörtek. - Jött egy kisbusz és utána már csak a kórházba keltem fel, két héttel később. Mindannyian meghaltak rajtam kívül. A világ szegényebb lett egy híres sebész orvossal, a divatvilág, pedig az egyik legnevesebb divatcég, divatkirálynőjét vesztette el, a focisták egy igen ügyes játékos nélkül maradtak, és a kicsik egy kis manót vesztettek el, én pedig család nélkül maradtam. Nagyiékhoz kerültem. Segítettek amiben csak tudtak, de nem sok sikerrel. Volt, hogy napokig nem ettem és végül a kórházba kötöttem ki. Lily és Selena öntött belém lelket, és Mandy-ék, akik szinte már a szüleim. Pszicho dokihoz jártam hosszú-hosszú ideig, de a rémálmaim néha még most is visszatérnek. Az ünnepek szörnyűek voltak nélkülük, főleg a születésnap, és a karácsony. Hamarabb felnőttem, mint más kislányok. 13 évesen, ahhoz képest, hogy mások vígan nevettek és játszottak, én magamba fordultam, csak Lily-vel álltam szóba, meg persze Lená-val. Nagyjából túltettem magam a baleseten, és azt hittem nem jöhet más semmi. Nem volt igazam. Az a pasas, aki bántalmazott kiszabadult a börtönből és bosszút akart állni rajtam. Elrabolt, és megint nemi erőszakot hajtott végre rajtam, utána öngyilkos lett. Akkor azt kívántam bárcsak én is inkább meghaltam volna apáékkal. Szenvedtem, a pszichológus minden nap járt hozzám. Megint nem ettem, amivel nagyiékat készítettem ki, de végül kaptuk a rossz hírt: nagyapa tüdőrákos. Lesokkoltam, és az ő kedvéért próbáltam erős lenni. Megint nevettem, és táncoltam, egyszóval a régi lettem, közbe elmúltam 16 is. - mosolyodtam, de egyből elkomorultam - Szeptember volt. A mentő autó szirénájára, és nagyi kiabálására keltem. Nagyapa nem ébredt fel. Meghalt. Két és fél évnyi harc után "győzött" rajta a betegség. Ez volt az utolsó, amit el tudtam viselni, és önpusztításba kezdtem. Megismerkedtem Endy-vel, és rossz társaságba keveredtem. Lógtam, rendőrségi ügyem is volt, majd kiderült, hogy Endy, csak azért volt velem, mert fogadott a haverjaival, hogy mennyi idő után tud lefektetni. Amikor megtudtam, szakítottam vele, és leváltam tőlük. A táncba temetkeztem. Sérüléseket szenvedtem, de orvoshoz nem mentem, nem ittam és ettem, csak ha nagyon muszáj volt, akkor is utána meghánytattam magam. Akkor kezdtem el vágni magam - bal csuklómra simítottam kezem - Nem vettem észre, hogy ezzel is még nagyobb fájdalmat okozok nagyinak. Azt hittem ezzel megoldok mindent, de tévedtem. Január elsején önszántamból bevonultam a rehabilitációra. Sokat köszönhetek az ottani orvosoknak, szinte teljesen meggyógyítottak, igaz még néha most is rám tör a kényszer, nagyobb étel adagok esetén, de legyőzöm őket. 5 hónapig voltam bent, utána visszatértem a suliba, a régi életembe. Végre találkozhattam nagyival és Lily-vel, mert míg bent voltam nem engedtem nekik, hogy meglátogassanak, mert nem akartam, hogy úgy lássanak. Suliba igaz, piszkáltak egy páran, hogy milyen lány vagyok, de nem izgatott, és csak megerősödtem nekik hála. A 17. születésnapom lazán telt. Lena is hazajött és újra gyerekek lehettünk pár napra. Azóta vagyok, az aki, és soha nem leszek más! Most pedig egy világsztárnak öntöm ki a lelkem. 10 éves korom óta 360°-os fordulatot vett az életem. Meglepő nem igaz? - néztem Harry-re, aki csak bambán bámult rám, nagy szemekkel és nyitott szájjal. Ezen a látványom felkuncogtam.
-Az. - nyögte ki nagy nehezen. Arcán látni lehetett, hogy most dolgozza fel a sok dolgot amit mondtam neki. - Bella én annyira sa...
-Ne! - szakítottam félbe - Ne mond ki, azt a szót! Nem szeretem mikor sajnálnak.
-Bocsi. - nézett rám bűnbánóan - Endy az a srác, aki most neked állt? - bólintottam, a következő pillanatba, pedig már engem ölelt - Köszönöm, hogy megbízol bennem. - húzott magához jó szorosan
-Én köszönöm, hogy elmondhattam. - fúrtam arcom mellkasába. Ezt az idill pillanatot az ő telefonjának csörgése zavarta meg. Elváltam tőle had tudja fölvenni.
-Igen? Izé...öö...- idegesen vakarta tarkóját - A rajongók! Igen. Nem. Nem hiszem. Gyalog?! Mondom nem! Van egy kis dolgom. Csá - tette le
-Ki volt az?
-Niall. - forgatta meg szemeit, a név hallatán elhúztam a szám - Mi lesz veletek?
-Vége. Ő mondta. Utál engem. - hajtottam le a fejem
-Nem igaz. Szeret téged! És nem is haragszik rád. - keserűen felnevettem
-Velem tartasz? Kéne egy kis fuvar. - tereltem a témát, mire ő csak megrázta a fejét
-Persze. Egész nap rád érek! - nevetett fel. Felálltunk, beszálltunk a kocsiba, mondtam a címet és elindultunk. Nem sokkal később megálltunk egy szórakozó hely előtt.
-Ide miért jöttünk? - nézett rám értetlenül
-Csak gyere. - szálltam ki az autóból, majd bementünk. A helységben ott sürgölődött pár ember, de egyből kiszúrtam azt aki nekem kellett, és Harry-t magam után húzva elindultunk felé.
-Szia Ush. - köszöntöttem az illetőt
-Áá kicsi lány! - ölelt meg - Hello, Usher Raymond. - nyújtotta kezét a göndör hajú srác felé
-Harry Styles. - fogott vele kezet
-Minden kész? - néztem Usher-ra
-Igen. A jég szobor holnap 6-ra jön, a tortával együtt. A vendégek 7-re, Selena 8-ra. - nézett papírjára - Eddig egy vendég sem szólt, hogy nem tud eljönni, szóval leszünk egy páran. És az ajándékoknak van egy külön kis szoba kialakítva! - mosolyodott el
-Fantasztikus! - csaptam össze tenyerem - Köszönöm szépen!
-Igazán nincs mit. Ja és Mandy-ék szóltak, hogy 9-től lesz egy külön ajándékuk. Valami vetítés, de többet nem mondtak.
-Majd kiderül. Justin nem jött?
-Nem. - rázta fejét
-Értem, mindegy köszi. - mosolyogtam rá - Mi megyünk. Majd beszélünk! Szia, és köszönöm még egyszer. - adtam három puszit arcára és leléptünk
-Ez az lesz amire gondolok? - kérdezte már a kocsiban Harry
-Igen, a holnapi buli! - vigyorogtam rá büszkén
-Szépen megszervezted. - nézett elismerően, majd gázt adott. Mondtam a következő címet, és tíz perc múlva már ott is voltunk.
-Megvársz itt? - néztem rá, mire csak bólintott - Max fél óra és jövök! - szálltam ki a járműből, és mentem az ajtóhoz. Ott csengettem és pár másodperc múlva Ryan nyitott ajtót.
-Bella?! - lepődött meg
-Szia. - intettem - Justin?
-A szobájában, de jobb ha nem mész fel.
-Muszáj beszélnem vele! - törtem át mellette és elindultam az emeletre, az ajtaja előtt kopogtam.
-Hagyjatok békén! - kiabált ki - Nincs kedvem senkivel beszélgetni! - halkan kinyitottam az ajtót
-Velem sem? - léptem be szobájába
-Bella?! - kelt fel az ágyból, de utána egyből elfordult  - Miért vagy itt? - szólt ridegen
-Beszélnünk kell! - csuktam be mögöttem, a barna ajtót - Az nem megoldás, ha kerülsz, és nem is beszélsz velem! - léptem mögé
-Nem tudod mit érzek! Dühös vagyok magamra, mert tönkretettem a kapcsolatod, és a barátságunk! - hajtotta le a fejét
-Nem tetted tönkre! - simítottam egyik kezem hátára - Nézz rám! - kérleltem, de nem fordult meg - Drew légyszíves! - léptem elé, így arcát is láttam - Veled mi történt? - néztem szájára, kezem is a sebre simítottam, mire felszisszent
-Nem lényeg! Jogosan kaptam! - húzta el fejét
-Niall?! - ráztam fejem - Nem tetted tönkre a barátságunk! Csak légyszíves ne legyél velem ilyen. - néztem rá könyörögve
-Nem haragszol? - nézett rám félve
-Dehogy is! - öleltem meg, amit ő is viszonzott
-Sajnálom! - puszilta meg arcom
-Barátok?! - nyújtottam felé jobb kezem, miután elszakadtunk egymástól
-Csak barátok? - harapott alsó ajkába
-Sajnálom, de csak ennyit tudok nyújtani. - húztam el a szám
-Megértem. - erőltetett egy mosolyt
-De én megyek, mert Harry vár a kocsiba. Szia! - pusziltam arcon
-Holnap a bulin találkozunk! - szólt még utánam, mielőtt kiléptem volna szobája ajtaján. Erőltettem egy mosolyt és kiléptem onnan, és egyből  mentem lefele, egyenesen a kocsiba.
-21 perc 19 másodperc! - nézett órájára birka
-Komolyan mérted? Te hülye vagy! - nevettem el magam
-Hova lesz a fuvar? - nézett rám, én pedig az időre. Már este nyolc is elmúlt. Észre se vettem, hogy így elment ez a nap is.
-Haza vinnél, hazza? -néztem rá fáradtam
-Hazza igen! - nevetett, és gázt adott - Miért Hazza?
-Mi? - szakítottam el tekintetem egy piros lámpáról és rá néztem
-Kétszer mondtad, hogy haza!
-Pedig Harry-t akartam a végén! - nevettem
-De hazát mondtál! - nevetett tovább
-Jó, akkor mától nekem Hazza vagy! - nyújtottam rá a nyelvem
-Megjegyeztem nyuszi! - nézett rám szúrósan, de szája sarkában ott bujkált egy kis mosoly is, mire csak fejen vágtam, és gázt adott. Az utat innentől kezdve végig énekeltük, mindenféle számokkal. A többi piros lámpánál volt egy pár ember, aki nagyon nézte a kocsinkat, de nem is figyeltünk rájuk.
-Menj, és én majd 10perc múlva megyek utánad! - toltam az ajtó felé
-Igenis kapitány! - tisztelget és belépett a házba. A fiúk még mindig itt vannak, ezért küldtem be először Harry-t, hogy ne legyen feltűnő, hogy egyszerre jövünk meg. Amíg vártam leültem a lépcsőre, és bámultam ki a fejemből.
Lily szülei és nagyi holnap reggel érkeznek, és Mandy megy ki eléjük a reptérre, így olyan fél tíz körül érnek ide. Selena úgy fogja magát érezni, mintha mindenki elfelejtette volna a szülinapját, mert a One Direction azt mondta, hogy a stúdióba lesznek és a barátnőjüket is viszik magukkal - értem itt Hanná-t és Lily-t - Taylor se lesz, mert ő állítólag valami filmes megbeszélésen lesz, és csak este ér rá, én pedig...nos hát én se leszek itthon.
Telefonom órájára néztem, majd fölálltam, leporoltam magam és szép lassan bementem. A tervem mi szerint csendben felmegyek a szobámba, romba dőlt, ugyanis a többiek a nappaliban ültek, és az ajtónyitódásra mind fölkapták fejüket. Zavartam néztem rájuk, ők pedig fürgén mértek végig. Harry-n látni lehetett, hogy mindjárt elröhögi magát, de szerencsémre ebben a pillanatban szólalt meg a telefonom, és hálát adtam az égnek, hogy megmentett. Gyorsan előkaptam a táskámból a csörgő készüléket és besétáltam a konyhába.
-Igen? - vettem fel
-Szia Isabell, itt Greta. - szólt bele egy női hang
-Szia. Mizujs? - tettem a telefont a vállam és az állam közé, és elővettem egy pohár narancslevet és leültem az asztalhoz
-Bocsi a késői zavarásért, csak a cégnél volt egy kis gond, de....
-Milyen gond? - ijedtem meg
-Semmi komoly megnyugodhatsz! Anyukád cége még mindig olyan, mint vele. - hallottam hangján, hogy mosolyog
-Jó ezt hallani. - mosolyodtam el nyugodtan
-Na szóval, a ruhák miatt hívlak. Megkaptad őket? Minden jó?
-Igen tökéletes. Pont olyan, amilyet elképzeltem. - mosolyogtam, és belekortyoltam innivalómba
-Reméltem, hogy tetszik, hisz ezeket te tervezted! - nevetett fel, nekem pedig a számban lévő üdítőt sikerült kiköpnöm, és köhögni kezdtem
-Hogy mi? - lepődtem meg, ő pedig csak tovább nevetett
-Emlékszel, amikor egyszer bejöttél és az igazgatói székben ülve rajzolgattál?
-Igen, de azt hittem, hogy azok már nincsenek meg. - ráncoltam szemöldököm -bár ő ezt nem láthatta
-Ott voltak az asztalon, én pedig elraktam, most pedig egy kis segítséggel sikerült őket felhasználnom.
-Milyen segítséggel? - értetlenkedtem tovább
-Rólam már meg is felejtkeztél? - vette át a telefont egy férfi hang
-Randy?
-Pontosan, drágám! - nevetett fel
-Uram isten, mióta nem hallottam rólad! - gondoltam vissza az utolsó találkozásunkra
-Nagyon elhanyagoltál minket.
-Tudom és sajnálom. Ígérem ahogy, csak tudok bemegyek hozzátok!
-Ajánlom is. - szólt bele egyszerre Greta és Randy, vagy máshogy mondva a kereszt szüleim
-Akkor köszönöm szépen mindkettőtöknek! Ti vagytok a legjobbak!
-Te csináltad, mi csak átalakítottuk. Látszik, hogy anyukád génjeit örökölted! - beszélt Greta
-Szerencsémre. - hajtottam le a fejem - Hiányzik.
-Nekünk is, és az egész cégnek is. De egy nap te fogsz a helyére lépni! - biztatott Randy
-Reméljük, de sosem leszek olyan jó, mint ő. - suttogtam
-Ne beszélj butaságokat. Anyukád büszke rád! És mindig az lesz! - vigasztalt kereszt anyum
-Tudom! - kezdtem el könnyezni - Én megyek, mielőtt...
-Rendben. - vágtak szavamba - Szia és vigyázz magadra! Szeretünk, te kis manó.
-Szeretlek titeket! - nyomtam ki a készüléket. Feltöröltem az asztalról a folyadékot, majd fölszaladtam a szobába. Ott egyből a szekrényhez mentem, és ránéztem a ruhákra. Igazuk volta Greta-éknak. Ezeket még én rajzoltam, de azért volt rajta egy kis változtatás, de így még sokkal jobb lett. Gyönyörűek voltak. Egyszerűek, de nagyszerűek. Óvatosan bezártam a szekrény ajtaját, majd a szoba ajtaját, oda mentem az ágyamhoz, bekapcsoltam a gépem és a lejátszóba beraktam pár számot, a hangot kicsit föltekertem és indítottam is. Elsőnek T Mills zenéje csendült fel. Imádom ezt a palit, bárki bármit is mond a külsejéről, nekem nem az a fontos, bár meg kel hagyni így is elég dögös.
Leültem ágyamra, lábamról lehúztam cipőmet, kiegészítőimet is levettem, hajam egy laza kontyba fogtam. Levettem pólóm és nadrágom, és egy szál fehérneműbe beálltam szekrényen található egész alakos tükörbe. Végig néztem magamon, és egy fintorral jeleztem, hogy hasamra és combomra is felszaladt egy kis felesleg. Gondolom azért, mert már nem táncolok, és nem is sportolok. Közbe a zene átváltott Demi Lovato - Skycraper-re. Imádom ezt a számot, Demi pedig a példaképem. Ahogy ő is leküzdte a 'betegségét' az valami elképesztő. Neki köszönhetem, hogy most itt járok. Az ő példájára mentem a rehabilitációra, és ott volt szerencsém találkozni vele. Épp látogatóba volt, és akkor beszélgettünk egy kicsit, és sikerült lelket öntenie belém. A zene túllépésével én is inkább elmentem fürdeni. Engedtem a kádba jó meleg vizet, majd belemásztam. A kelleténél  kicsit többet áztattam magam, így gyorsan megmosakodtam, és a testem köré csavarva egy törülközőt kimásztam a vízből. Beálltam a tükör elé, és lemostam a már így is elkenődött szemfestékemet, miután ezzel is végeztem megtörülköztem normálisan, felkaptam egy fekete fehérnemű szettet, egy rövid gatyát, és egy atlétát, és visszasétáltam a szobába. Az éjjeliszekrényemből a levelet elővettem, még egyszer átolvastam, majd beleraktam egy borítékba, és a nyakláncot is belecsúsztattam, és visszaraktam oda ahonnan elővettem. Kisétáltam a folyosóra, egyenesen az egyik kis gardróbhoz, onnan óvatosan előhalásztam a nagyobbik bőröndömet, és azt megemelve indultam vissza a szobába. De mielőtt beérhettem volna, a gépemen megszólalt a srácok zenéje. Nem a What Makes You Beautiful, hanem az egyik X-Factor-os számuk a Kids in America. Ez volt az egyik olyan számuk, amit letöltöttem, a másik a Viva la Vida. A zene csak ment, én pedig ott álltam az ajtóba, kezemben az üres bőrönd. Jött az a rész, amit nem akartam hallani. Niall része, ezért gyorsan odaszaladtam a gépemhez és leállítottam, helyette beraktam egy másik számot. Amint kész voltam, a bőröndöt rádobtam az ágyra, az ajtót bezártam, és a szekrényemhez léptem. A ruháim közül itt volt pár darab, azokat megfogtam, nagyjából összehajtottam, és beraktam  bőröndbe, hozzá még pluszba pár létfontosságú dolgot, majd a cipzárt összehúztam rajta, és a szekrénybe állítottam. A ruhát, amit majd fölveszek azt elől hagytam, gépem kikapcsoltam, és még gyorsan belesüllyesztettem nagy utazómba, lámpát leoltottam, utána bebújtam az ágyba, és el is szunnyadtam.
-Hagyd, alszik! -hallottam Lily suttogó hangját
-Tudom! - suttogott Selena is - Hiányzik! - puszilt meg, majd záródott az ajtó, és én is visszaaludtam

                                   *  *  *  *  *  *

Telefonom ébresztőjére riadtam fel. Gyorsan kinyomtam, fejem a párnába fúrtam. Nem akarok felkelni! Hátamra fordultam, szemem megdörzsöltem, az éjjeliszekrényen lévő lámpát felkapcsoltam, majd kómásan felültem. Lassan elbotorkáltam a fürdőig, megmostam az arcom, ezzel kicsit felébredtem, utána fogat mostam, majd visszasétáltam a szobába. Felkaptam egy tiszta fehérnemű szettet, egy fekete farigatyát, egy égszín kék pólót, és egy fekete cipőt is, az ágyat gyorsan bevetettem. A bőröndöt a szekrényből elővettem, és az ajtóhoz állítottam. Visszamentem a fürdőbe, gyorsan kifésültem a hajam, s ráhúztam egy kukás sapkát, szemem kihúztam szemceruzával, és egy kereszt fülbevalót is raktam fülembe. Amint ezzel is kész lettem, egy kisebb táskába beledobáltam fontosabb dolgaim, mint például: telefon, pénztárca stb. Ránéztem az órára, és tudtam, hogy mennem kell. Felkaptam a fekete dzsekim, a szekrényről a levelet az ágyra raktam, a kis táskám átdobtam vállamon, megfogtam a bőröndöm, leoltottam a lámpát, kisétáltam az ajtón, majd magam után bezártam azt, és halkan elindultam lefelé. A lépcsőn akadt egy kis nehézségem, de sikerült úgy leérnem, hogy senkit nem költöttem fel. A kulcscsomóm fölkaptam a kis szekrényről, behelyeztem a zárba, és kinyitottam. A hajnali hideg megcsapta arcom. Még egyszer visszanéztem, majd kiléptem az ajtón, visszazártam és elindultam a kapu elé. A taxi, amit még tegnap már megrendeltem, még nem volt itt, így várnom kell rá.
Nem tudom, hogy helyesen cselekszem-e, de most ez tűnik a legjobb megoldásnak. Tudom, így cserben hagyom a többieket, de ők sem foglalkoztak velem. Ebben az egy hétbe, rádöbbentem, hogy igenis tiszta szívből szeretem Niall-t bármit teszek is vagy mondok, ő már a részem marad. De legalább Selena és Lily boldog párkapcsolatban élnek, és ennek örülök. És szerencsémre a mai bulit is sikerült minden bökkenő nélkül megszervezni, aminek még jobban örülök. Órámra néztem, ami hajnali 4:12-t mutatott, szóval még van időm. Nem sokkal később a taxi megérkezett, a sofőr kiszállt, a bőröndömet a csomagtartóba tette, és beültünk.
-Hova vihetem kisasszony? - nézett rám a visszapillantóból. Még egyszer visszanéztem a házra és megszólaltam:
-A repülőtérre, legyen szíves!

Komikat kérek!!!!:D

29. Egyedül

sziasztok:D itt lenne az új rész is, igaz egy kis késéssel:/ és sajnos akadt egy kis bökkenő!=/ egész júliusban én Pesten fogok melózni, így nem tudok majd új részeket hozni, ugyanis nénjéméknél nincs gép-.-:S nagyon sajnálom:) de a következő részeket, úgy írom meg h belefektetem minden erőm, h a lehető legjobbak legyenek:)
egy páran írtátok, h Niall és Bella ne veszekedjenek....hát, nem tudom h örülni fogtok-e ennek:| de ebből a részből kiderül Bella múltjából olyan dolgok is amik eddig rejtve maradtak a 'nyilvánosság' előtt! 
de nem rizsázok:) itt a rész, és találkozunk augusztusba!:) 


I hope you like it!♥




-Hol lehetnek? A gépük elméletileg már tíz perce leszállt! - idegeskedett Hanna
-Nyugi. Nézzünk szét, hátha ők is ránk várnak. - nyugtatta Lily. Amíg a lányok körbe néztek, én addig a földet pásztáztam. Nem sokkal később éreztem, hogy a vállamat kopogtatja valaki. Kedvtelenül, de megfordultam.
-Jó napot hölgyem! Tudna segíteni nekünk? - szólalt meg egy kicsit furcsa akcentussal három bajuszos ember. Végignéztem rajtuk, és ahogy kinéztek, az valami borzalmas. Minden színű ing rajtuk, borzas haj, a fejükön különböző sapka, és egy-egy ódivatú szemüveg, csak a nadrág volt normális. Elfintorodtam látványukon, de gyorsan rendeztem vonásaim.
-Bocs, de nem! - szólaltam megy rekedtes hangon a sok sírástól, majd elindultam. Ahogy elhaladtam mellettük, az egyiküknek nagyon ismerős illata volt. Megráztam a fejem, ezzel kiűzve a furcsa gondolatokat agyamból, és leültem egy székre. Kezeim ölembe helyeztem, idegességembe ujjaimat tördeltem.
-Ha így folytatod mehetünk a sebészetre! - ült le mellém Selly
-Nem izgat. - rántottam vállat - Inkább az, minthogy most itt üljek.
-Ne mondj butaságokat! - rázta fejét - Nem lesz semmi baj. - simogatta hátam
-Persze. - nevettem fel keserűen - Látod azokat? - böktem fejemmel a velünk szemben lévő padsorra, ahol a lelencsereg ült, kibővülve két személlyel.
-Mi van velük? - nézett rám értetlenül
-Az egyik srácnak olyan illata van, mint Niall-nek. - néztem rá
-Ezt honnan veszed?
-Az előbb odajöttek hozzám.
-Stílus tippeket kértek tőled? - nevetett fel, mire én is megejtettem egy mosolyt
-Feladom! Eltűntek! - dobta le magát mellém Lily
-De ha még a telefonjukat felvennék! Megverem őket! - jött Hanna is. A következő pár percben mindannyian csendben ültünk. Én az ujjaim tördeltem, közbe bámultam az öt fura srácot, akik nem sokkal később felálltak, és elindultak felénk.
-Azok hogy néznek ki? - mutatott rájuk Hanna
-Mint a bohócok. - nevetett Lily
-Hánynom kell! - pattantam fel helyemről, és elindultam a legközelebbi mosdó felé. Nem érdekelt, hogy embereket lökök fel, csak siettem. Ahogy a sötét folyosóra értem lelassítottam és próbáltam megkeresni a számomra megfelelő ajtót. Már majdnem beléptem rajta, amikor valaki befogta a szám és hátrafelé kezdett el húzni. Próbáltam sikítani, de semmi hang nem jött ki a torkomon.
-Nyugi, ne sikíts! - dörmögte egy nyugodt hang a fülembe, és megcsapott egy ismerős illat. Behúzott egy kis helyiségbe, ami szinte csak üvegekből állt, így be lehetett látni az egész várót. El rablóm elengedte a szám, én pedig kimásztam karjai közül és megfordultam.
-Mit akarsz tőlem? - förmedtem rá, aki az egyik 'bohóc' volt
-Meg sem ismersz? - lepődött meg, karjait széttárta
-Miért kéne? - néztem rá értetlenül, közbe hátráltam
-Nem ártana. - harapott alsó ajkára, arcára egy csibész mosoly ült. Túl ismerős volt ez nekem, a mosoly is, az illat is. Lassan közelítettem felé, ő nem mozdult, csak ugyan úgy állt előttem. mikor odaértem levettem a szemüvegét róla, majd kezem bajuszára csúsztattam, majd szép lassan megszabadítottam tőle, közbe ajkamra haraptam, így próbáltam visszatartani nagy mosolyom.
-Te hülye vagy! - ráztam fejem, majd parókáját is levettem, rendes hajába beletúrtam
-Lehet, de te csinálod ezt velem. - suttogta ajkaimba és megcsókolt. Három nap után újra érezhetem őt. Kezei bejárták egész hátam, míg végül bal keze fenekemen állt meg, jobb keze, pedig csípőmet cirógatta. Csókunk kezdett egyre hevesebb és szenvedélyesebb lenni. Óvatosan tolt maga előtt, mindaddig, amíg a falnak nem ütköztem. Egy halk nyögés tört ki belőlem a kisebb fájdalom miatt, ő pedig belemosolyodott csókunkba. Egyik kezemmel arcát simogattam, a másik kezem, pedig mellkasára simítottam és szép lassan megpróbáltam eltolni magamtól.
-Valami baj van? - nézett szemembe
-Nem, csak nincs levegőm. - kapkodtam oxigén után mosolyogva
-Szeretnék egy kopoltyút! - nézett rám komolyan, amire hülyén néztem rá - Tudod, akkor sosem kéne elválnunk egymástól. - harapott ajkába és egy kicsit el is pirult. Ilyenkor olyan, mint egy kisfiú, és feltudnám zabálni, annyira aranyos.
-Támogatom az ötletet! - nyomtam puszit szájára, majd megöleltem - Hiányoztál!
-Te is! - puszilt hajamba, majd eltolt magától - Mi történt veled? - simított homlokomra
-Csak egy kis baleset. - rántottam vállat - Tudod milyen ügyes tudok lenni.
-Kitalálom! - csücsörített, szemét összeszűkítette - Nekimentél valaminek, vagy leestél az ágyról?!
-Második! - kuncogtam. Ő is felnevetett és egy gyors puszit nyomott rá.
-Ettől már nem fog fájni! - mosolyodott el. - Amúgy a srácok már várnak ránk.
-Honnan tudod? - néztem rá értetlenül, majd megfordított és Selená-ékra mutatott a nagy üvegen keresztül - Basszus, itt az egész repülőtér látott minket? - csúszott hangom egy oktávval feljebb
-Nem. - kuncogott - Mi látunk mindenkit, de minket nem lát senki. - fordított magával szembe
-Akkor megnyugodtam. - mosolyogtam, és jobb kezem belecsúsztattam bal tenyerébe - Menjünk. - indultam el őt magam után húzva
-Várj! - állított meg az ajtónál és elém lépett - Szeretlek! - csókolt meg. Ez a csók nem tartott sokáig, mégis ez volt a legjobb. Minden érzés benne volt.
-Én is. - néztem szemébe miután elváltunk
-Mehetünk. - mosolygott. Kitolt az ajtón, utánam jött ő, majd kezünket összekulcsolva sétáltunk a többiekhez.
-McCartney! - ugrott a nyakamba Louis - Köszönöm! - suttogta fülembe, hogy csak én halljam és egy apró puszit nyomott arcomra
-Tomlinson! Ugyanolyan hülye vagy, mint voltál. - váltam el tőle nevetve
-Te meg béna! - mutatott sebemre, én pedig csak rányújtottam a nyelvem
-El! - jött Zayn
-Cappuchino! - húzogattam szemöldököm, majd őt is jó szorosan megöleltem
-Tudjuk, hogy szeretsz minket, de ennyire kimutatni nem kell. - mutatott nevetve felsőmre Liam
-Csakis a ti kedvetekért. - kacsintottam, majd őt is megöleltem. Miután tőle is elváltam Niall-t néztem aki épp Hannával beszélgetett. Hasam összeszorult, kezem izzadni kezdett.
-Nyuszi! - kiabálta valaki, és hátulról a nyakamba ugrott. Egyensúlyom megingott, de sikerült talpon maradnom.
-Birka. - ráztam fejem mosolyogva és megfordultam - Azt hittem leszoksz erről a névről. - öleltem meg
-Nincs kedvem. - rántott vállat, mire én mellkasára ütöttem egyet - Hékás ez fájt! - vállt el tőlem - Haragudni fogok rád!
-Nem lehet, mert én már haragszok rád. Niall megcsalt veled! - nevettem
-Biztos ő volt az? - szólalt meg sejtelmesen Hanna. A vér megfagyott ereimben.
-Befejeznéd? - léptem elé
-Te vagy én? - nézett szemembe
-Én! - vágtam rá habozás nélkül
-Miről van szó? - kérdezték egyszerre a fiúk
-Semmiről! - mondtuk egyszerre, majd elléptünk egymástól
-Ha ti mondjátok! - rakta Louis maga elé kezét védekezéskép
-Srácok mi akkor megyünk. - húzott magához Niall
-Itt a kulcs! - dobta oda neki Liam - Csak óvatosan! - kacsintott
-Majd meglátjuk. - mondta szerelmem
-Hova viszed? - nézett értetlenül ránk Selly és Lily
-Elrabolom! - nevetett - Nyugi Mandy tud róla. Na sziasztok! - intett és engem maga előtt tolva indultunk el kifelé. Annyira összezavarodtam, hogy csak akkor kapcsoltam, amikor már a kocsiban ültünk.
-Niall hova megyünk? - néztem rá
-Meglepetés. - nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra
-De ugye nem így fogsz mutatkozni? - mutattam az ingére, mire ő is oda nézett
-Francba erről elfelejtkeztem! - csapott a kormányra - Hát csak beengednek az étterembe így is.
-Á szóval étterem! - nevettem - Mondjuk gondolhattam volna.
-Arra célzol, hogy sokat eszem? - tettetett felháborodottságot
-Igen, de így szeretlek a legjobban. - pusziltam meg arcát
-Már megijedtem. - simította egyik kezét combomra. Az út további részén sok mindenről beszéltünk. Többek közt a New York-i útjúkról, az első CD-jükről, Selena szülinapi bulijáról, és még sok mindenről. Az étterem előtt leparkolva a szám tátva maradt.
-Tetszik? - szólalt meg Niall
-Nem kelletett volna ide jönni. Nekem a Meki is megfelel. - néztem rá
-De a barátnőmet pont oda viszem randizni. - nézett rám hülyén, és kibújt csúnya ingéből
-Randi? - haraptam alsó ajkamba az elém táruló látványtól. Csupasz felsőtestén kirajzolódott néhány kocka is, amiről alig tudtam elszakítani a tekintetem.
-Annak szántam. - puszilta meg szám, ezzel kizökkentve teste tanulmányozásából. A hátsóülésre nyúlt, ahonnan egy pólót és egy pár cipőt kapott elő. A felsőbe egyből belebújt, a cipőt először ölébe rakta, amíg a másikat levette lábáról, utána felvette azt.
-Kész! - nézett rám vigyorogva
-Ügyes. - simogattam meg arcát
-Tudom! - kacsintott, majd kiszállt a kocsiból, és azt megkerülve jött az én oldalamra, és kinyitotta nekem az ajtót. - Hölgyem?! - tette fel karját
-Uram! - karoltam belé, és elindultunk az étterembe. Beérve egy pincér elkísért minket az asztalunkhoz, ami a legeldugottabb helyen volt az épületbe. Nem sokkal később már a megrendelt kaját is megkaptuk, és nekiláttunk az evésnek.
Azt hinné az ember, hogy evés közben nincs témánk, így nem beszélgetünk, de ez nem igaz! Mindkettőnknek volt valami téma amit kifirtattunk, de a sok bénázásunkon is jókat nevettünk.
-Tele vagyok! - rakta le a kést és a villát szerelmem
-Én is! - dőltem hátra a székben - Köszönöm szépen, finom volt! - mosolyogtam rá
-Nincs mit! - mosolygott. Láttam, hogy valamin nagyon gondolkozik, már ép megakartam kérdezni, amikor jött a pincér, és elvitte előlünk a tányérokat.
-Niall mi a baj? - simítottam kezem kezére
-Miről akartál velem beszélni? - nézett szemembe. Nem akartam elmondani. Még nem! Nem most!
-Majd elmondom. - erőltettem egy mosolyt. - Ne rontsuk el a hangulatot!
-Faith, tegnaptól ezen görcsölök mi az a fontos dolog. Légyszíves! - nézett rám könyörögve. Tudtam itt az idő. Vettem egy mély levegőt, majd szép lassan kifújtam azt.
-Szeretlek Niall! - néztem szemébe - Ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni!
-Megígérem! - bólintott
-Rendben, akkor.. - nem  tudtam hogy kezdjem el - Niall én...én..- lehajtottam a fejem, vettem egy mély levegőt és kimondtam - Megcsókoltam Justin-t! - hadartam el. Féltem reakciójától, nem mertem rá nézni, de miután két perc múlva se szólalt meg felnéztem rá. Az asztalt nézve ült, mozdulatlanul.
-Niall légszíves mondj valamit! Kiabálj velem vagy akármi, csak szólalj meg kérlek! - mondtam már-már sírva
-Mit mondjak? Megcsaltál! - nézett rám dühösen
-Nem! Vagyis de, de csak egy csók volt esküszöm! - sírtam el magam
-Mondd csak legalább jobb volt, mint velem? - gúnyolódott
-Ne mondj ilyeneket! Szeretlek Niall, tiszta szívből. Én nem akartam, hogy megtörténjen. Legszívesebben visszaforgatnám az időt, ha lehetne.
-Mégis megtörtént! Ha szeretnél nem csaltál volna meg! Tudod Faith, én tényleg szeretlek! És ilyet ritkán mondok egy lánynak! Csalódtam benned! - rázta fejét
-Ne mondj ilyeneket! Ő mászott rám és én...én voltam olyan idióta, hogy visszacsókoltam. Niall én tényleg sajnálom! - sírtam tovább
-Sajnálhatod is! Ennek vége Bella! Itt és most! - csapott az asztalra, felállt és elviharzott. Fizetni akartam, de láttam, hogy a pénz már ott hever a asztalon, így csak gyorsan felálltam és kiszaladtam az étteremből a szakadó esőbe, és abban a pillanatban hajtott el előttem Ő. 
Tudom, hogy elveszítettem és az egész az én hibám. Csak álltam a járdán, nem érdekelt, hogy az emberek furcsán néznek rám. Semmi nem tudott érdekelni. Haza nem akarok menni, így elindultam a titkos helyemre. Az esőben bőrig áztam, a lábam fájt a magassarkúban, de nem izgatott, csak mentem és mentem, míg végül oda nem értem. Leültem a szikla tövébe, telefonom kikapcsoltam és sírtam. Szememből patakokként folytak a könnyek megállás nélkül, de nem zavart. Azt hiszem, hogy a most következendő napokban az életem is kisírom....


Niall szemszöge:


Idegesen hajtottam el a kocsival az étteremből. Megcsalt! Nem tudom elhinni róla. Azt hittem, hogy ő más, mint a többi lány, és nem csak hiszem hanem tudom is. Szeretem Őt, de haragszom is rá. Nem tudom mit kéne tennem, időre van szükségem.
Leparkoltam a szálloda előtt és felsiettem a lakosztályunkba. Ahogy beértem az ajtón egyből a szobám fele indultam.
-Nyuszit hol hagytad? - szólalt meg hirtelen Harry, amitől megijedtem
-Kit? - fordultam felé, mellette pedig ott ültek a többiek is Liam kivételével
-Bella! Hol van? - nézett rám értetlenül, Selena és Lily egyből lesütötték szemüket, Hanna pedig elmosolyodott
-Erről volt a vita a repülőtéren, igaz? - léptem a szőke lány elé
-Attól függ, mit mondott?! - húzta fel egyik szemöldökét
-Szerintem nagyon jól tudod!
-Beavatnátok minket is? - szólalt meg Louis
-Bella megcsalt téged! - mondta ki egyszerűen, szívembe, mintha egy kést döftek volna
-Ez csak valami vicc, ugye? - álmélkodott Harry
-Sajnos nem. - rázta fejét Selena
-Te is tudtad, és nem szóltál?! - nézett Zayn Lily-re
-Tegnap történt az egész, és neki kelletett elmondani nem nekünk! - védte meg magát a lány
-Hé, nem kell vádolni senkit. Senki nem hibás csak ő! - néztem körbe rajtuk
-És most mi lesz veletek? - néztek rám mindannyian
-Vége van! - mondtam ki a számomra legnehezebb mondatot, és szó nélkül besétáltam a szobámba és ledobtam magam az ágyra. Ott volt az Ő felsője, kezembe vettem, majd amilyen messze csak tudtam eldobtam magamtól, ezzel kiadva magamból egy kis feszültséget.
Szeretem még most is, de nem tudom mi lesz velünk. Mellettem heverő gitárom felkapta, az erkélyajtóhoz sétáltam, leültem elé és gitározni kezdtem egy új dallamot. Végig kell mérlegelnem a helyzetet, de egy biztos! Nem tudok rá sokáig haragudni, de nem is bocsájthatok meg neki egyhamar.....


Bella szemszöge: (1 hét múlva):


Egy hét telt el azóta, hogy elmondtam Niall-nek az igazat. Próbáltam beszélni vele, de csak annyit mondott, hogy időre van szüksége, amit meg is értek csak fáj. Fáj, hogy elveszítettem. Az első 1-2 napban folyton sírtam, de rájöttem, hogy ezzel mit sem érek, így napközbe erősnek próbálom mutatni magam, de esténként mindig rám jön a sírógörcs, így átköltöztem az egyik vendégszobába, hogy a lányok tudjanak nyugodtan aludni.
Sok minden történt ezen a héten. A srácok min utálnak, és ha meglátnak, vagy összefutunk folyton sértegetnek, és gúnyos szavakkal illetnek. Hanna is még haragszik rám, de már nem annyira, mint eddig, hisz ha meglát megejt egy mosolyt, és az csak jót jelenthet, nem?
Azon a napon, amikor mi szétmentünk Niall-el, Lily és Zayn hivatalosan is egy pár lett, aminek örülök, csak így többször összefutok a fiúkkal, ha jönnek ide. Sajnos Lily és Selena is "elhanyagoltak", hisz szinte mindig egyedül hagytak, de nem bántam. Vagyis egy kicsit, de így legalább mindent sikerült megszerveznem a holnapi bulival kapcsolatban, és erről senki nem is sejt semmit. Igen, holnap Selena nagykorú lesz, amit egy jó nagy bulival ünnepelhet, a barátaival, a kollégáival, a zenekarával, és mindenkivel aki sokat jelent számára.
Merengésemből a hangos nevetés és kiabálások zökkentettek ki. Tudtam, hogy ők azok. Szemem lehunytam, vette egy mély levegőt, majd szép lassan kifújtam, és kikeltem az ágyból, és besétáltam a fürdőbe. A tükörbe nézve megijedtem saját magamtól. Szemem piros, és karikás a sok sírástól, így gyorsan beálltam a zuhany alá és lefürödtem, utána elvégezte reggeli teendőimet. Egy szál törülközőbe átrohantam a szobánkba, a gardróbba és felkaptam egy fekete fehérnemű szettet, egy fekete cicagatyát, egy fehér pólót, aminek az elején egy farkas volt, hozzá egyik magassarkú cipőmet, majd fülembe raktam egy fülbevalót, és egy farkasos gyűrűt húztam ujjamra, és egy pár karkötőt is felraktam kezemre, szemem kihúztam tussal és egy szemüveget is felvettem. Hajam pedig hagytam, úgy ahogy volt, így enyhén hullámosan omlott vállamra, fogtam még egy táskát, abba beledobáltam a fontosabb dolgaimat, és lementem.
A lépcsőn próbáltam a leghalkabban menni, ami sikerült is nagyjából, és átosontam a konyhába. Szerencsére itt nem volt senki, így kivettem a hűtőből egy dobozos kólát, amikor már zártam be az ajtaját, hírtelen megszólalt valaki:
-Lily ne siess! Elment az étvágyam! - kiabált ki az illető
-Nem veszed észre magad? - fordultam Zayn felé
-Miért is? - dőlt neki a falnak
-Gyerekesen viselkedsz!
-Na megszólalt az, aki nem tud hű lenni! - itt betelt a pohár
-Befejeznéd?! - kiabáltam rá - Elegem van abból, hogyha összefutunk mindig sértegettek. Ha haragudtok rám oké, megértem, de légyszíves maradjatok már kussba, mert senki nem kíváncsi rá! Eleget szenvedek és ezek nélkül is! - léptem elé, és nem érdekelt ha a többiek hallották
-Igen?! Viseld a tetteid következményeit! Magadnak köszönhetsz mindent! - emelte fel ő is a hangját
-Tudom, és vállalom is. De legalább te visszavehetnél magadból. Sokat köszönhetsz nekem!
-Mégis mit? - röhögött fel
-Lily-t! - mondtam ki ezt az egy szót, és egyből elhallgatott
-Őt ne keverd bele! - nézett rám komoran
-Miért? Nekem köszönheted, hogy már nem ölitek egymást, és most együtt vagytok! - nem szólalt meg, csak csendben állt lehajtott fejjel, tudtam, hogy nyertem - Na látod!? Úgyhogy, jobb ha visszaveszel, mert tudok és is ilyen lenni! - veregettem meg a vállát és kiléptem a konyhából. Balra elnézve láttam, ahogy mindenki engem figyel, és ott volt Ő is, de mintha mi sem történt volna indultam el az ajtó fele.
-Leléptem! - kiabáltam
-Hova mész? - szólt utánam Lily a konyhaajtóból
-Oda, ahol érdeklik, hogy élek-e vagy halok! - vetettem rá még egy utolsó pillantást, majd kilépetem az ajtón.....


Harry szemszöge:


Csendben hallgattuk a kis vitát a konyhában. Igaza van Bellának. A srácok túl léptek egy bizonyos határt, amit már nem kelletett volna.
-Mi van Faith-el? Olyan máshogy viselkedik. - szólalt meg Niall, miután Bella lelépett
-Nem. - rázta a fejét Selena - Ez az igazi ő!
-Erős lány! - bólintott elismerően Louis
-Erős lány, de nem tudhatod hányszor aludt el sírva. - nézett rá Taylor
-Niall beszélhetnénk? Igen? Oké, gyere! - ragadtam meg és kezdtem el húzni a hátsókert felé.
-Mi van? Mi bajod?
-Mikor beszélsz vele? - néztem rá dühösen
-Nem tudom. - dobta le magát egy székbe
-Jobb, ha minél előbb eldöntöd, mielőtt még késő lenne!
-Ezt, hogy érted? - nézett rám értetlenül
-Nem láttad az előbb? A srácok, addig fogják azt csinálni vele, amit most is csinálnak, hogy elérik, hogy megutáljon minket! És ehhez már nem sok kell!
-Igazad van! Beszélek vele! - bólintott egyet
-Ez a beszéd haver! - veregettem hátba - Rajtad is látszik, hogy szenvedsz, és rajt is!
-Ennyire feltűnő?
-Le sem tudnátok tagadni, hogy szeretitek egymást!
-Nem tudok rá haragudni. - mosolyodott el - Még ma megpróbálok vele beszélni, vagy legkésőbb holnap!
-Így legyen! - mosolyodtam el, majd bementünk a többiekhez. Elég furának tűnik, hogy így próbálom megmenteni kettőjük kapcsolatát, pedig erre egyszerű a magyarázat: Niall nagyon ritkán szerelmes, és ritka, hogy a lány is viszont szereti, de most itt van neki Bella, akivel összeillenek, mint a Ying és Yang, mint az egy és a nulla, mint a One és a Direction.
Megbeszéltük Zayn-nel, hogy vegyen vissza egy kicsit magából, és ez nem csak rá, hanem mindegyikőjükre tartozik a csapatból. Délután pedig rajtam volt a sor, hogy én hozzak mindenkinek egy-egy adag kávét a Stracburks-ból így el is indultam a legközelebbi üzlet felé....




Bella szemszöge:


A délelőttöm megint elment, és egyre jobban izgultam a holnapi estével kapcsolatban. Mindennek tökéletesnek kell lennie. A helyszín rendben, amit Usher segítségének köszönhetek, szint úgy, mint a piákat, és a vendég listát, és a meghívók elküldését is. A lányoknak még lesz egy külön meglepetésem is, amit nem is sejtenek. Most épp a hozzánk közelebbi Stracburks-ban fogyasztottam el a jegeskávém, és már mentem ki, amikor valakivel összeütköztem, így a kezemben lévő papírok a földre hullottak.
-Francba! - szitkozódtam és a papírokért hajoltam
-Várj segítek! - szólt egy hang, és egy kéz is társult hozzá
-Köszi! - mosolyodtam el, majd szemem felvezettem kezén egészen arcáig, ahol is a levegő belém szorult. - Te? - nyögtem ki nehezen
-Bella?! - mosolyodott el kajánul
-Mit keresel itt? - álltam fel gyorsan, a lapokkal a kezemben
-Mi az, nem is örülsz nekem? - húzogatta szemöldökét, közbe ő is felegyenesedett
-Egy aljas kis szemét patkány vagy! - néztem rá megvetéssel, és már indulni akartam amikor csuklómnál fogva visszarántott
-Velem nem beszélhetsz így megértetted? - szorított rá csuklómra, mire a fájdalom bele nyílalt
-Engedj el! - szűrtem ki fogaim közt
-Mi az már ennyire nagy lett a szád? Mielőtt bevonultál volna a rehabra, nem ilyen voltál!
-A magadfajta mocskos, hazudozó emberek megerősítettek! - mondtam szemébe, amiből a düht lehetett kiolvasni
-Nem kell bókolnod cica!- hajolt közelebb hozzám - Mutasd csak a kezed! - kapott másik kezem után, és alkaromat tanulmányozta. - Nocsak, mik ezek a vágások itt?
-Endy enged el! - próbáltam kiszabadulni karjai közül, sikertelenül
-Miért? Fáj, ha arról az időszakodról beszélek? Egy elkényeztetett kis ribanc vagy, aki csak azért vágdosta magát, hogy megsajnálják az emberek! De ezt bebuktad kislány, mert nem tudsz engem átverni! - sziszegte fülembe
-Senki sajnálatára nincs szükségem! Főleg nem a tiédre! Az én életem, és úgy baszom el ahogy csak akarom! - mondtam dühösen
-Mégis anno még hozzám szaladtál segítségért. - húzta fel szemöldökét
-Meg is bántam! Te is csak ki használtál! Kihasználtad, hogy én megtehetek bármit, annyit költhetek amennyit csak akarok, mert neked nem adatott meg ez az élet! Rossz családba születtél!
-Hmm...lehet, de itt vagy nekem te! A követelőzésseimmel bármit megkaphatok tőled!
-Nagyot tévedsz! Tőlem semmit nem fogsz kapni! Legszívesebben még levegőt se! - erre a mondatomra csuklómat még jobban megszorította, mire fel szisszentem
-Vegyél vissza a szádból, vagy azt akarod, hogy mindenki megtudja a rehabos korszakodat? Hogy vagdostad magad? - kezdett hangosabban beszélni
-Szállj le rólam Endy különben.....-nem hagyta hogy befejezzem, szavamba vágott
-Különben mi? - dörmögte
-Különben velem gyűlik meg a bajod! - szólt egy magabiztos, férfi hang a hátam mögött. Reménykedni tudtam, hogy nem az akire gondoltam, mert akkor lebuktam......



Tetszett? Ha igen komizz, ha nem akkor is:D lepjetek meg 10komival légyszi*-* augusztusban találkozunk!:)

28. Sajnálom

Sziasztok:D meghoztam az új részt, ami elég rövid lett, és nem is igazán jó:/ de mivel elmegyek itthonról 1,5 hétre így gondoltam megleplek titeket vele:) remélem komikat is kapok:)
Erről jut eszembe.....elszomorít, hogy mostanság alig kapok 3-4 komit:/ azelőtt volt, hogy 8-9 komi is volt egy részhez, de most.....:( De nem fogok panaszkodni, itt az új rész, remélem azért, ez is elnyeri tetszéseteket:)

I hope you like it!♥


Nem tudtam mit csináljak. Haza egyelőre még nem mehetek. Nem akarok találkozni Hanna gyűlölködő pillantásával. Miért neki kelletett feljönni? Miért pont ő?
Justin arca vészesen közel volt hozzám, de már nem tudtam megakadályozni, és ajkait enyémekre nyomta, majd óvatosan megcsókolt. Annyira össze voltam zavarodva, hogy visszacsókoltam. Tudom, hibát követek, hisz nekem ott van Niall. Niall?! Úristen, mit csinálok? Ahogy eszembe jutott elváltam tőle de már késő volt. Az ajtó felől csörömpölést hallottunk, gyorsan lelöktem Justin-t magamról, aki nagy puffanással ért földet - de most nem tudott érdekelni -, és egyből az ajtó felé fordultam. Hanna állt ott teljesen lesokkolva, a lába előtt pedig pohár szilánkok voltak.
-Te mit csináltál? - kérdezte haraggal a hangjába
-Hanna, meg tudom magyarázni! - álltam fel
-Mit? Láttam amit láttam! Megcsaltad Niall-t! - förmedt rám, teljesen jogosan
-Tudom, de nem akartam. - hajtottam le fejem
-Tudod mennyire szeret téged, és ezt érdemli?! Csalódtam benned Bella! Azt hittem te más vagy, de nem! Ugyan olyan vagy, mint a többi kis csitri aki csak kihasználja a fiúkat! 
-Ez nem igaz! - emeltem rá tekintetem - Szeretem Niall-t mindennél jobban! Én nem akartam, hogy mindez megtörténjen! És nem vagyok olyan lány! - néztem rá könnyes szemekkel
-Pedig olyan vagy! Nem vagy különb náluk egy cseppel sem! És ha igazán szeretted volna őt, nem csaltad volna meg! - nézett rám teljes megvetéssel. Tudtam, hogy igaza van! Egy kis ribanc vagyok! Azt kívántam, hogy most bárcsak megnyílna alattam a föld. Néztem az előttem álló lányra, akinek a barátságát most vesztettem el, akinek az arca tele volt haraggal, és tudtam, hogy cselekednem kell. Gyors iramba elindultam az ajtó fele, és ahogy Hanna mellett mentem el, vetett rám egy lenéző pillantást, majd miután a háta mögé értem egy szót suttogtam:
-Sajnálom! - végig szaladtam a kis folyosón, le a lépcsőn, az alján szembe találkoztam Usher-ral, majd őt is félrelökve szaladtam ki a házból. Nem foglalkoztam, hogy kiabálnak utánam, így a kapun is kiérve elfordultam balra, és szaladtam ahogy csak bírtam. Nem érdekelt, hogy szinte alig látok a könnyeimtől, csak futottam amíg csak bírtam, egy eldugott kis helyre.
Visszaemlékezve a hideg fut rajtam végig. Igaza van Hannának, egy kis liba vagyok! Hogy lehettem ennyire hülye, hogy megcsókoltam Justin-t?! Miért kellett nekem ez? Van így is elég problémám és, most még ez is. Szeretem Niall-t, úgy, mint eddig senki mást, de ha elmondom neki az igazat, elhagy, és azt nem bírnám ki. De muszáj tudnia. Ha nem mondanám el, akkor tuti Hanna, de nem akarom, hogy tőle tudja meg. Fel kell készülnöm, hogy az egész One Direction meg fog gyűlölni e miatt, és az egész csak az én hibám.
Felemeltem a fejem térdeimről, és néztem a tengert. A nyugodt vízen néha-néha alakult egy kis hullám, ami felkavarta azt. Felálltam, leporoltam magam, és felmásztam a sziklákra, ami mellett eddig ültem. A lágy szellő simogatta bőrömet. Nyakamból levettem a nyakláncom, amit szerelmemtől kaptam, a tenyerembe vettem és úgy néztem. Ahogy a kezembe forgattam , megakadt a szemem valamin. A hátulján volt valami különös, és ahogy jobban megnéztem mi az, újra elő tört belőlem a sírás. Csupán három szó volt bele gravíroztatva: Niall & Faith Forever. 
-Szeretlek. - suttogtam, majd megpusziltam a medált. Ha valaki látta volna ezt, az tuti dilisnek nézne, de nem érdekelt. Lassan kezdtem megnyugodni, majd nadrágomból előhalásztam kikapcsolt telefonom. Igen annyi szerencsém volt, hogy amikor felmentem Justin szobájába, akkor már a bikinimre felkaptam a ruhám, így nem néztek teljesen bolondnak, hogy sírva szaladok.
Ahogy a telefonom bekapcsoltam láttam, hogy van egy csomó nem fogadott hívásom, de nem érdekelt, inkább egyből felléptem twitterre. Rámentem Niall profiljára és a twittjeit olvasgattam. Meg akadt a szemem egyen: @NiallOfficial: Én vagy a legszerencsésebb srác a világon!  a dátumra néztem és egyből tudtam, hogy ezt aznap írta ki amikor összejöttünk, és ez megint könnyeket csalt a szemembe. A többi fiú profilját is megnéztem és ott is voltak olyan twittek, ami velem kapcsolatos. Például Louis-nál: @Louis_Tomlinson: Megtaláltam a legjobb barátnőmet! ezt azon az estén posztolta, amikor először találkoztam velük a parton. Nem akartam többet látni, ezért inkább vissza léptem sajátomra és csipogtam egyet: @BellaElla: Sajnálom.... És ebben a pillanatban megszólalt a telefonom. Ő volt az! Tudtam, hogy most vagy soha. vettem egy mély levegőt, majd szép lassan kifújta azt, és elfogadtam a hívást.
-Szia kicsim. - köszöntött azzal a vidám csilingelő hangjával
-Szia. - többet nem bírtam kinyögni, akkora gombóc alakult torkomba
-Minden rendben? Mi történt? - aggodalmaskodott
-Persze, miért ne lenne? - nevettem fel. Nem volt szívem elmondani neki. Még nem! Nem telefonon akarom.
-Fura vagy. - morogta - Képzeld van egy jó hírem! - egyből derűsebb lett a hangja
-Igen, és mi? - mosolyogtam, bár ő ezt nem láthatja
-Elmondom, de ne mond el Lily-nek és Hannának.
-Ettől nem kell félned. - suttogtam
-Mi? Miért? - értetlenkedett
-Semmi! Na mond mi a jó híred?! - vigyorogtam
-Holnap hazamegyünk! - szinte már kiabált a telefonba.  
-Komolyan? - megijedtem. Már holnap vége is a kapcsolatunknak.
-Nem is örülsz neki?
-De, de nagyon is! Már hiányzol Niall!
-Te is nekem! És milyen Justinnál? - ne, csak ezt ne....
-Jó. - adtam a tömör választ
-Ennyi? Azt hittem, hogy órákat fogsz zengeni róla. - nevetett
-Mikor jöttök holnap? - tettem fel a számomra legfontosabb kérdést
-Olyan négy körül landol a gép, de majd írok sms-t. Ki jöttök ugye? - szólalt meg csábos hangon
-Igen! Figyelj szívem, most le kell tennem, de holnap ha megjöttetek muszáj lesz beszélnünk!
-Miről?
-Egy fontos dologról.
-Megijesztesz!
-Sajnálom! - suttogtam - Szeretlek Niall James Horan! Mindennél jobban! Ezt soha ne felejtsd! - majd kinyomtam a készüléket, és újra sírtam. Félek a jövőtől, félek a mától, félek a holnaptól......

Niall szemszöge:


-Sajnálom! - suttogta - Szeretlek Niall James Horan! Mindennél jobban! Ezt soha ne felejtsd! - majd kinyomta. Nem tudom mit akar ez jelenteni, de megijeszt. Összezavarodva mentem, be az erkélyről.
-Na hogy van a kis hercegünk? - nyálaskodott Louis
-Jól! - adtam a tömör választ
-Gyere kajálni te zabagép! - nevetett Zayn
-Nem kösz. - ezzel be is indultam a szobámba. Hallottam ahogy a srácok összesúgnak a hátam mögött, hogy tuti valami bajom van, de most ez se izgatott. Ahogy beértem a hálóba, egyből az ágyra vetettem magam, arcom Faith felsőjébe fúrtam. Az illata még mindig rajta van, pedig eddig mindig azzal aludtam, szóval csodálkoztam is. Nem sokkal később nyitódott, majd csukódott az ajtó, halk lépteket hallottam, és pár másodperc múlva éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy.
-Mi az haver? - szólalt meg Harry
-Semmi. - rántottam vállat
-Aha, és most az igazat.
-Honnan veszitek, hogy baj van? - fordultam a hátamra és így láttam őt is
-Haver, nem kajáltál, pedig te rendelted meg a kaját! - álmélkodott
-Tényleg sokat eszek! - fogtam meg a hasam
-De így szeretünk. - nevetett
-Ja én meg a nagy belem. - röhögtem fel
-Bella így szeret!
-Igen. - kémleltem a plafont, ekkor rájöttem, hogy fehér mintás valamik vannak rajta
-Na már mi történt? És ne mond, hogy semmi, mert megverlek!
-Beszélni akar velem. - néztem rá 
-Akkor miért nem hívod fel? - vágott értetlen fejet
-Tényleg ekkora hülye vagy? Holnap akar beszélni velem! Személyesen! Valami fontos dologról!
-Jahh....-esett le neki - Nem hangzik valami jól.
-Nekem mondod?! Ideges vagyok, hogy mit fog mondani. Mi lesz, ha szakítani akar velem?
-Ne legyél hülye! Miért tenné? - feküdt be mellém, és úgy néztük a plafont
-Nem tudom, mondjuk, mert nem bírja, hogy folyton utazok, vagy nem is szeret, hanem csak egy fogadás vagy nem tudom. Szeretem őt! Nem akarom elveszíteni!
-Nyugi nem fogod! Látszik, hogy ő is szeret téged! Na, de gyere menjünk, mert a többieknek feltűnik, hogy valami nem okés. - állt fel
-Ugye nem mondod el ezt a beszélgetést senkinek?! - álltam vele szembe
-Megígérem! - mosolyodott el, le pacsiztunk és kimentünk. A srácok tömték a fejüket, ettől a látványtól én is megéheztem, így elvettem az adagom, és én is neki láttam enni......

Bella szemszöge:


Még egy kicsit elidőztem az új titkos helyemen, majd elindultam haza. Sajnos mivel nem nagyon emlékeztem, hogy jutottam ide, így elég nehézkes volt, de kb két óra bolyongás után, már Selenáék háza előtt álltam. Reménykedtem, hogy nincsenek ébren, így óvatosan kinyitottam az ajtót, és felosontam abba a vendégszobába, amelyik üres volt, és úgy ahogy voltam elaludtam.......
Reggel egy nagy sikításra ébredtem, amitől annyira megijedtem, hogy le is fordultam az ágyról, nem ép szerencsésen, ugyanis a fejem, bevertem az éjjeli szekrény sarkába így lett egy kisebb seb a homlokomon. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről, és a fejem fogva mentem ki a szobából, egyenesen a közös szobánkba, ahol Hanna és Lily visítva ugráltak az ágyon, Selena, pedig a fülét fogva ült az egyik fotelbe.
-Őket mi lelte? - huppantam le mellé
-Úristen Bella megijesztettél. - tette szívére a kezét - Minden rendben? - ölelt meg - Hanna elmondta. - tolt el magától egy kicsit
-Én nem akartam. - támaszkodtam térdemre, és elsírtam magam, ekkor hirtelen csönd lett
-Bella! - ölelt meg Lily. Rá mosolyogtam, majd szemem tovább futtattam, Hannára, aki gyűlölközve nézett rám
-Remélem, nem várod, hogy én is a nyakadba ugorjak! - szólalt meg hangjában tele gúnnyal
-Miért csinálod ezt? - ráztam értetlenül fejem
-Hogy miért? Még kérded? Az egyik legjobb barátomat megcsaltad! - fakadt ki - Egy kis liba vagy! Semmi több! És nagyon remélem, hogy elmondod Niall-nek, mert ha nem én fogom! - lépett egyet közelebb, így szemtől-szembe álltunk.
-Elmondom neki! Nem vagyok hazudozó! - töröltem le a könnyeimet
-Nem vagy? Hazudsz nekik magadról! Ki tudja, miket titkolsz még el?! Lehet nem is az vagy, akinek állítod magad!
-Hékás! Ez azért már túlzás! - állt mellém Selly - Tudom, hogy haragszol rá, de azért ezt nem kell rákiabálni!
-Jó nem fogom, és ezért elnézést, de a többiért nem fogok! És ha most megbocsátotok...- ezzel kiment a szobából. Lily-re néztem, aki nem tudta mit csináljon, majd hirtelen ő is elhagyta a szobát. Sírva rogytam le az ágyra.
-Nyugi nem lesz semmi baj! - ült le mellém
-Elfogom veszíteni! - néztem rá
-Nem akarok szemét lenni, mert tudod, hogy szeretlek, de ez a te hibád! Miért csókoltad meg Justin-t?
-Nem tudom. Annyira hirtelen jött, de amint észbe kaptam elváltam tőle, és épp akkor jött Hanna is. Ő is utál, és a srácok is megfognak, főleg Niall! Szeretem őt tiszta szívből! - bújtam ölébe
-Tudom, látszik rajtad! - simogatta vállam - Reménykedjünk, hogy megért! - puszilt hajamba - Te de vérzel! - simított homlokomra, halkan felszisszentem
-Lefejeltem az éjjeli szekrényt. - kuncogtam fel, és ő is velem együtt
-Na gyere, lássuk el a sebed. - húzott ki magával a szobába, ott elővette az elsősegély dobozt, és ellátta a sérülésem, majd visszamentünk a szobába, befeküdtünk az ágyamba, én Selly ölébe és míg ő hátam simogatta, szép lassan elaludtam.....

*  *  *  *  *  *

-Kész vagy? - kopogott be az ajtón Selly
-5 perc. - mondtam alig halhatóan, de tudtam, hogy ő meghallotta. A mosdókagylónak támaszkodva, néztem magam a tükörbe. Szemeim piros a sok sírástól, hiába akartam eltüntetni alapozóval, de sehogy se ment. Hajam a párától, nedvesen tapadt arcomra, amit gyorsan felfogtam egy coffba. Homlokomon ott volt egy kisebb tapasz, a sérülésem miatt. Gyorsan fogat mostam, megmostam arcom, a kis törülközőért nyúlva megakadt a szemem valamin. A polcon volt egy penge. Perceknek tűnő másodpercig figyeltem azt, de tudtam, hogy nem szabad. Erős vagyok, nem tehetem. Legyőztem ezt a korszakom. Óvatosan bal csuklómra simítottam kezem, majd szemem is le vezettem oda. A vágások már csak nagyon halványan látszanak, aminek örültem.
-Bella, nem fogunk odaérni időben! - kopogott megint Selly
-Csak felöltözöm! - gyorsan hátat fordítottam a tükörképemnek, majd a kikészített ruhákért mentem. A rossz idő miatt felkaptam egy egyszerű sötét hosszú farmernadrágot, a melltartómra pedig egy hosszújú angliás felsőt.A cipőmet is behoztam, mert tudtam, hogy nem fogok időben elkészülni, úgyhogy a kék magassarkú cipőm is felvettem, a telefonom az ajtó melletti polcról felkaptam, zsebembe dugtam és kiléptem a fürdőből.
-Gyere gyorsan! - intett fejével a rám várakozó Sell, én pedig követtem. A kocsihoz leérve láttam, hogy Hanna és Lily a hátsó ülésen foglaltak helyett, így én az anyósülésre kerültem. Miután Selena is megérkezett elindultunk a repülőtér fele, vagy máshogy szólva, a halálom fele.....

27. A kerti party

Sziasztooook:D mizujs veletek??:D kinek hogy telik eddig a szünete?:D nekem unalmasan-.- de legalább átmentem mindenből és szabad vagyok:P és amint megígértem itt a várva várt rész is, amit próbáltam normálisan megírni és ami egy kicsit esemény dús lesz, de psssszt:'D remélem tetszeni fog és h kapok hozzá komikat:D tényleg nagyon jól esnek:D legalább látom h tetszik:D

jah és a blog 9278 látogatottsággal rendelkezik^^ remélem ezzel a résszel elérjük a 10.000-et*-* akkor lehet kapnátok egy olyan részt ami semmi köze a bloghoz, de TI választhatjátok ki hogy kiről szóljon:p mit szólnátok hozzá??:D komiba kérek véleményeket:D de nem rizsázok
I hope you like it!♥



Ella szemszöge:


-Hiányozni fogsz manó. - döntötte homlokát enyémhez Niall
-Te is nekem. Szeretlek. - nyomtam apró puszit szájára
-Imádlak. - puszilt meg ő is mosolyogva
-Srácok. Nem akarok közbe szólni, de mindjárt menni kellesz. - jött oda Paul, akivel időközben megismerkedtem
-2 perc. - fordult oda szerelmem, majd a nagy testőr odébb állt
-Niall, kérhetek valamit? - néztem rá szégyenlősen. Kezeit visszacsúsztatta derekamra, enyém a mellkasán pihentek.
-Te. - puszi - Bárhol. - puszi - Bármikor. - puszi - Bármit. -puszi
-Oké, de ne nevess ki! - néztem fel szempilláim alól. Arca a kíváncsiságtól tükröződött, de bólintott egyet. - A pulcsid nem hagyod itt nekem? Nincs semmi olyanom, amin a te illatod van. - pirultam el. Tudom, nem épp normális kérés, de nekem szükségem van valamire, amin érezhetem ŐT. Halkan elkezdett kuncogni, kezét lecsúsztatta derekamról, majd szép lassan levette cipzáros felsőjét.
-Egy feltétellel! - mutatta fel mutatóujját - Kérem a kardigánod! - húzogatta szemöldökeit. Ez a kérése mosolyt csalt arcomra, de teljesítettem vágyait és kibújtam felsőmből, majd Ő rám adta a pulcsiját, és a süsüt a fejembe nyomta.
-Hékás! - csaptam nevetve vállára
-Na te kis Niall Horan utánzat, kérek egy csókot! - kapott derekam után, majd mohón ajkaim után kapva lecsapott rájuk. Kezem mellkasán keresztül felvezettem nyakáig, onnan jobb kezemmel hátulról hajába túrtam. Ő ugyan ezt eljátszotta, annyi különbséggel, hogy az ő jobb keze fenekemen pihent. Akaratlanul belemosolyodtam csókunkba. E romantikus pillanatot valaki, vagy inkább valakik köhécselése zavarta meg, ezért muszáj volt elválnunk egymástól.
-Robitusint srácok. - néztem a két jómadárra
-Nektek, meg felmosót. Úsztok a nyálban. - vágott fancsali képet Louis
-Tomlinson, ugye tudod mennyire szeretlek?! - rebezsgettem szempilláim
-Ő csak az enyém! - állt elé Harry - Ha őt is akkor engem is! - hősieskedett
-Bocsi, csak mind az ötötöket tudlak szeretni. - vágtam szomorú képet
-Most nézd meg! Meghatódtam! - tettetett sírást Lou
-Elkenődik a sminkünk! - törölgette arcát Harry. Niall-el felnevettünk. Végül az lett a vége, hogy Lena, Louis, Hanna, Harry, Zayn, Liam, Niall és én mind egymásra borulva öleltük meg egymást. Hallottuk, hogy kattan egy fényképező gép, mire mindannyiunk feje abba az irányba fordult, amerről a kis zajt hallottuk, és a nagy testőr nevető arcába botlottunk, kezében a kis gépezettel.
-Első közös búcsúzás. - kuncogott - De irány a gép! - intett a fejével a másik irányba. Nehezen, de sikerült elbúcsúzni egymástól, de legjobban Niall-től. Megígértük egymásnak, hogy mindennap beszélünk telefonon, és esténként skype-on is.
A hazafele úton Selenának, Lilynek és Hannának mindig volt valami témájuk. Én inkább beraktam a fülesem és elindítottam egy számot a telefonomon, a pulcsiba gubózva az ablak felé fordulva ültem és gondolkodtam.
Nem így képzeltem egy a nyaram. Azt hittem itt sikerül elfelejteni a múltam, de nem. A balesetről a rémálmaim megint visszatértek, pedig azt hittem megszabadultam tőlük. Szegény Niall-nek is hazudnom kell mindenről, de félek egyszer rájön az igazságra. Nem akarom elveszíteni! Életemben először most érzem, hogy igazán szerelmes vagyok. De ahogy minden mesének, egyszer ennek is vége lesz, ami nincs is olyan messze. A nyár végével úgyis mindennek vége, hisz ő visszatér Londonba, én pedig New Yorkba és távkapcsolattal ez nem működhet. Talán ez csak egy kis nyári kaland neki, és ősszel meg már nem is fog emlékezni rám.
-Bella, mi a baj? Miért sírsz? - hajoltak felém a lányok. Gondolatmenetemből kizökkenve tényleg éreztem a nedvességet az arcomon, amit gyorsan el is tüntettem onnan.
-Semmi. - erőltettem egy mosolyt, amit nem hiszem, hogy bevettek
-Niall igaz? - ölelt meg Hanna, egy aprót bólintottam - Jajj, te butus. - kuncogott
-Meg van mit csináljunk! Menjünk el egy szépségkörútra. Mit szóltok? - nézett felváltva ránk Selly
-Benne vagyok! - mondta egyszerre Lily és Hanna
-Nem tudom - húztam a szám - Nincs semmi kedvem.
-Gyere már. Jó móka lesz! - győzködött Lily. Végül 10 perc múlva, már az egyik legnevesebb szépségcentrumba tartottunk. Az épületbe a hátsóbejáraton mentünk be, Selena miatt, majd elindultunk az öltözők felé. Mindannyian átvettük a fürdőruháinkat és megindultunk valamerre. A kis túránkon ahova csak lehetett mindenhova mentünk, a masszástól kezdve a szoláriumig a medencéig mindent bejártunk. A végén az öltözőben, ahol csak mi voltunk felhozódott az a téma, amit nagyon szerettem volna elkerülni: a családom.
-És Bella a testvéreiddel jól kijössz? Nem rossz egyedüli lánynak lenni? - nézett rám Hanna
-Izé..öö...nem - makogtam, közbe leültem a padra, hogy felhúzzam a szandálom
-Bella, neki szerintem elmondhatod az igazat! - ölelt át félkézzel Selly
-Tuti nem mondaná el - jött Lily is
-Tudom, de akkor sem! - makacskodtam
-Miért? - értetlenkedtek
-Nem szeretek erről beszélni. - hajtottam le a fejem. Szemembe könnyek szöktek.
-Miről van szó? - szólalt meg Hanna - Nyugodtan elmondhatjátok. Ígérem nem szólok senkinek! - guggolt le velem szembe
-Rendben, de esküdj meg rá! - néztem fel rá
-Esküszöm! - mosolygott - Na mondd!
-De Louis-nak, Liam-nek, Zayn-nek, Harry-nek és legfőképp Niall-nek nem mondhatod el! - néztem rá szigorúan
-Kezdesz megijeszteni, de rendben!
-Gyerünk. Menni fog! - mosolyogtak a lányok mellettem
-Tudod Hanna, az életbe történnek olyan dolgok, amin nem lehet változtatni soha többé. Van, hogy elvesztünk valakit vagy valakiket akik fontosak számunkra, és nem merünk róla beszélni, mert nem akarjuk, hogy sajnáljanak. Talán én ezért nem beszélek a családomról, ugyanis nekem már nincs olyanom. Megöltem őket. - sírtam el magam
-Mi? Meg...megölted? - dadogott
-Nem úgy érti! Egy autóbalesetben haltak meg, csak magát okolja amiért csak ő élte túl. - magyarázott Lily
-Uram isten Bella! Én annyira sajnálom! - ölelt meg sírva(?!) - De nem értem, miért nem tudhatják a fiúk?! - tolt el kicsit magától, hogy szemembe tudjon nézni
-Mondtam, hogy nem akarom, hogy sajnáljanak! Amikor velük vagyok teljesen elfelejtkezem az életemről, csak a pillanatnak élek!
-Nem sajnálnának, de te tudod. - mosolygott rám - És köszönöm, hogy elmondtad, és hogy megbíztok bennem. Annyira jól esik. - nézett körbe rajtunk mosolyogva
-Már te is közénk tartozol! - öleltük meg mindhárman

*  *  *  *  *  *

Este kilenc óra és Niall még mindig nem jelentkezett, pedig megígérte, hogy amint New York-ba érnek felhív, de semmi. Már a lehető legrosszabbra is gondoltam, hogy lezuhant a gépük, vagy hogy megcsalt - bár ez nem tudom, hogy jutott eszembe. A csajok próbáltak megnyugtatni, hogy nincs semmi baj, de nem ment. Hanna is mondta, hogy őt sem hívta még Louis, mert lehet, hogy közbejött nekik valami, de ez sem csalt mosolyt az arcomra. Végül azzal az ürüggyel, hogy kicsit szédülök, és hogy gondolkodnom kell elindultam sétálni. Nem figyeltem hova megyek, csak a lábam vitt, közbe a fejembe cikáztak a gondolatok. Egy idő múlva megálltam, ekkor észrevettem, hogy a parton vagyok és a lábaimat mossa a tenger lány vize. Nem bírtam tovább, így a földre estem és halk zokogásba kezdtem.
-Miért hagytatok itt? Szükségem van rátok! Veletek akarok lenni! Miért? - kiabáltam az ég felé
-Hé kislány, nyugi. -  ölelt át egy kar a sötétben - Mi a neved?
-Hagyjon békén! Ki maga? Mit akar? - másztam ki az öleléséből, ekkor megláttam a holdfény világításában a csoki barna szempárt. 
-Bella? Uram isten, mi történt veled?
-Justin! - másztam vissza hozzá és jó szorosan magamhoz öleltem, amit ő szintúgy viszonzott. Szememből patakokként folytak a könnyek. 
-Mi a baj? Mit keresel itt egyedül ilyenkor? - simogatta hátam - Talán megcsalt az a szemétláda? - tolt el magától, szemében látszódott a düh, izmai megfeszültek
-Nem dehogyis! - ráztam a fejem - Csak anyáék. - sírtam el magam - Hiányoznak.
-Gyere ide, te kis butus. Én mindig melletted leszek, bármi is történjen! - tárta ki karjait, én pedig egyből hozzá bújtam
-Köszönöm Justin. Te vagy a legjobb fiúbarát! - nyomtam egy puszit az arcára
-Persze, fiú barát. Csak egy barát. - ismételte el egy kis keserűséggel szavaimat. 
Nem tudom mennyi ideje ülhettünk így a homokba, de a telefonomon megszólalt a jellegzetes csengőhang. zsebembe nyúlva egyből felvettem meg se nézve ki az.
-Niall? - szóltam bele halkan, közbe kimásztam Jus öléből
-Faith, kicsim én annyira sajnálom! - szólt bele szomorkásan
-Semmi baj! - mosolyodtam el - De miért nem hívtál?
-Akartalak, de ahogy megérkeztünk egyből mentünk egy interjúra, utána fotózás és dedikálás. Utána akartalak hívni csak annyira lefárasztott ez a nap, hogy mindannyian elaludtunk a kocsiba. - nevetett
-Mint a kis gyerekek. - kuncogtam
-De te szereted ezt a kisgyereket, igaz? - hangján hallottam, ahogy kajánul elvigyorodik
-Mindennél jobban. - pirultam el. Hihetetlen, hogy még így telefonon keresztül is ilyen érzéseket tud kiváltani belőlem.
-Én is téged. Amúgy merre vagy, mert az előbb Lou beszélt Hannával és ő mondta, hogy leléptél? - aggodalmaskodott - Bár nem tudom, hogy ő honnan tudja.
-Csak a parton sétálok, nyugi! Amúgy Hanna hozzánk költözött!
-Hogy mi? Oda költözött?! - szólalt meg egy kicsit hangosabban a kelleténél
-Ki költözött hova és miért? - hallottam Louis értetlen hangját
-Hanna nálunk lakik, amíg ti távol vagytok! - adtam az egyszerű választ
-Komolyan? Köszönöm, hogy így foglalkoztok vele. Ezt még meghálálom! - szólt a telefonba komoly hangon
-Semmiség. De én most lerakom. - néztem Justinra - Mondd meg Niall-nek, hogy szeretem és téged is, meg a többieket is. Szia puszi.
-Bella szeret minket! - hallottam még Lou kiabálását, majd leraktam a telefont. Tuti nem százas a gyerek.
-Na, minden rendben? - nézett rám Jus
-Persze. - mosolyogtam - Nincs kedved hazakísérni? - húztam fel egyik szemöldököm
-De, szívesen! - mosolygott és egyből fel is állt - Add a kezed! - nyújtotta felém tenyerét, én pedig egyből belé kapaszkodtam és felálltam. Mindketten leporoltuk magunkat és elindultunk.
-Te hogy-hogy itt voltál ilyenkor? - törtem meg a csendet
-Gondolkodnom kelletett. - nézett rám - Nehéz az élet. - hajtotta le fejét
-Az biztos. - értettem vele egyet. Az út hátralévő részén jól elbeszélgettünk, és megbeszéltük, hogy holnapután átmegyünk náluk mindannyian egy kerti partyra.

*  *  *  *  *  *

-Biztos nem haragudtok, hogyha elmegyek? - nézett félve ránk Selena
-Selena, ezt már megbeszéltük. - mosolygott rá Hanna - Nem fogunk unatkozni, elhiheted!
-Bizony. - helyeseltem - De menj, ne várattasd meg Taylor-t. - öleltem meg
-Okés. Sziasztok. - intett egyet és ki is lépet az ajtón. Amíg ő leért a kocsihoz, mi gyorsan felszaladtunk a vendégszobába, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a kapura, és onnan figyeltük a sztárpárocskánkat. Miután elhajtottak a kocsival - és valószínűleg csak este látjuk őket legközelebb - ledobtuk magunkat az ágyra és a plafont bámultuk.
-Mit csináljunk? - tettem fel a nagy kérdést
-Ajándékot kéne venni Selly-nek. - szólalt meg Lily
-Basszus a buli! - ültem fel - Teljesen kiment a fejemből
-Akkor indulás a plaza? - nézett felváltva ránk Hanna
-Nyomás! - állt fel Lily és elindult lefele. Hannával csak néztük az ajtóban, ahol a mi kis Lilianank pizsamában(!) indult el.
-Öhm...most komolyan elindult így? - nevette el magát a mellettem ülő lány
-Kicsit kómás. - nevettem - Na gyere mentsük meg a teljes leégéstől. - húztam fel magammal az ágyról és elindultunk lefelé, ahol Lily az ajtóban várt.
-Na mi lesz, miért nem indulunk már? - nézett ránk sürgetően
-Kedves Lily, nézz tükörbe! Pizsibe akarsz menni a plazaba? - mutattam végig rajta, ő pedig megsemmisülve nézett végig magán, majd az arca felvett a hajával egyszínű színt. Hannával már alig bírtunk állni, annyira nevettünk.
-Upsz...korán van még. - kuncogott Lily is - Inkább menjünk öltözni, mert így sose érünk oda. - mutatott felfele, mi pedig, mint a jó kislányok követtük utasításait.

Felértünk a szobába, és mindenki kiválasztott egy szettet magának. Én egy lila szoknyát vettem fel egy fehér pánt nélküli felsővel és egy fehér magassarkú cipővel. A kezemre csúsztattam pár karkötőt, és fejemre raktam egy fehér napszemüveget is, és a Niall-től kapott nyakláncom is nyakamba raktam . Hanna egy virágos pánt nélküli ruhát választott, amin a melle alatt egy kis vékony öv helyezkedik el, hozzá egy magassarkú szandált és egy pár kiegészítőt, míg Lily egy mini ruhát választott, ami egy sötétkék felsőből és fekete szoknyából állt, és a derekán vol egy nagy öv, és hozzá egy magassarkút és pár kiegészítőt. A kiválasztott táskáinkba bele dobáltuk a fontosabb dolgainkat és elindultunk a Plazaba. Az utat Selena kocsijával tettük meg, amit Hanna vezetett. Még szerencse, hogy neki van jogsija.
Amint elértünk a célunkhoz, egyből kezdetét vette a nagy keresgélés a tökéletes ajándék után. Persze, azért mi is bevásároltunk magunknak, nem is olyan kevés cuccot. Az egyik boltból kifele jövet megakadt a szemem valamin.
-Várjatok! - szóltam a lányok után - Ez lesz az! - mutattam a kirakat felé
-Ez gyönyörű. - szólalt meg Hanna - Biztos örülni fog neki Selly
-Meseszép! - dicsérte Lily is
-Várjatok meg, gyorsan bemegyek és megveszem. - mentem be az üzletbe, egyenesen a kasszához.
-Jó napot! Miben segíthetek? - mosolygott az eladónő
-Jó napot! - köszöntem illedelmesen - A kirakatban láttam egy kék magassarkút, és egy hozzáillő táskát.
-Áhh, gondolom melyikre gondol. Jöjjön. - intett maga után és elmentünk az üveghez. - Erre gondol? - mutatott a kiszemelt zsákmányomra.

-Pontosan! - bólintottam
-Rendben, akkor... - emelte ki az asztalról őket - A cipő méret megfelel? - mutatta a cipő dobozát, amin pont a megfelelő méret állt.
-Igen! - mosolyogtam
-Még valamit esetleg? - sétáltunk vissza a pénztárpulthoz
-Nem, köszönöm! - nyújtottam felé a bankkártyám
-Köszönjük, hogy nálunk vásárolt! - adta vissza a kártyát egy kis idő múlva, majd egy szatyorban az új szerzeményeim is
-Viszlát! - intettem egyet, és megindultam kifelé
-Sikerült? - álltak fel a lányok, én pedig mosolyogva megemeltem a szatyrot, amiben található a két dolog
-Nincs kedvetek kajálni? Éhen halok! - ültem le a padra
-Én is, csak ne gyors kaját együnk! Azt nem bírnám. - rázta a fejét Lily
-Kínai? - hozta fel az ötletet Hanna
-Pompás! - mondtuk egyszerre és megindultunk egy kínai étterem felé. Megrendeltük a kívánt ételünket és leültünk egy eldugottabb asztalhoz.
-Tényleg, Bella. Hogy állsz a buli szervezésével? - érdeklődött Hanna
-Sehogy. - húztam el a szám - Félek romba dől az egész
-Mi segítünk! - mosolygott biztatóan Lily - Mit kell még elrendezni?
-Mindent, ugyanis eddig semmi nincs. A helyről elméletileg Harry-ék gondoskodtak volna, de így...
-Osszuk be, ki mit csinál! Úgy egyszerűbb nem? - nézett felváltva ránk Hanna
-Nem is rossz ötlet! - bólintott helyeslően Lily
-Okés, akkor én a helyet és a dekorációt, Lily tiéd a vendégek és Hanna a te feladatod a kaja és a pia. Így jó? - néztem rájuk
-Tökéletes! - szólaltak meg ma már sokadjára kísértetiesen egyszerre, amin jót nevettünk. A kaja elfogyasztása után elkezdtük összeírni a vendégek névsorát, ami nem épp ment zökkenő mentesen.
-De őt meg kell hívni, nem? Hisz jóba vannak! - szólalt meg Hanna
-Már nem. Vagy nem tudom. - mondta Lily
-Írjuk fel és majd eldöntjük. - rántottam vállat. Nem sokkal később a telefonom megszólalt. Előhalásztam a táskámból és egyből felvettem.
-Halihó Bella! - köszöntött egy vidám hang
-Szia Drew. Mizujs? - dőltem hátra
-Nem szeretem a Drewt! Csak Justin! - durcáskodott
-Nem baj, nekem akkor is Drew maradsz! - kuncogtam
-Na jó neked megengedem! - adta be a derekát - Amúgy mizujs veletek? Mi jót csináltok?
-Ohh köszönöm, igazán kedves vagy. - hálálkodtam, amin csak nevetett - Épp Selly meglepetésbuliját szervezzük. - néztem az előttem ülő két lányra, akik felkapták rám a fejüket
-Tudok, vagy tudunk valamiben segíteni?
-Öhm..most, hogy így mondod lenne valami. - könyököltem az asztalra
-Na mi az? Ne kímélj! - pimaszkodott
-Csak a vendéglistában kéne segíteni, hogy kiket hívjunk meg, meg a szórakozóhelyet, ahol tarthatnánk az egészet.
-Ez nem nagy ügy. Holnap átjösztök és megbeszéljük.
-Te dinka, ott lesz Selena is. - forgattam szemeim
-Ja tényleg. Mindegy megoldjuk nyugi. De most le kell tennem. Ja és anya azt üzeni, hogy Selena szüleit is hívjátok át, had tudjon megismerkedni velük jobban. Sziaaa - hadarta el
-Okés, szia. - nyomtam ki a készüléket
-Na? - kérdeztek a lányok
-Justin segít elrendezni mindent. - vigyorogtam
-Még jó, hogy van! - nevetett fel Lily, majd összeszedelőzködtünk, kifizettük a kaját és haza indultunk

*  *  *  *  *  *

-Úgy látszik Los Angeles-nek új sztárpárja van. A mai nap folyamán a híres énekes-színésznőt Selena Gomez-t, és a szintén színész Taylor Lautner-t együtt látták. A fiatalok le sem tagadhatják, hogy nincs köztük semmi, hisz meghitt pillanatukban is lencsevégre kaptuk őket. De amint ezen a képen is jól látható, próbálják azt a látszatot fenntartani, mintha csak barátok lennének. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, addig is szép estét! - köszönt el a bemondó nő
-Az első műsor, ahol őket említik. - nyomtam ki unottan a tv-t
-Lesz még több is. Én már csak tudom. - hunyta le szemeit Hanna
-Nem könnyű igaz? - nézett rá Lily
-Nem, de elviselhető. - mosolygott - Na de én megyek beszélek Lou-val. A vendégszobában leszek. - állt fel a kanapéról és felsietett az emeletre
-Én is megyek. - állt fel Lily, én csak kérdőn néztem rá - Zayn-nel megbeszéltük, hogy beszélünk skype-on. - pirult el
-Annyira örülök, hogy jóba vagytok! - öleltem meg - Sőt...
-Hékás! - csapott vállon - És én is, és ez neked köszönhető. Köszönöm! - puszilt meg
-Semmiség, de menj! - mutattam felfele és ő is eltűnt a lépcsőn.
Ledobtam magam a kanapéra, az ölembe vettem a laptopom és bekapcsoltam. Amíg fel nem éledt kiszaladtam egy pohár vízért a konyhába, és mire visszaértem már a rég megszokott kép állt a képernyőn. Az a kép, amin 12éves vagyok és a szülinapi tortám fújom el, körülöttem apa, anya, Tom és Max. Ez az utolsó közös képünk, ez is a baleset előtt két héttel készült. Tudom, hogyha elakarom felejteni változtatnom kell, ezért egyből lecseréltem egy olyan képre, amin Lily, Lena és én vagyunk. Amint ez megtörtént bejelentkeztem skype-ra, de Niall még nem volt fenn, ezért megnyitottam a facebook-om, és a twitter-em. Twitter-en a követőim száma nem kicsit megnőtt - gondolom attól, hogy a srácok bekövettek. Gyorsan twitteltem egy párat, majd leléptem, és ebben a pillanatban jelentkezett be Ő. Nem kelletett sokat várnom, egyből videó hívást kezdeményezett, amit persze egyből elfogadtam és meg jelent előttem végre.
-Jó estét hölgyem! - köszönt  illedelmesen
-Jó estét, uram! - mentem bele a játékba
-Uram? Ez nem jó, nem vagyok még olyan öreg, igaz?! - vágott kétségbe esett fejet
-Háát....-húztam az agyát - Nekem pont megfelel! - kacsintottam
-Más nem is számít! - mosolygott - Hiányzol! - görbített le a száját, komolyan fel tudtam volna zabálni
-Te is nekem! - csináltam azt amit ő - Nem tudod, mikor jössztök már vissza? Nem jó, hogy nem vagy itt velem. - pirultam el
-Hmm...jól áll a piros - nyalta meg szája szélét, amire én csak bemutattam neki - De nem tudom, és ezért még kapni fogsz! - nézett rám durcin
-Jajj, tudod, hogy szeretlek! - mondtam szégyenlősen
-Ezt vártam! Én is szeretlek szívem! Nagyon! - mintha ő is elpirult volna - De várj kopognak. Tessék! - ordibált. - Faith-el beszélek. Többiek? - beszélt a számomra ismeretlennek
-Ki az? - kíváncsiskodtam
-Harry. Egyedül van, mert mindenki a barátnőjével beszél - húzta el a száját a szőkeségem.
-Hívd ide! Jól elleszünk! - mosolyogtam
-Birka gyere! - kiabált már megint. Harry-nek sem kelletett többször mondani, egyből bevetődött az ágyba
-Nem vagytok százasok! - nevettem. Annak ellenére, hogy azt hittem, hogy kicsit fura lesz így beszélgetni egymással elég jól elvoltunk. Láthattam, ahogy Niall megcsal Harry-vel, és ahogy birka, Niall arcába nyomja a kaját. Itt szakadtam a nevetéstől. Olyan kilenc fele, mondták a srácok, hogy már mennek, hisz náluk, már éjfél volt. Ekkor rájöttem, hogy nem szeretem az időeltolódásokat.
Nem sokkal később Mandy-ék is hazaértek és mondtam nekik, hogy Pattie őket is meghívta hozzájuk, amire csak mosolyogva bólintottak, hogy átjönnek velünk. Tíz fele, Lena is betoppant és mesélt, hogy mi volt a randin, ami eltartott tizenegyig, így nem csodálkoztunk, amikor másnap délben keltünk fel.....

-Bella siess, már így is késünk! - kiabált fel Brian
-Egy pillanat. - szaladtam ki a fürdőből egy szál törülközőben. Gyorsan beszaladtam a gardróbba, felkaptam a fekete alapon fehér pöttyös bikinim - hisz sohasem lehet tudni -, rá vettem egy sima farmer rövidnadrágot, egy LOVE feliratú pólót,  és fel kaptam egy pilóta napszemcsit is, és kész voltam! A cipő problémát pedig megoldottam egy egyujjas papuccsal, és lementem a kocsiba ahol mindenki rám várt.
Justinékhoz két autóval mentünk: Selena kocsijában ült Lily, Hanna, én és persze Lena, míg mögöttünk követett a másik kocsival Brian és Mandy
Ahogy odaértünk, a házhoz, egyből csengettünk, és a mosolygó Pattie-val találtunk szembe magunk
-Sziasztok, már vártunk! - ölelt meg mindenkit
-Elnézést, csak Bella nem a pontosság embere! - kuncogott Mandy
-Nem kell kitárgyalni, én is itt vagyok! De ami igaz az igaz! - rántottam vállat mosolyogva, erre mindenki felnevetett
-Ezt nektek hoztuk. Remélem szeretitek. - nyújtott át Brian egy üveg vörös bort
-Ugyan nem kelletett volna, de köszönöm. Gyertek beljebb! - invitált mindenkit be a nappaliba - Lányok, ti pedig mehettek amerre akartok! - mosolygott ránk. Nekünk se kelletett többször mondani, mind kimentünk a kertbe ahonnan hangokat hallottunk. A nyílászárón kilépve egyből megakadt a szemem a nagy medencén, körülötte pedig vagy 5 napozó ággyal. Bal oldalt egy hintaágy állt a kerítés tövében egy fa alatt, és a medence között és a hinta között egy jókora rész volt befüvesítve, amin most 2 nagy asztal állt, körülötte sok-sok székkel. Jobb oldalon, pedig a fiúk - Ryan, Chaz, Drew, Usher és Scootter - sütögettek.
-Szép jó napot emberek! - mentem oda hozzájuk
-Sziasztok! - mosolyogtak mindannyian. Idejöttek a lányok is és ők is köszöntek, Hannát pedig bemutattam a társaságnak. Chaz reakcióján nem csodálkoztam, egyből megpróbált flörtölni szegény lánnyal, de ahogy közöltük, hogy Hanna foglalt, nem esett nagy depibe inkább tovább hülyéskedett.
Nem sokkal később Pattie-ék is csatlakoztak hozzánk és Caren, Scoo felesége is. Amíg a felnőttek elbeszélgettek, addig mi felfedeztük a házat, és meglátogattuk a medencét, amit úgy kell érteni, hogy a három jómadár belelökött mindannyiunkat a vízbe, és ezzel kezdetét vette a vízi csata, amibe később Scoo és Usher is beszállt. Az egész udvar tőlünk volt hangos, de lehet, hogy az egész utca is. Nem sokkal később Kenny is megjelent egy laptoppal a kezében és hozzá jó nagy hangfalakkal is. Mindenki sorra rakta be a jobbnál jobb zenéket, és amikor én kerültem sorra az egyik kedvencemet Cher Lloyd - Swagger Jagger-t indítottam el, amire el is kezdtem táncolni - azt tudni kell rólam, hogy sokáig táncoltam, csak pár hónapja abba hagytam egy kezelés miatt.
-Egész jó vagy csajszi! De nálam nem jobb. - jött oda Ush és elkezdett ő is táncolni
-Táncverseny! - kiáltotta el magát Pattie és elindította a videokamerát és ezzel kezdetét vette a "harc".
-És a győztes nem mááás, mint Bella! - kiabált a fakanállal Scoo, mintha az lenne a mikrofonja.
-Nyertem csokinyuszi! - nyújtottam rá a nyelvem a mellettem álló személyre.
-Igen? Akkor a győzelmedért kapsz ajándékot! - kezdett el közelíteni felém. A sunyi mosolyától kezdtem megijedni, de időm már nem volt elmenekülni, ugyanis felkapott és velem az ölébe beleugrott a medencébe. A többiek csak nevettek, ahogy másztam ki a medence szélére, és már vissza akartam lökni Ush-t a vízbe amikor Caren megszólalt, hogy mehetünk enni.
Én egy törölközőbe csavarva ültem az asztalhoz, mellettem Drew és Chaz ült, velem szembe, pedig a tánc ellenfelem foglalt helyett. Amikor Mandy-ék lerakták a sok kaját elénk, azt hittem hátast dobok, annyira sok volt.
-Egy hadseregnek csináltatok kaját? - néztem rájuk tágra nyílt szemekkel
-Hidd el, el fog fogyni! - simogatta a vállam Caren, majd ő is helyett foglalt. A kajálás első 20 percben csendben folyt, és mindenki tömte a fejét. Én egy csirkemellével és egy kis salátával meg is elégedtem, töbet már nem bírtam. Utána, ahogy ittam az üdítőmet, éreztem, hogy valaki a lábamat rugdossa. Először azt hittem Justin vagy Chaz, de amint felemeltem a fejem Csokinyuszi vigyorgó fejével találtam szembe magam, így egyből tudtam, hogy ő az.
-Bosszút állok! - tátogtam neki
-Nem félek! - tátogott vissza ő is. Majd meglátjuk! - gondoltam magamba, és már ki is eszeltem a bosszúm, de csak akkor hajtható véghez, ha már a felnőttek nem figyelnek.
Nem sokkal később el is érkezett ez a pillanat, amikor bementek a desszertért, és ekkor neki készültem a csapásomnak. Kiszemeltem pont a mellette ülő Hannával beszélgetett, ekkor fogtam a kanalamra ráraktam egy kis salátás, és azt eldobva az áldozatomon landolt.
-Ez ki volt? - nézett körbe rajtunk. Én úgy tettem, mintha semmi nem történt volna, de a mellettem ülő Chaz annyira nevetett, hogy ő kapta az én büntetésem: egy nagy adag salit. Ekkor már nem állt vigyorra a szája.
-Nem is én voltam! - háborodott fel
-Akkor ki, ha nem te? - nézett rá Usher, Chaz, persze egyből rám mutatott
-Mi? Nem is! - tettetem felháborodottságot - Persze fogjatok rám mindent! - sértődtem be, belül meg majd meg fulladtam a röhögéstől
-Tényleg Chaz volt! - állt védelmemre Justin is. Meglepődve néztem rá, ekkor éreztem, hogy valaki a combomat 'kopogtatja'. Justin keze volt ott, aki egy öklöst mutatott, így egyből lepacsiztam vele az asztal alatt észrevétlenül.
-Hé haver! - méltatlankodott - De ha már így állunk hozzá! - és egy nagy adag nem tudom mi landolt Jus nyakában, amiből rám is jött egy kicsit.
-Kajacsata! - kiabálta el magát Hanna, és mindenki dobált mindenkit, mindennel ami az asztalon volt. Két perccel később azt vettük észre, hogy Kenny áll felettünk komor arccal.
-Ki kezdte ezt? - vont kérdőre szigorúan.
-Chaz! - mondta mindenki egyszerre, és ahogy ezt kimondtuk a nagy testőr felemelte a helyéről szegény fiút és bedobta a vízbe, amin mi csak jót nevettünk.
-Most már jó minden! - vigyorgott tovább Kenny és ledőlt egy kapu tövében lévő napozó ágyra.
-Segítsünk neki? - mutatott Lily a medencében szerencsétlenkedő fiúra.
-Mentsük meg a vízbe fulladástól! - állt fel nevetve a székből Usher és ment a medence széléhez.
-Meg úsztad! - nevetett Biebs a fülembe
-De shhh! - tettem szám elé mutató ujjam. Halkan felálltam és Usher mögé lopakodtam, aki épp húzta kis Chaz-t a vízből, így instabil állapotba állt, ezért meglöktem, és egy nagy csobbanással ért a vízbe. Már annyira röhögtem, hogy alig bírtam állni, így muszáj voltam leülni a mellettem lévő napágyba, de gyorsan rendeztem vonásaim, amikor Usher feje megjelent a vízfelszínén.
-Hupsz, bocsi megbotlottam! - tettem az ártatlant
-Igen? Ezt vissza kapod! - úszott a part felé, én pedig gyorsan felálltam és menekülni kezdtem, vagyis akartam de ahogy hátráltam és megfordultam Mandy dühös arcával találtam szembe magam.
-Öhm....szia! - mosolyogtam zavartan
-Itt mi történt? - mutatott mérgesen az asztal fele
-Chaz volt! - állt a védelmemre Ryan és Biebs
-Igazán? A felvétel nem ezt mutatja. - húzta fel gúnyosan szemöldökét
-Milyen felvétel? - kérdeztem meg ijedten
-Tudod a videokamerát csak leraktam, és nem kapcsoltam ki! - mosolygott Pattie
-Igazán? Ez szuper! - szűrtem ki fogaim között
-Hadd nézzem meg! - nyúlt a készülékért Usher
-Izé...nekem mosdóra kell mennem! Sziasztok! - hadartam és beszaladtam a házba, amikor beértem az átlátszó üvegajtón, gyorsan behúztam azt. Szerencsémre senki nem látta, mert mindenki a videót nézte.
-Bella!! - nézett rám megjátszott dühvel Usher.
-Az a nevem ne koptasd! - nyújtottam rá a nyelvem. Erre a kijelentésemre Usher megindult felém, elég nagy sebességgel, én pedig ijedt arccal hátráltam, mint aki félne. És ekkor megtörtént az amire vártam: Usher neki ment az ajtónak. Mindenki ijedten nézett rá, de ahogy hangos nevetésbe tört ki, mindenki megnyugodott, én pedig felszaladtam az emeletre, azon belül is Justin szobájába vettem az irányt. Hirtelen nem tudtam, hogy hova bújjak ezért bemásztam az ágy alá a szűk résen keresztül, és eltakartam magam egy nem tudom mivel.
Lépeteket hallottam, ezért próbáltam nem mozogni. Az ajtó kinyílt és láttam egy fekete lábat, ahogy a szobában keresgél, és hirtelen lenézett az ágy alá. Ekkor a szívem a torkomba dobogott és azt hittem lebukok, de mivel innen is szitkozódva állt fel, tudtam, hogy megúsztam. Az ajtó záródott és már egy lábat sem láttam, így óvatosan kimásztam az ágy alól, de most a másik irányról. Ahogy felálltam, körbenéztem a szobán, és ami egyből eszembe jutott róla szó a kupis volt. A ruhák a földön szana-szét, a gitár az ágyra dobva, cipők is összevissza, és a dalszövegek is. Felvettem őket a földről és leültem az ágyra és olvasgatni kezdtem.
Mindegyik dal vagy szöveg a viszonzatlan szerelemről szól, a fájdalomról, hogy nem kaphatja meg azt akit szeret. Nem tudtam, hogy Drew ezt most másról vagy magáról írta-e, de magáról nem hiszem, hisz ő mindenkit megkaphat. Ekkor nyílt az ajtó én pedig ijedten néztem fel, de szerencsére csak Justin volt, aki egyből vissza is csukta azt.
-Te mit csinálsz azokkal? - tágultak ki szemei, és gyorsan a lapokért szaladt és kikapta a kezemből őket.
-Hé nyugi, csak elolvastam! Nem fogom ellopni tőled. - viccelődtem, de ő ugyan olyan komoly maradt - Mi a baj? - néztem rá, de ő kerülte tekintetem
-Semmi. - ejtette le a lapokat a földre
-A számok rólad szólnak igaz? - emeltem fel fejét. Szemeiben ott ült a csalódottság, a fájdalom.
-Igen, de azok csak hülyeségek. - dőlt el az ágyon
-De, ha az igazi érzéseidről szólnak, akkor nem. - másztam fel hozzá - Ki az a lány?
-Valaki. - nézte a plafont
-Mit szerettél meg benne? - tettem fel váratlanul a kérdést, és egyből beszélt
-Azt, hogy ő nem úgy viselkedik velem, mint egy sztárral, hanem, mint egy hétköznapi sráccal. Tud nevetni a vicceimen, amit meg kell hagyni néha elég bénák - elmosolyodott - Jó lelkű, és tud szeretni. - nézett rám
-Akkor mi akadály? - értetlenkedtem
-Csak a barátjának tart. - rántotta meg a vállát
-Változtass rajta! - mosolyogtam rá
-Van barátja!
-Akkor, csak mond el az érzéseid neki.
-Nem akarom, hogy a barátságunk rá menjen. - támaszkodott meg jobb könyökén, így velem szembe fordulva
-Jobb inkább neked szenvednek? - dőltem el most én, és úgy néztem rá
-Miért ő is szenvedjen utána? - mászott felém, kezeivel fejem mellett támaszkodott meg. Kicsit fura pozíció volt.
-Miért szenvedne? - néztem rá értetlenül, ő csak a vállát rándította. Ajkait megnyalta, mélyen szemembe nézett, amitől nem tudtam szabadulni, teljesen lefagytam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy feje vészesen közelít az enyémhez.......