28. Sajnálom

Sziasztok:D meghoztam az új részt, ami elég rövid lett, és nem is igazán jó:/ de mivel elmegyek itthonról 1,5 hétre így gondoltam megleplek titeket vele:) remélem komikat is kapok:)
Erről jut eszembe.....elszomorít, hogy mostanság alig kapok 3-4 komit:/ azelőtt volt, hogy 8-9 komi is volt egy részhez, de most.....:( De nem fogok panaszkodni, itt az új rész, remélem azért, ez is elnyeri tetszéseteket:)

I hope you like it!♥


Nem tudtam mit csináljak. Haza egyelőre még nem mehetek. Nem akarok találkozni Hanna gyűlölködő pillantásával. Miért neki kelletett feljönni? Miért pont ő?
Justin arca vészesen közel volt hozzám, de már nem tudtam megakadályozni, és ajkait enyémekre nyomta, majd óvatosan megcsókolt. Annyira össze voltam zavarodva, hogy visszacsókoltam. Tudom, hibát követek, hisz nekem ott van Niall. Niall?! Úristen, mit csinálok? Ahogy eszembe jutott elváltam tőle de már késő volt. Az ajtó felől csörömpölést hallottunk, gyorsan lelöktem Justin-t magamról, aki nagy puffanással ért földet - de most nem tudott érdekelni -, és egyből az ajtó felé fordultam. Hanna állt ott teljesen lesokkolva, a lába előtt pedig pohár szilánkok voltak.
-Te mit csináltál? - kérdezte haraggal a hangjába
-Hanna, meg tudom magyarázni! - álltam fel
-Mit? Láttam amit láttam! Megcsaltad Niall-t! - förmedt rám, teljesen jogosan
-Tudom, de nem akartam. - hajtottam le fejem
-Tudod mennyire szeret téged, és ezt érdemli?! Csalódtam benned Bella! Azt hittem te más vagy, de nem! Ugyan olyan vagy, mint a többi kis csitri aki csak kihasználja a fiúkat! 
-Ez nem igaz! - emeltem rá tekintetem - Szeretem Niall-t mindennél jobban! Én nem akartam, hogy mindez megtörténjen! És nem vagyok olyan lány! - néztem rá könnyes szemekkel
-Pedig olyan vagy! Nem vagy különb náluk egy cseppel sem! És ha igazán szeretted volna őt, nem csaltad volna meg! - nézett rám teljes megvetéssel. Tudtam, hogy igaza van! Egy kis ribanc vagyok! Azt kívántam, hogy most bárcsak megnyílna alattam a föld. Néztem az előttem álló lányra, akinek a barátságát most vesztettem el, akinek az arca tele volt haraggal, és tudtam, hogy cselekednem kell. Gyors iramba elindultam az ajtó fele, és ahogy Hanna mellett mentem el, vetett rám egy lenéző pillantást, majd miután a háta mögé értem egy szót suttogtam:
-Sajnálom! - végig szaladtam a kis folyosón, le a lépcsőn, az alján szembe találkoztam Usher-ral, majd őt is félrelökve szaladtam ki a házból. Nem foglalkoztam, hogy kiabálnak utánam, így a kapun is kiérve elfordultam balra, és szaladtam ahogy csak bírtam. Nem érdekelt, hogy szinte alig látok a könnyeimtől, csak futottam amíg csak bírtam, egy eldugott kis helyre.
Visszaemlékezve a hideg fut rajtam végig. Igaza van Hannának, egy kis liba vagyok! Hogy lehettem ennyire hülye, hogy megcsókoltam Justin-t?! Miért kellett nekem ez? Van így is elég problémám és, most még ez is. Szeretem Niall-t, úgy, mint eddig senki mást, de ha elmondom neki az igazat, elhagy, és azt nem bírnám ki. De muszáj tudnia. Ha nem mondanám el, akkor tuti Hanna, de nem akarom, hogy tőle tudja meg. Fel kell készülnöm, hogy az egész One Direction meg fog gyűlölni e miatt, és az egész csak az én hibám.
Felemeltem a fejem térdeimről, és néztem a tengert. A nyugodt vízen néha-néha alakult egy kis hullám, ami felkavarta azt. Felálltam, leporoltam magam, és felmásztam a sziklákra, ami mellett eddig ültem. A lágy szellő simogatta bőrömet. Nyakamból levettem a nyakláncom, amit szerelmemtől kaptam, a tenyerembe vettem és úgy néztem. Ahogy a kezembe forgattam , megakadt a szemem valamin. A hátulján volt valami különös, és ahogy jobban megnéztem mi az, újra elő tört belőlem a sírás. Csupán három szó volt bele gravíroztatva: Niall & Faith Forever. 
-Szeretlek. - suttogtam, majd megpusziltam a medált. Ha valaki látta volna ezt, az tuti dilisnek nézne, de nem érdekelt. Lassan kezdtem megnyugodni, majd nadrágomból előhalásztam kikapcsolt telefonom. Igen annyi szerencsém volt, hogy amikor felmentem Justin szobájába, akkor már a bikinimre felkaptam a ruhám, így nem néztek teljesen bolondnak, hogy sírva szaladok.
Ahogy a telefonom bekapcsoltam láttam, hogy van egy csomó nem fogadott hívásom, de nem érdekelt, inkább egyből felléptem twitterre. Rámentem Niall profiljára és a twittjeit olvasgattam. Meg akadt a szemem egyen: @NiallOfficial: Én vagy a legszerencsésebb srác a világon!  a dátumra néztem és egyből tudtam, hogy ezt aznap írta ki amikor összejöttünk, és ez megint könnyeket csalt a szemembe. A többi fiú profilját is megnéztem és ott is voltak olyan twittek, ami velem kapcsolatos. Például Louis-nál: @Louis_Tomlinson: Megtaláltam a legjobb barátnőmet! ezt azon az estén posztolta, amikor először találkoztam velük a parton. Nem akartam többet látni, ezért inkább vissza léptem sajátomra és csipogtam egyet: @BellaElla: Sajnálom.... És ebben a pillanatban megszólalt a telefonom. Ő volt az! Tudtam, hogy most vagy soha. vettem egy mély levegőt, majd szép lassan kifújta azt, és elfogadtam a hívást.
-Szia kicsim. - köszöntött azzal a vidám csilingelő hangjával
-Szia. - többet nem bírtam kinyögni, akkora gombóc alakult torkomba
-Minden rendben? Mi történt? - aggodalmaskodott
-Persze, miért ne lenne? - nevettem fel. Nem volt szívem elmondani neki. Még nem! Nem telefonon akarom.
-Fura vagy. - morogta - Képzeld van egy jó hírem! - egyből derűsebb lett a hangja
-Igen, és mi? - mosolyogtam, bár ő ezt nem láthatja
-Elmondom, de ne mond el Lily-nek és Hannának.
-Ettől nem kell félned. - suttogtam
-Mi? Miért? - értetlenkedett
-Semmi! Na mond mi a jó híred?! - vigyorogtam
-Holnap hazamegyünk! - szinte már kiabált a telefonba.  
-Komolyan? - megijedtem. Már holnap vége is a kapcsolatunknak.
-Nem is örülsz neki?
-De, de nagyon is! Már hiányzol Niall!
-Te is nekem! És milyen Justinnál? - ne, csak ezt ne....
-Jó. - adtam a tömör választ
-Ennyi? Azt hittem, hogy órákat fogsz zengeni róla. - nevetett
-Mikor jöttök holnap? - tettem fel a számomra legfontosabb kérdést
-Olyan négy körül landol a gép, de majd írok sms-t. Ki jöttök ugye? - szólalt meg csábos hangon
-Igen! Figyelj szívem, most le kell tennem, de holnap ha megjöttetek muszáj lesz beszélnünk!
-Miről?
-Egy fontos dologról.
-Megijesztesz!
-Sajnálom! - suttogtam - Szeretlek Niall James Horan! Mindennél jobban! Ezt soha ne felejtsd! - majd kinyomtam a készüléket, és újra sírtam. Félek a jövőtől, félek a mától, félek a holnaptól......

Niall szemszöge:


-Sajnálom! - suttogta - Szeretlek Niall James Horan! Mindennél jobban! Ezt soha ne felejtsd! - majd kinyomta. Nem tudom mit akar ez jelenteni, de megijeszt. Összezavarodva mentem, be az erkélyről.
-Na hogy van a kis hercegünk? - nyálaskodott Louis
-Jól! - adtam a tömör választ
-Gyere kajálni te zabagép! - nevetett Zayn
-Nem kösz. - ezzel be is indultam a szobámba. Hallottam ahogy a srácok összesúgnak a hátam mögött, hogy tuti valami bajom van, de most ez se izgatott. Ahogy beértem a hálóba, egyből az ágyra vetettem magam, arcom Faith felsőjébe fúrtam. Az illata még mindig rajta van, pedig eddig mindig azzal aludtam, szóval csodálkoztam is. Nem sokkal később nyitódott, majd csukódott az ajtó, halk lépteket hallottam, és pár másodperc múlva éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy.
-Mi az haver? - szólalt meg Harry
-Semmi. - rántottam vállat
-Aha, és most az igazat.
-Honnan veszitek, hogy baj van? - fordultam a hátamra és így láttam őt is
-Haver, nem kajáltál, pedig te rendelted meg a kaját! - álmélkodott
-Tényleg sokat eszek! - fogtam meg a hasam
-De így szeretünk. - nevetett
-Ja én meg a nagy belem. - röhögtem fel
-Bella így szeret!
-Igen. - kémleltem a plafont, ekkor rájöttem, hogy fehér mintás valamik vannak rajta
-Na már mi történt? És ne mond, hogy semmi, mert megverlek!
-Beszélni akar velem. - néztem rá 
-Akkor miért nem hívod fel? - vágott értetlen fejet
-Tényleg ekkora hülye vagy? Holnap akar beszélni velem! Személyesen! Valami fontos dologról!
-Jahh....-esett le neki - Nem hangzik valami jól.
-Nekem mondod?! Ideges vagyok, hogy mit fog mondani. Mi lesz, ha szakítani akar velem?
-Ne legyél hülye! Miért tenné? - feküdt be mellém, és úgy néztük a plafont
-Nem tudom, mondjuk, mert nem bírja, hogy folyton utazok, vagy nem is szeret, hanem csak egy fogadás vagy nem tudom. Szeretem őt! Nem akarom elveszíteni!
-Nyugi nem fogod! Látszik, hogy ő is szeret téged! Na, de gyere menjünk, mert a többieknek feltűnik, hogy valami nem okés. - állt fel
-Ugye nem mondod el ezt a beszélgetést senkinek?! - álltam vele szembe
-Megígérem! - mosolyodott el, le pacsiztunk és kimentünk. A srácok tömték a fejüket, ettől a látványtól én is megéheztem, így elvettem az adagom, és én is neki láttam enni......

Bella szemszöge:


Még egy kicsit elidőztem az új titkos helyemen, majd elindultam haza. Sajnos mivel nem nagyon emlékeztem, hogy jutottam ide, így elég nehézkes volt, de kb két óra bolyongás után, már Selenáék háza előtt álltam. Reménykedtem, hogy nincsenek ébren, így óvatosan kinyitottam az ajtót, és felosontam abba a vendégszobába, amelyik üres volt, és úgy ahogy voltam elaludtam.......
Reggel egy nagy sikításra ébredtem, amitől annyira megijedtem, hogy le is fordultam az ágyról, nem ép szerencsésen, ugyanis a fejem, bevertem az éjjeli szekrény sarkába így lett egy kisebb seb a homlokomon. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről, és a fejem fogva mentem ki a szobából, egyenesen a közös szobánkba, ahol Hanna és Lily visítva ugráltak az ágyon, Selena, pedig a fülét fogva ült az egyik fotelbe.
-Őket mi lelte? - huppantam le mellé
-Úristen Bella megijesztettél. - tette szívére a kezét - Minden rendben? - ölelt meg - Hanna elmondta. - tolt el magától egy kicsit
-Én nem akartam. - támaszkodtam térdemre, és elsírtam magam, ekkor hirtelen csönd lett
-Bella! - ölelt meg Lily. Rá mosolyogtam, majd szemem tovább futtattam, Hannára, aki gyűlölközve nézett rám
-Remélem, nem várod, hogy én is a nyakadba ugorjak! - szólalt meg hangjában tele gúnnyal
-Miért csinálod ezt? - ráztam értetlenül fejem
-Hogy miért? Még kérded? Az egyik legjobb barátomat megcsaltad! - fakadt ki - Egy kis liba vagy! Semmi több! És nagyon remélem, hogy elmondod Niall-nek, mert ha nem én fogom! - lépett egyet közelebb, így szemtől-szembe álltunk.
-Elmondom neki! Nem vagyok hazudozó! - töröltem le a könnyeimet
-Nem vagy? Hazudsz nekik magadról! Ki tudja, miket titkolsz még el?! Lehet nem is az vagy, akinek állítod magad!
-Hékás! Ez azért már túlzás! - állt mellém Selly - Tudom, hogy haragszol rá, de azért ezt nem kell rákiabálni!
-Jó nem fogom, és ezért elnézést, de a többiért nem fogok! És ha most megbocsátotok...- ezzel kiment a szobából. Lily-re néztem, aki nem tudta mit csináljon, majd hirtelen ő is elhagyta a szobát. Sírva rogytam le az ágyra.
-Nyugi nem lesz semmi baj! - ült le mellém
-Elfogom veszíteni! - néztem rá
-Nem akarok szemét lenni, mert tudod, hogy szeretlek, de ez a te hibád! Miért csókoltad meg Justin-t?
-Nem tudom. Annyira hirtelen jött, de amint észbe kaptam elváltam tőle, és épp akkor jött Hanna is. Ő is utál, és a srácok is megfognak, főleg Niall! Szeretem őt tiszta szívből! - bújtam ölébe
-Tudom, látszik rajtad! - simogatta vállam - Reménykedjünk, hogy megért! - puszilt hajamba - Te de vérzel! - simított homlokomra, halkan felszisszentem
-Lefejeltem az éjjeli szekrényt. - kuncogtam fel, és ő is velem együtt
-Na gyere, lássuk el a sebed. - húzott ki magával a szobába, ott elővette az elsősegély dobozt, és ellátta a sérülésem, majd visszamentünk a szobába, befeküdtünk az ágyamba, én Selly ölébe és míg ő hátam simogatta, szép lassan elaludtam.....

*  *  *  *  *  *

-Kész vagy? - kopogott be az ajtón Selly
-5 perc. - mondtam alig halhatóan, de tudtam, hogy ő meghallotta. A mosdókagylónak támaszkodva, néztem magam a tükörbe. Szemeim piros a sok sírástól, hiába akartam eltüntetni alapozóval, de sehogy se ment. Hajam a párától, nedvesen tapadt arcomra, amit gyorsan felfogtam egy coffba. Homlokomon ott volt egy kisebb tapasz, a sérülésem miatt. Gyorsan fogat mostam, megmostam arcom, a kis törülközőért nyúlva megakadt a szemem valamin. A polcon volt egy penge. Perceknek tűnő másodpercig figyeltem azt, de tudtam, hogy nem szabad. Erős vagyok, nem tehetem. Legyőztem ezt a korszakom. Óvatosan bal csuklómra simítottam kezem, majd szemem is le vezettem oda. A vágások már csak nagyon halványan látszanak, aminek örültem.
-Bella, nem fogunk odaérni időben! - kopogott megint Selly
-Csak felöltözöm! - gyorsan hátat fordítottam a tükörképemnek, majd a kikészített ruhákért mentem. A rossz idő miatt felkaptam egy egyszerű sötét hosszú farmernadrágot, a melltartómra pedig egy hosszújú angliás felsőt.A cipőmet is behoztam, mert tudtam, hogy nem fogok időben elkészülni, úgyhogy a kék magassarkú cipőm is felvettem, a telefonom az ajtó melletti polcról felkaptam, zsebembe dugtam és kiléptem a fürdőből.
-Gyere gyorsan! - intett fejével a rám várakozó Sell, én pedig követtem. A kocsihoz leérve láttam, hogy Hanna és Lily a hátsó ülésen foglaltak helyett, így én az anyósülésre kerültem. Miután Selena is megérkezett elindultunk a repülőtér fele, vagy máshogy szólva, a halálom fele.....