Sziasztok!:) kicsit megint késve, de sikerült felraknom az új részt!:) Remélem tetszeni fog:) Nagyon hozzáfűzni valóm nincs is, csak annyi h légyszi komizzatok!!!
I hope you like it!♥
Két és fél órával később nevetve érkeztünk vissza a szállodába Josh-al, és úgy, mint akik már ezer éve ismerik egymást és jó barátok. A reggeli folytán annyit nevettem, hogy a hasam már fájt, de valamilyen okot mindig adott rá, hogy újra elnevessem magam.
-Kösz a reggelit Josh, jól éreztem magam. - mosolyogtam rá már a lakosztály ajtaja előtt.
-Szintúgy. - mosolyodott el ő is - Valamikor elmehetnénk a többiekkel valamerre, mit gondolsz?
-Benne vagyok. - bólintottam - Majd beszélj a srácokkal és hívj.
-Megbeszéltük. - ölelt meg, majd elbúcsúztunk egymástól és ő ment a saját szobájába, míg én mentem a srácokéba.
Ahogy beléptem, egy idegesen fel le járkáló Niall-be botlottam, aki fejét egyből az ajtóra szegezte. Mikor meglátott, mintha egy kő esett volna le szívéről úgy nézett rám.
-Jó reggelt. - mosolyogtam rá.
-Az volt két percig. - motyogta az orra alatt.
-Történt valami? - léptem elé.
-Hogy történt-e? Á semmi, csak a barátnőm se szó, se beszéd nélkül lelépett, telefonját pedig hiába hívom, mert az, az ágyba csörög, úgyhogy két órája itt idegeskedek, de tényleg nem történt semmi. - hadarta el.
-Nem lehetne egy kicsit halkabban? Szét robban a fejem. - jött Harry a nyúzott képével - Szia nyuszi. - nyomott egy puszit homlokomra, majd visszasétált a nappaliba.
-Josh-al reggelizni voltam. - szólaltam meg két percnyi csend után, fejem lehajtottam.
-Josh-al? - kérdezett vissza. Felnéztem rá, szemei olyanok voltak, akár egy bagolyé.
-Igen, tudod jó megismerni új embereket, akik sokat tudnak. - vigyorogtam rá.
-Szóval, akkor most már sokat tudsz. - lépett elém, kezeit derekamra csúsztatta.
-Mondhatjuk. - haraptam alsó ajkamba. Vigyorogva megrázta a fejét, majd elkezdett közelíteni. Leheletét éreztem arcomon, orrunk összeért, szemeim lehunytam. Szánk súrolták egymást, ahogy a levegőt vettünk. Éreztem, ahogy megnyalja az ajkát, aminek köszönhetően az én alsó ajkaimat is érintette. Lassan száját enyémre nyomta és egy apró csókot hagyott számon.
-Bu! - ugrott hátamra a hang alapján Louis, így sikeresen lefejeltem szegény Niall-t.
-Barom. - motyogta barátom kicsit se kedvesen. Fájdalmasan simogattam a homlokom, de Louis még mindig belém csimpaszkodott.
-Nem szállnál le rólam? - kapaszkodtam Niall-be, így próbálván megállni, hogy ne essek el. Több se kelletett Lou már le is mászott rólam, helyette derekamat karolta át.
-Ugye tudod, hogy béna vagy? - nézett rám fa pofával.
-Mégis miért? - értetlenkedtem.
-Lefejelted Niall-t. - kezdett el nevetni, mire gyilkos pillantással néztem rá. - Anyu! - kiabálta el magát, majd elfutott.
-Komolyan kíváncsi vagyok rá, hogy mi játszódik le ilyenkor a fejében. - néztem utána csodálkozóan.
-Szerintem semmi. - válaszolt diplomatikusan a szőkeség, majd kezeinket összekulcsolva indultunk a nappali felé. - Van egy meglepetésünk. - állt meg a konyha boltozatánál.
-Ugye nem? - kérdeztem rá félve. Ő csak mosolyogva megrázta a fejét, majd biccentett, hogy menjek.
-Szia Bella. - köszönt a konyhából kilépő Liam. - Kávét? - nyújtott felém egy bögrét.
-Hello, és igen köszönöm. - vettem el kezéből, majd beleszürcsölve léptem be a nappaliba, azonban, ahogy megláttam kik ülnek ott, sikerült kiköpnöm a számban lévő tartalmat. Erre a húzásomra mindenki ijedten nézett rám és mikor ők is megláttak álluk a padlót verdeste.
-Minden rendben? - lépett mellém Niall és Liam egyszerre. Még mindig a két személyt bámulva bólintottam egyet és elbotorkáltam az egyik fotelig.
-Szia Bella! - üdvözölt Paul is, mire csak egy erőltetett mosoly kíséretében biccentettem neki. - Szeretném bemutatni neked Greta Allecra-t és Randy Moritzon-t a DeLuce divatcégtől. - mutatott a két személyre akikről a szobába belépésem óta nem sikerült levenni tekintetem. Lassan komótosan sétáltam eléjük és nyújtottam kezet nekik, amit ők egyből tudták mit akarok.
-Isabelle Faith McCartney. - motyogtam, közbe kezet fogtam mind kettőjükkel.
-Nos, akkor azt hiszem folytathatjuk a megbeszélést. - csapta össze kezeit Paul. Én helyet foglaltam az egyik szélső kanapén és térdeimet felhúzva hallgattam.
-Igen nos izé. - beszélt zavartan Greta, amin csak elmosolyodtam - Mivel nemsokára lesz a cégünk hivatalos évi nagyszabású divatbemutatója, ezért a menedzseretekkel arra gondoltunk, hogy ti is eljöhetnétek. Ez jót tenne a hírneveteknek is, meg persze ti is szórakoznátok egy kicsit. - beszélt a srácokhoz.
Félve néztem Randy-re és próbáltam jelezni neki, hogy ez nem jó ötlet, de persze nem vette a lapot, így csak kíváncsian nézett rám mit is akarok eltátogni neki. Végül öt percnyi próbálkozás után feladtam és próbáltam a beszélő Greta-ra figyelni.
A következő egy órában beszélt a cégről, annak a múltjáról, hogy mit kell tudniuk a fiúknak róluk és persze a péntek estéről is. Amikor erről beszélt inkább csak nekem próbálta elmagyarázni, hogy mit is kell tennem, mire kell figyelnem és, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rám. Na igen a veszély már megvan, hisz a One Direction is ott lesz a divatbemutatón, ami egyáltalán nem jó, mert akkor végleg lebuktam. Mit is vártam? Nem titkolhatom sokáig, hogy ki is vagyok, bár reménykedtem benne, hogy ez ennél egy kicsit tovább tart, de egyszer mindennek eljön a vége. Valakinek szép véget ér és vannak olyanok, akik hatalmasat buknak. Azt hiszem én az utóbbihoz fogok csatlakozni.
-Faith minden rendben? - bökött oldalba Niall.
-Mi? Ja persze. - erőltettem egy mosolyt, közbe megráztam egy kicsit fejem, hogy ide tudja összpontosulni.
-Szóval akkor? - nézett rám Zayn. Kérdőn néztem rá, majd a mellettem ülő szőkeségre.
-Azt volt a kérdés, hogy nem jönnél-e velünk a bemutatóra? - simította egyik kezét combomra én pedig lefagytam. Két pad közé kerültem. Nem akarom megbántani a fiúkat, de ha azt mondom, hogy igen, akkor két személynek kéne lennem, hogy ne bukjak le, vagy ha valamilyen oknál fogva Isabelle DeLuce nem jelenik meg, de Isabella Faith McCartney igen, akkor egyből lebuknék. Segítség kérően néztem kereszt szüleimre, de ők inkább azzal voltak elfoglalva, hogy azt nézték, hogy Niall simogatja a combom. Gyorsan ki kelletett találnom valamit.
-Izé, nem érünk rá. Lily-vel megbeszéltük hogy pénteken tartunk egy csajos estét. - mondtam azt, ami a leghamarabb eszembe jutott és imádkoztam magamba, hogy elhiggyék.
-Még azt se mondtuk, hogy pénteken lesz. - nézett rám kíváncsian Liam. A francba, elbasztam!
-Igen, de már olvastam róla a neten és szinte mindenhol láttam. Ti nem? - magyaráztam úgy mint egy hülye gyerek, felálltam és a szobába kezdtem el járkálni. Nos, ha eddig nem voltam elég furcsa, akkor most az leszek.
-Minden rendben nyuszi? - nézett rám Harry aggódva.
-Igen, persze miért ne lenne? - álltam meg hirtelen.
-Nem úgy tűnik. - jegyezte meg az orra alatt Lou, de pechére meghallottam.
-Hallottam Tomlinson. - néztem rá unottan, mire inkább meghúzta magát.
-Kérhetnék egy pohár vizet? - szólalt meg Greta, én pedig kapva az alkalom lecsaptam.
-Persze, gyere velem vagyis jöjjön velem. - ráncoltam homlokom idegesen, majd karját megragadva kezdtem el húzni a konyhába. Miután meggyőződtem róla, hogy nem lát minket senki a nyakába borultam.
-Isabell mi folyik itt? - simogatta a hátam.
-Én is örülök, hogy látlak. - húzódtam el tőle.
-Válaszolj a kérdésemre! - nézett rám komolyan.
-Nem mondtam még, hogy Niall Horan-el a One Direction egyik tagjával járok? - vakartam idegesen tarkóm.
-Valahogy elfelejtetted mesélni. - tette kezeit csípőre és mérgesen nézett rám. - De mi az, hogy ők nem tudnak a divatbemutatóról akkor?
-Úgy, hogy nem tudnak semmit arról az életemről.
-Mi? - hitetlenkedett - Te nem mondtad, el nekik, hogy az mind a tiéd?
-Shh halkabban még meghallhatnak. - tettem kezem szájára. - Nem mondtam semmit, de most mindenről le fog hullani a lepel.
Sziasztok:) Tudom megint késtem és nagyon sajnálom, de a hétvégén nem nagyon volt kedvem géphez ülni az időjárás miatt, inkább csak filmet néztem és nem tudtam feltenni a részt=/ Sajnálom tényleg:| Meg az az igazság, hogy vártam még hátha kapok még komikat, de csak kettőt kaptam:/ Persze annak is nagyon örülök^^ De azért remélem értitek, hogy egy picit többre számítottam:') I hope you like it!♥
-Isabel kérem a párnát! - nézett rám anya szigorúan. Kicsit megijedtem, de nem akartam oda adni, hisz Tom-al és Max-el jót játszottunk. -Nem! - mondtam egyből, és újra el kezdtük ütögetni egymást a fiúkkal. Anya is és apa is ránk szólt, de a hangos nevetésünktől nem nagyon hallottuk. Tom egyre nagyobbakat ütött, amit én azzal bosszultam meg, hogy Max-et ütöttem, és végül mind a ketten engem ütöttek. Hangosan nevettem és sikítottam. -Isabel DeLuce, azonnal add ide a párnát! - fordult hátra anya. -Nem! - erősködtem tovább. -Isabel add oda anyádnak azt a párnát! - nézett rám apa, a tükörből egy kicsit kedvesebben. -Tessék. - nyújtottam oda a hercegnős párnám, de nem engedtem el. Szorosan tartottam, mire ő elkezdte ráncigálni. -Bella add oda anyának. - fordult felém Tom. Nem akartam, hogy elvegyék, így csak megráztam a fejem. Egy kevés ideig azzal szórakoztam, hogy ide-oda húzogattam a párnát anya és én köztem, mikor viccből hirtelen elengedtem. Anya megütötte apát, aki magára borította a kávéját, és hirtelen egy éles kanyart vettünk balra, és lefejeltem az ablakot. -Francba! - szólalt meg apa mérgesen. Megijedtem, mert ez az én hibámból történt. -Peter vigyázz! - kiáltott fel anya, és előre mutatott. Nem láttam semmit apa ülésétől, de éreztem ahogy apa még egy éles kanyart vesz balra, mire mindannyian el kezdtünk sikítani, utána pedig egy autó lámpája közelített felénk....
-Ne! - zihálva ültem fel az ágyba, arcomon izzadság cseppek folytak végig, levegővételem egyenletlen volt, szívem is hevesen dobogott. Torkom elszorult nyelni is alig bírtam. Éreztem, ahogy egy könnycsepp gördül végig arcomon, amit egyre több és több követett. Térdeim felhúztam, hajamba idegesen beletúrtam, közbe az ágy szélére másztam. Miért nem tudom elfelejteni? Vagy miért pont ez az emlékképet álmodom mindig újra és újra?
Halk mocorgást hallottam mögülem, mire ijedten fordultam hátra. Niall jobb oldaláról átfordult hasára, pont oda ahol egy perccel ezelőtt még én feküdtem. Arca annyira nyugodt volt, a levegőt is egyenletesen vette. Elmosolyodtam a látványon, ahogy egy apró mosoly jelent meg arcán, de szerencsére nem kelt fel.
Óvatosan kikecmeregtem az ágyból és besétáltam a fürdőbe. Magam után az ajtót halkan bezártam, majd a tükör elé sétáltam. Felnéztem tükörképemre, ahol egy piros szemű, meggyötört lány nézett vissza rám. Kész vagyok már ezektől az álmoktól, szeretném elfelejteni ezt az egészet. Hiába tudom, hogy ez az egész életem megpecsételi, és soha nem tudok majd szabadulni a lelkiismeret furdalástól, de legalább egy kicsit csillapodhatna bennem ez az egész.
Arcom megmostam hideg vízzel, fogat mostam, majd visszamentem a szobába, ahol az én szőke hercegem halkan horkolva aludt. Elsétáltam a bőröndömig, halkan előkotorásztam belőle egy fehérneműszettet, egy rövidnadrágot, egy tapadós atlétát, és a fehér deszkás cipőm is elvettem mellőle. Visszasétáltam a fürdőbe és gyorsan magamra kapkodtam ezeket, utána pedig a szobába felkaptam a telefonom. Miután nem találtam sehol a fejhallgatóm, ezért az asztalról felkaptam a Niall-ét, remélvén, hogy nem haragszik meg.
Kisétáltam a nappaliba, ahol teljes nyugalom fogadott. Azt hiszem, hogy Harry tegnap bulizni volt, így kétséges mikor érkezik meg, Liam pedig a barátnőjével találkozott - bár a múltkor még azt mondta, hogy nincs, de ezt ő tudja -, Louis Hanna-val ment valamerre, Zayn pedig Lily-vel van, szóval csak ketten vagyunk a nagy lakosztályban. Unalmasan csoszogtam be a konyhába, ahol készítettem magamnak, egy tejeskávét, majd az ajtó mellől felkapva a mágneskártyát elhagytam a lakosztályt és elindultam egy kicsit futni......
* * * * * *
Fura érzés úgy élni, hogy a sima életbe senki nem ismer fel, de amint a vörös szőnyegre lépek már mindenki tudja, hogy mi is történt a családommal és szinte az egész életemről tudnak. A fotósok hada, ahogy egy csomó kérdést tesznek fel, és szinte mindegyik olyat, amihez semmi közük. Biztos akarom ezt? Akarom, hogy majd még jobban kérdezősködjenek a magánéletemről, ha netán kiderül, hogy Niall-el járok? Vagy azt fogják feltételezni, hogy csak a pénz miatt vagyok vele? Vagy kifog ez egyáltalán derülni?
Uram isten még ilyenkor is ezen jár az agyam. Talán a legrosszabb az egészbe, hogy a rehabilitáció óta folyamatosan kattog az agyam. Folyton próbálom úgy alakítani az életem, hogy mindenkinek jó legyen, és ebbe az a baj, hogy néha a sajátomról elfelejtkezek, vagy csak simán próbálom eltusolni az egészet, és egy bizonyos "szőnyeg" alá próbálom besöpörni. És aztán jön egy nagyobb dolog és, mint a bomba úgy robbanok. Akkor aztán kő kövön nem marad. Bármi is van, akkor azon a bizonyos ponton kijön belőlem minden.
Ülök egy padon, és az előttem elhaladó embereket nézem. Nekik miért ilyen könnyű az élet? Vagy nem is könnyű csak nem mutatják ki? Mindenki mosolyogva figyel a másikra, és az éppen előbújó napot figyelik. A reggel 7 órai napfelkeltében mindenki annyira nyugodt volt, hiába is siettek egy páran dolgozni.
Tőlem nem messze hallottam, ahogy egy kislány felnevet. Oda fordítottam a fejem, és mosolyogva figyeltem. Két fiútestvérével és szüleivel közelített felém. Boldog volt! Pont úgy ahogy én voltam az én családommal. Gyorsan leállítottam a zenét a telefonomon, majd a fejhallgatót lecsúsztattam nyakamra, a telefonon pedig tárcsáztam. Fülemhez emeltem a készüléket és vártam, míg megszűnik a sípolás és fel nem veszi az illető.
-Igen? - szólt bele kómásan.
-Szia felköltöttelek? - szóltam bele félve.
-Igen, de semmi baj. Mondd csak. - hallottam ahogy elmosolyodik.
-Kérhetek egy szívességet? - haraptam bele alsó ajkamba.
-Te mindig.
-Tudom fura kérés lesz, de kimennél a temetőbe? - nyeltem egy nagyot. Késztetést éreztem arra, hogy elsírjam maga. Ez az egy szó valahogy ki tud készíteni.
-Hát persze. Bella nyugi! Ne sírj! - nyugtatott Selena.
-Hiányoznak. - gördült le egy könnycsepp arcomon.
-Elhiszem, de erősnek kell lenned. Mi mindannyian melletted állunk. A testvérem vagy! - mondta azzal hanggal, amitől mindig megnyugszok.
-Tudom és köszönöm! Nem tudom, mit csinálnák nélküled és Lily nélkül. - mosolyodtam el halványan.
-Hát igen, nélkülünk unalmas lenne az életed. - nevetett fel.
-Az biztos. - helyeseltem. - De nem zavarlak, aludj még egy kicsit.
-Á már mindegy, mindjárt fotózásra megyek. - dünnyögte.
-Ó Miss Gomez nem örül neki?
-Dehogynem Miss DeLuce. - vágott vissza, de egyből elhallgatott. Ez a név. - Bella én annyira sajnálom, nem akartam. - kezdett el mentegetőzni.
-Semmi baj. Nem sokára úgyis újságokba fogok szerepelni, szóval kezdenem kell megbarátkozni vele. - rántottam vállat, bár ő ezt nem láthatta. - De megyek, majd még beszélünk. Szia, szeretlek Sese.
-Rendben, én is szeretlek Bebe. - kuncogott, majd megszakítottam a hívást. Még egy kicsit elnézelődtem, majd vissza kocogtam a szállodába.
A portán a kb velem egyidős csaj alaposan végig mért, de próbáltam nem foglalkozni vele, és egyenesen a lift felé vettem az irányt.
* * * * * *
Egyedül szürcsölgettem a tejeskávémat, az erkélyen. Kilenc óra, de még mindig csend és béke telepszik a szobára. Fura érzés, mert eddig mindig ha itt voltam nagy volt a hangoskodás, most viszont, olyan mintha egy elhagyatott helyen lennék.
Másfél órája jöttem vissza a futásból, és azóta nem tudok magammal mit kezdeni. Niall-t nem akarom fölkelteni, így amennyire csak tudtam összepakoltam az egész lakosztályba. Nem mondom, hogy könnyű feladat volt, de már tíz perce azzal is végeztem, úgyhogy most minden csillog-villog.
Unalmasan sétáltam be a nappaliba, és vetődtem le a kanapéra. Bekapcsoltam a tv-t és a csatornákat váltogattam. Az egyik adón épp a Spongyabob ment, ezért ott hagytam és kíváncsian figyeltem. Sajnos ezt a részt már láttam, ezért ez se tudott nagyon lefoglalni, helyette a hajammal szórakoztam. Elmondhatom magamról, hogy nem vagy normális. De ezt a szórakozásomat pedig a hasam korgása zavarta meg. Nem csodálkozom rajta, hisz utoljára tegnap reggel ettem. Valahogy mindig elfelejtek enni, és ezt sokszor elfelejtem.
Feltápászkodtam a kényelmes kanapéról, bementem a pénztárcámért és eldöntöttem, hogy elmegyek reggelit venni, úgyis két sarokra arrébb láttam egy pékséget. A mágneskártyát magamhoz vettem, és kisétáltam az ajtón. Próbáltam halkan bezárni az ajtót, de ahogy hátráltam egyet a hátam beleütközött valakibe, és ijedtembe lefejeltem a fehér ajtót.
-Basszus. - szisszentem fel. Komolyan csak én vagyok képes ilyen bénaságokra.
-Bocsi, nem figyeltem. - szólt egy rekedtes fiúhang. - Jól vagy? - lassan megfordultam, és meglepve vettem észre, hogy egy magas, barna hajú, kék szemű, kigyúrt srác áll előttem.
-Persze. - mosolyogtam rá, amit viszonzott, majd hirtelen összeráncolta homlokát.
-Te mit kerestél odabent? - mutatott mögém, vagyis a szobára.
-Hát izé...itt aludtam. - haraptam bele alsó ajkamba, egyik szemem becsuktam és próbáltam a leghihetőbben mondani. Fura, hogy egy idegen kér számon.
-De mégis hogy? - értetlenkedett tovább - Ez a One Direction lakosztálya. - fonta össze karjait maga előtt, és kíváncsian nézett rám.
-És ezt te honnan tudod? - fontam össze én is karjaim magam előtt, és kíváncsian húztam fel szemöldököm.
-A dobosuk vagyok. - kacsintott.
-Én meg a barátjuk. - ismételtem meg a mozdulatát.
-Várj! - kapott észbe. - Te vagy Faith? - tátotta el a száját. Na jó kezdek megijedni tőle.
-Igen. - válaszoltam bizonytalanul.
-Rosszabbra számítottam. - beszélt inkább magához, mintsem hozzám.
-Öö...kösz, asszem'. - néztem rá értetlenül. Ez valami nagyon béna bók akart lenni vagy mi?
-Nem, nem úgy értettem. - nevetett fel - Bocsi, csak Niall már annyit mesélt rólad, hogy kezdtem azt hinni, hogy csak kitalálta az egészet. - nevetett. Arcom kezdett elpirosodni. Szóval Niall már a bandájuknak is mesélt rólam? Jaj mi lesz itt?!
-Hát akkor megmutatom, hogy élő személy vagyok. - nyújtottam felé a kezem - Isabella Faith McCartney.
-Josh Devine. - fogott velem kezet - Örülök, hogy végre személyesen megismerhetlek.
-Részemről az öröm. - varázsoltam egy nagy vigyort arcomra. - És mond csak kedves Josh, ugye nem jelentesz fel a rendőrségen. - vágtam aggódó képet.
-Hát nem is tudom. - kezeit állára simította és úgy gondolkodott. - Egy feltétellel! - nézett rám szigorúan. - Velem kell reggelizned.
-Pont oda tartok, szóval velem tarthatnál. - biccentettem a lift felé.
-Örömmel Miss McCartney! - Ez a magázódás kísért engem. - Nincs is jobb, mint egy ismerkedős reggeli. - poénkodott és közbe kezembe karolt.
-Az biztos Mr Devine! - nevettem fel, miközben a lift ajtaja bezáródott előttünk.
Sziasztok:) Tudom megint sokára hoztam a részt, de most jó okom van rá ugyanis múlthétvégén vendégem volt, azelőtt nem voltam itthon azelőtt meg olyan beteg voltam, hogy az ágyból se tudtam kikelni:s De most itt lenne és szerintem elég hosszú is, meg szerintem aranyos is, de ezt döntsétek el ti:) Szeretném megköszönni, azoknak, akik segítettek abba, hogy ne hagyjam abba a blogot tényleg nagy köszönet nekik^^♥ De amúgy ha senki nem reagált volna arra a kiírásomra én nem tudom mit csináltam volna, ugyanis annyira szeretem ezt a blogot írni (meg a másikat is!), és én már elképzeltem, hogy hogy lesz meg minden, sőt még második "köteten" is gondolkodok:') De ez csak rajtatok fog múlni:) De nem rizsázok többet, itt a rész és jó olvasást!:) Jah és ezentúl megpróbálok minden héten egy részt feltenni, de ahhoz szükségem lesz a komitokra!:)
I hope you like it!:)♥
Fél órája ülhettem a nappaliban a kanapén magam elé bámulva, közbe pedig kattogott az agyam. Én vagyok a hibás azért, amiért már most nem bízik bennem. Próbáltam meggyőzni magam az ellentétéről, de sehogy nem ment. Tudom, hogy akkor azon az estén elrontottam mindent, de sajnos nem tudom visszafordítani az időt, akárhogy is szeretném. Oda adnám a félkarom érte, csak hogy meg nem történtté tegyem azt az egy percet. Szemembe megint könnyek gyűltek, amiket gyorsan letöröltem.
Ajtó nyitódást hallottam, majd hogy valaki csoszogva közelít. Egyik térdem fel húztam, könyökömmel pedig a fejem támasztottam rajta. Akármennyire is akartam, de nem fordultam oda, csak bőszen figyeltem a tv-t, ami be se volt kapcsolva. Annak képébe láttam ahogy Niall leül a kanapé másik végébe, fejét lehajtja és kezével babrál.
-Faith. - szólal meg rekedtes hangon. Fejem még mindig nem fordítottam felé. - Én sajnálom. - folytatta, miután rájött, hogy nem szólalok meg. - Tényleg nem úgy akartam, csak...csak. - elcsuklott a hangja. Ijedten fordultam felé, és épp egy könnycsepp futott végig arcán. - Tudod nehéz elhinnem, hogy egy olyan barátnőm van, mint te, mert...Justin sokkal jobb nálam. Helyesebb, jobb énekes, sikeresebb, viccesebb egy szóval mindenbe jobb. - hajtotta le a fejét. Nem tudtam elhinni, hogy ezeket mondja. Miért hasonlítja magát máshoz, amikor erre semmi szükség?
-Teljesen igazad van! - szólaltam meg. Nem ezt várta, amire az is rá szolgált, hogy bagoly szemekkel nézett rám. Szemébe még több könny gyűlt.
-Kösz! - motyogta, majd fejét hátravetette a kanapé támlájára és a plafont nézte.
-Befejezhetem? - szólaltam meg ismét, mire ő csak hanyagon vállat rántott. Négykézlábra emelkedtem - ami valljuk be kicsit nehézkes volt, hisz elültem a hátsóm -, majd lassan hozzá másztam és az ölébe ültem. Nem reagált semmit. - Igazad van, Justin tényleg sikeresebb, mint te. Érte több millió lány van oda, a hangja is másabb, mint a tiéd. Kidolgozott felsőteste van, és sportosabb is. A vagyona a tiédhez képest az egeket üti. Az arca teljesen másabb, mint a tiéd, a mosolya is helyes. - még egy könnycsepp futott le arcán, szemeit összeszorította. Jelen pillanatban utáltam magam, amiért ezt csinálom szegénnyel. - Vagyis biztosan jobb nálad. - tartottam egy kis hatás szünetet és folytattam - De nem nekem! - simítottam egyik kezem arcára. Meglepődve nézett le rám, és a szemében láttam egy apró örömöt is.
-Mi? - értetlenkedett.
-Jól hallod! - mosolyodtam rá - Lehet, hogy ő sikeresebb, mint te, de azt is vedd bele, hogy ő már egy pár éve benne van a szakmában, míg ti csak egy éve, hogy megalakultatok. A rajongók miatt viszont örülök, hogy nincsenek annyian, mert így legalább kevesebben kívánnak a föld alá. De elhiheted nekem, hogy jövő ilyenkor, talán még jobbak is lesztek, mint ő, és nem egy díjat fogtok bezsebelni. - egy kicsit közelebb hajoltam hozzá, így szinte alig volt 5 centi arcunk közt - A hangod, viszont egyáltalán ne hasonlítsd össze, mert senkinek nincs még egy olyan hangja, mint neked. Ez az én kedvencem, és másnak át sem engedem. - felkuncogtam, mire ő is elmosolyodott. - A felső tested. - simítottam kezem hasára. - Nekem nagyon is tetszik, hogy nincs agyongyúrva, sőt a folytonos kajálási mániádat is imádom, és azt, hogy nem tudsz hízni, és ezért irigyellek is. - felnevetett - És képzeld a vicces oldalad is szeretem, még ha olykor fapoénokkal jössz elő. A vagyon pedig semmit nem számít. Engem nem érdekel, hogy mennyi pénzed van neked, vagy Justin-nak, mert nem vagyok egy pénz sóher, és kifejezetten utálom, hogyha rám költenek. - ráncoltam szemöldököm. - Figyelj én nem azért vagyok veled, hogy kihasználjalak és ha kell ezt ezerszer bebizonyítom neked. Ha te lennél a világon a legszegényebb ember, én akkor is szeretnélek, mert nem az számít, hogy mid van, hanem az, hogy te kivagy! És hogy mit mutatsz magadból! - döntöttem fejem homlokának. - Én így szeretlek ahogy vagy. - suttogtam és egy apró puszit nyomtam szájára.
-Köszönöm. - ölelt magához szorosan, és éreztem ahogy egy könnycsepp fut végig arcán és nyakamon landolt.
-Mégis mit? - értetlenkedtem.
-Mindent. - húzódott el tőlem. - Azt, hogy itt vagy nekem, hogy vissza adod az önbizalmam, és a legfőképpen azt, hogy az enyém vagy. - halkult el a végére. Arca lassan közelített felém, mire egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Kapva az alkalmon alsó ajkába haraptam, ezzel jelezvén, hogy többet szeretnék.
Lassan kezeit felvezette derekamra és pólóm szélét kezdte egyre feljebb húzni, míg én hátulról hajába túrva húztam magamhoz egyre közelebb. Testünk egymásnak feszült, olyannyira, hogy még egy gombostű se fért volna el. Hasamba a pillangók megint előjöttek, és mintha gyomrom örömében bukfencezett volna. Kicsit fészkelődtem Niall ölébe, mire szétnyitottam lábaim és rendesen leültem lábaira. Ő sem habozott, egyik kezét fenekemhez vezette le, míg másikkal pólóm alá nyúlt és a csupasz bőrfelületet simogatta. Mintha áramütésként ért volna ott ahol csak megérintett, belenyögtem a csókunkba. Úgy látszik nagyon élvezhette, mert elmosolyodott, minek következtében sikerült elválnunk egymástól. Kicsit elhajoltam tőle, hogy szemébe tudjak nézni. Megbabonázott velük, s elszakadni sem tudtam tőlük. Komolyan hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szeme?
Kívántam őt! Átkozottul akartam, de tudtam, hogy úgy sem tudnám megtenni. Túl sok a rossz emlékem azzal kapcsolatban, bármennyire is szeretném elfelejteni nem megy. Tudom, hogy ő nem bánna velem úgy, de még nem megy. Még!
Arcát megéreztem arcomnak simulva, s lágy csókokat nyomott a fülem mögötti érzékeny területre, majd egyre jobban haladt lefele nyakamon. Számat olykor-olykor egy halk nyögés hagyta el, minek következtében Ő felbátorodott, és éreztem ahogy fogával megharap egy kis területet, majd ajkai közé veszi és lágyan szívni kezdte azt. Megőrjít teljesen. Hogy tud valaki ennyire tökéletesen csinálni valamit? Most még az se tudott érdekelni, hogy holnapra ennek nyoma lesz.
Lassan haladt vissza felfele ugyanazon az útvonalon, amin az előbb lefele haladt. Szám sarkára nyomott még egy utolsó csókot, s újra ajkaimra tapadt, de ezúttal más volt. Olyan, amilyen eddig még sosem volt. Vadabb és követelőzőbb. A megszokottnál nagyobb "erővel" tépte ajkaimat.
Felbátorodtam, olyannyira, hogy csípőmet az övéinek nyomtam, mire egy morgás féleség tört fel belőle. Nem bírtam ki, hogy ne harapja ajkamba, s ezzel megint megszakítva csókunkat. Arcára néztem, ami tele volt vággyal, és szenvedéllyel, száján pedig a szokásos mosoly ült.
Végig tanulmányoztam arca minden egyes centiméterét, és rájöttem, hogy nincs nála tökéletesebb srác a világon. Hiába is az utálkozók vagy bárki más, ő akkor is tökéletes marad számomra. Ajkamba harapva döntöttem oldalra a fejem és úgy néztem rá. Kíváncsian összehúzta szemöldökét.
-Mi van? - lett egyre nagyobb mosoly a száján.
-A fenekemen van a kezed. - suttogtam szégyenlősen, mire felnevetett. Durcásan néztem rá, de akkor se hagyta abba, ezért cselekednem kelletett. Megfogtam a mellette heverő párnát és azzal kezdtem el püfölni.
-Ez most komoly? - nézett rám fapofával, mire csak megrántottam a vállam és még egyet ütöttem fejére. - Á, szóval párna csatát szeretnél? - nézett rám kihívóan. Nem válaszoltam csak bólintottam egyet. - Akkor jobb, hogy ha felkészülsz. - kacsintott rám egy gonosz vigyor kíséretében. Először nem tudtam mire céloz, de miután kielemeztem a mondat lényegét gyorsan felálltam öléből és a szoba másik felébe szaladtam.
Ő sem habozott, felállt kezében egy ugyanolyan párnával, mint ami nálam található, s elkezdett közelíteni felém. Próbáltam egyre hátrálni míg nem a falnak nem ütköztem. Alig volt már köztünk három méter, ezért kénytelen voltam gyorsan kitalálni valamit. És mit lehet ilyen helyzetben csinálni? Persze, hogy menekülni.
Sikítva szaladtam el orra elől, mire ő csak nevetve jött utánam. A kanapénál álltam meg, ahol is én az egyik felén, míg ő a másik oldalt volt.
-Nos, szeretnél valamit? - fontam össze magam előtt karjaim, fejem oldalra döntöttem és szempilláim rebesgettem.
-Lenne valami. - gondolkodott el, és a következő percben pedig már a kanapé hát támláján ugrott át. Gyorsan kapcsoltam, és rávágtam egyet a párnámmal, mire ő hátraesett én pedig gyorsan eliszkoltam onnan. Mivel nem nagyon voltam tisztában, hogy a lakosztályban mi hol található ezért találomra bementem valahova. Mint kiderült nem épp jó helyre ugyanis ez a konyha volt. Mikor viszont szerettem volna kimenni innen Niall már az ajtóban állt.
-Ugye tudod, hogy szeretlek? - vettem elő bájos énem és úgy néztem rá.
-Nem úszod meg. - harapott alsó ajkába. Azok az ajkak úr istenem. Tökéletesek! Mi? Te jó ég, ezeken gondolkozok mikor épp készülök a halálomra? Nem vagyok normális.
-Alkut ajánlok. - néztem rá gyorsan, közbe pedig hátráltam, mígnem a konyhaszekrénybe nem ütköztem.
-És pedig milyet? - állt meg előttem két lépésre.
-Hát...öö.. - gondolkoztam valami megfelelő dolgon, de valahogy sehogy nem jutott eszembe semmi. A francba is, hogy ilyenkor fagy le az agyam. Muszáj póló nélkül, egy szál bokszerben előttem állnia? Várjunk csak?! Bokszer? Uram isten! Én eddig megvoltam győződve róla, hogy rövid gatyában van. Hogy nem vettem ezt észre? Szívem kihagyott egy ütemet, s a levegőt is szaporábban kezdtem el venni. Bár ha jobban belegondolok, így sokkal jobban végig tudom mérni.
Fekete Calvin Klein bokszere szorosan tapadt hozzá, minek következtében jól ki dudorodtak adottságai - gondolom értitek mire gondolok, és nem kell részleteznem. Hasán megjelent egy kis pocak, de felkarja izmos volt. Mellkasa egyenletesen mozgott föl s alá.
-Szóóóóval? - hozott vissza a jelenbe. Észre se vettem de már megtette a köztünk lévő távolságot, így lenézve rám mosolygott.
-Alacsony vagyok. - csúszott ki a számon, az éppenséggel nem ide illő megállapítás. Gratulálok Bella, ezt jól megcsináltad. - korholtam magam. Szegény srác csak összefont szemöldökkel nézett rám. Van egy olyan érzésem, hogy ő se érti az összefüggést a kettő között.
-Még szerencse. - mosolyodott el - Tudod miért jó, hogy pici vagy? - lépett még közelebb, ami már szinte így is lehetetlen volt.
-Miért? - néztem fel szemébe.
-Az, hogy a hercegnek mindig magasabbnak kell lenni, mint a hercegnőnek. - simította egyik kezét arcomra, és hüvelyk ujjával simogatta arc csontomat. Elérzékenyülve néztem rá, éreztem, hogy szemembe könny szökik.
-Hercegnőnek tartasz? - motyogtam megszeppenve. Szemét le sem veszi rólam és elmosolyodik.
-Nekem mindenképp az vagy! - mondta szemrebbenés nélkül. Érzem, hogy nem sok kell ahhoz, hogy elsírjam magam, szinte már nem is látok a könnyfátyoltól, ami szememre kiült. - Hé most miért sírsz? - döntötte homlokát enyémnek, mire lesütöttem tekintetem.
-Még soha nem mondott nekem senki, ilyen szépet. - motyogtam az orrom alatt. Óvatosan állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy nézzek szemébe.
-Akkor minden nap elfogom mondani neked, hogy tudd! - mosolygott rám, közbe arcom fürkészte.
-Szeretlek. - öleltem át mellkasát, arcom nyakába fúrtam, s beszívtam bódító illatát. Mivel érdemeltem ki ezt a tökéletes srácot? Annyi hibát elkövettem már életembe, és Isten még mindig jóként gondol rám? Vagy ez nem is az ő műve, hanem anyáéké? Fogalmam sincs, de nagyon hálás vagyok érte.
-Ne sírj! - puszilt bele hajamba, s hátam simogatta. Összeszorított szemekkel próbáltam megakadályozni, hogy még több könnycseppet hullajtsak. Nem akarom elveszíteni! Lehet önzőségnek fog hangzani, de nem akarom, hogy valaki más még csak megölelje őt. Tudom, hogy ez a rajongók miatt lehetetlen, de akkor sem szeretném.
De vajon mi lesz, ha tényleg megismer? Akkor is szeretni fog vagy megváltozik a rólam alkotott képe és föld alá se fog kívánni? Velem marad vagy nem is akar majd látni többet? Félek ezektől a kérdésektől de az a baj, hogy a válaszoktól még jobban.
Ott álltunk a konyhában, hosszú ideje, csendben, egymást ölelve, s mindketten a gondolatainkba mélyedve. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak vége legyen. Megakartam állítani az időt és így maradni! De persze ezt is tönkre kelletett vágni valaminek. Most jelen pillanatban egy telefon csörgésének, ami nem az enyém volt. Nem mozdult egyikünk sem, a telefon pedig eszeveszetten zengett a nappaliból.
-Nem ez a csengőhangod. - húzódtam el óvatosan, annyira, hogy szemébe tudja nézni.
-Nem. - rázta fejét - Ez az egyik megkülönböztető hang, hogy ki hív.
-És ki?
-Anya. - forgatta meg szemeit.
-Akkor menj vedd fel! - toltam el magamtól, ha tudtam volna ugyanis keze fenekemen pihent.
-Majd visszahívom holnap. - rántott vállat nem törődöm stílusban.
-Nem Niall! - szólaltam meg egy kicsit ingerülten. - Nem szeretném, ha anyukád azt gondolná, hogy nem engedem a saját fiával beszélni, szóval menj! - böktem fejemmel a nappaliba, ahol is már másodszor csörrent fel a készülék.
-De...- kezdett bele, de gyorsan szavába vágtam.
-Beszélj vele, én addig a szobába megvárlak! - mosolyogtam rá - Hidd el, nem fogok megszökni az ablakon. - nyomtam egy gyors puszit arcára, kibontakoztam öleléséből és beszaladtam a szobába. Még hallottam, hogy fölveszi a telefont és beszélni kezdett, majd bezártam az ajtót.
Mivel nem tudtam meddig fognak beszélni - bár szerintem sokáig, mert már rég beszéltek -, ezért a bőröndömhöz mentem, és elővettem a Lily-től elcsórt könyvét, még pedig a One Direction - Dare to Dream Life as One Direction című, kemény fedelű könyvet. Ezt a könyvet olvasom, miközben az egyik taggal járok és a másik néggyel pedig barátok vagyunk, és jelenleg is náluk tartózkodom. Ironikus nem?
Gyorsan bemásztam az ágyba, magamra húztam a takarót, s neki kezdtem az olvasásnak, először is Harry Styles-al......
Niall szemszöge:
-Igen anya tényleg minden rendben! - ismételtem el vagy ötödjére, amióta beszélünk.
-Olyan fura vagy kisfiam. - aggodalmaskodott tovább.
-Anya. Itt van a barátnőm, és - gyorsan eltartottam a kezemtől a telefont és a képernyőre néztem - fél órája veled beszélek. - tettem vissza a fülemhez a készüléket.
-Akkor mond azt, és leteszem.
-Anya nem akartalak megbántani. - a francba ezt jól elintéztem.
-Dehogy bántottál meg. - nevetett fel - Csak örülök, hogy boldog vagy, úgyhogy menj vissza Bella-hoz. - hallottam a hangján, hogy elmosolyodik. Vicces, hogy még nem is találkoztak, de anyám már tudja a nevét. Lehet sokat beszéltem már róla.
-Köszi anya imádlak. - álltam fel a kanapéról.
-De azért óvatosan, még nem szeretnék nagymama lenni. - nevette el magát, mire én is elröhögtem magam.
-Miért, pedig még fiatalos nagymama lennél. - ugrattam.
-Ne szemtelenkedj anyáddal. - korholt - Akkor mikor jössz haza? - váltott gyorsan témát.
-Nem tudom még, majd valamikor. - vakartam idegesen tarkóm.
-Te tudod, és hozd el Bella-t is ha van kedve. Már szeretnénk megismerni.
-Úgy lesz, de most már tényleg megyek. Szia anya. Szeretlek. - búcsúztam el tőle. Még hallottam ahogy ő is elmondja ugyan ezeket, majd a telefonom a kanapéra dobtam, és besiettem a szobába. Nehogy valaki is félreértse, imádom anyát, csak mikor már több, mint harminc perce vele beszélsz és közbe a szobába vár az álom lányod, kissé frusztráló.
Csak az éjjeli szekrényen égett a kis lámpa, Faith pedig háton fekve, feje oldalra dőlve csendben szuszogott. Elmosolyodtam a látványon, bemásztam mellé az ágyba és jobban betakartam. Jobb oldalára nyúltam, mikor a kezem valami keményhez ért. Kíváncsian emeltem fel azt a valamit mellőle, és mikor megláttam mi az, azt hittem, hogy szám szétszakad annyira mosolyogtam. Gondolom ez a könyv Lily-é,de aranyos tőle, hogy ő is olvassa.
A könyvet leraktam a mellettem lévő kis szekrényre, majd a kislámpákat is leoltottam, lefeküdtem az egyetlen lány mellé, aki számomra a legfontosabb és hátulról átöleltem.
-Jó éjt hercegnőm!
Sziasztok:) Tudom késésben vagyok az új résszel, de nyomós okom volt rá, hogy miért nem raktam fel eddig. Miért nem jeleztek vissza, hogy jó-e blog vagy sem?:( Nem kapok egy komit sem, pedig látom hányan látogatjátok meg az oldalt, de sehol egy komi:O Ennyire rossz lenne? Nem szokásom nyávogni, de nagyon zavar, hogy nem tudom, hogy kinek tetszik és kinek nem:| Van értelme egyáltalán folytatni?=/ Már jó pár rész előre megvan írva, de ha nincs komi nem lesz új rész sem és lehet hogy blog sem:| Légyszíves aki szereti olvasni a történetet, az hagyjon egy komit!! Sokat segítenétek nekem!:)
Sziasztok!:) Sikerült betartanom a két hetes ígéretem, szóval most büszke vagyok magamra:') Ez a rész egy kicsit rövidebb lett, mint amit megszokhattatok tőle, de néha egy ilyen is kell nem?:D Remélem tetszik és Légyszíves KOMIZZATOK!!!!
És képzeljétek, bele kezdtem egy másik oldalba is:) Itt a fiúk Dare to dream című művét kezdtem el lefordítani magyarra, és ha érdekel titeket is, akk nézzetek be nyugodtan!!:) http://1dbook.tumblr.com/ <--- ez az oldal!:)
Egy hónap. Ennyi van még hátra a nyárból. Ennyi időm van még kiélvezni a gondtalan - vagy legalábbis az annak tűnő - életet. Ezután a nyár után semmi nem lesz olyan, mint azelőtt, hisz hány lány mondhatja el magáról, hogy megismerkedett Justin Bieber-el, Usher-rel, Taylor Lautner-el, vagy hogy a One Direction megváltoztatta az életét? Vagy ha nem is az egész banda akkor, az egyikőjük közülük? Szerintem egy se!
Ezen a nyáron sikerült olyan embereket megismernem, akikben a rajongók csak a sztárt látják, és nem a hétköznapi embert. Öt idióta srácot tudhatok a barátaimnak, és egy olyan srácot akiről minden lány álmodozik.
Kiskoromban mindig arról álmodoztam, hogy egyszer eljön értem a szőke hajú, kék szemű herceg fehér lovon, de helyette kaptam egy sokkal jobbat. Egy szőke hajú, kék szemű, ír manót, piros buszon - igaz a busz az Londonba maradt, de no problem.
Két vizes kar fonódott derekam köré, és szuszogást éreztem fülemnél. Ajkamba harapva egyenesedtem fel a korlátról, majd megfordultam.
-Szia. - köszönt mosolyogva, kék szeme arcom fürkészte.
-Szia. - köszöntem vissza szégyenlősen. Komolyan elcsodálkozom, hogy hogy tudja ezt kihozni belőlem. Egyszer úgy viselkedünk, mint két jó barát utána meg simán elpirulok, csupán attól ahogy néz. Valamit nagy tud ez a srác. És a legjobb az egészbe, hogy csak az enyém!
-Mi a baj? - döntötte homlokát enyémnek. Kezeim szép lassan felvezettem nyaka köré és hátulról beletúrtam nyirkos hajába. Mosolyogva megráztam a fejem, jelezve, hogy nincs semmi.
-Csak gondolkoztam. - rántottam meg vállam, majd egy apró puszit nyomtam szájára. Nem akartam tovább firtatni ezt a témát, csak szeretném kiélvezni azt a kevéske időt, amit még együtt töltünk.
-Gyere menjünk be. - húzódott el tőlem, majd kezeit levezette derekamról egyenesen fenekem alá, majd elkezdett felemelni. Egyből kapcsoltam mit szeretne, így ugrottam egy kicsit, majd lábaim dereka köré fontam, és úgy fúrtam arcom nyakába. Ő csak kuncogva megrázta fejé és elindult befele.
Miután beértünk a kupis előszobába, gondosan bezárta maga után a nyílászárót, majd elindult a szobák fele. Nem meglepetésemre a jelenleg elfoglalt kis zugba nyitott be, majd annak is bezárta az ajtaját, és elsétált az ágyig. Óvatosan lerakott rá, majd felém mászott és két kezével kezeim mellett támaszkodott meg, és úgy nézett le rám. Arcán a szokásos mosoly ült, mire megint lányos zavarban éreztem magam.
-Ez így nem fair. - csaptam mellkasára, majd kezeimmel arcom takartam. Ő csak hangosan felnevetett.
-Ugye tudod, hogy ilyenkor vagy a leggyönyörűbb? - suttogta. Ujjaim kicsit elhúztam egymástól és kikukucskáltam a kis résen. Arca egy kicsit neki is elpirult, mire alsó ajakba harapva vettem el szemem elől kezeim és úgy figyeltem.
-Szeretlek. - suttogtam. Kezeim felcsúsztattam csupasz felsőtestén egyenesen a hajába, így húzva magamhoz közelebb.
-Én is. - motyogta ajkaimba, majd száját enyémre nyomta. Először csak lassan csókolt, majd nyelve vad táncra hívta enyémet. Egyik kezét oldalamra simította, míg másikkal még mindig támasztotta magát. Hasamba a pillangók újra előjöttek és úgy látszik, nem is akarnak egyhamar eltávozni. Lassan, óvatosan csókolt, mintha féltene, hogy valami bajom esne.
Nem tudom mennyi ideje lehettünk "összenőve", de sajnos levegő hiány miatt muszáj volt elválnunk. Még mindig mosolyogva nézett le rám.
-Ezt eltudnám viselni a nap minden percében. - nyalta meg ajkait pimaszul.
-Hidd el egy idő után megunnád. - húztam el a szám.
-Az kizárt dolog. - rázta fejét, akár egy óvodás kis fiú.
-Igaz. - sóhajtottam egyet, mire győztes mosoly kúszott arcára. - Csak engem unnál meg. - görbítettem le szám sarkát. Összeszűkítette szemeit, majd komoly hangvételben megszólalt:
-Ez nem igaz! Még nem szerettem lányt ennyire, mint téged. Főleg ilyen rövid idő alatt. - nézett szemembe. Szemei a boldogságtól csillogtak, és látni lehetett bennük, hogy tényleg őszinte.
-De jó nekem. - haraptam alsó ajkamba, mire ő kíváncsian felhúzta egyik szemöldökét.
-Te nem is szeretsz engem? - tátotta el a száját, de azért látni lehetett, hogy mindjárt elmosolyogja magát. Én csak nemlegesen megráztam a fejem, majd közelebb húztam magamhoz, úgy hogy számmal fülét súroljam és megszólaltam.
-Nem szeretlek, hanem imádlak. - suttogtam. Éreztem, ahogy beleremeg és keze is libabőrös lett.
-Azt hiszem én jobban jártam. - suttogta és egy apró puszit nyomott homlokomra. Elmosolyodtam, majd vállánál fogva oldalra löktem, így pont az ágy széléhez érve, és gyorsan ráültem csípőjére.
-És milyen volt a napod? - váltottam gyorsan témát.
-Gyorsan elment.
-De azt még mindig nem mondtad el, hogy nagyi miért volt veletek. - húztam fel szemöldököm kíváncsian.
-Titok. - nyújtotta rám a nyelvét.
-Niall légyszíves. - néztem rá boci szemekkel, de hajthatatlan volt és csak a fejét rázta. - Akkor legalább annyit mondj meg, hogy hogyan érdemeltétek ki Zayn-el, hogy nagyinak hívjátok. - vágtam be a durcit.
-Csak nézz ránk. - mutatott magára nagyképűen.
-Ezt inkább hagyd meg Zayn-nek. - veregettem meg mellkasát unottan. Idegesített, hogy nem képes elmondani legalább ezt.
-Hé nyugi csak vicceltem. - simította kezeit combomra, mire csak megejtettem egy gúnyos vigyort. - És neked hogyan telt a napod? - váltott gyorsan inkább témát.
-Egész jól. - vigyorogtam.
-Mit csináltál? - érdeklődött tovább.
-Voltam egy fodrász üzletbe utána meg...-kezdtem bele
-Minek voltál? - vágott szavamba.
-Justin levágatta a haját. - mondtam mosolyogva, de mire kimondtam egyből fapofával néztem rá. Lehet, hogy ezt az apró kis tényezőt ki kelletett volna hagyni. Félve néztem rá, hogy mit reagál, de arcáról nem lehetett nagyon leolvasni semmit.
-És neked muszáj volt menned? - kérdezte egy kicsit idegesen.
-Megkért és én elmentem vele. Niall nekem ő egy jó barátom.
-Igen, egy jó barát akivel megcsaltál. - pöffeszkedett tovább.
-Szóval ez zavar? - néztem rá csalódottan - Azt hittem ezt már megbeszéltük. - gyűlt könny a szemembe.
-Igen zavar, mert mi van ha még egyszer bepróbálkozik?! - nézett rám hitetlenkedve. Fájt hogy ezt gondolja rólam, hogy képes lennék még egyszer megtenni.
-Azt hittem, hogy egy kapcsolatba a bizalom a legfontosabb. - emeltem el kezeim mellkasáról.
-Faith, én nem úgy akartam. - kezdett el mentegetőzni
-De Niall pontosan így gondoltad. - egy könnycsepp futott végig arcomon. - Ennyit a köztünk lévő bizalomról. - álltam fel róla, és kiviharoztam a nappaliba.
Sziasztoook!:) tudom megint késtem, és sajnálom is csak mostanság nem igen volt kedvem géphez ülniO.o Ezt még én magam sem értem, de sebaj:'Dxd Ezzel a dallal szeretnék elnézést kérni tőletek!:)
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én személy szerint imádom ezt a klipet*o* Annyira aranyos és vicces lett, szóval ez olyan igazi One Direction klip!^^ De amúgy szerintetek a fiúk direkt kívánják több ezer Directioner halálát, az ilyen klipekkel?*-*
És persze ne feledkezzünk meg Zayn-ről sem:') Nagyon-nagyon boldog születésnapot neki!:) El sem hiszem, hogy már 20 éves lett:o Olyan hamar felnőnek=/ Bárcsak tényleg örök fiatalok lennének/lennénk....
(saját)
Édes álmaimból telefonom vad csörgése zökkentett ki. Valahogy nem volt kedvem fölvenni, így csak átfordultam a hasamra, és a párnát a fejembe nyomtam. Miután nem sokkal később elhalkult a készülék, egy győztes mosoly kúszott arcomra, de sajnos ez az öröm sem tartott sokáig, ugyanis újra neki kezdett. Mérgesen nyúltam azért az idegesítő készülékért, és elég mérgesen is szóltam bele:
-Mi van?
-Segítened kell! - szólt egy kétségbeesett Justin
-Mibe? - szorítottam össze szemeim
-Tíz perc múlva ott leszek érted, addig készülj el! - hadarta el gyorsan
-Justin, még csak mo...- már csak a pittyegést hallottam. Letette! Mérgesen emeltem el fülemtől a készüléket, majd az ágyhoz vágva fölültem ágyamba. A szobán körül nézve, elkapott a szomorúság. Rajtam kívül senki nem volt itt. Lily valahol Zayn-el volt, Selena pedig, meg már úton New York felé.
Igen sajnos el kelletett utazni, ugyanis egy jótékonysági koncerten fog fellépni, meg pár interjú meg stb, és legközelebb már csak akkor látom, mikor a Teen Choice Awards-ot rendezik meg, augusztus 7.-én. Na igen, addig meg van másfél hét. Talán ez az a része, amit utálok a karrierjében. Megráztam fejem, ezzel kiűzve ezeket a gondolatokat fejemből, majd gyorsan kipattantam az ágyból, és a fürdőbe mentem. Először arcot mostam, majd a hajam kifésültem, és egy masniba a fejem tetejére fogtam. Utána neki kezdtem a fogmosásnak, és a fogkefével a számba átsétáltam a gardróbba. Mivel nem tudtam, hogy Mr Bieber hova szeretne elráncigálni, így próbáltam valami olyan szettet összeállítani, ami egy picit elegáns is, de azért laza is. Ezért a választásom sima farmernadrágra és egy halvány rózsaszín Follow Your ♥ feliratú pólóra esett. Miután ezeket szépen kiszedtem, gyorsan visszamentem a fürdőbe, és kiköptem a számban lévő izét. És persze már dudáltak is. Ez a gyerek aztán tényleg nem viccelt.
Gyorsan fölvettem egy fehérnemű szettet, rá a már előszedett ruhákat, a hajamba előre egy masnin hajráfot is csúsztattam a kósza tincsek miatt, majd egy bajuszos nyakláncot a nyakamba akasztottam. Úgy látszik Jus nagyon ideges lehet, ugyanis egyre többször kezdett dudálni.
-Kinyírlak Drew! - motyogtam magamba. Még gyorsan egy nagyobb fehér táskába beledobáltam pár cuccot, és egy aranyozott pántú szandált a lábamra kaptam, és kész voltam. Gyorsan elindultam lefele, majd az ajtó melletti polcról egy pilóta napszemcsit is beszereztem, és leszáguldoztam a lépcsőn.
A ház kongott az ürességtől, így miután kiléptem a házból gyorsan becsuktam azt és szaladtam a kocsi felé, ahol az idegbeteg mosolyogva várt rám.
-Lassú vagy! - támadott le, ahogy beültem a kocsiba, és épp hogy bezártam az ajtót már egyből el is indult.
-Ugye tudod, hogy kinyírlak? - néztem rá összeszűkített szemekkel, mire csak felnevetett. - Legalább annyit mondj el, hogy hova viszel? - csatoltam be az övem.
-Majd megtudod, ha odaértünk. - kacsintott rám, majd tekintetét vissza fordította az útra. Csak szem forgatva nekidőltem az ablaknak és úgy néztem az elsuhanó embereket.
Az út fél órás volt, de nem volt unalmas. Justinnal beszéltünk egy pár dologról, köztük arról is, hogy valójában az az egész csók fölösleges volt, mert valójában csak egy fellángolás voltam neki. Na jó, ez azért fájt, de legalább megnyugodtam!
Miután kiszálltunk a kocsiból és jobban szemügyre vettem hova jöttünk, egy fodrász üzletet véltem felfedezni.
-Minek jöttünk ide? - ráncoltam homlokom
-Stílust váltok! - mosolyodott el idegesen, mire ajkamba harapva döntöttem oldalra a fejem. - Gyere már, és ne nézz így! - fogta meg a karom, és befele kezdett el húzni. Nehezen tartottam vele a lépést, és mikor bementünk Justin lepacsizott egy férfivel. Míg ők beszéltek valamiről, én addig ledobtam magam egy kanapéra.
-Bella segítenél? - fordult felém Drew. Mosolyogva felálltam és elé léptem.
-Miben? - tettem fel a kérdést, mert tényleg nem értettem miben tudok pont én a segítségére lenni.
-Nem tudom milyen legyen a hajam. - húzta el a száját, mire én felnevettem.
-Mint egy lány. - nevettem tovább, mire a tetovál fodrász is megejtett egy mosolyt, Jus pedig sértődötten nézett rám. - Jaj tudod, hogy nem úgy akartam. - mosolyodtam el kedvesen, mire ő is megejtett egy mosolyt.
-Bella ugye? - fordult felém a fodrász, mire bólintottam és folytatta - Mi lenne ha te felülnél a tükör elé, így Justin nem láthatja milyen haja lesz, és segítenél megmondani hogy csináljam?! - nézett rám, mire nekem felcsillantak a szemeim.
-Nem! - szólt közbe az alany
-Rendben! - egyeztem bele, és fel is huppantam. Justin még idegesebben ült bele a hajmosó székbe, majd miután kész lettek beültették elém a székbe. Szegény srác idegesen harapdálta szája sarkát, de meg is értem, hisz megfog válni a megszokott hajától, amitől milliónyi tinilány elolvad, ahogy fejét oldalra rázva megigazítja azt.
-Nos, hogy legyen? - nézett rám a férfi - akit kiderült Tony-nak hívnak -, miután le lett nyalva Biebs haja két oldalra.
-Oldalról vágj le egy picit. - mutattam az adott részre, mire ő egyből csinálta.
-Nee! Nem akarom. Inkább hagyjuk az egészet. - kezdett el tiltakozni az alany, de pechére már bele lett nyírva hajába.
Szegény srác összeszorított szemekkel tűrte az egészet, de mikor szóba hozódott a hajnyíró gép egyből kipattantak a szemei.
-Azt már nem! - tiltakozott hevesen. - Ennyi is elég volt!
-Ha ennyit kibírtál, akkor ebbe se fogsz belehalni! - forgattam meg szemeim
-Viselkedj férfi módjára! - veregette meg a vállát Tony, közbe azért a szeme előtt indította be a kis gépet, csak azért hogy Justin még jobban parázzon. Mosolyogva ráztam meg a fejem, majd szemem a tv-re szegeztem. Igen, mióta elkezdődött a 'kínzás' én azt kapcsolgatom, és valami normális műsor után kerestem. -Igen, az egész nyarunk most az első lemezünk körül forog, de azért persze nekünk is kijár a szórakozás! - mosolygott vissza rám a tv-ből egy Harry. Nem is tudtam, hogy ma interjújuk lesz, de ha már ez van akkor nézzük tovább. -Igen, az minden fiatalnak kijár. - helyeselt a riporter nő - És mondjátok csak, hogy álltok barátnők terén? - tette fel váratlanul a kérdést. Mivel ez engem is érdekelt kíváncsian vártam a választ. -Nem szeretnénk a magánéletünkről beszélni, szerintem azért ennyi nekünk is kijár! - válaszolt diplomatikusan Liam -Igen ez érthető, de még lenne egy utolsó kérdésem, méghozzá Niall-hez. - nézett az említettre, aki a neve hallatán egyből odakapta fejét. Látszik, hogy teljesen máshol járt az esze. - Niall, tegnap lencsevégre kaptak a parton egy lánnyal. - mondta sejtelmesen a nő, mire elkerekedtek a szemeim. Az nem lehet, hogy lebuktunk. -Mi? Engem? Kizárt! - rázta fejét a szőkeség. Na jó látszik, hogy hazudozásba nem a legjobb a drága. -De-de téged! Nézd csak?! - mutatott egy tv-re, ahol egy kép volt amin épp Niall-el sétáltunk hazafele a parton tegnap este. Az arcom, pont a mellkasába fúrtam, ő pedig mosolygva ölelte derekamat, és persze Narry is ott volt. - Nos Niall? - tette fel a kérdést megint. Látni lehetett, hogy szöszi nagyon gondolkozott a válaszon, hisz erről még nem beszéltünk, hogy mikor és hol vállaljuk fel a kapcsolatunkat, hisz ki tudja mit hoz a holnap. A fiúk körülötte idegesen néztek rá, mire végre megszólalt: -Igen, ő tényleg a barátnőm, de nem szeretnék ennél többet elárulni. Még nagyon az elején vagyunk, és nem szeretném ha pont most rontaná el valami, amikor végre rendeződtek a dolgok. Szóval legyen annyi elég, hogy megvagyok vele, és kész! - a végére, mintha egy kicsit ideges lett volna, de megértem. A nő még magyarázott valamit, de pont nem izgatott, hogy mit és a műsornak is vége lett.
-Nos Bella mit gondolsz? - hozott vissza a földre Tony. Lenéztem a székben ülő srácra, és mintha egy teljesen új ember ült volna ott és nem az akivel érkeztem. A kisfiús arc helyett egy igazi érettebb, menőbb srác ült velem szembe.
-Ennyire rossz? - harapott alsó ajkába, mire megráztam a fejem.
-Nem te vagy. - mosolyodtam el. - Nos akkor itt az ideje, hogy lásd az új Justin Bieber-t! - álltam fel óvatosan és elléptem a tükör elől. Justin óvatosan nézett fel a tükörbeli képére, de mikor teljesen látta a végeredményt az ő szája is tátva maradt. Elfordította a fejét először balra, majd jobbra, hogy jobban szemügyre vegye 'új' haját, és végül előröl beletúrt feje tetején felállított tincseibe. - Nos? - léptem mellé, így én is benne voltam a tükörbe.
-Wow! - nyögte ki nagy nehezen - Kösz Tony! - fordult a mögöttünk tevékenykedő pasashoz.
-Ugyan. - legyintett, majd lepacsiztak. Mosolyogva néztem rájuk vissza a tükörben, majd megjátszott szomorúsággal lehajtottam a fejem.
-Nos, akkor mehetünk Bella? - fordult felém Jus, majd miután gondolom látta a tükörképen, aggódva tette két kezét vállamra - Mi a baj?
-Semmi. - emeltem fel a fejem - Jó lett a hajad. - mosolyodtam el
-Szóval innen fúj a szél! - rázta meg fejét mosolyogva - Köszönöm szépen! - puszilta meg az arcom, mire felkuncogtam.
-Első kép velem lesz! - néztem rá fenyegetően, amin csak nevetett
-Rendben. - forgatta meg szemeit, majd előkapta iPhone-ját, átölelte a bal kezével derekam, fejét jobb vállamra rakta, mire én neki döntöttem a fejem és ő jobb kezét - amibe található volt a telefonja - előre nyújtotta egy kicsit, és már kattant is a kütyü.
Miután ki fényképezkedtük magunkat, és Justin fizetett, már el is hagytuk a kis szalont. Elsősorban fogalmunk sem volt hova megyünk, csak mentünk valamerre, mire egy kis kajáldában kötöttünk ki. Itt sikeresen megreggeliztünk - délben -, majd végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Justin-ékhoz.
Pattie mosolyogva fogadott engem, majd miután utánam belépett kisfia, kezéből kiejtette a bögrét, ami hangos csattanással ért földet. Szegény kicsit le sokkolt, hogy az ő pici fia 'felnőtt', de végül mosolyogva nyugtázta, hogy nem is lett olyan rossz a végeredmény. Már csak Scoo-tól kell félni, hogy ő mennyire fog kiakadni ezen az új személyiségen.
* * * * * *
Unalmasan kapcsolgattam a tv-t az előszobába, kezemben egy bögre kakaóval. A ház kongott az ürességtől, Mandy-ék még dolgoztak, nagyi nem tudom hogy hol van, és Lily szint úgy. Próbáltam hívni őket, de sosem vették fel, ami egy kicsit megijesztett, mert mi van ha valami bajuk esett?
De Selena-val beszéltem aki elmondta, hogy eddig imádja New York-ot, de hulla ugyanis egész nap interjúkon volt. Az interjúról jut eszembe. Még Niall-se beszéltem ma, csak egy SMS-t kaptam tőle, de más semmi.
Pocsékan éreztem magam, mintha mindenki elfelejtett volna. Amióta hazajöttem Pattie-éktól, azóta halálra unom magam. Narry-vel még csak-csak elszórakoztam, de miután az ő véleményére voltam kíváncsi a hajammal kapcsolatba, inkább békén hagytam szegényt. Azóta pedig a szobában alszik szegényke. Pattie-éknál viszont el is szórakoztam, mert segítettem sütni Pat-nek, meg, jót nevettem Scooter reakcióján mikor meglátta Justin haját. Először mérges volt, de végül az arcába nyomott egy adag fagyit, és innentől kezdve úgy viselkedtek, mint a gyerekek. Néha komolyan elgondolkozok azon, hogy Sco biztos Justin menedzsere, mert nekem olykor nem úgy látszik.
Leraktam a bögrém az asztalra, majd a mellettem heverő telefonomért nyúltam, majd beléptem a képekbe és elkezdtem nézegetni őket. Nem tudom miért van az, de én szeretek megörökíteni mindent, mert emlékezni akarok rájuk, ha már nem beszélünk egymással. A mai nap is csináltam egy jó pár képet. Először is a Justinnal közöst a szalonba, majd Pattie-val, Caren-nel, Scootter-ral és Kenny-vel is. Végül pedig a videókba léptem, ahol épp azt vettem fel, ahol a menedzser és a popsztár 'harcolnak'. Mire végig néztem, ajtó babrálásra lettem figyelmes.
-Shh, szerintem már alszik. - suttogta Lily. Homlokom összeráncolva süppedtem bele az ajtónak háttal lévő kanapéba, így esély se volt rá, hogy meglássanak.
-Nos gyerekek, én fölmegyek lefekszem. Köszönöm még egyszer. Jó éjszakát. - szólalt meg nagyi(?), gyerekek? Lemaradtam valamiről?
-Jó éjszakát Katie nagyi. - szólt egyszerre Zayn(?) és Niall(?). Tuti, hogy csak álmodok, vagy gőzöm sincs mi van most. Halk mozgást hallottam, majd egy kiabálást:
-Kame-hame! - és a következő pillanatban valaki a hasamon landolt. Az ijedségtől először felsikítottam, majd összegörnyedve löktem le magamról a 'támadót'.
-A kúrva életbe! - nyögtem, közbe a kezeim a hasamra simítottam, és fejem a támlába nyomtam.
-Uram isten El! - kapott észhez a hang alapján Zayn.
-Mi volt ez a sikítás? - jött be Lily is, és gondolom megláthatott mert egyből megszólalt: - Bella veled mi történt? - éreztem egy érintést vállamon. Nem tudtam megszólalni, nem, nem ezért mert annyira fájt volna, hanem, tudtam, hogy ha egy picit is kinyitom a szám sírni fogok.
-Nincs fent Faith. - lépett be a helységbe Niall is. - Mi történt? - értetlenkedett
-Bella szólalj már meg! - szólt idegesen Lily, közbe a vállamat rázogatta. Nem akartam megfordulni, nem akartam, hogy így lássanak.
-Mi lett vele? - süppedt be fenekemnél a kanapé, majd egy simítást éreztem csípőmön.
-Nincs semmi. - nyögtem ki nagy nehezen, majd engedtem saját szorításomon, és nagy nehezen kinyújtottam lábaim.
-Isabella Faith McCartney, ha nem fordulsz meg és nem nyögöd ki most azonnal, hogy mi történt, akkor én komolyan mondom, hogy megbánod! - szólt mérgesen barátosném. Tudtam nem gondolja komolyan, de azért erőt vettem magamon, és szép lassan átfordultam másik oldalamra. A látvány ami fogadott először megijesztett, ugyanis ketten a képembe voltak hajolva. Hogy oldjam a feszültséget, hirtelen elkezdtem nevetni, minek következtében egy hangos sóhaj hagyta el a szájukat, de be kell, hogy valljam a hasam azért tényleg nagyon fájt.
-A szívbajt hoztad rám te nő! - mosolyodott el Niall, majd fölém hajolt és egy lágy csókot nyomott ajkaimra.
-Azt hittem valami baj történt veled. - ölelt meg Lily. Zayn a dohányzóasztalon ülve nézett rám egy amolyan 'nem akartam' nézéssel.
-Történt is! - váltam el tőle, mire a kreolbőrű srác lehajtotta fejét - Zayn a szívbajt hozta rám a kame-hame-zásával. - nevettem fel, mire a mellettem ülő két személy is nevetni kezdett, Zayn pedig egy megkönnyebbült sóhajt eresztett el.
Egy kicsit még beszélgettünk, majd Niall bejelentette, hogy ma este vele alszom. Furcsán néztem rá, majd közölte hogy fél egyedül a szálloda szobájában, úgyhogy megyek vele ne legyen egyedül. Ugye milyen bátor szőke lovagom van?! Persze azért nem ellenkeztem, mert hiányom van belőle erre a napra, szóval gyorsan felszaladtam átöltözni, ugyanis nem túl kényelmes egy nagy bő pólóban és egy francia bugyiban utazgatni.
Amint felértem gyorsan felvettem egy rövid gatyát, egy szürke pólót, cipő gyanánt pedig egy szintén szürke tornacipőbe bújtam. Hajam nagyjából rendbe volt, így már csak egy táskába a fontosabbnak szánt dolgaimat beledobáltam, és el is indultam lefele.
Ruhát azért nem tettem be, ugyanis a hazautam által bepakolt cuccok a bőrönddel együtt mind a srácok lakosztályába van, így bőven lesz cuccom másnapra.
Ahogy az ajtón léptem volna ki - mert Niall és Lily kint beszélgettek - egy kéz fonódott jobb karom köré. Kíváncsian fordultam meg, mire egy szomorú szemű Zayn-nel találtam szembe magam.
-Sajnálom. - hajtotta le a fejét. Olyan aranyos volt, hogy ha akartam volna rá haragudni akkor sem tudtam volna.
-Nem haragszok. - nyúltam álla alá, ezzel kényszerítve hogy nézzem szemembe. - Véletlen volt, nem tudhattad, hogy ott vagyok. - rántottam vállat
-De akkor se kelletett volna őrült módjára viselkednem. - mentegetőzött tovább
-De ha nem viselkednél úgy, akkor nem is te lennél! - magyaráztam úgy, mint aki teljesen hülye, mire csak felnevetett és megölelt.
-Nem vagy normális. - nevetett fülembe. - Miért nem mondtad el, hogy rád ugrottam? - tette fel a következő kérdést.
-Ez a mi kettőnk titka! - suttogtam
-Köszönöm! - puszilta meg arcom
-Igazán nincs mit Son Goku.
Sziasztok, kicsit - nagyon - megkésve igaz, de hoztam az új részt:) Nagyon sajnálom, hogy csak most, de eddig sose úgy alakultak a napjaim, mint ahogy azokat elterveztem:| De nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket, nagyon jól estek*-* És nem hagyom abba a blogot megígérem!:) De nem rizsázok annyit itt a rész:) I hope you like it!♥
-Gyerünk hagy halljam! - kiabált Selly a mikrofonba - I, I love you like a love song baby. - énekelte a közönséggel együtt. Óriási tömeg volt az arénába. Bárhova néztél mindenhol emberek, akiknek a kezébe ott villogott a fényképezőgép, vagy épp egy 'I love you Selena'-as tábla.
Lily-vel mosolyogva figyeltük a színpad mellől a barátnőnket, aki felszabadultan táncolt és énekelt a színpadon. Annyira jó érzés volt őt élőbe látni, hogy az valami elképesztő.
Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve előkaptam zsebemből a telefonom, beléptem rajta az üzenetírásba és pötyögni kezdtem. Egyetlen egy mondatot írtam ami, az "I love you like a love song baby:$(L)"volt. A címzett pedig az én szőke hercegem. Miután elküldtem visszaraktam a készüléket a zsebembe és tovább figyeltem a koncertet. A szám már lassan kezdett a végére érni, mikor Lily arrébb húzott egy csendes folyosóra.
-Bella kérhetek valamit? - nézett rám félve, mire csak bólintottam - Elmehetek Zayn-nel? - harapott alsó ajkába. Komolyan, mint egy kislány, aki épp engedélyt kér az anyukájától.
-Miért ne mehetnél? - néztem rá értetlenül
-Csak nem akarom, hogy Selly megharagudjon vagy valami. - magyarázkodott
-Ne butáskodj! - legyintettem - Menj nyugodtan. - mosolyogtam rá
-Köszönöm. - ölelt meg - De megyek, szia! - indult az ajtófele, közbe még intett egyet mire én is köszöntem, majd vissza mentem a színpadhoz, ahol Selena már nem énekelt.
-Köszönöm szépen srácok! - beszélt a mikrofonba - Sajnos elérkeztünk az utolsó számhoz. - ahogy ezt kimondta egy óriási 'Óóó' csendült fel az arénában - De ne csüggedjetek, még fogunk találkozni! Viszont még nincs vége, tehát a következő dal amit énekelni fogok egy olyan szám, amiben az egyik legjobb barátnőm segített, vagyis neki köszönhető, hogy ez a szám megszületett. - egy kósza pillantást vetett rám, majd vissza a tömegre - Tudjátok, hogy mindannyian gyönyörűek vagytok, és álljatok ki magatokért, különben csak sodródni fogtok az árral. Nekem nagyon sokat jelent ez a szám, tehát kezdjük! - mosolyodott el, majd a zene felcsendült.
-I wouldn't wanna be anybody else hey.(Nem akarok más lenni, hey) You made me insecure Told me I wasn't good enough.(Bizonytalanná tettél. Azt mondtad nem vagyok elég jó.) But who are you to judge? When you're a diamond in the rough(De ki vagy te, hogy ítélkezz? Amikor egy csiszolatlan gyémánt vagy) I'm sure you got some things You'd like to change about yourself(Biztos vagyok benne, hogy van néhány dolog Amit szeretnél magadon megváltoztatni)But when it come to me I wouldn't wanna be anybody else(De mikor oda jössz hozzám. Nem akarok más lenni) - énekelte, majd a színpad arra az oldalára jött ahol én álltam, és rám mosolygott. Tudja, hogy nekem fontos ez a szám, és neki is, hisz együtt írtuk a rehab után. Rá mosolyogtam, majd csendben figyeltemtovább.
Annyira imádom benne, hogy az összes számát átéli, de talán ez az egyik olyan szám, amit még jobban, mert köze van hozzá. Ez a dal nem más által íródott, mint a többi. Félreértés ne essék imádom az összes számát, de ez valahogy más. Ez az ami tiszta szívből jön neki. Nem kell erőltetnie ennél az érzéseit, mert ha jobban megfigyeljük az arcát, a mozdulatait vagy akármit, észre lehet venni, hogy ezeket magától csinálja, és nincs koreográfia, mint a többi számához.
A gondolat menetemből az zökkentett ki, hogy Selly már nem énekelt csak a közönség, ő viszont ott állt és szemét törölgette. Nem tudta tovább énekelni, pedig még az utolsó refrén hátra volt.
-Sajnálom srácok. - szipogott a mikrofonba - Elképesztőek vagytok komolyan mondom. Nagyon köszönök mindent, hogy kiálltok mellettem, és hogy most itt voltatok. Imádlak titeket! Ti vagytok a világon a legjobb rajongók. Szeretlek titeket Selenator-ok! - ahogy ezt az egy szót kimondta, mindenki elkezdett sikítani a stadionba, Selena pedig leszaladt a színpadról egyenesen felém. Ahogy hozzám ért, egyből a nyakamba borult és úgy szipogott tovább. Nyugtatásképp a hátát simogattam.
-Bella ugye tudod, hogy mindig számíthatsz rám?! - hajolt el tőlem és a szemembe nézett - Te már a testvérem vagy! - kezdett megint sírni.
-Te is az vagy nekem! - kezdtem el könnyezni. Nem tudom mire fel ez a nagy érzékenység, de valahogy belőlem is előjött. - De mi a baj? Miért sírsz? - töröltem le egy könnycseppet arcáról.
-Lényegtelen! - rázta fejét mosolyogva - Szeretlek Bebe! - ölelt meg jó szorosan. Úr isten komolyan azt mondta, hogy Bebe? El sem hiszem. Ez még akkor ragadt rám, mikor még nagyon kicsik voltunk és nem tudtuk kimondani egymás nevét, de nagyon ritkán hív így, mikor tudja, hogy valami baj fog következni.
-Én is Sese! - fúrtam arcom nyakába. Így álltunk kábé 2-3 percig, majd Selly felhozta az ötletet, hogy menjünk el valamerre ketten, amibe én persze egyből bele mentem.
Bementünk az öltözőjébe, ő elment gyorsan lezuhanyozni, addig én a kanapéra leültem és elővettem a telefonom. Volt egy olvasatlan üzenetem, ami kitől mástól, mint Niall-től jött. Gyorsan megnyitottam és olvasni kezdtem: Én is szeretlek!(K):$♥ Ennyi állt az üzenetben, de már ez boldogabbá tett. Mivel Sel még csak most kezdet el zuhanyozni - a csap hangjából ítélve - , így még felléptem twitter-re is.
A követőim száma megint nőtt, és már közelítettük a 400 ezret is. Gyorsan twitteltem egyet:
BellaElla: az egyik valaha volt legjobb koncerten!^^ @selenagomez büszke vagyok rád!:)<3
Ahogy ezt elküldtem megnéztem az értesítéseket, és akkor vettem észre, hogy Demi egy képet töltött fel, amin vele vagyok még a bulin. A kép alatt ez állt:
demetria lovato: az én bébimmel<3 haha @bellaella imádlak csajszi♥
Mosolyogva olvastam el, majd válaszoltam neki, egy tömör mondatban.
BellaElla: @ddlovato én is szeretlek!♥
Még egy kicsit elidőztem itt és megnéztem pár cikket, addigra már Sese is elkészült, és mosolyogva jött ki a fürdőből.
Még beszéltünk pár emberrel, majd pedig bepattantunk a kocsiba és útnak indultunk valamerre.
* * * * * *
Egy csendes kis kávézóba jöttünk, ahol alig volt pár ember. Ahogy beléptünk ajtó fölött egy kis harang jelezte, hogy valaki az épület ajtaját kinyitotta. Óvatosan becsukva magam után követtem Selly-t amíg egy eldugottabb helyhez sétált, majd ott helyett foglalt, és vele szembe én is lecsüccsentem. Ahogy leültünk egyből egy ötvenes éveiben járó, őszes hajú bácsi lépett felénk.
-Jó estét Mr. Grant! - köszönt mosolyogva Selly, akkor ismeri a bácsit
-Jó estét Mrs. Gomez. - köszönt vissza a bácsi - És persze önnek is jó estét! - fordult felém mosolyogva, mire én is rá mosolyogtam. - Mit hozhatok önöknek?
-Két forrócsokit szeretnénk. - nézett rá Sel, a bácsi csak bólintott és már ment is.
-Honnan ismered? - kérdeztem, mikor az öreg úr már hallótávolságon kívül volt.
-Szoktam idejárni így estefelé, és valamikor vele szoktam megvitatni a gondokat. - mosolyodott el - Nagyon kedves öregember és tudom, hogy nem dobna fel a magazinoknak csak azért, hogy egy kis pénzt keressen.
-Tényleg annak látszik. - helyeseltem vele - És milyen gondokat szoktál vele megvitatni? - húztam fel szemöldököm kíváncsian.
-Mindenfélét. Amikor nem tudok veled vagy Lily-vel beszélni, akkor ő az a személy aki lelket önt belém. - nézett el a pult felé, ahol Mr. Grant már hozta is az innivalónkat.
-Hölgyeim. - tette le elénk a két gőzölgő bögrét
-Köszönjük! - szólaltunk meg egyszerre, mire ő csak elmosolyodott és tovább állt. Lassan szürcsölgetni kezdtük a krémes csokoládénkat, csak ugye forró volt, így nem nagyon lehetett.
-És miért jöttünk ide? - bukott ki belőlem, mire furcsán nézett rám - Selly mi a baj?
-Semmi! -erőltetett egy mosolyt
-Csak akkor szoktál Bebe-nek hívni, ha valami baj van, vagy baj fog történni. Légyszíves mondd el! - néztem rá könyörögve, asztalon heverő kezemet a kezére simítottam. Szemét lesütötte, vett egy mély levegőt, majd megszólalt.
-Szakítottunk Taylor-ral. - suttogva mondta ki, mintha nem akarná, hogy bárki is tudjon róla.
-De hát miért? - értetlenkedtem - Olyan jól megvoltatok.
-Az csak a látszat volt. - emelte rám tekintetét - Nagyon erőltettük ezt a kapcsolatot, de rájöttünk, hogy csak barátként tekintünk egymásra.
-Sajnálom! - húztam el a szám. Tényleg sajnáltam, hogy szétmentek, hisz olyan jól mutattak egymás mellett, és reméltem, hogy végre Selena is talált magának egy rendes fiút.
-Én is, de az van. Az élet attól megy tovább! - kacsintott egyet, majd beleszürcsölt az előtte lévő bögrébe, de elfelejtkezett róla, hogy forró, így elfordította a fejét és a padlóra köpte azt. - Forró, forró, forró! - kezdett el kényeskedni, közbe száját legyezte. Először nem tudtam mit csináljak, majd ijedten szaladtam a pulthoz, ahonnan Mr. Grant egy pohár vizet adott a kezembe, majd azzal visszasiettem az asztalunkhoz, és Selly arcába öntöttem.
-Szerintem azt nem oda kelletett volna. - súgta a fülembe Mr. Grant, látva Sel meglepődött-mérges arcát. Ettől a látványtól nevethetnékem támadt, amit sajnos nem tudtam vissza tartani, de még az öreg úr is elkezdett kuncogni.
-Bella! Most komolyan?! - nézett rám komolyan a vizes lány, de ő se bírta sokáig, elnevette magát. Miután kinevettük magunkat, Sely készségesen elment egy felmosóért, és neki látta a barna trutyi felmosásának.
-Olyan ismerős ez nekem! - tettettem gondolkozást, mire furán nézett rám, majd a felmosóra, és megint rám.
-Az első klipem. - harapott alsó ajkába. Míg ő elgondolkozva takarított tovább, én addig gyorsan előhúztam zsebemből a telefonom, és gyorsan csináltam róla egy képet. Mielőtt azonban észrevette volna, gyorsan visszaraktam a zsebembe, ő addig visszavitte a helyére a felmosót és visszaült helyére.
Az este további részében jókat beszélgettünk, és szinte mindent kiveséztünk ami csak eszünkbe jutott.
-Hiányzik a régi életem. - szólalt meg hirtelen.
-De azt hittem szereted azt, amit csinálsz?! - ráncoltam homlokom értetlenül
-Szeretem is, csak tudod néha elegem van a folytonos fotósokból, az utálkozókból. Néha azt kívánom bárcsak az a hétköznapi lány lennék, aki voltam. Akkor bármikor együtt tudnánk lógni, nem kéne több ezer kilométerre laknunk egymástól, melletted tudtam volna lenni akkor is amikor a legnagyobb szükséged volt a szeretteidre. - kezdett el könnyezni
-Jaj ne butáskodj már! - álltam fel, és beültem mellé - Velem voltál, csak nem személyesen, hanem itt. - mutattam szívére - Te segítettél a legtöbbet! - mosolyodtam el
-Ezt csak úgy mondod. - rázta meg fejét
-Elmondjak valamit? - néztem szemébe, mire bólintott egy aprót. - Amikor azt mondták a rehabilitáción, hogy gondoljak egy olyan személyre, akiből erőt meríthetek, az te voltál! - mosolyodtam el féloldalasan - Te nekem a mindennapi hősöm vagy, mert hiába az utálkozók vagy bárki más, te mindig tudsz valami újat mutatni nekem. Híres lettél, de még mindig barátok vagyunk, és az a mosoly amit minden nap nyújtasz emlékeztet arra, hogy igen, még van helyem itt a világba, és küzdenem kell azért, hogy túlélhessem a mindennapokat. - néztem rá könnyes szemekkel, majd megöleltem. Olyan szorosan ölelt, mint még soha, de nem bántam, így én is viszonoztam. - Te vagy az én első számú példaképem Selena Marie Gomez!
