És képzeljétek, bele kezdtem egy másik oldalba is:) Itt a fiúk Dare to dream című művét kezdtem el lefordítani magyarra, és ha érdekel titeket is, akk nézzetek be nyugodtan!!:)
http://1dbook.tumblr.com/ <--- ez az oldal!:)
Egy hónap. Ennyi van még hátra a nyárból. Ennyi időm van még kiélvezni a gondtalan - vagy legalábbis az annak tűnő - életet. Ezután a nyár után semmi nem lesz olyan, mint azelőtt, hisz hány lány mondhatja el magáról, hogy megismerkedett Justin Bieber-el, Usher-rel, Taylor Lautner-el, vagy hogy a One Direction megváltoztatta az életét? Vagy ha nem is az egész banda akkor, az egyikőjük közülük? Szerintem egy se!
Ezen a nyáron sikerült olyan embereket megismernem, akikben a rajongók csak a sztárt látják, és nem a hétköznapi embert. Öt idióta srácot tudhatok a barátaimnak, és egy olyan srácot akiről minden lány álmodozik.
Kiskoromban mindig arról álmodoztam, hogy egyszer eljön értem a szőke hajú, kék szemű herceg fehér lovon, de helyette kaptam egy sokkal jobbat. Egy szőke hajú, kék szemű, ír manót, piros buszon - igaz a busz az Londonba maradt, de no problem.
Két vizes kar fonódott derekam köré, és szuszogást éreztem fülemnél. Ajkamba harapva egyenesedtem fel a korlátról, majd megfordultam.
-Szia. - köszönt mosolyogva, kék szeme arcom fürkészte.
-Szia. - köszöntem vissza szégyenlősen. Komolyan elcsodálkozom, hogy hogy tudja ezt kihozni belőlem. Egyszer úgy viselkedünk, mint két jó barát utána meg simán elpirulok, csupán attól ahogy néz. Valamit nagy tud ez a srác. És a legjobb az egészbe, hogy csak az enyém!
-Mi a baj? - döntötte homlokát enyémnek. Kezeim szép lassan felvezettem nyaka köré és hátulról beletúrtam nyirkos hajába. Mosolyogva megráztam a fejem, jelezve, hogy nincs semmi.
-Csak gondolkoztam. - rántottam meg vállam, majd egy apró puszit nyomtam szájára. Nem akartam tovább firtatni ezt a témát, csak szeretném kiélvezni azt a kevéske időt, amit még együtt töltünk.
-Gyere menjünk be. - húzódott el tőlem, majd kezeit levezette derekamról egyenesen fenekem alá, majd elkezdett felemelni. Egyből kapcsoltam mit szeretne, így ugrottam egy kicsit, majd lábaim dereka köré fontam, és úgy fúrtam arcom nyakába. Ő csak kuncogva megrázta fejé és elindult befele.
Miután beértünk a kupis előszobába, gondosan bezárta maga után a nyílászárót, majd elindult a szobák fele. Nem meglepetésemre a jelenleg elfoglalt kis zugba nyitott be, majd annak is bezárta az ajtaját, és elsétált az ágyig. Óvatosan lerakott rá, majd felém mászott és két kezével kezeim mellett támaszkodott meg, és úgy nézett le rám. Arcán a szokásos mosoly ült, mire megint lányos zavarban éreztem magam.
-Ez így nem fair. - csaptam mellkasára, majd kezeimmel arcom takartam. Ő csak hangosan felnevetett.
-Ugye tudod, hogy ilyenkor vagy a leggyönyörűbb? - suttogta. Ujjaim kicsit elhúztam egymástól és kikukucskáltam a kis résen. Arca egy kicsit neki is elpirult, mire alsó ajakba harapva vettem el szemem elől kezeim és úgy figyeltem.
-Szeretlek. - suttogtam. Kezeim felcsúsztattam csupasz felsőtestén egyenesen a hajába, így húzva magamhoz közelebb.
-Én is. - motyogta ajkaimba, majd száját enyémre nyomta. Először csak lassan csókolt, majd nyelve vad táncra hívta enyémet. Egyik kezét oldalamra simította, míg másikkal még mindig támasztotta magát. Hasamba a pillangók újra előjöttek és úgy látszik, nem is akarnak egyhamar eltávozni. Lassan, óvatosan csókolt, mintha féltene, hogy valami bajom esne.
Nem tudom mennyi ideje lehettünk "összenőve", de sajnos levegő hiány miatt muszáj volt elválnunk. Még mindig mosolyogva nézett le rám.
-Ezt eltudnám viselni a nap minden percében. - nyalta meg ajkait pimaszul.
-Hidd el egy idő után megunnád. - húztam el a szám.
-Az kizárt dolog. - rázta fejét, akár egy óvodás kis fiú.
-Igaz. - sóhajtottam egyet, mire győztes mosoly kúszott arcára. - Csak engem unnál meg. - görbítettem le szám sarkát. Összeszűkítette szemeit, majd komoly hangvételben megszólalt:
-Ez nem igaz! Még nem szerettem lányt ennyire, mint téged. Főleg ilyen rövid idő alatt. - nézett szemembe. Szemei a boldogságtól csillogtak, és látni lehetett bennük, hogy tényleg őszinte.
-De jó nekem. - haraptam alsó ajkamba, mire ő kíváncsian felhúzta egyik szemöldökét.
-Te nem is szeretsz engem? - tátotta el a száját, de azért látni lehetett, hogy mindjárt elmosolyogja magát. Én csak nemlegesen megráztam a fejem, majd közelebb húztam magamhoz, úgy hogy számmal fülét súroljam és megszólaltam.
-Nem szeretlek, hanem imádlak. - suttogtam. Éreztem, ahogy beleremeg és keze is libabőrös lett.
-Azt hiszem én jobban jártam. - suttogta és egy apró puszit nyomott homlokomra. Elmosolyodtam, majd vállánál fogva oldalra löktem, így pont az ágy széléhez érve, és gyorsan ráültem csípőjére.
-És milyen volt a napod? - váltottam gyorsan témát.
-Gyorsan elment.
-De azt még mindig nem mondtad el, hogy nagyi miért volt veletek. - húztam fel szemöldököm kíváncsian.
-Titok. - nyújtotta rám a nyelvét.
-Niall légyszíves. - néztem rá boci szemekkel, de hajthatatlan volt és csak a fejét rázta. - Akkor legalább annyit mondj meg, hogy hogyan érdemeltétek ki Zayn-el, hogy nagyinak hívjátok. - vágtam be a durcit.
-Csak nézz ránk. - mutatott magára nagyképűen.
-Ezt inkább hagyd meg Zayn-nek. - veregettem meg mellkasát unottan. Idegesített, hogy nem képes elmondani legalább ezt.
-Hé nyugi csak vicceltem. - simította kezeit combomra, mire csak megejtettem egy gúnyos vigyort. - És neked hogyan telt a napod? - váltott gyorsan inkább témát.
-Egész jól. - vigyorogtam.
-Mit csináltál? - érdeklődött tovább.
-Voltam egy fodrász üzletbe utána meg...-kezdtem bele
-Minek voltál? - vágott szavamba.
-Justin levágatta a haját. - mondtam mosolyogva, de mire kimondtam egyből fapofával néztem rá. Lehet, hogy ezt az apró kis tényezőt ki kelletett volna hagyni. Félve néztem rá, hogy mit reagál, de arcáról nem lehetett nagyon leolvasni semmit.
-És neked muszáj volt menned? - kérdezte egy kicsit idegesen.
-Megkért és én elmentem vele. Niall nekem ő egy jó barátom.
-Igen, egy jó barát akivel megcsaltál. - pöffeszkedett tovább.
-Szóval ez zavar? - néztem rá csalódottan - Azt hittem ezt már megbeszéltük. - gyűlt könny a szemembe.
-Igen zavar, mert mi van ha még egyszer bepróbálkozik?! - nézett rám hitetlenkedve. Fájt hogy ezt gondolja rólam, hogy képes lennék még egyszer megtenni.
-Azt hittem, hogy egy kapcsolatba a bizalom a legfontosabb. - emeltem el kezeim mellkasáról.
-Faith, én nem úgy akartam. - kezdett el mentegetőzni
-De Niall pontosan így gondoltad. - egy könnycsepp futott végig arcomon. - Ennyit a köztünk lévő bizalomról. - álltam fel róla, és kiviharoztam a nappaliba.
Ne maradj csendben, komizz!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése