39. Összehasonlítás? De minek?

Sziasztok:) Tudom megint sokára hoztam a részt, de most jó okom van rá ugyanis múlthétvégén vendégem volt, azelőtt nem voltam itthon azelőtt meg olyan beteg voltam, hogy az ágyból se tudtam kikelni:s
De most itt lenne és szerintem elég hosszú is, meg szerintem aranyos is, de ezt döntsétek el ti:)
Szeretném megköszönni, azoknak, akik segítettek abba, hogy ne hagyjam abba a blogot tényleg nagy köszönet nekik^^♥
De amúgy ha senki nem reagált volna arra a kiírásomra én nem tudom mit csináltam volna, ugyanis annyira szeretem ezt a blogot írni (meg a másikat is!), és én már elképzeltem, hogy hogy lesz meg minden, sőt még második  "köteten" is gondolkodok:') De ez csak rajtatok fog múlni:)
De nem rizsázok többet, itt a rész és jó olvasást!:)

Jah és ezentúl megpróbálok minden héten egy részt feltenni, de ahhoz szükségem lesz a komitokra!:)

I hope you like it!:)♥

Fél órája ülhettem a nappaliban a kanapén magam elé bámulva, közbe pedig kattogott az agyam. Én vagyok a hibás azért, amiért már most nem bízik bennem. Próbáltam meggyőzni magam az ellentétéről, de sehogy nem ment. Tudom, hogy akkor azon az estén elrontottam mindent, de sajnos nem tudom visszafordítani az időt, akárhogy is szeretném. Oda adnám a félkarom érte, csak hogy meg nem történtté tegyem azt az egy percet. Szemembe megint könnyek gyűltek, amiket gyorsan letöröltem.
Ajtó nyitódást hallottam, majd hogy valaki csoszogva közelít. Egyik térdem fel húztam, könyökömmel pedig a fejem támasztottam rajta. Akármennyire is akartam, de nem fordultam oda, csak bőszen figyeltem a tv-t, ami be se volt kapcsolva. Annak képébe láttam ahogy Niall leül a kanapé másik végébe, fejét lehajtja és kezével babrál.
-Faith. - szólal meg rekedtes hangon. Fejem még mindig nem fordítottam felé. - Én sajnálom. - folytatta, miután rájött, hogy nem szólalok meg. - Tényleg nem úgy akartam, csak...csak. - elcsuklott a hangja. Ijedten fordultam felé, és épp egy könnycsepp futott végig arcán. - Tudod nehéz elhinnem, hogy egy olyan barátnőm van, mint te, mert...Justin sokkal jobb nálam. Helyesebb, jobb énekes, sikeresebb, viccesebb egy szóval mindenbe jobb. - hajtotta le a fejét. Nem tudtam elhinni, hogy ezeket mondja. Miért hasonlítja magát máshoz, amikor erre semmi szükség?
-Teljesen igazad van! - szólaltam meg. Nem ezt várta, amire az is rá szolgált, hogy bagoly szemekkel nézett rám. Szemébe még több könny gyűlt.
-Kösz! - motyogta, majd fejét hátravetette a kanapé támlájára és a plafont nézte.
-Befejezhetem? - szólaltam meg ismét, mire ő csak hanyagon vállat rántott. Négykézlábra emelkedtem - ami valljuk be kicsit nehézkes volt, hisz elültem a hátsóm -, majd lassan hozzá másztam és az ölébe ültem. Nem reagált semmit. - Igazad van, Justin tényleg sikeresebb, mint te. Érte több millió lány van oda, a hangja is másabb, mint a tiéd. Kidolgozott felsőteste van, és sportosabb is. A vagyona a tiédhez képest az egeket üti. Az arca teljesen másabb, mint a tiéd, a mosolya is helyes. - még egy könnycsepp futott le arcán, szemeit összeszorította. Jelen pillanatban utáltam magam, amiért ezt csinálom szegénnyel. - Vagyis biztosan jobb nálad. - tartottam egy kis hatás szünetet és folytattam - De nem nekem! - simítottam egyik kezem arcára. Meglepődve nézett le rám, és a szemében láttam egy apró örömöt is.
-Mi? - értetlenkedett.
-Jól hallod! - mosolyodtam rá - Lehet, hogy ő sikeresebb, mint te, de azt is vedd bele, hogy ő már egy pár éve benne van a szakmában, míg ti csak egy éve, hogy megalakultatok. A rajongók miatt viszont örülök, hogy nincsenek annyian, mert így legalább kevesebben kívánnak a föld alá. De elhiheted nekem, hogy jövő ilyenkor, talán még jobbak is lesztek, mint ő, és nem egy díjat fogtok bezsebelni. - egy kicsit közelebb hajoltam hozzá, így szinte alig volt 5 centi arcunk közt - A hangod, viszont egyáltalán ne hasonlítsd össze, mert senkinek nincs még egy olyan hangja, mint neked. Ez az én kedvencem, és másnak át sem engedem. - felkuncogtam, mire ő is elmosolyodott. - A felső tested. - simítottam kezem hasára. - Nekem nagyon is tetszik, hogy nincs agyongyúrva, sőt a folytonos kajálási mániádat is imádom, és azt, hogy nem tudsz hízni, és ezért irigyellek is. - felnevetett - És képzeld a vicces oldalad is szeretem, még ha olykor fapoénokkal jössz elő. A vagyon pedig semmit nem számít. Engem nem érdekel, hogy mennyi pénzed van neked, vagy Justin-nak, mert nem vagyok egy pénz sóher, és kifejezetten utálom, hogyha rám költenek. - ráncoltam szemöldököm. - Figyelj én nem azért vagyok veled, hogy kihasználjalak és ha kell ezt ezerszer bebizonyítom neked. Ha te lennél a világon a legszegényebb ember, én akkor is szeretnélek, mert nem az számít, hogy mid van, hanem az, hogy te kivagy! És hogy mit mutatsz magadból! - döntöttem fejem homlokának. - Én így szeretlek ahogy vagy. - suttogtam és egy apró puszit nyomtam szájára.
-Köszönöm. - ölelt magához szorosan, és éreztem ahogy egy könnycsepp fut végig arcán és nyakamon landolt.
-Mégis mit? - értetlenkedtem.
-Mindent. - húzódott el tőlem. - Azt, hogy itt vagy nekem, hogy vissza adod az önbizalmam, és a legfőképpen azt, hogy az enyém vagy. - halkult el a végére. Arca lassan közelített felém, mire egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Kapva az alkalmon alsó ajkába haraptam, ezzel jelezvén, hogy többet szeretnék.
Lassan kezeit felvezette derekamra és pólóm szélét kezdte egyre feljebb húzni, míg én hátulról hajába túrva húztam magamhoz egyre közelebb. Testünk egymásnak feszült, olyannyira, hogy még egy gombostű se fért volna el. Hasamba a pillangók megint előjöttek, és mintha gyomrom örömében bukfencezett volna. Kicsit fészkelődtem Niall ölébe, mire szétnyitottam lábaim és rendesen leültem lábaira. Ő sem habozott, egyik kezét fenekemhez vezette le, míg másikkal pólóm alá nyúlt és a csupasz bőrfelületet simogatta. Mintha áramütésként ért volna ott ahol csak megérintett, belenyögtem a csókunkba. Úgy látszik nagyon élvezhette, mert elmosolyodott, minek következtében sikerült elválnunk egymástól. Kicsit elhajoltam tőle, hogy szemébe tudjak nézni. Megbabonázott velük, s elszakadni sem tudtam tőlük. Komolyan hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szeme?
Kívántam őt! Átkozottul akartam, de tudtam, hogy úgy sem tudnám megtenni. Túl sok a rossz emlékem azzal kapcsolatban, bármennyire is szeretném elfelejteni nem megy. Tudom, hogy ő nem bánna velem úgy, de még nem megy. Még!
Arcát megéreztem arcomnak simulva, s lágy csókokat nyomott a fülem mögötti érzékeny területre, majd egyre jobban haladt lefele nyakamon. Számat olykor-olykor egy halk nyögés hagyta el, minek következtében Ő felbátorodott, és éreztem ahogy fogával megharap egy kis területet, majd ajkai közé veszi és lágyan szívni kezdte azt. Megőrjít teljesen. Hogy tud valaki ennyire tökéletesen csinálni valamit? Most még az se tudott érdekelni, hogy holnapra ennek nyoma lesz.
Lassan haladt vissza felfele ugyanazon az útvonalon, amin az előbb lefele haladt. Szám sarkára nyomott még egy utolsó csókot, s újra ajkaimra tapadt, de ezúttal más volt. Olyan, amilyen eddig még sosem volt. Vadabb és követelőzőbb. A megszokottnál nagyobb "erővel" tépte ajkaimat.
Felbátorodtam, olyannyira, hogy csípőmet az övéinek nyomtam, mire egy morgás féleség tört fel belőle. Nem bírtam ki, hogy ne harapja ajkamba, s ezzel megint megszakítva csókunkat. Arcára néztem, ami tele volt vággyal, és szenvedéllyel, száján pedig a szokásos mosoly ült.
Végig tanulmányoztam arca minden egyes centiméterét, és rájöttem, hogy nincs nála tökéletesebb srác a  világon. Hiába is az utálkozók vagy bárki más, ő akkor is tökéletes marad számomra. Ajkamba harapva döntöttem oldalra a fejem és úgy néztem rá. Kíváncsian összehúzta szemöldökét.
-Mi van? - lett egyre nagyobb mosoly a száján.
-A fenekemen van a kezed. - suttogtam szégyenlősen, mire felnevetett. Durcásan néztem rá, de akkor se hagyta abba, ezért cselekednem kelletett. Megfogtam a mellette heverő párnát és azzal kezdtem el püfölni.
-Ez most komoly? - nézett rám fapofával, mire csak megrántottam a vállam és még egyet ütöttem fejére. - Á, szóval párna csatát szeretnél? - nézett rám kihívóan. Nem válaszoltam csak bólintottam egyet. - Akkor jobb, hogy ha felkészülsz. - kacsintott rám egy gonosz vigyor kíséretében. Először nem tudtam mire céloz, de miután kielemeztem a mondat lényegét gyorsan felálltam öléből és a szoba másik felébe szaladtam.
Ő sem habozott, felállt kezében egy ugyanolyan párnával, mint ami nálam található, s elkezdett közelíteni felém. Próbáltam egyre hátrálni míg nem a falnak nem ütköztem. Alig volt már köztünk három méter, ezért kénytelen voltam gyorsan kitalálni valamit. És mit lehet ilyen helyzetben csinálni? Persze, hogy menekülni.
Sikítva szaladtam el orra elől, mire ő csak nevetve jött utánam. A kanapénál álltam meg, ahol is én az egyik felén, míg ő a másik oldalt volt.
-Nos, szeretnél valamit? - fontam össze magam előtt karjaim, fejem oldalra döntöttem és szempilláim rebesgettem.
-Lenne valami. - gondolkodott el, és a következő percben pedig már a kanapé hát támláján ugrott át. Gyorsan kapcsoltam, és rávágtam egyet a párnámmal, mire ő hátraesett én pedig gyorsan eliszkoltam onnan. Mivel nem nagyon voltam tisztában, hogy a lakosztályban mi hol található ezért találomra bementem valahova. Mint kiderült nem épp jó helyre ugyanis ez a konyha volt. Mikor viszont szerettem volna kimenni innen Niall már az ajtóban állt.
-Ugye tudod, hogy szeretlek? - vettem elő bájos énem és úgy néztem rá.
-Nem úszod meg. - harapott alsó ajkába. Azok az ajkak úr istenem. Tökéletesek! Mi? Te jó ég, ezeken gondolkozok mikor épp készülök a halálomra? Nem vagyok normális.
-Alkut ajánlok. - néztem rá gyorsan, közbe pedig hátráltam, mígnem a konyhaszekrénybe nem ütköztem.
-És pedig milyet? - állt meg előttem két lépésre.
-Hát...öö.. - gondolkoztam valami megfelelő dolgon, de valahogy sehogy nem jutott eszembe semmi. A francba is, hogy ilyenkor fagy le az agyam. Muszáj póló nélkül, egy szál bokszerben előttem állnia? Várjunk csak?! Bokszer? Uram isten! Én eddig megvoltam győződve róla, hogy rövid gatyában van. Hogy nem vettem ezt észre? Szívem kihagyott egy ütemet, s a levegőt is szaporábban kezdtem el venni. Bár ha jobban belegondolok, így sokkal jobban végig tudom mérni.
Fekete Calvin Klein bokszere szorosan tapadt hozzá, minek következtében jól ki dudorodtak adottságai - gondolom értitek mire gondolok, és nem kell részleteznem. Hasán megjelent egy kis pocak, de felkarja izmos volt. Mellkasa egyenletesen mozgott föl s alá.
-Szóóóóval? - hozott vissza a jelenbe. Észre se vettem de már megtette a köztünk lévő távolságot, így lenézve rám mosolygott.
-Alacsony vagyok. - csúszott ki a számon, az éppenséggel nem ide illő megállapítás. Gratulálok Bella, ezt jól megcsináltad. - korholtam magam. Szegény srác csak összefont szemöldökkel nézett rám. Van egy olyan érzésem, hogy ő se érti az összefüggést a kettő között.
-Még szerencse. - mosolyodott el - Tudod miért jó, hogy pici vagy? - lépett még közelebb, ami már szinte így is lehetetlen volt.
-Miért? - néztem fel szemébe.
-Az, hogy a hercegnek mindig magasabbnak kell lenni, mint a hercegnőnek. - simította egyik kezét arcomra, és hüvelyk ujjával simogatta arc csontomat. Elérzékenyülve néztem rá, éreztem, hogy szemembe könny szökik.
-Hercegnőnek tartasz? - motyogtam megszeppenve. Szemét le sem veszi rólam és elmosolyodik.
-Nekem mindenképp az vagy! - mondta szemrebbenés nélkül. Érzem, hogy nem sok kell ahhoz, hogy elsírjam magam, szinte már nem is látok a könnyfátyoltól, ami szememre kiült. - Hé most miért sírsz? - döntötte homlokát enyémnek, mire lesütöttem tekintetem.
-Még soha nem mondott nekem senki, ilyen szépet. - motyogtam az orrom alatt. Óvatosan állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy nézzek szemébe.
-Akkor minden nap elfogom mondani neked, hogy tudd! - mosolygott rám, közbe arcom fürkészte.
-Szeretlek. - öleltem át mellkasát, arcom nyakába fúrtam, s beszívtam bódító illatát. Mivel érdemeltem ki ezt a tökéletes srácot? Annyi hibát elkövettem már életembe, és Isten még mindig jóként gondol rám? Vagy ez nem is az ő műve, hanem anyáéké? Fogalmam sincs, de nagyon hálás vagyok érte.
-Ne sírj! - puszilt bele hajamba, s hátam simogatta. Összeszorított szemekkel próbáltam megakadályozni, hogy még több könnycseppet hullajtsak. Nem akarom elveszíteni! Lehet önzőségnek fog hangzani, de nem akarom, hogy valaki más még csak megölelje őt. Tudom, hogy ez a rajongók miatt lehetetlen, de akkor sem szeretném.
De vajon mi lesz, ha tényleg megismer? Akkor is szeretni fog vagy megváltozik a rólam alkotott képe és  föld alá se fog kívánni? Velem marad vagy nem is akar majd látni többet? Félek ezektől a kérdésektől de az a baj, hogy a válaszoktól még jobban.
Ott álltunk a konyhában, hosszú ideje, csendben, egymást ölelve, s mindketten a gondolatainkba mélyedve. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak vége legyen. Megakartam állítani az időt és így maradni! De persze ezt is tönkre kelletett vágni valaminek. Most jelen pillanatban egy telefon csörgésének, ami nem az enyém volt. Nem mozdult egyikünk sem, a telefon pedig eszeveszetten zengett a nappaliból.
-Nem ez a csengőhangod. - húzódtam el óvatosan, annyira, hogy szemébe tudja nézni.
-Nem. - rázta fejét - Ez az egyik megkülönböztető hang, hogy ki hív.
-És ki?
-Anya. - forgatta meg szemeit.
-Akkor menj vedd fel! - toltam el magamtól, ha tudtam volna ugyanis keze fenekemen pihent.
-Majd visszahívom holnap. - rántott vállat nem törődöm stílusban.
-Nem Niall! - szólaltam meg egy kicsit ingerülten. - Nem szeretném, ha anyukád azt gondolná, hogy nem engedem a saját fiával beszélni, szóval menj! - böktem fejemmel a nappaliba, ahol is már másodszor csörrent fel a készülék.
-De...- kezdett bele, de gyorsan szavába vágtam.
-Beszélj vele, én addig a szobába megvárlak! - mosolyogtam rá - Hidd el, nem fogok megszökni az ablakon. - nyomtam egy gyors puszit arcára, kibontakoztam öleléséből és beszaladtam a szobába. Még hallottam, hogy fölveszi a telefont és beszélni kezdett, majd bezártam az ajtót.
Mivel nem tudtam meddig fognak beszélni - bár szerintem sokáig, mert már rég beszéltek -, ezért a bőröndömhöz mentem, és elővettem a Lily-től elcsórt könyvét, még pedig a One Direction - Dare to Dream Life as One Direction című, kemény fedelű könyvet. Ezt a könyvet olvasom, miközben az egyik taggal járok és a másik néggyel pedig barátok vagyunk, és jelenleg is náluk tartózkodom. Ironikus nem?
Gyorsan bemásztam az ágyba, magamra húztam a takarót, s neki kezdtem az olvasásnak, először is Harry Styles-al......

Niall szemszöge:
-Igen anya tényleg minden rendben! - ismételtem el vagy ötödjére, amióta beszélünk.
-Olyan fura vagy kisfiam. - aggodalmaskodott tovább.
-Anya. Itt van a barátnőm, és - gyorsan eltartottam a kezemtől a telefont és a képernyőre néztem - fél órája veled beszélek. - tettem vissza a fülemhez a készüléket.
-Akkor mond azt, és leteszem.
-Anya nem akartalak megbántani. - a francba ezt jól elintéztem.
-Dehogy bántottál meg. - nevetett fel - Csak örülök, hogy boldog vagy, úgyhogy menj vissza Bella-hoz. - hallottam a hangján, hogy elmosolyodik. Vicces, hogy még nem is találkoztak, de anyám már tudja a nevét. Lehet sokat beszéltem már róla.
-Köszi anya imádlak. - álltam fel a kanapéról.
-De azért óvatosan, még nem szeretnék nagymama lenni. - nevette el magát, mire én is elröhögtem magam.
-Miért, pedig még fiatalos nagymama lennél. - ugrattam.
-Ne szemtelenkedj anyáddal. - korholt - Akkor mikor jössz haza? - váltott gyorsan témát.
-Nem tudom még, majd valamikor. - vakartam idegesen tarkóm.
-Te tudod, és hozd el Bella-t is ha van kedve. Már szeretnénk megismerni.
-Úgy lesz, de most már tényleg megyek. Szia anya. Szeretlek. - búcsúztam el tőle. Még hallottam ahogy ő is elmondja ugyan ezeket, majd a telefonom a kanapéra dobtam, és besiettem a szobába. Nehogy valaki is félreértse, imádom anyát, csak mikor már több, mint harminc perce vele beszélsz és közbe a szobába vár az álom lányod, kissé frusztráló.
Csak az éjjeli szekrényen égett a kis lámpa, Faith pedig háton fekve, feje oldalra dőlve csendben szuszogott. Elmosolyodtam a látványon, bemásztam mellé az ágyba és jobban betakartam. Jobb oldalára nyúltam, mikor a kezem valami keményhez ért. Kíváncsian emeltem fel azt a valamit mellőle, és mikor megláttam mi az, azt hittem, hogy szám szétszakad annyira mosolyogtam. Gondolom ez a könyv Lily-é,de aranyos tőle, hogy ő is olvassa.
A könyvet leraktam a mellettem lévő kis szekrényre, majd a kislámpákat is leoltottam, lefeküdtem az egyetlen lány mellé, aki számomra a legfontosabb és hátulról átöleltem.
-Jó éjt hercegnőm!


Komizz és minél hamarabb lesz új rész!;)

Van értelme folytatni?

Sziasztok:) Tudom késésben vagyok az új résszel, de nyomós okom volt rá, hogy miért nem raktam fel eddig.
Miért nem jeleztek vissza, hogy jó-e blog vagy sem?:( Nem kapok egy komit sem, pedig látom hányan látogatjátok meg az oldalt, de sehol egy komi:O 
Ennyire rossz lenne? 
Nem szokásom nyávogni, de nagyon zavar, hogy nem tudom, hogy kinek tetszik és kinek nem:| 
Van értelme egyáltalán folytatni?=/ Már jó pár rész előre megvan írva, de ha nincs komi nem lesz új rész sem és lehet hogy blog sem:| 
Légyszíves aki szereti olvasni a történetet, az hagyjon egy komit!! 
Sokat segítenétek nekem!:) 

38. Bizalom

Sziasztok!:) Sikerült betartanom a két hetes ígéretem, szóval most büszke vagyok magamra:') Ez a rész egy kicsit rövidebb lett, mint amit megszokhattatok tőle, de néha egy ilyen is kell nem?:D Remélem tetszik és Légyszíves KOMIZZATOK!!!!

És képzeljétek, bele kezdtem egy másik oldalba is:) Itt a fiúk Dare to dream című művét kezdtem el lefordítani magyarra, és ha érdekel titeket is, akk nézzetek be  nyugodtan!!:) 
http://1dbook.tumblr.com/ <--- ez az oldal!:)

Egy hónap. Ennyi van még hátra a nyárból. Ennyi időm van még kiélvezni a gondtalan - vagy legalábbis az annak tűnő - életet. Ezután a nyár után semmi nem lesz olyan, mint azelőtt, hisz hány lány mondhatja el magáról, hogy megismerkedett Justin Bieber-el, Usher-rel, Taylor Lautner-el, vagy hogy a One Direction megváltoztatta az életét? Vagy ha nem is az egész banda akkor, az egyikőjük közülük? Szerintem egy se!
Ezen a nyáron sikerült olyan embereket megismernem, akikben a rajongók csak a sztárt látják, és nem a hétköznapi embert. Öt idióta srácot tudhatok a barátaimnak, és egy olyan srácot akiről minden lány álmodozik.
Kiskoromban mindig arról álmodoztam, hogy egyszer eljön értem a szőke hajú, kék szemű herceg fehér lovon, de helyette kaptam egy sokkal jobbat. Egy szőke hajú, kék szemű, ír manót, piros buszon - igaz a busz az Londonba maradt, de no problem.
Két vizes kar fonódott derekam köré, és szuszogást éreztem fülemnél. Ajkamba harapva egyenesedtem fel a korlátról, majd megfordultam.
-Szia. - köszönt mosolyogva, kék szeme arcom fürkészte.
-Szia. - köszöntem vissza szégyenlősen. Komolyan elcsodálkozom, hogy hogy tudja ezt kihozni belőlem. Egyszer úgy viselkedünk, mint két jó barát utána meg simán elpirulok, csupán attól ahogy néz. Valamit nagy tud ez a srác. És a legjobb az egészbe, hogy csak az enyém!
-Mi a baj? - döntötte homlokát enyémnek. Kezeim szép lassan felvezettem nyaka köré és hátulról beletúrtam  nyirkos hajába. Mosolyogva megráztam a fejem, jelezve, hogy nincs semmi.
-Csak gondolkoztam. - rántottam meg vállam, majd egy apró puszit nyomtam szájára. Nem akartam tovább firtatni ezt a témát, csak szeretném kiélvezni azt a kevéske időt, amit még együtt töltünk.
-Gyere menjünk be. - húzódott el tőlem, majd kezeit levezette derekamról egyenesen fenekem alá, majd elkezdett felemelni. Egyből kapcsoltam mit szeretne, így ugrottam egy kicsit, majd lábaim dereka köré fontam, és úgy fúrtam arcom nyakába. Ő csak kuncogva megrázta fejé és elindult befele.
Miután beértünk a kupis előszobába, gondosan bezárta maga után a nyílászárót, majd elindult a szobák fele. Nem meglepetésemre a jelenleg elfoglalt kis zugba nyitott be, majd annak is bezárta az ajtaját, és elsétált az ágyig. Óvatosan lerakott rá, majd felém mászott és két kezével kezeim mellett támaszkodott meg, és úgy nézett le rám. Arcán a szokásos mosoly ült, mire megint lányos zavarban éreztem magam.
-Ez így nem fair. - csaptam mellkasára, majd kezeimmel arcom takartam. Ő csak hangosan felnevetett.
-Ugye tudod, hogy ilyenkor vagy a leggyönyörűbb? - suttogta. Ujjaim kicsit elhúztam egymástól és kikukucskáltam a kis résen. Arca egy kicsit neki is elpirult, mire alsó ajakba harapva vettem el szemem elől kezeim és úgy figyeltem.
-Szeretlek. - suttogtam. Kezeim felcsúsztattam csupasz felsőtestén egyenesen a hajába, így húzva magamhoz közelebb.
-Én is. - motyogta ajkaimba, majd száját enyémre nyomta. Először csak lassan csókolt, majd nyelve vad táncra hívta enyémet. Egyik kezét oldalamra simította, míg másikkal még mindig támasztotta magát. Hasamba  a pillangók újra előjöttek és úgy látszik, nem is akarnak egyhamar eltávozni. Lassan, óvatosan csókolt, mintha féltene, hogy valami bajom esne.
Nem tudom mennyi ideje lehettünk "összenőve", de sajnos levegő hiány miatt muszáj volt elválnunk. Még mindig mosolyogva nézett le rám.
-Ezt eltudnám viselni a nap minden percében. - nyalta meg ajkait pimaszul.
-Hidd el egy idő után megunnád. - húztam el a szám.
-Az kizárt dolog. - rázta fejét, akár egy óvodás kis fiú.
-Igaz. - sóhajtottam egyet, mire győztes mosoly kúszott arcára. - Csak engem unnál meg. - görbítettem le szám sarkát. Összeszűkítette szemeit, majd komoly hangvételben megszólalt:
-Ez nem igaz! Még nem szerettem lányt ennyire, mint téged. Főleg ilyen rövid idő alatt. - nézett szemembe. Szemei a boldogságtól csillogtak, és látni lehetett bennük, hogy tényleg őszinte.
-De jó nekem. - haraptam alsó ajkamba, mire ő kíváncsian felhúzta egyik szemöldökét.
-Te nem is szeretsz engem? - tátotta el a száját, de azért látni lehetett, hogy mindjárt elmosolyogja magát. Én csak nemlegesen megráztam a fejem, majd közelebb húztam magamhoz, úgy hogy számmal fülét súroljam és megszólaltam.
-Nem szeretlek, hanem imádlak. - suttogtam. Éreztem, ahogy beleremeg és keze is libabőrös lett.
-Azt hiszem én jobban jártam. - suttogta és egy apró puszit nyomott homlokomra. Elmosolyodtam, majd vállánál fogva oldalra löktem, így pont az ágy széléhez érve, és gyorsan ráültem csípőjére.
-És milyen volt a napod? - váltottam gyorsan témát.
-Gyorsan elment.
-De azt még mindig nem mondtad el, hogy nagyi miért volt veletek. - húztam fel szemöldököm kíváncsian.
-Titok. - nyújtotta rám a nyelvét.
-Niall légyszíves. - néztem rá boci szemekkel, de hajthatatlan volt és csak a fejét rázta. - Akkor legalább annyit mondj meg, hogy hogyan érdemeltétek ki Zayn-el, hogy nagyinak hívjátok. - vágtam be a durcit.
-Csak nézz ránk. - mutatott magára nagyképűen.
-Ezt inkább hagyd meg Zayn-nek. - veregettem meg mellkasát unottan. Idegesített, hogy nem képes elmondani legalább ezt.
-Hé nyugi csak vicceltem. - simította kezeit combomra, mire csak megejtettem egy gúnyos vigyort. - És neked hogyan telt a napod? - váltott gyorsan inkább témát.
-Egész jól. - vigyorogtam.
-Mit csináltál? - érdeklődött tovább.
-Voltam egy fodrász üzletbe utána meg...-kezdtem bele
-Minek voltál? - vágott szavamba.
-Justin levágatta a haját. - mondtam mosolyogva, de mire kimondtam egyből fapofával néztem rá. Lehet, hogy ezt az apró kis tényezőt ki kelletett volna hagyni. Félve néztem rá, hogy mit reagál, de arcáról nem lehetett nagyon leolvasni semmit.
-És neked muszáj volt menned? - kérdezte egy kicsit idegesen.
-Megkért és én elmentem vele. Niall nekem ő egy jó barátom.
-Igen, egy jó barát akivel megcsaltál. - pöffeszkedett tovább.
-Szóval ez zavar? - néztem rá csalódottan - Azt hittem ezt már megbeszéltük. - gyűlt könny a szemembe.
-Igen zavar, mert mi van ha még egyszer bepróbálkozik?! - nézett rám hitetlenkedve. Fájt hogy ezt gondolja rólam, hogy képes lennék még egyszer megtenni.
-Azt hittem, hogy egy kapcsolatba a bizalom a legfontosabb. - emeltem el kezeim mellkasáról.
-Faith, én nem úgy akartam. - kezdett el mentegetőzni
-De Niall pontosan így gondoltad. - egy könnycsepp futott végig arcomon. - Ennyit a köztünk lévő bizalomról. - álltam fel róla, és kiviharoztam a nappaliba.


Ne maradj csendben, komizz!;)

37. Új külső

Sziasztoook!:) tudom megint késtem, és sajnálom is csak mostanság nem igen volt kedvem géphez ülniO.o Ezt még én magam sem értem, de sebaj:'Dxd Ezzel a dallal szeretnék elnézést kérni tőletek!:)

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én személy szerint imádom ezt a klipet*o* Annyira aranyos és vicces lett, szóval ez olyan igazi One Direction klip!^^
De amúgy szerintetek a fiúk direkt kívánják több ezer Directioner halálát, az ilyen klipekkel?*-*

És persze ne feledkezzünk meg Zayn-ről sem:') Nagyon-nagyon boldog születésnapot neki!:) El sem hiszem, hogy már 20 éves lett:o Olyan hamar felnőnek=/ Bárcsak tényleg örök fiatalok lennének/lennénk....

(saját)

Édes álmaimból telefonom vad csörgése zökkentett ki. Valahogy nem volt kedvem fölvenni, így csak átfordultam a hasamra, és a párnát a fejembe nyomtam. Miután nem sokkal később elhalkult a készülék, egy győztes mosoly kúszott arcomra, de sajnos ez az öröm sem tartott sokáig, ugyanis újra neki kezdett. Mérgesen nyúltam azért az idegesítő készülékért, és elég mérgesen is szóltam bele:
-Mi van?
-Segítened kell! - szólt egy kétségbeesett Justin
-Mibe? - szorítottam össze szemeim
-Tíz perc múlva ott leszek érted, addig készülj el! - hadarta el gyorsan
-Justin, még csak mo...- már csak a pittyegést hallottam. Letette! Mérgesen emeltem el fülemtől a készüléket, majd az ágyhoz vágva fölültem ágyamba. A szobán körül nézve, elkapott a szomorúság. Rajtam kívül senki nem volt itt. Lily valahol Zayn-el volt, Selena pedig, meg már úton New York felé.
Igen sajnos el kelletett utazni, ugyanis egy jótékonysági koncerten fog fellépni, meg pár interjú meg stb, és legközelebb már csak akkor látom, mikor a Teen Choice Awards-ot rendezik meg, augusztus 7.-én. Na igen, addig meg van másfél hét. Talán ez az a része, amit utálok a karrierjében.
Megráztam fejem, ezzel kiűzve ezeket a gondolatokat fejemből, majd gyorsan kipattantam az ágyból, és a fürdőbe mentem. Először arcot mostam, majd a hajam kifésültem, és egy masniba a fejem tetejére fogtam. Utána neki kezdtem a fogmosásnak, és a fogkefével a számba átsétáltam a gardróbba. Mivel nem tudtam, hogy Mr Bieber hova szeretne elráncigálni, így próbáltam valami olyan szettet összeállítani, ami egy picit elegáns is, de azért laza is. Ezért a választásom sima farmernadrágra és egy halvány rózsaszín Follow Your ♥ feliratú pólóra esett. Miután ezeket szépen kiszedtem, gyorsan visszamentem a fürdőbe, és kiköptem a számban lévő izét. És persze már dudáltak is. Ez a gyerek aztán tényleg nem viccelt.
Gyorsan fölvettem egy fehérnemű szettet, rá a már előszedett ruhákat, a hajamba előre egy masnin hajráfot is csúsztattam a kósza tincsek miatt, majd egy bajuszos nyakláncot a nyakamba akasztottam. Úgy látszik Jus nagyon ideges lehet, ugyanis egyre többször kezdett dudálni.
-Kinyírlak Drew! - motyogtam magamba. Még gyorsan egy nagyobb fehér táskába beledobáltam pár cuccot, és egy aranyozott pántú szandált a lábamra kaptam, és kész voltam. Gyorsan elindultam lefele, majd az ajtó melletti polcról egy pilóta napszemcsit is beszereztem, és leszáguldoztam a lépcsőn.
A ház kongott az ürességtől, így miután kiléptem a házból gyorsan becsuktam azt és szaladtam a kocsi felé, ahol az idegbeteg mosolyogva várt rám.
-Lassú vagy! - támadott le, ahogy beültem a kocsiba, és épp hogy bezártam az ajtót már egyből el is indult.
-Ugye tudod, hogy kinyírlak? - néztem rá összeszűkített szemekkel, mire csak felnevetett. - Legalább annyit mondj el, hogy hova viszel? - csatoltam be az övem.
-Majd megtudod, ha odaértünk. - kacsintott rám, majd tekintetét vissza fordította az útra. Csak szem forgatva nekidőltem az ablaknak és úgy néztem az elsuhanó embereket.
Az út fél órás volt, de nem volt unalmas. Justinnal beszéltünk egy pár dologról, köztük arról is, hogy valójában az az egész csók fölösleges volt, mert valójában csak egy fellángolás voltam neki. Na jó, ez azért fájt, de legalább megnyugodtam!
Miután kiszálltunk a kocsiból és jobban szemügyre vettem hova jöttünk, egy fodrász üzletet véltem felfedezni.
-Minek jöttünk ide? - ráncoltam homlokom
-Stílust váltok! - mosolyodott el idegesen, mire ajkamba harapva döntöttem oldalra a fejem. - Gyere már, és ne nézz így! - fogta meg a karom, és befele kezdett el húzni. Nehezen tartottam vele a lépést, és mikor bementünk Justin lepacsizott egy férfivel. Míg ők beszéltek valamiről, én addig ledobtam magam egy kanapéra.
-Bella segítenél? - fordult felém Drew. Mosolyogva felálltam és elé léptem.
-Miben? - tettem fel a kérdést, mert tényleg nem értettem miben tudok pont én a segítségére lenni.
-Nem tudom milyen legyen a hajam. - húzta el a száját, mire én felnevettem.
-Mint egy lány. - nevettem tovább, mire a tetovál fodrász is megejtett egy mosolyt, Jus pedig sértődötten nézett rám. - Jaj tudod, hogy nem úgy akartam. - mosolyodtam el kedvesen, mire ő is megejtett egy mosolyt.
-Bella ugye? - fordult felém a fodrász, mire bólintottam és folytatta - Mi lenne ha te felülnél a tükör elé, így Justin nem láthatja milyen haja lesz, és segítenél megmondani hogy csináljam?! - nézett rám, mire nekem felcsillantak a szemeim.
-Nem! - szólt közbe az alany
-Rendben! - egyeztem bele, és fel is huppantam. Justin még idegesebben ült bele a hajmosó székbe, majd miután kész lettek beültették elém a székbe. Szegény srác idegesen harapdálta szája sarkát, de meg is értem, hisz megfog válni a megszokott hajától, amitől milliónyi tinilány elolvad, ahogy fejét oldalra rázva megigazítja azt.
-Nos, hogy legyen? - nézett rám a férfi - akit kiderült Tony-nak hívnak -, miután le lett nyalva Biebs haja két oldalra.
-Oldalról vágj le egy picit. - mutattam az adott részre, mire ő egyből csinálta.
-Nee! Nem akarom. Inkább hagyjuk az egészet. - kezdett el tiltakozni az alany, de pechére már bele lett nyírva hajába.
Szegény srác összeszorított szemekkel tűrte az egészet, de mikor szóba hozódott a hajnyíró gép egyből kipattantak a szemei.
-Azt már nem! - tiltakozott hevesen. - Ennyi is elég volt!
-Ha ennyit kibírtál, akkor ebbe se fogsz belehalni! - forgattam meg szemeim
-Viselkedj férfi módjára! - veregette meg a vállát Tony, közbe azért a szeme előtt indította be a kis gépet, csak azért hogy Justin még jobban parázzon. Mosolyogva ráztam meg a fejem, majd szemem a tv-re szegeztem. Igen, mióta elkezdődött a 'kínzás' én azt kapcsolgatom, és valami normális műsor után kerestem.
-Igen, az egész nyarunk most az első lemezünk körül forog, de azért persze nekünk is kijár a szórakozás! - mosolygott vissza rám a tv-ből egy Harry. Nem is tudtam, hogy ma interjújuk lesz, de ha már ez van akkor nézzük tovább.
-Igen, az minden fiatalnak kijár. - helyeselt a riporter nő - És mondjátok csak, hogy álltok barátnők terén? - tette fel váratlanul a kérdést. Mivel ez engem is érdekelt kíváncsian vártam a választ.
-Nem szeretnénk a magánéletünkről beszélni, szerintem azért ennyi nekünk is kijár! - válaszolt diplomatikusan Liam
-Igen ez érthető, de még lenne egy utolsó kérdésem, méghozzá Niall-hez. - nézett az említettre, aki a neve hallatán egyből odakapta fejét. Látszik, hogy teljesen máshol járt az esze. - Niall, tegnap lencsevégre kaptak a parton egy lánnyal. - mondta sejtelmesen a nő, mire elkerekedtek a szemeim. Az nem lehet, hogy lebuktunk.
-Mi? Engem? Kizárt! - rázta fejét a szőkeség. Na jó látszik, hogy hazudozásba nem a legjobb a drága.
-De-de téged! Nézd csak?! - mutatott egy tv-re, ahol egy kép volt amin épp Niall-el sétáltunk hazafele a parton tegnap este. Az arcom, pont a mellkasába fúrtam, ő pedig mosolygva ölelte derekamat, és persze Narry is ott volt. - Nos Niall? - tette fel a kérdést megint. Látni lehetett, hogy szöszi nagyon gondolkozott a válaszon, hisz erről még nem beszéltünk, hogy mikor és hol vállaljuk fel a kapcsolatunkat, hisz ki tudja mit hoz a holnap. A fiúk körülötte idegesen néztek rá, mire  végre megszólalt:
-Igen, ő tényleg a barátnőm, de nem szeretnék ennél többet elárulni. Még nagyon az elején vagyunk, és nem szeretném ha pont most rontaná el valami, amikor végre rendeződtek a dolgok. Szóval legyen annyi elég, hogy megvagyok vele, és kész! - a végére, mintha egy kicsit ideges lett volna, de megértem. A nő még magyarázott valamit, de pont nem izgatott, hogy mit és a műsornak is vége lett.
-Nos Bella mit gondolsz? - hozott vissza a földre Tony. Lenéztem a székben ülő srácra, és mintha egy teljesen új ember ült volna ott és nem az akivel érkeztem. A kisfiús arc helyett egy igazi érettebb, menőbb srác ült velem szembe.
-Ennyire rossz? - harapott alsó ajkába, mire megráztam a fejem.
-Nem te vagy. - mosolyodtam el. - Nos akkor itt az ideje, hogy lásd az új Justin Bieber-t! - álltam fel óvatosan és elléptem a tükör elől. Justin óvatosan nézett fel a tükörbeli képére, de mikor teljesen látta a végeredményt az ő szája is tátva maradt. Elfordította a fejét először balra, majd jobbra, hogy jobban szemügyre vegye 'új' haját, és végül előröl beletúrt feje tetején felállított tincseibe. - Nos? - léptem mellé, így én is benne voltam a tükörbe.
-Wow! - nyögte ki nagy nehezen - Kösz Tony! - fordult a mögöttünk tevékenykedő pasashoz.
-Ugyan. - legyintett, majd lepacsiztak. Mosolyogva néztem rájuk vissza a tükörben, majd megjátszott szomorúsággal lehajtottam a fejem.
-Nos, akkor mehetünk Bella? - fordult felém Jus, majd miután gondolom látta a tükörképen, aggódva tette két kezét vállamra - Mi a baj?
-Semmi. - emeltem fel a fejem - Jó lett a hajad. - mosolyodtam el
-Szóval innen fúj a szél! - rázta meg fejét mosolyogva - Köszönöm szépen! - puszilta meg az arcom, mire felkuncogtam.
-Első kép velem lesz! - néztem rá fenyegetően, amin csak nevetett
-Rendben. - forgatta meg szemeit, majd előkapta iPhone-ját, átölelte a bal kezével derekam, fejét jobb vállamra rakta, mire én neki döntöttem a fejem és ő jobb kezét - amibe található volt a telefonja - előre nyújtotta egy kicsit, és már kattant is a kütyü.
Miután ki fényképezkedtük magunkat, és Justin fizetett, már el is hagytuk a kis szalont. Elsősorban fogalmunk sem volt hova megyünk, csak mentünk valamerre, mire egy kis kajáldában kötöttünk ki. Itt sikeresen megreggeliztünk - délben -, majd végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Justin-ékhoz.
Pattie mosolyogva fogadott engem, majd miután utánam belépett kisfia, kezéből kiejtette a bögrét, ami hangos csattanással ért földet. Szegény kicsit le sokkolt, hogy az ő pici fia 'felnőtt', de végül mosolyogva nyugtázta, hogy nem is lett olyan rossz a végeredmény. Már csak Scoo-tól kell félni, hogy ő mennyire fog kiakadni ezen az új személyiségen.

*  *  *  *  *  *

Unalmasan kapcsolgattam a tv-t az előszobába, kezemben egy bögre kakaóval. A ház kongott az ürességtől, Mandy-ék még dolgoztak, nagyi nem tudom hogy hol van, és Lily szint úgy. Próbáltam hívni őket, de sosem vették fel, ami egy kicsit megijesztett, mert mi van ha valami bajuk esett?
De Selena-val beszéltem aki elmondta, hogy eddig imádja New York-ot, de hulla ugyanis egész nap interjúkon volt. Az interjúról jut eszembe. Még Niall-se beszéltem ma, csak egy SMS-t kaptam tőle, de más semmi.
Pocsékan éreztem magam, mintha mindenki elfelejtett volna. Amióta hazajöttem Pattie-éktól, azóta halálra unom magam. Narry-vel még csak-csak elszórakoztam, de miután az ő véleményére voltam kíváncsi a hajammal kapcsolatba, inkább békén hagytam szegényt. Azóta pedig a szobában alszik szegényke. Pattie-éknál viszont el is szórakoztam, mert segítettem sütni Pat-nek, meg, jót nevettem Scooter reakcióján mikor meglátta Justin haját. Először mérges volt, de végül az arcába nyomott egy adag fagyit, és innentől kezdve úgy viselkedtek, mint a gyerekek. Néha komolyan elgondolkozok azon, hogy Sco biztos Justin menedzsere, mert nekem olykor nem úgy látszik.
Leraktam a bögrém az asztalra, majd a mellettem heverő telefonomért nyúltam, majd beléptem a képekbe és elkezdtem nézegetni őket. Nem tudom miért van az, de én szeretek megörökíteni mindent, mert emlékezni akarok rájuk, ha már nem beszélünk egymással. A mai nap is csináltam egy jó pár képet. Először is a Justinnal közöst a szalonba, majd Pattie-val, Caren-nel, Scootter-ral és Kenny-vel is. Végül pedig a videókba léptem, ahol épp azt vettem fel, ahol a menedzser és a popsztár 'harcolnak'. Mire végig néztem, ajtó babrálásra lettem figyelmes.
-Shh, szerintem már alszik. - suttogta Lily. Homlokom összeráncolva süppedtem bele az ajtónak háttal lévő kanapéba, így esély se volt rá, hogy meglássanak.
-Nos gyerekek, én fölmegyek lefekszem. Köszönöm még egyszer. Jó éjszakát. - szólalt meg nagyi(?), gyerekek? Lemaradtam valamiről?
-Jó éjszakát Katie nagyi. - szólt egyszerre Zayn(?) és Niall(?). Tuti, hogy csak álmodok, vagy gőzöm sincs mi van most. Halk mozgást hallottam, majd egy kiabálást:
-Kame-hame! - és a következő pillanatban valaki a hasamon landolt. Az ijedségtől először felsikítottam, majd összegörnyedve löktem le magamról a 'támadót'.
-A kúrva életbe! - nyögtem, közbe a kezeim a hasamra simítottam, és fejem a támlába nyomtam.
-Uram isten El! - kapott észhez a hang alapján Zayn.
-Mi volt ez a sikítás? - jött be Lily is, és gondolom megláthatott mert egyből megszólalt: - Bella veled mi történt? - éreztem egy érintést vállamon. Nem tudtam megszólalni, nem, nem ezért mert annyira fájt volna, hanem, tudtam, hogy ha egy picit is kinyitom a szám sírni fogok.
-Nincs fent Faith. - lépett be a helységbe Niall is. - Mi történt? - értetlenkedett
-Bella szólalj már meg! - szólt idegesen Lily, közbe a vállamat rázogatta. Nem akartam megfordulni, nem akartam, hogy így lássanak.
-Mi lett vele? - süppedt be fenekemnél a kanapé, majd egy simítást éreztem csípőmön.
-Nincs semmi. - nyögtem ki nagy nehezen, majd engedtem saját szorításomon, és nagy nehezen kinyújtottam lábaim.
-Isabella Faith McCartney, ha nem fordulsz meg és nem nyögöd ki most azonnal, hogy mi történt, akkor én komolyan mondom, hogy megbánod! - szólt mérgesen barátosném. Tudtam nem gondolja komolyan, de azért erőt vettem magamon, és szép lassan átfordultam másik oldalamra. A látvány ami fogadott először megijesztett, ugyanis ketten a képembe voltak hajolva. Hogy oldjam a feszültséget, hirtelen elkezdtem nevetni, minek következtében egy hangos sóhaj hagyta el a szájukat, de be kell, hogy valljam a hasam azért tényleg nagyon fájt.
-A szívbajt hoztad rám te nő! - mosolyodott el Niall, majd fölém hajolt és egy lágy csókot nyomott ajkaimra.
-Azt hittem valami baj történt veled. - ölelt meg Lily. Zayn a dohányzóasztalon ülve nézett rám egy amolyan 'nem akartam' nézéssel.
-Történt is! - váltam el tőle, mire a kreolbőrű srác lehajtotta fejét - Zayn a szívbajt hozta rám a kame-hame-zásával. - nevettem fel, mire a mellettem ülő két személy is nevetni kezdett, Zayn pedig egy megkönnyebbült sóhajt eresztett el.
Egy kicsit még beszélgettünk, majd Niall bejelentette, hogy ma este vele alszom. Furcsán néztem rá, majd közölte hogy fél egyedül a szálloda szobájában, úgyhogy megyek vele ne legyen egyedül. Ugye milyen bátor szőke lovagom van?! Persze azért nem ellenkeztem, mert hiányom van belőle erre a napra, szóval gyorsan felszaladtam átöltözni, ugyanis nem túl kényelmes egy nagy bő pólóban és egy francia bugyiban utazgatni.
Amint felértem gyorsan felvettem egy rövid gatyát, egy szürke pólót, cipő gyanánt pedig egy szintén szürke tornacipőbe bújtam. Hajam nagyjából rendbe volt, így már csak egy táskába a fontosabbnak szánt dolgaimat  beledobáltam, és el is indultam lefele.
Ruhát azért nem tettem be, ugyanis a hazautam által bepakolt cuccok a bőrönddel együtt mind a srácok lakosztályába van, így bőven lesz cuccom másnapra.
Ahogy az ajtón léptem volna ki - mert Niall és Lily kint beszélgettek - egy kéz fonódott jobb karom köré. Kíváncsian fordultam meg, mire egy szomorú szemű Zayn-nel találtam szembe magam.
-Sajnálom. - hajtotta le a fejét. Olyan aranyos volt, hogy ha akartam volna rá haragudni akkor sem tudtam volna.
-Nem haragszok. - nyúltam álla alá, ezzel kényszerítve hogy nézzem szemembe. - Véletlen volt, nem tudhattad, hogy ott vagyok. - rántottam vállat
-De akkor se kelletett volna őrült módjára viselkednem. - mentegetőzött tovább
-De ha nem viselkednél úgy, akkor nem is te lennél! - magyaráztam úgy, mint aki teljesen hülye, mire csak felnevetett és megölelt.
-Nem vagy normális. - nevetett fülembe. - Miért nem mondtad el, hogy rád ugrottam? - tette fel a következő kérdést.
-Ez a mi kettőnk titka! - suttogtam
-Köszönöm! - puszilta meg arcom
-Igazán nincs mit Son Goku.

Komit légyszíves:)

36. Bebe és Sese

Sziasztok, kicsit - nagyon - megkésve igaz, de hoztam az új részt:) Nagyon sajnálom, hogy csak most, de eddig sose úgy alakultak a napjaim, mint ahogy azokat elterveztem:|
De nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket, nagyon jól estek*-* És nem hagyom abba a blogot megígérem!:) De nem rizsázok annyit itt a rész:)
I hope you like it!♥

-Gyerünk hagy halljam! - kiabált Selly a mikrofonba - I, I love you like a love song baby. - énekelte a közönséggel együtt. Óriási tömeg volt az arénába. Bárhova néztél mindenhol emberek, akiknek a kezébe ott villogott a fényképezőgép, vagy épp egy 'I love you Selena'-as tábla.
Lily-vel mosolyogva figyeltük a színpad mellől a barátnőnket, aki felszabadultan táncolt és énekelt a színpadon. Annyira jó érzés volt őt élőbe látni, hogy az valami elképesztő.
Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve előkaptam zsebemből a telefonom, beléptem rajta az üzenetírásba és pötyögni kezdtem. Egyetlen egy mondatot írtam ami, az "I love you like a love song baby:$(L)" volt. A címzett pedig az én szőke hercegem. Miután elküldtem visszaraktam a készüléket a zsebembe és tovább figyeltem a koncertet. A szám már lassan kezdett a végére érni, mikor Lily arrébb húzott egy csendes folyosóra.
-Bella kérhetek valamit? - nézett rám félve, mire csak bólintottam - Elmehetek Zayn-nel? - harapott alsó ajkába. Komolyan, mint egy kislány, aki épp engedélyt kér az anyukájától.
-Miért ne mehetnél? - néztem rá értetlenül
-Csak nem akarom, hogy Selly megharagudjon vagy valami. - magyarázkodott
-Ne butáskodj! - legyintettem - Menj nyugodtan. - mosolyogtam rá
-Köszönöm. - ölelt meg - De megyek, szia! - indult az ajtófele, közbe még intett egyet mire én is köszöntem, majd vissza mentem a színpadhoz, ahol Selena már nem énekelt.
-Köszönöm szépen srácok! - beszélt a mikrofonba - Sajnos elérkeztünk az utolsó számhoz. - ahogy ezt kimondta egy óriási 'Óóó' csendült fel az arénában - De ne csüggedjetek, még fogunk találkozni! Viszont még nincs vége, tehát a következő dal amit énekelni fogok egy olyan szám, amiben az egyik legjobb barátnőm segített, vagyis neki köszönhető, hogy ez a szám megszületett. - egy kósza pillantást vetett rám, majd vissza a tömegre - Tudjátok, hogy mindannyian gyönyörűek vagytok, és álljatok ki magatokért, különben csak sodródni fogtok az árral. Nekem nagyon sokat jelent ez a szám, tehát kezdjük! - mosolyodott el, majd a zene felcsendült.
-I wouldn't wanna be anybody else hey.(Nem akarok más lenni, hey) You made me insecure Told me I wasn't good enough.(Bizonytalanná tettél. Azt mondtad nem vagyok elég jó.) But who are you to judge? When you're a diamond in the rough(De ki vagy te, hogy ítélkezz? Amikor egy csiszolatlan gyémánt vagy) I'm sure you got some things You'd like to change about yourself(Biztos vagyok benne, hogy van néhány dolog Amit szeretnél magadon megváltoztatni) But when it come to me I wouldn't wanna be anybody else(De mikor oda jössz hozzám. Nem akarok más lenni) - énekelte, majd a színpad arra az oldalára jött ahol én álltam, és rám mosolygott. Tudja, hogy nekem fontos ez a szám, és neki is, hisz együtt írtuk a rehab után. Rá mosolyogtam, majd csendben figyeltem tovább.
Annyira imádom benne, hogy az összes számát átéli, de talán ez az egyik olyan szám, amit még jobban, mert köze van hozzá. Ez a dal nem más által íródott, mint a többi. Félreértés ne essék imádom az összes számát, de ez valahogy más. Ez az ami tiszta szívből jön neki. Nem kell erőltetnie ennél az érzéseit, mert ha jobban megfigyeljük az arcát, a mozdulatait vagy akármit, észre lehet venni, hogy ezeket magától csinálja, és nincs koreográfia, mint a többi számához.
A gondolat menetemből az zökkentett ki, hogy Selly már nem énekelt csak a közönség, ő viszont ott állt és szemét törölgette. Nem tudta tovább énekelni, pedig még az utolsó refrén hátra volt.
-Sajnálom srácok. - szipogott a mikrofonba - Elképesztőek vagytok komolyan mondom. Nagyon köszönök mindent, hogy kiálltok mellettem, és hogy most itt voltatok. Imádlak titeket! Ti vagytok a világon a legjobb rajongók. Szeretlek titeket Selenator-ok! - ahogy ezt az egy szót kimondta, mindenki elkezdett sikítani a stadionba, Selena pedig leszaladt a színpadról egyenesen felém. Ahogy hozzám ért, egyből a nyakamba borult és úgy szipogott tovább. Nyugtatásképp a hátát simogattam.
-Bella ugye tudod, hogy mindig számíthatsz rám?! - hajolt el tőlem és a szemembe nézett - Te már a testvérem vagy! - kezdett megint sírni.
-Te is az vagy nekem! - kezdtem el könnyezni. Nem tudom mire fel ez a nagy érzékenység, de valahogy belőlem is előjött. - De mi a baj? Miért sírsz? - töröltem le egy könnycseppet arcáról.
-Lényegtelen! - rázta fejét mosolyogva - Szeretlek Bebe! - ölelt meg jó szorosan. Úr isten komolyan azt mondta, hogy Bebe? El sem hiszem. Ez még akkor ragadt rám, mikor még nagyon kicsik voltunk és nem tudtuk kimondani egymás nevét, de nagyon ritkán hív így, mikor tudja, hogy valami baj fog következni.
-Én is Sese! - fúrtam arcom nyakába. Így álltunk kábé 2-3 percig, majd Selly felhozta az ötletet, hogy menjünk el valamerre ketten, amibe én persze egyből bele mentem.
Bementünk az öltözőjébe, ő elment gyorsan lezuhanyozni, addig én a kanapéra leültem és elővettem a telefonom. Volt egy olvasatlan üzenetem, ami kitől mástól, mint Niall-től jött. Gyorsan megnyitottam és olvasni kezdtem: Én is szeretlek!(K):$♥ Ennyi állt az üzenetben, de már ez boldogabbá tett. Mivel Sel még csak most kezdet el zuhanyozni - a csap hangjából ítélve - , így még felléptem twitter-re is.
A követőim száma megint nőtt, és már közelítettük a 400 ezret is. Gyorsan twitteltem egyet:

BellaElla:  az egyik valaha volt legjobb koncerten!^^ @selenagomez büszke vagyok rád!:)<3 

 Ahogy ezt elküldtem megnéztem az értesítéseket, és akkor vettem észre, hogy Demi egy képet töltött fel, amin vele vagyok még a bulin. A kép alatt ez állt:

 demetria lovato: az én bébimmel<3 haha @bellaella imádlak csajszi♥ 

Mosolyogva olvastam el, majd válaszoltam neki, egy tömör mondatban.

BellaElla: @ddlovato én is szeretlek!♥

Még egy kicsit elidőztem itt és megnéztem pár cikket, addigra már Sese is elkészült, és mosolyogva jött ki a fürdőből.
Még beszéltünk pár emberrel, majd pedig bepattantunk a kocsiba és útnak indultunk valamerre.

*  *  *  *  *  *

Egy csendes kis kávézóba jöttünk, ahol alig volt pár ember. Ahogy beléptünk ajtó fölött egy kis harang jelezte, hogy valaki az épület ajtaját kinyitotta. Óvatosan becsukva magam után követtem Selly-t amíg egy eldugottabb helyhez sétált, majd ott helyett foglalt, és vele szembe én is lecsüccsentem. Ahogy leültünk egyből egy ötvenes éveiben járó, őszes hajú bácsi lépett felénk.
-Jó estét Mr. Grant! - köszönt mosolyogva Selly, akkor ismeri a bácsit
-Jó estét Mrs. Gomez. - köszönt vissza a bácsi - És persze önnek is jó estét! - fordult felém mosolyogva, mire én is rá mosolyogtam. - Mit hozhatok önöknek?
-Két forrócsokit szeretnénk. - nézett rá Sel, a bácsi csak bólintott és már ment is.
-Honnan ismered? - kérdeztem, mikor az öreg úr már hallótávolságon kívül volt.
-Szoktam idejárni így estefelé, és valamikor vele szoktam megvitatni a gondokat. - mosolyodott el - Nagyon kedves öregember és tudom, hogy nem dobna fel a magazinoknak csak azért, hogy egy kis pénzt keressen.
-Tényleg annak látszik. - helyeseltem vele - És milyen gondokat szoktál vele megvitatni? - húztam fel szemöldököm kíváncsian.
-Mindenfélét. Amikor nem tudok veled vagy Lily-vel beszélni, akkor ő az a személy aki lelket önt belém. - nézett el a pult felé, ahol Mr. Grant már hozta is az innivalónkat.
-Hölgyeim. - tette le elénk a két gőzölgő bögrét
-Köszönjük! - szólaltunk meg egyszerre, mire ő csak elmosolyodott és tovább állt. Lassan szürcsölgetni kezdtük a krémes csokoládénkat, csak ugye forró volt, így nem nagyon lehetett.
-És miért jöttünk ide? - bukott ki belőlem, mire furcsán nézett rám - Selly mi a baj?
-Semmi! -erőltetett egy mosolyt
-Csak akkor szoktál Bebe-nek hívni, ha valami baj van, vagy baj fog történni. Légyszíves mondd el! - néztem rá könyörögve, asztalon heverő kezemet a kezére simítottam. Szemét lesütötte, vett egy mély levegőt, majd megszólalt.
-Szakítottunk Taylor-ral. - suttogva mondta ki, mintha nem akarná, hogy bárki is tudjon róla.
-De hát miért? - értetlenkedtem - Olyan jól megvoltatok.
-Az csak a látszat volt. - emelte rám tekintetét - Nagyon erőltettük ezt a kapcsolatot, de rájöttünk, hogy csak barátként tekintünk egymásra.
-Sajnálom! - húztam el a szám. Tényleg sajnáltam, hogy szétmentek, hisz olyan jól mutattak egymás mellett, és reméltem, hogy végre Selena is talált magának egy rendes fiút.
-Én is, de az van. Az élet attól megy tovább! - kacsintott egyet, majd beleszürcsölt az előtte lévő bögrébe, de elfelejtkezett róla, hogy forró, így elfordította a fejét és a padlóra köpte azt. - Forró, forró, forró! - kezdett el kényeskedni, közbe száját legyezte. Először nem tudtam mit csináljak, majd ijedten szaladtam a pulthoz, ahonnan Mr. Grant egy pohár vizet adott a kezembe, majd azzal visszasiettem az asztalunkhoz, és Selly arcába öntöttem.
-Szerintem azt nem oda kelletett volna. - súgta a fülembe Mr. Grant, látva Sel meglepődött-mérges arcát. Ettől a látványtól nevethetnékem támadt, amit sajnos nem tudtam vissza tartani, de még az öreg úr is elkezdett kuncogni.
-Bella! Most komolyan?! - nézett rám komolyan a vizes lány, de ő se bírta sokáig, elnevette magát. Miután kinevettük magunkat, Sely készségesen elment egy felmosóért, és neki látta a barna trutyi felmosásának.
-Olyan ismerős ez nekem! - tettettem gondolkozást, mire furán nézett rám, majd a felmosóra, és megint rám.
-Az első klipem. - harapott alsó ajkába. Míg ő elgondolkozva takarított tovább, én addig gyorsan előhúztam zsebemből a telefonom, és gyorsan csináltam róla egy képet. Mielőtt azonban észrevette volna, gyorsan visszaraktam a zsebembe, ő addig visszavitte a helyére a felmosót és visszaült helyére.
Az este további részében jókat beszélgettünk, és szinte mindent kiveséztünk ami csak eszünkbe jutott.
-Hiányzik a régi életem. - szólalt meg hirtelen.
-De azt hittem szereted azt, amit csinálsz?! - ráncoltam homlokom értetlenül
-Szeretem is, csak tudod néha elegem van a folytonos fotósokból, az utálkozókból. Néha azt kívánom bárcsak az a hétköznapi lány lennék, aki voltam. Akkor bármikor együtt tudnánk lógni, nem kéne több ezer kilométerre laknunk egymástól, melletted tudtam volna lenni akkor is amikor a legnagyobb szükséged volt a szeretteidre. - kezdett el könnyezni
-Jaj ne butáskodj már! - álltam fel, és beültem mellé - Velem voltál, csak nem személyesen, hanem itt. - mutattam szívére - Te segítettél a legtöbbet! - mosolyodtam el
-Ezt csak úgy mondod. - rázta meg fejét
-Elmondjak valamit? - néztem szemébe, mire bólintott egy aprót. - Amikor azt mondták a rehabilitáción, hogy gondoljak egy olyan személyre, akiből erőt meríthetek, az te voltál! - mosolyodtam el féloldalasan - Te nekem a  mindennapi hősöm vagy, mert hiába az utálkozók vagy bárki más, te mindig tudsz valami újat mutatni nekem. Híres lettél, de még mindig barátok vagyunk, és az a mosoly amit minden nap nyújtasz emlékeztet arra, hogy igen, még van helyem itt a világba, és küzdenem kell azért, hogy túlélhessem a mindennapokat. - néztem rá könnyes szemekkel, majd megöleltem. Olyan szorosan ölelt, mint még soha, de nem bántam, így én is viszonoztam. -  Te vagy az én első számú példaképem Selena Marie Gomez!

Tessék szavazni, és komizni!!:3

35. Nosztalgiázás

Hello! Jelentkeznék ez új résszel:D Remélem elnyeri a tetszéseteket!:)

Lenne egy kérdésem:  ENNYIRE NEM JÓ A BLOG? mostanság alig kapok kommenteket, ezelőtt meg volt h egy részhez kaptam 10 komit:o Most meg csodálkozok, hogy ha 3-at!:|
Légyszíves komizzatok, mert így nem tudom hogy van e értelme folytatnom vagy nem:| De most már a részek alatt is szavazhattok, és ha ott is látom a visszajelzéseket, akkor megpróbálok hamarabb részt hozni!:)

Másnap a telefonom vadcsörgése keltet fel. Álmosan az éjjeliszekrényhez nyúltam, majd fülemhez emeletem.
-Ki vagy és mit akarsz? - szóltam bele kómásan
-Szia Isabell, felköltöttelek? - szólt bele egy női hang, akit most épp nem tudtam megállapítani hogy ki az
-Ühüm. - dünnyögtem - Ki vagy?
-Meg se ismered a keresztanyád hangját? - nevetett fel - Szép!
-Bocsi, de korán van még. - kuncogtam - Mi a helyzet? - fordultam át hátamra, és a háttámlának dőltem
-Emlékszel arra a divatbemutatóra, amit 10éve minden nyáron megrendezünk, más-más országokban? - tért egyből a lényegre
-Arra, ahol vörös szőnyegen, paparazzok támadásán keresztül kell bevonulni?
-Pontosan!
-Igen, emlékszek. Miért? - ráncoltam szemöldököm
-Ezen az éven Los Angeles-be tartják, és neked is ott kell lenned!
-Mi? - lepődtem meg
-Muszáj, hisz anyukádé a cég, és eddig minden éve megjelentél, most sem hagyhatod ki!
-De mi van, ha én nem akarom? - szomorodtam el, és a takarót kezdtem el piszkálni - Legutoljára azzal voltam a címlapokon, hogy lecsuktak, meg hogy rehabra kerültem. Hogy álljak így oda ki?
-Ezzel rendbe tudod hozni az egészet! Figyelj, pénteken divatbemutató, mi holnap, azaz kedden utazunk oda. Majd beszélünk még rendben? - hallottam hangján, hogy elmosolyodik
-Rendben! - vettem egy mély levegőt
-Majd jelentkezem, puszi! - köszönés nélkül nyomtam ki a telefonom, majd visszaraktam a szekrényre. Körbe néztem a szobán, de már egy lány se volt itt. Kimásztam takaróm alól, majd be csoszogtam a fürdőbe, lezuhanyoztam, és elvégeztem reggeli teendőimet, majd utána a gardróbba mentem. Felkaptam egy halász gatyát és egy sima pólót, majd lementem.
A konyhából isteni illatok szálltak ki, így oda vettem az irányt. Meglepetésemre Selena sürgölődött ott, míg Lily az asztalnál ült, és nézett ki a fejéből.
-Itt mi történik? - léptem a vörös démon mellé, mire mindketten rám kapták tekintetüket
-Hogy kerülsz ide? - nézett rám ijedten Selly
-Öhm...itt nyaralok?! - néztem rá furcsán
-Azt hittük, vagy délig alszol. - nézett rám Lily
-Greta hívott, és már nem tudtam vissza aludni. - húztam el a szám - Amúgy mennyi az idő? - ültem le egy székre
-Fél tíz! - nézett a falon lévő órára Lily, mire kidüllesztett szemekkel néztem rá.
-Hajnal van. - nyögtem ki, mire a két lány felnevetett - Amúgy mi ez a nagy sürgölődés itt?
-Semmi! - vágták rá egyből. Valami itt nagy bűzlött, és ez nem a kajak volt.
-Na, mondjátok már! Addig fogok kényeskedni amíg el nem áruljátok! - néztem rájuk
-Na jó! - adta be a derekát Selly - Megakartunk lepni reggelivel! - nézett rám szomorúan
-Nehogy azt mondjátok, hogy a buli miatt! - döntöttem hátra a fejem - Vegyétek annak, hogy így köszöntem meg, hogy itt nyaralhatok!
-És én? - állt mellém Lily
-Te pedig, hogy mindig mellettem voltál a nehéz időkben! - mosolyogtam rá, majd megöleltem
-Imádlak! - puszilt meg, mire csak nevetve elváltam tőle, majd Selenához sétáltam, és őt is megöleltem.
-Szeretlek te idióta! - nevetett, majd egy nagy cuppanóst nyomott arcomra
-Én is te dinka! - elhajoltam tőle, majd a kajára néztem amit nem rég kezdhetett el - De azért elfogadom a meglepi kaját, szóval felmegyek nagyihoz és úgy teszek, mint aki nem tud semmit! - kacsintottam
-Rafinált! - rázta a fejét mosolyogva, majd a lépcsőn fel szaladtam, egyenesen nagyi szobája felé

Selena szemszöge:

Ahogy felment Bella, egyből visszafordultam a tűzhely felé, ugyanis a rántotta majdnem odaégett.
-Selena mondanom kell valamit! - szólalt meg Lily
-Mit? - mosolyogtam rá
-Nem fogsz örülni neki! - hajtotta le a fejét
-Mi a baj? Ugye nem akarsz te is haza menni? - néztem rá szomorúan, közbe a rántottát kiöntöttem egy tányérra, majd az asztalra raktam és mellé léptem
-Nem dehogy! - mosolyodott el - Másról van szó.
-Lily ne ijesztgess! Mondd már!
-Katie nagyiról van szó. - nézett rám könnyes szemekkel
-Mi van vele? Lily nyögd már ki, a frászt hozod rám!
-Megfog halni. - kezdett el sírni.
-Mi? - meredtem magam elé
-Valami betegsége van, és nincs sok neki hátra. - törölte meg szemeit
-Honnan tudod?
-A buli napján meghallottam ahogy Mandy-éknek mondja! El akartam mondani már akkor, de nem akartam elrontani a szülinapod! - zokogott
-Semmi baj! - húztam magamhoz, majd megöleltem. Borzasztó belegondolni, hogy nemsokára Bella az utolsó rokonát is elveszti. Mi lesz így vele? Ennek nem így kéne lennie! Szememből nekem is előbukkantak a könnyek, hiába próbáltam visszatartani.
Érzem, hogy amikor eljön az a pillanat, mikor Katie nagyitól is örök búcsút veszünk, Bella feladja, nem fog tovább küzdeni az élettel, hisz nem lesz ki támogassa. Hiába ott leszünk neki Lily-vel, és Niall-ék is, neki már nem lesz családja akiknek megmutathatja, hogy igenis képes elérni valamit az életbe, nem lesz ki miatt erős maradjon. Azon a napon kiszáll belőle az összes boldogság, és az erő. Az erő, hogy küzdjön, és éljen.
Merengésemet az ajtó csengő zavarta meg. Elhúzódtam Lily-től, így láttam, hogy arcszíne szinte megegyezik a haja színével annyit sírt, így inkább mutattam, hogy én megyek ajtót nyitni. Az előtérbe érve a kis tükrös szekrénybe néztem és én se néztem ki nála jobban. Szemem nekem is könnyes volt a sírástól, de próbáltam a pólóm aljával letörölni a könnyeket ami nem igazán ment, így inkább nem is próbálkoztam vele. Az ajtóhoz léptem, kezem a kilincsre csúsztattam, vettem egy mély levegőt, arcomra egy mosolyt varázsoltam, majd kinyitottam.
-Hello galambocskáim! - kiabált Louis, majd egyből meg is ölelt. A meglepődöttségtől először azt se tudtam mi van, de végül én is megöleltem.
-Szia Louis! - szólaltam meg rekedtes hangon. Ajj ez így nem lesz jó.
-Minden rendben? - jött mellém Liam, miután beinvitáltam őket
-Persze, miért ne lenne? - erőltettem egy mosolyt. Még szerencse, hogy színész vagyok és jól tudom leplezni az érzéseim néhány ember előtt.
-Lily? - nézett rám Zayn
-Konyha. - ahogy kimondtam a srác már el is tűnt előlem.
-Faith? - nézett rám Niall.
-Fent, de még ne menj fel légyszí! - néztem rá kiskutyaszemekkel, mire furán nézett rám
-Csak nem öltözik? - csillant fel Harry szeme, Hanna pedig nyakon csapta - Most mi van? Csak segíteni akartam neki. - vigyorgott
-Hidd el, más segítségét kérné. - kacsintott rá a szőke lány, mire mindannyian Niall-ra néztünk
-Inkább gyertek a konyhába! - forgattam meg szemeim, majd elindultam. Szerencsére az itt elhelyezkedő párocskánk már abba hagyta az enyelgését, így nyugodtan ültem le az egyik székre.
-Hé mi a baj? Mindkettőtöknek piros a szeme. - nézett felváltva ránk Zayn
-Nincs semmi! - rázta fejét Lily egy apró mosoly kíséretében
-Én meg Taylor Lautner vagyok! - ölelt át Harry, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá - Ja bocsi! - vakarta tarkóját idegesen - De most mondd azt, hogy nem hasonlítok rá!
-De nagyon, csak nehogy megemlítsd valakinek, mert még el is hiszi! - veregettem meg mellkasát, majd felálltam és a pulthoz sétáltam nekik háttal. A srácok felröhögtek.
-Mi a baj? - sétált mellém Hanna, nekem pedig újra könnyek szöktek a szemembe
-Egyedül fog maradni! - suttogtam, hogy csak ő hallja, felé fordultam és megöleltem. Hátam simogatta nyugtatás kép, de nem nagyon használt.
-Na jó, mi történt? - szólalt meg Louis komoly hangon
-Selena összeveszett Taylor-ral. - szólalt meg Lily, mire ijedten fordultam felé. Nem lehet, hogy tudják! Igen van egy kis nézeteltérés köztünk, de eddig senkiről nem szóltam nekik, majd talán akkor amikor végleg vége.
-Jaj már azt hittük valami komolyabb. - nevetett fel Zayn, mire értetlenül néztem rá - Bocsi! - hallgatott el.
-Ki ette meg a rántottát? - néztem az asztalra ahol is a kaját hagytam, de annak csak hűlt helyét láttam.
-Liam-el éhesek voltunk! - vakarta tarkóját Niall
-Kend rám az egészet! - sértődött be az említett
-Kedves fiúk, ha nem zavar az Bella-nak lett csinálva! - temettem arcom két tenyerembe
-Hoppá! - szólaltak meg egyszerre, mire csak elnevettem magam

Bella szemszöge:

Ahogy felértem egyből bebújtam nagyi mellé az ágyba, úgy mint a kicsik. Elmerengtünk, és egy kicsit nosztalgiáztunk is.
-És arra emlékszel, amikor nagyapád próbálta megtanítani a palacsintasütést, és amikor feldobtad a levegőbe a palacsintát fent ragadt a plafonon? - nevetett nagyi
-Igen! - nevettem fel - Újra kelletett festeni a mennyezetet annyi odaragadt és ott maradt a nyoma. Hé és az, amikor zongoráztam és nagyapa mindig megtáncoltatott? - néztem rá
-Igen. - mosolyodott el - Tudod soha nem hittem volna, hogy olyan férfit fogok találni aki annyira fog szeretni, mint ő. Elmeséljek valamit? - nézett rám kíváncsian, szeme az örömtől csillogott. Bólintottam egyet, majd fejem a mellkasára helyeztem és még jobban magunkra húztam a takarót. - Amikor megismertem a nagyapád annyi idős voltam, mint te sőt még két évvel fiatalabb is. Én jómódú családba nőttem fel, míg James, a nagyapád árvaházban nőtt fel. Amikor megláttam őt tudtam, hogy valami köt hozzá. Sokszor találkoztunk titokba, hisz az apám nem engedte, hogy láthassam mondván, ő nem közénk való. Minden találkozást jó alaposan megszerveztünk és ez így ment hosszú ideig, míg egyszer le nem buktunk. Az édesapám nagyon megharagudott, ezért tett róla, hogy ne láthassam többet. Egy bentlakásos iskolába küldött ahova csak lányok járhattak, így végképp semmi esély nem volt rá hogy találkozzunk. Egy év után 18 évesen hazamentem azzal a tudattal, hogy James elhagyott, hisz apám bemesélte nekem. 1966. nyarán újra találkoztunk. Más volt, nem az akit megismertem. Kezdte rendbe hozni az életét. Kiderült azért nem keresett, mert az apám neki is bemesélte azt amit nekem, csak persze fordítva. Akkor tudtam, hogy én nem akarok mást és ezt bejelentettem a családomnak is, akik nagy meglepetésemre beleegyeztek, ugyanis nem akarták hogy elszökjünk. Azon az éven, nyár végén az esküvőt is megtartottuk. Rá két évre megszületett apukád. Boldogan éltünk és bekövetkezett nála is ugyan az, mint nálunk. 18 évesen beleszeretett a mindössze 16éves anyukádba, Amanda DeLuce-ba aki árvaházba nőtt fel. Félt hogy elfogjuk tiltani egymástól őket, de tudtuk, hogy ezzel nem érünk el semmit és hagytuk, hagy legyenek boldogok. Amanda-nak mindig is nagy álmai voltak és addig küzdött, míg el nem érte azokat. A legnagyobb álma tudod mi volt? - nézett le rám
-A divatcég. - bólintottam, mire megrázta a fejét
-Nem aranyom. Az álma 3 gyönyörű és épséges gyermek volt, akiket meg is kapott. Csak utána következett a divatcég. Annak beindulásába mi is segítettünk, így létre jött a nagy DeLuce Divatház, ő pedig a divatkirálynője lett. Persze előtte apukáddal összeházasodott mindössze 19 évesen, de a nevét nem vette fel és lám 20 évesen megjött az egyik nagy álma: Tom. Innentől  foglalkozott a divatházzal, utána 23 évesen jöttél te, a divatkirálynő örökös, és 28 évesen, pedig Max. Akkor volt a világon a legboldogabb, mikor tudta, hogy minden amit elképzelt valóra vált, hisz volt egy szerető, gondoskodó, férje, aki orvos volt, volt egy divatcége, amiben barátai segítettek, és három aranyos kis csöppség. - simította egyik kezét arcomra.
-Köszönöm, hogy elmesélted! - bújtam hozzá még közelebb, arcom a nyakába fúrtam és nagyokat szipogtam.
-Ez a legkevesebb! - simogatta hátam - Gyere adni szeretnék neked valamit. - tolt el óvatosan magától, és az éjjeliszekrény fiókjába nyúlt. Elővett egy kis barna dobozkát és abba kezdett el keresni valamit. Szemem megtöröltem, hogy lássak is valamit, majd törökülésbe tornáztam magam. Közbe nagyi is előhalászta azt amit szeretett volna. A tenyerébe rakta azt a valamit, majd felém nyújtotta. Egy gyönyörű nyakláncot tartott tenyerébe. Bronzos nyakláncot, amin egy kis masni volt, és egy medál. Egyszerűen mesés volt.

-Ezt a nyakláncot, még én kaptam James-től azon a bizonyos nyáron. Később, ahogy Peter felnőtt neki ajándékoztam, hogy annak a lánynak adja oda akit a legjobban szeret, így Amanda-é lett. És most ezt szeretném neked adni. Tudom, nem így kéne de te is add oda annak a fiúnak, aki sokat jelent számodra és akit a legjobban szeretsz. Ha ő is viszont szeret nem fogja érdekelni, hogy masnis és elfogadja. - mosolygott
-Uram isten nagyi! - tettem szám elé kezem - Köszönöm szépen! - öleltem megint jó szorosan.
-Hé azért nem kell megfojtanod! - nevetett
-Bocsi! - húzódtam el tőle mosolyogva, a nyakláncot elvettem és a mellettem lévő éjjeliszekrényre raktam. - De mik vannak még abba dobozba? - hajoltam felé
-Nem gondolod, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik? - csapott kezemre mosolyogva, de megláttam egy képen az arcom, így egyből sejtettem, mik lehetnek.
-Nagyi, ugye azok nem azok a képek?! - néztem rá szenvedve
-Talán. - nézett rám sejtelmesen
-Kérem! - nyúltam érte, de eltartotta
-Khm..- köszörülte meg valaki a torkát. Az ajtó felé néztem, és csodálkozva néztem végig a kis társaságon. Itt volt Selena, Lily, Hanna és a fiúk. Nem is hallottam ajtó csengőt, lehet annyira belemerültem nagyi történetébe.
-Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, de nem állt szándékomba felkelni
-Gyertek be nyugodtan! - mosolygott rájuk nagyi
-Jó napot! - köszöntek illedelmesen, majd mindenki helyet foglalt. Mellém bebújt Selly, elé Hanna, ő mögé Louis, mellé Harry, velem szembe Niall, mellé Liam, és végül Zayn, az ölébe Lily-vel.
-Milyen képeket nézegettek? - nézett el vállam fölött Selly
-Megmutatom! - nyitotta ki nagyi a kis dobozt. Elképedve néztem rá.
-Nekem nem akarod megmutatni, de másoknak igen? - durciztam be - Én se, ők sem!
-Tessék megmutatni, kíváncsiak vagyunk! - bólogatott Liam. Mérgesen néztem rájuk, majd a takarót a fejemre húztam, már amennyire tudtam.
-Tessék! - szólalt meg nagyi. Mivel kíváncsi voltam, hogy melyik képet adta oda, így előbújtam. Ahogy ment körbe a kép jobban meg tudtam nézni.
-Ezek kik? - szólalt meg Zayn
-Selly, Bella, és én. - mosolygott Lily. Mind hárman még csak hét évesek vagyunk, és jégkrémes arccal integetünk a kamerába. Elmosolyodtam, hisz nagyon viccesen néztünk ki rajta. Jött a következő kép. Azon már nyolc-kilenc évesek lehettünk, amikor egy nagy költöztető kocsi előtt álltunk, plusz még Chaz.
-A búcsúzás. - suttogtuk egyszerre Selly-vel és Lily-vel, majd egymásra néztünk. Mindannyiunk szemébe könnyek szöktek, de próbáltuk kipislogni kevés sikerrel, ugyanis egy könnycsepp mindhármunknál kigördült.
-Kísérteties. - szólalt meg Louis, mire csak felnevettünk. Jött a következő kép, közbe én Selena ölébe dőltem, mire átölelt és kezeit a hasamra rakta. A követező kép, már idősebb korunkba történt, és ezen csak Lily-vel voltam. Épp egymást öleltük.
-Ez aranyos. - szólalt meg Harry, mire csak mosolyogva megráztam a fejem
-A következő kép a kedvencem. - szólalt meg nagyi, majd kivette a kis dobozkából. Kíváncsian kémleltem, mire rájöttem mit ábrázol. A naplementébe ugrottunk egyet mindhárman a part mellett. Ez a mostani születésnapomon készült.
-Na kitaláljátok, hogy ki kicsoda? - nézett végig Selly a fiúkon. Ők csak bólogattak, majd egy kis nosztalgia után elsorolták.
-Selena, Lily, és Bella! - néztek ránk, mire felnevettünk
-Nem, mert Bella, Selly, és én. - kuncogott Lily
-Meg se ismeritek a barátnőiteket? - nézett a mögöttem ülő lány Niall-re, és Zayn-re, mire csak mindketten rá nyújtották a nyelvüket. Közbe nagyi elővette a következő képet, ami Harry kezébe landolt, és kidüllesztett szemekkel nézte hol a képet, hol engem ami kezdett megijeszteni.
-Wow. - nyögte ki nagy nehezen birka. Gondoltam, hogy melyik képhez érkeztünk. A többiek kikapták a kezéből a képet, mire mindannyiuk szája elnyílt egy picit.
-Szátokat zárjátok be, mert belerepül a légy. - nevettem el magam
-Modell vagy? - nézett rám Liam
-Gyönyörű. - suttogta Niall, mire ajkamba harapva próbáltam vissza tartani a nagy vigyorom
-Nem, csak egy-két kép készült rólam. - mosolyogtam rá. - De ha így fogtok viselkedni a többi képet nem látjátok!
-Van többi? - nézett rám csillogó szemekkel Lou
-Persze! - válaszolt helyettem nagyi és elő is szedte azokat. A következő képen egy halvány rózsaszín, ruhába ülök a földön, és épp a hajamba túrtam bele.
-Meseszép! - suttogta Hanna
-Szerettem azt a ruhát. - gondolkoztam hangosan - Kár, hogy nem tarthattam meg. - húztam el a szám
-Kár, hogy nem láthatjuk rajtad! - nézett rám Niall, egy pimasz mosoly kíséretében
-És ez az utolsó kép. - rakta ki középre a következő képet.

-Ne ezt ne! - temettem arcom kezembe - Olyan közeli az a kép. - nevettem fel kínomba
-Az összes közül a legjobb! - szólalt meg Zayn, a többiek pedig csak helyeseltek. Nagyi mosolyogva nézett végig rajtunk, és nyomott a homlokomra egy puszit.
-Na jó menjünk! - tápászkodtam fel, mire mindenki megindult kifelé. Én még gyorsan az éjjeliszekrényről felkaptam a nyakláncot, átfutottam a mi szobánkba, és beraktam egy ékszeres dobozba, majd kifele mentem. Ahogy az ajtót zártam be, hirtelen két kéz simult hasamra.
-Megijesztettél! - fordultam felé
-Bocsi nem akartam, de már hiányoztál. - hajolt egyre közelebb, mire ajkait enyémekre nyomta. Először csak egy csók volt, majd ajka lassan elnyílt, ezzel bebocsájtást kérve enyémbe. Persze egyből utat engedtem neki, s nyelve vad táncra hívta enyémet. Keze derekamat simogatta, míg én a hajába túrtam. Sajnos egy idő után levegőhiányába el kellett válnunk.
-Menjünk! - húztam a lépcső fele. Nevetve jött utánam, és egyeneses a nappaliba mentünk, ahol a többiek helyet foglaltak.
-Ki turbékoltátok magatokat galambocskáim? - rebezsgette szempilláit Harry
-Te meg elfelejtetted bevenni a gyógyszered? - néztem rá komolyan
-Nincs is semmilyen gyógyszerem. - vágott hülye fejet
-Akkor írass fel egyet. - kacsintottam rá, mire mindenki hangos nevetésbe tört ki - Jajj tudod, hogy szeretlek! - mentem oda hozzá, és jó szorosan megöleltem
-Tudom, nyuszi! - rántott le maga mellé, amit egy kisebb sikítás követett, közbe az én szöszim is helyet foglalt mellettem, így teljes biztonságba éreztem magam.
-Selly, hol marad a reggelim? - néztem rá kiskutya szemekkel
-Niall és Liam megették! - nevetett fel, ami engem is nevetésre késztetett. Végül maradtunk annál, hogy inkább rendelünk pizzát, így mindannyian jól járunk.
A délután folyamán jól elszórakoztunk, egész nap mesét néztünk, az én nagy örömömre. Néztünk Spongyabob-t, Scooby-Doo-t, Pindúr Pandúrokat, Sonny a sztárjelöltet, és Varázslók a Wawerly Place-rőlt is. Jót röhögtünk ezeken, és nem maradhatott el az sem, ahogy Louis, és Hazza eljátszották a varázslókat. Olyan hülyeségeket mondtak, hogy már nem bírtuk ki nevetés nélkül, és létrehoztak egy új szereplőt is: Mr. Szkurlubuszt. Az nem tudom honnan jött ez az ötlet, de nekik van ilyen szereplő is.
Délután öt körül, pedig elkezdtünk készülődni, ugyanis este Selly-nek koncert, és Lily-vel elkísérjük. Olyan jó lesz végre élőbe látni, és hallani énekelni nem csak tv-be, vagy You Tube-on. Az emeleten kész káosz volt. Mindhárman kapkodtunk, és három fürdőbe zuhanyoztunk. Selena a Mandy-ék szobájában található fürdőben, Lily a mi szobánkba lévőben, én pedig az egyik vendégszobában. Amint kész lettünk egy száll törülközőbe álltunk mindhárman a gardrób előtt.

Selena fel vett egy világoskék farmer nadrágot, egy ACDC-s pólóval, és egy piros Converse cipőt, és egy kék napszemüveget, míg Lily egy rózsaszín farmert, egy Betty Booz-os pólóval, egy rózsaszín napszemüveget  és egy fehér Converse cipőt. Én pedig egy fehér gatyát, lila halálfejes pólóval, és egy lila Converse cipőt fekete napszemcsivel. Miután mindannyian felöltöztünk el is indultunk....



Komizzatok és szavazzatok!!!

34. Narry

Sziasztok:) el sem tudjátok képzelni mennyire ég a pofám, hogy majdnem 1hónapja nem volt rész:| ez a hülye suli mindig lefoglal:/ és még pluszba 1 hétig netem se volt hála anyámnak._. de most itt lenne remélem tetszeni fog, és próbáltam egy kicsit izgalmasabbra is írni remélem sikerült:) de nem dumálok:D puszi(K) 

I hope you like it!♥

A másnap, vagyis jobban mondva az aznap, punnyadással telt. Amint megérkeztünk a szállodába, mindenki ahogy volt, úgy dőlt el, ott ahol épp kényelmes volt neki. Volt aki a kanapén, valaki épp a kádba feküdt be, hátha ott kényelmesen tud józanodni. Én a legkényelmesebbet választottam: Niall ágyába a karjai közt.

Gyengéd simogatást éreztem, először karomon, majd egyre feljebb haladva, kulcscsontomon át arcomig, majd ott megállt. Egy halk nyöszörgést engedtem ki számon, majd átfordultam másik oldalamra. 

-Tudom, hogy felkeltél! - suttogta fülembe, kezét a takaró alatt hasamra simította. 

-Rosszul tudod! - mosolyodtam el, majd szép lassan felé fordultam. Egyik kezével a fejét támasztotta, és úgy nézett le rám. A függönyön átszűrődve a nap világította meg. Arcán egy kisfiús mosoly ült, de szemein látni lehetett, hogy nem igazán pihent sokat, velem ellentétben.

-Jó napot, csipkerózsika! - hajolt felém, száját enyémekre nyomta, és kaptam egy forró csókot.

-Most már az! - nyaltam meg ajkaim, miután elhajolt tőlem. - Mennyi az idő?

-Délután hat! - nézett csuklóján lévő órájára 

-Nem akarok felkelni! - nyűgösködtem, takarót a fejemre húztam, mire csak felnevetett. 

-Gyerünk!! - kezdett el csikizni, én pedig hangos sikításba törtem ki.

-Jó csak hagy békén! - nyögtem ki

-Ez a beszéd! - engedett el - Majd gyere ki, mindenki kint vár! - bújt be a takaró alá, egy puszit nyomott arcomra, utána pedig már csak az ajtó csukódását hallottam. Fejemről a takarót lehúztam, majd szép lassan felültem az ágy szélére. Meglepődve vettem észre, hogy nem a tegnapi ruhámba voltam, hanem egy pólóba, és egy rövidnadrágba, ami nem az enyém volt. Letudtam annyival, hogy biztos én öltöztem át, mielőtt lefeküdtem, csak annyira fáradt voltam, hogy nem emlékeztem rá, majd besétáltam a fürdőbe, egyenesen a zuhanya alá.

A meleg víz alatt jólesően áztattam fáradt testem, majd megmosakodtam a nekem ideszánt tusfürdővel, és kimásztam alóla. Beálltam a tükörbe gyorsan fogat mostam, hajamból a  hullámcsatokat kiszedtem, és hullámosan kiengedve hagytam. Visszasétáltam a szobába, egyenesen a bőröndömhöz, kikaptam belőle egy fehér fehérneműszettet, egy fehér atlétát, egy szürke hosszú melegítőnadrágot, felkaptam gyorsan őket, felhúztam még egy zoknit, egy fehér deszkás cipőt, és a nyakamba akasztottam egy keresztes nyakláncot, majd telefonom a kezembe fogva sétáltam ki. 

Niall-nek igaza volt, mindenki kint volt rajtam kívül. Mikor Louis meglátott egy hatalmas vigyor ült ki arcára. 

-Kezdek félni tőled! - mutattam rá, szám elhúztam, mire a többiek is felém fordultak 

-Nyugi nem kell! - nyugtatott meg Hanna, én pedig a falnak nekidőlve hallgattam tovább 

-Mivel az elmúlt egy hétbe elhanyagoltunk, és olyan rosszul bántunk veled, amiért pocsékan érezzük magunkat...- kezdte Zayn

-Ezért, ma meglepünk valamivel! - ujjongott Harry, én pedig csak unottan döntöttem hátra a fejem. Jól esik, hogy ennyire próbálják helyrehozni, de ahogy ezt felemlítik nekem az jut eszembe, hogy megcsaltam Niall-t, és valahogy szeretném ezt elfelejteni. 

-Már megbeszéltük, hogy elfelejtjük, nem? Akkor miért nem hagyjuk?!  - néztem rájuk, majd elindultam a konyhafele, de egy mellkas ebbe megakadályozott. Felnéztem és Liam-el találtam szembe magam. 

-Gyere élvezni fogod! - tolt a kanapé felé. Engedelmeskedtem neki, de nem a kanapéra ültem, hanem a kanapé elé a földre törökülésbe. 

-Hé, legalább egy kis életkedvet! - bökött oldalba Selena 

-Nem megy! Hulla vagyok! - dőltem vállára - Mesét akarok nézni! - suttogtam, mire hangos nevetésbe tört ki

-Te sosem változol! - rázta fejét, majd megölelt

-Miről megy a susmus? - hajolt közénk Lou 

-Női dolgokról. - nyújtottam rá a nyelvem, mire csak megforgatta a szemét, és elhajolt. - Na? - néztem végig a társaságon, mire Niall megköszörülte a torkát.

-Szóval....- kezdte - mivel nem szeretnénk sehova elráncigálni, ezért úgy gondoltuk, hogy itt lepünk meg. 

-Reméljük tetszeni fog! - vette át a szót Harry, majd kisétáltak a konyhába, és visszatértek egy dobozzal, és lerakták elém. A térdemre támaszkodtam, és a kis lyukakkal ellátott dobozt figyeltem. Óvatosan kikötöttem rajta a masnit, majd leemeltem a tetejét. Amikor megláttam, hogy mi van benne, elállt a lélegzetem. 

-Uram isten! - emeltem a kezem a szám elé

-Tetszik? - nézett rám a két fiú félve, én pedig kiemeltem a kiskutyust, és úgy néztem rájuk. 

-Hogy tetszik-e? Az nem kifejezés! Köszönöm! - mentem oda hozzájuk, Harry-t jó erősen megöleltem, figyelve a kutyusra össze ne nyomjam, majd Niall-nek adtam egy csókot a szájára, és leültem törökülésbe a földre, és ölembe vettem a kis jószágot.
-Annyira aranyos. Nagyon szépen köszönöm fiúk még egyszer! - mondtam, de közbe a kutyával játszottam
-Mi lesz a neve? - ült le mellém Niall
-Narry! -vigyorogtam rájuk
-Narry?! - kérdeztek vissza a többiek
-Narry! - bólintottam
-Miért pont az? - kérdezte Hanna
-Mert Niall-től és Harry-től kaptam!
-Ide piszkít én nem takarítok! - jelentette ki Louis, mire csak rányújtottam a nyelvem.
A délután további része kutyázással és mese nézéssel telt. Szerencsére Narry nem piszkított sehova, aminek örültünk, de nem tudtunk sokáig maradni, mert mennünk kelletett, szóval olyan fél nyolc fele elindultunk gyalog, és így meg is sétáltattuk a kutyulit.
Amint hazaértünk, egyből neki állt mindenki felköszönteni Selly-t, majd mikor meghallották az ugatást, egyből a kutyuval foglalkoztak. Szerencsére Mandy és Brian nem ellenezte azt, hogy itt maradjon, de a tisztaságáért mi felelünk. Végül kilenc fele felmentünk, és majdnem egyszerre elkapott minket az álom...

*  *  *  *  *  *

Másnap pont a boltból sétáltam ki, amikor a telefonom vad csörgésbe kezdett zsebembe. A sok szatyor miatt, kicsit szenvedtem az elővételével, de egyből felvettem.
-Szia Bella! - üdvözölt egy jó kedvű hang
-Szia Drew! - kuncogtam fel - Mizujs? - tettem át az összes szatyrot a bal kezembe, míg jobbal a telefont tartottam.
-Semmi, arra gondoltunk a srácokkal, hogy elmennénk valamerre, és jöhetnétek ti is Selenával, és Lily-vel?! Mit szólsz hozzá?
-Fú nem tudom, mert Selly ma egész nap próbál, Lily meg nem tudom mit tervez mára. - gondolkodtam hangosan - De mi lenne, ha átjönnétek hozzánk? - vetettem fel az ötletet
-Nem akarunk zavarni!
-Ne legyél hülye! - nevettem fel - Gyertek nyugodtan, én addig összeütök valami kaját!
-Te főzöl? Megyünk! - röhögött fel - Egy óra múlva ott leszünk! Szia. - köszönt, majd egyből ki is nyomta, és így én is visszatudtam rakni két kezembe a szatyrokat, és nem vágta a bal kezem. Hamarosan haza is értem, és ahogy beléptem a házba egyből Narry szaladt felém.
-Hát szia Narry! Mi van te cuki pofa? - guggoltam le hozzá, és a fejét kezdtem el simogatni. Egy ideig elszórakoztam vele az ajtóban, majd besétáltam a konyhába. Kipakoltam a szatyrokból, és neki is álltam a főzésnek. A kedvencemet csináltam, bolognai-t.
Már épp kész lettem, amikor nagyi sétált be a konyhába.
-De ritkán látlak főzni! - nevetett fel, mire csak mosolyogva ráztam meg a fejem
-Kérsz? - néztem rá, mire bólintott, és szedtem elő neki egy lapos tányért, majd tálaltam neki, és leraktam elé. - Jó étvágyat! - pusziltam meg, majd leültem vele szembe. Jóízűen kezdte el fogyasztani, ami engem nagy büszkeséggel töltött el, hisz mindent amit tudok főzni tőle, és nagypapitól tanultam, és ő a legnagyobb kritizálóm is.
-Te nem eszel? - nézett fel rám, mikor a felét már megette, én pedig csak megráztam a fejem - Isabell, ugye nem? - nézett rám szomorúan
-Jaj, dehogy nagyi! - forgattam meg szemeim - Mondtam, hogy annak a korszaknak vége! És fogok enni, csak megvárom Chaz-éket! - mosolyogtam
-Ó a kis Chaz jön át? - lepődött meg - De rég láttam azt a fiút. - mosolyodott el, majd tovább folytatta az evést.
-Hmm, de isteni illatok szálnak! - jött Lily is aki nagyot szippantott a levegőbe. - Csak nem bolognai? - lépett nagyi mellé
-Kérsz? - néztem rá, mire bólintott és helyet foglalt. Szedtem neki is, és míg ő is evett megemlítettem, hogy átjönnek Justinék, és mire befejeztem, már csengettek is. Elmentem ajtót nyitni, és a három srác állt előttem.
-Bella! - kiabált Chaz, majd jó szorosan megölelt. Utána jött, Rayn, és tőle is kaptam egy csontropogtató ölelést, majd végül Jus.
-Szia! - mosolygott kedvesen, majd megölelt. Majd miután ki ölelkeztünk magunkat, egyből a konyhába mentünk kajálni.
-Katie nagyi? - lepődött meg Chaz nagyi láttán. Igaz neki nem a rokona de Lily, Selly és Chaz nagyinak hívja őt.
-Chaz, de rég láttalak! - mosolyodott el nagyi is, majd jó szorosan megölelték egymást, végül nagyi fölment lepihenni mi pedig nekiláttunk a kajálásnak.
A fiúk miután elfogyasztották az adagjukat, megdicsértek, milyen jó szakács vagyok. Azután pedig betámadtuk a nappalit, ahol elkezdtünk X-box-ozni. Verhetetlen voltam mindaddig, amíg Justin le nem győzött.
Estig elszórakoztunk, utána kaptak egy hívást Pattie-től, hogy a formás hátsójukat tolják haza, így egyből útnak indultak. Sajnos Selena még mindig próbált a holnapi koncertre de meg is értem, hisz fontos neki.
Nyolc körül egyedül elmentem Narry-t megsétáltatni. A parton szabadon engedtem egy kicsit hagy tudjon szaladgálni, én pedig letelepedtem a homokba és rajzolgattam, amikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Niall neve állt, mire egyből elmosolyodtam.
-Hello. - köszöntem bele
-Szia. Mizujs?
-Semmi épp Narry-t sétáltatom. Veled?
-És, hogy viselkedik? - nevetett fel
-Nagyon jól, és imádom!
-Nálam is jobban? - szomorodott el
-Nincs az a személy, akit nálad jobban szeretnék! - pirultam el
-Szeretlek manó!
-Én is! - közbe szememmel a kutyust kerestem, de nem találtam sehol. Ajajj, nem lehet, hogy elkóborolt! -Niall, most le kell tennem, majd beszélünk. Szia szeretlek! - nyomtam ki gyorsan és elindultam Narry keresésére. - Narry! - kiabáltam, de semmi. Elmentem egy bokorig hátha ott lesz, de sehol nem találtam.
-Csak nem elkóborolt a kutyus? - szólt egy nagyon ismerős hang mögülem.
-Mi? Nem, de...- megfordultam, és Niall karjaiba volt a kis rosszcsont.
-Igen, látom! - nevetett fel
-Hogy találtad meg? - néztem rá értetlenül, közbe elé sétáltam
-Én hívtam el! - mosolyodott el ravaszan
-Szemét! - ütöttem mellkasára egyet - Bántott  téged, ez a rossz bácsi? - simogattam a kutyuli fejét
-Bácsi? - háborodott fel a szőkeség - Nem is vagyok bácsi! - durcizott be, mire csak megforgattam szemeim, és megöleltem.
-Hiányoztál! - fúrtam arcom nyakába, egyik kezét derekamra simította
-Te is! - puszilt hajamba - Mutatni szeretnék neked valamit! - tolt el óvatosan magától. Kezeit enyémbe csúsztatta és elkezdett húzni a víz felé, a kutyus mellettünk követett. Leültünk, ekkor Niall a hátáról levette a gitár tokot, amit eddig észre se vettem.
-Mire készülsz? - ráncoltam homlokom
-Tudod, mikor elmondtad azt a dolgot - direkt nem mondta ki -, akkor írtam egy számot neked. - a tokból kivette a hangszert, a kezébe vette, velem szembe ült. - Remélem tetszeni fog! - nézett szemembe, egy apró mosoly kíséretében, és neki kezdett. -I've tried playing cool girl when I'm looking at you(Próbáltam menő lenni, de mikor rád nézek) I can never be brave Cause you make my heart race(Sose leszek bátor, mert tőled hevesebben ver a szívem) Shot me out of the sky You're my kryptonite(Lőj ki az égbe, te vagy a kriptonitom) You keep me making me weak Yeah, frozen and can't breathe(Gyengévé teszel, lefagyok és nem lélegzek) Some things gotta get loud Cause if not, they just don't make you see(Valamit adnod kéne, mert meghalok, hogy lásd) That I need you here with me now Cause you've got that one thing(Szükségem van rá, hogy itt legyél velem, mert benned meg van az a dolog)So get out, get out, get out of my head And fall into my arms instead(Tűnés, tűnés, tűnés a fejemből, inkább omolj a karomba) I don't, I don't, don't know what it is(Nem, nem, nem tudom mi ez) But I need that one thing And you've got that one thing(De szükségem van arra a dologra, és benned meg van az a dolog) Now I'm climbing the walls But you don't notice at all(Megbolondulok, de te nem veszed észre) That I'm going out of my mind All day and all night(Hogy megőrülök, egész nap és egész éjjel) Some things gotta get loud Cause I'm dying just to know your name(Valamit adnod kéne, mert meghalok, hogy tudjam a neved) And I need you here with me now Cause you've got that one thing(Szükségem van rá, hogy itt legyél velem, mert benned meg van az a dolog) So get out, get out, get out of my head And fall into my arms instead(Tűnés, tűnés, tűnés a fejemből, inkább omolj a karomba) I don't, I don't, don't know what it is(Nem, nem, nem tudom mi ez) But I need that one thing(De szükségem van arra a dologra) So get out, get out, get out of my mind And come on, come into my life(Tűnés, tűnés, tűnés a fejemből, gyerünk, gyere az életembe) I don't, I don't, don't know what it is(Nem, nem, nem tudom mi ez) But I need that one thing And you've got that one thing(De szükségem van arra a dologra, és benned meg van az a dolog) You've got that one thing(Benned meg van az a dolog) - könnyekkel a szemembe hallgattam Niall dalát. Imádom a hangját, főleg amikor énekel - Get out, get out, get out of my head And fall into my arms instead(Tűnés, tűnés, tűnés a fejemből, inkább omolj a karomba)So get out, get out, get out of my head And fall into my arms instead(Tűnés, tűnés, tűnés a fejemből, inkább omolj a karomba) I don't, I don't, don't know what it is(Nem, nem, nem tudom mi ez) But I need that one thing(De szükségem van arra a dologra) So get out, get out, get out of my mind And come on, come into my life(Tűnés, tűnés, tűnés a fejemből, gyerünk, gyere az életembe) I don't, I don't, I don't know what it is(Nem, nem, nem tudom mi ez) But I need that one thing And you've got that one thing(De szükségem van arra a dologra, és benned meg van az a dolog) - A szám végére már rendesen sírtam. Sehogy sem tudtam abbahagyni, így inkább Niall karjaiba vetettem magam. Olyan felemelő érzés volt tudni, hogy itt van nekem.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - suttogtam, és még szorosabban bújtam hozzá-Tetszett? - kérdezte félelemmel a hangjában 

-Imádtam! - húzódtam el tőle, hogy szemébe nézhessek - Köszönöm. - hajoltam közelebb hozzá, majd egy hosszú puszit nyomtam szájára. 
-Szeretlek! - suttogta, majd ajkait enyéimre nyomta. Nyelve hamar bebocsájtást kért, amit persze nem is elleneztem. Egyik kezével a csípőmet fogta, míg másikkal mellettem támaszkodott, és egyre jobban tolt hátra. Óvatosan eldőltünk a homokba, közbe ráült csípőmre, de a csókunk egy másodpercre sem szakadt meg. Egyik kezem nyakára simítottam, míg másikkal arcát simogattam. Mivel levegőnk kezdett elfogyni, így Niall egy kicsit elhajolt tőlem, majd nyomott egy csókot a szám szélére, majd egyre lejjebb haladva, egészen kulcscsontomig, majd ott állapodott meg. Számat egy nyögés hagyta el, hisz élveztem azt amit csinált...nagyon is. Egy kisebb szívást éreztem nyakamon, majd több puszit is nyomott ugyan arra a helyre, utána pedig visszatért szám kényeztetésére. 
Nem bírtam tovább uralkodni magamon, így két kezemmel oldalán végig simítva elértem pólója aljáig, majd azt szép lassan elkezdtem felfele húzni. Szerencsére hamar vette a lapot, és hamar kibújt belőle. Ő sem habozott sokáig egyből pólóm alját kereste, majd miután megtalálta azt, gyorsan kibújtatott belőle, de nem tért egyből vissza hozzám, hanem először jó alaposan megfigyelte felső testem - már amennyire tudta a félhomályba. Míg én arcát néztem, addig ő alsó ajkába harapva tanulmányozta a nőiességem, de annyi szerencsém volt, hogy a felsőm alatt bikini felső volt, de még így is kellemetlenül éreztem magam, így inkább gyorsan magamra rántottam.

Niall szemszöge:

Nem gondoltam volna, hogy ennyire be fogok indulni, de nem szerettem volna túl lépni egy bizonyos határt, és azért nem így képzeltem el vele az első olyan dolgot. Igen, be kell valljam el gondolkoztam már azon a dolgon, de nem szeretném rá erőltetni vagy valami. 
Tudtam, hogy most kell leállnom, mert ha nem teszem meg később még nehezebb lesz. Lassítani kezdtem a tempón, majd egy utolsó csókot nyomtam Faith felső ajkára, és levegő után kapkodva elváltam tőle.
-Sajnálom. - suttogtam csukott szemekkel 
-Mégis mit? - értetlenkedett. Ránéztem és igaza volt. Nem tudom miért kérek bocsánatot, de valahogy úgy éreztem ki kell mondanom. 
-Semmit. - ráztam fejem mosolyogva, közbe feltámaszkodtam róla. - Menjünk, mert későre jár. - nyúltam kezéért és felálltunk mind a ketten. Leporoltuk magunkat, majd miután Narry-t is pórázra raktuk elindultunk. 
Gitárom a hátamon volt, jobb kezemmel Faith kezét fogtam, míg ő a másik kezével a kutyust sétáltatta. Lassan sétáltunk, hogy minél később kelljen elválnunk, közbe jókat beszélgettünk és nevettünk, végül pedig nagy nehezen elbúcsúztunk egymástól. 
A szállodáig gyalog mentem, mert én voltam olyan hülye, hogy kocsi nélkül jöttem. Ahogy a lakosztályba beértem a srácok egyből elkezdtek cukkolni, hogy mi történt, én pedig csak hozzájuk vágtam egy-egy gyümölcsöt az asztalról, majd bementem a szobámba és bedőltem az ágyba. Gondolataim akaratomon kívül is a ma estére kalandozott, pontosabban arra a részre mikor Faith megszabadult pólójától, és elém tárult gyönyörű teste. 
Lehet perverz vagyok, de hé 17 éves kamasz fú vagyok?!