Első rész

Hát itt lenne az első rész remélem tetszik:) Egy kicsit hosszú lett de remélem nem bánjátok:)

Végre megszólalt a csengő. Lily-vel egyszerre sikítottunk fel, hisz végre vége a sulinak és kezdetét vette hivatalosan is a nyár.
-Azt hittem már soha nem jön el ez a perc. - mondtam nevetve Lily-nek
-Az biztos hogy ez volt életem leghosszabb napja - nevettünk együtt

Gyorsan összepakoltuk a cuccainkat és nevetve hagytuk el az iskolát. Barátaink nem igazán vannak, a legjobb barátnőnk sajnos már nem tanul itt ő már a karrierjét egyengeti, aminek örülünk csak egy kicsit hiányzik. Így inkább csak mi vagyunk egymásnak.Lily-t kiközösítették mert elég nagy szája van és festett vörös haja van. Engem pedig folyton sajnáltak, amiből nem kértem, így mindenkivel bunkóztam.

De még azt se tudjátok kivagyok. A nevem Isabella Faith McCartney, de sokan csak Bella-nak vagy Ella-nak hívnak. 16 éves vagyok barna hajam és szemem van. Kedvenc színem a lila, kajám pedig a pizza. Lány létemre szeretek focizni és X-box-ozni. A nagymamámmal élek New York-ban, szeretek itt élni szeretem a nyüzsgést és hogy mindenki siet mindenhová.

A családomról csak annyit hogy a szüleim és két fiú tesóm négy éve haltak meg egy autó balesetben, ami részben az én hibám volt, így végül a nagymamámékhoz kerültem, de sajnos nagyapám egy féléve tüdőrákban meghalt. Mindenki azt mondja hogy egy élet vidám lány vagyok, pedig ez nem igaz. Kívülről erősnek mutatom magam, de belül szenvedek mindattól amit eddigi életem során átéltem.
Rólam egyenlőre ennyi elég lesz, Lily-ről pedig annyit hogy egy energia bomba és kb 9éve költözött ide.
-Úgye már bepakoltál holnapra? - kérdezte Lil izgatottan
-Háth nagyjából. De gondolom te már mindennel végeztél - nevettem
-Hát nem így ismersz?!-nevetett velem - Olyan jó lesz végre Lena-val találkozni, olyan rég láttuk már
-Igen, már nekem is hiányzik a sok hülyülésünk, de azért jó hogy az egész nyarat vele tölthetjük és hogy nem felejtett el minket még ha híres is lett. - gondolkoztam el
-Az biztos, de azért remélem mi is megismerkedhetünk pár sztárral. - szólt izgatottan
-Ha megint arra az 5srácra gondolsz, akkor remélem nem - hát igen mi tagadás Lily nagy One Direction rajongó. Ami meg engem illet azon a véleményen vagyok ha nem hallom őket akk semmi bajom velük.
-Na de most miért?! Amúgy is ők nem csak átlagos 5srác. Tök jó hangjuk van és sztem jól is néznek ki. - lehetett hallani a hangján hogy kicsit megsértődött
-Jaj Lil tudod hogy nem úgy gondoltam és nem akartalak megbántani. Sajnálom - néztem rá boci szemekkel
-Tudom, de jó volt hallani hogy sajnálod - vigyorodott el
-Gonosz vagy... - mondtam nevetve
Végül elértünk ahoz az úthoz ahol én jobbra ő pedig balra megy, így elváltak útjaink. Nem volt kedvem sietni ezért lassan sétáltam és elgondolkodtam. Eszembe jutottak a régi emlékek a mi kis csapatunkról a Fantasztikus 4-esrő. Ezen akaratlanul is elmosolyogtam.
Lassacskán, de hazaértem. A lakásunk kicsi, de otthonos. Mint mindig ma is isteni illatok szálltak a konyhából. Beérve az ajtón levettem a cipőmet kulcsomat pedig a szekrényre raktam, a táskámat meg csak ledobtam.
-Megjöttem. - mondtam nagyimnak és adtam egy puszit az arcára.
-Szia kicsikém - hát igen mindig így hív - Milyen napod volt? Gondolom már izgulsz a holnap miatt?
-Hát mi tagadás igen, már hiányzik Lena. - Megebédeltünk majd beszélgettünk egy kicsit majd végül én mentem pakolni.
A pakolás egy kicsit elhúzódott, mert hát közbe ment az MSN meg a zene. Nyolc körül elmentem zuhizni. Jól esett  a langyos víz, így kb15 percig áztattam magam, majd megmosakodtam kedvenc kókuszos tusfürdővel meg persze hajat is mostam szintén kókuszos samponnal és balzsammal. Miután ezekkel végeztem lemostam magamról és kiálltam a kabinból. Magam köré tekertem egy törölközőt majd beálltam a tükör elé. Hajamat most nem szárítottam meg, csak áttöröltem egy törölközővel, így holnapra szép hullámos lesz. Felkaptam agy pizsit ami egy francia bugyiból és egy nagy pólóból állt. Még gyors fogatmostam és kimentem a fürdőből. Így pont nagyival találtam magam szembe.
-Drágám nem vagy éhes?Ne csináljak valami vacsorát?-kérdezte mosolyogva
-Köszi, de nem vagyok éhes. Ahhoz túl izgatott vagyok - mondtam vigyorogva
-Rendben, akkor jóéjszakát Hope - mindig így hív mióta anyáék meghaltak, de nem bánom, és erről csak mitudunk
-Neked is - mosolyogtam rá és nyomtam egy cuppanosta az arcára. Gyorsan beszaladtam  a szobámba és beállítottam  a lila Blacberry-met reggel 8-ra hogy időben elkészüljek, mert hát a gép 10-kor indiul Los Angeles-be. Még gyorsba felmentem twitter-re és csipogtam egyet:

BellaElla: Holnapi nap:é Újra egy csomó hülyülés!:P

Majd elraktam a gépem és magam is holnapra. Nem is később már álomvilágban voltam:)

Na hogy tetszett?? Légyszi komizz:))