Egy óra kocsikázás után megérkeztünk egy nyugisabb tengerpart részhez.
-Gyere megjöttünk - szállt ki Niall a kocsiból, én pedig csak követtem
-Ez nagyon szép. - álmuldoztam
-Itt forgattuk az első klipünket. - mondta tök nyugisan
-Komolyan? Melyiket?? - kíváncsiskodtam
-A What Makes You Beautiful-t. Amit a múltkor énekeltünk a parton. - ment közelebb a vízhez és leült
-Kíváncsian várom majd a klipet! - ültem le mellé - Amúgy miért hoztál ide? - néztem rá
-Hát...izé...hogy tudjunk nyugisan beszélni - nézett a tengerre. Valahogy éreztem, hogy ezt fogja mondani.
-Van mit. - suttogtam, de szerintem ő is meghallhatta, mivel bólintott egyet
-Tudod, amit a srácok mondtak délelőtt az tényleg igaz. - nézett rám - Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy bambulok? - aprót bólintottam - Valójában azon gondolkoztam, hogy felhívlak, csak féltem. - hajtotta le a fejét
-Mitől? - néztem rá értetlenül
-Talán a visszautasítástól, talán, hogy látni se akarsz vagy talán, hogy te enm úgy érzel, mint én, ami most se kizár. - tette hozzá halkan, de meghallottam - Nem tudom pontosan. De tudod, eddig az összes barátnőmet úgy szereztem meg, hogy nagyszájú voltam, és be nem állt a szám, de te más vagy. Nem tudom miért, de az vagy, persze jó értelembe! - mosolyodott el
-Igen. Határozottan más lettem. - néztem szemébe
-Lehet azért, mert tényleg szeretlek, és kíváncsi vagyok, hogy ha te nem is szeretsz vagy kedvelsz eltudnám érni hogy mégis? Vagy inkább csak barátok, vagy ezek után már azok se? - nézett félve rám
Ezt is megértem, hogy egy fiú őszintén bevallotta mit érez. De nem tudom mit csináljak. Ha a szívemre hallgatok, akkor elmondom neki, hogy én is szeretem, ha viszont az eszemre, akkor az is azt mondja hogy próbáljam meg.
-Tudod mit, inkább hagyjuk az egészet. - feküdt le és behunyta szemeit
-Tudod gondolkoztam, mint ahogy a mai nap eddig egyfolytába. Emlékszel arra az estére, amikor a srácokkal először találkoztam? - néztem a tengerre
-Amikor a homokba feküdtél és sírtál?
-Pontosan. Azóta az este óta, valami bennem is megváltozott. Mintha kicserélnének, ha meglátnálak, vagy nem is tudom. De azt tudom, hogyha meglátlak, vagy ha beszélünk jobb kedvem lesz, és eddig ezt egy fiúnak sem sikerült elérnie, és eddig egy fiúnak se mondtam el ilyen őszintén, hogy mit is érzek.
-Tényleg? Akkor ez jót jelent? - hallottam reménnyel teli hangját a fejem felől. Felnéztem, és felém nyújtotta kezét, amit megfogtam és felálltam, így vele szembe kerültem.
-Aszt hiszem igen. - hajtottam le a fejem, de álam alá nyúlt, így kényszerített, hogy szemébe nézzek, ami csak úgy csillogott a boldogságtól
-Akkor szabad? - nézett szemembe, és lesandított számra. Aprót bólintottam, majd arca közelíteni kezdett.
Pulzusom az egekbe szökött, és azt hittem, hogy a szívem is kitör a helyéről. Leheletét éreztem arcomon, amitől kirázott a hideg, és a gyomromba előjöttem a pillangók. Bevallom vágytam csókjára, megakartam ízlelni ajkait. Arca kínzó lassúsággal közelített, keze derekamra csúszott, kezem lassan felvezettem vállára. Ajkai épp hogy hozzáértek ajkaimhoz, amikor megcsörrent a telefonom. Kelletlenül sóhajtottunk fel mindketten.
-Vedd fel nyugottan - suttogta
-Bocsi. - nyomtam egy puszit arcára, majd előhalásztam a telefonom a zsebemből - Igen?
-Szia Bella, itt Mandy. Remélem nem zavartalak meg?
-Szia Mandy. Nem dehogy mondd csak. - sétáltam kicsit arrébb
-Csak azért hívlak, mert Selenát-t nem tudom elérni, így gondoltam neked szólok, hogy Brian-nek, meg nekem el kellett utaznunk pár napra üzleti ügyben. Remélem nem gond.
-Persze, nem dehogy, majd szólok Lená-éknak is. - mosolyogtam
-Rendben, akkor jó szórakozást és a házat nem lerombolni! - nevetett
-Nem ígérek semmit. Szia jó utazást! - nyomtam ki a telefont. Ránéztem Niall-re láttam ő is telefonál, így gyorsan felhívtam Lily-t. Kicsöng...kicsöng...ki..
-Na szia. Milyen a randi? Jól csókol? Valami baj történt? - halmozott el egy csomó kérdéssel
-Lila levegőt is vegyél. Amúgy szia, csak megakartam kérdezni, hogy mit csináltok?!
-Szia csajszi. - köszönt Lena is - Mi jól elvagyunk, épp öltözködünk, mert Justin-nak lesz egy koncertje és meghívott minket, utána meg náluk alszunk. Gyere te majd te is.
-Az jó dolog, de nem hiszem, hogy menni fog mivel, nemtudom hol lesz a koncert, úgyhogy mindegy. Akkor nem is zavarlak titeket, jó szórakozást. Sziasztok szeretlek titeket.
-Mi is téged - raktuk le a telefont
Gondolkozó arccal indultam meg Niall felé. Egyedül leszek abba az óriási házba, nem valami megnyugtató érzés.
-Hé valami baj történt? - tűrte el egy hajtincsemet a fülem mögé
-Semmi csal Lená-ék meg a szüleik se lesznek otthon, és egyedül kell aludnom abba a nagy házba - túrtam bele hajamba
-Miért hova mennek? - ráncolta homlokát
-Lily és Lena JB koncertre, Mandy meg Brian pedig üzleti útra. - rántottam vállat
-Értem... - gondolkodott el - Megvan! - kiabált fel, amin jót kuncogtam - Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy megoldottam a problémád, hogy ne kelljen egyedül aludnod? - húzta fel szemöldökét
-Azt mondanám, hogy egy hős vagy. De mégis hogy? - ráncoltam homlokom
-Nem lenne kedved velem meg a srácokkal aludni a szállodába? - nézett rám félve
-Nem is tudom, a srácok mit szólnának hozzá? - húztam el a szám
-Örülnének neki - vágta rá - Na légyszíves - nézett rám nagy boci szemekkel. Ezeknek a szemeknek lehetetlen ellenállni. Tenger kék szemei még a szokottabbaknál is jobban csillogtak.
-Legyen - adtam meg magam, és indultunk a kocsi felé. Már majdnem elértünk hozzá, amikor Niall csuklómnál fogva vissza rántott.
-Tudod megakartam kérdezni valamit - nézett szemembe
-És mit? - pislogtam nagyokat
-Tudom, hogy még korai, meg minden, de azért reménykedek, szóval Isabella Faith McCartney lennél a barátnőm?
Ahogy kimondta ezt a mondatott szívem hevesen kezdett el kalimpálni, azt hittem kiugrik a helyéről, de azért sikerült kordában tartani.
-Niall James Horan - hangom megremegett - Igen lennék - mosolyogtam rá
Hatalmas mosoly ült szájára, majd arca közelíteni kezdett felém, de nem tiltakoztam. Kezem felvezettem nyaka köré, míg az övéi derekamra csúsztak. Ajkai meg érintették enyéimet, és elnyíltak, egyből vissza csókoltam.
Csókja lassú volt és édes, mint a méz, és nagyon jól csókol. Lábaim megremegtek, még szerencse hogy fogott. Eddig ilyet még egy fiúnál se éreztem. Most talán igazán szerelmes vagyok.
Sajnos levegőnk kezdett elfogyni, így csókunk is abba maradt. Még kaptam egy puszit felső ajkamra, majd végleg elváltunk egymástól.
Homlokát enyémnek döntötte, és úgy néztük farkas szemet egymással. Mindkettőnk arcán egy apró mosoly ült.
-Gyere menjünk - csúsztatta kezét enyémbe és ráfogott. Táskám gyorsan felkaptam magam mellől és indultunk a kocsi felé, és most el is jutottunk hozzá.
Bepattantunk és indultunk vissza felé. Néha-néha Niall rám pillantott, majd vissza az útra, és így ment egészen a szállodáig.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése