Reggel kipihenten ébredtem, nem is csodálom hisz már 11:28 volt. Megdörzsöltem a szemem és körül néztem a szobában, ahol nem volt senki. Gyorsan kipattantam az ágyból és beszaladtam a fürdőbe. Ott elvégeztem a reggeli teendőimet, majd beszaladtam a gardróbba. Még szerencse hogy mindhármunknak ugyan az a méretünk, így legalább eltudjuk csórni egymás ruháit.
Felkaptam egy egyszerű szettet, meg még raktam fel tust és spirált és már kész is voltam. Leszaladtam az emeletről a konyhába, ahol Lena és Lily volt.
-Jó reggelt..vagyis delet. - köszöntem
-Jó napot álom szuszék! - nevetett fel Lena
-Kérsz ebédet? Mi csináltuk! - büszkélkedett Lily
-Húú akkor az már nem lehet valami jó. - fintorodtam el - De lássuk miaz?!
-Pizza! - kiabálták egyszerre, majd raktak egy tányérra egy szelet pizzát és letették elém, meg persze maguknak is.
-Hmmm..egész jó. - néztem rájuk - Mondjátok majd meg a pizzázónak hogy jól tudnak sütni.
-Honnan tudtad hogy nem mi csináltuk? - döbbent le Lena
-Mondjuk hogy valahonnan ismerlek titeket?! - indult kijelentésnek, de végül kérdés lett belőle
-Én mondtam, hogy észre fogja venni. - nevetett Lily - Ja igaz is, de vajon honnan? - húzogatta szemöldökét
-Tudod édesem - kezdtem - lehet hogy ahol az észt osztották mi inkább a játszótéren ragadtunk és ott
-Húú az meglehet. - tört ki Lena-ból a nevetés
-Amúgy többiek? - néztem körbe
-Dolgoznak és majd este jönnek. - vágták rá egyszerre
-Értem..akkor mi a mai program? - tettem dűfel a számomra a legfontosabb kérdést
-Mi lenne ha elmennénk a plázába? - kérdezte Lil
-Nekem oké. - vágta rá Lena, majd rám pillantott
-Nekem is. Már kéne pár új cucc. - erre a kijelentésemre kidüllesztett szemekkel néztek rám - Most mi van?
-Hát ilyen kijelentést is ritkán teszel kb úgy...- i tt elgondolkodott - havonta egyszer - Lily nem szólt semmit csak helyeslően bólogatott
-Most ilyen kedvem van. - rántottam válat
-Okés akkor mehetünk is. - pattant fel Lena, elrakta a koszos edényeket a mosogatóba, felkapott egy cipőt meg egy baseball sapkát és napszemüveget -amit mi is- meg még gyorsan felszaladtunk egy-egy táskáért, beledobáltuk a fontosabb cuccokat és már indultunk is
Nem volt kedvünk sétálni, így Lena kocsijával mentünk. Most én kerültem hátra és Lily az anyós ülésre. Kb30 perc múlva meg is érkeztünk, és elkezdtünk járkálni a boltok között
4 óra múlva
-Még oda menjünk be lécci. - nézett ránk boci szemekkel Lily
-Jó de ez az utolsó bolt, mert 1 mindjárt leszakad a kezem a sok szatyortól és 2 mindjárt éhen halok. - néztem rá szigorúan
-Okés-okés csak gyertek már! - és már bent is volt az üzletben. Mi Lenaval, már hullák voltunk
-Lena - néztem az említettre - Lily mit ivott, hogy ilyen hiperaktív?
-Nemtudom, de szerintem egy karton energia italt. - nevetett
-Még ezt felpróbálom gyorsan és mehetünk. - szaladt Lily egy próbafülkébe és magára kapta a ruhát -Na milyen?
-Nagyon jól néz ki! - ámuldozott Lena - Nagyon csinos, de most már mehetünk? - néztem rá bociszemekkel
-Na jó akkor megveszem és mehetünk is!
-Halleluja! - tettük össze kezünket Lena-val. Lily gyorsan kifizette a ruhát, amjd elindultunk egy Mc Donald's felé
-Csajok ti mit kértek? - kérdezte Lena már a pultnál
-Én egy Big Mac menüt kólával és fagyival! - vágtam rá egyből
-Én egy Mc Chicken menüt és fagyit. - mondta Lily
-Én meg egy... - gondolkodott Lena - egy Mc Royal menüt és egy fagyit.
A srác aki a púltban állt kihozta a megrendeléseket amit Lena fizetett -ami ellen próbáltunk tiltakozni de sikertelenül- és leültünk egy eldugottabb asztalhoz és neki láttunk enni
Kemény félóra alatt végeztünk, majd fogtuk a szatyrainkat és elindultunk
Lena-t megállították egy páran autogrammért, meg közös képért, de hamar végzett és elértünk a kocsihoz A csomagtartóba beraktuk a szatyrokat, majd elindultunk Selly-ékhez és most én ültem elöl:D
Az út alatt végigdübörgött a zene a kocsiba, mi meg énekeltünk
Épp egy piros lámpánál álltunk, amikor megpillantottam egy személyt, aki 10 éves korom óta nem láttam. A Fantasztikus 4-es hiányzó láncszemét, aki most a barátaival deszkázott és vígan nevetett. Könnyháló fedte el szememet, de nem akartam sírni, így erőt vettem magamon
-Elfelejtett minket. - suttogtam, és egy könnycsepp gördült végig arcomon
-Kicsoda? - kérdezték egyszerre a lányok. Nem válaszoltam csak elmutattam arra amerre az illető állt, majd végleg kitört belőlem a sírás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése