25. Randi és az ajándék

sziasztok:D nagyon-nagyon sajnálom h eddig halogattam az új részt felrakását de mindig közbe jött valami=/ de most kárpótollak titeket ugyanis ez a rész eléggé hosszúra sikeredett:D lehet kicsit uncsi de remélem h attól majd tetszeni fog:D
és nagyon szépen köszönöm a komikat^^ nagyon örültem nekik:d igaz kicsit nehézkesen kaptam meg de legalább meglett:D

ehhez a részhez úgy gondoltam h jöhetne kb úgy 9-10 komi:D mit szóltok??:) remélem meg lesz:)

I hope you like it!♥ 






-Gyere, óvatosan. - navigált Niall
-Niall vegyük már le ezt az izét. - nyavalyogtam
-Reménytelen vagy! - nevetett. Éreztem a kendő kezd lazulni, majd végleg eltűnt szememről. Körbe néztem és a lélegzetem elakadt. Már sötétedett, de egy kisebb rész ki volt világítva, oda viszont egy kis út vezetett, ami szintén lampionokkal volt kivilágítva.

-Tetszik? - ölelt ár hátulról
-Uram isten! - csak ennyit bírtam mondani - Ezt nem kelletett volna. - fordultam felé és felnéztem szemeibe, éreztem, hogy arcomon egy könnycsepp fut végig.
-De igen is kelletett! - bólogatott - Miért sírsz manó? - két keze közé fogta arcom és hüvelykujjával letörölte a könnyem.
-Mivel érdemeltelek ki? - kérdeztem inkább magamtól
-Ezt én is kérdezhetném tőled. - kuncogott - Szeretlek Faith és azt akarom, hogy tudd! - végig szemembe nézett és úgy mondta. Minden porcikán hitt neki és igen én is szeretem, mindennél jobban.
nem szóltam semmit, mert nem tudtam mit, annyira jól estek szavai. Ajkaim övéire nyomtam és megcsókoltam. Azt hiszem amióta járunk ez volt az eddigi legszenvedélyesebb csókunk, nem volt gyors, de túl lassú sem és ezt nagyon élveztem. Levegőnk lassan kezdett elfogyni így elváltunk egymástól.
-Gyere. - húzott az asztal fele. Szótlanul követtem, közbe felmértem a terepet. Egy tengerpart mellett vagyunk - mondjuk én hülye jókor jövök rá. Nem hiszem el, hogy ezt mind miattam csinálta.
Elértünk az asztalhoz, kihúztam nekem a széket, leültem rá és már ment is a saját oldalára. Előttem volt egy tányér ami le volt fedve, nagyon kíváncsi voltam mi van alatta.
-Remélem ízleni fog. A srácokkal csináltuk. - vigyorgott büszkén
-Akkor már rossz nem lehet. - kuncogtam, majd egyszerre leemeltük a fedőt - vagy mit - róla. -Bolognai? Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - néztem rá elképedve
-Tippeltem? - mosolygott zavartan - Na jó, Selenáék mondták.
-A fiúk segítettek, Lenáék segítettek - gondolkodtam hangosan - Akkor mindenki tudott róla csak én nem? - tettettem felháborodottságot
-Sajnálom. - hajtotta le szomorúan fejét - Elszúrtam igaz? - nézett rám félve
-Erre egy valamit tudok mondani - álltam fel és oda mentem mellé, lehajoltam a füléhez: - Köszönöm! - pusziltam meg és beültem ölébe. először nem vette a lapot, majd jó szorosan meg szorította derekam.
-Nem haragszol? - nézett rám kutya szemekkel
-Hogy tudnék haragudni, olyas valakire aki ennyit fáradozott miattam? - túrtam bele hajába és megpusziltam
-Szóval becsaptál. ez esetben...büntetés jár! - állt fel velem az ölébe és a tenger fele kezdett el szaladni. Lehúzta cipőjét majd az én lábamról is levette topánkám, és elkezdett befele sétálni a vízbe.
-Niall tegyél le! - visítoztam és még szorosabban húztam magamhoz
-Ígérd meg, hogy nem csinálsz többet ilyet! - sétált még beljebb, í víz már a derekáig ért, ami azt jelentette, hogy nekem is vizes lett a szoknyám.
-Ígérem, csak tegyél már le! - és a következő pillanatban már a jéghideg vízben landoltam.
Gondoltam megviccelem, ezért kinyitottam a szemem a víz alatt - ami csípet mint állat -, kitapogattam lábát és kirántottam alóla. Miután végeztem tervemmel felmentem a felszínre és köhögve indultam el a part felé.
Már épp kiértem, amikor két kar fonódott hasam köré.
-Hova-hova?- suttogta fülembe, közbe szája hozzá ért fülcimpámhoz amitől kirázott a hideg
-Száradni. - kuncogtam
-Rossz válasz! - felkapott vállára és megint elkezdett a víz felé közelíteni
-Niall! Rakj le! - csapdostam derekát - Szép a boxered. Lila! - nevettem. Na igen a szemem pont a hátsójával volt egy szintbe.
-Köszönöm! - tett le maga elé nevetve. A víz csak bokánkig ért. - Nézd csak! - mutatott hátam mögé. Megfordultam és a lemenőben lévő napot pillantottam meg.
-Napnyugta. - suttogtam. Niall hátulról átölelt, kezeit hasamon fonta össze, állát vállamra helyezte, kezeim kezeire simítottam és úgy néztük.
A nap már félig eltűnt és gyönyörűen csillogott a tengeren. Elképesztő élmény volt, főleg azért mert Vele nézhetem. Lassan megfordultam karjai közt.
vizes hajtincsei az égnek álltak, arcán egy-két helyen ott volt a sós vízcsepp, szemei pedig csak úgy csillogtak és a szokásos mosoly megint virított száján. Kezei derekamat szorították és ő is arcom tanulmányozta, kezeimmel hátát cirógattam.
Késztetést éreztem, hogy kimondjam azt, amit már régóta kiakartam mondani csak a megfelelő pillanatra vártam és ez most az.
-szeretlek Niall. - néztem mélyen szemébe, közbe éreztem, hogy arcom kezd vörös lenni. Először nem kapcsolt és zavarodottság futott át rajta, majd miután leesett neki mit is mondtam egy óriási vigyor kerekedett arcán. felkapott és úgy kezdett el pörögni, ijedtembe felsikítottam, majd nevetve nyomtam szám övéire.
Szája elnyílt és nyelve utat tört magának. Lassan, de még is érzékien csókolta, kezeivel derekam simogatta. Ahol hozzáért csupasz bőrömhöz égetett, jobb kezemmel hátát cirógattam, míg ballal a hajába túrtam. Olyan jó volt tudni, hogy itt van velem és szeret. sajnos oxigénünk kezdett elfogyni, ezért lassan abba maradt csókunk is, még kaptam egy puszit felső ajkamra, majd végleg elváltunk egymástól.
-Ugye tudod, hogy most tettél a világ legboldogabb fiújává? - nézett rám mosolyogva és megint felkapott és pörgött. Nem értem hogy bír ennyi forgást.
-Most, hogy mondtad tudom. - nevettem - De tegyél le! - csaptam vállára, majd a következő pillanatban már a földön feküdtünk, Niall pedig felettem támaszkodott.
-Megfelel hölgyem? - szólalt meg nagy komolysággal
-Igen Mr.! - mentem bele a játékba - Csak még valami! - mutattam fel mutató ujjam, kíváncsian nézett rám. Megfogtam jobb kezemmel fejem melletti bal kezét, bal kezemmel a mellkasát, kihúztam a kezét és eldöntöttem oldalra, majd én is jobb oldalamra fordultam és úgy nevettünk.
-Most már jó! - vigyorogtam rá
-Örülök neki. - mosolygott - Szeretlek Faith! - simogatta arcom, nyomtam kezére egy puszit, majd csendben néztük egymást.
Annyira jó volt tudni, hogy valaki ennyire szeret. Az előző kapcsolataim mind csak hazugságok voltak, legtöbbször csak kihasználtak, de legjobban mégis azt fájt, hogy a volt barátom csak azért járt velem, mert fogadott a haverjaival, hogy mennyi idő után tud lefektetni. Amikor ez kiderült végleg végem volt, érzelmi roncs lettem, de tudom, hogy Niall ezt nem csinálná meg, mert túl jó ahhoz.
A szőkés haja, a csillogó tengerkék szeme és azaz angyali mosoly egy kedves, jószívű, vicces, megértő és szeretni való srácot rejt. Ha Vele vagyok, mintha az idő csak úgy repülne, a tenyerem izzad, a hasamba azok a fránya pillangók előjönnek - aminek mégis örülök, a szívem majd kiugrik a helyéről és még az agyam is kikapcsol és valami nagyon hülyeséget mondok, amin ő jót nevet, de ezt teszi velem. Mellette tényleg az vagyok aki lenni akarok és nem az akit mások akarják, hogy legyek. Ellopta a szívem és vele együtt engem is.
Nem tudom mióta fekhettünk így szótlanul, de már teljesen besötétedett és az idő is hűvös lett, és bevallom egy kicsit kezdtem fázni is, amit gondolom Ő is észre vett.
-Fázol? - nézett rám, aprót bólintottam - Mindjárt! - nyomott egy puszit számra, majd felállt és elszaladt a kocsi felé, addig én lassacskán feltornáztam magam és elsétáltam az asztalig. A kaja ugyanúgy ott volt a tányéron, de gondolom már rég kihűlt, a gyertyák pedig meg már elaludtak.
Egy puszit éreztem vállamon, kulcs csontomon, nyakamon és végül arcomon, majd egy pulcsit terített hátamra. Elmosolyodtam, majd megfordultam.
-Ezzel mi lesz? - mutattam hátam mögé
-Ne foglalkozz vele! - legyintett - A fiúknak, majd azt mondjuk, hogy jó volt. Nem kell tudniuk az igazat! - nevetve rántott vállat
-Hmmm....szóval azt akarod, hogy hazudjak?! - beszéltem sejtelmesen és közelebb léptem hozzá
-Nem, mert tényleg jó lett. Nm hiába, Mi csináltuk! - húzta ki magát büszkén
-Chh...ego a van! - ütöttem mellkasára
-Csak egészséges önbizalom. - vigyorgott, és ez volt az a pont amikor kikapcsol az agyam. Nem tudtam normálisan gondolkodni Ő miatta.
-Hé Faith minden rendben? - hozott vissza a valóságba
-Mi, ja persze! Mi történt? - néztem rá értetlenül
-Semmi csak beszéltem neked, de te csak engem néztél. Van valami az arcomon? - aggodalmaskodott és arcát kezdte el törülgetni. Basszus nem is vettem észre magam.
-Nem, nincs nyugi! - nyúltam kezéért - Csak a mosolyod...olyan cuki! - nem hiszem el, hogy kimondtam. fejem lehajtottam így hajam arcomba hullott így nem láthatta, hogy pirulok.
-Köszönöm manó, de még jobb lesz, ha megcsináltatom a fogaim. - itt felkaptam a fejem
-Mi? Ne! Pont ez tetszik benne, hogy a fogaid ilyen kuszán állnak. - sütöttem le szemem
-Biztos? - állam alá nyúlt és felemelte a fejem, apró bólintottam - Akkor csakis miattad így maradnak! - mosolyodott el, ami engem is mosolygásra késztetett.
-Szeretlek. - pusziltam meg és arcom nyakába fúrtam
-Én is szeretlek. - puszilta meg hajam - Faith, adni szeretnék neked valamit - tolt el óvatosan magától, zsebébe nyúlt és előhúzott egy kis dobozkát.
-Niall nem kelletett volna! - néztem rá majd a dobozra. óvatosan elvettem és kinyitottam. Elállt a lélegzetem. Egy gyönyörű ezüst nyaklánc volt egy ezüst szív medállal.

-Tetszik? - hangjában jelen volt a félelem
-Ez..ez..Niall én ezt nem fogadhatom el! - ráztam fejem
-Miért? - nézett rám szomorúan
-Mert egy vagyon lehetett és én nem érdemlem meg, hisz nem vettem neked semmit!
-De megérdemled és ha kell akár a csillagos eget is lehozom neked! - mosolygott és egy kicsit el is pirult - És te adtad a legnagyobb ajándékot nekem: a szerelmed! - suttogta ajkaimba és megcsókolt. Elgyengültem szavaitól. Lassan elváltunk egymástól.
-Niall megtennéd, hogy...- emeltem ki óvatosan a nyakláncot a dobozból
-Persze. - kivette kezemből, hátam mögé lépett és berakta nyakamba a láncot és egy puszit is kaptam kulcs csontomra.
-Köszönöm. - fogtam meg kezét
-Lassan menni kéne. - lépett elém - Kezd kicsit hűvös lenni és nem akarom, hogy megint beteg legyél. - mosolyodott el
-Én se szeretném, ha te lennél beteg. Hiányoztam! - pirultam el
-Jaj manó. - ölelte át derekam - Te is hiányoznál! Nagyon! - puszilt homlokon
-Szeretlek Niall! - néztem szemébe
-Én is szeretlek! Mindennél jobban! - ölelt meg - De gyere menjünk! - húzott a kocsi fele. Csendben követtem, közbe pedig összébb húztam magamon a pulcsit. Elértünk az autóhoz kinyitotta nekem az ajtót, majd ment a saját oldalára és lassacskán elindultunk hazafele....


Mandy szemszöge:


Nem tudtam aludni ezért lejöttem a konyhába egy pohár vízért, és már indultam vissza a szobába, amikor halk beszélgetést hallottam az ajtón kívülről. Az egyik hangot egyből felismertem, Belláé volt, akkor a másik kétségkívül Niall lehet. Örülök, hogy Bella ilyen rendes fiút talált, mindkettőjükön látszik, hogy szeretik egymást és nagyon aranyosak együtt.
Az ajtó lassan elkezdett kinyílni, ezért visszamentem a sötét konyhába, nem akartam, hogy észre vegyen, még a végén azt hinné, hogy ellenőrizgetem. Bella lassan felsétált a lépcsőn az emeletre, így én is nyugodtan és óvatosan mentem vissza a szobába és befeküdtem Brian mellé.ű, de aludni még mindig nem tudtam. Folyton a tegnapi beszélgetésünk cseng a fülembe.
Miért nem mondta el Niall-nek, hogy a családja nem él? Vajon miért nem mondta el neki, hogy Amandának, Peternek, Maxnek és Tomnak autóbalesetük volt? Azt hazudja, hogy a családjával minden rendben, de miért? Egyszer ki fog derülni az igazság, de akkor nagyot csalódhat, ha Niall szakít vele, mert hazudott neki. Ezt nem akarom! Nagyon rég volt már Bella ennyire boldog, nem akarom, hogy ilyennel elrontsa! ő szinte már a lányom, Lilyvel együtt. Mind három lány boldogsága fontos nekem és nem akarom, hogy bajuk essen....