Sziasztok!:) Sikerült betartanom a két hetes ígéretem, szóval most büszke vagyok magamra:') Ez a rész egy kicsit rövidebb lett, mint amit megszokhattatok tőle, de néha egy ilyen is kell nem?:D Remélem tetszik és Légyszíves KOMIZZATOK!!!!
És képzeljétek, bele kezdtem egy másik oldalba is:) Itt a fiúk Dare to dream című művét kezdtem el lefordítani magyarra, és ha érdekel titeket is, akk nézzetek be nyugodtan!!:) http://1dbook.tumblr.com/ <--- ez az oldal!:)
Egy hónap. Ennyi van még hátra a nyárból. Ennyi időm van még kiélvezni a gondtalan - vagy legalábbis az annak tűnő - életet. Ezután a nyár után semmi nem lesz olyan, mint azelőtt, hisz hány lány mondhatja el magáról, hogy megismerkedett Justin Bieber-el, Usher-rel, Taylor Lautner-el, vagy hogy a One Direction megváltoztatta az életét? Vagy ha nem is az egész banda akkor, az egyikőjük közülük? Szerintem egy se!
Ezen a nyáron sikerült olyan embereket megismernem, akikben a rajongók csak a sztárt látják, és nem a hétköznapi embert. Öt idióta srácot tudhatok a barátaimnak, és egy olyan srácot akiről minden lány álmodozik.
Kiskoromban mindig arról álmodoztam, hogy egyszer eljön értem a szőke hajú, kék szemű herceg fehér lovon, de helyette kaptam egy sokkal jobbat. Egy szőke hajú, kék szemű, ír manót, piros buszon - igaz a busz az Londonba maradt, de no problem.
Két vizes kar fonódott derekam köré, és szuszogást éreztem fülemnél. Ajkamba harapva egyenesedtem fel a korlátról, majd megfordultam.
-Szia. - köszönt mosolyogva, kék szeme arcom fürkészte.
-Szia. - köszöntem vissza szégyenlősen. Komolyan elcsodálkozom, hogy hogy tudja ezt kihozni belőlem. Egyszer úgy viselkedünk, mint két jó barát utána meg simán elpirulok, csupán attól ahogy néz. Valamit nagy tud ez a srác. És a legjobb az egészbe, hogy csak az enyém!
-Mi a baj? - döntötte homlokát enyémnek. Kezeim szép lassan felvezettem nyaka köré és hátulról beletúrtam nyirkos hajába. Mosolyogva megráztam a fejem, jelezve, hogy nincs semmi.
-Csak gondolkoztam. - rántottam meg vállam, majd egy apró puszit nyomtam szájára. Nem akartam tovább firtatni ezt a témát, csak szeretném kiélvezni azt a kevéske időt, amit még együtt töltünk.
-Gyere menjünk be. - húzódott el tőlem, majd kezeit levezette derekamról egyenesen fenekem alá, majd elkezdett felemelni. Egyből kapcsoltam mit szeretne, így ugrottam egy kicsit, majd lábaim dereka köré fontam, és úgy fúrtam arcom nyakába. Ő csak kuncogva megrázta fejé és elindult befele.
Miután beértünk a kupis előszobába, gondosan bezárta maga után a nyílászárót, majd elindult a szobák fele. Nem meglepetésemre a jelenleg elfoglalt kis zugba nyitott be, majd annak is bezárta az ajtaját, és elsétált az ágyig. Óvatosan lerakott rá, majd felém mászott és két kezével kezeim mellett támaszkodott meg, és úgy nézett le rám. Arcán a szokásos mosoly ült, mire megint lányos zavarban éreztem magam.
-Ez így nem fair. - csaptam mellkasára, majd kezeimmel arcom takartam. Ő csak hangosan felnevetett.
-Ugye tudod, hogy ilyenkor vagy a leggyönyörűbb? - suttogta. Ujjaim kicsit elhúztam egymástól és kikukucskáltam a kis résen. Arca egy kicsit neki is elpirult, mire alsó ajakba harapva vettem el szemem elől kezeim és úgy figyeltem.
-Szeretlek. - suttogtam. Kezeim felcsúsztattam csupasz felsőtestén egyenesen a hajába, így húzva magamhoz közelebb.
-Én is. - motyogta ajkaimba, majd száját enyémre nyomta. Először csak lassan csókolt, majd nyelve vad táncra hívta enyémet. Egyik kezét oldalamra simította, míg másikkal még mindig támasztotta magát. Hasamba a pillangók újra előjöttek és úgy látszik, nem is akarnak egyhamar eltávozni. Lassan, óvatosan csókolt, mintha féltene, hogy valami bajom esne.
Nem tudom mennyi ideje lehettünk "összenőve", de sajnos levegő hiány miatt muszáj volt elválnunk. Még mindig mosolyogva nézett le rám.
-Ezt eltudnám viselni a nap minden percében. - nyalta meg ajkait pimaszul.
-Hidd el egy idő után megunnád. - húztam el a szám.
-Az kizárt dolog. - rázta fejét, akár egy óvodás kis fiú.
-Igaz. - sóhajtottam egyet, mire győztes mosoly kúszott arcára. - Csak engem unnál meg. - görbítettem le szám sarkát. Összeszűkítette szemeit, majd komoly hangvételben megszólalt:
-Ez nem igaz! Még nem szerettem lányt ennyire, mint téged. Főleg ilyen rövid idő alatt. - nézett szemembe. Szemei a boldogságtól csillogtak, és látni lehetett bennük, hogy tényleg őszinte.
-De jó nekem. - haraptam alsó ajkamba, mire ő kíváncsian felhúzta egyik szemöldökét.
-Te nem is szeretsz engem? - tátotta el a száját, de azért látni lehetett, hogy mindjárt elmosolyogja magát. Én csak nemlegesen megráztam a fejem, majd közelebb húztam magamhoz, úgy hogy számmal fülét súroljam és megszólaltam.
-Nem szeretlek, hanem imádlak. - suttogtam. Éreztem, ahogy beleremeg és keze is libabőrös lett.
-Azt hiszem én jobban jártam. - suttogta és egy apró puszit nyomott homlokomra. Elmosolyodtam, majd vállánál fogva oldalra löktem, így pont az ágy széléhez érve, és gyorsan ráültem csípőjére.
-És milyen volt a napod? - váltottam gyorsan témát.
-Gyorsan elment.
-De azt még mindig nem mondtad el, hogy nagyi miért volt veletek. - húztam fel szemöldököm kíváncsian.
-Titok. - nyújtotta rám a nyelvét.
-Niall légyszíves. - néztem rá boci szemekkel, de hajthatatlan volt és csak a fejét rázta. - Akkor legalább annyit mondj meg, hogy hogyan érdemeltétek ki Zayn-el, hogy nagyinak hívjátok. - vágtam be a durcit.
-Csak nézz ránk. - mutatott magára nagyképűen.
-Ezt inkább hagyd meg Zayn-nek. - veregettem meg mellkasát unottan. Idegesített, hogy nem képes elmondani legalább ezt.
-Hé nyugi csak vicceltem. - simította kezeit combomra, mire csak megejtettem egy gúnyos vigyort. - És neked hogyan telt a napod? - váltott gyorsan inkább témát.
-Egész jól. - vigyorogtam.
-Mit csináltál? - érdeklődött tovább.
-Voltam egy fodrász üzletbe utána meg...-kezdtem bele
-Minek voltál? - vágott szavamba.
-Justin levágatta a haját. - mondtam mosolyogva, de mire kimondtam egyből fapofával néztem rá. Lehet, hogy ezt az apró kis tényezőt ki kelletett volna hagyni. Félve néztem rá, hogy mit reagál, de arcáról nem lehetett nagyon leolvasni semmit.
-És neked muszáj volt menned? - kérdezte egy kicsit idegesen.
-Megkért és én elmentem vele. Niall nekem ő egy jó barátom.
-Igen, egy jó barát akivel megcsaltál. - pöffeszkedett tovább.
-Szóval ez zavar? - néztem rá csalódottan - Azt hittem ezt már megbeszéltük. - gyűlt könny a szemembe.
-Igen zavar, mert mi van ha még egyszer bepróbálkozik?! - nézett rám hitetlenkedve. Fájt hogy ezt gondolja rólam, hogy képes lennék még egyszer megtenni.
-Azt hittem, hogy egy kapcsolatba a bizalom a legfontosabb. - emeltem el kezeim mellkasáról.
-Faith, én nem úgy akartam. - kezdett el mentegetőzni
-De Niall pontosan így gondoltad. - egy könnycsepp futott végig arcomon. - Ennyit a köztünk lévő bizalomról. - álltam fel róla, és kiviharoztam a nappaliba.
Sziasztoook!:) tudom megint késtem, és sajnálom is csak mostanság nem igen volt kedvem géphez ülniO.o Ezt még én magam sem értem, de sebaj:'Dxd Ezzel a dallal szeretnék elnézést kérni tőletek!:)
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én személy szerint imádom ezt a klipet*o* Annyira aranyos és vicces lett, szóval ez olyan igazi One Direction klip!^^ De amúgy szerintetek a fiúk direkt kívánják több ezer Directioner halálát, az ilyen klipekkel?*-*
És persze ne feledkezzünk meg Zayn-ről sem:') Nagyon-nagyon boldog születésnapot neki!:) El sem hiszem, hogy már 20 éves lett:o Olyan hamar felnőnek=/ Bárcsak tényleg örök fiatalok lennének/lennénk....
(saját)
Édes álmaimból telefonom vad csörgése zökkentett ki. Valahogy nem volt kedvem fölvenni, így csak átfordultam a hasamra, és a párnát a fejembe nyomtam. Miután nem sokkal később elhalkult a készülék, egy győztes mosoly kúszott arcomra, de sajnos ez az öröm sem tartott sokáig, ugyanis újra neki kezdett. Mérgesen nyúltam azért az idegesítő készülékért, és elég mérgesen is szóltam bele:
-Mi van?
-Segítened kell! - szólt egy kétségbeesett Justin
-Mibe? - szorítottam össze szemeim
-Tíz perc múlva ott leszek érted, addig készülj el! - hadarta el gyorsan
-Justin, még csak mo...- már csak a pittyegést hallottam. Letette! Mérgesen emeltem el fülemtől a készüléket, majd az ágyhoz vágva fölültem ágyamba. A szobán körül nézve, elkapott a szomorúság. Rajtam kívül senki nem volt itt. Lily valahol Zayn-el volt, Selena pedig, meg már úton New York felé.
Igen sajnos el kelletett utazni, ugyanis egy jótékonysági koncerten fog fellépni, meg pár interjú meg stb, és legközelebb már csak akkor látom, mikor a Teen Choice Awards-ot rendezik meg, augusztus 7.-én. Na igen, addig meg van másfél hét. Talán ez az a része, amit utálok a karrierjében. Megráztam fejem, ezzel kiűzve ezeket a gondolatokat fejemből, majd gyorsan kipattantam az ágyból, és a fürdőbe mentem. Először arcot mostam, majd a hajam kifésültem, és egy masniba a fejem tetejére fogtam. Utána neki kezdtem a fogmosásnak, és a fogkefével a számba átsétáltam a gardróbba. Mivel nem tudtam, hogy Mr Bieber hova szeretne elráncigálni, így próbáltam valami olyan szettet összeállítani, ami egy picit elegáns is, de azért laza is. Ezért a választásom sima farmernadrágra és egy halvány rózsaszín Follow Your ♥ feliratú pólóra esett. Miután ezeket szépen kiszedtem, gyorsan visszamentem a fürdőbe, és kiköptem a számban lévő izét. És persze már dudáltak is. Ez a gyerek aztán tényleg nem viccelt.
Gyorsan fölvettem egy fehérnemű szettet, rá a már előszedett ruhákat, a hajamba előre egy masnin hajráfot is csúsztattam a kósza tincsek miatt, majd egy bajuszos nyakláncot a nyakamba akasztottam. Úgy látszik Jus nagyon ideges lehet, ugyanis egyre többször kezdett dudálni.
-Kinyírlak Drew! - motyogtam magamba. Még gyorsan egy nagyobb fehér táskába beledobáltam pár cuccot, és egy aranyozott pántú szandált a lábamra kaptam, és kész voltam. Gyorsan elindultam lefele, majd az ajtó melletti polcról egy pilóta napszemcsit is beszereztem, és leszáguldoztam a lépcsőn.
A ház kongott az ürességtől, így miután kiléptem a házból gyorsan becsuktam azt és szaladtam a kocsi felé, ahol az idegbeteg mosolyogva várt rám.
-Lassú vagy! - támadott le, ahogy beültem a kocsiba, és épp hogy bezártam az ajtót már egyből el is indult.
-Ugye tudod, hogy kinyírlak? - néztem rá összeszűkített szemekkel, mire csak felnevetett. - Legalább annyit mondj el, hogy hova viszel? - csatoltam be az övem.
-Majd megtudod, ha odaértünk. - kacsintott rám, majd tekintetét vissza fordította az útra. Csak szem forgatva nekidőltem az ablaknak és úgy néztem az elsuhanó embereket.
Az út fél órás volt, de nem volt unalmas. Justinnal beszéltünk egy pár dologról, köztük arról is, hogy valójában az az egész csók fölösleges volt, mert valójában csak egy fellángolás voltam neki. Na jó, ez azért fájt, de legalább megnyugodtam!
Miután kiszálltunk a kocsiból és jobban szemügyre vettem hova jöttünk, egy fodrász üzletet véltem felfedezni.
-Minek jöttünk ide? - ráncoltam homlokom
-Stílust váltok! - mosolyodott el idegesen, mire ajkamba harapva döntöttem oldalra a fejem. - Gyere már, és ne nézz így! - fogta meg a karom, és befele kezdett el húzni. Nehezen tartottam vele a lépést, és mikor bementünk Justin lepacsizott egy férfivel. Míg ők beszéltek valamiről, én addig ledobtam magam egy kanapéra.
-Bella segítenél? - fordult felém Drew. Mosolyogva felálltam és elé léptem.
-Miben? - tettem fel a kérdést, mert tényleg nem értettem miben tudok pont én a segítségére lenni.
-Nem tudom milyen legyen a hajam. - húzta el a száját, mire én felnevettem.
-Mint egy lány. - nevettem tovább, mire a tetovál fodrász is megejtett egy mosolyt, Jus pedig sértődötten nézett rám. - Jaj tudod, hogy nem úgy akartam. - mosolyodtam el kedvesen, mire ő is megejtett egy mosolyt.
-Bella ugye? - fordult felém a fodrász, mire bólintottam és folytatta - Mi lenne ha te felülnél a tükör elé, így Justin nem láthatja milyen haja lesz, és segítenél megmondani hogy csináljam?! - nézett rám, mire nekem felcsillantak a szemeim.
-Nem! - szólt közbe az alany
-Rendben! - egyeztem bele, és fel is huppantam. Justin még idegesebben ült bele a hajmosó székbe, majd miután kész lettek beültették elém a székbe. Szegény srác idegesen harapdálta szája sarkát, de meg is értem, hisz megfog válni a megszokott hajától, amitől milliónyi tinilány elolvad, ahogy fejét oldalra rázva megigazítja azt.
-Nos, hogy legyen? - nézett rám a férfi - akit kiderült Tony-nak hívnak -, miután le lett nyalva Biebs haja két oldalra.
-Oldalról vágj le egy picit. - mutattam az adott részre, mire ő egyből csinálta.
-Nee! Nem akarom. Inkább hagyjuk az egészet. - kezdett el tiltakozni az alany, de pechére már bele lett nyírva hajába.
Szegény srác összeszorított szemekkel tűrte az egészet, de mikor szóba hozódott a hajnyíró gép egyből kipattantak a szemei.
-Azt már nem! - tiltakozott hevesen. - Ennyi is elég volt!
-Ha ennyit kibírtál, akkor ebbe se fogsz belehalni! - forgattam meg szemeim
-Viselkedj férfi módjára! - veregette meg a vállát Tony, közbe azért a szeme előtt indította be a kis gépet, csak azért hogy Justin még jobban parázzon. Mosolyogva ráztam meg a fejem, majd szemem a tv-re szegeztem. Igen, mióta elkezdődött a 'kínzás' én azt kapcsolgatom, és valami normális műsor után kerestem. -Igen, az egész nyarunk most az első lemezünk körül forog, de azért persze nekünk is kijár a szórakozás! - mosolygott vissza rám a tv-ből egy Harry. Nem is tudtam, hogy ma interjújuk lesz, de ha már ez van akkor nézzük tovább. -Igen, az minden fiatalnak kijár. - helyeselt a riporter nő - És mondjátok csak, hogy álltok barátnők terén? - tette fel váratlanul a kérdést. Mivel ez engem is érdekelt kíváncsian vártam a választ. -Nem szeretnénk a magánéletünkről beszélni, szerintem azért ennyi nekünk is kijár! - válaszolt diplomatikusan Liam -Igen ez érthető, de még lenne egy utolsó kérdésem, méghozzá Niall-hez. - nézett az említettre, aki a neve hallatán egyből odakapta fejét. Látszik, hogy teljesen máshol járt az esze. - Niall, tegnap lencsevégre kaptak a parton egy lánnyal. - mondta sejtelmesen a nő, mire elkerekedtek a szemeim. Az nem lehet, hogy lebuktunk. -Mi? Engem? Kizárt! - rázta fejét a szőkeség. Na jó látszik, hogy hazudozásba nem a legjobb a drága. -De-de téged! Nézd csak?! - mutatott egy tv-re, ahol egy kép volt amin épp Niall-el sétáltunk hazafele a parton tegnap este. Az arcom, pont a mellkasába fúrtam, ő pedig mosolygva ölelte derekamat, és persze Narry is ott volt. - Nos Niall? - tette fel a kérdést megint. Látni lehetett, hogy szöszi nagyon gondolkozott a válaszon, hisz erről még nem beszéltünk, hogy mikor és hol vállaljuk fel a kapcsolatunkat, hisz ki tudja mit hoz a holnap. A fiúk körülötte idegesen néztek rá, mire végre megszólalt: -Igen, ő tényleg a barátnőm, de nem szeretnék ennél többet elárulni. Még nagyon az elején vagyunk, és nem szeretném ha pont most rontaná el valami, amikor végre rendeződtek a dolgok. Szóval legyen annyi elég, hogy megvagyok vele, és kész! - a végére, mintha egy kicsit ideges lett volna, de megértem. A nő még magyarázott valamit, de pont nem izgatott, hogy mit és a műsornak is vége lett.
-Nos Bella mit gondolsz? - hozott vissza a földre Tony. Lenéztem a székben ülő srácra, és mintha egy teljesen új ember ült volna ott és nem az akivel érkeztem. A kisfiús arc helyett egy igazi érettebb, menőbb srác ült velem szembe.
-Ennyire rossz? - harapott alsó ajkába, mire megráztam a fejem.
-Nem te vagy. - mosolyodtam el. - Nos akkor itt az ideje, hogy lásd az új Justin Bieber-t! - álltam fel óvatosan és elléptem a tükör elől. Justin óvatosan nézett fel a tükörbeli képére, de mikor teljesen látta a végeredményt az ő szája is tátva maradt. Elfordította a fejét először balra, majd jobbra, hogy jobban szemügyre vegye 'új' haját, és végül előröl beletúrt feje tetején felállított tincseibe. - Nos? - léptem mellé, így én is benne voltam a tükörbe.
-Wow! - nyögte ki nagy nehezen - Kösz Tony! - fordult a mögöttünk tevékenykedő pasashoz.
-Ugyan. - legyintett, majd lepacsiztak. Mosolyogva néztem rájuk vissza a tükörben, majd megjátszott szomorúsággal lehajtottam a fejem.
-Nos, akkor mehetünk Bella? - fordult felém Jus, majd miután gondolom látta a tükörképen, aggódva tette két kezét vállamra - Mi a baj?
-Semmi. - emeltem fel a fejem - Jó lett a hajad. - mosolyodtam el
-Szóval innen fúj a szél! - rázta meg fejét mosolyogva - Köszönöm szépen! - puszilta meg az arcom, mire felkuncogtam.
-Első kép velem lesz! - néztem rá fenyegetően, amin csak nevetett
-Rendben. - forgatta meg szemeit, majd előkapta iPhone-ját, átölelte a bal kezével derekam, fejét jobb vállamra rakta, mire én neki döntöttem a fejem és ő jobb kezét - amibe található volt a telefonja - előre nyújtotta egy kicsit, és már kattant is a kütyü.
Miután ki fényképezkedtük magunkat, és Justin fizetett, már el is hagytuk a kis szalont. Elsősorban fogalmunk sem volt hova megyünk, csak mentünk valamerre, mire egy kis kajáldában kötöttünk ki. Itt sikeresen megreggeliztünk - délben -, majd végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Justin-ékhoz.
Pattie mosolyogva fogadott engem, majd miután utánam belépett kisfia, kezéből kiejtette a bögrét, ami hangos csattanással ért földet. Szegény kicsit le sokkolt, hogy az ő pici fia 'felnőtt', de végül mosolyogva nyugtázta, hogy nem is lett olyan rossz a végeredmény. Már csak Scoo-tól kell félni, hogy ő mennyire fog kiakadni ezen az új személyiségen.
* * * * * *
Unalmasan kapcsolgattam a tv-t az előszobába, kezemben egy bögre kakaóval. A ház kongott az ürességtől, Mandy-ék még dolgoztak, nagyi nem tudom hogy hol van, és Lily szint úgy. Próbáltam hívni őket, de sosem vették fel, ami egy kicsit megijesztett, mert mi van ha valami bajuk esett?
De Selena-val beszéltem aki elmondta, hogy eddig imádja New York-ot, de hulla ugyanis egész nap interjúkon volt. Az interjúról jut eszembe. Még Niall-se beszéltem ma, csak egy SMS-t kaptam tőle, de más semmi.
Pocsékan éreztem magam, mintha mindenki elfelejtett volna. Amióta hazajöttem Pattie-éktól, azóta halálra unom magam. Narry-vel még csak-csak elszórakoztam, de miután az ő véleményére voltam kíváncsi a hajammal kapcsolatba, inkább békén hagytam szegényt. Azóta pedig a szobában alszik szegényke. Pattie-éknál viszont el is szórakoztam, mert segítettem sütni Pat-nek, meg, jót nevettem Scooter reakcióján mikor meglátta Justin haját. Először mérges volt, de végül az arcába nyomott egy adag fagyit, és innentől kezdve úgy viselkedtek, mint a gyerekek. Néha komolyan elgondolkozok azon, hogy Sco biztos Justin menedzsere, mert nekem olykor nem úgy látszik.
Leraktam a bögrém az asztalra, majd a mellettem heverő telefonomért nyúltam, majd beléptem a képekbe és elkezdtem nézegetni őket. Nem tudom miért van az, de én szeretek megörökíteni mindent, mert emlékezni akarok rájuk, ha már nem beszélünk egymással. A mai nap is csináltam egy jó pár képet. Először is a Justinnal közöst a szalonba, majd Pattie-val, Caren-nel, Scootter-ral és Kenny-vel is. Végül pedig a videókba léptem, ahol épp azt vettem fel, ahol a menedzser és a popsztár 'harcolnak'. Mire végig néztem, ajtó babrálásra lettem figyelmes.
-Shh, szerintem már alszik. - suttogta Lily. Homlokom összeráncolva süppedtem bele az ajtónak háttal lévő kanapéba, így esély se volt rá, hogy meglássanak.
-Nos gyerekek, én fölmegyek lefekszem. Köszönöm még egyszer. Jó éjszakát. - szólalt meg nagyi(?), gyerekek? Lemaradtam valamiről?
-Jó éjszakát Katie nagyi. - szólt egyszerre Zayn(?) és Niall(?). Tuti, hogy csak álmodok, vagy gőzöm sincs mi van most. Halk mozgást hallottam, majd egy kiabálást:
-Kame-hame! - és a következő pillanatban valaki a hasamon landolt. Az ijedségtől először felsikítottam, majd összegörnyedve löktem le magamról a 'támadót'.
-A kúrva életbe! - nyögtem, közbe a kezeim a hasamra simítottam, és fejem a támlába nyomtam.
-Uram isten El! - kapott észhez a hang alapján Zayn.
-Mi volt ez a sikítás? - jött be Lily is, és gondolom megláthatott mert egyből megszólalt: - Bella veled mi történt? - éreztem egy érintést vállamon. Nem tudtam megszólalni, nem, nem ezért mert annyira fájt volna, hanem, tudtam, hogy ha egy picit is kinyitom a szám sírni fogok.
-Nincs fent Faith. - lépett be a helységbe Niall is. - Mi történt? - értetlenkedett
-Bella szólalj már meg! - szólt idegesen Lily, közbe a vállamat rázogatta. Nem akartam megfordulni, nem akartam, hogy így lássanak.
-Mi lett vele? - süppedt be fenekemnél a kanapé, majd egy simítást éreztem csípőmön.
-Nincs semmi. - nyögtem ki nagy nehezen, majd engedtem saját szorításomon, és nagy nehezen kinyújtottam lábaim.
-Isabella Faith McCartney, ha nem fordulsz meg és nem nyögöd ki most azonnal, hogy mi történt, akkor én komolyan mondom, hogy megbánod! - szólt mérgesen barátosném. Tudtam nem gondolja komolyan, de azért erőt vettem magamon, és szép lassan átfordultam másik oldalamra. A látvány ami fogadott először megijesztett, ugyanis ketten a képembe voltak hajolva. Hogy oldjam a feszültséget, hirtelen elkezdtem nevetni, minek következtében egy hangos sóhaj hagyta el a szájukat, de be kell, hogy valljam a hasam azért tényleg nagyon fájt.
-A szívbajt hoztad rám te nő! - mosolyodott el Niall, majd fölém hajolt és egy lágy csókot nyomott ajkaimra.
-Azt hittem valami baj történt veled. - ölelt meg Lily. Zayn a dohányzóasztalon ülve nézett rám egy amolyan 'nem akartam' nézéssel.
-Történt is! - váltam el tőle, mire a kreolbőrű srác lehajtotta fejét - Zayn a szívbajt hozta rám a kame-hame-zásával. - nevettem fel, mire a mellettem ülő két személy is nevetni kezdett, Zayn pedig egy megkönnyebbült sóhajt eresztett el.
Egy kicsit még beszélgettünk, majd Niall bejelentette, hogy ma este vele alszom. Furcsán néztem rá, majd közölte hogy fél egyedül a szálloda szobájában, úgyhogy megyek vele ne legyen egyedül. Ugye milyen bátor szőke lovagom van?! Persze azért nem ellenkeztem, mert hiányom van belőle erre a napra, szóval gyorsan felszaladtam átöltözni, ugyanis nem túl kényelmes egy nagy bő pólóban és egy francia bugyiban utazgatni.
Amint felértem gyorsan felvettem egy rövid gatyát, egy szürke pólót, cipő gyanánt pedig egy szintén szürke tornacipőbe bújtam. Hajam nagyjából rendbe volt, így már csak egy táskába a fontosabbnak szánt dolgaimat beledobáltam, és el is indultam lefele.
Ruhát azért nem tettem be, ugyanis a hazautam által bepakolt cuccok a bőrönddel együtt mind a srácok lakosztályába van, így bőven lesz cuccom másnapra.
Ahogy az ajtón léptem volna ki - mert Niall és Lily kint beszélgettek - egy kéz fonódott jobb karom köré. Kíváncsian fordultam meg, mire egy szomorú szemű Zayn-nel találtam szembe magam.
-Sajnálom. - hajtotta le a fejét. Olyan aranyos volt, hogy ha akartam volna rá haragudni akkor sem tudtam volna.
-Nem haragszok. - nyúltam álla alá, ezzel kényszerítve hogy nézzem szemembe. - Véletlen volt, nem tudhattad, hogy ott vagyok. - rántottam vállat
-De akkor se kelletett volna őrült módjára viselkednem. - mentegetőzött tovább
-De ha nem viselkednél úgy, akkor nem is te lennél! - magyaráztam úgy, mint aki teljesen hülye, mire csak felnevetett és megölelt.
-Nem vagy normális. - nevetett fülembe. - Miért nem mondtad el, hogy rád ugrottam? - tette fel a következő kérdést.
-Ez a mi kettőnk titka! - suttogtam
-Köszönöm! - puszilta meg arcom
-Igazán nincs mit Son Goku.
