egy páran írtátok, h Niall és Bella ne veszekedjenek....hát, nem tudom h örülni fogtok-e ennek:| de ebből a részből kiderül Bella múltjából olyan dolgok is amik eddig rejtve maradtak a 'nyilvánosság' előtt!
de nem rizsázok:) itt a rész, és találkozunk augusztusba!:)
I hope you like it!♥
-Hol lehetnek? A gépük elméletileg már tíz perce leszállt! - idegeskedett Hanna
-Nyugi. Nézzünk szét, hátha ők is ránk várnak. - nyugtatta Lily. Amíg a lányok körbe néztek, én addig a földet pásztáztam. Nem sokkal később éreztem, hogy a vállamat kopogtatja valaki. Kedvtelenül, de megfordultam.
-Jó napot hölgyem! Tudna segíteni nekünk? - szólalt meg egy kicsit furcsa akcentussal három bajuszos ember. Végignéztem rajtuk, és ahogy kinéztek, az valami borzalmas. Minden színű ing rajtuk, borzas haj, a fejükön különböző sapka, és egy-egy ódivatú szemüveg, csak a nadrág volt normális. Elfintorodtam látványukon, de gyorsan rendeztem vonásaim.
-Bocs, de nem! - szólaltam megy rekedtes hangon a sok sírástól, majd elindultam. Ahogy elhaladtam mellettük, az egyiküknek nagyon ismerős illata volt. Megráztam a fejem, ezzel kiűzve a furcsa gondolatokat agyamból, és leültem egy székre. Kezeim ölembe helyeztem, idegességembe ujjaimat tördeltem.
-Ha így folytatod mehetünk a sebészetre! - ült le mellém Selly
-Nem izgat. - rántottam vállat - Inkább az, minthogy most itt üljek.
-Ne mondj butaságokat! - rázta fejét - Nem lesz semmi baj. - simogatta hátam
-Persze. - nevettem fel keserűen - Látod azokat? - böktem fejemmel a velünk szemben lévő padsorra, ahol a lelencsereg ült, kibővülve két személlyel.
-Mi van velük? - nézett rám értetlenül
-Az egyik srácnak olyan illata van, mint Niall-nek. - néztem rá
-Ezt honnan veszed?
-Az előbb odajöttek hozzám.
-Stílus tippeket kértek tőled? - nevetett fel, mire én is megejtettem egy mosolyt
-Feladom! Eltűntek! - dobta le magát mellém Lily
-De ha még a telefonjukat felvennék! Megverem őket! - jött Hanna is. A következő pár percben mindannyian csendben ültünk. Én az ujjaim tördeltem, közbe bámultam az öt fura srácot, akik nem sokkal később felálltak, és elindultak felénk.
-Azok hogy néznek ki? - mutatott rájuk Hanna
-Mint a bohócok. - nevetett Lily
-Hánynom kell! - pattantam fel helyemről, és elindultam a legközelebbi mosdó felé. Nem érdekelt, hogy embereket lökök fel, csak siettem. Ahogy a sötét folyosóra értem lelassítottam és próbáltam megkeresni a számomra megfelelő ajtót. Már majdnem beléptem rajta, amikor valaki befogta a szám és hátrafelé kezdett el húzni. Próbáltam sikítani, de semmi hang nem jött ki a torkomon.
-Nyugi, ne sikíts! - dörmögte egy nyugodt hang a fülembe, és megcsapott egy ismerős illat. Behúzott egy kis helyiségbe, ami szinte csak üvegekből állt, így be lehetett látni az egész várót. El rablóm elengedte a szám, én pedig kimásztam karjai közül és megfordultam.
-Mit akarsz tőlem? - förmedtem rá, aki az egyik 'bohóc' volt
-Meg sem ismersz? - lepődött meg, karjait széttárta
-Miért kéne? - néztem rá értetlenül, közbe hátráltam
-Nem ártana. - harapott alsó ajkára, arcára egy csibész mosoly ült. Túl ismerős volt ez nekem, a mosoly is, az illat is. Lassan közelítettem felé, ő nem mozdult, csak ugyan úgy állt előttem. mikor odaértem levettem a szemüvegét róla, majd kezem bajuszára csúsztattam, majd szép lassan megszabadítottam tőle, közbe ajkamra haraptam, így próbáltam visszatartani nagy mosolyom.
-Te hülye vagy! - ráztam fejem, majd parókáját is levettem, rendes hajába beletúrtam
-Lehet, de te csinálod ezt velem. - suttogta ajkaimba és megcsókolt. Három nap után újra érezhetem őt. Kezei bejárták egész hátam, míg végül bal keze fenekemen állt meg, jobb keze, pedig csípőmet cirógatta. Csókunk kezdett egyre hevesebb és szenvedélyesebb lenni. Óvatosan tolt maga előtt, mindaddig, amíg a falnak nem ütköztem. Egy halk nyögés tört ki belőlem a kisebb fájdalom miatt, ő pedig belemosolyodott csókunkba. Egyik kezemmel arcát simogattam, a másik kezem, pedig mellkasára simítottam és szép lassan megpróbáltam eltolni magamtól.
-Valami baj van? - nézett szemembe
-Nem, csak nincs levegőm. - kapkodtam oxigén után mosolyogva
-Szeretnék egy kopoltyút! - nézett rám komolyan, amire hülyén néztem rá - Tudod, akkor sosem kéne elválnunk egymástól. - harapott ajkába és egy kicsit el is pirult. Ilyenkor olyan, mint egy kisfiú, és feltudnám zabálni, annyira aranyos.
-Támogatom az ötletet! - nyomtam puszit szájára, majd megöleltem - Hiányoztál!
-Te is! - puszilt hajamba, majd eltolt magától - Mi történt veled? - simított homlokomra
-Csak egy kis baleset. - rántottam vállat - Tudod milyen ügyes tudok lenni.
-Kitalálom! - csücsörített, szemét összeszűkítette - Nekimentél valaminek, vagy leestél az ágyról?!
-Második! - kuncogtam. Ő is felnevetett és egy gyors puszit nyomott rá.
-Ettől már nem fog fájni! - mosolyodott el. - Amúgy a srácok már várnak ránk.
-Honnan tudod? - néztem rá értetlenül, majd megfordított és Selená-ékra mutatott a nagy üvegen keresztül - Basszus, itt az egész repülőtér látott minket? - csúszott hangom egy oktávval feljebb
-Nem. - kuncogott - Mi látunk mindenkit, de minket nem lát senki. - fordított magával szembe
-Akkor megnyugodtam. - mosolyogtam, és jobb kezem belecsúsztattam bal tenyerébe - Menjünk. - indultam el őt magam után húzva
-Várj! - állított meg az ajtónál és elém lépett - Szeretlek! - csókolt meg. Ez a csók nem tartott sokáig, mégis ez volt a legjobb. Minden érzés benne volt.
-Én is. - néztem szemébe miután elváltunk
-Mehetünk. - mosolygott. Kitolt az ajtón, utánam jött ő, majd kezünket összekulcsolva sétáltunk a többiekhez.
-McCartney! - ugrott a nyakamba Louis - Köszönöm! - suttogta fülembe, hogy csak én halljam és egy apró puszit nyomott arcomra
-Tomlinson! Ugyanolyan hülye vagy, mint voltál. - váltam el tőle nevetve
-Te meg béna! - mutatott sebemre, én pedig csak rányújtottam a nyelvem
-El! - jött Zayn
-Cappuchino! - húzogattam szemöldököm, majd őt is jó szorosan megöleltem
-Tudjuk, hogy szeretsz minket, de ennyire kimutatni nem kell. - mutatott nevetve felsőmre Liam
-Csakis a ti kedvetekért. - kacsintottam, majd őt is megöleltem. Miután tőle is elváltam Niall-t néztem aki épp Hannával beszélgetett. Hasam összeszorult, kezem izzadni kezdett.
-Nyuszi! - kiabálta valaki, és hátulról a nyakamba ugrott. Egyensúlyom megingott, de sikerült talpon maradnom.
-Birka. - ráztam fejem mosolyogva és megfordultam - Azt hittem leszoksz erről a névről. - öleltem meg
-Nincs kedvem. - rántott vállat, mire én mellkasára ütöttem egyet - Hékás ez fájt! - vállt el tőlem - Haragudni fogok rád!
-Nem lehet, mert én már haragszok rád. Niall megcsalt veled! - nevettem
-Biztos ő volt az? - szólalt meg sejtelmesen Hanna. A vér megfagyott ereimben.
-Befejeznéd? - léptem elé
-Te vagy én? - nézett szemembe
-Én! - vágtam rá habozás nélkül
-Miről van szó? - kérdezték egyszerre a fiúk
-Semmiről! - mondtuk egyszerre, majd elléptünk egymástól
-Ha ti mondjátok! - rakta Louis maga elé kezét védekezéskép
-Srácok mi akkor megyünk. - húzott magához Niall
-Itt a kulcs! - dobta oda neki Liam - Csak óvatosan! - kacsintott
-Majd meglátjuk. - mondta szerelmem
-Hova viszed? - nézett értetlenül ránk Selly és Lily
-Elrabolom! - nevetett - Nyugi Mandy tud róla. Na sziasztok! - intett és engem maga előtt tolva indultunk el kifelé. Annyira összezavarodtam, hogy csak akkor kapcsoltam, amikor már a kocsiban ültünk.
-Niall hova megyünk? - néztem rá
-Meglepetés. - nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra
-De ugye nem így fogsz mutatkozni? - mutattam az ingére, mire ő is oda nézett
-Francba erről elfelejtkeztem! - csapott a kormányra - Hát csak beengednek az étterembe így is.
-Á szóval étterem! - nevettem - Mondjuk gondolhattam volna.
-Arra célzol, hogy sokat eszem? - tettetett felháborodottságot
-Igen, de így szeretlek a legjobban. - pusziltam meg arcát
-Már megijedtem. - simította egyik kezét combomra. Az út további részén sok mindenről beszéltünk. Többek közt a New York-i útjúkról, az első CD-jükről, Selena szülinapi bulijáról, és még sok mindenről. Az étterem előtt leparkolva a szám tátva maradt.
-Tetszik? - szólalt meg Niall
-Nem kelletett volna ide jönni. Nekem a Meki is megfelel. - néztem rá
-De a barátnőmet pont oda viszem randizni. - nézett rám hülyén, és kibújt csúnya ingéből
-Randi? - haraptam alsó ajkamba az elém táruló látványtól. Csupasz felsőtestén kirajzolódott néhány kocka is, amiről alig tudtam elszakítani a tekintetem.
-Annak szántam. - puszilta meg szám, ezzel kizökkentve teste tanulmányozásából. A hátsóülésre nyúlt, ahonnan egy pólót és egy pár cipőt kapott elő. A felsőbe egyből belebújt, a cipőt először ölébe rakta, amíg a másikat levette lábáról, utána felvette azt.
-Kész! - nézett rám vigyorogva
-Ügyes. - simogattam meg arcát
-Tudom! - kacsintott, majd kiszállt a kocsiból, és azt megkerülve jött az én oldalamra, és kinyitotta nekem az ajtót. - Hölgyem?! - tette fel karját
-Uram! - karoltam belé, és elindultunk az étterembe. Beérve egy pincér elkísért minket az asztalunkhoz, ami a legeldugottabb helyen volt az épületbe. Nem sokkal később már a megrendelt kaját is megkaptuk, és nekiláttunk az evésnek.
Azt hinné az ember, hogy evés közben nincs témánk, így nem beszélgetünk, de ez nem igaz! Mindkettőnknek volt valami téma amit kifirtattunk, de a sok bénázásunkon is jókat nevettünk.
-Tele vagyok! - rakta le a kést és a villát szerelmem
-Én is! - dőltem hátra a székben - Köszönöm szépen, finom volt! - mosolyogtam rá
-Nincs mit! - mosolygott. Láttam, hogy valamin nagyon gondolkozik, már ép megakartam kérdezni, amikor jött a pincér, és elvitte előlünk a tányérokat.
-Niall mi a baj? - simítottam kezem kezére
-Miről akartál velem beszélni? - nézett szemembe. Nem akartam elmondani. Még nem! Nem most!
-Majd elmondom. - erőltettem egy mosolyt. - Ne rontsuk el a hangulatot!
-Faith, tegnaptól ezen görcsölök mi az a fontos dolog. Légyszíves! - nézett rám könyörögve. Tudtam itt az idő. Vettem egy mély levegőt, majd szép lassan kifújtam azt.
-Szeretlek Niall! - néztem szemébe - Ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni!
-Megígérem! - bólintott
-Rendben, akkor.. - nem tudtam hogy kezdjem el - Niall én...én..- lehajtottam a fejem, vettem egy mély levegőt és kimondtam - Megcsókoltam Justin-t! - hadartam el. Féltem reakciójától, nem mertem rá nézni, de miután két perc múlva se szólalt meg felnéztem rá. Az asztalt nézve ült, mozdulatlanul.
-Niall légszíves mondj valamit! Kiabálj velem vagy akármi, csak szólalj meg kérlek! - mondtam már-már sírva
-Mit mondjak? Megcsaltál! - nézett rám dühösen
-Nem! Vagyis de, de csak egy csók volt esküszöm! - sírtam el magam
-Mondd csak legalább jobb volt, mint velem? - gúnyolódott
-Ne mondj ilyeneket! Szeretlek Niall, tiszta szívből. Én nem akartam, hogy megtörténjen. Legszívesebben visszaforgatnám az időt, ha lehetne.
-Mégis megtörtént! Ha szeretnél nem csaltál volna meg! Tudod Faith, én tényleg szeretlek! És ilyet ritkán mondok egy lánynak! Csalódtam benned! - rázta fejét
-Ne mondj ilyeneket! Ő mászott rám és én...én voltam olyan idióta, hogy visszacsókoltam. Niall én tényleg sajnálom! - sírtam tovább
-Sajnálhatod is! Ennek vége Bella! Itt és most! - csapott az asztalra, felállt és elviharzott. Fizetni akartam, de láttam, hogy a pénz már ott hever a asztalon, így csak gyorsan felálltam és kiszaladtam az étteremből a szakadó esőbe, és abban a pillanatban hajtott el előttem Ő.
Tudom, hogy elveszítettem és az egész az én hibám. Csak álltam a járdán, nem érdekelt, hogy az emberek furcsán néznek rám. Semmi nem tudott érdekelni. Haza nem akarok menni, így elindultam a titkos helyemre. Az esőben bőrig áztam, a lábam fájt a magassarkúban, de nem izgatott, csak mentem és mentem, míg végül oda nem értem. Leültem a szikla tövébe, telefonom kikapcsoltam és sírtam. Szememből patakokként folytak a könnyek megállás nélkül, de nem zavart. Azt hiszem, hogy a most következendő napokban az életem is kisírom....
Niall szemszöge:
Idegesen hajtottam el a kocsival az étteremből. Megcsalt! Nem tudom elhinni róla. Azt hittem, hogy ő más, mint a többi lány, és nem csak hiszem hanem tudom is. Szeretem Őt, de haragszom is rá. Nem tudom mit kéne tennem, időre van szükségem.
Leparkoltam a szálloda előtt és felsiettem a lakosztályunkba. Ahogy beértem az ajtón egyből a szobám fele indultam.
-Nyuszit hol hagytad? - szólalt meg hirtelen Harry, amitől megijedtem
-Kit? - fordultam felé, mellette pedig ott ültek a többiek is Liam kivételével
-Bella! Hol van? - nézett rám értetlenül, Selena és Lily egyből lesütötték szemüket, Hanna pedig elmosolyodott
-Erről volt a vita a repülőtéren, igaz? - léptem a szőke lány elé
-Attól függ, mit mondott?! - húzta fel egyik szemöldökét
-Szerintem nagyon jól tudod!
-Beavatnátok minket is? - szólalt meg Louis
-Bella megcsalt téged! - mondta ki egyszerűen, szívembe, mintha egy kést döftek volna
-Ez csak valami vicc, ugye? - álmélkodott Harry
-Sajnos nem. - rázta fejét Selena
-Te is tudtad, és nem szóltál?! - nézett Zayn Lily-re
-Tegnap történt az egész, és neki kelletett elmondani nem nekünk! - védte meg magát a lány
-Hé, nem kell vádolni senkit. Senki nem hibás csak ő! - néztem körbe rajtuk
-És most mi lesz veletek? - néztek rám mindannyian
-Vége van! - mondtam ki a számomra legnehezebb mondatot, és szó nélkül besétáltam a szobámba és ledobtam magam az ágyra. Ott volt az Ő felsője, kezembe vettem, majd amilyen messze csak tudtam eldobtam magamtól, ezzel kiadva magamból egy kis feszültséget.
Szeretem még most is, de nem tudom mi lesz velünk. Mellettem heverő gitárom felkapta, az erkélyajtóhoz sétáltam, leültem elé és gitározni kezdtem egy új dallamot. Végig kell mérlegelnem a helyzetet, de egy biztos! Nem tudok rá sokáig haragudni, de nem is bocsájthatok meg neki egyhamar.....
Bella szemszöge: (1 hét múlva):
Egy hét telt el azóta, hogy elmondtam Niall-nek az igazat. Próbáltam beszélni vele, de csak annyit mondott, hogy időre van szüksége, amit meg is értek csak fáj. Fáj, hogy elveszítettem. Az első 1-2 napban folyton sírtam, de rájöttem, hogy ezzel mit sem érek, így napközbe erősnek próbálom mutatni magam, de esténként mindig rám jön a sírógörcs, így átköltöztem az egyik vendégszobába, hogy a lányok tudjanak nyugodtan aludni.
Sok minden történt ezen a héten. A srácok min utálnak, és ha meglátnak, vagy összefutunk folyton sértegetnek, és gúnyos szavakkal illetnek. Hanna is még haragszik rám, de már nem annyira, mint eddig, hisz ha meglát megejt egy mosolyt, és az csak jót jelenthet, nem?
Azon a napon, amikor mi szétmentünk Niall-el, Lily és Zayn hivatalosan is egy pár lett, aminek örülök, csak így többször összefutok a fiúkkal, ha jönnek ide. Sajnos Lily és Selena is "elhanyagoltak", hisz szinte mindig egyedül hagytak, de nem bántam. Vagyis egy kicsit, de így legalább mindent sikerült megszerveznem a holnapi bulival kapcsolatban, és erről senki nem is sejt semmit. Igen, holnap Selena nagykorú lesz, amit egy jó nagy bulival ünnepelhet, a barátaival, a kollégáival, a zenekarával, és mindenkivel aki sokat jelent számára.
Merengésemből a hangos nevetés és kiabálások zökkentettek ki. Tudtam, hogy ők azok. Szemem lehunytam, vette egy mély levegőt, majd szép lassan kifújtam, és kikeltem az ágyból, és besétáltam a fürdőbe. A tükörbe nézve megijedtem saját magamtól. Szemem piros, és karikás a sok sírástól, így gyorsan beálltam a zuhany alá és lefürödtem, utána elvégezte reggeli teendőimet. Egy szál törülközőbe átrohantam a szobánkba, a gardróbba és felkaptam egy fekete fehérnemű szettet, egy fekete cicagatyát, egy fehér pólót, aminek az elején egy farkas volt, hozzá egyik magassarkú cipőmet, majd fülembe raktam egy fülbevalót, és egy farkasos gyűrűt húztam ujjamra, és egy pár karkötőt is felraktam kezemre, szemem kihúztam tussal és egy szemüveget is felvettem. Hajam pedig hagytam, úgy ahogy volt, így enyhén hullámosan omlott vállamra, fogtam még egy táskát, abba beledobáltam a fontosabb dolgaimat, és lementem.A lépcsőn próbáltam a leghalkabban menni, ami sikerült is nagyjából, és átosontam a konyhába. Szerencsére itt nem volt senki, így kivettem a hűtőből egy dobozos kólát, amikor már zártam be az ajtaját, hírtelen megszólalt valaki:
-Lily ne siess! Elment az étvágyam! - kiabált ki az illető
-Nem veszed észre magad? - fordultam Zayn felé
-Miért is? - dőlt neki a falnak
-Gyerekesen viselkedsz!
-Na megszólalt az, aki nem tud hű lenni! - itt betelt a pohár
-Befejeznéd?! - kiabáltam rá - Elegem van abból, hogyha összefutunk mindig sértegettek. Ha haragudtok rám oké, megértem, de légyszíves maradjatok már kussba, mert senki nem kíváncsi rá! Eleget szenvedek és ezek nélkül is! - léptem elé, és nem érdekelt ha a többiek hallották
-Igen?! Viseld a tetteid következményeit! Magadnak köszönhetsz mindent! - emelte fel ő is a hangját
-Tudom, és vállalom is. De legalább te visszavehetnél magadból. Sokat köszönhetsz nekem!
-Mégis mit? - röhögött fel
-Lily-t! - mondtam ki ezt az egy szót, és egyből elhallgatott
-Őt ne keverd bele! - nézett rám komoran
-Miért? Nekem köszönheted, hogy már nem ölitek egymást, és most együtt vagytok! - nem szólalt meg, csak csendben állt lehajtott fejjel, tudtam, hogy nyertem - Na látod!? Úgyhogy, jobb ha visszaveszel, mert tudok és is ilyen lenni! - veregettem meg a vállát és kiléptem a konyhából. Balra elnézve láttam, ahogy mindenki engem figyel, és ott volt Ő is, de mintha mi sem történt volna indultam el az ajtó fele.
-Leléptem! - kiabáltam
-Hova mész? - szólt utánam Lily a konyhaajtóból
-Oda, ahol érdeklik, hogy élek-e vagy halok! - vetettem rá még egy utolsó pillantást, majd kilépetem az ajtón.....
Harry szemszöge:
Csendben hallgattuk a kis vitát a konyhában. Igaza van Bellának. A srácok túl léptek egy bizonyos határt, amit már nem kelletett volna.
-Mi van Faith-el? Olyan máshogy viselkedik. - szólalt meg Niall, miután Bella lelépett
-Nem. - rázta a fejét Selena - Ez az igazi ő!
-Erős lány! - bólintott elismerően Louis
-Erős lány, de nem tudhatod hányszor aludt el sírva. - nézett rá Taylor
-Niall beszélhetnénk? Igen? Oké, gyere! - ragadtam meg és kezdtem el húzni a hátsókert felé.
-Mi van? Mi bajod?
-Mikor beszélsz vele? - néztem rá dühösen
-Nem tudom. - dobta le magát egy székbe
-Jobb, ha minél előbb eldöntöd, mielőtt még késő lenne!
-Ezt, hogy érted? - nézett rám értetlenül
-Nem láttad az előbb? A srácok, addig fogják azt csinálni vele, amit most is csinálnak, hogy elérik, hogy megutáljon minket! És ehhez már nem sok kell!
-Igazad van! Beszélek vele! - bólintott egyet
-Ez a beszéd haver! - veregettem hátba - Rajtad is látszik, hogy szenvedsz, és rajt is!
-Ennyire feltűnő?
-Le sem tudnátok tagadni, hogy szeretitek egymást!
-Nem tudok rá haragudni. - mosolyodott el - Még ma megpróbálok vele beszélni, vagy legkésőbb holnap!
-Így legyen! - mosolyodtam el, majd bementünk a többiekhez. Elég furának tűnik, hogy így próbálom megmenteni kettőjük kapcsolatát, pedig erre egyszerű a magyarázat: Niall nagyon ritkán szerelmes, és ritka, hogy a lány is viszont szereti, de most itt van neki Bella, akivel összeillenek, mint a Ying és Yang, mint az egy és a nulla, mint a One és a Direction.
Megbeszéltük Zayn-nel, hogy vegyen vissza egy kicsit magából, és ez nem csak rá, hanem mindegyikőjükre tartozik a csapatból. Délután pedig rajtam volt a sor, hogy én hozzak mindenkinek egy-egy adag kávét a Stracburks-ból így el is indultam a legközelebbi üzlet felé....
Bella szemszöge:
A délelőttöm megint elment, és egyre jobban izgultam a holnapi estével kapcsolatban. Mindennek tökéletesnek kell lennie. A helyszín rendben, amit Usher segítségének köszönhetek, szint úgy, mint a piákat, és a vendég listát, és a meghívók elküldését is. A lányoknak még lesz egy külön meglepetésem is, amit nem is sejtenek. Most épp a hozzánk közelebbi Stracburks-ban fogyasztottam el a jegeskávém, és már mentem ki, amikor valakivel összeütköztem, így a kezemben lévő papírok a földre hullottak.
-Francba! - szitkozódtam és a papírokért hajoltam
-Várj segítek! - szólt egy hang, és egy kéz is társult hozzá
-Köszi! - mosolyodtam el, majd szemem felvezettem kezén egészen arcáig, ahol is a levegő belém szorult. - Te? - nyögtem ki nehezen
-Bella?! - mosolyodott el kajánul
-Mit keresel itt? - álltam fel gyorsan, a lapokkal a kezemben
-Mi az, nem is örülsz nekem? - húzogatta szemöldökét, közbe ő is felegyenesedett
-Egy aljas kis szemét patkány vagy! - néztem rá megvetéssel, és már indulni akartam amikor csuklómnál fogva visszarántott
-Velem nem beszélhetsz így megértetted? - szorított rá csuklómra, mire a fájdalom bele nyílalt
-Engedj el! - szűrtem ki fogaim közt
-Mi az már ennyire nagy lett a szád? Mielőtt bevonultál volna a rehabra, nem ilyen voltál!
-A magadfajta mocskos, hazudozó emberek megerősítettek! - mondtam szemébe, amiből a düht lehetett kiolvasni
-Nem kell bókolnod cica!- hajolt közelebb hozzám - Mutasd csak a kezed! - kapott másik kezem után, és alkaromat tanulmányozta. - Nocsak, mik ezek a vágások itt?
-Endy enged el! - próbáltam kiszabadulni karjai közül, sikertelenül
-Miért? Fáj, ha arról az időszakodról beszélek? Egy elkényeztetett kis ribanc vagy, aki csak azért vágdosta magát, hogy megsajnálják az emberek! De ezt bebuktad kislány, mert nem tudsz engem átverni! - sziszegte fülembe
-Senki sajnálatára nincs szükségem! Főleg nem a tiédre! Az én életem, és úgy baszom el ahogy csak akarom! - mondtam dühösen
-Mégis anno még hozzám szaladtál segítségért. - húzta fel szemöldökét
-Meg is bántam! Te is csak ki használtál! Kihasználtad, hogy én megtehetek bármit, annyit költhetek amennyit csak akarok, mert neked nem adatott meg ez az élet! Rossz családba születtél!
-Hmm...lehet, de itt vagy nekem te! A követelőzésseimmel bármit megkaphatok tőled!
-Nagyot tévedsz! Tőlem semmit nem fogsz kapni! Legszívesebben még levegőt se! - erre a mondatomra csuklómat még jobban megszorította, mire fel szisszentem
-Vegyél vissza a szádból, vagy azt akarod, hogy mindenki megtudja a rehabos korszakodat? Hogy vagdostad magad? - kezdett hangosabban beszélni
-Szállj le rólam Endy különben.....-nem hagyta hogy befejezzem, szavamba vágott
-Különben mi? - dörmögte
-Különben velem gyűlik meg a bajod! - szólt egy magabiztos, férfi hang a hátam mögött. Reménykedni tudtam, hogy nem az akire gondoltam, mert akkor lebuktam......
Tetszett? Ha igen komizz, ha nem akkor is:D lepjetek meg 10komival légyszi*-* augusztusban találkozunk!:)
