28. Sajnálom

Sziasztok:D meghoztam az új részt, ami elég rövid lett, és nem is igazán jó:/ de mivel elmegyek itthonról 1,5 hétre így gondoltam megleplek titeket vele:) remélem komikat is kapok:)
Erről jut eszembe.....elszomorít, hogy mostanság alig kapok 3-4 komit:/ azelőtt volt, hogy 8-9 komi is volt egy részhez, de most.....:( De nem fogok panaszkodni, itt az új rész, remélem azért, ez is elnyeri tetszéseteket:)

I hope you like it!♥


Nem tudtam mit csináljak. Haza egyelőre még nem mehetek. Nem akarok találkozni Hanna gyűlölködő pillantásával. Miért neki kelletett feljönni? Miért pont ő?
Justin arca vészesen közel volt hozzám, de már nem tudtam megakadályozni, és ajkait enyémekre nyomta, majd óvatosan megcsókolt. Annyira össze voltam zavarodva, hogy visszacsókoltam. Tudom, hibát követek, hisz nekem ott van Niall. Niall?! Úristen, mit csinálok? Ahogy eszembe jutott elváltam tőle de már késő volt. Az ajtó felől csörömpölést hallottunk, gyorsan lelöktem Justin-t magamról, aki nagy puffanással ért földet - de most nem tudott érdekelni -, és egyből az ajtó felé fordultam. Hanna állt ott teljesen lesokkolva, a lába előtt pedig pohár szilánkok voltak.
-Te mit csináltál? - kérdezte haraggal a hangjába
-Hanna, meg tudom magyarázni! - álltam fel
-Mit? Láttam amit láttam! Megcsaltad Niall-t! - förmedt rám, teljesen jogosan
-Tudom, de nem akartam. - hajtottam le fejem
-Tudod mennyire szeret téged, és ezt érdemli?! Csalódtam benned Bella! Azt hittem te más vagy, de nem! Ugyan olyan vagy, mint a többi kis csitri aki csak kihasználja a fiúkat! 
-Ez nem igaz! - emeltem rá tekintetem - Szeretem Niall-t mindennél jobban! Én nem akartam, hogy mindez megtörténjen! És nem vagyok olyan lány! - néztem rá könnyes szemekkel
-Pedig olyan vagy! Nem vagy különb náluk egy cseppel sem! És ha igazán szeretted volna őt, nem csaltad volna meg! - nézett rám teljes megvetéssel. Tudtam, hogy igaza van! Egy kis ribanc vagyok! Azt kívántam, hogy most bárcsak megnyílna alattam a föld. Néztem az előttem álló lányra, akinek a barátságát most vesztettem el, akinek az arca tele volt haraggal, és tudtam, hogy cselekednem kell. Gyors iramba elindultam az ajtó fele, és ahogy Hanna mellett mentem el, vetett rám egy lenéző pillantást, majd miután a háta mögé értem egy szót suttogtam:
-Sajnálom! - végig szaladtam a kis folyosón, le a lépcsőn, az alján szembe találkoztam Usher-ral, majd őt is félrelökve szaladtam ki a házból. Nem foglalkoztam, hogy kiabálnak utánam, így a kapun is kiérve elfordultam balra, és szaladtam ahogy csak bírtam. Nem érdekelt, hogy szinte alig látok a könnyeimtől, csak futottam amíg csak bírtam, egy eldugott kis helyre.
Visszaemlékezve a hideg fut rajtam végig. Igaza van Hannának, egy kis liba vagyok! Hogy lehettem ennyire hülye, hogy megcsókoltam Justin-t?! Miért kellett nekem ez? Van így is elég problémám és, most még ez is. Szeretem Niall-t, úgy, mint eddig senki mást, de ha elmondom neki az igazat, elhagy, és azt nem bírnám ki. De muszáj tudnia. Ha nem mondanám el, akkor tuti Hanna, de nem akarom, hogy tőle tudja meg. Fel kell készülnöm, hogy az egész One Direction meg fog gyűlölni e miatt, és az egész csak az én hibám.
Felemeltem a fejem térdeimről, és néztem a tengert. A nyugodt vízen néha-néha alakult egy kis hullám, ami felkavarta azt. Felálltam, leporoltam magam, és felmásztam a sziklákra, ami mellett eddig ültem. A lágy szellő simogatta bőrömet. Nyakamból levettem a nyakláncom, amit szerelmemtől kaptam, a tenyerembe vettem és úgy néztem. Ahogy a kezembe forgattam , megakadt a szemem valamin. A hátulján volt valami különös, és ahogy jobban megnéztem mi az, újra elő tört belőlem a sírás. Csupán három szó volt bele gravíroztatva: Niall & Faith Forever. 
-Szeretlek. - suttogtam, majd megpusziltam a medált. Ha valaki látta volna ezt, az tuti dilisnek nézne, de nem érdekelt. Lassan kezdtem megnyugodni, majd nadrágomból előhalásztam kikapcsolt telefonom. Igen annyi szerencsém volt, hogy amikor felmentem Justin szobájába, akkor már a bikinimre felkaptam a ruhám, így nem néztek teljesen bolondnak, hogy sírva szaladok.
Ahogy a telefonom bekapcsoltam láttam, hogy van egy csomó nem fogadott hívásom, de nem érdekelt, inkább egyből felléptem twitterre. Rámentem Niall profiljára és a twittjeit olvasgattam. Meg akadt a szemem egyen: @NiallOfficial: Én vagy a legszerencsésebb srác a világon!  a dátumra néztem és egyből tudtam, hogy ezt aznap írta ki amikor összejöttünk, és ez megint könnyeket csalt a szemembe. A többi fiú profilját is megnéztem és ott is voltak olyan twittek, ami velem kapcsolatos. Például Louis-nál: @Louis_Tomlinson: Megtaláltam a legjobb barátnőmet! ezt azon az estén posztolta, amikor először találkoztam velük a parton. Nem akartam többet látni, ezért inkább vissza léptem sajátomra és csipogtam egyet: @BellaElla: Sajnálom.... És ebben a pillanatban megszólalt a telefonom. Ő volt az! Tudtam, hogy most vagy soha. vettem egy mély levegőt, majd szép lassan kifújta azt, és elfogadtam a hívást.
-Szia kicsim. - köszöntött azzal a vidám csilingelő hangjával
-Szia. - többet nem bírtam kinyögni, akkora gombóc alakult torkomba
-Minden rendben? Mi történt? - aggodalmaskodott
-Persze, miért ne lenne? - nevettem fel. Nem volt szívem elmondani neki. Még nem! Nem telefonon akarom.
-Fura vagy. - morogta - Képzeld van egy jó hírem! - egyből derűsebb lett a hangja
-Igen, és mi? - mosolyogtam, bár ő ezt nem láthatja
-Elmondom, de ne mond el Lily-nek és Hannának.
-Ettől nem kell félned. - suttogtam
-Mi? Miért? - értetlenkedett
-Semmi! Na mond mi a jó híred?! - vigyorogtam
-Holnap hazamegyünk! - szinte már kiabált a telefonba.  
-Komolyan? - megijedtem. Már holnap vége is a kapcsolatunknak.
-Nem is örülsz neki?
-De, de nagyon is! Már hiányzol Niall!
-Te is nekem! És milyen Justinnál? - ne, csak ezt ne....
-Jó. - adtam a tömör választ
-Ennyi? Azt hittem, hogy órákat fogsz zengeni róla. - nevetett
-Mikor jöttök holnap? - tettem fel a számomra legfontosabb kérdést
-Olyan négy körül landol a gép, de majd írok sms-t. Ki jöttök ugye? - szólalt meg csábos hangon
-Igen! Figyelj szívem, most le kell tennem, de holnap ha megjöttetek muszáj lesz beszélnünk!
-Miről?
-Egy fontos dologról.
-Megijesztesz!
-Sajnálom! - suttogtam - Szeretlek Niall James Horan! Mindennél jobban! Ezt soha ne felejtsd! - majd kinyomtam a készüléket, és újra sírtam. Félek a jövőtől, félek a mától, félek a holnaptól......

Niall szemszöge:


-Sajnálom! - suttogta - Szeretlek Niall James Horan! Mindennél jobban! Ezt soha ne felejtsd! - majd kinyomta. Nem tudom mit akar ez jelenteni, de megijeszt. Összezavarodva mentem, be az erkélyről.
-Na hogy van a kis hercegünk? - nyálaskodott Louis
-Jól! - adtam a tömör választ
-Gyere kajálni te zabagép! - nevetett Zayn
-Nem kösz. - ezzel be is indultam a szobámba. Hallottam ahogy a srácok összesúgnak a hátam mögött, hogy tuti valami bajom van, de most ez se izgatott. Ahogy beértem a hálóba, egyből az ágyra vetettem magam, arcom Faith felsőjébe fúrtam. Az illata még mindig rajta van, pedig eddig mindig azzal aludtam, szóval csodálkoztam is. Nem sokkal később nyitódott, majd csukódott az ajtó, halk lépteket hallottam, és pár másodperc múlva éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy.
-Mi az haver? - szólalt meg Harry
-Semmi. - rántottam vállat
-Aha, és most az igazat.
-Honnan veszitek, hogy baj van? - fordultam a hátamra és így láttam őt is
-Haver, nem kajáltál, pedig te rendelted meg a kaját! - álmélkodott
-Tényleg sokat eszek! - fogtam meg a hasam
-De így szeretünk. - nevetett
-Ja én meg a nagy belem. - röhögtem fel
-Bella így szeret!
-Igen. - kémleltem a plafont, ekkor rájöttem, hogy fehér mintás valamik vannak rajta
-Na már mi történt? És ne mond, hogy semmi, mert megverlek!
-Beszélni akar velem. - néztem rá 
-Akkor miért nem hívod fel? - vágott értetlen fejet
-Tényleg ekkora hülye vagy? Holnap akar beszélni velem! Személyesen! Valami fontos dologról!
-Jahh....-esett le neki - Nem hangzik valami jól.
-Nekem mondod?! Ideges vagyok, hogy mit fog mondani. Mi lesz, ha szakítani akar velem?
-Ne legyél hülye! Miért tenné? - feküdt be mellém, és úgy néztük a plafont
-Nem tudom, mondjuk, mert nem bírja, hogy folyton utazok, vagy nem is szeret, hanem csak egy fogadás vagy nem tudom. Szeretem őt! Nem akarom elveszíteni!
-Nyugi nem fogod! Látszik, hogy ő is szeret téged! Na, de gyere menjünk, mert a többieknek feltűnik, hogy valami nem okés. - állt fel
-Ugye nem mondod el ezt a beszélgetést senkinek?! - álltam vele szembe
-Megígérem! - mosolyodott el, le pacsiztunk és kimentünk. A srácok tömték a fejüket, ettől a látványtól én is megéheztem, így elvettem az adagom, és én is neki láttam enni......

Bella szemszöge:


Még egy kicsit elidőztem az új titkos helyemen, majd elindultam haza. Sajnos mivel nem nagyon emlékeztem, hogy jutottam ide, így elég nehézkes volt, de kb két óra bolyongás után, már Selenáék háza előtt álltam. Reménykedtem, hogy nincsenek ébren, így óvatosan kinyitottam az ajtót, és felosontam abba a vendégszobába, amelyik üres volt, és úgy ahogy voltam elaludtam.......
Reggel egy nagy sikításra ébredtem, amitől annyira megijedtem, hogy le is fordultam az ágyról, nem ép szerencsésen, ugyanis a fejem, bevertem az éjjeli szekrény sarkába így lett egy kisebb seb a homlokomon. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről, és a fejem fogva mentem ki a szobából, egyenesen a közös szobánkba, ahol Hanna és Lily visítva ugráltak az ágyon, Selena, pedig a fülét fogva ült az egyik fotelbe.
-Őket mi lelte? - huppantam le mellé
-Úristen Bella megijesztettél. - tette szívére a kezét - Minden rendben? - ölelt meg - Hanna elmondta. - tolt el magától egy kicsit
-Én nem akartam. - támaszkodtam térdemre, és elsírtam magam, ekkor hirtelen csönd lett
-Bella! - ölelt meg Lily. Rá mosolyogtam, majd szemem tovább futtattam, Hannára, aki gyűlölközve nézett rám
-Remélem, nem várod, hogy én is a nyakadba ugorjak! - szólalt meg hangjában tele gúnnyal
-Miért csinálod ezt? - ráztam értetlenül fejem
-Hogy miért? Még kérded? Az egyik legjobb barátomat megcsaltad! - fakadt ki - Egy kis liba vagy! Semmi több! És nagyon remélem, hogy elmondod Niall-nek, mert ha nem én fogom! - lépett egyet közelebb, így szemtől-szembe álltunk.
-Elmondom neki! Nem vagyok hazudozó! - töröltem le a könnyeimet
-Nem vagy? Hazudsz nekik magadról! Ki tudja, miket titkolsz még el?! Lehet nem is az vagy, akinek állítod magad!
-Hékás! Ez azért már túlzás! - állt mellém Selly - Tudom, hogy haragszol rá, de azért ezt nem kell rákiabálni!
-Jó nem fogom, és ezért elnézést, de a többiért nem fogok! És ha most megbocsátotok...- ezzel kiment a szobából. Lily-re néztem, aki nem tudta mit csináljon, majd hirtelen ő is elhagyta a szobát. Sírva rogytam le az ágyra.
-Nyugi nem lesz semmi baj! - ült le mellém
-Elfogom veszíteni! - néztem rá
-Nem akarok szemét lenni, mert tudod, hogy szeretlek, de ez a te hibád! Miért csókoltad meg Justin-t?
-Nem tudom. Annyira hirtelen jött, de amint észbe kaptam elváltam tőle, és épp akkor jött Hanna is. Ő is utál, és a srácok is megfognak, főleg Niall! Szeretem őt tiszta szívből! - bújtam ölébe
-Tudom, látszik rajtad! - simogatta vállam - Reménykedjünk, hogy megért! - puszilt hajamba - Te de vérzel! - simított homlokomra, halkan felszisszentem
-Lefejeltem az éjjeli szekrényt. - kuncogtam fel, és ő is velem együtt
-Na gyere, lássuk el a sebed. - húzott ki magával a szobába, ott elővette az elsősegély dobozt, és ellátta a sérülésem, majd visszamentünk a szobába, befeküdtünk az ágyamba, én Selly ölébe és míg ő hátam simogatta, szép lassan elaludtam.....

*  *  *  *  *  *

-Kész vagy? - kopogott be az ajtón Selly
-5 perc. - mondtam alig halhatóan, de tudtam, hogy ő meghallotta. A mosdókagylónak támaszkodva, néztem magam a tükörbe. Szemeim piros a sok sírástól, hiába akartam eltüntetni alapozóval, de sehogy se ment. Hajam a párától, nedvesen tapadt arcomra, amit gyorsan felfogtam egy coffba. Homlokomon ott volt egy kisebb tapasz, a sérülésem miatt. Gyorsan fogat mostam, megmostam arcom, a kis törülközőért nyúlva megakadt a szemem valamin. A polcon volt egy penge. Perceknek tűnő másodpercig figyeltem azt, de tudtam, hogy nem szabad. Erős vagyok, nem tehetem. Legyőztem ezt a korszakom. Óvatosan bal csuklómra simítottam kezem, majd szemem is le vezettem oda. A vágások már csak nagyon halványan látszanak, aminek örültem.
-Bella, nem fogunk odaérni időben! - kopogott megint Selly
-Csak felöltözöm! - gyorsan hátat fordítottam a tükörképemnek, majd a kikészített ruhákért mentem. A rossz idő miatt felkaptam egy egyszerű sötét hosszú farmernadrágot, a melltartómra pedig egy hosszújú angliás felsőt.A cipőmet is behoztam, mert tudtam, hogy nem fogok időben elkészülni, úgyhogy a kék magassarkú cipőm is felvettem, a telefonom az ajtó melletti polcról felkaptam, zsebembe dugtam és kiléptem a fürdőből.
-Gyere gyorsan! - intett fejével a rám várakozó Sell, én pedig követtem. A kocsihoz leérve láttam, hogy Hanna és Lily a hátsó ülésen foglaltak helyett, így én az anyósülésre kerültem. Miután Selena is megérkezett elindultunk a repülőtér fele, vagy máshogy szólva, a halálom fele.....

27. A kerti party

Sziasztooook:D mizujs veletek??:D kinek hogy telik eddig a szünete?:D nekem unalmasan-.- de legalább átmentem mindenből és szabad vagyok:P és amint megígértem itt a várva várt rész is, amit próbáltam normálisan megírni és ami egy kicsit esemény dús lesz, de psssszt:'D remélem tetszeni fog és h kapok hozzá komikat:D tényleg nagyon jól esnek:D legalább látom h tetszik:D

jah és a blog 9278 látogatottsággal rendelkezik^^ remélem ezzel a résszel elérjük a 10.000-et*-* akkor lehet kapnátok egy olyan részt ami semmi köze a bloghoz, de TI választhatjátok ki hogy kiről szóljon:p mit szólnátok hozzá??:D komiba kérek véleményeket:D de nem rizsázok
I hope you like it!♥



Ella szemszöge:


-Hiányozni fogsz manó. - döntötte homlokát enyémhez Niall
-Te is nekem. Szeretlek. - nyomtam apró puszit szájára
-Imádlak. - puszilt meg ő is mosolyogva
-Srácok. Nem akarok közbe szólni, de mindjárt menni kellesz. - jött oda Paul, akivel időközben megismerkedtem
-2 perc. - fordult oda szerelmem, majd a nagy testőr odébb állt
-Niall, kérhetek valamit? - néztem rá szégyenlősen. Kezeit visszacsúsztatta derekamra, enyém a mellkasán pihentek.
-Te. - puszi - Bárhol. - puszi - Bármikor. - puszi - Bármit. -puszi
-Oké, de ne nevess ki! - néztem fel szempilláim alól. Arca a kíváncsiságtól tükröződött, de bólintott egyet. - A pulcsid nem hagyod itt nekem? Nincs semmi olyanom, amin a te illatod van. - pirultam el. Tudom, nem épp normális kérés, de nekem szükségem van valamire, amin érezhetem ŐT. Halkan elkezdett kuncogni, kezét lecsúsztatta derekamról, majd szép lassan levette cipzáros felsőjét.
-Egy feltétellel! - mutatta fel mutatóujját - Kérem a kardigánod! - húzogatta szemöldökeit. Ez a kérése mosolyt csalt arcomra, de teljesítettem vágyait és kibújtam felsőmből, majd Ő rám adta a pulcsiját, és a süsüt a fejembe nyomta.
-Hékás! - csaptam nevetve vállára
-Na te kis Niall Horan utánzat, kérek egy csókot! - kapott derekam után, majd mohón ajkaim után kapva lecsapott rájuk. Kezem mellkasán keresztül felvezettem nyakáig, onnan jobb kezemmel hátulról hajába túrtam. Ő ugyan ezt eljátszotta, annyi különbséggel, hogy az ő jobb keze fenekemen pihent. Akaratlanul belemosolyodtam csókunkba. E romantikus pillanatot valaki, vagy inkább valakik köhécselése zavarta meg, ezért muszáj volt elválnunk egymástól.
-Robitusint srácok. - néztem a két jómadárra
-Nektek, meg felmosót. Úsztok a nyálban. - vágott fancsali képet Louis
-Tomlinson, ugye tudod mennyire szeretlek?! - rebezsgettem szempilláim
-Ő csak az enyém! - állt elé Harry - Ha őt is akkor engem is! - hősieskedett
-Bocsi, csak mind az ötötöket tudlak szeretni. - vágtam szomorú képet
-Most nézd meg! Meghatódtam! - tettetett sírást Lou
-Elkenődik a sminkünk! - törölgette arcát Harry. Niall-el felnevettünk. Végül az lett a vége, hogy Lena, Louis, Hanna, Harry, Zayn, Liam, Niall és én mind egymásra borulva öleltük meg egymást. Hallottuk, hogy kattan egy fényképező gép, mire mindannyiunk feje abba az irányba fordult, amerről a kis zajt hallottuk, és a nagy testőr nevető arcába botlottunk, kezében a kis gépezettel.
-Első közös búcsúzás. - kuncogott - De irány a gép! - intett a fejével a másik irányba. Nehezen, de sikerült elbúcsúzni egymástól, de legjobban Niall-től. Megígértük egymásnak, hogy mindennap beszélünk telefonon, és esténként skype-on is.
A hazafele úton Selenának, Lilynek és Hannának mindig volt valami témájuk. Én inkább beraktam a fülesem és elindítottam egy számot a telefonomon, a pulcsiba gubózva az ablak felé fordulva ültem és gondolkodtam.
Nem így képzeltem egy a nyaram. Azt hittem itt sikerül elfelejteni a múltam, de nem. A balesetről a rémálmaim megint visszatértek, pedig azt hittem megszabadultam tőlük. Szegény Niall-nek is hazudnom kell mindenről, de félek egyszer rájön az igazságra. Nem akarom elveszíteni! Életemben először most érzem, hogy igazán szerelmes vagyok. De ahogy minden mesének, egyszer ennek is vége lesz, ami nincs is olyan messze. A nyár végével úgyis mindennek vége, hisz ő visszatér Londonba, én pedig New Yorkba és távkapcsolattal ez nem működhet. Talán ez csak egy kis nyári kaland neki, és ősszel meg már nem is fog emlékezni rám.
-Bella, mi a baj? Miért sírsz? - hajoltak felém a lányok. Gondolatmenetemből kizökkenve tényleg éreztem a nedvességet az arcomon, amit gyorsan el is tüntettem onnan.
-Semmi. - erőltettem egy mosolyt, amit nem hiszem, hogy bevettek
-Niall igaz? - ölelt meg Hanna, egy aprót bólintottam - Jajj, te butus. - kuncogott
-Meg van mit csináljunk! Menjünk el egy szépségkörútra. Mit szóltok? - nézett felváltva ránk Selly
-Benne vagyok! - mondta egyszerre Lily és Hanna
-Nem tudom - húztam a szám - Nincs semmi kedvem.
-Gyere már. Jó móka lesz! - győzködött Lily. Végül 10 perc múlva, már az egyik legnevesebb szépségcentrumba tartottunk. Az épületbe a hátsóbejáraton mentünk be, Selena miatt, majd elindultunk az öltözők felé. Mindannyian átvettük a fürdőruháinkat és megindultunk valamerre. A kis túránkon ahova csak lehetett mindenhova mentünk, a masszástól kezdve a szoláriumig a medencéig mindent bejártunk. A végén az öltözőben, ahol csak mi voltunk felhozódott az a téma, amit nagyon szerettem volna elkerülni: a családom.
-És Bella a testvéreiddel jól kijössz? Nem rossz egyedüli lánynak lenni? - nézett rám Hanna
-Izé..öö...nem - makogtam, közbe leültem a padra, hogy felhúzzam a szandálom
-Bella, neki szerintem elmondhatod az igazat! - ölelt át félkézzel Selly
-Tuti nem mondaná el - jött Lily is
-Tudom, de akkor sem! - makacskodtam
-Miért? - értetlenkedtek
-Nem szeretek erről beszélni. - hajtottam le a fejem. Szemembe könnyek szöktek.
-Miről van szó? - szólalt meg Hanna - Nyugodtan elmondhatjátok. Ígérem nem szólok senkinek! - guggolt le velem szembe
-Rendben, de esküdj meg rá! - néztem fel rá
-Esküszöm! - mosolygott - Na mondd!
-De Louis-nak, Liam-nek, Zayn-nek, Harry-nek és legfőképp Niall-nek nem mondhatod el! - néztem rá szigorúan
-Kezdesz megijeszteni, de rendben!
-Gyerünk. Menni fog! - mosolyogtak a lányok mellettem
-Tudod Hanna, az életbe történnek olyan dolgok, amin nem lehet változtatni soha többé. Van, hogy elvesztünk valakit vagy valakiket akik fontosak számunkra, és nem merünk róla beszélni, mert nem akarjuk, hogy sajnáljanak. Talán én ezért nem beszélek a családomról, ugyanis nekem már nincs olyanom. Megöltem őket. - sírtam el magam
-Mi? Meg...megölted? - dadogott
-Nem úgy érti! Egy autóbalesetben haltak meg, csak magát okolja amiért csak ő élte túl. - magyarázott Lily
-Uram isten Bella! Én annyira sajnálom! - ölelt meg sírva(?!) - De nem értem, miért nem tudhatják a fiúk?! - tolt el kicsit magától, hogy szemembe tudjon nézni
-Mondtam, hogy nem akarom, hogy sajnáljanak! Amikor velük vagyok teljesen elfelejtkezem az életemről, csak a pillanatnak élek!
-Nem sajnálnának, de te tudod. - mosolygott rám - És köszönöm, hogy elmondtad, és hogy megbíztok bennem. Annyira jól esik. - nézett körbe rajtunk mosolyogva
-Már te is közénk tartozol! - öleltük meg mindhárman

*  *  *  *  *  *

Este kilenc óra és Niall még mindig nem jelentkezett, pedig megígérte, hogy amint New York-ba érnek felhív, de semmi. Már a lehető legrosszabbra is gondoltam, hogy lezuhant a gépük, vagy hogy megcsalt - bár ez nem tudom, hogy jutott eszembe. A csajok próbáltak megnyugtatni, hogy nincs semmi baj, de nem ment. Hanna is mondta, hogy őt sem hívta még Louis, mert lehet, hogy közbejött nekik valami, de ez sem csalt mosolyt az arcomra. Végül azzal az ürüggyel, hogy kicsit szédülök, és hogy gondolkodnom kell elindultam sétálni. Nem figyeltem hova megyek, csak a lábam vitt, közbe a fejembe cikáztak a gondolatok. Egy idő múlva megálltam, ekkor észrevettem, hogy a parton vagyok és a lábaimat mossa a tenger lány vize. Nem bírtam tovább, így a földre estem és halk zokogásba kezdtem.
-Miért hagytatok itt? Szükségem van rátok! Veletek akarok lenni! Miért? - kiabáltam az ég felé
-Hé kislány, nyugi. -  ölelt át egy kar a sötétben - Mi a neved?
-Hagyjon békén! Ki maga? Mit akar? - másztam ki az öleléséből, ekkor megláttam a holdfény világításában a csoki barna szempárt. 
-Bella? Uram isten, mi történt veled?
-Justin! - másztam vissza hozzá és jó szorosan magamhoz öleltem, amit ő szintúgy viszonzott. Szememből patakokként folytak a könnyek. 
-Mi a baj? Mit keresel itt egyedül ilyenkor? - simogatta hátam - Talán megcsalt az a szemétláda? - tolt el magától, szemében látszódott a düh, izmai megfeszültek
-Nem dehogyis! - ráztam a fejem - Csak anyáék. - sírtam el magam - Hiányoznak.
-Gyere ide, te kis butus. Én mindig melletted leszek, bármi is történjen! - tárta ki karjait, én pedig egyből hozzá bújtam
-Köszönöm Justin. Te vagy a legjobb fiúbarát! - nyomtam egy puszit az arcára
-Persze, fiú barát. Csak egy barát. - ismételte el egy kis keserűséggel szavaimat. 
Nem tudom mennyi ideje ülhettünk így a homokba, de a telefonomon megszólalt a jellegzetes csengőhang. zsebembe nyúlva egyből felvettem meg se nézve ki az.
-Niall? - szóltam bele halkan, közbe kimásztam Jus öléből
-Faith, kicsim én annyira sajnálom! - szólt bele szomorkásan
-Semmi baj! - mosolyodtam el - De miért nem hívtál?
-Akartalak, de ahogy megérkeztünk egyből mentünk egy interjúra, utána fotózás és dedikálás. Utána akartalak hívni csak annyira lefárasztott ez a nap, hogy mindannyian elaludtunk a kocsiba. - nevetett
-Mint a kis gyerekek. - kuncogtam
-De te szereted ezt a kisgyereket, igaz? - hangján hallottam, ahogy kajánul elvigyorodik
-Mindennél jobban. - pirultam el. Hihetetlen, hogy még így telefonon keresztül is ilyen érzéseket tud kiváltani belőlem.
-Én is téged. Amúgy merre vagy, mert az előbb Lou beszélt Hannával és ő mondta, hogy leléptél? - aggodalmaskodott - Bár nem tudom, hogy ő honnan tudja.
-Csak a parton sétálok, nyugi! Amúgy Hanna hozzánk költözött!
-Hogy mi? Oda költözött?! - szólalt meg egy kicsit hangosabban a kelleténél
-Ki költözött hova és miért? - hallottam Louis értetlen hangját
-Hanna nálunk lakik, amíg ti távol vagytok! - adtam az egyszerű választ
-Komolyan? Köszönöm, hogy így foglalkoztok vele. Ezt még meghálálom! - szólt a telefonba komoly hangon
-Semmiség. De én most lerakom. - néztem Justinra - Mondd meg Niall-nek, hogy szeretem és téged is, meg a többieket is. Szia puszi.
-Bella szeret minket! - hallottam még Lou kiabálását, majd leraktam a telefont. Tuti nem százas a gyerek.
-Na, minden rendben? - nézett rám Jus
-Persze. - mosolyogtam - Nincs kedved hazakísérni? - húztam fel egyik szemöldököm
-De, szívesen! - mosolygott és egyből fel is állt - Add a kezed! - nyújtotta felém tenyerét, én pedig egyből belé kapaszkodtam és felálltam. Mindketten leporoltuk magunkat és elindultunk.
-Te hogy-hogy itt voltál ilyenkor? - törtem meg a csendet
-Gondolkodnom kelletett. - nézett rám - Nehéz az élet. - hajtotta le fejét
-Az biztos. - értettem vele egyet. Az út hátralévő részén jól elbeszélgettünk, és megbeszéltük, hogy holnapután átmegyünk náluk mindannyian egy kerti partyra.

*  *  *  *  *  *

-Biztos nem haragudtok, hogyha elmegyek? - nézett félve ránk Selena
-Selena, ezt már megbeszéltük. - mosolygott rá Hanna - Nem fogunk unatkozni, elhiheted!
-Bizony. - helyeseltem - De menj, ne várattasd meg Taylor-t. - öleltem meg
-Okés. Sziasztok. - intett egyet és ki is lépet az ajtón. Amíg ő leért a kocsihoz, mi gyorsan felszaladtunk a vendégszobába, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a kapura, és onnan figyeltük a sztárpárocskánkat. Miután elhajtottak a kocsival - és valószínűleg csak este látjuk őket legközelebb - ledobtuk magunkat az ágyra és a plafont bámultuk.
-Mit csináljunk? - tettem fel a nagy kérdést
-Ajándékot kéne venni Selly-nek. - szólalt meg Lily
-Basszus a buli! - ültem fel - Teljesen kiment a fejemből
-Akkor indulás a plaza? - nézett felváltva ránk Hanna
-Nyomás! - állt fel Lily és elindult lefele. Hannával csak néztük az ajtóban, ahol a mi kis Lilianank pizsamában(!) indult el.
-Öhm...most komolyan elindult így? - nevette el magát a mellettem ülő lány
-Kicsit kómás. - nevettem - Na gyere mentsük meg a teljes leégéstől. - húztam fel magammal az ágyról és elindultunk lefelé, ahol Lily az ajtóban várt.
-Na mi lesz, miért nem indulunk már? - nézett ránk sürgetően
-Kedves Lily, nézz tükörbe! Pizsibe akarsz menni a plazaba? - mutattam végig rajta, ő pedig megsemmisülve nézett végig magán, majd az arca felvett a hajával egyszínű színt. Hannával már alig bírtunk állni, annyira nevettünk.
-Upsz...korán van még. - kuncogott Lily is - Inkább menjünk öltözni, mert így sose érünk oda. - mutatott felfele, mi pedig, mint a jó kislányok követtük utasításait.

Felértünk a szobába, és mindenki kiválasztott egy szettet magának. Én egy lila szoknyát vettem fel egy fehér pánt nélküli felsővel és egy fehér magassarkú cipővel. A kezemre csúsztattam pár karkötőt, és fejemre raktam egy fehér napszemüveget is, és a Niall-től kapott nyakláncom is nyakamba raktam . Hanna egy virágos pánt nélküli ruhát választott, amin a melle alatt egy kis vékony öv helyezkedik el, hozzá egy magassarkú szandált és egy pár kiegészítőt, míg Lily egy mini ruhát választott, ami egy sötétkék felsőből és fekete szoknyából állt, és a derekán vol egy nagy öv, és hozzá egy magassarkút és pár kiegészítőt. A kiválasztott táskáinkba bele dobáltuk a fontosabb dolgainkat és elindultunk a Plazaba. Az utat Selena kocsijával tettük meg, amit Hanna vezetett. Még szerencse, hogy neki van jogsija.
Amint elértünk a célunkhoz, egyből kezdetét vette a nagy keresgélés a tökéletes ajándék után. Persze, azért mi is bevásároltunk magunknak, nem is olyan kevés cuccot. Az egyik boltból kifele jövet megakadt a szemem valamin.
-Várjatok! - szóltam a lányok után - Ez lesz az! - mutattam a kirakat felé
-Ez gyönyörű. - szólalt meg Hanna - Biztos örülni fog neki Selly
-Meseszép! - dicsérte Lily is
-Várjatok meg, gyorsan bemegyek és megveszem. - mentem be az üzletbe, egyenesen a kasszához.
-Jó napot! Miben segíthetek? - mosolygott az eladónő
-Jó napot! - köszöntem illedelmesen - A kirakatban láttam egy kék magassarkút, és egy hozzáillő táskát.
-Áhh, gondolom melyikre gondol. Jöjjön. - intett maga után és elmentünk az üveghez. - Erre gondol? - mutatott a kiszemelt zsákmányomra.

-Pontosan! - bólintottam
-Rendben, akkor... - emelte ki az asztalról őket - A cipő méret megfelel? - mutatta a cipő dobozát, amin pont a megfelelő méret állt.
-Igen! - mosolyogtam
-Még valamit esetleg? - sétáltunk vissza a pénztárpulthoz
-Nem, köszönöm! - nyújtottam felé a bankkártyám
-Köszönjük, hogy nálunk vásárolt! - adta vissza a kártyát egy kis idő múlva, majd egy szatyorban az új szerzeményeim is
-Viszlát! - intettem egyet, és megindultam kifelé
-Sikerült? - álltak fel a lányok, én pedig mosolyogva megemeltem a szatyrot, amiben található a két dolog
-Nincs kedvetek kajálni? Éhen halok! - ültem le a padra
-Én is, csak ne gyors kaját együnk! Azt nem bírnám. - rázta a fejét Lily
-Kínai? - hozta fel az ötletet Hanna
-Pompás! - mondtuk egyszerre és megindultunk egy kínai étterem felé. Megrendeltük a kívánt ételünket és leültünk egy eldugottabb asztalhoz.
-Tényleg, Bella. Hogy állsz a buli szervezésével? - érdeklődött Hanna
-Sehogy. - húztam el a szám - Félek romba dől az egész
-Mi segítünk! - mosolygott biztatóan Lily - Mit kell még elrendezni?
-Mindent, ugyanis eddig semmi nincs. A helyről elméletileg Harry-ék gondoskodtak volna, de így...
-Osszuk be, ki mit csinál! Úgy egyszerűbb nem? - nézett felváltva ránk Hanna
-Nem is rossz ötlet! - bólintott helyeslően Lily
-Okés, akkor én a helyet és a dekorációt, Lily tiéd a vendégek és Hanna a te feladatod a kaja és a pia. Így jó? - néztem rájuk
-Tökéletes! - szólaltak meg ma már sokadjára kísértetiesen egyszerre, amin jót nevettünk. A kaja elfogyasztása után elkezdtük összeírni a vendégek névsorát, ami nem épp ment zökkenő mentesen.
-De őt meg kell hívni, nem? Hisz jóba vannak! - szólalt meg Hanna
-Már nem. Vagy nem tudom. - mondta Lily
-Írjuk fel és majd eldöntjük. - rántottam vállat. Nem sokkal később a telefonom megszólalt. Előhalásztam a táskámból és egyből felvettem.
-Halihó Bella! - köszöntött egy vidám hang
-Szia Drew. Mizujs? - dőltem hátra
-Nem szeretem a Drewt! Csak Justin! - durcáskodott
-Nem baj, nekem akkor is Drew maradsz! - kuncogtam
-Na jó neked megengedem! - adta be a derekát - Amúgy mizujs veletek? Mi jót csináltok?
-Ohh köszönöm, igazán kedves vagy. - hálálkodtam, amin csak nevetett - Épp Selly meglepetésbuliját szervezzük. - néztem az előttem ülő két lányra, akik felkapták rám a fejüket
-Tudok, vagy tudunk valamiben segíteni?
-Öhm..most, hogy így mondod lenne valami. - könyököltem az asztalra
-Na mi az? Ne kímélj! - pimaszkodott
-Csak a vendéglistában kéne segíteni, hogy kiket hívjunk meg, meg a szórakozóhelyet, ahol tarthatnánk az egészet.
-Ez nem nagy ügy. Holnap átjösztök és megbeszéljük.
-Te dinka, ott lesz Selena is. - forgattam szemeim
-Ja tényleg. Mindegy megoldjuk nyugi. De most le kell tennem. Ja és anya azt üzeni, hogy Selena szüleit is hívjátok át, had tudjon megismerkedni velük jobban. Sziaaa - hadarta el
-Okés, szia. - nyomtam ki a készüléket
-Na? - kérdeztek a lányok
-Justin segít elrendezni mindent. - vigyorogtam
-Még jó, hogy van! - nevetett fel Lily, majd összeszedelőzködtünk, kifizettük a kaját és haza indultunk

*  *  *  *  *  *

-Úgy látszik Los Angeles-nek új sztárpárja van. A mai nap folyamán a híres énekes-színésznőt Selena Gomez-t, és a szintén színész Taylor Lautner-t együtt látták. A fiatalok le sem tagadhatják, hogy nincs köztük semmi, hisz meghitt pillanatukban is lencsevégre kaptuk őket. De amint ezen a képen is jól látható, próbálják azt a látszatot fenntartani, mintha csak barátok lennének. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, addig is szép estét! - köszönt el a bemondó nő
-Az első műsor, ahol őket említik. - nyomtam ki unottan a tv-t
-Lesz még több is. Én már csak tudom. - hunyta le szemeit Hanna
-Nem könnyű igaz? - nézett rá Lily
-Nem, de elviselhető. - mosolygott - Na de én megyek beszélek Lou-val. A vendégszobában leszek. - állt fel a kanapéról és felsietett az emeletre
-Én is megyek. - állt fel Lily, én csak kérdőn néztem rá - Zayn-nel megbeszéltük, hogy beszélünk skype-on. - pirult el
-Annyira örülök, hogy jóba vagytok! - öleltem meg - Sőt...
-Hékás! - csapott vállon - És én is, és ez neked köszönhető. Köszönöm! - puszilt meg
-Semmiség, de menj! - mutattam felfele és ő is eltűnt a lépcsőn.
Ledobtam magam a kanapéra, az ölembe vettem a laptopom és bekapcsoltam. Amíg fel nem éledt kiszaladtam egy pohár vízért a konyhába, és mire visszaértem már a rég megszokott kép állt a képernyőn. Az a kép, amin 12éves vagyok és a szülinapi tortám fújom el, körülöttem apa, anya, Tom és Max. Ez az utolsó közös képünk, ez is a baleset előtt két héttel készült. Tudom, hogyha elakarom felejteni változtatnom kell, ezért egyből lecseréltem egy olyan képre, amin Lily, Lena és én vagyunk. Amint ez megtörtént bejelentkeztem skype-ra, de Niall még nem volt fenn, ezért megnyitottam a facebook-om, és a twitter-em. Twitter-en a követőim száma nem kicsit megnőtt - gondolom attól, hogy a srácok bekövettek. Gyorsan twitteltem egy párat, majd leléptem, és ebben a pillanatban jelentkezett be Ő. Nem kelletett sokat várnom, egyből videó hívást kezdeményezett, amit persze egyből elfogadtam és meg jelent előttem végre.
-Jó estét hölgyem! - köszönt  illedelmesen
-Jó estét, uram! - mentem bele a játékba
-Uram? Ez nem jó, nem vagyok még olyan öreg, igaz?! - vágott kétségbe esett fejet
-Háát....-húztam az agyát - Nekem pont megfelel! - kacsintottam
-Más nem is számít! - mosolygott - Hiányzol! - görbített le a száját, komolyan fel tudtam volna zabálni
-Te is nekem! - csináltam azt amit ő - Nem tudod, mikor jössztök már vissza? Nem jó, hogy nem vagy itt velem. - pirultam el
-Hmm...jól áll a piros - nyalta meg szája szélét, amire én csak bemutattam neki - De nem tudom, és ezért még kapni fogsz! - nézett rám durcin
-Jajj, tudod, hogy szeretlek! - mondtam szégyenlősen
-Ezt vártam! Én is szeretlek szívem! Nagyon! - mintha ő is elpirult volna - De várj kopognak. Tessék! - ordibált. - Faith-el beszélek. Többiek? - beszélt a számomra ismeretlennek
-Ki az? - kíváncsiskodtam
-Harry. Egyedül van, mert mindenki a barátnőjével beszél - húzta el a száját a szőkeségem.
-Hívd ide! Jól elleszünk! - mosolyogtam
-Birka gyere! - kiabált már megint. Harry-nek sem kelletett többször mondani, egyből bevetődött az ágyba
-Nem vagytok százasok! - nevettem. Annak ellenére, hogy azt hittem, hogy kicsit fura lesz így beszélgetni egymással elég jól elvoltunk. Láthattam, ahogy Niall megcsal Harry-vel, és ahogy birka, Niall arcába nyomja a kaját. Itt szakadtam a nevetéstől. Olyan kilenc fele, mondták a srácok, hogy már mennek, hisz náluk, már éjfél volt. Ekkor rájöttem, hogy nem szeretem az időeltolódásokat.
Nem sokkal később Mandy-ék is hazaértek és mondtam nekik, hogy Pattie őket is meghívta hozzájuk, amire csak mosolyogva bólintottak, hogy átjönnek velünk. Tíz fele, Lena is betoppant és mesélt, hogy mi volt a randin, ami eltartott tizenegyig, így nem csodálkoztunk, amikor másnap délben keltünk fel.....

-Bella siess, már így is késünk! - kiabált fel Brian
-Egy pillanat. - szaladtam ki a fürdőből egy szál törülközőben. Gyorsan beszaladtam a gardróbba, felkaptam a fekete alapon fehér pöttyös bikinim - hisz sohasem lehet tudni -, rá vettem egy sima farmer rövidnadrágot, egy LOVE feliratú pólót,  és fel kaptam egy pilóta napszemcsit is, és kész voltam! A cipő problémát pedig megoldottam egy egyujjas papuccsal, és lementem a kocsiba ahol mindenki rám várt.
Justinékhoz két autóval mentünk: Selena kocsijában ült Lily, Hanna, én és persze Lena, míg mögöttünk követett a másik kocsival Brian és Mandy
Ahogy odaértünk, a házhoz, egyből csengettünk, és a mosolygó Pattie-val találtunk szembe magunk
-Sziasztok, már vártunk! - ölelt meg mindenkit
-Elnézést, csak Bella nem a pontosság embere! - kuncogott Mandy
-Nem kell kitárgyalni, én is itt vagyok! De ami igaz az igaz! - rántottam vállat mosolyogva, erre mindenki felnevetett
-Ezt nektek hoztuk. Remélem szeretitek. - nyújtott át Brian egy üveg vörös bort
-Ugyan nem kelletett volna, de köszönöm. Gyertek beljebb! - invitált mindenkit be a nappaliba - Lányok, ti pedig mehettek amerre akartok! - mosolygott ránk. Nekünk se kelletett többször mondani, mind kimentünk a kertbe ahonnan hangokat hallottunk. A nyílászárón kilépve egyből megakadt a szemem a nagy medencén, körülötte pedig vagy 5 napozó ággyal. Bal oldalt egy hintaágy állt a kerítés tövében egy fa alatt, és a medence között és a hinta között egy jókora rész volt befüvesítve, amin most 2 nagy asztal állt, körülötte sok-sok székkel. Jobb oldalon, pedig a fiúk - Ryan, Chaz, Drew, Usher és Scootter - sütögettek.
-Szép jó napot emberek! - mentem oda hozzájuk
-Sziasztok! - mosolyogtak mindannyian. Idejöttek a lányok is és ők is köszöntek, Hannát pedig bemutattam a társaságnak. Chaz reakcióján nem csodálkoztam, egyből megpróbált flörtölni szegény lánnyal, de ahogy közöltük, hogy Hanna foglalt, nem esett nagy depibe inkább tovább hülyéskedett.
Nem sokkal később Pattie-ék is csatlakoztak hozzánk és Caren, Scoo felesége is. Amíg a felnőttek elbeszélgettek, addig mi felfedeztük a házat, és meglátogattuk a medencét, amit úgy kell érteni, hogy a három jómadár belelökött mindannyiunkat a vízbe, és ezzel kezdetét vette a vízi csata, amibe később Scoo és Usher is beszállt. Az egész udvar tőlünk volt hangos, de lehet, hogy az egész utca is. Nem sokkal később Kenny is megjelent egy laptoppal a kezében és hozzá jó nagy hangfalakkal is. Mindenki sorra rakta be a jobbnál jobb zenéket, és amikor én kerültem sorra az egyik kedvencemet Cher Lloyd - Swagger Jagger-t indítottam el, amire el is kezdtem táncolni - azt tudni kell rólam, hogy sokáig táncoltam, csak pár hónapja abba hagytam egy kezelés miatt.
-Egész jó vagy csajszi! De nálam nem jobb. - jött oda Ush és elkezdett ő is táncolni
-Táncverseny! - kiáltotta el magát Pattie és elindította a videokamerát és ezzel kezdetét vette a "harc".
-És a győztes nem mááás, mint Bella! - kiabált a fakanállal Scoo, mintha az lenne a mikrofonja.
-Nyertem csokinyuszi! - nyújtottam rá a nyelvem a mellettem álló személyre.
-Igen? Akkor a győzelmedért kapsz ajándékot! - kezdett el közelíteni felém. A sunyi mosolyától kezdtem megijedni, de időm már nem volt elmenekülni, ugyanis felkapott és velem az ölébe beleugrott a medencébe. A többiek csak nevettek, ahogy másztam ki a medence szélére, és már vissza akartam lökni Ush-t a vízbe amikor Caren megszólalt, hogy mehetünk enni.
Én egy törölközőbe csavarva ültem az asztalhoz, mellettem Drew és Chaz ült, velem szembe, pedig a tánc ellenfelem foglalt helyett. Amikor Mandy-ék lerakták a sok kaját elénk, azt hittem hátast dobok, annyira sok volt.
-Egy hadseregnek csináltatok kaját? - néztem rájuk tágra nyílt szemekkel
-Hidd el, el fog fogyni! - simogatta a vállam Caren, majd ő is helyett foglalt. A kajálás első 20 percben csendben folyt, és mindenki tömte a fejét. Én egy csirkemellével és egy kis salátával meg is elégedtem, töbet már nem bírtam. Utána, ahogy ittam az üdítőmet, éreztem, hogy valaki a lábamat rugdossa. Először azt hittem Justin vagy Chaz, de amint felemeltem a fejem Csokinyuszi vigyorgó fejével találtam szembe magam, így egyből tudtam, hogy ő az.
-Bosszút állok! - tátogtam neki
-Nem félek! - tátogott vissza ő is. Majd meglátjuk! - gondoltam magamba, és már ki is eszeltem a bosszúm, de csak akkor hajtható véghez, ha már a felnőttek nem figyelnek.
Nem sokkal később el is érkezett ez a pillanat, amikor bementek a desszertért, és ekkor neki készültem a csapásomnak. Kiszemeltem pont a mellette ülő Hannával beszélgetett, ekkor fogtam a kanalamra ráraktam egy kis salátás, és azt eldobva az áldozatomon landolt.
-Ez ki volt? - nézett körbe rajtunk. Én úgy tettem, mintha semmi nem történt volna, de a mellettem ülő Chaz annyira nevetett, hogy ő kapta az én büntetésem: egy nagy adag salit. Ekkor már nem állt vigyorra a szája.
-Nem is én voltam! - háborodott fel
-Akkor ki, ha nem te? - nézett rá Usher, Chaz, persze egyből rám mutatott
-Mi? Nem is! - tettetem felháborodottságot - Persze fogjatok rám mindent! - sértődtem be, belül meg majd meg fulladtam a röhögéstől
-Tényleg Chaz volt! - állt védelmemre Justin is. Meglepődve néztem rá, ekkor éreztem, hogy valaki a combomat 'kopogtatja'. Justin keze volt ott, aki egy öklöst mutatott, így egyből lepacsiztam vele az asztal alatt észrevétlenül.
-Hé haver! - méltatlankodott - De ha már így állunk hozzá! - és egy nagy adag nem tudom mi landolt Jus nyakában, amiből rám is jött egy kicsit.
-Kajacsata! - kiabálta el magát Hanna, és mindenki dobált mindenkit, mindennel ami az asztalon volt. Két perccel később azt vettük észre, hogy Kenny áll felettünk komor arccal.
-Ki kezdte ezt? - vont kérdőre szigorúan.
-Chaz! - mondta mindenki egyszerre, és ahogy ezt kimondtuk a nagy testőr felemelte a helyéről szegény fiút és bedobta a vízbe, amin mi csak jót nevettünk.
-Most már jó minden! - vigyorgott tovább Kenny és ledőlt egy kapu tövében lévő napozó ágyra.
-Segítsünk neki? - mutatott Lily a medencében szerencsétlenkedő fiúra.
-Mentsük meg a vízbe fulladástól! - állt fel nevetve a székből Usher és ment a medence széléhez.
-Meg úsztad! - nevetett Biebs a fülembe
-De shhh! - tettem szám elé mutató ujjam. Halkan felálltam és Usher mögé lopakodtam, aki épp húzta kis Chaz-t a vízből, így instabil állapotba állt, ezért meglöktem, és egy nagy csobbanással ért a vízbe. Már annyira röhögtem, hogy alig bírtam állni, így muszáj voltam leülni a mellettem lévő napágyba, de gyorsan rendeztem vonásaim, amikor Usher feje megjelent a vízfelszínén.
-Hupsz, bocsi megbotlottam! - tettem az ártatlant
-Igen? Ezt vissza kapod! - úszott a part felé, én pedig gyorsan felálltam és menekülni kezdtem, vagyis akartam de ahogy hátráltam és megfordultam Mandy dühös arcával találtam szembe magam.
-Öhm....szia! - mosolyogtam zavartan
-Itt mi történt? - mutatott mérgesen az asztal fele
-Chaz volt! - állt a védelmemre Ryan és Biebs
-Igazán? A felvétel nem ezt mutatja. - húzta fel gúnyosan szemöldökét
-Milyen felvétel? - kérdeztem meg ijedten
-Tudod a videokamerát csak leraktam, és nem kapcsoltam ki! - mosolygott Pattie
-Igazán? Ez szuper! - szűrtem ki fogaim között
-Hadd nézzem meg! - nyúlt a készülékért Usher
-Izé...nekem mosdóra kell mennem! Sziasztok! - hadartam és beszaladtam a házba, amikor beértem az átlátszó üvegajtón, gyorsan behúztam azt. Szerencsémre senki nem látta, mert mindenki a videót nézte.
-Bella!! - nézett rám megjátszott dühvel Usher.
-Az a nevem ne koptasd! - nyújtottam rá a nyelvem. Erre a kijelentésemre Usher megindult felém, elég nagy sebességgel, én pedig ijedt arccal hátráltam, mint aki félne. És ekkor megtörtént az amire vártam: Usher neki ment az ajtónak. Mindenki ijedten nézett rá, de ahogy hangos nevetésbe tört ki, mindenki megnyugodott, én pedig felszaladtam az emeletre, azon belül is Justin szobájába vettem az irányt. Hirtelen nem tudtam, hogy hova bújjak ezért bemásztam az ágy alá a szűk résen keresztül, és eltakartam magam egy nem tudom mivel.
Lépeteket hallottam, ezért próbáltam nem mozogni. Az ajtó kinyílt és láttam egy fekete lábat, ahogy a szobában keresgél, és hirtelen lenézett az ágy alá. Ekkor a szívem a torkomba dobogott és azt hittem lebukok, de mivel innen is szitkozódva állt fel, tudtam, hogy megúsztam. Az ajtó záródott és már egy lábat sem láttam, így óvatosan kimásztam az ágy alól, de most a másik irányról. Ahogy felálltam, körbenéztem a szobán, és ami egyből eszembe jutott róla szó a kupis volt. A ruhák a földön szana-szét, a gitár az ágyra dobva, cipők is összevissza, és a dalszövegek is. Felvettem őket a földről és leültem az ágyra és olvasgatni kezdtem.
Mindegyik dal vagy szöveg a viszonzatlan szerelemről szól, a fájdalomról, hogy nem kaphatja meg azt akit szeret. Nem tudtam, hogy Drew ezt most másról vagy magáról írta-e, de magáról nem hiszem, hisz ő mindenkit megkaphat. Ekkor nyílt az ajtó én pedig ijedten néztem fel, de szerencsére csak Justin volt, aki egyből vissza is csukta azt.
-Te mit csinálsz azokkal? - tágultak ki szemei, és gyorsan a lapokért szaladt és kikapta a kezemből őket.
-Hé nyugi, csak elolvastam! Nem fogom ellopni tőled. - viccelődtem, de ő ugyan olyan komoly maradt - Mi a baj? - néztem rá, de ő kerülte tekintetem
-Semmi. - ejtette le a lapokat a földre
-A számok rólad szólnak igaz? - emeltem fel fejét. Szemeiben ott ült a csalódottság, a fájdalom.
-Igen, de azok csak hülyeségek. - dőlt el az ágyon
-De, ha az igazi érzéseidről szólnak, akkor nem. - másztam fel hozzá - Ki az a lány?
-Valaki. - nézte a plafont
-Mit szerettél meg benne? - tettem fel váratlanul a kérdést, és egyből beszélt
-Azt, hogy ő nem úgy viselkedik velem, mint egy sztárral, hanem, mint egy hétköznapi sráccal. Tud nevetni a vicceimen, amit meg kell hagyni néha elég bénák - elmosolyodott - Jó lelkű, és tud szeretni. - nézett rám
-Akkor mi akadály? - értetlenkedtem
-Csak a barátjának tart. - rántotta meg a vállát
-Változtass rajta! - mosolyogtam rá
-Van barátja!
-Akkor, csak mond el az érzéseid neki.
-Nem akarom, hogy a barátságunk rá menjen. - támaszkodott meg jobb könyökén, így velem szembe fordulva
-Jobb inkább neked szenvednek? - dőltem el most én, és úgy néztem rá
-Miért ő is szenvedjen utána? - mászott felém, kezeivel fejem mellett támaszkodott meg. Kicsit fura pozíció volt.
-Miért szenvedne? - néztem rá értetlenül, ő csak a vállát rándította. Ajkait megnyalta, mélyen szemembe nézett, amitől nem tudtam szabadulni, teljesen lefagytam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy feje vészesen közelít az enyémhez.......

Egy kis kimaradás

Sziasztok, nagyon sajnálom, de még most se tudtam hozni a részt, és egy ideig még nem is fogom tudni:| Sajnos a suli minden időmet elveszi és minden energiám elszívja, főleg most hogy jön az év vége és bele kell húznom, hogy töriből és bioszól ne húzzanak meg:| és még azért javítani is akarok a többi tantárgyból:)
Ezen a hétvégén akartam feltenni az új részt, de mivel holnap megyek Pestre a Bravo Otto-ra, így nem tudom felrakni:/ meg még csak a fele van megírva:|

Szóval egy szó, mint száz! Kb 2-3hétig még biztos nem lesz új rész, de megpróbálok sietni vele ahogy időm és energiám lesz rá:) addig is puszi és jól legyetek:D(K)